Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-17 / 11. szám

1957. március 17. Jzaírűd Földműves 3 Két műszakban végzik a tavaszi munkát A tavasz korén beköszöntött, de még nem állandósult meg. Szeszélyes a; idő, mint áprilisban. Ennek ellenére egyes gazdaságokban szépen halad a tavaszi munka. A Csúzi Állami Gazdaságban lánctalpas traktorral két műszakban végzi a telajelőkészitést Szalma László és Bója- Károly traktoros. Traktoruk gép­csoportot. vontat, amely három simítóból és két öttagú boronából áll. Egy másik táblán, ahol a talajelőkészítést mér elvégezték, lovakkal vet­nek, meghosszabbított műszakban. A magtakaró boronálást is lovak végzik. Éjszaka nem vetnek, mert a föld nyirkossá vélik vagy megfagy. Csupán olyan időt választanak a vetésre, amikor a magágy morzsalékossá, apró rögössé válik. Növekednek а Ha figyelemmel kísérjük azokat a híreket, melyek országszerte a szövet­kezetek múlt évi eredményeiről szá­molnak be, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ezeknek a szövetkezeteknek majd­nem mindegyikében nagy fejlődés ta­pasztalható. Ennek eredményeként szövetkezeti tagjaink nagyrésze az év­végi elszámoláskor kapott osztalék egy részét az Állami Takarékpénztárba he-' lyezi el. Sőt ezen a téren egyes járások versenyfelhívást is tettek. A poltári járás EFSZ-ei például ver­senyre hívták a losonci járás szövet­kezeteit abból a célból, hagy a takaré­kosságot propagálva a tagok között minél több személyt megnyerjenek arra, hogy pénzét az Állami Takarék­­pénztár betétkönyvére helyezze el. A poltáriaknak ez a versenyfelhivása sikerrel járt s ebből győztesen kerül­tek ki. A kifizetett osztalék 53,55 szá­zalékát — az az 1060 225 koronát — Megártott a Az elmúlt évbe" konferenciákon és újságjk hasábjain sok dicséretet kap­tak a sápi szövetkezet dolgozói. Első­sorban a kacsatenyésztésben elért szép sikerekért. Azonban nem mond­hatjuk, hogy náluk minden téren jó a helyzet. A múltkor például meglepett engem, amikor a kerítés mellett ren­detlenül szétdobálva 15—20 köbméter épületfát láttam, amely már régebben ott hever. Sajnos, ez a drága épület­anyag már nem használható fel arra, takarékbetétek a szövetkezet tagjai az Állami Taka­rékpénztárba tették be, míg a verseny­társ, a losonci járás esetében ez 42,25 százalékot tett ki. A takarékosságban való részvétel jutalmazásaként a poltári járás egysé­ges földművesszövetkezetei elismerő oklevélben részesültek. Ezek között a szövetkezetek között a krnai EFSZ érte el a legszebb eredményt, ahol a szövetkezet minden egyes tagja ren­delkezik betétkönyvvel. így a krnaiak nemcsak a Vörös Vándorzászlót nyer­ték el, hanem emellett még egy 300 koronás nyereménybetétkönyvet is kap­tak jutalomképpen az Állami Takarék­­pénztártól. A fent említett példa igazolja azt, hogy a két járás szövetkezeteinek tag­jai nemcsak a munkahelyükön állnak helyt, de ugyanakkor otthon is — a takarékosságban — jó gazdáknak bizo­nyulnak. -S-sok dicséret amire eredetileg szánták. A gazdasági udvaron bent is nagy az összevissza­ság. Mintha alább hagyott volna a sá­piak rendszeretete. Ma, amikor szövetkezeti dolgozóink, földműveseink az EFSZ-ek III. Orszá­gos kongresszusára készülnek, amikor kötelezettségvállalásokat tesznek a gazdaságosabb termelésre jó lenne ha a sápiak is jobban szétnéznének a portájukon, mert náluk is akad javíta­nivaló. —KI.— Bepillantás a jövőbe Ma, amikor nemzeti bizottságaink értékelik eddigi munkájukat, akkor ez nem csupán a megtett út, a három év alatt elért eredmények felmérése, hanem egyúttal bepillantás a jövőbe. Mert éppen az eddigi sikereken ke­resztül lehet lemérni, hogy a jövőben mire leszünk képesek. Ébredés... Haraszti a kékkői járás egyik kis községe. Ebben a faluban is, mint bárhol másutt, hosszú éveken át széjjelaprózott, szalagparcellákon gazdálkodtak a földművesek. A ba­rázdákkal, mezsgyékkel elkülönített földecskék viszont egyre silányabb terméssel „lepték" meg gazdáju­kat. De nem is csoda, hiszen ahogy szaporodott a család, úgy aprózdd­­tak a földek. Azt viszont minden földműves tudja: minél többször cserél gazdát a föld, annál gyen­gébb a termés. Amikor már jól átgondolták sor­sukat, jövőjüket a haraszti-i föld­művesek, úgy határoztak: összefog­nak s szövetkezetei alakítanak. Elindulták. Ez azonban nem volt könnyű. Különösen nagy hiba volt az, hogy az új tapasztalatlan veze­tőség megijedt a kezdeti nehézsé­gektől és „hátat fordított" a szö­vetkezetnek ... A „vezér" nélküli kis csoport jzonban nem csüggedt el. Oj veze­tőséget választottak, s hozzáláttak a hibák orvoslásához. Múltak a he*ek, hónapok és az évek, a haraszti EFSZ azonban még mindig nem bírt „lábra" állni. így a Kékkői Járási Nemzeti Bizottság — a múlt év őszén — javaslatára a tagság egyhangúlag beleegyezett, hogy György Imre elvtárs, a zsélyi EESZ tapasztalt tagja foglalja el a haraszti EFSZ-ben az elnöki tisztséget. Azóta még csak két-három hónap telt el. A jó munka eredménye azonban máris látható. Az előző években például a tervezett beadás­nak sem tudott eleget tenni az em­lített szövetkezet, most pedig min­den jel arra mutat, hogy terven felül 30 mázsa sertéshúst, 10 000 liter tejet, 40 mázsa gabonát adnak a közellátás részére. A tőnk szélére jutott szövetke­zet szekere tehát rendes vágányra terelődött, s a szövetkezet tagsága is ébredezni kezd. Fontos azonban, hogy mind a helyi, mind a járási nemzeti bizottság az eddiginél sok­kal több segítséget nyújtson a lá­badozó szövetkezetnek. KISSIMON PÁL, Zsély Űj tagok a szenei szövetkezetben A szenei szövetkezet évről-évre szilárdul, erősödik. Ennek következté­ben az egyénileg gazdálkodók is meg­győződtek arról, hogy a szövetkezeti gazdálkodás előnyösebb és jobb életet biztosít. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a szövetkezet évzáró gyűlésén 12 új jelentkezőt vettek fel a tagok sorai közé. Ez határozott sikert jelent. A poľanyi HNB is ilyen módon vetett számot eddigi munkájával. Megcáfol­hatatlan tények bizonyítják, hogy a három év nem egyhelyben topogásként repült el. Hogy csak a nagyját említ­sem ez alatt az idő alatt vezették be a faluba a villanyt, a szövetkezet tele­péhez megépítették a köves utat, rész­ben felépült a sportpálya. A fejlődést talán legszemléltetőbben bizonyítja az a 26 családi lakás, amely az utóbbi három év alatt épült. Azt a fejlődést ugyancsak nem lehet figyelmen kívül hagyni, amelyet ezidő alatt a szövetkezet ért el, Már csak azért sem, mert Vaszily János a HNB elnöke egyídeig az EFSZ mezőgazdásza is volt, most pedig a helyi traktoros­brigád szakaszagronómusa, s mint ilyen szívvel-léiekkel végzi munkáját a szö­vetkezet felvirágoztatásáért. Nagyrész­ben neki köszönhető, hogy a takar­mányalap biztosítása érdekében felszán­tottak 71 hektár gyengén termő rétet. 94 hektáron felületi javítást, 55 hek­táron pedig meszezést hajtottak végre. Az elkövetkezendő feladatokról Világi Zoltán titkár nyilatkozik. — Azt mondhatnánk, hogy még csak a kezdet kezdetén vagyunk, hisz a kö­zeljövőben sok minden vár megvaló­sításra. Bár a szövetkezetben az építkezés terén eddig is szép eredményeket ér­tek el, a gyorsabb fejlődés érdekében további 19 gazdasági épület elkészítő-' sét. ezenkívül 48 hektár talajvizes te­rület lecsapoiását és 5 hektár szőlő telepítését vették tervbe. A faluszépí­­tési akció keretén belül megjavítják és kibővítik a kultúrházat úgy, hogy abba elhelyezhessék a mozit is, elkészítenek 300 folyóméter utat és 2000 folyómé­ter gyalogjárót. Nagy javítás alá kerül az iskola is és 1959-re betervezték a helyi hangszóró beszerelését. Szó van egy új, modem berendezésű üzlethe­lyiség felépítéséről és az előtte levő tér bekerítéséről és gondozásáról, va­lamint új házhelyek kiméréséről is. Mindezt szinte követeli a szövetkezeti tagok állandóan növekvő életszínvo­nala. A HNB a választások előtti időszak­ban egyik legfontosabb feladaténak az ifjúsággal való foglalkozást tartja, mert a messzemenő tervek végrehaj­tása nagyban attól függ, hogyan kap­csolódik be r. fiatalság a kitűzött fel­adatok elvégzésébe. Hogy a fiatalság minél jobban megtalálja helyét és szó­rakozási lehetőségeit, az elmúlt napok­ban gramofónos rádiót vásároltak, ame­lyet a kultúrotthonban helyeztek el. így a fiatalok szabad idejüket nem a kocsmában, hanem kellemes szórako­zás között itt tölthetik el. Folyamat­ban van a sportpálya építése is, amely még a tavaszon elkészül. Persze a gon­doskodásért a HNB és a szövetkezet vezetősége is elvárja, hogy a helybeli ifjúság továbbra is tevékenyen támo­gassa minden olyan akciót, amely a falu és az élet szebbétételét formálja. Könnyebb ugyan csupán az eredmé­nyekről, a tervekről beszélni, de a jövő szempontjából hiba lenne elhallgatni a hiányosságokat. Mert akármennyire is szépek az eredmények, az mégiscsak hiba, hogy a HNB személyes beszélge­tés közben keveset foglalkozik az egyéni gazdálkodókkal. Hisz a 13 magángazda egyrésze talán már közelebb áll a kö­zös gondolatához, mint az egyénihez. A falu- kultúréletére is nagyobb súlyt kellene helyezni. Hisz valamikor jó kultúrcsoportok működtek a faluban. Lehet, hogy ez most az ifjúsági és kul­túrszervezetek közös irányításával meg­valósul, de ehhez is segítség kell. Látni kell azt, hogy a szövetkezet nyújtotta magasabb életszínvonal kultúrtéren is nagyobb igényeket támaszt. És az em­berekbe ivódott nagyobb tudás, ma­gasabb kultúra visszahat a gazdálko­dás további menetére. Most a válasz­tások előtt érdemes ezt a problémát alaposan átgondolni, mert az elkövet­kezendő intézkedésektől függ a válasz­tások sikere, illetve a választottak iránti bizalom további megszilárdítása. Polóka András Az ímelyi szövetkezetben 260 mázsa burgonyát elócsíráztatnak. — Damás Zsigmond, a mezei munkacsoport ve­zetője az ültetésre kerülő burgonya ellenőrzése közben örömmel állapítja meg, hogy a csírázás szépen megindult (Foto: Svrček) ...És győzött a harci I. Éhségmenet Az 1932. év a csehszlovákiai mun­kásmozgalom részére a kemény meg­próbáltatások, de egyben a burzsoá renddel szembeni tevékeny tömegak­ciók éve volt. Országszerte hatalmas tömegtüntetések és sztrájkok zajlottak le a nagyarányú munkanélküliség meg­szüntetése, az ipari és mezőgazdasági proletárok életkörülményeinek megja­vítása érdekében. A hatalmas tömegtüntetések hul­lámverése folytán így került sor a 25 évvel ezelőtti éhségtüntetésre Nádsze­gen is. A nádszegi proletárok, nincste­len földmunkások a Párt vérszínü, szent lobogójával az élen harcba indul­tak, Kiállásukkal megmutatták erejü­ket, harci készségüket, a kizsákmá­nyoló burzsoá-demokratikus rendszer elleni gyűlöletüket. Haladó hagyomá­nyaink tiszteletben tartása, a 25 éves jubileum késztet arra, hogy mint szemtanú a történelem lapjait vissza­forgatva megemlékezzem ezen esemé­nyekről. * * * Az időtéjt a nyomor, a nélkülözés nem vendég, hanem mindennapos bennlakó volt a falu földmunkásainál, szegény parasztjainál. Főtt cukorrépán, sült és főtt krumplin, kukorica-máién tengődött a szegény-emberek nagyré­sze egyik napról a másikra. Ezt a szinte kibírhatatlan helyzetet az akkori rendszer nem igyekezett enyhíteni munka-alkalom biztosításával, avagy munkanélküli segély nyújtásával. Sót, végrehajtót küldött a nép nyakára a faluba, hogy az adóhátralékot minden úton-módofi, erőszakkal vasalja be; azaz foglalja le az utolsó tehénkét, dobra üsse a keskeny parcella földecs­­két, amely még a szűkös megélhetést úgyahogy biztosította. Miután a helyi pártszervezet tagjai­nak tudomására jutott, hogy a végre­hajtó Juhos György, Erdélyi Boldizsár és Adler Ignác kisparasztoknál foglal­ni szándékozik, nyomban taggyűlést hívtak össze. A taggyűlésen elhatároz­ták, hogy megvédik őket a végrehajtó zaklatásaitól. ... Másnap ki is tessé­kelték a végrehajtót a faluból. E cse­lekedetükkel a földmunkások tanújelét adták annak, hogy bármikor készek Gombos F. elvtárs a régi pártház előtt pipáját tömögeti. segédkezet nyújtani, vállvetve harcolni a kizsákmányolok ellen. A végrehajtó kiűzését követő máso­dik napon a helyi pártszervezet vezetői ismét harcba szólították a falu prole­tárjait. Mint. ahogy előző nap estéjén elhatározták, a párt-ház előtt gyüle­keztek a vörös lobogó alatt. Majd kis­vártatva elindultak. Ajkukról szárnyalt a harcba hívó dal: „Törd le a láncodat elvtárs, most gyere, most sikerül. Hogyha a harcokban helytéllsz, hajnalod fénye derül. Útközben a kis elszánt sereghez mind többen csatlakoztak. Lábuk alatt egyszerre dobbant a fagyos föld. Az újonnan érkezők is harsányan énekel­ték: „Népmilliók a sötétben, jöjjetek mind miveiünk. Börtönök szürke kövéből, új palotát emelünk. Oj palotát, de magunknak, hol nincs here, nincs úri sarc. Felsüt a fénye napunknak, elvtársak győz majd a harc.” A községháza elé érve a kis csapat hatalmas emberáradattá növekedett. Itt megálltak. A duzzadt erezetű, szikár kezek ökölbe szorultak és a magasba lendültek. — Munkát, kenyeret! — zúgott a tömeg. — Munkát, kenyeret! — hang­zott egyre erősebben a tömeg követe­lése. A Sok torokból áradó hang, a szó szoros értelmében eggyé olvadt, mely­től megremegtek a községháza ablakai. — Munkát, kenyeret! — hangzott újra, meg újra ... Egyszeriben 8 ember vált ki a tün­tető tömegből. Ezeket a proletárok azzal a feladattal bízták meg, hogy a jegyzőségen tolmácsolják jogos köve­teléseiket. Gombos Ferenc elvtárs — aki már az 1919-es magyar proletár­forradalom idején harcölt az ellenfor­radalmárok ellen, mint a Magyar Vö­röshadsereg karhatalmi beosztottja — a bizottság nevében előadta Prónay fój®9yzőnek a tüntető földmunkások azon követelését, hogy munka-alkal­mat, vagy munkanélküli segélyt bizto­sítson az éhség enyhítésére a jegyző­­ség. Prónay főjegyző nagyon is lóháton érezte magát. Hogyne, hiszen nem kevesebb, mint 11 csendőr jelenléte Öntötte belé a bátorságot. — Majd kapnak! — válaszolta gú­nyos aláfestéssel a követelést előter­jesztő bizottságnak. Ezt követően a csendörök között mozgolódás támadt. Előlépett a pa­rancsnokuk, s a helység elhagyáséra szólította fel a bizottság tagjait, öt csendőrt az utcára vezényelt, hogy csináljanak „rendet”, azaz, oszlassák szét a tüntetőket. A bizottsági tagok kifelé igyekeztek. Gombos Ferenc pártelnökre a csendőr­parancsnok ráordított: — Maga lázitól Maradjon itt! Bilincs kattant Gombos elvtárs egyik csuklóján. Az erős fiatalember azon­ban nem hagyta csak ennyiben a dol­got. Minden erejét latbavetve a szaba­szegezte őket, azonban bejutni az ajtón ő sem tudott. ... A bennszoruló Gombos Ferenc még egy utolsó kísérletet tett a távo­zásra. De amikor az ajtóhoz ért, egy csendőr visszarántotta. Ekkor éles dö­fést érzett combján, majd össze­esett .., Csendőrszurony volt, amely átjárta testét, melyre ezúttal is mun­kásvér tapadt. Gombos elvtárs nemso­kára feltápászkodott. A vérző, védtelen embert a csendőrök ezúttal ismét a padlóra teperték, rátérdeltek, s meg­bilincselték. Majd vastag somfabottal félholtra verték és bedobták abba az autóbuszba, amellyel ők érkeztek a faluba. A volt községháza udvar felőli része, ahol az esemény egy része lezajlott. dón levő másik kezével oly nagyot ha­­darintött, hogy a közelségében levő csendőrök egyike nekiesett az izzó kályhának, a másik pedig az asztalra. Ekkor őrjöngő dühvei öt csendőr ve­tette rá magát Gombos elvtársra, aki nyomban segítségért kiáltott. Az épü­let folyosólyán tartózkodó elvtársak közül többen a segítségére akartak sietni, de a csendőrökkel találták ma­gukat szemben. A folyosón dulakodás támadt. Pálfi Sándor elvtárs bírókra kelt a burzsoá’ rend e fegyveres bajno­kaival; néhányszor a folyosó falának ... A tömegbe lövöldöző csendőrök­kel szemben a puszta kéz kevésnek bizonyult. így a tüntetők szétoszol­tak ... Még aznap este a csendőrség összefogdosta a bizottság tagjait, aki­ket először Galántára, majd Pozsonyba szállítottak. Később az úgynevezett „bűnügyi” tárgyalás is megtörtént. Ezeket az embereket, családapákat — mert munkát, vagy munkanélküli se­gélyt követeltek gyermekeik és az éhe­ző proletárok részére — 5, 3—2 hónapi börtönre ítélték. Kovács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom