Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-10 / 10. szám

4sZAKMELLÉKLET 1957. március 10. A nagy hozamok fontos előfeltétele: A JÓ VETÉSFORGÓ A terméshozamok döntő tényezői közé tartozik a vetésforgó. Enélkül csökken a talaj termőereje és a ter­méseredmény. Mi, akik a földdel dolgozunk, jól tudjuk, hogy a föld is termelőeszköz, amely sohasem használódik el, sőt he­lyes vetésforgó, agrotechnika, stb. al­kalmazásával termőbbé válik. A nö­vényéletének alapfeltétele a talajvíz, a levegő és tápanyag tartalom kedvező aránya. A növények igényei különbö­zők. Egyeseknek több tápanyagra és nedvességre van szükségük, míg má­sok kisebb mennyiséggel is beérik. A pillangósoknak nincs szükségük nitro­génre, sőt maguk is nitrogénnel gaz­dagítják a talajt. A vetésforgó helyes alkalmazásának az a célja és feladata, hogy a talaj­szerkezetet javítsa, illetve a jó talaj­szerkezetet megőrizze. A kísérletek alapján kiderült, hogy az őszi búza ak­kor adja a legnagyobb hozamot, ha tiszta kultúrájú herefélék (lucerna, lóhere) és herefűves keverékek után vetettük. Általában a gabonafélék leg­alkalmasabb előveteményei a herefélék és herefűves keverékek, de a trágyá­zott kapások is, míg a gabona alkalmas utóveteményei a trágyázott kapások, hüvelyesek, olajosnövények, cukor­répa, stb. A legkevésbé alkalmas elö­­vetemények a gabona részére a gabo­nafélék és a magra termelt kukorica, amelyek nemcsak csökkentik a hoza­mot, hanem a közös kártevők (csíkos­­hátú búzalégy, gabonafutrinka) elsza­porodását is elősegítik, úgyhogy ezáltal a hozam tovább süllyed. Még alkalmatlanabb, ha a gabonafé­léket önmaguk után illesztjük a vetés­forgóba, például ha a rozs a rozsot, a búza a búzát követi. A vetésforgó összeállításánál a kö­vetkezőket tartsuk szem előtt: 1. mély • gyökérzetű növény után sekély gyökérzetű növény következ­zék: 2. gyomnevelő növény után gyom­irtót illesszünk be; 3. tápanyag- és vízigényes növény után talajgazdagító és szárazságtűrő növény kerüljön sorra. A tavaszi gabonafélék mélyrétegű tápdús talajt igényelnek és gyomneve­lők. Jó előveteményeik az istállótrá­gyázott kapások és takarmánynövé­nyek. A tavaszi árpa sekély gyökérze­tű, közepesen vízigényes, míg a zab vízigénye nagy. A hüvelyesek (borsó, bab, lencse) gyomirtók. Jó előveteményeik az istál­lótrágyázott őszi vagy tavaszi gabona­félék. Ezek szintén mélyrétegű tápdús talajt igényelnek. A pillangósok gyomirtók és száraz­ságtűrők. Jó előveteményeik az istálló­trágyázott kapások vagy a takarmány­­növények. A kapások gyomirtók; mélyrétegű tápdús talajt igényelnek. Kedvező elő­­veteményük az istállótrágyázott őszi kalászosok. A kapásnövények fejlődé­sük ideje alatt kivétel nélkül gyakori talajlazítást igényelnek. Erősen zsa­rolják a talajt. A növénytermesztésben a trágyafé­lék közül legfontosabb az istállótrágya. Ezzel igen nagy mennyiségű és sok­féle tápanyag jut a talajba. Hatása talajfajtánként változik. É v A trágya elhasználódása (0/o-ban) nehéz talajban közepes talajban laza talajban i. 40 50 60 2. 25 30 30 3. 15 10 10 4. 10 5 — Az egyéves növényeknél az istálló- őszi repce, napraforgó, mák, len és a trágya hatásosabb mint az évelőknél, hüvelyesek. T . . , ... , A vetésforgó tervezésénél a növé-Istallótragyara igényes növények a nyék tulajdonságát feltétlen figyelem­kukorica, a cukor- és takarmányrépa, be kell venni. ŕ V Hétszakaszos Nyolcszakaszos Kilencszakaszos vetésforgók 1. here (lucerna) here here 2. here here here 3. rozs here búza 4. burgonya repce, len cukorrépa 5. tak. keverék őszi keverékek silótak. árpa 6. rozs, burgonya tavaszi és nyári burgonya, olajos, olajos növény keverékek hüvelyes 7. zab (alávetés) tak.-répa búza 8. — árpa (zab), alávetés cukorrépa 9. — — árpa, (zab), alávetés Másféle vetésforgókat is tervezhe- összetételét és az éghajlati viszonyo­­tünk, de a növények tulajdonságain kát is. kívül vegyük még figyelembe a talaj Nagy József, Ojmajor A műtrágyák jelentősége és helyes alkalmazása Irta: VINÄR EMANUEL mérnök Legutóbbi számunkban a nitrogén­­tartalmú és foszforos műtrágyákkal foglalkoztunk, s most a káliumtartal­mú trágyák ismertetésére térünk át. 3. KÄLIUMTARTALMÚ TRÄGYÄK. A növényzet legfőbb tápanyaga a víz­ben gyorsan oldódó káliumoxid (K90). A legismertebb és legelterjedtebb ká­liumtartalmú trágyák a következők: 40 százalékos kálisó. Szemcsés, őrölt, kristályos anyag, amelyben a kálium­tartalom 37—42 százalékot tesz ki, a klórvegyület (konyhasó) mennyisége pedig körülbelül 44 százalék. Színe fehér, szürke, vagy rózsaszín, de vö­rös kálisó is előfordul. A színnek nincs különösebb jelentősége, ami a műtrá­gya hatását illeti. A klórra érzékeny növényeken kívül minden vetemény trágyázására alkalmas, sőt fejtrágya­ként is használják. Ara mázsánként: 52,40 korona. Kénsavas kálium. Finoman szem­csés, szürke anyag, amely 48—50 százalék káliumot és csupán 0,2—0,6 százalék klórvegyületet tartalmaz. Te­hát mindenekelőtt a klór iránt érzé-' kény növények trágyázására alkalmas. Ilyen növények például: a dohány és az ipari burgonya. A kénsavas kálium ára mázsánként: 82,80 korona. Reíormkáli. Finom szemcséjű anyag, színe fehér. A káliumtartalom 26 szá­zalékos és ugyancsak 26 százalék ben­ne a magnéziumszulfát mennyisége. Minden termény, de elsősorban a gyümölcsfák, zöldségfélék, dohány és burgonya trágyázására használják. Ara mázsánként: 41,60 korona. Kainit. Ebben mindössze 12—15 százaléknyi káliumot találunk. Főképp rétek és legelők trágyázására alkal­mas. Finomra őrölt változatát, azt ún. repcsényretek-kainitot a kalászosokban elterjedt széleslevelű gyomok, főleg a repcsényretek és vadrepce irtására használják. Ennek a trágyának a nö­vényvédelemben közismerten nagy a jelentősége. Színe és szemcsézettsége ugyanolyan, mint a 40 százalékos ká­lisóé. Á kainit mázsánkén« ára: 31 korona. 4. MÉSZTARTALMÚ TRÄGYÄK. Ezek csupán részben tekinthetők növényi tápanyagoknak. Gyakorlati értékük különösen abban rejlik, hogy javítják II. a talaj szerkezetét, élénkítik a talaj­életet, elősegítik a nyers tápanyagok feltárását és a talajban előforduló vegyületek cserebomlását. Használa­tuk azonban a talaj többi tápanyagát is nagyobb mértékben igénybe veszi, s ha ezeket megfelelő trágyázással nem pótoljuk, a talaj elszegényedik és termöereje számottevő mértékben hanyatlik. A meszezés módjára és a talajok mészellátásának fontosságára még visszatérünk. A mésztartalmú trágyák közé ezeket soroljuk: Égetett mész. Nem egyéb, mint az építkezéseknél használt darabos mész. Vízben könnyen oldódik. Ara mázsán­ként: 13,50 korona. Mészköpor. Finomra őrölt nyers mészkő, vagyis szénsavas mész. Ara mázsánként: 7,50 korona. Mészmagnézium (dolomitmész). Fe­le-fele arányban meszet és magné­ziumot tartalmaz. Ara — akárcsak a mészkőporé — 7,50 korona mázsán­ként. Cukorgyári mésziszap. A cukor gyár­tásánál égetett mészből keletkezik. Benne körülbelül 40—60 százalék szénsavas meszet mutathatunk ki. Ezenkívül 0,15—0,6 százalék szerves nitrogént, 0,5—1 százalék lassan oldó­dó foszforsavat és mintegy 0,1 szá­zalék káliumot tartalmaz. A mésziszap nagy mennyiségei várják a felhasz­nálást a cukorgyárakban. Miután ez a trágya sok vizet tartalmaz, mesz­­szebbre történő szállítása nehézségekbe ütközik. * Mi a teljes és az egyoldalú trágyá­zás? Teljes trágyának minősíthetjük többi között az istállótrágyát, mert — ha aránylag kis mennyiségben is — valamennyi legfontosabb tápanyagot biztosítja a növényzet számára. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért műtrágyázunk is? A válasz: mert hozamígényeink nagyok, s a 3 vagy 4 esztendőnként beszántott istái-' lótrágyával .nem biztosítjuk a talaj tápanyagkészleteit, s nem tudjuk a kultúrnövények tápanyagigényeit ki­elégíteni. Tehát a műtrágyákkal emel­jük a tápanyagok mennyiségét és hatásukat szabályozzuk. A műtrágyázást úgy kell végez­nünk, hogy növényeink minden nél­külözhetetlen tápanyagot a kívánt mennyiségben megkapjanak. Nem sza­bad előfordulnia, hogy a növényzet a nitrogén, foszfor és kálium hiányá­ban szenvedjen, de ahol erre szükség mutatkozik, ne hanyagoljuk el a me­­szezést és a magnéziumellátást sem. Ezt a trágyázást teljes trágyázásnak nevezzük. Helytelen például, ha ugyan­abban az esztendőben a növényt csak szuperfoszfáttal és Thomas-salakkal trágyázzuk, viszont elhagyjuk a nit­rogént és káliumot, mert ez esetben a növény csupán foszforsavat kap. Éppígy helytelen, ha egyszerre kén­savas ammoniumot és mészsalétromot adagolunk, mert ezáltal a növények csak nitrogénhez jutnak. Ezt a hely­telen trágyázást egyoldalú trágyázás­nak hívjuk, s a növénytermelés sok kudarca erre az egyoldalúságra vezet­hető vissza. Mezőgazdasági dolgozóink sokszor a balsiker okát a műtrágyák­nak tulajdonítják, s nem hajlandók tudomásul venni, hogy a hiba nem a trágyában, hanem helytelen alkalma­zásukban keresendő Iparunk már teljes, illetőleg kevert műtrágyákat is előállít. Ilyen többi között a Citramfoszka, amely 7 száza­lék nitrogént, 13 százalék foszforsa­vat és 16 százalék káliumot tartal­maz. Ara mázsánként: 87,20 korona. A kevert műtrágyák nagy hátránya, hogy a bennük foglalt tápanyagok összetétele nem minden növény igé-' nyeit elégíti ki, tehát ajánlatosabb, ha a műtrágyák legjobb keverékét az adottságok figyelembevételével otthon készítjük el. Ha a műtrágyákat közvetlenül ki­szórásuk előtt keverjük össze, ezáltal munkánkat egyszerűsítjük, mivel egy időben többfajta műtrágyát adhatunk a növény alá. De nem minden mű­trágyaféleség keverhető, a helytelenül összeállított keverékben ugyanis a trágyák kölcsönösen rontják egymás hatását. Főként arra vigyázzunk, ne­hogy a szuperfoszfátot mésztartalmú trágyákkal, például mésznitrogénnel vagy mészsalétrommal keverjük, A műtrágyák keverésének módját a szakkönyvek és a bennük megtalál­ható trágyakeverési ábrák részletezik. Vesszőből fonott különböző nagyságú kosarak kaphatók. Cím: EFSZ, Mihályfa. (Svätý Michal na Ostrove, okres Du­najská Streda.) Bőséges takarmány - több hús A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottságának intézkedései a takarmánytermelés biztosítására A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottsága február 27-i ülé­sén részletesen foglalkozott a takarmánytermelés helyzetével. A kérdés megvitatása után a mezőgazdasági bizottság Michal Chudík mező- és erdőgazdasági megbízottnak a szlovákiai takarmányalapról szóló beszámo­lójával kapcsolatban a következő határozatot hozta: Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa és a CSKP Központi Bizottságának 1955. február 24-i és 25-i határozata kitűzte a mezőgazda­­sági termelés konkrét feladatait, kü­lönös tekintettel arra, hogy takar­­manytermelésünkben mindeddig szá­mos a kihasználatlan tartalék. E ha­tározatok teljesítése eddig nem nyil­vánult meg a takarmányalap megfe­lelő növelésében. A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottsága a szlovákiai takarmányalap kérdésének megtárgyalásával hatékony segítséget akar nyújtani a takarmánytermelés fejlesztésének Szlovákiában. A bizottság megállapítja, hogy a múlt évben az 1955-ös évvel szem­ben nagyobb gondot fordítottak a ta­karmányalap biztosítására. Ezek az erőfeszítések megnyilvánultak az ezen fontos termelési szakaszon elért rész­legsikerekben. A lóhere termelésében az 1955-ös évvel szemben 215 vagon­nal többet gyűjtöttek be. A rétek és legelők gondozása terén 22 százalék­kal szárnyalták túl a tervet. Lényege-­­sen megjavult a trágyázás; 87 ezer hektárral nagyobb területet trágyáz­tak meg, mint 1955-ben. A silózásban egy fejőstehénre számítva 2,8 mázsá­val szárnyalták túl a tervet. E sikerek ellenére sem lehetünk elé­gedettek az elért eredményekkel. A saját termésű takarmány szük­ségletét 1956-ban zab-egységekben kifejezve csak 81,6 százalékra fedez­tük, emellett az emészthető fehérjék termelése csak 70,5 százalékban volt fedezve. A mezőgazdasági bizottság a mező- és erdőgazdasági megbízott beszámo­lója, valamint a bizottságban elhang­zott vita alapján a takarmányalap biz­tosításában mutatkozó elmaradás fő okait a következőkben látja: A szántóföldi takarmánytermelés néhol még a 22 százalékot sem éri el és alacsony az évelő takarmányfélék részaránya a vetésforgóban: a terve­zett 18 százalék helyett csak 14,5 százalékot ér el. Nem kielégítő a hely­zet főleg Dél-Szlovákiában, ahol egyes járások az évelő takarmányféléknek alig 10 százalékát érik el. Nem szen­teltek kellő figyelmet a takarmány­­hüvelyesek vetésének, amelyek fontos fehérjeforrásul szolgálnak. A takar­mánytermelésben levő hiány oka töb­bek közt abban rejlik, hogy gabona-' féléket vetnek takarmányfélék helyett, valamint abban, hogy nincs biztosítva megfelelő mennyiségű jó minőségű takarmányvetőmag. További tartalék rejlik a mezőkön és legelőkön termelt takarmányokban; a rétek és legelők termőképességét csak kevéssé használják ki. Ezt a helyzetet jelentős mrétékben az a tény okozza, hogy nem végzik el a meg­felelő munkákat a rétek és legelők gondozása terén és nem fizetik az 57/1955 H. K. számú hirdetmény alap­ján a legeltetési illetékeket. Az elegendő mennyiségű takarmány biztosítása megköveteli a következő fő feladatok szem előtt tartását: 1 Az. évelő takarmányfélék terme­­lésének szakaszán az eddigi 14,5 százalékos átlagot 18 százalékra kell emelni. Ezeken a területeken meg kell javítani a takarmányfélék gondozását, helyes trágyázását, idejében való és veszteségmentes betakarítását. — A csúcsmunkák idején főleg a betaka­rításnál önkéntes birgádokat kell szer­vezni a helyi lakosságból és fel kell használni főként" az EFSZ-ekben a véd­­nökségi segítséget. 2 Széles mértékben biztosítani kell • az alávetések termelését, ami­lyenek a szudáni fű és a murokrépa és fel kell használni a téli és tavaszi keverékek területeit a másodnövények azonnali elvetésére. Növelni kell a különleges silókultúrák vetésterületét, főleg a tejes érésre és a silóra ter­melt kukoricáét és ezeket a földeket kiadósabban kell trágyázni. Biztosítani kell az összes erre alkal-' más növények és ipari hulladékok silózását, úgy, hogy egy fejőstehénre már 1957-ben legalább 30 mázsa, egy növendékmarhára pedig 15 mázsa siló jusson. Az őszi takarmánykeveréknek legalább 30 %-át be kell silózni. Emel­lett meg kell javítani a silózás techniká­ját, a silózott takarmányról való gon­doskodást és a silógödrök építését. Jó minőségű siló termelése céljából biztosítani kell legalább 50 százalék fehérjét tartalmazó silót és meg kell kezdeni a réti füvek, főleg a savanyú füvek besilózását a silózott mennyi­ségnek legalább 20 százalékáig. Már tavasszal figyelmet kell szentelni a silógödrök építésének, az év folyamán pedig biztosítani kell kihasználásukat és gondozásukat. *? Teljesíteni kell az őszi takar­­mánykeverékek vetési tervét. E terveknek a nyitrai és a bratislavai kerületek EFSZ-eiben a szántóföldek 8 százalékát, a Banská Bystrica-i, kassai és prešovi kerületekben 5 szá­zalékát kell kitenniök. A rosszabb mi-' nőségű takarmányfélék helyett olyan takarmánynövényeket és éthüvelyese­ket kell vetni, amelyek hektárhozama több tápanyagot tartalmaz. A jövő termés jó minőségű ve­­• tőmagjának termelése céljából biztosítani kell a magszaporító terü­letek kijelölését és alapos gondozását a lőheretermő vidékeken a szántóföl­dek 12 százalékán, a lucernatermelő vidékeken 15 százalékkal. Az EFSZ-eket arra kell irányítani, hogy bevezessék és terjesszék a ta­karmányvetésforgót és gondoskodjanak a réteknek és legelőknek az Agro­­projekt által kidolgozott tervek alap­ján való «kultiválásáról. 5 A talaj szerkezetnek és a fűfé­­• lék tápanyagainak megjavítása érdekében biztosítani kell a fokozott meszezést és trágyázást és e célra fel kell használni a réteken és legelőkön végzett kísérletek alapján nyert szem­léltető példákat. A legelők termőképességének meg­javítása céljából be kell vezetni a vil­lanyos kerítés segítségével végzett szakaszos legeltetést, meg kell gyor­sítani a trágyatermelö gazdaságok létesítését és biztosítani működésüket. Gondoskodni kell arról, hogy a meg­szabott határidőkig behajtsák a legel­tetési illetékeket és elvégezzék a kö­telező munkákat a közös legelőkön az 57/1955 H. K. számú hirdetmény alapján. 6 A termelés hatékonyságának • növelése érdekében lényegesen fokozni kell a takarmánytermő terü­letek öntözését a rendelkezésre álló források kihasználásával önsegély út­ján is. 7 Tekintettel Szlovákia sajátságos • viszonyaira, ahol nagy kitérje-' désű rétek és legelők vannak elha­nyagolt állapotban, a mezőgazdasági bizottság azt javasolja, hogy nem kell tovább halogatni a kerületi nemzeti bizottság tanácsainak mezőgazdasági osztályain és a járási nemzeti bizott­ságok tanácsainak mezőgazdasági osz­tályain egy külön dolgozó kijelölését, ak; kizárólag a takarmányalap bizto­sításával összefüggő feladatokért, va­lamint a közös- és közösen használt legelőkön való gazdálkodásért lesz felelős. О A nemzeti bizottságok szaka­­*-*• szán: a) felül kell viszgálni, vajon a nem­zeti bizottságok feldolgozták-e a Me­ző- és Erdőgazdasági Megbízotti Hiva­tal akciótervének feladatait a takar­mányalap biztosítására; b) még a tavaszi munkák megkez­dése előtt felül kell vizsgálni a legel­tetési illetékek beszedését; c) népszerűsíteni kell a takarmány biztosításában elért jó eredményeket; d) az EFSZ-eket megfelelő takar­mányalap biztosítására kell vezetni. 9. A mezőgazdasági bizottság ki­emeli a nőbizottságok hatékony segít­ségét, amelyet a múlt évben nyúj­tottak a rétek és legelők rendbeho­zása, a takarmányok betakarítása és a silózás terén, valamint a Csehszlo­vák Ifjúsági Szövetség segítségét. 10. A takarmányalap fejlesztése Szlovákiában megköveteli, hogy a tu­dományos ismereteket és a tudomá­nyos kutatás eredményeit gyorsabban és következetesebben alkalmazzák a gyakorlatban. 11. A sajtót, rádiót és filmet be kell kapcsolni a takarmánytermelés biztosításáért indítandó munkaverseny megszervezésébe, különös tekintettel a rétek és legelők tavaszi és őszi gondozására. A mezőgazdasági bizottság ajánlja a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői­nek, hogy a körzeteikben végzett kép­viselői munkájukkal segítsék elő e ha­tározat teljesítését. 47ARAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava Krížková 7. Kiadia a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. - Nyomja Polygrafické závody, závod 2 n p Bratislava, ul Kiadja a toiamuveiesuyyi a a félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hirlaps/olyálata. Telefon 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. ~~ Februárového vi ťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, A-67169

Next

/
Oldalképek
Tartalom