Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-23 / 51. szám
1956. december 23. sTzalŕad Földműves ľ Sioválria mezőgazdasága fejlesztésének távlatai Növelni kell az állatállományt mi útak mellett, mivel az országutak mindkét oldalán közel 1 millió gyümölcsfát ültethetünk. Nagy hiányosságok vannak a gyümölcs felvásárlásában és szétosztásában. Egyes körzetekben a bö gyümölcstermést nem is vásárolták fel s a termelők kénytelenek voltak feletetni állataikkal, ezzel szemben viszont több városban és községben gyümölcshiány volt. Az Élelmiszeripari Megbízotti Hivatal sürgős feladata, hogy a Kereskedelemügyi Megbízotti Hivatallal karöltve mielőbb megszüntessék a gyümölcs felvásárlásában és szétosztásában eddig alkalmazott bürokratikus módszereket. Ezt úgy kell megszervezni és végrehajtani, hogy mind a termelők, mind pedig a fogyasztók elégedettek legyenek. A hektárhozamok emelése terén a növényzet tápanyagszükségletének növelésében van a legnagyobb lehetőség. A föld termőerejének biztosítását a ‘saját gazdaságból eredő, illetve ott kitermelt trágya biztosítja. Talán nincs is komolyabb hiányosság mezőgazdasági termelésünkben — a szövetkeze. A kassai és az eperjesi kerület egyes járásaiban, ahol igén kevés kálisót használnak, az utóbbi évek folyamán a gabonafélék kifagyását bizonyos részben azzal lehet magyarázni, hogy helytelenül alkalmazzák a műtrágyákat. Az elkövetkező évek folyamán az a feladat áll előttünk, hogy a tudományos követelményeknek megfelelően megtanítsuk a szövetkezeti tagokat' és minden földművest a műtrágya helyes alkalmazására. A meszes anyagok használatában is megtettük már az első lépéseket. Ebben az évben december 1-ig 10146 vagon meszet használtak el Szlovákia mezőgazdasági üzemei. Ez nagyon szerény kezdet, hiszen Szlovákia ’számos körzetében a mész folyamatos adagolását kívánják a savanyú földek. 1960-ig 615 000 hektár területet kell meszeznünk, ebből 210 000 hektár rétet és legelőt. Szlovákiában elegendő meszes anyag áll rendelkezésünkre, kihasználásuk csupán a nemzeti bizottságok és a helyi gazdálkodás szerveinek kezdeményezésétől függ. A mezőgazdasági termelés emelését nagyban befolyásolja majd a vízviszonyok és a talajjavítási munkálatok megvalósítása. Lecsapolással fokozatosan 223 000 hektár földet tehetünk termékenyebbé. Már ebben az évben megkezdjük ezeket a munkálatokat, főleg Kelet-Szlovákiában és Dél-Szlovákia egyes vidékein. Az a fontos — amint ez a nyitrai kerületi pártbizottság kezdeményezésére történt a Nyitra és a Zsitva folyók szabályozásánál — mozgósítjuk ezekre a fontos munkákra a földművesek és az összes dolgozók tömegét, ami a munkálatokat nemcsak hogy meggyorsítaná, hanem olcsóbbá is tenné. Ez lesz a hazafiság iskolája, a helyi lakosság viszonyának megnyilvánulása azokkal az értékekkel szemben, melyeket dolgozó népünk alkot. Számos szövetkezet tapa-z+alata bizonyítja, hogy még a kis kijavítási munkában is, melyet az állam hosszú-Dolgozó népünk egyre növekvő életszínvonalával és igényeinek kielégítésével és az állati eredetű élelmiszerek utáni növekvő kereslettel összhangban 1960-ig a sertéshús fogyasztás" 47.2, a tejfogyasztás 26.6, a vajfogyasztás 44.4, a tojásfogyasztás pedig 30.8 százalékkal emelkedik az 1955. évi fogyasztáshoz viszonyítva. A pártunk határozata alapján foganatosított intézkedések végrehajtásával már megteremtettük e feladat teljesítésének alapkövetelményeit és bizonyos kedvező eredményeket értünk el Szlovákia állattenyésztési termelésében. Hála az intézkedések teljesítésének 1956 december 1-ig a marhahúsbeadást 103.6, a sertéshúsbeadást 106.2, a tejbeadást pedig 99 százalékra teljesítettük. Az elmúlt év hasonló időszakával szemben ebben az évben 14 416 mázsa marhahússal, 164 327 jsertéshússal, 22 millió tojással és 37 millió liter tejjel többet vásároltunk fel. Ha az 1956 január 1-ig elért állatállományt össze akarnánk hasonlítani az 1933—1938. évi átlagos állománnyal, örömmel állapíthatnánk meg, hogy 233 000 szarvamarhával többet tartunk jelenleg. Ebből 94 600 a tehén. Sertésállományunk 1,272.000, a juhállományunk pedig 186 000 darabbal növekedett. 1956 október 1-ig Szlovákiában a szarvasmarha és a sertések tervezett állományát 100 százalékon felül, a tehénállományt viszont csak 97,7, az anyakoca állományt pedig csak 95 százalékra teljesítettük. A második ötéves terv folyamán totekben, az állami gazdaságokban és az egyéni szektorban — mint a helytelen trágyakezelés és a trágyák helytelen használata. Az istállótrágya termelésnek minden mezőgazdasági üzemben olyan fontosságot kell tulajdonítani, hogy a földeknek legalább egynegyedrészét rendszeresen és alaposan trágyázzuk. Ugyanilyen fontos a trágyalé is. Az utóbbi időben jobban kihasználjuk ugyan a trágyalevet a kapásnövények, a takarmányok, rétek és legelők trár gyázására, de még sok állami gazdaságban, szövetkezetben és egyéni gazdaságban nagy lehetőségek vannak a trágyalé kihasználására. A trágyalevet nem gyűjtik össze, nincsenek trágyalégyűjtőmedencék, hordók és trágyalészórók, s így a föld termőereje növelésének ezt a nagyon bő forrását nem használjuk ki kellőképpen. Egyelőre nagyon kevés szövetkezetben trágyáznak vaz előzetes talajtani vizsgálatnak megfelelően — nem is beszélve az egyénilág dolgozó földművesekről — s így a trágyázás nem hozza meg a várt eredményt. lejáratú kölcsönökkel támogat, nagy lehetőségek vannak a föld termőerejének növelésére. A baracskai, zohori, liptómiklósi és más szövetkezetekben ma már sok olyan földet művelnek, melyen néhány évvel ezelőtt a nádon és a savanyú fűvön kívül meg nem termett semmi. A tervezett hektárhozamok emelésére irányuló döntő intézkedések egyike az elárasztás. Ez különösen Dél-Szlovákiában vonatkozik a cukorrépa, zöldségre és a takarmányfélékre. Az elárasztás szélesebb méretben való alkalmazásához minden lehetőségünk megvan. Tökéletes műszaki berendezéseink vannak a víz szétvezetésére, vannak gazdag tapasztalataink és főleg elegendő hasznavehető víz csaknem minden határban. Elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a mezőgazdasági irányítószervek a szövetkezetek konkrét tervei alapján a növénytermesztés gyors növelése egyik legjelentősebb módszerének tekintsék az elárasztást. Az elárasztás kibővítésére jelentős, tartalékaink vannak a régi rizstelepéken is, ahogy azt Alsószeiin, Rimaszombaton és másutt csinálják. A száraz évszakokban ugyancsak hatásosan ki lehet használni az elárasztás céljaira a meglevő vízlecsapoló berendezéseket. Ezen a téren szép példát mutat a diószegi cukorgyár gazdasága. Ebben az évben már 334 hektárnyi területet árasztottak el. Az elárasztás a termés fokozásának biztos záloga, ami Dél-Szlovákia szárazabb vidékein különösen fontos. Az a legfontosabb, hogy az elárasztás terén szerzett jó tapasztalatokat különösen a zöldségféléknél fokozatosan a többi terményeknél is alkalmazzák a szövetkezetek és az állami gazdaságok. A nevezett feladatok biztosítását összekötik a dolgozók egyre növekvő igényeivel és szakmai fejlettségével, hogy sikeresen elősegíthessék a növénytermesztés emelésére háruló öszszes kérdések megoldását. vábbra is gyorsan növekszik az állatállomány, és az állatok hasznossága. A szarvasmarhaállomány 16.8 százalékkal emelkedik, ebből 16.4 százalékkal a tehénállomány. A tehenek átlagos évi tejhozama a jelenlegi 1518-ról 2180 literre, a szarvasmarhák átlagos vágósúlya pedig a mostani 361-ről 415 kilóra emelkedik. Külön figyelmet igényel az állatállomány rendszeres- emelésének kérdése a szövetkezetek közös tenyészetében, ahol ez ideig nem értek el kielégítő eredményeket. A tervezett szarvasmarha állományt 1956 október 1-ig csak az eperjesi, bratislavai, nyitrai és a zsolnai kerület szövetkezetei teljesítették, Szlovákiai méretben pedig 100.4 százalékra teljesítettük a szarvasmarha állomány tervét, ebből 90.3 százalékra a tehénállományt. A besztercebányai kerület szövetkezeteiben vannak a legalacsonyabb állományok, ahol minden 100 hektárnyi mezőgazdasági területre csupán 22.5 darab szarvasmarha esik, ebből 8.7 darab a tehén. Az ilyen alacsony állomány nagyon káros kihatással van a szövetkezetek gazdálkodására és részben az okozta, hogy a műit évben ebben a kerületben érték el a szövetkezetek a munkaegység legalacsonyabb értékét. Ez a kedvezőtlen helyzet annak a következménye a besztercebányai kerületben, hogy a pártszervek és a nemzeti bizottságok még a közelmúltban is mellékkérdésnek tekintették a szövetkezetek állatállománya növelésének ügyét és nem voltak tudatában annak, hogy azzal hozzájárulnak ■ a szövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításához. Szlovákiai méretben 30 darab szarvasmarha jut minden 100 hektár szövetkezeti földre, ebből csupán 12 a tehén. Ha lényegesen meg akarjuk javítani a szövetkezetek gazdálkodását, akkor legalább 45 szarvasmarhát kell tartani minden 100 hektár föld után. Ennek legalább fele tehén legyen. Sok jól gazdálkodó szövetkezetben már meg van az ilyen állomány. így például a dunaszerdahelyi járásban levő szentmihályi szövetkezetben 43 darab szarvasmarhát tartanak minden 100 hektár földre, a tanyi szövetkezetben pedig 56 darabot. A CSKP Központi Bizottságának irányelvei a második ötéves terv idejére főleg Dél-Szlovákia állatállományának gyors kiegészítését tűzi elénk feladatul. Az állomány tervezett növelésével olyan sűrűséget érünk el a déli körzetekben, amely teljesen megfelel majd. a termelési feladatoknak és a nagyon jövedelmező növénytermesztés igényeinek hazánk legtermékenyebb körzetében. Dél-Szlovákia szarvasmarhatenyészetének alacsony jövedelmezősége az egyes járások szövetkezeteiben csak alacsony piaci termelést biztosít húsból és tejből. Sok esetben olyan keveset, hogy az még a kötelező beadások teljesítésére sem elegendő. Egy hektár terület után 31 kg húst kell beadni, ezzel szemben a nagykaposi, ógyallai és a szepsi járásban ennél jóval kevesebbet értek el. Ilyen esetekben aztán a szövetkezetek az állatállomány feltöltésének rovására teljesítik beadásukat, a tervezett állományt pedig vásárolt állatokkal egészítik ki. Az alacsony állatállományok következtében a déli körzetekben kevés az istállótrágya s így számos szövetkezetben nagyon soványan trágyázzák a földeket. A szarvasmarha, de különösen a tehénállományt elsősorban saját nevelésű állatokkal kell feltölteni a szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A szövetkezetek és az állami gazdaságok ez ideig nem tulajdonítottak kellő fontosságot a fiatal állatok, főleg üszők nevelésének. Az állatállomány kiegészítését rendszerint vásárolt állatokkal biztosították s ennek következében csak igen lassan javult az állatállomány minősége. Ott, ahol a pártfunkcionáriusok, a nemzeti bizottságok és a zootechnikai szolgálat kellően gondoskodott az állatállomány feltöltéséről, szép eredményeket értek el Ezen a téren nagyszerűen kezdeményeztek a bratislavai kerület dolgozói, ahol ez év elején még 2622 darab szarvamarha hiányzott a tervezett állományból. Június elsejéig kiegészítették, október 1-ig pedig már túlteljesítették a tervezett szarvasmarhaállományt, mégpedig 3245 darabbal. Ezeket a kitűnő eredményeket elsősorban azzal érték el, hogy a feladatok közös megvitatása után a pártszervezetek és a nemzeti bizottságok minden egyes szövetkezeti tagot bekapcsol e nagyon fontos feladat teljesítésébe. A szövetkezetek a borjak elválasztási átlagának emelésével tudták kiegészíteni a tervezett állatállományt, de ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a háztáji gazdaságokból is a közösben összpontosították a terven felül tartott állatokat. Természetes, hogy amellett az egyéni tenyésztőktől is vásároltak üszőket és teheneket, így tehát a bratislavai kerületben már sok olyan szövetkezet van, amelyeknek nem esik nehezükre a termelési és a beadási feladatok teljesítése. Amellett még az állatállomány további tervezett emelését is tudják biztosítani. A bratislavai kerület szövetkezetei olyan példát mutatnak, amely szerint a besztercebányai és a kassai kerület mezőgazdasági üzemei is igyekeznek behozni az állatállomány kiegészítésében történt mulasztást. Az állattenyésztés további fontos feladata a vágóállatok átlagsúlyának és minőségének emelése. Ennek az a célja, hogy megszüntesse a hátrányokat, melyek egyrészt a közellátást, másrészt pedig a termelőket érik az alacsony vágósúlyú szarvasmarhák beadásánál. Az ilyen állatok beadása csak alacsony minőségű húst biztosít a fogyasztóknak, az előírt beadás teljesítésére több darabot kell beadni, ami az állomány csökkenését vonja maga után. Amellett nagy az árkülönbözet is. Például egy 450 kilós hízatlan tehénért a C/l osztályban 2205 koronát kap a tenyésztő. Ha azonban ugyanazt a tehenet felhizlalná 600 kilósra, az А/l osztályban 4560 koronát kapna érte. A szabad áron történő eladásnál még sokkal nagyobb a különbözet. A szarvasmarha-hizlalás még a takarmány árának leszállítása után is nagyon kifizető és jövedelmező. A kiselejtezett tehenek és ökrök és a fiatal állatok felhízlalása hozzájárul az állatok vágósűlyának és a hús minőségének emeléséhez. A szövetkezetek, állami gazdaságok és az egyénileg dolgozó parasztok előtt az a feladat áll, hogy 1960-ig a beadásra szánt állatoknak legalább 75 százalékát hizlalni kell. A szarvasmarhatenyésztésre kedvezőtlen befolyást gyakorol a magas lóállomány. Annak ellenére, hogy a géppark évről-évre rohamosan növekszik, a lóállományt nem csökkentik ezzel arányosan. A legutóbbi öt év alatt alig 15 ezerrel csökkent a lóállomány, ami nem felel meg a gépesítés fejlődésének. Az állami gazdaságokban 1952- ben még 93 hektár föld jutott minden traktoregységre, ma viszont már csak 61 hektár jut. Ezzel szemben viszont majdnem 4 ezerrel emelkedett a lóállomány. A lovak azonban nincsenek eléggé kihasználva, -holott a szarvasmarhaálfemány rovására vannak tartva. Az állami gazdaságok 102,5 százalékra teljesítik a lóállományt, a tehénállományt viszont csak 94,8 százalékra. A nánai állami gazdaságban például 90 százalékra van teljesítve a szarvasmarhaállomány terve, a tehénállományé 80 százalékra, a lóállomány tervét azonban 118, a sertésállomány tervét pedig 127 százalékra teljesíti a gazdaság. A sertésállományt számos szövetkezetben és állami gazdaságban jóval túlteljesítik a szarvasmarhaállomány rovására. A magas sertésállomány felemészti a szemestakarmányok nagyobb részét, s emiatt egyáltalán, vagy pedig csak nagyon kevés jut a szarvasmarháknak. A tervezett sertésállomány túlteljesítése indokolatlan, mert a korlátozott takarmánymennyiség ' következtében a napi súlygyarapodás csökkenését vonja maga után és ezzel drágábbá teszi a termelést. A takarmányadagok helyes összeállításával, a takarmányozás technikájának javításával és az állatok lelkiismeretesebb gondozásával a tervezett állomány túllépése nélkül is teljesíthetők a sertéstenyésztésre háruló feladatok. A baromfitenyésztés jelentőségét még mindig lebecsülik a szövetkezeteben és az állami gazdaságokban. A szövetkezetekben nem tartják be a tervezett állományokat, alig 70 százaléknál tartunk, amellett az egészében véve nem is jövedelmező. A baromfitenyésztésre háruló feladatok a II. ötéves terv időszakában megkövetelik, hogy 8 millió csirke, 2 millió kiskacsa biztosítására elegendő baromfikeltető üzemet építsünk. Azonkívül 1,700,000 darab csirke befogadására kell alkalmassá tenni, illetve kibővíteni a csibenevelőket a szövetkezetekben. Az új’ módszerek bevezetése a gyakorlatba, mint például a tojócsarnokokban történd ketreces, vagy a mély almozású tenyésztés stb. lényegesen növeli a baromfitenyésztés jövedelmezőségét és a munkatermelékenységet. Fajállattenyésztés és az állatbetegségek leküzdése Az állatok hasznossáaának lényeges növelésével kapcsolatban igen fontos feladat hárul a fajállattenyésztésre. Az 1960. év végéig legalább 60,000 tehenet és 10,000 anyakocát kell hasznossági ellenőrzés alá venni. Az állami gazdaságok és a szövetkezetek fajállatenyésztő gazdaságainak kell biztosítani a legjobb tulajdonságú fajállatok jelentős részét, és példát kell mutatniok a szocialista nagyüzemi állattenyésztés számára. Ez ideig az állami gazdaságok nem teljesítik kellőképpen ezt a feladatot és részvételük a fajállatok biztosításában —a juhokon kívül — mind minőségi, mind pedig mennyiségi szempontból egyáltalán nem kielégítő. Elég nagy hibák vannak még a műmegtermékenyítő állomások dolgozóinak munkájában. A zootechnikai és az állategészségügyi szolgálatnak sokkal nagyob figyelmet kell fordítani a jövőben a fajállatok egészségi állapotára és ügyelniök kell arra, hogy a műmegt -mékenyítő dolgozók minden szempontból tökéletes munkát végezzenek. Az állategészségügy terén számos intézkedés történik a bénulás és a tüdőbaj leküzdésére. Az intézkedéseknek az a céljuk, hogy megjavuljon az állatok egészségi állapota és növekedjen hasznossága. A betegségek terjedésének egyrészt a beteg állatok elkülönítésével, másrészt pedig vágóhídra való elszállításukkal igyekszünk elejét venni. Ehhez azonban a szigorú állategészségügyi intézkedések járulnak hozzá a legnagyobb mértékben. Az intézkedések megvalósításához sok munkára és anyagi áldozatokra van szükség. Ez a feladat annyira komoly és bonyolult, hogy csak a pártszervezetek aktív politikai segítségével lehet megvalósítani. A munkatermelékenység növelése az állattenyésztésben megköveteli, hogy Gazdaságosabb termelést A CSKP országos konferenciája feladatul tűzte ki az állami gazdaságok termelési és gazdasági eredményeinek megjavítását tekintettel jelentőségükre a mezőgazdasági termelés kollektivizálása folyamatában. Az állami gazdaságok gazdasági eredményeinek értékelésénél kedvezően lehet megítélni azt, hogy több állami gazdaság vált a szövetkezetek példaképévé. Bár az állami gazdaságok Szlovákiában a szántóföldeknek csak 9 százalékát művelik, a sertéshús beadásának 22, a tejbeadásnak 26, a gyapjúbeadásnak pedig 18,7 százalékát teljesítik. (Szlovákiai méretben.) Szép eredményt értek el a vetőmag és egyéb növényfélék termesztésében. A szlovákiai szükségletből 51,6 százalék búzavetőmagot, 20,7 százalék árpavetőmagot, 51 százalék cukorrépamagot és 78,6 százalék lenmagot termeltek az állami gazdaságok. Az elért sikerek mellett sok állami gazdaságban komoly hibák vannak a termelés gazdaságosságának emelése terén a munkaszervezésben és a gépesítés alapos kihasználásában, valamint az agrotechnikában. Némely állami gazdaságokban még ma sincs bevezetve a rendes vetésforgó, a műtrágyákat nem használják a talajtani vizsgálat alapján, hanem lényegesen bővítsük a fárasztó és a kellemetlen munkák gépesítését. Számos technikailag megoldott probléma, mint például az automatikus etetők a sertések számára, még most sincsenek bevezetve általánosan a széles gyakorlatba és több beszerelt berendezés, mint pl. a fejőgépek, nincsenek teljes egészében kihasználva. Azt lehetne mondani, hogy az állatállomány gépesítésének szakasza van ezideig legjobban elhanyagolva, azért szükségessé válik, hogy ezt a nagyon komoly feladatot előnyben részesítsük és haladéktalanul megoldjuk. A takarmánytermesztés növelésén kívül jelentősen meg kell javítanunk a takarmányozást a mezőgazdasági és az ipari termelésből származó összes hulladékok kihasználásával. Főleg az értékes fehérjedús takarmányokról van szó, melyet az állati hulladékokból, főleg vérből nyerünk. Fontos feladat, hogy a bratislavai és az eperjesi kerületben kafilériákat építsünk és minden nagyobb sertéstenyésztés mellett vérszárítót létesítsünk. Lényegesen ki kell bővítenia burgonyaszárítást, a répaszelet, tejhulladékok és egyéb takarmányfélék szárítását és ugyancsak tovább kell bővíteni a takarmánykeverékek gyártását az állatok egyes csoportjainak számára. Ez anyányit jelent, hogy az állatokat állandóan el tudnánk látni értékes takarmányokkal. A takarmányok jobb kihasználása érdekében szükséges kibővíteni az antibiotikumok gyártását, hogy meg lehessen kezdeni azok gyakorlatban való alkalmazását. Az állattenyésztés jövedelmezőségének rendszeres emelése biztosítja dolgozó népünk egyre jobb ellátását és amellett egyre magasabb jövedelemre tesznek szert a szövetkezetek, az állami gazdaságok és az egyénileg dolgozó földművesek. az állami gazdaságokban felületesen végzik és a növényápolás terén is elég komoly hiányosságaik vannak. E hiányosságok következtében az állami gazdaságok az elmúlt évek folyamán nem teljesítették feladataikat egyes keresett vetőmagok termesztésében, bár a legnagyobb magszaporító területekkel rendelkeznek, így például 1955-ben a heremagbeadást csak 13,7 százalékra, a takarmányhüvelyesek beadását 21,8, az ültetni való burgonya beadását pedig csak 68,2 százalékra teljesítették. Az SZLKP Központi Bizottságának ez év februárjában elhangzott szigorú bírálata után az állami gazdaságokban lényegesen javult a helyzet a vetőmag és a vetőgumó termesztése terén. Az állami gazdaságok földalapjának bővülésével nem növekszik arányosan az állat, de különösen a szarvasmarhaállomány. Míg 1952-ben 51,6 darab szarvasmarhát tartottak az állami gazdaságok minden 100 hektár mezőgazdasági terület után, jelenleg csak 43,5 darabot tartanak. Ez az állapot azt bizonyítja, hogy az állami gazdaságok elhanyagolták állatállományuk bővítését saját tenyészetükből, a fiatal állatokból pedig nem bírják pótolni a természetes csökkenést és biztosítani a tehénállomány tervszerű növelését. A borjak elhullása — bár az utóbbi évek'gen rendszeresen csökken Műtrágyázás, meszezés, talajjavítás Az állattenyésztésre háruló feladatok
