Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-10 / 10. szám

1957. március 10. SZAKMELLÉKĹET 3 VADÁSZATI SZEME ff A SZLOVÁKIÁI VADÄSZVÉDEGYESULETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE A vadász márciusa A március a vadász reménydús, de egyúttal a legkockázatosabb hónapja, amely sokszor eldönti az egész vadászesztendő sikerét vagy kudarcát. Ebben a hónapban ébred a természet, a vad nagy hányada megkezdi nászát, s ilyen­kor mutatkozik a legnagyobb szükség a védelemre, a gondoskodásra. Meg­jelennek az első szalonkák; ez a vadász első vadászati lehetősége. A csülkös- vadat ebben a hónapban fenyegeti a legnagyobb veszedelem, mert ekkor tér át a téli száraz táplá­lékokról a friss zöldtakarmányra. Gondosan töltsük meg a sózókat, ami a táplálkozási átmenetet megkönnyíti és elhárítja a veszedelmet. Sok vad­fajta találja meg már ilyenkor az ele­­séget, nem szorul rá az etetésre, de a csülkös vadat még mindig etetnünk kell, amígcsak el nem múlt a télutó átmeneti időszaka. Az apró vad, neve­zetesen a nyúl és a fogoly, ilyenkor már nemigen jelenik meg az etetők körül, hacsak a kései erős fagyok nem kényszerítik erre. Márciusban érkez­nek a vadkacsák, amelyek nyugodt helyet keresnek, hogy költhessenek. Tehát ezeknek sem árt egy kis eleség, hogy megkedveltessük velük a kivá­lasztott területet. Ha a vadkacsát etetjük, könnyen a kérdéses területre szoktathatjuk. Ilyenkor már hallhatjuk a párosán kóborló foglyocskákat és a fácánokat is. Megjönnek a vadgalambok, már dörögnek a fajdok, a nagyobb őzbakok pedig tisztogatni kezdik' agancsukat. Az erősebb szarvasok levetik az agan­csot, aztán néhány elkésett öregebb szarvas követi őket, majd a hónap végén a fiatalok következnek. A fácánt is etetnünk kell. A télen át kamrázott fácánokat eresszük ki. Jól tesszük, ha szárnyukat besározzuk, nehogy idő előtt elcsavarogjanak. A szárnyra kent , sárhabarcs, miután megszáradt, lépereg a toliról, s igy a fácánok rövid időn belül újra felre­pülhetnek. Ahol a fácánok megtalál­ják az eleséget, búvóhelyüket és a vizet, meg a nyugalmat, onnan nem­igen vándorolnak el. A kamrázott foglyokat előbb engedjük ki, mert márciusban már párban szoktak járni. Megjelennek az első márciusi nyúl­­fiak, az öreg nőstények pedig április­ban újra párzanak. (Idén már február­ban is láthattunk fiatal nyulakat.) Nagyon szép ugyan a szalonkavadá­szat, de ne viayük túlzásba. A vadász elégedjék meg néhány szép tollal, amelyet a kalapjához tűzhet. Külön említést érdemel a káros és ragadozó vad, amely most a legvesze­delmesebb. Irtsuk minden megenge­dett eszközzel; uhuzással, mérgezés­sel, csapdázással, lelövéssel. Ezenkívül a kóbor ebek és a kószáló házimacskák irtása legyen a vadászok egyik legfőbb gondja. Ilyenkor ültethetjük ki a vadlegelő­ket, a csicsókát és a vad táplálására alkalmas egyéb növényeket. A nagy túzok Ez a szárnyas két okból érdemli meg különösebb figyelmünket, részint mert rónaságunk jellemző madara, részint földrészünkön a struccféléket képviseli. Testalkatát és életmódját illetőleg a tyúkfélékkel áll rokonság­ban. Nagy testalkatú madár, amely kisebb csoportokban a fásítatlan róná­kon tartózkodik, s főképp Közép- és Nyugat-Európában, de a Szovjetunió­ban is otthonos. A hím szép, erős, de azért nem ne­hézkes és nem lomha. Csőre rövid, szelíd tekintetű szemének szivárvány­hártyája élénk barna. Feje és nyaka hamvasszürke, fejét foszlott, ezüst­szürke toliakból álló bajusz díszíti. Háta rozsdabarna, fekete keresztvona­lakkal és pontokkal hullámosán tarkí­tott. A szárny középütt fehér, a hegye fekete. nem kerüli el figyelmét, sőt ott is ve­szedelmet sejt, ahonnan baj nem fe­nyegeti. A parasztembertől, juhászok­tól nem fél, s még azt hihetnők, hogy a puskát és a botot meg tuaja külön­böztetni. Hallása és szaglása közepes. Rovarokkal és növényekkel táplálko­zik. Kedvenc eledele a gabona, de megrágja a lóhere és a repce leveleit, szárát is. Télen főképp növényi táp­lálékokkal él. A reggeli órákban legel, déltájt pihenőre tér. Az öreg túzok húsa nem valami ízletes, annál zama­tosabb a fiatal túzoké, s ezért keresik a vadászok. De az éber állat ritkán kerül lőtávolságra. Mindenesetre büsz­ke lehet az a vadász, aki azzal dicse­kedhet, hogy több túzokot ejtett el. A furfangos vadász cselhez folyamo­dik; nem feledkezik meg arról például, hogy a túzok a mező peremén közle­A hím oldalait a szárnyakból kinyíló, vakító fehér, te­nyérnyi szélességű tollak ékítik. A fa­rok húsz toliból áll, & tövétől kéthar­madnyira rozsda­­sarga, majd haránt­irányú fekete sáv­ban folytatódik, a végén fehér sze­géllyel. A nőstény bajúsztalan, test­alkata sokkal ki­sebb. A nagy túzok magassága 75 cm. Kizárólag a szabad térségekben tar­tózkodik, ahol kö­­ültekinthet. Külö­nösen a repceveté­seket kedveli, itt tanyázik ősztől tavaszig, majd a ga­bonavetésekbe húzódik. A vetésekben ösvényeket tapos ki, s ezáltal tetemes kárt okoz. Rendszerint lassan, óvatosan jár, annak ellenére, hogy szükség esetén gyorsan is tud futni. Ha jóllakott, pi­henni szeret; úgy ül, mint a liba, de fejét feltartja és figyelmesen kémleli a környéket. A vadász cseleit és ügyességét általában kijátssza; semmi kedő ökrösszekeret már megszokta és rájuk sem hederít. Tehát a vadász ilyen ökrösszekérre ül; a szekér olda­lára zsúpszalmát állít, maga pedig a szalma oltalma alatt a túzok közelébe juthat. Az óvatos madarat ködös időben lephetjük meg legkönnyebben. Nálunk egész éven át előfordul. Drexler Béla, Pered KÜLFÖLDI SZEMLE Néhány adat az amerikai nemzeti parkokról Az Amerikai Egyesült Allamo'kban a nemzeti parkokon kívül nagy kiterje­désű természetvédelmi rezervátumokat is találunk, amelyek együtt körülbelül 80 000 km2-t foglalnak le. A védterü­­letek egyenként 6—7000 km2-re ter­jednek, s azokat az állam 40 000 000 dolláros költséggel tartja fenn. A leg­nagyobb a világhírű Yellowstone Na-Dél-Amerikában a szarvas telepített vad Argentínába, a La Pampa és a Neu­­quen vidékére, körülbelül 75 000 hek­tárnyi területre Európából szarvast telepítettek. A telepített vad hamar megszokta új hazáját és rohamosan szaporodik. A szarvasok létszáma 1950-ben már mintegy 4000 db-ot tett ki, s azóta több mint 1000 szarvast lőttek ezen a területen. tional Park (terjedelme 8671 km2), amelyben nagyon sok állatfajta él. Szép a bölényállomány, de ez a termé­szetvédelmi terület jávorszarvasnak, vapitinek (hatalmas agancsú észak­amerikai, kiveszőben levő szarvasfaj), antilopnak, muflonnak, grisly-medvé­­nek (észak-amerikai szürke medve), stb. is otthont nyújt. Románia vadászati viszonyai A népi demokratikus Románia vadá­szatát, akárcsak nálunk, egészen át­szervezték. A nagybirtokok megszűn­tével vadásztársaságok alakultak, ame­lyek az egész vadászatot a kezükben tartják. Az átszervezés kifogástalanul bevált. A vadállomány szüntelenül ja­vul és helyenként már elérte a háború előtti színvonalat. Hivatalos adatok közlik, hogy a román vadászok évente A misérdi polgárok még tavaly elha­tározták, hogy a városok és falvak szépítési munkálataiban ők is részt vesznek és községükben parkot léte­sítenek. Az idén hozzáfogtak a terv megvalósításához. Ahogy a képen is látható, a társadalmi munkában rész­vevők — túlnyomórészben asszonyok — a park betonkerítését építik. (Foto: Svrček) 800 000 nyulat, 20 000 vaddisznót és ezenkívül 600 000 kg súlyban egyéb vadat ejtenek el. A fácánosok száma 1948-hoz képest megötszöröződött; ezek a fácánosok a legkorszerűbben felszerelt és kitelepí­téssel feljavított területek. A fácán­kitelepítés az 1948. évinek elérte a tízszeresét. * Még mindig nagy eseménynek szá­mítanak a medvevadászatok. Egyébként Románia vadászati szer­vezete tanfolyamokon képezte át a vadászokat, s ma már minden vadász közös szervezetbe tartozik, saját be­osztásában és saját társasága terüle­tén előre elkészített terv alapján va­dászik. Külön figyelmet érdemel, hogy a vadőrök is oktatásban részesülnek, s elsősorban rájuk vár a vadvédelem. A vadőrök iskolájában mindenekelőtt a vadorzás leküzdésének módját, a raga­dozók és káros vadak irtását, továbbá a vadtenyésztés és a vadvédelem tudo­mányát tanítják. A vadőrök harmadát lovasították, hogy könnyebben ellát­hassák szolgálatukat. A vadászterüle­tek mintegy 30 %-át védterületnek hagyták meg, ahol vadászni tilos. A ragadozó vadfajták .főképp a farkasok irtására külön vadászbrigádok alakul­tak. Változások Belga-Kongóban Belga-Kongóban az Albert király nevét viselő természetvédelmi terület vadállománya veszedelemben forog. Ez a védterület az 5100 m magas Virunga­­tűzhányőt veszi körül. A területet 1954/55-ben beutazta a híres Virunga­­expedició, amely az itt élő vadfajtákat . közvetlen megfigyelés alatt tartotta. Most azután az eddig gondosan védett területen megindult a vadirtás, mivel a belga kormány itt nagy nemzetközi vadászatot engedélyezett. A vadászat egy hétig tart, s résztvevői a legszebb elefántokat, bivalyokat, vízilovakat, stb. lövik majd le. hogy díjat nyerhesse­nek. Miután vadász akad elég, és a vadirtás egy egész hétig tart, kétség­telen, hogy a vadállományt ezen a te­rületen is alaposan megritkítják. Első vizsgálat Azoknál a családoknál, ahol nem forog fenn a készlethiány és a has­menés veszélye, az alapos vizsgálatot csak 14—15 C fokos hőmérséklet mel­lett végezzük. A vizsgálatnál így já­runk el: 1. A szalmafonatot és a másfajta szigetelést kivesszük, napra tesszük, hogy kiszáradjon. 2. A kaptár felnyitása után felbe­csüljük a készletek mennyiségét. Hogy a család gyorsabban fiasítson, legalább 4 kg készletre van szüksége (jobb ha 5—6 kg van). Ha a csatódnak 4 kg­­nál kevesebb a készlete, a méhek az anya petézését korlátozzák. 3. A vizsgálatnál gondosan megfi­gyeljük, van-e a családnak anyja vagy legalább fiasítása. Az anyátlanság ismertetöjele, hogy a méhek a kap­tárból elszélednek. Ha a lépeken ta­lálunk fiasítást, az anyát már. nem kell keresni. A virágporhordásból is következtethetünk fiasításra, mert a virágpor a fiasítás táplálásához szük­séges. 4. A kaptárból eltávolítunk minden penészes és készletek nélküli keretet, a méhcsaládnak pedig csak annyit ha­gyunk meg, amennyit takar. A méh­családok ilyen szűkítése főképpen kora tavasszal elkerülhetetlen, mert a kevés kerettel induló méhcsalád a kaptárt jobban bemelegíti, mint a sok kerettel induló, amelyeket azonban rosszul takar. 5. A kaptár alját és falát kitisztít­juk; ha a falakon vizet (penészt) ta­lálunk. ronggyal felszárítjuk, illetőleg eltávolítjuk. 6. A kaptárt újra szigeteljük és az egész vizsgálatról feljegyzést készí­tünk. Méhcsaládok kora A tél gyakran követel a méhcsalá­dokból áldozatokat. Ennek leggyakoribb oka a méhek által megszállt lépek elégtelen készlete, a további okok a meg nem felelő készletek vagy be­tegségek lehetnek. Tavaszig sok méh­család azért is legyengül, mert a te­lelőbe menő családokban a fiatal mé­hek száma kevés volt. Ha augusztusban nincs hordás és a méhész a családokat nem serkenti, a petézés megszűnik, aminek követ­kezménye, hogy a méhcsalád öreg méhekkel megy telelőbe. Az ősszel már dolgozó méhek javarésze télen, legkésőbb pedig tavasszal elhullik, tehát korábban, mint azok a méhek, amelyek ősszel nem dolgoztak. így azután az történik, hogy a család ugyan áttelel, de az új nemzedék nem bírja az öreg elhullott méheket pó­tavaszi egyesítése tolni. Az ilyen méhcsalád hűvösebb időjárás esetén nagyon legyengül, sőt el is pusztul. Gyenge családot nem érdemes tar­tani, mert amíg megerősödik, a fő­hordás ideje elmúlik. Ezért előnyösebb kora tavasszal a gyenge, 3—4 keretet takaró méhcsaládokat — feltéve, hogy egészségesek — valamelyik erősebb méhcsaláddal egyesíteni. A gyenge méhcsalád anyját eltávo­lítjuk, mind a két családot megfüs­töljük és az erősebb család Hasítá­sához beadjuk a gyengébb család ffá­sítását. A többi keretről a kaptárban levő méheket lesöpörjük. Az egyesí­tett méhcsaládot ismét megfüstöljük, az üres kaptárt eltávolítjuk vagy röp­­nyilását eltönjjük, és ezzel kész az egyesítés. Hiányzó készletek kiegészítése Hogy az anya Hasíthasson, legalább 4 kg készletre van szükség. Vizsgá­latkor a készleteket felbecsüljük és a hiányzó mennyiséget pótoljuk. Legegyszerűbben a nyáron tartalé­kolt mézeslépek beadásával segíthe­tünk. Ezeket a lépeket a kaptárba helyezésük előtt kissé felmelegítjük és a mézes sejteket villával felnyit­juk, hogy a méheknek kevesebb mun­kájuk legyen. A mézes keretek beadása előnyö­sebb, mint a cukorral való etetés, mert etetésnél a méheknek át kell a szi­rupot dolgozniuk, ezáltal a méhek még többet kénytelenek dolgozni, s élettartamuk lerövidül. Egyes vidékek tavaszi virágporle­gelője gyenge; gyakran a nyirkos, kö­dös idő sem engedi meg a méheknek a kiröpülést. Tehát az ősszel félretett virágporos keretek a méhcsaládoknak rendkívüli előnyére lehetnek. A méhek számára segítséget jelent a kesernyés ízétől megszabadított virágport pótló szójaliszt is. Vala­mennyi család részére közös etetőben helyezzük el. Etetőedénynek faládikó is szolgálhat, amelybe beszórjuk a szőjalisztet. Az etetőt szélmentes he­lyen kell elhelyezni, nehogy a szél széthordja tartalmát. A méhek fölötte röpdösnek, a szőjalisztet szárnyaikkal felkavarják vagy lábkosaraikba gyűj­tik, mint a virágport. Méhészeti tavasz A méhészeti tavasz jellegzetes nö­vénye a madárcseresznye. Ahol a cse­resznye nem díszük, ott megbízható helyettesítője a piros ribizli vagy az egres. A régi méheknek újakkal történő leváltása ekkor fokozatosan befejező­dik, s a méhcsaládok a gyümölcsfák­ról való serkentő hordás következté­ben kedvezően fejlődnek. A fiasítás lépterülete terjed és a kaptárakban megjelenik az első nektár. Az amla­kocska mögött szorongó méheknek beadjuk az első egész műlépeket, me­lyeken a fiatal építő méhek érvénye­sítik építő-ösztönüket. Némely méhcsalád olyan erősen gyarapszik, hogy fiasításával, vagy a fiatal méheivel feljavíthatjuk a gyen­gébb családokat s így valamennyi méhcsalád megközelíthetóleg egyfor­ma erős lesz. Ebben az időbentehát előkészületet teszünk az anyaneve­lésre és a főhordásra. A méhészek oktatása a zielízi járásban A méhészet nemzetgazdasági jelentőségéről értékes előadást tartottak Oroszkán, február 11-én. Csemák Lajos méhész-szaktanító azokról az idő­szerű feladatokról beszélt, amelyekre hatásosan rámutatott a Szovjetunióban készült méhészfilm. A méhészek nagy érdeklődéssel figyelték az elő­adást, mert a közelmúltban a szakkönyveink alig utaltak arra, amit a filmen láthattak, illetve amiről Csernák méhésztárs beszélt. Ilyenek voltak például a méhbetegségek leküzdésében elért eredmények, az üvegházi növények méhek által történő beporzása; stb. A film bemutatta a vöröshere beporzásának leleményes fogásait: a szirup­pal való szoktatást, amit más növényeknél is alkalmazhatunk. A zselízi járási méhészegyesület igen helyesen oldja meg a méhészek szakszerű nevelését, amikor arra tö­rekszik, hogy évenként a járás külön­böző községeiben fél- vagy egynapos oktatásra hívja össze tagjait. Szeretnők, ha az ilyen szakelőadások gyakoribbak lennének, hogy a kezdő, fiatal méhészek mihamarabb elsajátít­sák a méhészkedés mesterségét. Ne essenek abba a hibába, mint mi annak idején, amikor tájékozatlanságból az első években súlyos tandíjat fizettünk egy-egy lehullt családdal. Éppen ezen az oktatáson említette egyik fiatal, kezdő méhészismerősöm, hogy a közelében lakó méhészhez hiá­ba fordul tanácsért, mert megtagad minden felvilágosítást, sőt azt mondta: „Minek annyi méh ebben a faluban?”. Méhésztársak, aki így gondolkozik, az nem szereti a méheket, vagy csak a magáét szereti. A méhész szeresse azokat a méheket is, amelyek mások­nak a tulajdonát képezik, és saját ta­pasztalataival segítsen többi méhész­­társának. Ezt kívánják népgazdasá­gunk érdekei minden méhésztől, s ugyanakkor ezt várják el a ma még kezdők is. Csontos Vilmos, Zalaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom