Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 1. szám

4 \fzal*ad Földműves 1957. január 8. Hogyan készülnek az EFSZ-ek III. országos kongresszusára a draskóci szövetkezet tagjai A draskóci földművesszövetkezet a zsolnai kerület legjobb EFSZ-ének cí­méért megrendezett versenyben 1956 harmadik negyedében az első helyre került. A szövetkezet dolgozói eleget tettek a III. negyedre előírt minden termelési és beadási feladatuknak, s a kerület legjobb gazdálkodóinak sorába emelkedtek. A szocialista munkaverseny értéke­lése épp abban az időben történt, ami­kor kormányunk az EFSZ-ek III. or­szágos kongresszusának előkészületei alkalmából levelet intézett a dolgozó parasztsághoz és a szövetkezetek tag­jaihoz. A draskódak ezt a levelet gon­dosan áttanulmányozták, majd a leg­közelebbi taggyűlésen a levél tartalmát megvitatták. Az elsők között Kras­­n e c Dénes szövetkezeti elnök és D a­­novská Emília szövetkezeti könyve­­lőnö szólalt fel. Mindketten megemlítették, hogy a szövetkezet a közös gazdálkodás hat esztendeje alatt szép utat tett meg. A szövetkezet mind gazdaságilag, mind politikailag megszilárdult, mivel a munkát hozzáértő emberek irányítják, s a szövetkezetben a munkafegyelem mindig magas színvonalon állt. A tag­ság lelkiismeretesen dolgozik; minden­ki elégedett, hiszen valamennyiük jö­vedelme lényegesen emelkedett. Majd­nem minden háztartásban ott a rádió, a villamos mosógép, a kényelmet új bútor szolgálja, hat szövetkezeti dol­gozó pedig úgy döntött, hogy tavasszal családi házat épít. — A kormány levelének sokat kö­szönhetünk, mert rávezetett bennün­ket a még mindig előforduló fogyaté­kosságokra — mondotta Krasnec szö­vetkezeti elnök. — A sertésgondozók, a juhászok és a fejőnők például azt kérték tőlem, hogy induljon verseny közöttük. De hogyan tehettünk volna eleget kérésüknek, ha a szocialista munkaversenyek megrendezéséről a szövetkezet keretein belül egészen megfeledkeztünk? Ez a munkánkban tapasztalt legnagyobb hiányosságok egyike, amelyet a legközelebbi időkben feltétlenül kiküszöbölünk. A szövetke­zet tagjai már az új esztendő elején versenyre kelnek egymással; verse­nyeznek majd a munkacsoportok, a munkacsapatok, s kiderül, hogy ki a legjobb fejőnő, takarmányozó és ju­hász. Ezután Danovská Emília szólalt fel. öt a kormány levelének az a része érdekelte legjobban, amely a szövetke­zeti dolgozók helyes jutalmazásának fontosságát hangsúlyozza. Bizony, ilyen vonatkozásban is akad teendő. Az el­múlt hat év alatt az állattenyésztési termelés dolgozóit nem munkájuk eredménye alapján jutalmazták, ha­nem aszerint, hogy ki mennyi állatot gondozott. Ez kétségtelenül helytelen, s most a draskóciak úgy döntöttek, hogy a kormány levelének értelmében a jutalmazásban is rendet teremtenek és ezentúl minden dolgozó munkájá­nak eredményét tekintik alapnak. Az istállók építését a szövetkezet csak 1956-ban kezdte. Egyelőre csupán a hizlalda került tető alá. A szarvas­­marhát az egész községben szétszórt, átalakított istállókban tartják. Ez két­ségtelenül megnehezíti a munkát és emeli a termelési költségeket. További ★ ★ ★ Becsületes magángazdák Most, amikor elbúcsúztunk egy munkával telt, eredményekben gazdag évtől, minden ember magábanéz, és számotvet önmagával. Vajon megtet­­tünk-e mindent, ami életünk szebbé­­tételéhez, országunk felvirágzásához szükséges. Azt hiszem, joggal mond­hatjuk, hogy igen. Ezt el kell ismerni még az ellenségnek is. Egy emberként fog össze város 4s falu, hogy célkitűzéseinket elérjük. Az iparimunkás a gyárakban, mi a földe­ken teremtjük meg a jobb élet felté­telét. Jó munkánk hű bizonyítéka a hatodik árleszállítás. Ehhez nagyban hozzájárúltak a szövetkezetek, de nem utolsó sorban az egyénileg gazdálko­dók, kis- és középparasztok is. Itt kell, hogy meg említsem Nyíró József perbetei lakost, aki 5,12 hektár földön gazdálkodik. Beadását hiányta­lanul teljesítette, sót egyes termé­nyekből — mint marhahús, tojás, tej — túlteljestette azt. Nyíró Józsefnek vannak követői is. Fazekas István, aki annak dacára, hogy 66 éves és feleségével a 8,57 hektár földön ketten dolgoznak, beadását száz százalékra teljesítette. Ezenkívül már 1957-re házadóját is rendezte. Makai Ferenc, Jakab Béla, ifj. Pinke József és még többen, időben eleget tettek beadási kötelezettségüknek. A példás gazdálkodók mellett azon­ban sajnos vannak lemaradók is. Stefik Miklós adósa maradt államunknak 270 kg sertéshússal. 108 kg marhahússal. 977 liter tejjel és 601 tojással. Sukola Jónás és Sukola Ignác szintén elma­radtak a beadással. Reméljük, hogy a lemaradók szá­­motvetnek önmagukkal és a példás gazdálkodóhoz hasonlóan úgy kezdik az 1957-es esztendőt, hogy tiszta lap­pal zárhassák az évet. Marikovecz. hátrány, hogy a takarmánygazdálkodás ellenőrzése nehéz. Gyakran megtörté­nik, hogy a szövetkezet takarmány­készleteinek jelentős hányadát a ház­táji gazdaságokban etetik fel, aminek következményeként sülyed a szövetke­zeti állatállomány termelékenysége. A szövetkezeti dolgozók már a taggyűlé­sen megígérték, hogy a hibákat mielőbb elhárítják. Ügy számítják, hogy a má­sodik ötéves terv végéig már elegendő istállótérséggel rendelkeznek, ahol jut majd hely az egész szövetkezeti állat­­állomány részére. A szövetkezet mindenekelőtt az ál­lattenyésztési termelésre akar kiemel­kedő gondot fordítani. A dolgozók cél­ja, hogy szövetkezetüket a kerület első állattenyésztő gazdaságává tegyék. A munkaegység értéke ez idő szerint 28 koronát tesz ki. A taggyűlés egyébként úgy határozott, hogy minden munka­egységre 2 koronával kevesebbet ad ki, s a megtakarított pénzből kiegészíti a takarmánykészleteket, s néhány jó minőségű szarvasmarhát vásárol. Az elválasztott malacok átlagszámát 12 drb-ról 16 drb-ra szeretnék emelni. A takarmányféleségek vetésterületét kiszélesítik, hogy az állatállomány ter­melékenységét tovább javíthassák. Fő­képp azt remélik, hogy a tehenek teje­­lékenysége fokozódik. Az elmúlt évben tehenenként átlagban napi 5 litert fejtek ki, s úgy tervezik, hogy ezt a tejelékenységet az idén 7 literre eme­lik. Nagy gondot fordít a szövetkezet a trágyázásra.' Az őszi trágyázás ered­ményeként olyan gabonahozamokra számít, amilyeneket az előirányzat csupán a második ötéves terv végére Ír elő. A szövetkezetek III. országos kon­gresszusára Draskócon is nagy öröm­mel készülnek. A draskóciak remélik, hogy az ö küldöttük is ott lesz a kon­gresszuson. A kongresszus alkalmából értékes munkavállalásokat tettek, amelyek elvégzésével több és jobb mezőgazdasági termékeket akarnak előállítani. Hisszük, hogy a vállalások nem maradnak papíron, hanem tettek­ké változnak. Ez azt jelenti majd, hogy ebből a szövetkezetből többszáz méter­­mázsa gabona, többezer liter tej, több mázsa hús kerül' piacra, s nagyobb lesz a munkaegység értéke is. mDooomDDoxnnaDDaooaxHxioGcnDDDmDDtxiDoaDQoaoaD Jövőjüket intézgetik a sziladiceiek A sxüadlcei EFSZ tagjai a kormány leveléről beszélget­nek. Képünkön (bal­ról jobbra) Ján Ry­ba etető, Luzort István, Birsei Szta­­niszlav szövetkezeti tagok, Slávčev Iván az EFSZ elnöke, Ján Sinák könyvelő és Pavlovié Cecília láthatók. Város lesz a faluból Decemberben már néma a határ. A természet levetette színpompás tarka köntösét, s egyszínű fehér sivataggá változott a rónaság. A ködös napok rá­nyomták bélyegüket az emberek han­gulatára. De ennél mégis sokkal erő­sebb volt a karácsonyi ajándékvárás derűs hangulata. Az emberek ilyenkor visszatekintenek évi munkájukra, s örülnek a szép eredménynek. Szorgal­mas munkájuk eredményé mögött ott van a nagy célok megvalósítására ser­kentő jövőbe vetett bizalom. Ilyen gondolatokkal mentem a nagy­kürtösi új bányatelep felé. A járóke­lők arcáról sugárzott az ajándékvárás feszült türelmetlensége. A decemberi ünnepnapok hatása alatt élt az egész városka lakossága. Nem, nem történt félreértés. Városkáról van szó, nem faluról. Lakóinak karácsonyi öröméhez Űj tervekkel az Mikor is volb? Egy decemberi va­sárnapon. Gyenge északi szél fújdo­­gált, hűvös, sőt hideg volt a levegő. Hidaskürt utcáin most alig látni em­bert. A szövetkezet agronómusának azonban nem ártott a hideg sem. Ke­rékpárjára ült és dolga után ment. Körül kell nézni a határban — hatá­rozta el magát. A mezőgazdasági ter­melés távlati terve csak akkor lehet jó, ha benne olyan számok lesznek feltün­tetve, amelyek életre kelnek a követ­kező esztendőben és amelyek a mező­­gazdasági termelés lényeges növelését fejezik ki: néhány vagonnal több gabo­nát, takarmányt, cukorrépát és ipari növényt tüntetnek fel. Több húst és tejet fejeznek ki. Az agronómus járja a határt. Vizs­­gálgatja az egyes parcellákat és meg­áll egy szépen zöldelő búzatábla mel­lett. — Mit csinálsz itt ilyen korán reg­gel? — szólalt meg egy ismerős hang. — Hát nézegetem, hogy jövőre mi­lyen termésünk lesz — volt a felelet. A derűs arcú földműves (közelebb került és úgy gondolta, meggyőzi az agronőmust, hogy most még nehezen lehet megállapítani a jövő évi termést. . — Ne higyje azt bátyám — ellenke­zett az agronómus — én már most látom, hogy ezen a táblán hektáronként * nagyban hozzájárultak a Magasépítő Vállalat dolgozói is. Az új telep lassan városi külsőt ölt. Szvornyík Pál elö­­munkás elmondja, hogy ebben az évben már 21 új lakást adtak a telep lakói­nak. A napokban 32 család költözik be a korszerű új lakásokba. Néhány héten belül újabb 23 család örülhet az újévi ajándéknak — az új lakásnak. A jövő évben három épülettömböt, azaz hetvenhárom új lakást kapnak a pőtori bányászok. Ennyi lakás évtize­dek alatt sem épült a múltban ezen a környéken. A Nagykürtös-melletti bá­nyásztelepülés faluvá, majd rövid pár év alatt várossá épül. Érthető tehát, hogy a pótori bányászok házatáján nagy az öröm. Rendszerünk megadta nekik az elégededett élet egyik fontos tényezőjét, az új lakást, a boldog csa­ládi fészket. Balga István, Csáb. új esztendőben 28—30 mázsa búza terem majd. A földműves elgondolkozott, s mintha ő is azt mondaná: bizony, valóban úgy lesz ... Kubík István felül a kerékpárra és továbbhajt. Megáll egy hatalmas tábla szélén. Két évvel ezelőtt ezen a helyen ilyenkor még ott hevertek a kombáj­nok után visszamaradt szalmacsomók. És ma? A tavaszi munkálatokhoz gon­dosan elkészítették a talajt. Milyen különbség ? A. szövetkezeti tagok las­san el is felejtik, hogy akkor télen a hó alól szedték a szalmát és a tarló­hántást csak tavasszal végezték el. Ilyesmiről ma szó sem lehet. Befejez­ték az összes őszi munkákat: 130 hek­tárnyi területre kihordták az istálló­trágyát, s be is szántották. Teljesítet­ték a mélyszántás tervét is. Mindez nagy örömet jelent a szövetkezet tag­jainak! — Bátran tervezhetünk — mondja az agronómus. Búzából 1960-ban már 32 mázsát ad minden hektár. Ku­koricából hektáronként 50 mázsás ter­mésre számítunk. A terv elkészült s becsületes szövet­kezeti tagok állnak mögötte, akik meg­erősítik azt, hogy a terv számadatai nem maradnak papíron. Krajčovič Ferdinand, Galánta. Evvégi számvetés Régi szokás, hogy a jó., gazda évvé­gén számot vet, mit csinált jól és mit nem. Természetes, hogy ez az évvégi mérlegelés ma is fennáll mind az egyé­nileg gazdálkodó földműveseknél, mind az EFSZ-ekben. Az évvégén mutatkoz­nak meg azok az eredmények, amelye­kért egy forró nyáron át izzadt a föld­műves. A búcsi szövetkezetesek is igyekez­tek egész évben, hogy minél nagyobb eredményt érjenek el mind az állat­­tenyésztés, mind a növénytermesztés terén. S habár ez évben nem is volt valami gazdag termés a gabonafélék­ből, az említett szövetkezet tagjai mégis száz százalékra teljesítették ga­bonabeadásukat. Munkaegységenként is 2 kg búzát és félkiló árpát osztottak a tagoknak. Most pedig nézzünk szét az állat­tenyésztésben, milyen óriási fejlődés ment végbe. Míg 1954-ben csak 950 sertés volt az EFSZ tenyészetében, ma már 2000 gömbölyű sertés heverészik a korszerű istállóban. Éppen ez az eredmény tette lehetővé, hogy ez év­ben a búcsi EFSZ 450 sertést adott terven felül a közellátás részére. A szarvasmarhaállomány is fejlődött 1954 óta, s jelenleg 542 állat ropogtat­ja a jó Ízű takarmányt az istállókban. Természetes, hogy a szarvasmarha­állomány növekedésével a tejtermelés is fokozódott, ezt mutatja az is, hogy a múlt évben a tejbeadási kötelezett­ségeiknek a búcsi szövetkezetesek ele­get tettek, sőt túl is teljesítették ter­vüket. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a búcsi szövetkezetben az állattenyész­tés magas színvonalon áll. Mindamel­lett azonban nem szabad elfelejteniük, hogy a növénytermesztés gyengébb. Szükséges tehát, hogy a jövőben a nö­vénytermesztésre is nagyobb gondot fordítsanak, ami nagyban hozzájárul majd a szövetkezeti tagok jobb meg­élhetéséhez._ ’ Gál Sándor. Meggyőzés és „meggyőzés" — A távlati terveket a szövetkezeti tagok és földművesek javaslataira alapozzuk — Ez év márciusában összegyűlnek ha­zánk szövetkezeteinek küldöttei a III. Országos Szövetkezeti Kongresszuson, amelytől oly sokat várunk. Már most, a kongresszus előkészületi időszakában nagyon fontos okmányok kerültek a szövetkezeti tagok és a földművesek kezébe, melyek megjelölik miről tár­gyal majd a kongresszus és hogyan halad majd tovább a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Kormányunk le­véllel fordult minden földműveshez és szövetkezeti tághoz, együttműködésre szólítja fel őket lakósságunk életszín­vonalának további emelésére, de ezzel egyidejűleg azt is megmondja, milyen követelményeket állít velük szemben. A kormány levelének megvitatása alapján a szövetkezeteknek és a szö­vetkezet nélküli községeknek már ki kellett dolgozniok az I960, évig szóló fejlesztési tervet, melyben pontosan lefektetik, hogyan teljesítik a mező­­gazdasági termelés fejlesztésére irá­nyuló kormányhatározatot. A szövetkezeti tagok közé került a mintaalapszabályzatok új javaslata, melyet meg kell vitatniok és meg kell tenni észrevételeiket azok kiegészíté­sére, vagy egyes szakaszok megváltoz­tatására. Ez a legdemokratikusabb út, így minden szövetkezeti tag részese lehet egy olyan alapszabályzat megte­remtésének, amely mind a szövetkezeti tagoknak, mind tervgazdálkodásunknak leginkább megfelel. Ezekben a napok­ban megkapják a szövetkezetek az igazságosabb és pontosabb jutalmazás, valamint a beruházási építkezés kérdé­seivel foglalkozó brosúrákat, melyek tartalmát ugyancsak a III. Országos Szövetkezeti Kongresszus van hivatva letárgyalni. Minderre egyszerűen azt mondjuk, hogy kongresszus előtti kampány. Bi­zony sok feladat vár ránk ebben az időszakban, különösen ha a felsorolta­kon kívül figyelembe vesszük az egész évi termelési tervek kidolgozását, az évzáró gyűlések és a járási szövetke­zeti konferenciák előkészítését. Helyesen kell értelmezni a kormány levelét A kormány levele arra mozgósította a nemzeti bizottságok és a párt tag­jait, hogy menjenek a földművesek közé, beszéljenek velük a szövetkezet­ről, hogy megértessék velük; csakis a közös gazdálkodásban lehet állandóan növelni a mezőgazdasági termelést, A kormány levelének segítségével meg kellett volna győzni a földműveseket arról, hogy komolyan gondolkozzanak el jelenlegi helyzetükön, vegyék figye­lembe termelési lehetőségeiket és jö­vedelmüket, hasonlítsák össze azokat a szövetkezeti tagok termelési lehetősé­gével és jövedelmével. Ezzel szemben sok esetben megmutatkozott, hogy a nemzeti bizottságok tagjai helytelenül értelmezik a kormány levelét. Brati­­slavába olyan hírek érkeztek, hogy ez ideig már majdnem 1500 szövetkezet­ben és 1700 szövetkezet nélküli köz­ségben megvitatták a kormány levelét. De nézzük meg közelebbről, hogyan is fest valójában ez a megvitatás. A partizánskei járásban a JNB két dolgozója 16 szövetkezetben „vitatta meg” a kormány levelét. Az egyik 12, a másik pedig 4 községben volt, a JNB többi dolgozói szintén négy községben vettek részt a kormány levelének meg­vitatásánál. Hasonló a helyzet a többi járásokban is. A helyi nemzeti bizott­ság összehívja a lakosságot, az elnök felolvassa a kormány levelét és igyek­szik a jelenlevőket meggyőzni arról, hogy utána ismételjék: „Igen, mi egyetértünk a kormány levelével”. Utá­na jelentést küldenek a kerületi nem­zeti bizottságra, hogy megvitatták a kormány levelét. Az ilyen