Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 1. szám

1957. január б. Jzakact Földműves 5 Rózsa és a Vadkörte Csendesen lépkedünk, s a mondani­valónkat is halkan ejtjük ki, mivel Sámson István állattenyésztési csoport­­vezető azt tartja: Az állatnak ugyán­­olyan fontos a nyugalom, mint a pon­tos gondviselés... Oj, korszerű istállóban vagyunk. Ami az idegent meggyőzi a csoportvezető állításáról, az a rend és a tisztaság. A tehenek fényesre kefélt szőre is azt igazolja, hogy szorgalmas emberek az állatgondozók. BESZÉLŐ SZÁMOK Fontolgatva aprózgatjuk lépteinket a klórmésszel fertőtlenített betonjár­da11. Pillantásunk hol a vödörnagysá­gú tőgyekre, hol a falon levő fekete táblácskára botlik. Kísérőm arcán aka­rata ellenére is derű fakad, amint ész­reveszi, hogy figyelmesen olvasgatom a krétával feltüntetett számokat, me­lyek egy-egy tehén napi tejhozamát mutatják. — Ez aztán jó tehén'. — jegyeztem meg az egyik zsemlyeszörü tehén táb­láját nézve. — Ez még semmi — vágott közbe Sámson elvtárs. Elcsodálkoztam, s önmagomtól kér­deztem: Az a tehén, amelyik alól — a téli hónapokban — naponta 18 liter tejet visznek el, vajon nem nevezhető jónak? A csoportvezető jobbkezével egy vöröstarka tehénre mutat. — Az az igazi tehén! Közelebb kerülünk, s először is a fekete táblácskát vesszük szemügyre: a tehén neve Rózsa, számja 367, s je* lenleg 24 liter tejet ad naponta. — Tudja-e, hogy ilyen tehén csak kettő van Szlovákiában? — mondjad csoportvezető. — Az egyiknek Szliá­­cson örvendenek, a másik pedig a miénk. S a kettő közül — a múlt év­ben — a mi Rózsánk nyerte meg az eső dijat: 43,7 liter átlagos napi tej­hozammal. Továbbmegyünk. Egyik ajtó a másik után csukódik be a hátunk mögött. Űgyis mondhatnánk: se vége, se hosz­­sza az istállóknak... AZ ELLETŐBEN 161 eső érzés látni, amint a nyugod­tan kérődző anyában rugdalózik a kis boci. De még áthatóbb, amikor a rug­dalózást szívlelő Riska fejét abba az irányába fordítja, ahol a kis csöppség pajkoskodik, s szelíd hangon, figyel­meztetően el-elbögi magát. Es ez nem más, mint „anyai“ sze­reteti A 930-as számú tehén táblája azt mutatja, hogy rövidesen elérkezik az ellés ideje. A tejhozam itt már nincs feltüntetve, mivel ellés előtt két hó­napig nem fejik a teheneket. Sámson elvtárs azonban elmondja, hogy a Ró­zsa után a Vadkörtét illeti a dicsérő szó, mert az is 31—32 liter tejet ad naponta. — Nézzen csak oda, milyen aranyo­sak! — figyelmeztet a csoportvezető. — Hová? — kérdem. — Hát nem látja? A Vadkörte nevű tehénre tereljük figyelmünket. Nézzük, s csodáljuk, hogyan rugdalóznak benne a borjak. — Ez egy áldott jószág — jegyzi meg Sámson csoportvezető. — Évente két-három borjúval gyarapítja állat­­állományunkat. Es nem is akármilye­nekkel ... A NÖVENDÉKEK KÖZÖTT Jóval százon felül vannak, s csak­nem mind zsemlyeszörü. Naponta 3 kg szénát és 2,5 kg abraktakarmányt fogyasztanak. Gondozójuk Majdán Im­re. A tisztaságért, a jó ápolásért őt illeti meg a dicséret. De nem feled­kezhetünk meg Balia Imre mestersé­ges mütermékenyítöröl sem. Az ő ne­véhez fűződik, hogy az illési állami gazdaság az elmúlt évben — terven felSlire emelte állatállományát. Az pe­dig Ludrovan János, Dinka József és a többi állatgondozó érdeme, hogy a gazdaság száz százalékra teljesítette az előírt 269 982 liter tejet. ZATYKÔ JÓZSEF A bombayl repülő téren szívélyesen fogadták a cseh­szlovák kulturális küldöttséget, mely­nek nagyrészét a „SĽUK” negyven­­tagú ének- és tánc művészegyüttese alkotja. A fogadta­táson jelen voltak a legjelentősebb kulturális és köz­életi személyiségek, élükön Salebhoj Ka­darral, bombayi pol­gármesterével és Tišlerrel, Csehszlo­vákia nagyköveté­vel. A küldöttség tagjait virágzápor­ral fogadták. * *'• * * У-"3 * ."«'í .*• 9 ‘ ■ ■ c~ < ' t у < • v У ч ’ Bátrabban a megkezdett úton Gottwald elvtársnak a CSKP IX. kon­­greszusán elhangzott szavai, hogy ná­lunk nem lesz szocializmus a falu szociaüzmusba való átmenete nélkül, alapvető irányvonallá váltak hazánk mezőgazdasága szakaszán. 1956. de­cember 15-ig falvainkon 1639 magasabb típusú szövetkezet alakult, ami a szán­tóterületnek 32,2 százalékát teszi ki. A második ötéves terv irányelvterve­zete értelmében a szocialista terme­lésnek döntő fölényt kell elérnie az egyéni kistermeléssel szemben. Ez alapjában véve azt jelenti, hogy a má­sodik ötéves terv folyamán fel kell építeni a szocializmust falvainkon. Ez a feladat annál fontosabb, hogy 1960-ig 39,6 százalékkal kell növekedni Szlovákia mezőgazdasági termelésének. Ezt azonban csakis a földek további tagosításával, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével, a tudomány és a tech­nika vívmányainak tökéletes kihaszná­lásával érhetjük el. A CSKP országos konferenciája óta már félesztendő el­telt, de az eredményekkel nem lehetünk megelégedve. A szövetkezetek alakítá­sának kezdeti lendülete meglasiúlt és távolról sem felel meg azon lehetősé­geknek, melyek erre a célra rendelke­zésünkre állnak. Nem használjuk ki eléggé a szövetkezetek jó eredményeit, holott azok a legjobb agitációs eszkö­zök a földművesek megnyerésére. A szövetkezetek 1955-ben 3,7 mázsa bú­zával, 4,5 múzsa árpával és 5 mázsa rozzsal többet termeltek hektáronként, mint az egyénileg gazdálkodó földmű­vesek. A tejtermelés szintén növekszik a szövetkezetekben. Az EFSZ-ek 16 000, az egyénileg gazdálkodó föld­művesek pedig csak 8700 liter tejet adnak be minden 100 hektár szántó­föld után. A besztercébányai járásban levő kráfovai EFSZ 4408 literes tejelési át­lagot ért el a múlt évben, egy-egy to­jótól pedig 222 tojást termeltek. A tanyi, haniskai, ipolyviski és még szá­mos szövetkezetben értek el kitűnő eredményeket, ahol a szövetkezeti ta­gok szívükön viselik a közös gazdál­kodás ügyét. Majdnem minden járás­ban vannak olyan szövetkezetek, ame­lyek eredményeikkel meggyőzik az egyénileg dolgozó parasztokat a közös gazdálkodás nagy előnyeiről. Felelősségteljes feladat hárul a nemzeti bizottságok tagjaira, a tömeg­szervezetekre és a kommunistákra: megnyerni a földműveseket a szövet­kezetbe. Kötelességük tapasztalatokat meríteni a szövetkezeti nagyüzemi termelés életéből, ismertetni azokat a földművesekkel és meggyőzni őket az új szövetkezetek alakítása, valamint a már meglevő EFSZ-ek kibővítése fon­tosságáról. Kell, hogy ezt necsak a nemzeti bizottságok funkcionáriusai és a falusi kommunisták érezzék állandó feladatuknak, hanem a munkásság és a dolgozó értelmiség is érezzen felelős­séget a mezőgazdasági termelés növe­léséért. Néhány héttel ezelőtt levelet intézett kormányunk a szövetkezeti tagokhoz és a földművesekhez, az EFSZ-ek III. országos kongresszusának előkészüle­teivel kapcsolatban. A levélben feltá­rulnak azok a lehetőségek, melyekre a földművesek' a közös gazdálkodásban tesznek szert. Kormányunk felhívta a földműveseket, hogy lépjenek a szö­vetkezetbe, segítsék meggyorsítani ha­zánkban a szocializmus felépítését. Számos nemzeti bizottság nem hasz­nálja ki eléggé a kormány levelének agitációs hatását. Az volt és ma is az a feladatunk, hogy a földműveseknek megmagyarázzák a mezőgazdasági ter­melés növelésének módszereit. Hiszen a mindennapi élet világosan megmu­tatja a szövetkezeti gazdálkodás elő­nyeit. A szövetkezeti tagok jobban élnek, jövedelmük évről évre növek­szik. Személyautók, mosógépek, jég­szekrények, és egyéb dolgok kerülnek a szövetkezeti tagok háztartásaiba. A szövetkezeti tagok életét és а II. öt­éves terv folyamán mezőgazdaságunk­ra háruló nagy feladatokat ismertetni kell az ingadozó földművesekkel. A közelmúltban szintén a széles tö­megek elé került a szövetkezetek mintaalapszabályzata kiegészítésének javaslata. Ugyancsak javaslat készül a szövetkezetek belső tervezésének, a szövetkezeti tagok jutalmazásának és a beruházási építkezések olcsóbbá­­tételének tökéletesítésére. Mindezek az intézkedések egyetlen célt követnek: segíteni a szövetkezeti tagokat a me­zőgazdaságra háruló feladatok teljesí­tésében, a szövetkezetek alakításával pedig módosabbá tenni a földművese­ket. A szövetkezetek további fejlesztése szempontjából jelenleg igen fontos fel­adat a távlati tervek haladéktalan ki­dolgozása a szövetkezet nélküli közsé­gekben. Ezekben a tervekben feltárul a földművesek előtt mezőgazdaságunk fejlődésének távlata, a kultúrális és a szociális fejlődés a második ötéves terv idején, de főleg az, hogy milyen arcu­latot ölt majd községük a szövetkezet megalakítása után. Minden távlati terv­nek meg kell mutatnia a formákat, melyek szerint a funkcionáriusok hoz­záfoghatnak majd a szövetkezet meg­alakításához. Ugyancsa' nagy munkát kell kifejteni azokban a községekben, ahol kisebbségi szövetkezet van. Eze­ket a legrövidebb időn belül meg kell szilárdítani szervezési és káderszem­pontból, hogy jó gazdasági eredmé­nyeikkel vonzó példává váljanak és meggyőzzék a többi földműveseket a közös gazdálkodás előnyeiről. A szövetkezetek fejlesztése а II. öt­éves terv feladataival összhangban konkrét, céltudatos politikát és gazda­sági-szervező munkát igényel. Azért tehát már ebben az időszakban a falura kell összpontosítani az agitációs mun­kát, és még a szövetkezet megalaku­lása után is meg kell magyarázni a népnek az időszerű kérdéseket. Ebből a szempontból nagy feladat hárul a járási nemzeti bizottság tagjaira és a Nemzeti Front többi szerveire. Főleg most kell nagy fontosságot tulajdoní­tani ezeknek a kérdéseknek, amikor új gazdasági évre készülnek a földműve­sek. Helyes tömegpolltikai munkával a legjobb, a faluban népszerű földműve­sekre kell irányt venni, akiket a szö­vetkezet megalakításakor többen is követnének. Mindezen feladatok mellett nem sza­bad megfeledkeznünk a szocializmus esküdt ellenségeiről, akiknek érdekük a szövetkezeti mozgalom fékezése. Ezek főleg a kulákok és a megdöntött kizsákmányoló rendszer alattomos talpnyalói. Hamis hírek terjesztésével igyekeznek ártani, melyekkel be akar­ják csapni a becsületes embereket és elvenni munkakedvüket. Ezekkel szem­ben nagyon szigorú álláspontot kell foglalnunk, csak akkor vegyük fel őket a szövetkezetbe, ha munkájukkal és viselkedésükkel bebizonyították jó vi­szonyukat rendszerünkkel szemben. Népünknek a szocializmus építésében elért eredményei világosan bizonyítják az út helyességét, amelyen a felszaba­dulás és a győzelmes február után elindultunk. Ezen az úton továbbhala­dunk a szövetkezeti eszme végső győ­zelméért. M. Hraboš, SzlKP KB-ának dolgozója. (^TOGI TANÁCSADÓ j Kérdés : Egyénileg gazdálkodó földművesek vagyunk. A legeltetési időszak alatt a szövetkezet közös le­gelőjén legeltettük állatainkat. Mennyit kell fizetnünk a szövetkezetnek tör­vény szerint a legeltetésért? Milyen célra szabad felhasználni a legeltetési díjat? Válasz: Az állatok legeltetéséért az egész legeltetési időszakért számí­tanak díjat, mégpedig a legelő minő­sége és megterhelése szerint. A fejős­tehenek, számos állatok, lovak és két évnél idősebb üszők legeltetéséért 30—60 koronát, a növendékállatok és a csikók legeltetéséért 15—30 Kés, a juhok és a kecskék legeltetéséért 8—15, a bárányokért pedig 5 koronát kell fizetni darabonként az egész le­geltetési időszakra. A legeltetési díjon kívül köteles az állattulajdonos minden számos állat és ló után 2 napot, minden növendékállatért és csikóért másfél na­pot, minden két birka után egy napot ledolgozni a legelők rendbehozásánál. A legeltetési díjakat a műtrágyák, a mészanyagok és a legelők közös hasz­nálatával kapcsolatos további kiadások fedezésére kell felhasználni. Kérdés: A szövetkezeti könyvelők tanfolyamán arról tartottak nekünk előadást, hogy az a szövetkezet, amely elemi “csapás által okozott kárt szen­ved, bizonyos előnyben részesülhet a mezőgazdasági adó fizetése terén. Ér­vényesek még ezek az előírások? Szö­vetkezetünk jelentős kárt szenvedett elemi csapás által ebben az évben. Ho­vá küldjük a kérvényt? Válasz: Ha a szövetkezetét olyan elemi csapás éri, mely ellen nem le­het biztosítani (szárazság), akkor a szövetkezet kérelmére a JNB pénzügyi szakosztálya bizonyos engedményt tesz az adófizetés terén. A kár nagyságát a helyi és a járási nemzeti bizottság állapítja meg. Az adófizetés csökken­tését a hektáronként okozott kár ter­jedelme, valamint a szövetkezet típu­sa szerint szabják meg egészen 70 százalékig. Közelebbi felvilágosítás a pénzügyminisztérium 13/1954 U. v. hir­detményében található. A kérvényt mi­előbb adják be. Kérdés : Egyénileg gazdálkodó földműves vagyok, feleségemmel együtt 7,80 hektár földem volt. Jelenleg csak 2,5 hektáron gazdálkodom, a többit 1937-ben bérbeadtam, mivel 15 kilo­méternyi távolságra van. A szövetkezet megalakulása, illetve 1950 óta a szö­vetkezet gazdálkodik 5,30 hektár föl­demen. A feleségem halála után a föld egy részét telekkönyvileg átírattuk gyermekeinkre. Jogom van bért köve­telni a szövetkezettől a föld használa­táért? Vál.asz: Az eddigi gyakorlat sze­rint a tagoknak sem fizettek bért a szövetkezetek a föld használatáért. Az 30/55 Zb. számú kormányrendelet ér­telmében, ha gyermekeinek földje a szövetkezetben van, a föld élvezője kö­teles kártérítést, illetve használati bért - fizetni a föld tulajdonosának, mégpe­dig a JNB mezőgazdasági szakosztálya által megállapított határidőben. For­duljon tehát a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági szakosztályához, amely az ügyet megtárgyalja a szövetkezet vezetőségével, s értesíti önt az ered­ményről. Télen is foglalkoztatni kell a traktorosokat A téli hónapokban a gépállomások legnagyobb problémája a traktorosok idejének kihasználása. Sok gépállomá­son az őszi munkák befejezése után a tavasz érkezését várják a traktorosok, hogy újra megkezdhessék munkájukat a földeken. Számos gépállomás vezető­sége komolyan foglalkozott ezzel a problémával és bebizonyították, hogy ez a probléma is megoldható. Szüksé­ges azonban e kérdései kellőképpen ioglalkozni és figyelembe -..kell venni minden' gépállomás feltételeit és helyi adottságait, hogy e kérdés elintézése ne csupán formális legyen, hanem alapvető, végérvényes eredményeket hozzon. Ennél a munkánál ki kell hasz­nálni a gépállomások dolgozódnak kez­deményezését és arra a meggyőződés­re kell juttatni őket, hogy a téli idő­szakban elvégzett egyéb munka egész társadalmunk javára válik, másrészt pedig saját munkakörnyezetüket és munkafeltételeiket teszik jobbá. E kérdés fontosságára valő tekintet­tel a dunaszerdahelyi, tapolcsányi és a malackai gépállomás dolgozói már né­hány héttel ezelőtt foglalkoztak a téli időszak célszerű kihasználásának lehe­tőségével. A malackai gépállomáson például egy közös gyűlésen tüzetesen megvitatták a traktorosok idejének kihasználását, melynek alapján irányelveket dolgoz­tak ki a téli időszakban elvégezhető munkákra. Elsősorban a szabadságok kimerítését vették figyelembe, továbbá kiválasztották a legjobb traktorosokat, akik a vontatott eszközök javításával és egyéb munkákkal lesznek elfoglalva. A legjobb traktorosok ugyancsak rend­behozzák a gépállomáson és az egyes brlgédközpontokon a kiselejtezett gé­peket, melyek egyes alkatrészeit még fel lehet használni. Bekerítik a gép­állomás lakásegységeit, négy üzem­anyagtartályt építenek a brigádközpon­tokon, kikövezik a gépmosó területe­ket, kiássák az új műhely alapját és salakkockákat gyártanak a brigádköz­pontok kiépítésére. Ezeket a munkákat az előre kidol­gozott terv szerint 80 traktoros végzi. Természetes, számolnak azzal is, hogy ebben az időszakban a kedvezőtlen időjárás befolyásolhatja bizonyos mun­kák végrehajtását. A dunaszerdahelyi gépállomáson ha­sonló intézkedéseket tettek, E fontos probléma megoldását felelősségük tel­jes tudatában végezték. Nem kevesebb, mint 220 traktoros számára kell mun­kát biztosítaniok a téli hónapokban. Ebből negyvenen a traktorok javításá­val, negyvenen a gépek javításával, húszán pedig a kiselejtezett gépek átszerelésével, ilfctve szétszerelésével lesznek elfoglalva. A dunaszerdahelyi gépállomásnak ugyancsak szüksége van nagyobb' mennyiségű salakkockára a brigádközpontok kiépítéséhez. Ezt a munkát tíz traktoros végzi a téli hó­napokban. A többi 110 traktoros egy­hónapos tanfolyamon vesz részt, mely­nek az a célja, hogy résztvevői elsajá­títsák az agrotechnika alapvető köve­telményeit, a gépek kezelésének és műszaki karbantartásának módszerét, valamint egyéb, a munka megjavításá­hoz okvetlenül szükséges tényezőket. A tapolcsányi gépállomáson a trak­torosok idejének kihasználását főleg az erdőkben kitermelt fa elszállításával és a különféle gépek javításával, át­szerelésével biztosítják. Azonkívül nagy súlyt helyeznek arra, hogy a brigádközpontok épületeit példásan rendbehozzák. •A felsorolt példákból látható, hogy minden gépállomás foganatosíthat ha­sonló intézkedéseket, hogy Így a téli hónapokban is biztosítson munkát a traktorosok számára, FigyelemSe kell azonban venni a gépállomás lehetősé­geit és helyi adottságait, s azokat úgy kell kihasználni, hogy az eddigi holt időszak gazdaságosabb, hasznosabb időszakká váljon. Milena Wagnerová. Hasonlítsuk össze Kalsa községben EFSZ is van, de vannak még egyénileg gazdálkodók Is. Hogy kik gazdálkodnak eredményesebben, azt világosan bizonyítják a követ­kező példák: Takács András egyénileg gazdálkodik. Negyedmagával dolgozik s ebben *z evben földjéről 12.785 Kés jövedelmet ért el. Spišiak Anna ötödmagával dolgozik és földjéről ebben az évben 9666, — gyümölcsből pedig 3000 koronát kapott. A szövetkezet még kezdeti nehézségekkel küzd. Eddig kiváló eredmények még nem születtek. De nézzük csak meg mi ott a helyzet? A Priscsák család eddig 1327 munkaegységet dolgozott ie. Erre előlegként 13 270,— koronát, 39 mázsa terményt és 18 mázsa szénát kapott. Elszámo­láskor még kb. 3300 koronát kapnak. így áll Jenya szövetkezeti tag is. Ska­­pmec János másodmagával 1376 munkaegységet szerzett. Erre 13 760 koro­nát, 41 mázsa terményt, 29 mázsa szénát kapott előlegként. Elszámoláskor is szép összeg üti még a markukat. így sorolhatnánk a többi tagokat is. Mindebből világosan kitűnik, hoqy a közös gazdálkodás — annak ellenére, hogy Kalsán mégcsak most kezd meg­erősödni — eredményesebb. Ha a szövetkezetben és az egyénileg gazdálko­dók által kitermelt értékeket hozzávetőlegesen is összehasonlítjuk kitűnik hogy szövetkezeti gazdálkodással 759 498.— Kčs-val nagyobb értéket ter­melhettek volna az egyénileg gazdálkodók, amelyből egy-egy családra 10.256 Kés jutott volna. Kalsaiak! Érdemes ezen gondolkozni. I. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom