Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-09 / 49. szám
$ yfzalŕad Földműves 1956. december 9. VI ТА: Baráti viszonyt tanító és szülő között AZ UTÓBBI IDŐBEN sokat foglal-, kozunk ezzel a kérdéssel. S mégis olyan mozdíthatatlannak tűnik. Rövid, küzdelmes pályafutásom is elegendő ahhoz, hogy megállapítsam: a tanító és a szülők közti viszony hadilábán áll. Szilárd meggyőződésem: a tanító és a szülők közötti viszony megjavításával megjavul az iskolák előmenetele, de főképpen javulás fog mutatkozni ifjúságunk erkölcsében. Megállapításom, hogy az iskolát nem látogató ifjúság (suhancok) bizonyos része viselkedésével sérti a társadalmi együttélést. S ez mind — meggondolatlanul — a tanítóság címére íródik Nem tartom sikeresnek ezt és az ehhez hasonló felfogást. Bosszantó dolog sokszor, hogy éppen a szülők és a CS1SZ- vezetők nyilatkoznak így. Eredményesebb lenne fáradozásuk, ha aktívan támogatnák tanítóságunkat nevelési szándékukban. Hübele Baiázs módjára vélekednek egyes szülők a tanítóról, gondolván, hogy ezzel tapraesettségüket bizonyítják. Ilyenkor elfeledkeznek arról, hogy gyermekük nevelését késleltetik. Példának hozzák fel saját gyermekéveiket. A NEMTÖRŐDÖMSÉG IS burjánzik a szülők között. Nem értik meg, hogy gyermekeikkel szemben kötelességeik is vannak. Megfeledkeznek arról, bogy gyermekük neveléséért felelősek. A nevelést kizárólag a tanítókra bízzák. S ha bekövetkezik valamilyen kritikus eset, akkor fejvesztetten rohannak a tanítóhoz segítségért. Tudomásom szerint a tanítók ilyen esetben is nagy segítséget nyújtanak a szülőknek. Nincs szándékomban kifogásolni a szülők ilyen látogatását, csupán csak azzal a kéréssel szeretnék hozzájuk fordulni: látogassák rrieg a tanítókat máskor is, kérjenek tanácsokat a nevelésről „viharmentes’' napokban is. És lássák be. nem lehet egyik napról a. másikra átnevelni a gyermeket. Ehhez hosszú, következetes munka szükséges, nemcsak a tanítók részéről, hanem önök részéről is, kedves szülök. Bizonyára gondolták: illő lenne tötődni az emberpalánta életének irányításával. Nem „külső” irányításra gondolok. S akkor ... akkor miért bízzák gyermekük nevelését a véletlenre? SAJNÁLOM AZOKAT A SZÜLŐKET, akik elhanyagolják gyermekük nevelését. Nekik szemrehányás lesz a fizetés. Ilyen dolgokról tanúskodik az „Egy pikoló világos” című magyar film is. Fájdalmas volt látni, az anya lelki viaskodását. Jegyezzük meg, a magára hagyott gyerek sok fájdalmas órát, sok esetben fájdalmas életet okozhat a szülőknek. S éppen ezért ajánlatos lenne mérlegelni a felvetett kérdést. Nem a legszerencsésebb hatást gyakorol a gyermek lelkivilágára a családi csetepaté sem. Sajnos ilyenekben pedig nagyon kevés család szűkölködik, S ezekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az ilyen jelenségek is a szülök meggondolatlanságából fakadnak, hatásuk alatt a gyermek eldurvul. HOL A KIVEZETŐ ÜT? Mindenekelőtt abban, hogy a szülők az életükből távolítsák el ezeket az ellentéteket, meggondolatlanságokat. Vagyis legyenek emberek, becsületesek, tiszta életűek. Ha így lesz, akkor gyermekeik is talpraesett polgárai lesznek társadalmunknak. Nem maradhat más hátra, csak á kérdés: hogyan lehet ezt megoldani? Szóljunk hozzá a vita keretében. Ügy gondolom, hogy a felvetett kérdések megoldásával .kialakul a tanító és a szülők közti igazi viszony. S, RÓBERT IMRE, Alistál ★ ★ ★ TARKA EST A losonci CSEMADOK helyi szervezete az apátfalvi Poľana nemzeti vállalattal karöltve november 28-án a losonci Vigadó nagytermében jól sikerült tarka estet rendezett. A két kultúrcsoport legjobb műkedvelői és zenészei szép sikert könyvelhettek el a közönség körében. Az est bevételét a magyar nép megsegítésére fordították, s ezzel nem kevesebb, mint 3000 koronát juttattak a szolidaritási alapra. — om— Gyermekeknek Uraság erdeje, uraság vadja Nyelvrokonunk, a komi (zűrjén) nép mesekincseiböl Egyszer volt, hol nem volt... Ment, mendegélt az öreg paraszt a gazdag földesúr erdejében, s egyszer csak megpillantott a bozótokban egy nyulat. Puskacsöre vette az öreg eltalálta, jelemelte a földről, hogy hazavigye. Éppen az erdőt járta az uraság is, hallotta a puska dörrenését, kereste a vadászt és — szemben találta magát az öreggel. — Tömlöcbe vettetlek, hogy vadászni mertél az én erdőmben! — Megbocsáss, uram — kérlelte az öreg —, érteném haragodat, ha legalábbis egy medvét lőttem volna le ...-*■ Nohiszen! Ha medvét lőttél volna, örök életedre vettetnélek börtönbe! — dühöngött neki az uraság. — Medvét még álmodban se merj lőni, hallod-e! így csak еду-két évre büntetlek meg. — Ott termettek a szolgát, rájuk parancsolt: — Vigyétek ezt az embert a bíró elé! Két évig ült a börtönben az öreg paraszt, aztán végre-valahára hazakerült a családjához. Dehogy ment volna megint vadászni az uraság erdejébe! Egyszer azonban útja akadt valahova és az uraság erdején keresztül kellett mennie, mert hát arra rövidebb volt az út, puskát is vitt magával, mert puska nélkül nem volt bátorságos a vadonban járni. Ahogy megy, mendegélt, egyszer csak hallja, hogy segítségért kiált valaki. Szalad a hang irányában és mit lát? Medve szorongatja az uraságot, de úgy ám, hogy már húzná is le róla a bőrt. Odakiált az uraság a mi öregünknek: — L'ádl le ezt a medvét, kedves egy cselédem! Lődd le! Ments meg engem! — Nem lövöm én — feleli a bátyó —, merthiszen, ha lelövöm, örök életemre rabságba küldesz! — Már hogyan küldenélek, kedves egy cselédem? Dehogy küldetek! Csak lődd le szaporán! — Tiéd itt minden — tárta szét kariát az öreg. — Tiéd a vad is, meg az erdő is. Nem bánthatom én a te erdődet, nem bánthatom én a te medvédet ... — felelte é- továbbhaladt, sorsára hagyva az uraságot... (Komi eredetiből fordította: Vászoly! Erik) ★ ★ ★ A CSEHSZLOVÁK TUDOMÁNYOS Akadémia vegyészeti intézetének tudósul mesterséges úton új antibiotikus anyagot — ciklószerint állítottak elő. A cikloszerin hatékony gyógyszer a tüdöbaj ellen. EPIGRAMMÁK Aki alkot, fárad, olykor meg is téved, A bölcs is megbotlik, s ha botllk „leéghet". Jobb, ha tévedésünk dobjuk a máglyára, Minthogy a lustaság testünket átjárja. J. S a kétszínű Nézz szét magad körül, ott is látsz néhányat: istenítő szemet, égnek görbült hátat. Nyakra-főre dícsér, s ha kezedet rázta minisztert lát benned, — (silány sorsod szánja). ... Am csak tíz méterrel álljon odébb tőled, téged rágalmaz már, háta másnak görnyed. FECSEGŐ Szavamat te se hidd, én sem hiszem már, olcsó áron vettem, odaadom ingyen. P. A. j TAMÄS VINCE: MUtutásoiándéU Kerekes Sándor napszámos ember volt. Egyik fia, a vézna Istvánka, az első osztályba járt. A kisebbik Katalinkor mült négy éves. Ami az egyik gyermekről lemaradt, hordta a másik. 0] ruhára csak egyszer telt egy esztendőben. Az is nehezen. Öt korona volt a napszám, de télen még az sem akadt. Kutya élet volt, annyi bizonyos. A kis nebulók ezt nem tudták. Puhát, kenyeret, irkát kértek. Az egyik este meg azzal álltak elő, hogy mit hoz majd nekik a Mikulás. Anyjuknak ajkára fagyott az altatódal. Sovány arcán kövér könnycseppek gördültek végig. Tudta, hogy szegény, nagyon szegény lesz gyermekeinek Mikulása. Végtelenül fájt az anyai szív. Másnap beszélt az urával. Ajándék kell a gyerekeknek. Bármi lesz az, de kell. Várják. Az apa arcán még mélyebbnek tűnlek az életbarázdák. Bütykös ujjaival beletúrt koraősz hajába. Igen, ajándék kell. De honnan? Mit? Padlásukon nem volt csörgő dió, a kopott bugyelláris üres volt. Kukoricatörés óta nem hívták napszámba. Piacra sem vihettek semmit, udvarukon csak három kendermagos tyúk kapargált. Volt egy kis kukoricájuk, négy hold harmadosát kapáltak Kiss Pál Andrásnak. De azt nem adhatták el. Az volt télen a kenyérpótló. Hiába gondolkozott, nem talált megoldást. Aztán kifakadt. Kitört belőle a felgyülemlett keserűség: — Megverte az isten ezt a nyomorult világot. Aznap este ismét szóba került a Mikulás. Istvánka kezdte, hogy mi mindent kap a Mikulástól a Földváriék Endréje. Csokoládét, mogyorót, narancsot, almát. Ő még nem látta a szakadékot a 60 holdas Földváriék és a napszámos Kerekesék között. A gyermekálomnem ismert szegényt és gazdagot. Ártatlan képzelete szabadon csapong akár koldus, akár földesúr sarjadéka. Lelke még tiszta, nem fertőzte meg a nyomor, nem acélozta meg a gazdagot: iránti gyűlölet. Azért beszélt Istvánka oly nagy örömmel a Mikulásról. Apja kiment az udvarra, Nem volt ereje megmondani fiának, hogy semmit sem hoz a Mikulás. Kerekesné rozsét tört a tűzre. Fiai előtt a füstre magyarázta a szeméből fakadó könnyeket. Az idő múlását még a Kerekes-család gondja sem tudta megállítani. Közeledett december g-ika. Istvánka is egyre többet beszélt a Mikulásról. A módos Kiss Pál Andrásnak volt egy darab földje a grófi birtok közelében. Amolyan parlag, csak egy kocsiderék silány fü termett rajta. Nem. sok hasznát vette, felajánlotta hát Kerekes Sándornak. Törje fel az ugart ásóval, ültessen bele tavasszal krumplit. Elfogadta. Tizenöt napszám volt érte az árenda. Három napja járt már oda. Törte a szikes talajt, homlokáról veríték hullt a hálátlan rögökre. Reggel még alig pitymallott, 6 már ment. Vállán ásó, kezében korsó, vízzel. Az uraság gyümölcsöse mellett vitt el útja. A drótkerítésen keresztül meglátott valamit. Egy törzsökös fa alatt vagy húsz alma hevert. A gyümölcs kissé megfagyott már, de ráncos bőre néhol még piros volt. Kerekes Sándor szívét szokatlan melegség öntötte el. Alma. Milyen jó lenne Mikulásra két fia cipőjébe! Csakhogy az lopás lenne. Még sohasem lopott. A kényszer már sokszor rávitte volna, de félt a törvénytől. Töprengett, viaskodott önmagával. De az alma csábította. Végre az apai szeretet legyőzte a félelmet. Elhatározta, megszerzi az almát. Feleségének egy szót sem szólt. Mikulás estéjén elment hazulról. Felesége kérdő pillantása kísérte ki a kapun. De ó csak hallgatott. Meg akarta lepni a zajándékkal. Minél közelebb ért a gyümölcsöshöz, annál inkább hatalmábe kerítette a félelem. Körülötte ásított a csend. Vagy 200 méterre volt még a majortól, de nem mert közelebb menni, Behúzódott egy kórókúp tövébe. Várt, amíg az este szétteríti fekete szárnyait, Az égen szikráztak a csillagok. A hold még nem kelt fel. A major irányából nétn hallatszott nesz. A jószágot már megetették a cselédek. Síri csend ült a vidékre. Kerekes Sándor felállt. Óvatosan indult a kerítés felé. Nem volt magas, könnyen átmászott rajta. Az almafa alá kúszott. Tapogató keze. puha gyümölcsbe ütközött. Alma, Lázas sietséggel rakta tele zsebevé. Szíve a torkában dobogott. Félt. Már éppen vissza akart fordulni, amikor kutyaugatást hallott. Halántékán kidagadtak az erek. Melege lett. Érezte, hogy inge a hátához tapad. Figyelt. Talán képzelődik? Nem,! A kutyaugatás gyorsan közeledett. Felkapaszkodott a fára. Éppen ideje volt. A hatalmas vadászkutya karcsú teste a magasba lendült. De nem érte el a menekülőt, aki mozdulatlanná dermedt egy vastag ágon. Az eb egyre dühösebben csaholt. Szemei mint két tűzgolyó világítottak a sötétben. Aztán futó lépések közeledtek. A kutyát nevén szólította valaki: — No, mit fogtál, Hektor? Nyulat, vagy rókát? El ne engedd! Majd én elintézem a sorsát! A kutya vinnyogva szűkölt az érkező lábaihoz. A következő pillanatban kétcsövű vadászpuska meredt a fa irányába. — Könyörgöm, ne löjjön, lemegyek a fáról! — tört ki a rémület hangja Kerekes Sándor tprkából. Barna József, a gróf ispánja meglepődött. Bármire gondolt volna, de erre nem. — Nem lövök, te gazember, de előbb megkötöm a kutyát, nehogy beszenynyezze fogait piszkos rongyaiddal... így. Mostmár lejöhetsz. De nehogy futni próbálj, mert százhúsz sörétet sózok koszos bőröd alá! Mit keresel itt éjnek idején? És ki vagy tulajdonképpen ? A fagyos almával kitömött zsebű ember lehuppant a fáról. Megmondta a nevét. Aztán magyarázni kezdte, hogy csak azt a pár hulladékalmát szedte össze a fa alól. Elmondta, hogy nagyon szegények. Nem tud egyéb ajándékot adni Mikulásra két fiának. Letérdelt a hetyke ispán előtt, hogy ne adja át a csendőröknek. Mentegetőzött, hogy ez nem lopás, hiszen az alma ott rothadt volna a ja alatt, — Sorsod felöl nem én döntök, hanem a nagyságos úr, — válaszolta az ispán. — Tudja ö nagyon jól, mit kell tenni az ilyen jómadarakkal. Mars előttem! Be az irodába! * Remegő térdekkel indult a kastély irányába. Mögötte az ispán baktatott. A pórázon tartott eb dühös morgással kísérte a „tolvajt". Benyitottak az irodába. A puha szőnyegek jeifogták lépteik neszét. A zöld csempekályhából jóleső meleg áradt. Két ember ült a kényelmes párnás székeken. Az egyik a gróf számtartója, a másik, maga a gróf Rajnai Jenő volt. A kerek asztalon karcsú üveg állt, mellette két félig telt pohár. Javában állt a sakkparti— Matt! — jelentette ki gőgös fölénnyel a gróf. Közben tekintete az idegen arcát fürkészte. — Hektor tolvajt fogott a gyümölcsösben, — újságolta az ispán, — Micsoda okos állat ez! El nem mozdult a fa alól, amelyre ez a jómadár ijedtében felmászott. Almát lopott. Tele vannak a zsebei. Lehet, hogy még mást is lopott volna. Azt mondja, hogy fiainak kell az alma. Mikulásra, merthogy nagyon szegények. Nem telik más_ ajándékra. Ezért lopott. Bekísértem. Döntse el a nagyságos úr, mi legyen vele. Harmadik pohár került az asztalra. A gyöngyöző ital láttára összefutott a nyál Kerekes Sándor szájában. Sóvár szemekkel figyelte, hogyan kocint és iszik á három ember. A gróf felállt. Lakkozott csizmája szárából kihúzta lovaglópálcáját. Néhányat suhintott vele a levegőben, aztán megállt a remegő „tolvaj“ előtt. — Szóval Mikulásra kell az alma. Nem tudsz mit adni fattyáidnak? Nem is kell azoknak az ilyesmi. Gazdag, úri népnek való csak az alma! Nektek kukoricakása való. De nem bánom. Legyen kölykeidnek egyszer gazdag Mikulása. Ne mondd, hogy rossz ember a gróf. Ha okosan viselkedsz, nem adlak át a csendőröknek. Meg az almát is elviheted. Csupán egyetlen feltételt szabok. Tavaszkor, vetés idején húsz napszámot dolgozol a Teknősi majorban. Ha sokallod, akkor telefonálok a esendői ségre. Kerekes Sándornak felforrt a vére. Húsz napszámot két zseb fagyos almáért! Felindulásában szerette volna a fagyos almát a gróf arcába vágni. De nem tehette. Fejet kellett hajtania a hatalom előtt. Beleegyezett. Néhány perc múlva kint jiolt a szabad levegőn. Meggyorsította lépteit. Szinte futott a falu felé. Mire megpillantotta az első házakat, éppen tízet dudált a bakter. A telihold sápadt fénye elárasztotta az utcákat. Majdnem nappali világosság volt. Amikor odaért házuk elé, belesett a kerítésen. A viskó faláról lerúgta a vakolatát az idő. Az ablakok sötétek voltak. Aludt a család. Benyitott. Meldf) levegő csapott az arcába. Keze gyújtó után motozott. Lámpát gyújtott. Gyér világosság folyt szét a kis szobában. Az egyik ágyon felesége aludt kisebbik fiával. Az anya átölelve tartotta a vézna gyermeket. Istvánka a másik ágyon aludt. Álmában mosolygott. Talán éppen a Mikulással beszélgetett. Az ablakban két pár kopott cipő volt. A két gyereké. Várták az ajándékot. A cipöcskéket telerakta a fagyos almával, amelyért húsz napszámot kell maid dolgoznia gróf Rajnai Jenő majorjában. Mielőtt maga is lefeküdt volna, még egyszer megnézte ártatlan mosolya gyermekeit. Szeméből kibuggyant két meleg könnycsepp. Elkészült a pozsonyi vár modellje X-sugarak a televízióban A pozsonyi várban folytatott emlékvédelmi munkák keretében a modellező e gyüttes Brochard György mester vezetésével dr. ing. A. Piffl tanár irányításával elkészítette a pozsonyi vár új modelljét. A modell úgy ábrázolja a várat, ahogy az 1962-re felépül. A tervet a Szlovák Technikai Főiskola tanulmányai alapján készítették el. Képen: A pozsonyi vár modellje. Olasz orvosi folyóirat hosszabb cikket közölt arról, hogy a televíziós készülékek X-sugarakat bocsátanak ki. A közönséges televíziós készülékeknél ez a sugárzás nem veszélyes, mert véd ellenük az üveglap. A cikk arról is beszámol, hogy a jövőben a televíziós készülékeket éppúgy, mint a röntgengépeket, védőberendezéssel látják el. * Válaszolnak a bírálatra Bíráltuk a bratislavai vasútállomás agitációs központját, hogy az átutazó földművesek nem olvashatják lapunkat. Az agitációs központ vezetője azt válaszolta, hogy/ két példányt megrendelt lapunkból, az utazó közönség számára. * Élvezetes taggyűlés Meggyorsítják a munkát Nem mindennapi élményben volt részük 1956. november 26-án a kassai JNB mellett működő CSSZBSZ tagjainak. A szervezet novemberi taggyűlését tartotta, melyet Varga elvtárs értékes előadásával kötöttek össze. Varga elvtárs a közelmúltban járt a Szovjetunióban, s tapasztalatairól, élményeiről számolt be, melyet a hallgatóság kíváncsian hallgatott végig és nagy tetszéssel fogadott. Az előadás nyomán nemcsak az építőmunka hatalmas méreteivel ismerkedtek meg. de ugyanakkor azt is megtudták, hogy mindaz, ami nálunk elképzelés, ott már valóság. így például a mezőgazdasági termelésben részvevő agro- és zooteehnikusók mind főiskolai végzettségűek. És ebben a szakképzettségben van a magas terméseredmények egyik titka. A lelkes hallgatóság legszívesebben szárnyra kerekedett volna, hogy Varga elvtárshoz hasonlóan ők is saját szemükkel győződhessenek meg mindarról, amelynek megvalósítására mi is törekszünk. A beszámoló után filmvetítésre került sor, mely ugyancsak szovjet környezetből merítette tárgyát, s így hűen hozzájárult "ennek az élvezetes taggyűlés színvonalának az emeléséhez. Lapunkban foglalkoztunk az ifjúságfalvi csatornázási munkákkal és bíráltuk, hogy lassan haladnak a munkálatok. A Vodostav nemzeti vállalat bratislavai igazgatósága egyetért bírálatunkkal és a következőket válaszolta: Az építkezést meggyorsítjuk és az év végéig befejezzük, hogy a szivatytyút ez év december 10-ig felszerelhessék. A csatornázó szivattyútelepen az év végéig befejezik a legfőbb betonozási munkálatokat — a szivattyú kúton kívül, mert az azzal kapcsolatos munkákat nagyban befolyásolja a laza homokos talaj. *
