Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-23 / 51. szám
6 у/ralŕac/ Földműves 1956. december 25. SSovákla mezőgazdasága fejlesztésének távlatai okvetlenül szem előtt kell tartani az állami beadásokat Mindenekelőtt mezőgazdasági irányitószerveink feladata, hogy szakmai segítségükkel lehetővé tegyék a tervezés új módszerének kihasználását a mezőgazdaságban, amely további egyszerűsítést és a munka további javítását eredményezi. A szövetkezetek gazdálkodása fejlesztésének további forrása a munkaszervezés állandó javításában rejlik. Szüntelenül szilárdítani kell a termelőcsoport-rendszert a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, meg kell javítani az együttműködést, a személyes kapcsolatot és a kölcsönös ellenőrzést a szövetkezetek és a traktorosbrigádok egyes munkacsoportjai között. A gépállomás segítsége állandóan fokozódik. A munkaszervezés állandó javítása mellett fokozatosan biztosítjuk a gépállomások gépeinek, de ezzel egyidejűleg a szövetkezetek gépeinek és fogatainak nagyobb arányú kihasználását is. Ha a termelőeszközöket — legyen az bármilyen — nem használjuk ki eléggé, azzal lényegesen növekszik a szövetkezet termelési költsége és csökken a gazdaságosság. rasztok szövetsége, mint rendszerünk lárdul és a szocializmus végső győzelpolitikai alapja, jelentősen továbbszi- méhez vezet a falun. A növénytermesztésre háruló feladatok Szakképzett vezetőket az EFSZ-ek élére A szövetkezeti termelés színvonalának növekedése és a közgazdasági javulása döntő mértékben függ a párt országos konferenciája határozatainak teljesítésétől abból a szempontból, hogy a szövetkezeteket szakképzett vezetőkkel kell megszilárdítanunk, a mezőgazdasági közép- és főiskolák végzett növendékei sorából. Szlovákiában különösen sok a nagy növénytermesztéssel és állattenyésztéssel rendelkező szövetkezet, a haladó módszerek gyakorlatban való érvényesítéséhez pedig a legrövidebb időn belül szakiskolát végzett agronómusokat, zootechníkusokat és egyéb szakembereket kell biztosítani a szövetkezetek számára. A szövetkezetek gazdasági megszilárdítása ugyancsak nagy mértékben a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségétől függ. A munkaegységek elismerése a teljesítményi normák szerint, az állatok hasznossága szerint az egész állattenyésztési termelésben és a pótjutalmazási rendszer döntő mértékben hozzájárulnak a szövetkezetek megszilárdításához és a szövetkezeti tagok helyes viszonyának kibontakozásához a szövetkezettel szemben. A jelenlegi gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezen a téren is tovább kell mennünk. Ki kell használni és terjeszteni kell a jó tapasztalatokat, amilyenekkel például a gútai szövetkezet rendelkezik a pótjutalom kifizetésével kapcsolatosan. A növénytermesztésben ugyancsak arra kell irányt venni, hogy a növénytermesztési csoportok dölgozói az élért hektárhozamok szerint kapják a munkaegységet, illetve jutalmukat. Ezek az intézkedések biztosan fokozzák a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét. A szövetkezeti gazdálkodás állandó növekedése és szilárdsága megköveteli, hogy sokkal körültekintőbben biztosítsuk a szövetkezeti alapokat és a szövetkezeti tagok jutalmazásánál necsak a pillanatnyi helyzetet vegyük figyelembe, hanem a következő évek folyamatos jutalmazásának lehetőségét is. Nagyobb figyelmet szentelünk majd a szövetkezeti termelésben az anyagi normák érvényesítésének, különösen a takarmánynál. Bár ezen a téren egyes normáink már megvannak, azokat a legjobb szövetkezetek tapasztalatai alapján és a kísérleti intézetek segítségével tovább javítjuk és kiterjesztjük a szövetkezeti termelés további ágazataira. A jó normák és az anyagszükséglet ellenőrzése a szövetkezet gazdaságossága emelésének biztos záloga. A szövetkezetek gazdasági megszilárdításának egyik igen fontos kérdése a beruházási építkezések. A második ötéves terv éveiben a közös állattenyésztés feltételezett növekedése mellett kb. négyszeresére kell emelnünk az épületek mennyiségét a szarvasmarhák részére, a sertések részére kb. háromszorosára kell emelni az építkezést és hasonló arányban növekszik a szövetkezetek többi gazdasági épületeinek építése is. Ezeket a nagy feladatokat csak az önsegély megszervezésével és széles alapokra helyezésével, valamint a beruházási építkezés költségeinek a lehető legalacsonyabbra történő csökkentésével tudjuk sikeresen teljesíteni. Az építkezés meggyorsításánál és a költségek csökkentésénél nagy segítségünkre lehet az építkezési, anyagok önsegély által történő előállítása, a panel-építkezés bevezetése, az építkezési csoportok fnegszervezése, melyek megfelelő gépekkel vannak ellátva, a kölcsönös kisegítés megszervezése az egyes járások szövetkezetei között stb. Ezekre a feladatokra nagy súlyt kell fektetniük a szövetkezeteknek a mezőgazdasági irányító szervek vezetése alatt. Nagyobb támogatást az új szövetkezeteknek Különös figyelmet igényel az újonnan alakított és a gyengén gazdálkodó szövetkezetek gazdálkodása megjavításának biztosítása. A jövőben nem szabad megtörténni, hogy a szövetkezet a megalakítást követő évek folyamán ne építsen közös istállókat, ne használja ki az előnyös állami kölcsönt a közös állatállomány feltöltésére és a kezdetbeli nehézségek leküzdésére. Nem szabad megengedni, hogy az új szövetkezetek ne kapjanak időben megfelelő segítséget az irányító szervektől. Bizonyos intézkedéseket kell hozni, hogy a gazdasági szervek rendelkezésére megfelelő anyagi, káder- és pénzeszközök álljanak, melyekkel hatásosan segíthetik az újonnan alakult szövetkezeteket. A Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal közgazdaságilag megindokolt javaslatokat készít az olyan szövetkezetek gazdasági problémáinak megoldására, melyek főleg olyan földön gazdálkodnak, melyet nem a szövetkezeti tagok vittek a közösbe. A rosszul gazdálkodó szövetkezetekben meg kell keresnünk a helyes útat, mindenekelőtt a lemaradás okainak közgazdasági szempontból történő mély elemzése alapján, mivel a lemaradás oka a legtöbb esetben a szövetkezetben keresendő. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy • államunk egyöntetű gazdasági politikája mellett vannak jó és ugyanazon feltételek mellett rossz szövetkezetek is. Természetes, hogy az ilyen esetekben is meglehet szüntetni a hiányosságokat, ha a mezőgazdasági irányítószervek azonnali hatásos segítséget nyújtanak. A termelés emelése, a munkatermelékenység fokozása, valamint az önköltségek csökkentése és a szövetkezet egész gazdálkodásának megjavítása elsősorban» a szövetkezeti tagok, valamint az ellenőrző bizottságok és a szövetkezet vezetőségi tagjainak kezében van. Ezeket a feladatokat azonban lehetetlen sikeresen megoldani a pártszervek, a nemzeti bizottságok, de mindenekelőtt a mezőgazdasági bizottságok állandó és nagyon hatásos segítsége nélkül. Sokkal jobban el kell mélyednünk szövetkezeteink gazdálkodásának tanulmányozásában, meg kell oldanunk a szövetkezetek gazdasági megszilárdulását fékező bonyolult problémákat úgy, ahogy azt mezőgazdaságunk és egész nemzetgazdaságunk megköveteli. A szövetkezetek alapításában elért sikerek és a közös gazdálkodás jó eredményei és ennek következtében a tagok növekvő életszínvonala, valamint közélelmezésünk megjavítása és az egyre gazdagabb kultúrális és anyagi élet világos bizonyítéka annak, hogy a szocializmus felépítése falun a szövetkezeteken keresztül a Szovjetunió példája nyomán az egyedüli helyes út. A szövetkezetek további gyors alakítása és fejlesztése a mezőgazdaságunkban levő nagy, de örömteli feladatok teljesítésének biztos záloga. Szlovákiában 1644, az egész országban pedig 7983, szövetkezet van több mint 2 200 000 hektárnyi területtel és közel 400 000 taggal. A termelés színvonala állandóan növekszik, s így a szövetkezetek ma már a szocializmus megdönthetetlen, szilárd alappillérét képezik a falun. A szövetkezetek építésével nemcsak a termelési hiányosságok szűnnek meg, hanem a régi, kapitalista rendszer osztály- és szociális problémái is, melyek sanyargatták és reménytelen nyomorban tartották a földművesek tömegét. A földművesszövetkezetekben már sok ezer szövetkezeti' család talált szilárd létalapot és abban látja az egyre gazdagabb és elégedettebb élet biztos távlatát. A közös szövetkezeti gazdálkodás, a közös munka átformálja a kis- és középparasztok régi felfogását és szocialista hazafiassággal átitatott öntudatos embereket nevel, akikre pártunk bármilyen körülmények között biztosan támaszkodhat. Az egységes földművesszövetkezetek, amelyek a legkorszerűbb gépi technika segítségével gazdákodnak, kihasználva a kutatás és a tudomány vívmányait, világosan bizonyítják a-közös munka és a közös gazdálkodás előnyeit, a szövetkezeti tagok lelkiismeretes munkájának. valamint a munkásosztály segítségének eredményei. A szövetkezetek további fejlesztésével, — ahogy ezt pártunk országos konferenciájának határozatai tűzik elénk feladatul — a munkások és pa-A mezőgazdasági termelés növekedésének alapja mindenekelőtt a növénytermesztés növelése. A növénytermesztésben elért ez évi eredmények egyes állami gazdaságokon és sok szövetkezetben szemléltetően bizonyítják a hektárhozamok emelésének azt a lehetőségét, amelyet a második ötéves terv irányelvei meghatároznak. így például a Nitrianska Streda-i szövetkezet ebben az évben 36,91 mázsa búzatermést ért el a 69 hektárnyi területen, egy 10 hektáros táblán pedig 36,24 mázsa rozsot termelt hektáronként. A pőstyéni szövetkezet búzából 40,21 mázsa, zabból 45,81 cukorrépából pedig 550 mázsa átlagtermést ért el hektáronként. Hasonló eredményeket érnek el a szövetkezetek járási, sőt kerületi méretben is. így például a vágújhelyi járásban levő szövetkezetek járási átlagban 27,57 mázsa búzát, 27,45 mázsa rozsot és 25,94 mázsa árpát termeltek hektáronként. Nagyszerű eredményt értek el ebben az évben a bratislavai kerület szövetkezetei is, hi^jen búzá ból például kerületi méretben elérték a 25,3 mázsás átlagos hektárhozamot. A mezőgazdasági termelés emelésének egyik fontos tényezője a földalap alapos kihasználása. Ez a követelmény annál inkább is fontos, mivel Szlovákiában csupán 47 ár szántóföld esik egy-egy lakosra, s ennek következtében természetes, hogy a mezőgazdasági termelés emelését a földek tökéletes kihasználásában is kell keresnünk. A második ötéves terv folyamán Szlovákiában 85 875 hektárral kell bővülnie a szövetkezetek szántóterületének. A szövetkezetek szántóterületének ilyen arányú kibővítését egyrészt a parlagon heverő földek és kihasználatlan területek megművelésével, a mocsaras területek lecsapolásával és az alacsony hozamú rétek és legelők felszántásával, másrészt pedig az olyan földek rendes nyilvántartásba vételével igyekszünk megoldani, amelyekre ezideig nem volt kivetve semmiféle állami beadás. A szántóterület kibővítése és az eltitkolt földek leleplezését az egyes járásokban a nemzeti bizottságok funkcionáriusai nagyon lebecsülik és sok esetben a parlagon heverő föld a szántóföld területéből esett ki, vagy a rétek és legelők területéből, s a nyilvántartásban mint terméketlen terület szerepel. Komolyan kel! foglalkoznunk a földalap védelmezésével, mert a földdel mint alapvető termelőeszközzel a mezőgazdaságban, nem bánunk elég felelősségteljesen. Gyakran megszegjük pártunk X. kongresszusának irányelveit úgy, hogy gyárak, családiházak, sportpályák és egyéb építkezéseket nem a terméketlen területen valósítjuk meg. Szlovákia sok járásában a családiházak építkezését tervszerűtlenül a község kültelkein a legjobb földeken valósítják meg, holott még a beltelkeken is van elegendő beépítetlen terület. Ugyancsak egyoldalúan bánunk a földalappal a nagy vízmű, vagy útépítkezési munkálatoknál is. Sok száz hektár földet károsítunk meg azáltal, hogy nagyobb anyagi befektetés nélkül nem hoz semmi hasznot a mezőgazdasági termelésnek. Arra, hogy az építkezések milyen kárt okoznak a szántóföldeken, kirívó példa a vágmenti hidrocentrále építése, ahol az építkezés közelében levő földterületek termékennyé tételéhez óriási anyagi befektetésre lesz szükség. A vízgazdasági igazgatóság és az Építésügyi Megbízotti Hivatal feladata, hogy a tönkretett földterületet mielőbb visszadják eredeti rendeltetésének és a jövőben gondoljanak arra, hogy szükség esetén a megművelt szántóföldek felső rétegének visszahelyezésével kel! ismét termékennyé tenni a? építkezéseknél, hasznavehetetlenné rongált földeket. Termeljünk több ipari növényt Pártunk országos konferenciája külön hangsúlyozta hagyományos ipari növényeink termelése növelésének fontosságát. Ezen a téren komoly hiányosságaink vannak nemcsak az egyéni szektorban, hanem még az állami gaz daságokban és a szövetkezetekben is. 1960-ig több mint 17 százalékkal bővítjük a cukorrépa vetésterületét az átlagos hektárhozamot pedig 266,8 mázsára emeljük. További cukorgyár tervezett építése Szlovákiában mindenekelőtt a cukorrépa vetésterületének kibővítésétől és a hektárhozamok emelésétől függ, vagy a besztercebányai kerület déli részén, vagy a Vág-mentén, esetleg Csallóközben. A cukorrépa termelést Szlovákiában lényegesén bővíthetjük, hiszen a cukorrépa vetésterülete még a legkedvezőbb feltételek mellett sem haladja meg a földterületnek 8—10 százalékát. Helytelen egyes állami gazdaságok igazgatóinak az az álláspontja, akik egyszerűen az istállótrágya-hiányra való hivatkozással hallani sem akarnak a cukorrépa vetésterületének bővítéséről. A föld trágyázásának kérdését meg kell oldani, nem pedig lemondani a cukorrépa vetésterületének kibővítéséről, amely nemcsak ipari, hanem egyben fontos takarmánynövény is. Egy hektárnyi területről a cukron kívül olyan mennyiségű takarmányt nyerünk, amely zabegységekre átszámítva felér annyi szálastakarmány értékével, amennyit egy hektár szántóföldön termelnénk. A cukorrépa sikeres termelésének alapvető követelménye a magas agrotechnika és a mi feltételeink mellett' egyre szélesebb méreteket öltő öntözés. A kisgéresi, és a zétényi szövetkezetek, valamint a cseriaky-i állami gazdaság példája meggyőzően bizonyítja, hogy a helyesen alkalmazott agrotechnika, főleg a többszöri sarabolás és trágyalevezés olyan cukorrépatermelést biztosít, még az olyan száraz években is, mint Kelet-Szlovákiában volt ezidén. A kisgéresi-szövetkezet például azzal, hogy a helyes agrotechnika mellett minden kapálás után jól megtrágyalevezte a cukorrépát, 548,5 mázsás átlagos hektárhozamot ért el. A zétényi szövetkezetben 343, a cseriaky-i állami gazdaságban pedig 417 mázsa termést takarítottak be minden hektárról. A többi ipari növények, mint pl. a len, kender és olajosok termesztésének ugyanolyan figyelmet kell szentelni, mint a cukorrépának. Az állattenyésztés növelésének igényes feladatai a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban a takarmányalapról való fokozott gondoskodásra kényszerítenek. Egyre több és jobb takarmányt termelni és gazdaságosan bánni velük, — ez a mi mezőgazdaságunk állandó feladata, amely megköveteli az összes szervek összpontosított figyelmét. A takarmányalap növelésére fölég a kukoricatermelés megjavításában és kibővítésében, valamint a burgonya és a herefélék termelésében kell lehetőséget keresnünk. 1960-ig fokozatosan átmegyünk a kétsoros keresztezett kukorica száz ezer hektáron történő termesztésére. E feladat teljesítése nem csupán a kerületi vetőmagnemesítő üzemek munkájától függ, hanem az állami gazdaságoktól is, mivel jelenleg az állami gazdaságok termelik a legtöbb vetőmag kukoricát. A burgonyatermelés színvonala is elég alacsony, bár Szlovákiában a burgonya nagyon jelentős termény a közélelmezésben, az élelmiszeriparban és minden kerületben fontos részét képezi a takarmányalapnak. Legfőbb feladatunk tehát megjavítani az agrotechnikát, gépesíteni a betakarítást, megoldani a burgonya silózásának és szárításának kérdését és főleg saját termésből biztosítani az ültetőgumót. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk az évelő takarmányoknak, amelyek a legbővebb fehérje forrást képezik és termelésük nálunk nem kielégítő. Aránylag kevés takarmány van képviselve a vetésforgókban, ami kedvezőtlen kihatással van a föld termő erejére. Az alacsony termésnek az az egyik legfőbb oka Kelet-Szlovákiában, hogy az évelő takarmányok vetésterülete elenyésző. A szepsi járásban például 4,8 a terebesi járásban 7,6 százalék. Előttünk van az a feladat, hogy fokozatosan minden kerületben a szántóföldnek legalább 18 százalékára bővítsük az évelő takarmányok vetésterületét. Nagy igyekezetünknek köszönhető, hogy ebben az évben kb. 385 vagon gombosheremagot és 80 vagon lucernamagot termeltünk. Ez a mennyiség nemcsak hogy elegendő a tavaszi alávetésekhez, hanem még bizonyos készleteink is maradnak. Az évelő takarmányok előnyben részesített termelésének a tiszta és egészséges vetőmagban kell megnyilvánulnia, valamint a trágyázásban és a trágyalevezésben és a takarmányszáritókon történő szárításában. A takarmányalapot lényegesen növelhetjük a kibővítéssel, valamint alávetésekkel és a köztes növények termesztésével. Szigorú bírálat illeti a mezőgazdasági ir'-yító szerveket, hogy ebben az évben m használták ki a takarmánytermí lés lehetőségének ezt a módszerét. A keveréktakarmány >k kettős termését csak 26 000 hektáron értük el, ami a szövetkezetek vetésterületének csak 5 százaléka, holott ezzen szemben a Német Demokratikus Köztársaságban a vetésterületnek eqynegyedrészét erre a célra használják. A keveréktakarmányok termelésének előnyéről már sok szövetkezetben meggyőződtek. A csallóközarany .si szövetkezet zöld állapotban minden hektárról 400 mázsa keveréktak.rmányt takarított be. Másodnövénye1 et sikeresen lehet termelni Szlovákia északi járásaiban is, ahogy azt a rózsahegyi EFSZ példája is igazolja, ahol másodnövényből 312 mázsás hektárhozamot értek el. Jobban kell gondozni a réteket és a legelőket Pártunk Központi Bizottsága már több ízben leszögezte, hogy Szlovákiában a réteken és a legelőkön van a legnagyobb mennyiségű takarmány, mivel a rétek és legelők területe az egész mezőgazdasági területnek egyharmadát teszi ki. Az 1960-as évben legalább 38,8 mázsás átlagos szénatermést kell elérnünk a réteken, a legelőkön pedig hektáronként 60 mázsa .fűvet kell termelnünk. Az átlagos hektárhozamok a réteken 25—30, a legelőkön pedig 40 mázsa körül ingadoztak az utóbbi években. Ez azt igazolja, hogy még nem történt gyökeres változás a fűfélék termesztésének terén. Ezekre még nem fordítanak olyan gondot, a mezőgazdasági üzemek dolgozói, mint egyéb munkákra, ahogy az a fejlett mezőgazdasági országokban már természetes jelenség. A rétek és legelők hektárhozamának emelésénél döntő szerepe van a trágyázásnak. A második ötéves terv folyamán kibővítjük a trágyázást és növeljük a műtrágyaadagokat úgy, hogy 1960-ban legalább 290 000 hektár földet fejtrágyázhassunk, amellett a műtrágyaadagokat hektáronként 6—8 mázsára emeljük. Hogy a rétek és legelők hektárhozama emelésének tervét túl lehet teljesíteni, azt mutatja a dražkovicei EFSZ példája, amely egy hektárról 48, a blatiflcei EFSZ 40, az ocsovai EFSZ pedig már az-első kaszálásból 28 mázsa termést takarított be egy-egy hektárról. A rétek javítását és talajuk termőerejének fokozását komposzt term elő telepek létesítésével is igyekszünk elősegíteni. 1960 végéig Szlovákiában további 44 ilyen telepet létesítünk és üzembe helyezzük a jelenleg befejezés előtt álló telepeket. Ennek előnyéről világosan meggyőznek a Szlovák Tudományos Akadémia kísérleti eredményei, melyeket Lubietován végeztek és a szarvasmarhák napi súlygyarapodása 0,95 kg volt naponta. A 12Ö legeltetési nap alatt némelyik állat több mint 120 kilót hízott a jól trágyázott dús legelőn. Elejét kell vennünk bizonyos szervezési hibáknak, melyek ezen a téren nagyon káros következményekkel járnak, mint pl. a breznói járásban, ahol befejezetlenül áll néhány komposzttermelő telep, az. épületanyagot pedig apránként szétlopkodják. A takarmánytermesztésben kedvező feltételeink vannak Szlovákiában. A takarmányalap biztosítására olyan erőfeszítést kell tennünk, amilyet a takarmány az állatok hasznosságának emelésével kapcsolatban tényleg megérdemel. Több gyümölcsöt és zöldséget A dolgozók élelmezésének megjavítása szempontjából a gyümölcs- és zöldségtermelés terén is komoly feladatok hárulnak ránk. Tovább bővítjük az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben a zöldségtermelő gazdaságokat, különösen a városok és az ipari központok közelében, hogy minél gyorsabban eltávolítsuk a korai zöldséggel történő ellátásban előforduló hiányosságokat és megfelelő arányban növeljük a hagyma, fokhagyma, uborka és egyéb nagy keresletnek örvendő zöldségfélék vetésterületét. A gyümölcstermelés fejlesztésére, mivel az is egyik ágazata a mezőgazdasági termelésnek, tekintettel Szlovákia kedvező természeti feltételeire, igen nagy tartalékaink vannak, melyek kihasználása csak a kezdeményezés kérdése. A második ötéves terv éveiben legalább 5 millió 300 000 gyümölcsfát kell kiültetnünk és az egy fára eső gyümölcshozamot 24 kg-ra kell emelni. Főleg az útak mellett, a szövetkezetek és az állami gazdaságok gazdasági udvarain, a szabályozott folyók partjain és más alkalmas helyen ültetünk gyümölcsfákat. A második ötéves terv végéig be kell fejezni a gyümölcsfák ültetését és gondozását az összes álla-
