Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-20 / 3. szám
4 '/icaltad Földműves 1957. január 20. A gépállomások feladatai az EFSZ-ek mezőgazdasági termelésének fokozásában h. — Irta: Martaus Jozef mérnök, a Mezőgazdasági Ökonómiai Kutatóintézet dolgozója (Bratislava) — A mezőgazdasági munkálatok gépe- tékben segíti elő a hektárhozamok sítése — a növényzet tápanyagellátá- fokozását. sának, védelmének és agrotechnikájá- Hazánk területén a hektárhozamok nak biztosítása mellett — nagy mér- következőképpen alakultak: Év Hektárhozamok métermázsában Búza Árpa Kukorica 1871—1881 11 10,7 1901—1910 16,3 16,3 1921—1930 16,3 (13,7) 17,1 (14,1)*) 1931—1945 16,9 (13,9) 17,2 (13,9) 19, (19,1) 1946—1950 16,52 (14,12) 15,44 (13,24) 17,4 (17,12) 1951—1955 20,12 (18,74) 19,22 (17,6) 23,78 (24,18) *) A zárójelben közölt adatok csak Szlovákia területére vonatkoznak. Tehát a jelenlegi hektárhozamok, az 1871—1881 közötti hektárhozamokkal összehasonlításban, majdnem 100 százalékkal magasabbak. Ez az állandó, intézményes agrotechnikai és szervezeti beavatkozások eredménye, főképp azonbar* annak köszönhető, hogy gazdálkodóink immár nagyobb trágyaadagokat használnak, szövetkezeti egyesített nagytáblákra vetnek és gépeket alkalmaznak. Helytelen lenne viszont, ha az elért hektárhozamokkal megelégednénk. Egyéb európai és tengerentúli országok is minél nagyobb hektárhozamokat igyekszenek elérni, éspedig főleg a műtrágyák adagjának fokozása, a jobb agrotechnika és a gépesítés tökéletesítése révén. Érdekességként táblázatot közlünk, amely megmutatja, hogy a különböző államokban 1951—1955. között menynyit tettek ki a hektárhozamok: Ország Hektárhozamok métermázsában Búza Árpa Kukorica Dánia 37,5 35,4 Hollandia 37,8 32,4 37,2 Belgium 33,4 31,4 46,2 Németország 27,7 26,1 24,3 Svédország 21,9 22, Franciaország 20,8 18,4 20, Anglia 29,2 27,5 Amerikai Egyesült Államok 12, 15, 24,2 Csehszlovákia 20,1 19,22 23,78 Szlovákia 17,74 17,6 24,18 A külföldi országok többsége tehát nem marad le mögöttünk, s így még nagyobb igyekezetét kell felmutatnunk, hogy jobb eredményeket érjünk el. Mezőgazdaságunkban az állattenyésztés igen fontos helyet foglal el, de ennek ellenére az állattenyésztési munkák gépesítése szűk körre terjed. Pedig.egy kis gondoskodással a fáradságos, kellemetlen és költséges emberi munkát gépekkel is pótolhatnók. Például az 55—M és 55—F jellegű gépesített istállóban, amelyet 100 fejőstehén részére Záhradníček Ján mérnök. az Agrostroj vezető-gépszerkesztője tervezett, igen sok költséget takaríthatunk meg a takarmányszállító függővasútakkal (a költségmegtakarítás 81 %), de a csúsztatott vályú alkalmazása is 87,5 %-os megtakarítást biztosít a kosarakkal történő takarmányadagolással szemben. Ezeknek a gépeknek a felszerelési költsége ammortizáció útján körülbelül négy év alatt térül meg, ugyanakkor ezeket a munkaműveleteket 85 °/o-ban gépesíthetjük. Tény az is, hogy szövetkezeti dolgozóink alig használják ki a kisebb gépesítési lehetőségeket, például a csigaszerkezeteket, a szállítószalagokat stb. Tehát a szövetkezetek fejlődése érdekében ezeket a gépesítési lehetőségeket is be kell vennünk a beruházási tervbe. Pártunk és kormányunk fokozott figyelmet fordít a mezőgazdaságra, mindenekelőtt a gépesítésre. Széleskörű intézkedéseket hoz, amelyek segítségével mezőgazdaságunknak és a gépesítésnek olyan fokra kell emelkednie, hogy ezáltal a legrövidebb időn belül elérjük a legfejlettebb kapitalista államok mezőgazdasági termelésének színvonalát. Tájékoztatás végett néhány adatot sorolunk fel, éspedig azt közöljük, hogy 1950—1953 .között milyen volt a traktorállomány a különböző országokban : Ország A szántóterület terjedelme traktoronként (ha) Anglia 19 Németország 22 Svédország 38 Ausztria 49 Amerikai Egyesült Államok 46 Franciaország 85 Olaszország 115 Spanyolország 1238 Arqentína 833 India 16 412 Pakisztán 17 825 Csehszlovákia 184 Üj, modern T—27-es típusú istállót építettek a múlt évben az alsószeli, vezekényi és fclsőszeli szövetkezet tagjai. Ebben az évben a nádszegi EFSZ tagjai is felépítenek egy ilyen istállót. K. F. Világátlagban körülbelül 120 hektáros szántóterületre jut egy traktor. A táblázatból kitűnik, hogy 1950—1953 között nálunk 184 ha szántóterületre jutott egy traktor, tehát az átlag alatt voltunk. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemű termelésben nem lenne sem okszerű, sem gazdaságos, ha túl sok traktorral és géppel dolgoznánk. Ez megdrágítaná a termelést. Másrészt viszont a legszükségesebb gépeknek nem szabad hiányozniuk. Ez a magyarázata, hogy nálunk új, korszerűbb és jobb megtakarítást biztosító gépek készülnek, amelyek közül a riagyobb teljesítményű traktorokat, vetőgépeket, gabonakombájnokat, kukoricakombájnokat, répa- és burgonyakombájnokat, takarmányrakodókat, szalmavo’nó-készülékeket és az állattenyésztési munkaműveletek gépesítését biztosító gépeket említjük meg. De a legjobb teljesítményű és legkorszerűbb gép sem üdvözít egymagában. A munkát egyedül az ember könnyítheti meg, s kizárólag az ember állíthatja elő a nélkülözhetetlen értékeket. Viszont traktorosaink helyzetével nem lehetünk egészén elégedettek. Mindenekelőtt elszállásolásukra, étkeztetésükre, továbbá a brigádközpontok jóléti és egészségügyi felszerelésére, végül a traktorosok jutalmazására gondolunk. A traktoros munkája nem könnyű. Megköveteli a hibátlan látást és hallást, az izmok, láb és kéz fokozottabb munkáját, az egészséges idegrendszert. A hosszabbra nyúlt műszakokban a traktoros fárasztó testhelyzetben kénytelen dolgozni, közben szervezete rázódik, fülét zaj sérti, szemét por bántja, helyt kell állnia a kellemetlen éghajlati viszonyok között, tűrnie kell a szelet, esőt és hideget. Azt se felejtsük el, hogy a traktorosok jobbára lankás, hepehupás terepeken dolgoznak, ahol még inkább összpontosítaniuk kell figyelmüket. Második ötéves tervünk idején a mezőgazdasági munkálatok gépesítését 49,4 %-kal akarjuk fokozni az 1955: évi helyzethez képest. A gépesítési feladatok tehát nagyok és komolyak, s azokat a szövetkezetek, állami gazdaságok és egyéni gazdálkodók a traktorosok tevékeny közreműködése nélkül nem oldhatják meg. Elsőrendű feladatunk, hogy a traktorosok kielégítő elszállásolásáról, jó egészségügyi körülményeiről, rendszeres étkeztetéséről és anyagi érdekeltségéről feltétlenül gondoskodjunk. A gépesítéssel összefüggő kérdéseket meg kell oldanunk, s erre hangsúlyozottan felhívjuk a szövetkezeti dolgozók figyelmét. A szövetkezeti tagság időről időre, alkalmilag értesül ugyan ezekről a kérdésekről, mégpedig a rádióból, a sajtóból, az előadásokból, a járás dolgozóitól, a gépállomás vezetőitől, e pártszervezetektől stb., de ez nem elég. Ilyen vonatkozásban következetes, lelkiismeretes, intézményes, szakmailag megalapozott és kitart munkára van szükség. Véleményünk szerint ezt a munkát a gépállomások agronómiái szolgálatának kellene vállalnia. A gépállomások, brigádközpontok és szövetkezetek együttműködése nem a legmegnyugtatóbb. Ez idő szerint az agronómiái szolgálatot mind a gépállomás, mind a szövetkezetek vonalán építjük. Ez a kétirányúság szükségtelen, és fontos lenne, ha az agronómiái szolgálatot állandó jelleggel a szövetkezetek hatáskörébe utalnók. így azután a gépállomási mezőgazdászok hatékonyabban segíthetnék a szövetkezeteket a megadott termelési feladatok végrehajtásában. Az agronómiái szolgálatra kellene bízni a termelési egységenkénti költségek alakulásának állandó ellenőrzését is, mégpedig annak a rendszeres tájékoztatásnak az alapján, amelyet az EFSZ vezetősége a gépesítés emelkedő színvonalával és a gépi eszközök használatának előnyösségével kapcso1 latban nyújt. Hisszük, hogy ezáltal lényegesen javulna a gépállomások és szövetkezetek együttműködése mind a mezőgazdaság felvirágoztatása, mind a szövetkezetek megszilárdítása érdekében. ¥ ¥ ¥ Javítják a talajt • A komáromi járásban különleges bizottság alakult, mely a szántóföldterület kiszélesítésével és a termelékenység fokozásával foglalkozik majd. Megyercs, Violin és Štúrovo határában, valamint Őrsújfalu és Gadóc területén körülbelül 500 hektár szántóföld szabadul föl a vízlevezető csatornák építése folytán. Továbbá a gútai EFSZ határa is ezer hektár jóminősé-, gű szántófölddel gyarapodik. Egy munkástanács-elnök arcképe Ki volt Baranyai László a soproni városi munkástanács elnöke. Ügy tűnt fel ez az ember Sopron város közéletében, mint egy baljós csillag, melynek nyomában, — mint a régi babona mondja — elemi csapások, szerencsétlenségek egész sorozata zúdúlt a népre. «Október 23-ika előtt senki sem ismerte. Egyszerű munkása volt a soproni asztalosárú-gyárnak, egyidőben ugyan volt valami csoportvezetői szerepe, de erről különféle lemezlopások miatt leváltották és feltételesen háromhónapi fogházra ítélték. Ennyit tudtak róla Sopronban. Október 23-ika után azonban demagóg szónoklataival tűnt fel az üzemi gyűléseken, melynek végső mondatai mindig sztrájkot követeltek. Sikerült félrevezetnie a munkások nagy részét. Egyik részét a tüzes beszédekkel, akiket pedig szónoki tudása nem győzött meg, azt fenyegetésekkel, ő, kinek minden szava a zsarnokság elleni harcot hirdette, maga lett a legnagyobb zsarnok, akivel nem volt “tanácsos senkinek újjat húzni. Szabad idejében, mikor nem szónokolt, Sopron és Budapest között utazgatott, onnan hozta az ellenforradalmi budapesti munkástanács utasításait és felszólításait a sztrájkra. Sok soproni munkás köszönheti neki, hogy január elsején sovány lett a fizetési borítékja, mert hiányzott belőle 'a sztrájkban töltött napok miatt elmaradt bér. Nem ismerték a soproni munkások „Laci'bácsi” múltját és hittek neki, mert jól megjátszotta a munkások barátjának és védelmezőjének szerepét. De semmi sem tart örökké és „Laci bácsi” pünkösdi királyságának is befellegzett. Lassan kiderül minden. Kiderül a sokáig rejtegetett dicstelen múlt. Elmúlt a hangos szavak ideje és átveszik a szót azok a becsületes dolgozók, akik sokat tudnak beszélni Laci bácsi múltjáról. K. i. asztalosgyári munkás, aki földije Baranyainak, a többek között a következőket mondja róla: „Lövő községben laktam. Ott Baranyainak tésztagyára és lisztcsere telepe volt. A háború végén nyilas volt és saját szememmel láttam, mikor Árpád-sávos karszalaggal megkoszorúzta a hősök emlékművét. Tésztagyáros korában nála dolgozott feleségem barátnője. Egy alkalommal fizetésemelést kért. Laci bácsi ezt visszautasította és hadbírósággal fenyegetőzött. Gyára ugyanis hadiüzem volt. Mostani ténykedése köztudomású. Igen jó ember volt. Hiszen ő figyelmeztette nemrég a munkásokat, hogy vegyenek kenyeret, mert az üzletek is sztrájkolni fognak. Az üzletek előtt százas sorokban álltak az emberek, asszonyok és gyermekek. Laci bácsi nem. állt sorba. Ilyen elfoglalt ember, akinek minden gondja az, hogy sztrájkokat szervezzen nyugati kapitalista munkaadói érdekében, nem ér rá sorbaállással tölteni drága idejét. Laci bácsi aznap, mikor ezrek dideregtek az üzletek előtt és nagyrészt hiába, húsz kenyeret kapott kerülő úton maga és ellenforradalmár barátai számára. íme Baranyai László volt munkás■ tanács-elnök arcképe. De még valamit. „Laci bácsi” már nem szervez sztrájkokat a munkásparaszt hatalom ellen. A közbiztonsági szervek őrizetbe vették legújabb sztrájkszervezési tevékenysége és más államellenes cselekményei miatt. P. E. A néphatalom érdekében A magyar lapok közölték a Magyar Népköztársaság elnöksége törvényerejű rendeletének teljes szövegét, mely a statáriális bíróságok gyorsított eljárására vonatkozik. Ez a rendelet lényegében kibővíti a statáriális bíróságokról szóló törvényt, mely 1956. december 11-én lépett érvénybe. Az új rendelet értelmében statáriális bíróság elé állítják mindazokat, akik gyilkosságot, szabotálást, a közlekedés akadályozását, vagy más olyan cselekedetet követnek el, amelynek következménye a lakosság ellátásába feltétlenül szükséges vállalatokban, vagy a katonailag fontos üzemekben a munka tömeges beszüntetése. Az új rendelet magába foglalja a népi demokratikus állam elleni összeesküvés, lázadás, a hazaárulás, stb. bűntetteit. Egyes új provokációk, különösen a csepeli kombinátban lejátszódott események arra mutattak, hogy az ellenforradalmi alvilág a néphatalom elleni gyűlöletes harcában komoly gazdasági nehézségeket akar támasztani. A szén-, •villamosáram- és nyersanyaghiány a magyar üzemekben ideiglenes munkanélküliséget idézett elő, amely átmenetileg érthetően káros hatással vari a magyar dolgozók helyzetére. Az abban, hogy jönnek még „jobb idők", amikor szükség lesz rájuk ... Az új törvényerejű rendelet a statáriális bíróság gyorsított eljárásáról — mint ahogy ezt Nezval Ferenc jogi kormánybiztos a rendelet kiadásával kapcsolatban kijelentette — kivételes, ellenforradalmi erők a nemzetközi reakcióval az élen, amelyek Magyarország jelenlegi súlyos gazdasági helyzetének .fő okozói, kihasználják káros tevékenységük következményeit. Tekintettel arra, hogy az eddigi törvény hatásköre szűknek bizonyult, a kormány kénytelen volt a körülmények kényszerítő hatása alatt az infláció meggátlása, a munkanélküliség korlátozása, az általános nyugalom és rend helyreállítása érdekében új kemény intézkedésekhez folyamodni. A nemzetközi reakció állandóan bújtogatja a reakciós túlvilágot és új provokációs hullámot akar kelteni. Ezt igazolja a „Népszabadság" rövid híre: „A rendőrségnek Budapest XX. kerületiben a lakosság segítségével szombaton sikerült leleplezni egy fegyveres bandát, amelynek vezére Koháry Gyula többszörösen büntetett gonosztevő volt. Több társával együtt 8 puskát, önműködő lőfegyvert, 200 töltényt és gránátot rejtett el. A kihallgatáskor a.banditák beismerték, hogy a fegyvereket azért rejtegették, mert hittek ideiglenes és érvényességének tartama attól függ, amennyiben sikerül a becsületes dolgozóknak elszigetelni és leleplezni az ellenforradalmi úszitókat és más káros elemeket. A kormány reméli, hogy e szigorú intézkedések alkalmazására nem kerül sor, mert a dolgozók letörnek minden, a rend megbontására és felforgatására irányuló törekvést. Hol szorít a cipő az udvardi EFSZ-ben? Nincs abban semmi különös, ha egy 3300 hektáros gazdaságban mindig van kisebb nagyobb hiányosság. Egy akkora szövetkezetben nem olyan könnyű megszerezni a szervezési tapasztalatokat, amely megfelelne ilyen nagy gazdaság irányításának. Ebben az esetben az udvardi szövetkezetről van szó. Nem gazdálkodnak rosszul és a tagságnak az a célja, hogy minél gyorsabban jussanak előre. Az érsekújvári gépállomásnak két brigádközpontja van az udvardi szövetkezetben. Mit akarnak hát a szövetkezet tagjai? gondolná az ember. A szövetkezeti tagok . így válaszolnak a kérdésre: „Nemcsak kettő, hanem már három traktorosbrigádunk is volt, de mi csak egyet akarunk. Egy szövetkezet vagyunk. A két brigádközpont azonban önállóan működik. Megtörtént olyan eset, hogy az egyik brigádközponton Uzeinképtelen volt minden traktor. Előfordul az ilyesmi, különösen a kedvezőtlen feltételek mellett, A másik brigádközpontnak voltak gépei, de nem adta kölcsön az első brigádnak. Legalábbis nem adta egykönnyen, csak a „magasabb szervek" beavatkozására. Vagy vegyünk egy másik esetet. Az agronómusoknak vagy a brigádvezetőknek gyűlésük van a gépállomáson. Ilyenkor mindkét brigádvezető és agronómus részt vesz a gyűlésen. Pedig ez teljesen felesleges. A múlt őszön naponta néhány ekevasat kellett élesíteni. Kevés traktoruk volt a szántásra, vetésre, de a brigádvezetők traktorokkal hordták naponta a 10—15 ekevasat Érsekújvárba megélesíteni. Természetes, hogy mindkét brigádközpont saját ■ traktorát vette igénybe, bár nagyobb szükség lett volna rájuk a földeken. „Legyen hét két brigádvezető" — mondják az udvardi EFSZ tagjai. Helyes lenne azonban, ha úgy szerveznék meg* a munkát, hogy egyik mindig a községben tartózkodjék. Ugyanez a helyzet az agronómusokkal is. Lehetséges talán más megoldás is, csak meg kell azt keresni. Egy azonban bizonyos: egy. szövetkezetben elég egy brigádközpont. Legalábbis az udvardi szövetkezetben nem vált be a kettő. A gépállomás arra hivatkozik, hogy Udvardon nincsenek megfelelő épületek egy nagy brigádközpont létesítésére. Már évek óta ígérik egy új brigádközpont építését. Az évek múlnak, az említett hiányosságokat pedig senki sem orvosolja. Pedig ezt a kérdést mielőbb meg kell oldani, hiszen nemcsak a szövetkezet tagságáról van szó, hanem a hektárhozamokról, a szövetkezeti tagok és a traktorosok jövedelméről, valamint az érsekújvári GTÄ jóhírnevéről. B. DUŠBK
