Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-16 / 50. szám
1956. december 16. Jratŕaet Földműves » Hogyan használjuk (el a silótakarmányt ? Miután kibontottuk a silót, elsősorban meg kell néznünk a benne levő takarmányt. Különösen abból a szempontból vizsgáljuk meg, hogy legfelső és falmenti rétege nem penészes-e. Amennyiben a silótöltés nem történt folyamatosan és a takarmányrészek közül a levegőt taposással nem távolították el, a takarmány belső tömegében is mutatkozhat penész. A penészes takarmány pedig nem való etetésre, mert megárt a jószágnak. A penészes részeket tehát ki kell válogatni, trágyatelepre hordani és ott letakarni. Ha a silőtöltés gonddal történt, akkor a takarmány belső tömegében penészre egyáltalán nem akadunk. De nem elégedhetünk meg csak a penészes részek eltávolításával. A silózott takarmányt célszerű megbírálnunk, mielőtt etetni kezdenénk. A silózott takarmányt ugyanis minőségének figyelembevételével kell felhasználnunk. A teljesen kifogástalan silózott takarmányt mindenféle állatnak adhatjuk, a gyengébb minőségű takarmányt viszont csak a kevéssé igényes és kevéssé kényes felnőtt állatokkal etessük fel. \ A silózott takarmány minőségi osztályozása A silózott takarmányok minőségének elbírálásánál négyféle (I—IV) minőségi osztályt különböztetünk meg a külső, érzékeltethető sajátságok (például túlságos nedves, túlságos száraz, nyúlós, tapadós), valamint a szín és szag alapján. A IV osztályú romló, vagy romlott, silány takarmányt nem szabad az állatok elé adni. A minőségi osztályozást a kérdéses . takarmánymennyiség viszonylatában kell elvégezni. így például a silózott kukoricaszárat nem volna helyes a silózott bükkönyös keverékekhez hasonlítani, de még a silózott kukoricához sem. A továbbiakban azokat a sajátságokat soroljuk fel, amelyek a silózott kukoricaszár és a legalább kétharmad részben kukoricaszárból álló keverék minőségi osztályozásánál kell alapul venni. A takarmány külseje: Az I. és II. osztályú silózott kukoricaszár sajátsága a nyirkos szecska, amelyben durvább felaprított részek is lehetnek (5—10 cm hosszú szárdarabok és 5—30 cm hosszú levéldarabok). A III. és IV. osztályú kukoricaszár felaprítottsága ugyanaz, mint az I. és II. osztályúé. Jellemzője, hogy egyes részek felülete szemmel láthatóan nedves, vagy az egész szecska aránylag száraz. Színe: Az I. osztályú mindig sárga, a II.—IV. osztályú barnássárga, barnás, vagy barna. Szaga: Az I. osztályúé kellemes, határozottan savanyú szagú, lehet kissé ecetesen savanykás is, mint a frissen tépett zöld fű; vagy méhviasz szagú, de lehet édeskésen savanyú is. A II. osztályú szaga szintén kellemes, elég erős, édeskésen savanykás (nem olyan mértékben savanyú, mint az I. osztályú). A III. osztályú gyengén savanykás, esetleg édeskés, szilvalekvárra emlékeztető. A IV. osztályú szaga igen gyengén savanykás, esetleg egyáltalán nem savanyú, hanem korhadt, nedves hordó, vagy rothadó növény szagára emlékeztet. A silógödörből kiszedett takarmány kezelése A silóból etetésre kiszedett takarmányt, ha csak lehet, ne készítsük az istállóban, hanem a takarmánykamrában, vagy más helyiségben tároljuk, hogy attól a tej szagot ne kapjon. A szabadban tartás, — ha időleges is, — nem helyes, mert télen deres, vagy fagyos lesz, melegebb időben pedig a naptól erjedt és igen gyorsan romlik. Ügy helyes, ha a silózott takarmányt, amíg etetésre kerül, egy halomban tartjuk, nem pedig vékony rétegben. Csak etetés előtt keverjük egyéb takarmányokkal, hogy feleslegesen ne levegőztessük. Ettől csak akkor térjünk el, ha az állatokat a silózott takarmányhoz szoktatjuk, vagy pedig a szoktatás ellenére nem fogyasztják szívesen. Ilyen esetekben a silózott takarmányt a pácolásra kerülő keverékhez adjuk. Habár a silózott takarmány a téli időszakban helyettesítheti a répát, a szarvasmarha számára helyesebb a takarmányrépát és a silózott takarmányt keverten adnunk. Ha a silót kibontottuk, akkor annak tartalmát folyamatosan, nap-nap után kell etetnünk. Ha valamilyen különleges ok miatt a silózott takarmány etetését huzamosabb időre mégis meg kell szakítanunk, akkor a siló tartalmát földtakaróval szabályosan le kell fednünk. A silóból a takarmányt vízszintes rétegekben kell kiszedni, ároksilóból viszont egyik végétől a másik végig haladva, függőleges szeletekben. Naponta legalább 5 cm vastag összetömődött takarmányréteget etessünk. Ha a siló átmérője ehhez képest túl nagy, akkor felváltva, egyik nap az egyik feléből, másik nap a másik feléből etessünk, de mindenkor réteges kiszedéssel. A nyitott, tetővel el nem látott silóban elhelyezett takarmány felületet megkezdése után téli időszakban a fagy és csapadék, nyáron a napsütés és csapadék ellen szalmatakaróval borítjuk. Téli faápolási munkák A gyümölcsfákat nemcsak termésidejük alatt, hanem lombhullás után is ápolni kell. Lombhullás után, de rügyfakadás előtt kell eltávolítani a hernyófészkeket, a száraz lombozatot, az összeszáradt gyümölcsöt, stb. A fák törzseit és vastagabb ágait kéregvakaróval, vagy drótkefével meg kell tisztítani. A betegségtől elpusztult, vagy beteg gallyakat olymódon kell eltávolítani, hogy velük kb. egy arasznyit az egészséges ágrészből is levágunk. Az elsűrüsödött koronaágak ritkítását már a fák nevelésénél meg kell kezdeni, hogy elkerüljük a nagyobb sebeket, melyeket a fa idősebb korában szenvedne el. A tisztításkor a fák alatt összegyűlt hulladékot gereblyézzük össze, s a levágott ágakkal együtt a helyszínen égessük el. A fákon található összes sebeket simára kell kivágni és sűrű kátránnyal bekenni. A fák törzseit nem ajánlatos mészszel bemázolni, sem meszes trágyával, sem véres anyaggal, vagy hasonló keverékkel, mert ezekkel a rovarokat nem öljük meg. Meszezés helyett célszerűbb a fát kénes mészfőzettel permetezni, mert az megöli a mohát, zuzmót, fertőtleníti a törzset és elpusztít minden kártevőt. A fiatalabb fák fejlődésükben gyakran visszamaradnak. Ezt rendszerint a gyökérgolyva okozza. Ha a gyökérgolyva jelenlétéről meggyőződtünk, a beteg fát ássuk ki és égessük el. A kiszedett fa helyére új fát csak úgy ültessünk, ha az új fa gyökereit egészen a gyökérnyakig előbb félórára 1/2 százalékos higanyos csávázószerrel készült agyagpépbe mártottuk. Kecskés Ferenc, Bény. Amit érdemes tudni a búzáról A földkerekség ma megművelt földterületének egyhetedén búza terem. Egyetlen növényt sem termelnek akkora területen, mint búzát. A rizs és a kukorica együttes vetésterülete sem éri el a búzáét. * * * E fontos kenyérgabonának csaknem 15 000 változatát ismerjük. Ezek közül valamelyik — de általában több is — minden országban megterem, a sarkkörtől az egyenlítőig, a tenger szintjétől a 3300 méter magasságig. * * * Az első, mai értelemben kenyérnek nevezhető, megkelt tésztát akkor sütötte egy egyiptomi pék, amikor Cheops fáraó bebalzsamozott holttestét elhelyezték a piramisban. Ennek 5000 éve. A tudósok szerint azonban a búza ekkor már széles körben ismert népélelmezési cikk volt: 10 000 éve ismerték a fogyasztók. * * * Az európai búza ősformája időszámításunk előtt 3000 évvel honosodott meg a mai Dél-Németország és Svájc területén. Az Alpokban még ma is találni ebből a vad formából. * * * Amikor őseink a vadászatról áttértek a földművelésre, ahhoz, hogy egy vadászatból élő ember a létfenntartásához szükséges élelmet előteremtse, 20 négyzetkilométernyi területre volt szükség. Ilyen formán az egész földkerekség mindössze 30 millió embernek biztosíthatott megélhetést. Ugyanez a 20 négyzetkilométer mezőgazdaságilag művelve — 6000 embert táplálhat. * * * Az év minden napján aratnak valahol a Földön búzát. Példásan dolgoznak a kalondai fiatalok A CSISZ Központi Bizottsága 1953 őszén felhívást intézett az ifjúsághoz, hogy segítsék a szövetkezeteket és állami gazdaságokat a mezőgazdasági munkában. A kalondai CSISZ szervezet tagjai felfigyeltek a felhívásra és merész kötelezettségeket vállaltak. AZ EFSZ ifjúsági csoportja vállalta 5 hektár kukoricának az ápolását. A falusi szervezet tagjai vállalták, hogy 4000 órát dolgoznak az aratási és cséplési munkákban és 2000 órát a faluszépítési akció keretében. A vállalást túlteljesítették. A szövetkezet fiataljai az 5 hektár kukoricát egyéni művelésre osztották szét. Mind a tíz ifjúmunkás becsületesen dolgozott és ezáltal több mint 50 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Az aratási és cséplési munkák idején még vasárnap is dolgoztak, és ez azt eredményezte, hogy ebben a sürgős munkában a kalondai szövetkezet első lett a besztercebányai kerületben. A faiuszépítésben is túlteljesítették a tervet. Az odaadó munkáért főleg Csaba Béla és Varga József érdemel dicséretet, mert szükség esetén éjjel is dolgoztak. A kalondai fiatalok továbbra is példásan akarnak dolgozni és azt mondták, hogy hasonló akcióból ezután is szívesen kiveszik részüket. Tóth Endre, Ipolyság Hektáronként több mint 11000 korona cukorrépából Községünkben a cukorrépa új növénynek számít, mert csak 1951-től termeljük. Mint minden újra, erre is kissé kételkedve néztünk. Attól féltünk, nem bírjuk kellően megművelni és csak tehernek láttuk, amit az állami terv előírt. Be kell vallanunk, hogy eleinte gyenge eredményeket értünk el, mert nem ismertük eléggé a növény agrotechnikai követelményeit. Nem végeztük idejében az egyelést, a répa elgyomosodott és ezután csak dupla munkával lehetett azt ejvégezni. így természetes, a növényzet is elsatnyult és ez a hektárhozamnál is megmutatkozott. Már a talaj előkészítésében is hiba csúszott. Ősszel nem trágyáztunk és tavasszal sem fordítottunk gondot a talaj szakszerű előkészítésére. Ha összehasonlítjuk az utolsó három év eredményeit, meglepő fejlődés mutatkozik. Amíg 1954-ben 3 hektáron hektáronként 265 mázsás átlagtermést értünk el — ami pénzben 4848.— korona volt —, addig 1955-ben 387 mázsa volt a hektárhozam, s ez 9000 koronára rúgott hektáronként. Ez évben az eredmény számításunkat is felülmúlta, mert hektáronként 455 mázsát takarítottunk be. A négy hektár föld terméséért 46 000 koronát, ezenkívül nagymennyiségű répaszeletet és melaszt kaptunk. Ezenkívül jutányos áron 6 mázsa cukorhoz jutottunk. Ha hozzászámoljuk még azt. hogy mennyivel több tejet tudunk kitermelni a visszamardt takarmányokkal, bebizonyosodik az, hogy a cukorrépa egyike a legjövedelmezőbb növényeknek. Ezek az eredmények arra serkentettek bennünket, hogy a cukorrépa termeléssel még komolyában foglalkozzunk. Ezért a jövő .évben 4 hektárral, az ötéves fejlődési tervünk keretén belül pedig évről évre emelni fogjuk a répa vetési területét. Hogy a jövő évi termés jól sikerüljön, a répa alá a földet már a nyár folyamán előkészítettük. A búza aratása után azonnal elvégeztük a tarlóhántást, majd a keverőszántás következett Ezután hektáronként 400 mázsa istállótrágyát szórtunk szét, amit mélyen leszántottunk a lejtövei ellentétes irányban, hogy ezáltal a hólevet minél jobban felfoghassuk és a kilugozódást is csökkentsük. Még a tél beállta előtt Thomas-lisztet hintünk a talajba. Elhatároztuk, hogy a talajelőkészítéstől kezdve egész a betakarításig a legnagyobb pontossággal végezzük a répa termelésével járó munkákat, hogy hektárhozamunk még magasabb legyen. így akarjuk szövetkezetünk és nemzetgazdaságunk jövedelmét emelni és a dolgozók asztalára bőséges és olcsóbb cukrot biztosítani. Tóth János, a kalondai EFSZ elnöke Telelésre méz, avagy cukor A kelet-németországi szakemberek a Lipcsei Méhészeti Újságban azon vitatkoznak, hogy mi alkalmasabb a méhek telelésére: méz, avagy cukor. A mézpártolók azt bizonyítják, hogy a méz jobb, mert abban fehérje és vitamin is van, amíg a cukor szénhidrádon kívül más tápanyagot nem tartalmaz és cukorszörppel életerős, fertőző betegségekkel ellenálló ivadékot nem lehet nevelni. # A cukorszörp pártolói azt állítják, hogy a szörpöt a méhek testük anyagával megváltoztatják és a cukorméz, ha nem is olyan tápláló mint a rendes méz, de sok fűtő anyag van benne és ezáltal a telelésre megfelel. A cukormézből nem gyűl össze annyi bélsár, mint a rendes mézből, s ezáltal nem idéz elő hasmenést. A méhek a cukorszörptől nem korcsosodnak el, se el nem gyengülnek, mert rövid az életük. A méhek tömege tavaszkor és nyáron nevelődik, amikor van jó friss méz és virágpor. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy cukorszörppel a méhek jobban telelnek mint rossz mézzel (mézharmat és fenyőméz) és egészségesek maradnak tavaszra is. A sikeres telelésnek nem is a cukor vagy a méz a főtényezője, hanem a virágpor. A virágpor sok fehérjét, vitamint és zsírt tartalmaz és ebből a méhek bőséges erőt nyernek. Azok a családok, amelyek ősszel sok virágport gyűjtöttek, cukorszörpmézzel is jó! telelnek. Ha ősszel nincs elegendő virágpor, akkor a legjobb méz sem biztosít jó telelést. A virágpor készlet biztosítása tehát a méhész elsőrendű feladata. A tavaszi fejlődés idején is nélkülözhetetlen tápanyag a virágpor. Ezzel magyarázható az, hogy ahol nincs elegendő virágporhordás tavaszkor, ott a mézzel vagy cukorsziruppal serkentett család ugyanolyan lassan népesedik, mint amelyiket nem serkentettek. Viszont a mogyoróerdők és füzesek közelében a serkentett méhek kétszeresen fejlődnek azokhoz viszonyítva, amelyet nem serkentettünk és jóval korábban gyűjtenek a mézkamrában is. Amikor a méheim nem tudtak elegendő virágport gyűjteni, napos helyen a méhek közelében mogyoró-virágport dobozban helyeztem el és azt a méhek elhordták, ősszel a cukorszörpbe tojásfehérjét is habartam, s méheim mindig egészségesen teleltek és tavaszkor nagyon jól fejlődtek. A mai legelő viszonyai megkívánják, ültessünk minél több barkós bokrot a méhesek közelében, hogy a méhésznek ne legyen nagy gondja sem a telelő, sem a tavaszi fejlődő méheinek virágporral való ellátásával. Knop Lőrinc, Bratislava. Hozzászólás a szliácsi vitához A szliácsi méhésziskolában a méhek betelelésével kapcsolatban sok felszólalás hangzott el. Én most is kitartok annál a nézetemnél, hogy a hét keretet lepő családokat a kilenc keretes NB kaptárban nem kell leszűkíteni, mert ez a fogyasztás rovására megy. Túlságos meleg fejlődik a kaptárban. Ha azt akarjuk, hogy augusztus 10- én a telelésre készülő családnak 30 dmí2 Hasítása legyen, szükséges a kilenc keret. A családnak hely kell a Hasításra és a mézre. A telelőfürt hosszának pedig legalább 18—28 cmnek kell lennie. Ennél kisebb fürtben a méhek nagy munka árán tudják fenntartani a szükséges meleget. Tavaszkor pedig a családnak nem tud rohamos fejlődést biztosítani az ilyen ledolgozott nép. Kovács méhésztárs azt állítja, hogy a 9 kereten beteleltetett méheinek családonként nem elég a bennhagyott 7 kg méz és a feletetett 4 kg cukor. A gyakorlat bizonyítja, hogy elég, mert az oldalt levő keretekben, ha csak 20 négyzetdeciméter méz is van, az 5 kgot jelent. A középső öt keretben, amelyen a családnak telelőfürtöt kell alkotni, ne legyen csak 5 cm széles mézkoszorú, ez már 10 dm2 vagyis 2,5 kg méz, összesen 5 kg + 2,5 = 7,5 kg méz és ezenkívül 4 kg cukor. Ebből 6 kg ott van, ahol a család telel, 5 kg pedig ott, ahonnan tavaszkor a telelőfürt megbomlása után azonnal hordanak a fészekbe éspedig tetszés szerint. Az így elhelyezett élelem nyugodt telelést biztosít. A túlságosan összeszorított és bőven feletetett erős család kénytelen a mézeslépeken telelni, amely hideg és ezáltal a méheknek a fűtésre nagy erőt kell kifejteni, ami nagy fogyasztással és sok bélsárral jár. Én az erős családnak több lépet hagyok mint amennyit takar. A röpnyílása 7 cm hosszú és 8 mm magas. Fönt az etetőlyukat nem zárom szorosan, csak a fadugőt helyezem bele lazán és a mézürben 12 cm vastag széna vagy szalma réteggel védem a hideghullámoktól a telelő méhcsaládot. A túl vastagfalú kaptárnak sem vagyok híve, mert abban vontatott a tavaszi fejlődés. Az 5—7 cm-es vastag falú bélelt kaptárba jobban behatol tavaszkor az ébresztő meleghullám. Főhordás előtt 60—70 nappal meleg sziruppal (1—1) serkentem a családokat és így az eredmény sem marad el. Ha főhordás előtt sok a virág, de a hideg miatt nincs nektárképződés teli lépes mézeskeretet adok a családnak etetés és serkentés céljából. Racskó János, Ipolynyék. A pele к termék sny ülése és az ivarkiválás A peték külön-külön és pedig mindenkor a letétel alkalmával termékeny ülnek. így magyarázható meg, hogy az anya tetszés szerint szaporíthatja a hím, vagy a nőnemet. Az ivarkiválás tényezője ugyanis a szervezetben van s az ideg- és izomrendszer útján működik: ha pedig az altest ideg-tja megbénul, a petézésben is megbomlik a rend s a munkássejtekbe helyezett petékből szintén csak hímek fejlődnek, vagyis az anya nem képes többé munkásokat szaporítani. Ezt tapasztalhatjuk, ha az anya ivarszervében erőművi sérelmet szenved, ugyanezt nagyobb átfázás, sőt villamos hatás következtében is. De az elkorcsosodás által is bekövetkezhetik. Arra nézve pedig, hogy az anya szabadakaratúlag rakhatja hím- vagy nőnemű petéket, az által is meggyőződhetünk, hogy olyan időszakban, amikor a viszonyok nem követelik a hímek szaporítását, figyelemre sem méltatja a heresejteket s ha éppen útjába esnek, áthalad fölöttük, vagy kikerüli azokat. Ha pedig a hímek szaporításának ideje bekövetkezik, sokszor a lakás legtávolabb eső részében is fölkeresi a heresejteket. Bizonyos tehát, hogy az anya jól ismeri mind a munkás-, mind a heresejtek rendeltetését, és tudja, milyen petét kell azokba rakni, sőt azt is tudja, mikor és milynemű sejteket kel! betöltenie. Az ondótömlő torkolatát harántcsikú izomgyűrü övezi, bizonyos tehát, hogy az anya szabadakaratúlag tágíthajta, vagy összehúzhatja azt és ezzel az ondónak a nádrába való hatolását, illetőleg a nádrán át haladt petével való érintkezését tetszés szerint előidézheti vagy megakadályozhatja. Az ivarszervnek ez a szerkezete adja meg az anyának azt a legcsodálatosabb képességét, melynél fogva a család igényei szerint az ivadék neme fölött szabadon rendelkezhessék úgy annyira, hogy nőnemű pete után, közvetlenül hímneműt és erre nyomban nőneműt tehet le, vagy heteken-hőnapokon át is megmaradhat egynemű peték lerakásánál. ★ Mézcukor Kétliteres edényben fél kiló cukrot 3 deciliter vízzel leöntünk s folytonos keverés közben sűrűre főzzük. Körülbelül fele időben negyed kg mézet adunk hozzá. Félig lehűtve faolajos márványlapra öntjük és bekockázzuk. Kihűlés után eltördelhető. К. P. Mézesszelet Huszonöt dkg mézet, ugyanannyi lisztet, egy egész tojást és 3 tojás sárgáját 1 késhegynyi szódabikarbónával és a fent felsorolt fűszerekkel jól kidolgozzuk, beletesszük a 3 tojás keményre vert habját. Kikent tepsiben lassú tűznél megsütjük és melegen keskeny szeletekre vágjuk.