megvitatás nagyon helyte­len és csakis árthat az egész ügynek. A brnói kerület egyes járásaiban más­ként értelmezik ezt. A JNB és a járási pártvezetőség funkcionáriusai, vala­mint a HNB és a helyi pártszervezetek tagjai nyilvántartást vezetnek, ki mennyi földművescsaládot látogatott meg és hány űj tagot szerzett a szö­vetkezetnek. A kormány levelének ilyen értelmű megvitatása azt eredmé­nyezte, hogy amíg Szlovákiában 17, ezzel szemben egyedül a brnoi kerü­letben 190 űj tag lépett az utóbbi két hét alatt a szövetkezetekbe. Lehetetlen mellőzni az 1951—52. évet, amikor a legtöbb szövetkezet ala­kult. Az akkor elkövetett hibák ellené­re meg kell állapítanunk, hogy abban az időben a mi kerületeinkben is olyan módszerrel dolgoztak a nemzeti bi­zottságok tagjai, mint most a brnoi kerületben. Mint ismeretes, akkor ná­lunk is jó eredmények voltak, s ma is el lehet érni olyanokat, ha a kormány levelét helyesen értelmezzük. Ezt tel­jes egészében igazolja a brnoi kerület példája. Igaz, hogy egyes JNB-ок funkcioná­riusai nem szívesen mennek a falura, mert nem teljesítették a földművesek­nek tett ígéretüket. Félnek, hogy a földművesek megkérdezik tőlük: mi van az ígéretek teljesítésével. Éppen most a nemzeti bizottságokba történő választások előtt kellene jobban szor­galmazni a földművescsaládok látoga­tását és megmagyarázni nekik sok problémát. A fejlesztés távlati tervei A szövetkezetek fejlesztési-távlati terveinek kidolgozásán^ sok esetben a szövetkezeti tagok minden lehetősé­get figyelembe vettek az egyénileg dolgozó földművesek megnyerésére és a mezőgazdasági termelés növelésére. Elbeszélgettek a földművesekkel, akik sok esetben megígérték, hogy ebben az évben aratás után belépnek a szö­vetkezetbe. Sajnos, azonban nem min­denütt alkalmaztak ilyen módszert a távlati tervek kidolgozásánál. A galgóci járásban a járási nemzeti bizottságon dolgozták ki a terveket és a szövetke­zeti tagokat csak akkor hívták, amikor azokat alá kellett írni. Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy Horné Zelenice község számára 60 hektárral kisebb területre tervezték a termelést, mint valójában van a szövetkezetnek. A bra­­tislavai kerületben olyan esetek is történtek, hogy a körzeti zootechnikus és a gépállomás agronómusa otthon egyedül csinálta a szövetkezet növény­­termesztése és állattenyésztése fej­lesztésének tervét. Az ilyen tervek nem reálisak, mert kidolgozásukban nem vettek részt a szövetkezeti tagok. A fejlesztési terv nem más, mint a mezőgazdaság ötéves terve. Ezért ki­dolgozásukra teljes komolyságot kell fordítani, de mindenekelőtt tartalmaz­nia kell a szövetkezeti tagok ós föld­művesek javaslatait, hogyan képzelik el a termelés emelését a következő években. A szövetkezeti tagoknak kö­telezettséget kellene vállalniok, hogy egy vagy két új tagot szereznek a szö­vetkezetnek. Tulajdonképpen ez lenne a legfontosabb feladat. Fontos tehát, hogy a III. Országos Szövetkezeti Kongresszus előkészületi időszakában teljes komolysággal fog­lalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, hogy a második ötéves terv folyamán így megteremthessük a mezőgazdasági termelés lényeges emelésének feltéte­leit. pa—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom