Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 18. szám

1957. május 5. Jxab-aef ' Földműves 5 Gyermekkoromban hallottam először a szilicei „bicskásokról”. Aggódva gondoltam édesapámra, mikor egyszer a yömöri vásárral az 0 falujukon ke­resztül meijt. De nagyon megörültem, amikor 2—3 nap múlva ép bőrrel és gyönyörű két szilicei tinóval tért vissza a „veszélyes” útról. Hogy miért szili­cei tinóval? Hát azért, mert a kör­nyéken ők nevelték a legszívósabb állatokat jól gondozott hegyi legelői­ken. Persze, akkor én ezt még nem tudtam és azt sem, hogy a bicskás elnevezés alatt nem akadékoskodó, verekedő embereket értenek, hanem a nehéz körülményektől, az éghajlat­tól szilárdra edzett, kitartó parasz­tokat. Mostanában is sokat emlegetik a szi­­liceieket, de már nem a bicskájukról, hanem a szövetkezetükről. Ugyanis Prágában az EFSZ-ek III. országos kongresszusán a növénytermelésben és az állattenyésztében elért szép eredményekért kitüntették a szövetr kezetet. De kitüntették Hajdú András elnököt és Gottliber László zootech­­nikust is. A szövetkezet nehézségekkel, de eredményekkel teli múltra tekint visz­­sza. Mint gépszövetkezet 1948. feb­ruárjában alakult és őszre II. típusú EFSZ lett belőle. Akkoriban a Torna­vidék nyakas parasztjai —, akik olyan nehezen választották a közös utat — azt mondogatták: — Abba még a sziliceiek bicskája is beletörik. Nem irigységből mondogatták ezt, hanem azért, mert sehogy sem tudták megérteni, hogyan lehet a meredek dombokat egyébbel is felszántani, mint Szilicén nevelt ökrökkel. így okoskodtak: — Az ő földjükben nem terem meg akármi. Az a hires vetőmag, amit a járás kínál, a csallóközieknek való, de nem ide, —. zsörtölődtek, emésztették magukat a „bicskásokért” a Torna­vidék parasztjai. Most már nem emésztik. Inkább kér-’ dezősköidnek. Szeretnék megtanulni a gazdálkodást a sziliceiektől. És nem törött bele bicskájuk... még ki sem pihenhette az út fáradal­mait, máris Kassára hívták. Azóta alig győz részt venni az értekezleteken. Annyian kérnek tőlük tanácsot, hogy alig győzik szóval. — Ügy gazdálkodunk mint azelőtt — szérénykedett az elnök. — Meg­helyett 192 ezer litert adtak közellá­tásunknak. Nemrégen eladtak 16 mázsa baltacin magot szabadáron. A többi magnak hagyott takarmányfélék is szépen jövedelmeztek. De nemcsak ennyi hasznot hoztak amit most lát­hatunk, vagy amire következtethe­tóföldeken kisebb gabona terem és a kalász is megrövidült. A domboldalak lehordása még nap­jainkban is erősebb, mint a talajke­letkezés. Ez azt jelenti, hogy egyes talajaink pusztulnak, a víz ellopja a lábunk alól a legértékesebb termelő eszközt. Gondos mérések azt mutatják, hogy az elfolyó csapadékvíz húszszorosát viszi el annak a tápanyagnak, mint amennyit a termelt növények kivon­nak. Vagyis: a víz romboló munkája minden évben 20 év termését aratja le. Ezért főleg a domboldali terme­lőknek nemcsak saját érdekük, hanem fiaik és unokáik i ránti becsületbeli kötelességük a talajvédelem. A legtermészetesebb védelmet a nö­vénytakaró helyes kialakítása nyújtja. Őszi gabonával bevetett területről ötvenszer, tavaszi gabonával bevetett-­­rő! százszor, kapásnövényekkel borí­tott domboldalakról kétszázszor annyi talajt hord el a víz, mint a lucerna­földről. Az EFSZ tagjai búcsúznak a jó áron eladott tehenektől Hajdú András, a kitüntetett EFSZ kitüntetett elnöke ... A kongresszus után még ünne­pelt a falu. Mint domboldalakon a gyü­mölcsfák virága, úgy feslett a kitün­tetések fakasztotta öröm az arcokon. Hajdú András a szövetkezet elnöke szántunk minden talpalatnyi földet,-de nem ökrökkel, hanem géppel. Az álla­tok is ott legelnek ahol régen, csak jobb istállókban laknak, no meg szak­szerűbben gondozzuk őket. Autó dudált a ház előtt. Az elnök hóna alá kapta táskáját és irány — Kassa. Üjabb autó érkezett, de ezt már a zootechnikus és a kíváncsi nép fo­gadta. A csécsi szövetkezetesek jöttek tehenet vásárolni. Drágán vettek, de jót. Kovács László 5300 koronát ka­pott a tehenéért, Máté Kálmánnénak 7133 korona ütötte a markát. Máté Pálné és a többiek is jó vásárt csinál­tak, hogy eladták felesleges tehenüket. — Most jövedelmez igazán az állat­­állomány — dicsekedett a zootechni­kus. — Ugye megmondtam, hogy te­nyésztésre válogassuk ki a legjobb fajtákat. A legelőt is érdemes volt meg trágyázni, s hogy több baltacint és herét vetettünk mint azelőtt, így a haszon se maradt el. Н09У a szövetkezeteseknek milyen hasznuk van a korszerű gazdálkodás­ból, azt nehéz lenne számokban kife­jezni, mert csaknem mindennap pénz áll a házhoz. A múlt évben a 137 má­zsa tervezett marhahús helyett 186 mázsát adtak el, sertéshúsból 51 má­zsa helyett 210--et, 41 ezer liter tej tünk. A szép állatok és a vetőmagon kívül jövedelmet ígér a megjavult ta­laj is. Emelkedtek a hektárhozamok. Torna és vidékének hasonló kavicsos­dombos talaja kiváló évben sem terem 16 mázsánál többet hektáronként. A sziliceiek pedig a múlt évben 24,6 má­zsát átlagos hektárhozamot értek el búzából. 24,5 mázsát adott a rozs, 22,5 mázsát az árpa. A kísérletre termesz­tett repce pedig országos viszonylat­ban is kitűnő eredmény: 50,40 mázsa volt a hektárhozam. A sziliceiek már a múlt évben elér­ték azt, amit a szövetkezetek Ш. or­szágos kongresszusának határozata előír, hogy a növénytermesztésben 30 százalékkal túlteljesítjük a tervet. Ők a második ötéves terv végére nem 30, de 40—50 százalékkal akarnak többet termelni, mint amennyit a terv elő­irányoz. A szilicei parasztok meggyőződtek arról, hogy a termőtalaj nem egy állandó változatlan anyag: a? is kelet­kezik és el is pusztulhat. Bizonyára sok idősebb gazda emlékszik arra, amikor a Torna-vidéki mészkóhegyek déli oldalait dús erdők borították és alattuk jó termőföldek húzódtak. Az erdőket kiirtották. A víz elmosta a talajt. Kopárrá vált minden. A szán­Gazda szeme hizlalja a jószágot — tartja a régi közmondás. — Idősebb Szabó László sertésgondozó azonban nemcsak nézegeti, hanem gondosan, szakszerűen takarmányozza is a gond­jaira bízott állatokat A sziliceiek hamar felismerték a természetnek eme jelenségeit és he­lyesen alkalmazott vetésforgóval, il­letve növénytakaróval nemcsak meg­mentették a meredek dombok talaját, hanem gazdaggá, televényessé tették. Mezőjük olyan kincsesbányává vált, amely gondos munka nyomán napról napra több jövedelmet ad a kitünte­tett szilicei keménykötésű parasztok­nak. Csurilla József UJ ÉLET a csalié közcsütörtöki EFSZ-ben A esalloközcsútörtöki EFSZ 1950- ben alakult. Mint minden kezdet, itt is nehéz volt az indulás. Különösen hozzájárult a nehézségekhez az, hogy az új vezetőség nem állott a tudás magaslatán. Nagyot fordult azonban a szövetkezet helyzete, amikor a Bratislava! Közle­kedési Vállalat védnökséget vállalt az említett szövetkezet felett. Az üzem vezetősége mind politikai, mind szak­mai téren nagy segítséget nyújtott a szövetkezetnek. Különösen László Bol­dizsár és Zatlkaj József elvtársak ér­deme, hogy a nehézségekkel küzdő szövetkezet eredményesen elindult az új élet útján. Ez évben például már a kertészet­ben is jól halad a munka. A tyúkfarm 10 ezer tojással többet adott közellá­tás céljaira, mint amennyit a terv elő­ír. A közös istállókban több mint 300 szarvasmarha, a sertésólakban pedig 300-nál több anyakoca gyarapítja a szövetkezet vagyonát és a tagok jö­vedelmét. Képes riportunk beszédesen igazolja, hogy a csallóközcsütörtöki EFSZ jó utón halad. Íme a példák: Ezek a kis házikók a sertésólak. Több mint 300 anyakoca és többszáz malac van elszállásolva benne. Orbán Ferenc, a sertések példás gondozója. Valóban büszke lehet munkájának eredményeire. Gyökeres Judit, a tyúkfarm vezetője, példás munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a két év előtt még veszte­séggel dolgozó tyúkfarm ma már jól jövedelmező. Anton Benő. Szakaid Jánosnak igaza van Dallag a nap a föld pereme felé. Szakain János bácsi báránykái is bal­lagnak az akol felé. A két puli olyan ügyesen terelgeti a szemetgyönyörköd­­tetö nyájat, mint a leghűségesebb boj­tárgyerek ... — Jó estét, János bácsi! — köszön­tőm a hírneves juhászt. tekinteni a leleszi szövetkezet juhál­lományát! Ettől szebb báránykákat nem minden szövetkezetben lehet látni. — Na és mi járatban van a fiatal­ember? — fordult felém az öreg ju­hász. — Eljöttünk megtekinteni az oly sokat emlegetett juhállományt. — ... Sokat emlegetett ? Mán mér Aztán kissé meglepődve veti rám tekintetét, mert ritka vendég errefelé яг idegen. Hej, pedig érdemes meg­mat? — Azért, mert szépek, jól jövedel­meznek. A juhász arcára mosoly szökött. — Az már más. Azt hittem, hogy... — Dehogy, János bácsi, hiszen mint látom, szíva el-lélekkel végzi a mun­káját. Egy lépéssel közelebb kerülünk egy­máshoz. — Hogy szívvel? — veszi át a szót a juhász. — Meg ésszel is! Mert mint a közmondás tartja: hiába van itt — mutat a könyökére. — ha nincs itt — tapogatja ráncos homlokát. — Egy­szóval tudni is kell, meg akarni is. S ö valóban tud és akar is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a leleszi szövetkezetnek a múlt évben 600 000 koronát jövedelmezett a juhtenyésztés. Ez évben még több bevételre szá­mítanak. — Ügy terveztük, és annak meg is kell lenni — mondja a juhász, — hogy átlagosan 5 kg gyapjút nyírunk egy­­egy anyajuhról. Sajtot pedig 10 kg-ot számítunk elérni darabonként. Ez nem éppen sok — vagyis több is lehetne, ha jobb takarmány állna rendelkezé­sünkre ... Már teljesen estébe hajlott az idő. Sok mindenről elbeszélgettünk. Szóba került a múlt is. Erre azonban csak annyit mondott: — Ez a világ a miénk. ILLÉS BERTALAN, Bacska MÁJUS I megmutatta a világ dolgozóinak erejét Moszkvában, Pekingben milliók, Prágában, Bukarestben, Szófiában, Varsóban, Bratislavában és a világ többi nagy váro­saiban százezrek meneteltek május 1-én a vörös zászlók alatt. Budapesten, a külföldi reakció minden várakozása ellenére még sohasem volt ilyen lelkes és bizakodó hangulatú május eleje. Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány miniszterelnöke beszélt a Hősök-terén töbh mint száz­ezer lelkes ünneplőhöz. Beszédében többek közt ezeket mond­ta: Azok az idegenek, akik ma jelen vannak ezen az ünne­pélyen, meggyőződhettek róla, hogy nálunk a nép a kormány mellett van. Az EFSZ-ek III. kongresszusa után: 2550 literes fejhozamot érnek el den egyes etetőnek a gondjaira bízott tehenektől. A tehéngondozó szinte tudta, hogy erre vagyok kíváncsi. — A tervezettnél százzal több liter tejet akarok kifejni. Minden egyes tehéntől 2550 litert, — mondotta a tehéngondozó. Hozzátette még azt is, hogy vállalá­sának teljesítése nem a csodákon múlik. És ez valóban így van. Naponta rendszeresen háromszor etetik a te­heneket. A fejőstehenek a legjobb takarmányféléket eszik és az abrak­takarmányból sincs hiányuk. —les. Előttem fekszik a pálóci EFSZ ter­melési terve. A szarvasmarhák te­nyésztésére vonatkozó részben hét aláírást látok. A termelés növelése céljából a szarvasmarhák 7 etetőjének értékes felajánlását bizonyítja ez. Az aláírások közöt látható Misik Kálmán neve is. Misik elvtárs 16 tehenet etet, gondoz és fej. Jutalmazása a kifejt tej mennyisége szerint igazodik. Nemrégiben meglátogattam Misik elvtársat. Beszélgetés közben szóba került, hogyan akarja teljesíteni a fejlesztési tervben kitűzött feladato­kat. Mert a terv szerint ebben az év­ben 2450 liter tejet kell kifejni min-I

Next

/
Oldalképek
Tartalom