Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-12-23 / 51. szám

1956. december 28. \!zalŕetd Földműves 5 Slovákia mezőaazdasáqa fejlesztésének távlatai M. CHUDlK elvtárs, a földművelésügyi és erdőgazdasági megbízott beszámolója 1956. december 12—13-án megtartották Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak ülését, melyen megtárgyalták a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának decemberi ülésén ismertetett, a párt szlovákiai munkájára vonatkozó feladatokat. Az ülésen részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége: Vratislav Krutina elvtárs, a CSKP KB titkára és Václav Slavik elvtárs, a CSKP KB osztályve­zetője. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről Karol Bacílek elvtárs, az SZLKP KB első titkára mondott beszámolót. A második ötéves tervben Szlovákia mezőgazdaságára vonatkozó megnövekedett feladatok teljesítéséről szóló jelentést Chudík elvtárs, mező- és erdőgazdasági megbízott, az SZLKP Központi Bizottságának tagja ismertette. A vitában számos elvtárs, köztük Vratislav Krutina, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára is felszólalt. Az ülés záró részében a SZLKP Központi Bizottsága egyhangúlag jóváhagyott néhány ká­derintézkedést és határozatokat fogadott el a mezőgazdaság kérdéseiben. szlovákiai egyéni mezőgazdasági kis­termelésnek. A földterületek és a mezőgazdasági üzemek nagy felapró­­zottsága és a számottevő munkás­paraszt család jellegzetessége megkö­veteli, hogy a földműves szövetkeze­tek építése kérdésének ezen feltételek mellett elsőrendű politikai figyelmet szenteljünk. A földterülettel rendelkező munká­sok helyes politikai nevelésével — a pártszervezeteken és a szakszervezeti mozgalmon keresztül — sokkal na­gyobb szerepet játszhatnak a szövet­kezetek alakításánál, mint ezideig. To­vábbra is helyesnek tartjuk azt, hogy a soktagú földműves családok felnőtt tagjai a mezőgazdasági termelésen kí­vül dolgozzanak a termelés egyéb ágazataiban. Meggyőző tevékenységünket főleg arra kell irányítanunk, hogy a föld­területtel rendelkező munkások fele­ségei a földdel együtt lépjenek be a helyi szövetkezetbe. Indokolt esetben a munkásnak, aki a nemzetgazdaság egyéb termelési ágazatában dolgozik, lehetővé kell tenni, hogy bérbead­ják, elajándékozzák, vagy más mód­szerrel a szövetkezetbe juttassák föld­jeiket közös megművelés céljából. Segítség és követelmény a kis- és középparasztokkal szemben Prágában. A kongresszus megtárgyalja a mezőgazdasági termelés második öt­éves terv folyamán történő növelése biztosításának, a szövetkezeti mozga­lom fejlesztésének kérdését, a szövet­kezetek gazdálkodásának némely kér­dését és az alapszabályzat, valamint a helyesbítések és bizonyos változá­sok kérdését. A kongresszus előtti időszakban a kormány levele alapján a szövetkezeti tagok, a kis és közép­földművesek aktívan bekapcsolódnak a szövetkezetek belső életével kapcsola­tos kérdések megvitatásába. A szövetkezet alakításával egyide­jűleg fontos feladatunk a munkater­melékenység állandó növelésével és a termelési költségek csökkentésével biztosítani a szövetkezeti termelés gazdaságosságának emelését. A szö­vetkezeti termelés gazdasági alapja megszilárdításának a szövetkezeti ta­gok figyelmének középpontjába kell kerülni, de ugyanez vonatkozik a pártszervezetekre és a mezőgazdasági termelés irányító szerveire is. Ma ez a legjelentősebb tartalék, melynek ki­használásával az adott lehetőségek mellett sikeresen megoldhatjuk a szö­vetkezetek gazdálkodásának döntő kérdéseit, főleg a termelés további növekedését, a szövetkezeti alapok nö­vekedését, a munkaegység értéké­nek emelését, valamint a szövetkezet állandó és giagas jövedelmét. A mun­katermelékenység emelése kérdésének megoldását és a termelési költségek csökkentését a legtöbb szövetkezetben csaknem teljesen elhanyagolják. A szövetkezeti mezőgazdasági termelés további gyors fejlődése többek között attól is függ, hogy milyen arányban tűdjuk csökkenteni a termelési költ­séget, milyen gyorsan tudjuk növelni a munkatermelékenységet és hogyan tudjuk fokozni a gazdaságosságot. Kitartó, céltudatos politikai munkát A mezőgazdasági irányító szervek vajmi keveset tettek ezen a téren és még ma sem nyújtanak a szövetke­zeteknek elegendő segítséget, taná­csot és irányítást. A kezdeményezés­sel inkább a szövetkezetek járnak elől, amelyek maguk kezdtek mélyebben foglalkozni gazdaságuk égető problé­máival és sokhelyütt már szép ered­ményeket értek el. Termelésünk decentralizálása meg­nyitotta szövetkezeteink előtt a jobb szervezés lehetőségét, mégpedig a he­lyi adottságok és közgazdasági felté­telek alapján. Lehetőség van tehát az alapfeladatok figyelembevételével min­den szövetkezetben úgy megszervezni a termelést, hogy a szövetkezet a le­hető legjobb termelési és pénzügyi eredményeket érjék el. Az ehhez szükséges előfeltételeket már a távlati és az egész évi terme­lési tervek kidolgozásánál teremtjük meg. Már a tervekben biztosítani kell a jövetelmezöbb termények termesz­tését a kevésbé jövedelmező termé­nyek rovására; a termelő eszközök, de különösen a föld kihasználását, a növénytermelés és az állattenyésztés közti helyes arányt az állami alapok­ra való igény nélkül, (nehogy az ál­lami alapokra kelljen támaszkodni), a munkák idény szerűség ének megszün­tetését és a jövedelem állandó bizto­sítását. A tervezés jelenlegi módszere nagy- lehetőséget nyújt arra. hogy a környékbeli piacok követelményének megfelelően irányítsuk a termelést. Különösen a nagyobb városok és az ipari központok közelében levő szö­­.vetkezetek bővíthetik az állattenyész­tést, főleg a baromfi tenyésztést, a gyümölcs- és zöldség termelését stlj. Ezzel kapcsolatosan szükséges meg­jegyezni, hogy a szövetkezet állandó pénzjövedelmének biztosítása szem­pontjából nagyon fontos a jó szarvas­­marha tenyésztés. A tejért kapott pénzösszeg leginkább biztosítja a szö­vetkezet állandó jövedelmét. A bože­­techov-i és a mlynicei szövetkezet tejért kapja az állattenyésztésből ere­dő összjövedelemnek 35—40 százalé­kát Nagy lehetőség van az eddig tel­jesen kihasználatlan termelési rokon­­ágak megszervezésére, melynek a he­lyi feltételekből és a szövetkezet he­lyi szükségleteiből kell erednie. Nagy lehetőség nyílik például tégla- és mészégető létesítésére, a tőzeg, nád. fűzfa-vessző feldolgozás ra, valamint halgazdaságok létesítésére. A helyi adottságok j 'hb kihasználá­sára ugyancsak nagy lehetőséget nyújt a mezőgazdasági#térmelés ter­vezésének új módszere-, mégpedig az új szervezési intézkedések alapján. A tervezés új módszere lehetővé teszi a szövetkezetek számára, hogy teljes egészében kihasználják az új szerve­zési módszert és a növénytermesztés valamint az állattenyésztés szakaszán olyan termelésre vegyék aZ irányt, amely a legjobb gazdasági eredmé­nyeket biztosítja. Emellett azonban Az SZ1KP Központi Bizottságának mai ülése ugyancsak foglalkozott Szlovákia mezőgazdasági termelése emelésének kérdésével, melyeket a második ötéves terv folyamán valósí­tunk meg. A CSKP országos konferenciája fel­adatúi tűzte ki Szlovákia mezőgazda­­sági termelésének 39,8 százalékkal va­ló emelését és olyan színvonal elérését a növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben, mint a Cseh országré­szekben van. A mezőgazdasági terme­lés ezen tervezett fejlesztése lénye­gesen hozzájárul hazánk dolgozói élet­színvonalának további emeléséhez. A mezőgazdasági termelésre háruló foko­zott feladatokat Szlovákiában a máso­dik ötéves terv folyamán úgy biz­tosítjuk, hogy azonnal megkezdjük a szükséges politika, szervezési és anya­gi intézkedések végrehajtását. Szlová­kia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának mai ülése van hivatva arra, hogy az összes pártszerveket és szer­vezeteket a szövetkezetek további gyors ütemben való építésére serkent­se, valamint a fennálló hiányosságok mielőbbi kiküszöbölésére. A második ötéves terv első éve már mögöttünk van. Örömmel kell meg­állapítanom, hogy a Párt és a kor­mány sokoldalú intézkedése révén a mezőgazdasági termékek begyűjtési tervét sokkal jobban teljesítettük, mint az elmúlt évek folyamán. Nem titkol­juk azonban, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés színvonala nem emelkedik egyformán. Szükséges tehát mozgósítani az egész pártot és minden dolgozót a mezőgazdasági termelés gyors és tervszerű emelésére. Pártunk szilárd egységben és az­zal az elhatározással indul ebbe a harcba, hogy teljesen valóra váltja a párt országos konferenciájának hatá­rozatait. A szocializmus építése terén a párt vezetésével elért eddigi sike­reink meggyőzőek és megnyerték a párttal számára a dolgozó nép mély és tartós bizalmát. Hála pártunk bölcs po­litikájának, a munkás-paraszt szövet­ség — mint népidemokratikus rend­szerünk politikai alapja — lényegesen megszilárdult. Az egészséges bírálat és önbírálat légköre, melyet az SZKP ' XX. kongresszusa teremtett, eddigi ha­ladásunk bátor, bíráló értékelése, még­­inkább megszilárdította a nép bizalmát a párttal szemben. A dolgozó népnek ' ezen bizalmára támaszkodva a második ötéves terv folyamán hozzáfogunk a ■ mezőgazdasági termelés emelése terén előadódó összes bonyolult kérdés meg­nlrlácáh r\7 Vagy nagyobb földterületen. A 2—5 hektárig terjedő földterülettel ren­delkező földművesek 65 százaléka ü­­zemekben, az 5—15 hektárig terjedő földterületen gazdálkodóknak pedig 40 százaléka az iparban és egyéb ága­zatban talál foglalkozást. Ezideig aránylag kevés gondot for­dítottunk és fordítunk még ma is a politikai, gazdasági és szociális kér­déseknek, melyek abból a valóságból származnak, amely különös vonása a Biztosítani a szövetkezetek további fejlesztését Mezőgazdasági termelésünk emelésé­nek eddigi útja és a földművesek élet­­színvonalának emelése (a szövetkeze­tek építésével, további gépesítésével és a legújabb agro- és zootechnikai is­meretek érvényesítésével — ahogy azt • a CSKP IX. és X. kongresszusa, vala­mint országos konferenciája megszab­ta) azt bizonyítja, hogy feltételeink mellett ez az egyedüli helyes út. Ezt bizonyltja a legtöbb szövetkezet gaz­dasági eredménye, melyekben a kis- és középparasztok családjukkal együtt ál­landó munkát találtak és biztosítva van jövedelmük is. Ez a valóság kedve­zően befolyásolj? a többi kis- és kö­zépparaszt gondolkozását. Szlovákia mezőgazdasági termelése 40 százalékkal való emelésének alap­­feltétele, hogy még bátrabban irányt vegyünk a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésére. Ezen a té­ren két fontos feladat vár megvaló­sításra: 1. Elsősorban az új szövetkezetek alakítása és a meglévő szövetkezetek fejlesztése, 2. továbbá a növénytermesztés és az állattenyésztés gazdaságosságának nö­velése, a meglevő szövetkezetek köz­­gazdasági, szervezési és politikai meg­szilárdítása. Az 1956-os évben 779 214 hektár földet müveinek meg a szövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok és az egvéb mezőgazdasági üzemek pedig 310 326 hektár területet. Ebből össze­sen 39,7 százalékot müveinek meg Szlovákia szocialista mezőgazdasági üzemei. Az elkövetkező négy év alatt a má­sodik ötéves terv folyamán el kell ér­nünk, hogy évente legalább negyed millió hektárnyi mezőgazdasági terü­lettel bővüljön a szövetkezetek által megművelt terület. Ezek a számok vi­lágosan mutatják, hogy milyen nagy tömegpolitikai munkára van szükség a kis- és középparasztok szövetkezetbe való megnyerésénél. Szlovákia egyes járásaiban a felelős elvtársak az ötéves terv utolsó éveiben akarnak irányt venni a szövetkezetek fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés tervezett nö­vekedése szempontjából lehetetlen ezt elhalasztani az 1959—1960 évekre. A kollektivizáláshoz szükséges feltételek mindenütt megvannak, csak arról van szó, hogy a kerületi és a járási párt­­bizottságok és azok vezetésével a fa­lusi pártszervezetek, a nemzei bizott­ságok és a Nemzeti Front többi szer­vei, hogyan összpontosítják igyekeze­tüket a szövetkezetek fejlesztésére. Például a skalice-i, nagymihály-i, szep­­si és még több járás azért ért el szép sikert a téli időszakban, mert a ki­tartó, meggyőző munka élén a járási pártbizottságok dolgozói álltak. Helyes módszerekkel be tudták kapcsolni a kis- és középparasztok megnyerésére irányuló mozgalomba a szövetkezetek vezetőit és tagságát is. Számos olyan példa van, hogy a pártszervezet veze­tésével maguk a szövetkezeti tagok törték meg az elszigeteltséget, amely válaszfalat emelt köztük és a falu töb­bi földművesei között. Megértették, hogy a szocializmus ügye az ő közsé­gükben csak akkor kerül szilárd ala­pokra, ha a földművesek túlnyomó többsége a közös, szövetkezeti gazdál­kodást választja. A CSKP Központi Bizottsága nem egyszer hangsúlyozta, hogy a jő szö­vetkezetek alakításának legfőbb felté­tele a középparasztok megnyerése. Szlovákiában az 5—15 hektárig terjedő földterületen gazdálkodó földművesek több, mint 675 000 hektár földet mű­velnek meg, vagyis az összes mező­­gazdasági területnek 27 százalékát. Ezenkívül a középparasztok döntő arányban osztoznak a rétek és lege­lők területein. Ezek az adatok azt iga­zolják, hogy a középparasztok, mint aránylag nagy földterülettel rendelke­ző tapasztalt földművesek döntő té­nyezőkként lépnek fel a további kol­lektivizálásnál. A középparaszt, de a kisparaszt szö­vetkezetbe való belépése is a meglevő szövetkezetek példás gazdálkodásának eredményével, valamint agitációs és propagációs tevékenységük meggyőző bizonyítékaival van alátámasztva. Szö­vetkezetei alakítani olyan feltételek mellett, amikor a földművesek nem kényszerből határozzák el magukat, hanem életük és életkörülményeik megjavítását látják benne, ehhez ma­gas színvonalú propagandára van szük­ség, amely a szövetkezeti termelés közgazdasági problémáinak alapos is­meretén alapszik. Sajnos, a mi agitá­ciós dolgozóink és propagandistáink nélkülözik ezt az ismeretet és sok esetben lebecsülik. Helytelen és egyáltalán nem elfo­gadható az az érvelés, hogy a közép­paraszt nem azért lép a szövetke­zetbe, mert módos, mert jó dolga van. Hiszen számos példát lehetne . felhozni, hogy a jól gazdálkodó szö­­: vetkezetek magasabb jövedelmet és i jobb létalapot biztosítanak a tagok­­■ nak, mint a középparasztok egyéni • gazdaságai. Nagyon fontos, hogy ilyen gazdálkodást biztosítsunk az új szö­• vetkezetekben is, hogy a középpa­• raszt mindjárt kezdettői magasabb jö­­. védelemhez jusson, mint azelőtt. Kü­• lön kell foglalkoznunk a munkásosz­­> tály jelentős csoportot kitevő tagjaival, • akik ugyancsak gazdálkodnak kisebb, A CSKP országos konferenciája is­mét leszögezte, hogy továbbra is ter­melési segítséget kell nyújtanunk a kis- és középparasztok gazdálkodásá­hoz, s ezzel egyidejűleg törekedni kell, hogy megnyerjük őket közös gazdál­kodás számára. A kis- és középpa­rasztoknak azért nyújtunk támoga­tást, hogy a mezőgazdasági termelés emeléséből az adott lehetőségek sze­rint az egyéni gazdálkodók is kive­gyék részüket. Amellett megkövetel­jük, hogy az egyénileg dolgozó föld­művesek hiánytalanul teljesítsék be­adási, adóügyi, valamint többi gazda­sági és polgári kötelezettségeiket. A beadási feladataikat példásan teljesí­tő földművesek mellett vannak olya­nok is, akik a beadások kisebb, vagy nagyobb arányú nem teljesítésével igyekeznek maguknak jogtalan és ér­demtelen jövedelmet biztosítani. An­nak ellenére, hogy Szlovákia ebben az évben határidő előtt teljesítette ga­bona beadását, ez év november vé­géig nem minden egyénileg dolgozó földműves teljesítette 100 százalékra beadási feladatát. A szervezési hiá­nyosságok és sok esetben a begyűj­tési dolgozók politikai munkájának alacsony színvonala, a nemzeti bizott­ságok hiányos munkája és gyakran a pártszervezetek nemtörődömsége, a tömegpolitikai munka jelentőségének lebecsülése sok esetben a beadási fel­adatok nemteljesítését okozza az egyénileg gazdálkodó földmővesek ré­széről. Propagációs munkánkban nemcsak a szövetkezet előnyeit kell hangoz­tatni a földművesek előtt, hanem az­zal párhuzamosan nyíltan meg kell nekik magyarázni, mi a kötelességük a dolgozó nép életszínvonalának to­vábbi emelése terén, amit csakis a szövetkezeti nagyüzemi gazdaságok­ban lehet sikeresen megvalósítani. A tömegpolitikai tevékenység fej­lesztésénél falun nagy fontosságot kell tulajdonítani a nőknek és az if­júságnak. A szövetkezetek fejleszté­se a jelenlegi feltételek mellett sok esetben a falusi asszonyok álláspont­jától függ. Sokszor bevállt és.helyes­nek bizonyult az a módszer, hogy előbb a kis- és középparaszt felesé­gét kell megnyerni a szövetkezetbe. Ezzel a módszerrel számos jó szö­vetkezet alakult, s még ma is je­lentős szerepük van benne az asszo­nyoknak. A tömegpolitikai munka megjavítása szempontjából szükséges, hogy a HNB melleit működő nöbi­­zottságok tagjait is aktívan bevonjuk e fontos munkába. A szövetkezetek fejlesztésére az utóbbi években az jellemző, hogy a szövetkezeti munkába egyre több fia­tal kapcsolódik, s ezzel részben meg­szűnik az átlagos magas koritatár. A pártszervezetek előtt azonban tovább« is megmarad az a fontos feladat, hogj az ifjúsági szervezetek segítségéve olyan ifjúságot neveljenek falvainkon amely lelkesedik a szövetkezeti gon­dolatért. Az ifjúságot arra kell ösz­tönözni, hogy necsak a csűcsmunkál idején legyen a szövetkezetek segít­ségére, hanem legyenek a fiatalok t szövetkezet rendes tagjai és élethi­vatást lássanak a mezőgazdasági ter­melésben. Az is rendkívül fontos hogy állandóan bővítsék politikai és szakmai ismereteiket. A kis- és középföldmüvesek gyer­mekei sok esetben nem akarják foly­tatni apjuk foglalkozását. Egyéb mun­ka után vágynak, s a gépállomásokon a közös állattenyésztésben, az állam gazdaságokon és a szövetkezetekbe: akarnak dolgozni. Ha a falusi ifjú­ságnak ezt az egészséges forr'adalm vágyát helyesen értelmezzük, ez sol szövetkezetben a jobb gazdálkodásho: vezető fordulópontot jelenti majd vagy pedig sok községben a szövet kezet menalakítását. Jobb, gondosabb tervezést Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a szövetkezetek nem ala­kulnak meg maguktól, hanem a ki­tartó, céltudatos politikai és szerve­zési munka következtében létesülnek. Az egyéni gazdálkodásból a szövetke­zeti nagyüzemi gazdálkodásra való át­térés nagyon bonyolult problémát je­lent az egyénileg dolgozó földműve­sek és családjuk számára. Nemcsak a termelési módszerek megváltozásával van összefüggésben, hanem sokszor a szövetkezetbe lépő földművesek egész életformájával. Ennek az átmenetnek legyőzése és megoldása mindenek előtt a párt politikai munkájának szín­vonalától függ, vagyis attól, hogy a falun a pártfunkcionáriusok hogyan értelmezik a szocializmus felépítésé­nek feladatait. Annak ellenére, hogy főleg pártunk országos konferenciája után, de az 1955—1956-os téli időszakban is széles meggyőző kampányt indítottunk a kis- és középparasztok szövetkezetbe tör­ténő megnyerésére, ennek a jelentős politikai erőfeszítésnek nincsenek meg azok az eredményei, melyekre számí­tottunk. Ez viszont azt bizonyítja, hogy nem foglalkoztunk eléggé egyes komoly problémák megoldásának le­hetőségével. Nem minden szövetkezet­ben értek el olyan gazdasági ered­­, ményeket, hogy azok vonzó hatást , gyakorolnának az egyénileg dolgozó földművesekre. Egyes járásokban a földművesek között kifejtett tömeg­politikai munka színvonala sem olyan, hogy a jó gazdasági eredményekkel egyesítve döntő tényezővé válna a földművesek szövetkezetbe való meg­nyerésénél. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a szövetkezetek alakítása és megszilárdítása a mi feltételeink mel­lett olyan feladat, amely összpontosí­tott erőfeszítést és céltudatos aktív munkát követel a párt, az összes pártszervek és szervezetek és minden kommunista részéről. Ezt a feladatot teljesítjük, ha a Nemzeti Front ösz­­szes szervei, főleg a Forradalmi Szak­­szervezeti Mozgalom részt vesz a kis- és középparasztok meggyőzésében. A nemzeti bizottságoknak a második öt­éves terv idején különösen nagy fel­adatuk van a szövetkezetekben és az egész mezőgazdasági termelés fejlesz­tésében. Pártunk jogosan elvárja — főleg most a nemzeti bizottságok jogkörének kibővítése után, — hogy gazdasági-szervezési és kulturális-ne­velő küldetésüket teljes egészében kihasználják a szövetkezetek további 'gyors fejlesztésére és megszilárdítá­sára. A szövetkezetek fejlesztése biztosí­tásában jelentős esemény lesz a szö­vetkezetek 111. országos konferenciája, amely 1957. március 22—24-én lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom