Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-15 / 28. szám
1956. július 15. fffidmfives 5 Fordítsunk nagyobb gondot a baromíitenyésztésre A jól bevált lucernásokat ne szántsuk fel a vetésforgó kedvéért A lucerna, ha két három évre a forgóban van illesztve: lucernavetés. Forgón kívül hét vagy nyolc évre, vagy még ennél is hosszabb időre telepített lucerna pedig: lucernás. Ezeket a földleltárban is külön értékeljük, akár a szőlőt vagy a gyümölcsöst. Mind a forgóba illesztett, mind a forgón kívül telepített lucernának megvan az értelme a magahelyén. Ha az altalaj kedvezőtlen rétege magasabban van és hamarabb jelentkezik a lucerna öregedése, vagy a harmadik kaszálás termésének nagy a csökkenése és e negyedik kaszálás elmarad — akkor az állatállomány szükséges lucernáját forgóba illesztve termeljük. Ugyancsak forgóba lehet illeszteni a lucernát, ha kevés a trágyatermelő állatállomány és mielőbb át akarjuk „herésíteni” a szántóföldet. A kimondottan jó „lucernatalaj“-on feltétlenül forgón kívül létesítsünk lucernást, mert tulajdonképpen csak a negyedik évben hoz teljes termést. Amikor a gyökerei leérnek a mélybe, még a leghosszabban tartó szárazság idején is feltudja szívni azt a nedvességet, amely a harmadik és negyedik — csak zöldetetésre kaszáltnál — az ötödik, nem egyszer a hatodik sarjadékhoz kell. Minél tovább lucernás a lucernás, annál kevesebb a termés egy-egy mázsájára a befektetési költség. Saját megfigyelésem: egy tavasszal vetett lucernás, melynek ősszel ritkábban vetett rozs volt a védőnövénye és a rozsot májusban kaszáltuk A szél útján beporzódó növények száma elenyésző azokéhoz képest, melyek beporzását a rovarok végzik. Bámulatos a kölcsönösség a virágok és rovarok között. A rovar rászáll a virágra, hogy nektárt, vagy virágport szerezzen, s a rovar a virágnak ezt a jótéteményét azzal szolgálja meg, hogy az egyik virágról a másikra viszi a virágport és ezen a módon végzi el a beporzást. A rovarok látogatását és a beporzást biztosító eszközök a következők: méz és virágpor, a virág színe és illata. A méz, illetve nektár a legtöbb virágban megtalálható és ez igen kedvelt eledele a rovaroknak. Ugyancsak számos rovar virágporral táplálkozik, virágport gyűjt (méh). A virág színe szintén a rovarok csalogatója. A rovar annál könnyebben talál rá a virágra, minél távolabbról tűnik fel neki. A virág pedig annál feltűnőbb, minél nagyobb és minél élénkebb, rikítóbb a színe. Az élénk a rikító szín különösen vonza a rovarokat. Ahogy a virág színe, úgy a virág illata is szoros viszonyban van a rovarok látogatásával. Számos olyan növény, melynek igénytelen virágzatát még közelről is alig látni, erős szagával már messziről magára vonja a figyelmet. (Pé’ldául a szőlő, borostyán, ezüstfa stb.). A rovarok finom szaglásukkal még olyan virág szagát is megérzik, melyet mi szagtalannak tartunk. Ilyenek például a vadszőlő. le, tíz év alatt bő terméssel fizette meg a telepítés munkáját. A termést hektárra, a szénát a zöldtermésre számítottam át. Március 25-én vetettük a lucernát rozsba és a védőnövényt betakarítva már június 21-én teljes virágzásban kaszáltuk az első lucematermést. 1—3 év alatt tíz kaszálásra adott 705 mázsa zöldtermést; 1—10 év alatt 39 kaszálásra adott 3170 mázsa zöldtermést és a második hajtást magnak hagyva 517 kg elsőosztályú vetőmagot termett. A törek és szalma értékét nem is számítottuk. Tehát, ha a harmadik év után kiszántottuk volna 700 mázsával fizette volna meg a befektetést, még tíz évre hagyva 3170 mázsával. Hogy ezt a 3Í70 mázsát megtermeljük, ugyanazon idő alatt legalább ötször kellett volna vetnünk a lucernát a forgóban. Szocialista nagyüzemeinkben a jól bevált lucernásokat ne szántsuk ki a vetésforgó kedvéért, hanem á vetéstervet úgy alakítsuk át, hogy a lucernavetés forgón kívül kerülve lucernás maradjon. Ne ítéljünk nagyvonalú felelületességgel a lucerna sorsa felett. Két jellemző példát hozok fel. Fiatal gyákor-ES RO nők koromban Moceonokon a magtár melletti 64 holdas 14 évnél is idősebb elarankásodott lucernást szántottunk^, fel. A gőzeke ugyancsak rángatódzott. amikor a karvastagságú lucerna gyökeret szaggatta.- Utána lóbabot vetettünk a táblába és learattuk. Meglepetésünkre a l,óbabtarlón eűrűn hajtott a lucerna. A gyorsan nőtt lucernát egyrészben zölden takarmányoztuk fel, nagyrészről pedig magot arattunk. A helyébe vetett búzában is hajtott a lucerna. Megtörtént, hogy egy gazdaság átvételekor a vetési leltárban parlagként írtak be egy csúnya, elgyomosodott talajú öreg lucernást. Novemberben éles fogasokkal keresztül-kasul járattuk ezt a talajt. E durva operáció hatására újra kihajtott a lucerna. Nemcsak felújult, hanem hat év letelte után az új bérlő mint kifogástalan lucernást vette át. Mindebből az a tanulság, hogy a lucernások felfrissíthetők. ha a talaj tömödöttsége és az elgyomosodás termésüket le is csökkentette. Csak meg kell figyelmesen vizsgálni, hogy a gyökérfejekben és a felső rétegben lévő gyökérrészekben van-e élet. A forgón kívüli lucernásoknak magtermelés szempontjából is nagy jelentőségük van. Az úgynevezett öreglucemás növényegyedei átestek az évek során a természet által végzett selejtezésen. Csakis az erős, életrevalók maradtak meg és bokrosodtak el. Ezek a tövek biztosan jó magot teremnek. Lósy Béla VAROK A virágra csalogatott rovar a virágport csakis úgy szedheti fel, és viheti át virágról virágra, ha a virág belsejéhez férhet, ott időzhet. A legtöbb virág éjjelre bezáródik (hogy virágporát megvédje) s nappalra ismét kinyílik. Van olyan is, amely nappal záródik és éjjelre nyílik, így tehát a virág nyílása és záródása szorosan összefügg a rovarok életmódjával Nagyon érdekes példa erre a „Kónya sziléne" növény, (lásd az ábrát). Estefelé kezd nyílni, egész éjjelen át nyitva marad, miközben erős illatot áraszt. Reggel 3 óra felé illatozása megszűnik, a szirmok begöndörödnek, a virág szájának bejáratát elzárják, úgy, hogy virradatkor már egész hervadtnak látszik. Ezeket a virágokat az éjjeli lepkék tömegesen keresik fel, de számos rovarfaj is. Látjuk tehát, hogy rovar nélkül nagyon hiányos lenne a virágok beporzása. Drexler Béla Ha az állattenyésztés fejlesztéséről beszélünk, okvetlenül figyelembe kell vennünk a baromfitenyésztést is. Ebben a termelési ágazatban nagyon előnyös termelési feltételeink és gazdag tapasztalataink vannak, melyek helyes érvényesítése nagy hasznot hajt a szövetkezeteknek, az egyénileg dolgozó parasztoknak és az egész országnak. Ma már sok olyan járás van. melyek kimagasló eredményekkel dicsekedhetnek a baromfitenyésztés terén, melynek következtében magasabb termelékenységet érünk el, mint a háború előtti években. Sajnos azonban sok szövetkezetben nem értékelik eléggé milyen jelentősége van a baromfitenyésztés kibővítésének nemzetgazdasági szempontból. Ez azt bizonyítja, hogy évről évre nem tartjuk be a tervezett baromfiállományt és vannak olyan járások is, ahol mélyen a terv alá csökken a baromfiállomány. így például 1956. január elsejéig 98,4 százalékra teljesítettük a baromfiállomány tervét. A tyúkállomány tervét azonban csak 95,2 százalékra biztosítottuk. A hiányosságok széleskörű elemzése után rájövünk, hogy még rosszabbak az eredmények, ha figyelembe vesszük, hogy a termelési és a beadási tervek milyen arányban oszlanak meg az egyes termelőszektorok között. EFSZ-eink, amelyek fokozatosan bővítik föld- és taglétszámukat és magukra vállalják a legnagyobb termelőüzemek feladatait, alig 80 százalékra teljesítik a baromfitenyésztés tervét. A 100 hektáronként tervezett 271 tojótyúk helyett, csak 221 darabot tartanak. Az egyénileg dolgozó földműveseknél talán megvan a tervezett baromfiállomány, ami látszatra kielégítő. Más azonban a helyzet az egyes nagysági csoportoknál. Amíg a két hektárig terjedő földterülettel rendelkező földművesek 224,5 tojótyúkot tartanak minden száz hektár gabonavetésre. a 2—5 hektárral rendelkező földműveseknek csupán 27,6 tojótyúk jut ugyanekkora területre. Az 5—15 hektárig terjedő földterülettel rendelkező földműveseknél csupán 19 tojótyúk jut minden száz hektárra, a 15 hektárnál nagyobb területen gazdálkodó földművesek pedig alig 12 tojótyúkot tartanak 100 hektár gabonavetés után. Ebből látszik, hogy ahol a takarmányalap jó lehetőséget nyújt a baromfitenyésztésre, ott nem fordítanak kellő figyelmet a tervezett állomány feltöltésére és maguk a földművesek sem mutatnak igyekezetei ebben az irányban. Ha már ezekről a számokról beszélünk, foglalkozzunk azzal is, milyen kedvezőtlenül befolyásolja a hiányos baromfiállomány a tojásbeadás teljesítését. Az egész országos tojásbeadásból a két hektárnál kisebb területen gazdálkodó földművesek csupán 11,1 százalékban veszik ki részüket, amellett ők tartják az egész ország baromfiállományának 50 százalékát. A többi nagysági csoportok és termelőüzemek, akik a baromfiállomány, további 50 százalékával rendelkeznek, a tojásbeadás teljesítéséhez 88.9 százalékkal járulnak hozzá. Ezen tapasztalatok alapján a két hektárig gazdálkodó földműveseknek csupán 19 tojást kell beadniok egy-egy tojótyúktól, ezzel szemben a Í5 hektárnál nagyobb gazdaságoknak 131 tojást kell beadniok minden tojótyúk után. Hogy a szlovákiai kerületekben nem kielégítő a baromfiállomány, azt abból is láthatjuk, ha összehasonlítást teszünk a cseh kerületekkel. így például a mi szövetkezeteink 100 hektár szántóterület után 65 tojótyúkot tartanak, a cseh kerületekben pedig 169 darabot. Ugyancsak az 5 hektárnál nagyobb földterületen gazdálkodó földműveseknél 117 db. különbség mutatkozik, vagyis 100 hektáronként ennyivel alacsonyabb nálunk a tyúkállomány, mint a cseh kerületekben. Az egyéb baromfitenyésztésében még nagyobb a különbség. Miben rejlik tehát a szövetkezetekben és az egyénileg dolgozó parasztoknál a baromfitenyésztés terén fennálló hiányosságok gyökere. Ennek főképpen a zootechnika! szolgálatok gondatlansága az okozója, mivel nem tulajdonítanak kellő fontosságot Szlovákiában a baromfitenyésztés fejlesztésének. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nemzeti bizottságokon működő zootechnikusok tevékenysége főleg a szarvasmarha- és a sertéstenyésztésre terjed ki, mind a szövetkezeteknél, mind az egyénileg dolgozó parasztoknál.' A legtöbb helyen csak statisztikailag fektetik le a körzeteikhez tartozó baromfiállományt, amellett teljesen elhanyagolják a baromfitenyésztés népszerűsítését, ami tulajdonképpen minden zootechnikus elsőrendű kötelessége. Ha nem törődünk azzal, miért marad el a baromfitenyésztés az egyes szövetkezetekben és nem törődünk azzal mi okozza a baromfiak nagyarányú elhullását, bizonyosan meglepnek az eredmények, így például a múlt évben Szlovákia 61 szövetkezetében egyáltalán nem volt közös baromfitenyésztés és további számos szövetkezetben pedig csak nagyon kis mértékben foglalkoztak veie. Az ilyen közömbös álláspont semmi esetre sem vezet az állományok fejlesztéséhez és a magasabb hasznossághoz, ami alapvető feltétele a szövetkezetek gazdasági megszilárdulásának. A múlt évben a tervezett 122 helyett csupán 61 tojást termeltek ki a szövetkezetek egy-egy tyúktól. A baromfitenyésztés nagyon kifizető, akár kaparó, akár víziszámyas tenyésztéséről van szó. Igv például az ivánkai EFSZ 75 763 korona jövedelemre tett szert baromfiból a múlt évben. A drzkovce-i szövetkezet 56 502 koronát kapott baromfiért. Ugyancsak szép eredményeket értek el a tőketerebesi és még több szövetkezetben. Ebben nagy érdemük van a járási és a szövetkezeti zootechnikusoknak, akik meggyőző munkájukkal felkeltették az érdeklődést a baromfitenyésztés iránt. Az ilyen eredményeket népszerűsíteni kell. A nemzeti bizottságok zootechnikai szolgálatának és dolgozóinak feladata, hogy magashozamú baromfiak tenyésztésére és a helyes takarmányozási technika alkalmazására vezessék a szövetkezeti tagokat. Erre a célra különösen ki kell használni a folyókat, tavakat, halastavakat és a legeltetési lehetőséget. Ilyen esetekben a szövetkezeti tagoknak maguktól kellene ráeszmélni, hogy milyen hasznot hajt a barom fi tenyésztés. A zootechnikai szolgálatoknak az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelniük a baromfitenyésztés bevezetésére és kibővítésére az egyénileg dolgozó földműveseknél. Különös gondot kell fordítaniok a tíz hektárnál nagyobb gazdaságok baromfiállományának biztosítására. Fel kell világosítani a tenyésztőket a baromfiállomány idegenfajtával történő feltöltésének 'ontosságáról. Csak így akadályozhatjuk meg az úgynevezett ..hagyományos” baromfielhullást, amely minden évben előfordul az egyes községekben, mint például a bardejovi és a varanoi járásban. Jelentős értékeket menthetünk meg a termelők és az egész ország számára. J. Stílek Miért egészségesebb a rozskenyér? A gabonaszemek belsejében nincs vitamin. De annál több van a szemek külső rétegében, héjában. Különösen a rozsra vonatkozik ez a megállapítás. Ezért tartják egészségesebbnek a rozskenyeret, a búzalisztből készült kenyérnél. Egészséges, jó gyomrú ember inkább fogyasszon bamakenyeret, mint fehérkenyeret. A cukorbetegeknek egyáltalán nem ajánljuk a fehér kenyeret. Kenyérsütésre csak sikértartalmú / liszt alkalmas. A búzalisztnek van a legnagyobb sikértartalma, de sikérhez hasonló anyag van a rozslisztben is. Az árpában, zabban, kukoricában és rizsben ez nincs, ezért ezek nem alkalmasak a kenyérsütésre.-privatlcm vendégek VIRÁGOK A legyek nyugtalanítják az állatokat, vérüket szívják, a fertőző betegségeket átoltják egyik állatból a másikba, s hordozzák a kórokozókat. Ezek a hívatlan vendégek rendszerint piszkos istállóban tanyáznak a legtöbbet. Tejelő teheneknél napi fél liter tejjel kevesebbet fejünk, ha sok légy van az istállóban. Lovaknál fél kiló súlyra való energiát vonnak el a legyek. Csak a legnagyobb tisztasággal védekezhetünk ellenük mind az istállóban, mind annak környékén. 7-8 százalékos formaiinnal nedvesített cukor, formalinozott tej, (fél liter tejre 2 evőkanál' 40 százalékos formalint), 1 százalékos szalicium-savas nátrium, kenyér darabkák kihelyezése, ablakok kékre meszelése jó szolgálatot tesz a legyek ellen. Egerek és patkányok ellen is küzdenünk kell, mert nyugtalanítják az állatokat, takarmányukat fogyasztják és terjesztik a betegségeket. Ezek irtására igen jó a Schöpler-féle egértifusz-kultura kenyérbe itatva. Ennél a kultúránál óvatosnak kell lenni, hogy a gyerekek ne juthassanak hozzá, mert az az egészségre veszélyes. Patkányokra legjobb a tengerihagyma-csalétek alkalmazása. Ezen készítményekhez puszta kézzel nyúlni nem szabad, mert a patkány észreveszi az ember keze szagát és emiatt nem fogyasztja el a csalétket. Irthatjuk a patkányokat fehérfoszforral, csapdákkal stb. Az egerek, patkányok búvóhelyét is meg kell semmisíteni, főleg fahídlásokban, ezeket el kell égetni vagy szétverni. Jó szolgálatot tesznek az egerek és patkányok irtásánál á patkányfogó kutyák is. A kártevők búvóhelyét gondosan ki kell kutatnunk és a járatokat üvegcserepekkel kevert cementtel befalazni, vagy megnedvesített karóidnak, szénkénegnek a gyors behelyezésével is irthatjuk. Mindkét anyag tűzveszélyes, ezért óvatosan kel! vele bánnunk. Egereket a mezőn, de az istállóban is újabban pirosas báriummal, sztrichninnel és arzénnal mérgezett búza és zabszemek segítségével irthatjuk. Csalétkét az egérlyukakba helyezzük el. Általában minden istállóban csak azt az állatfajtát tartsuk, amelynek számára az istállónk készült. Ló vagy tehénistállőban kutyának, macskának, baromfinak vagy nyúlnak helye nincs. Például a kutya élősdiek hordozója, ne tűrjük meg őket az istállóban. Óvjuk állatainkat a betegségektől! Deák István, Királyrév ..... —' г---------------vjiayzu ка Kihasználjak a helyi adottságokat, gazdag jövedelmet biztosít folyik. belőle.
