Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-02 / 48. szám
Í956. december 2. \fralŕ<id Földműves ľ Hogyan biztosítsunk bö takarmány alapot A vita értékelése és befejezése A Szabad Földművesben lefolyt „Hogyan biztosítsunk bő takarmányalapot” c. vita nagyon időszerű volt. Nemcsak azt tárta fel, hogy állattenyésztésünk jóval mögötte van a fejlett kapitalista államok állattenyésztésének, hanem azt is, hogy a második ötéves terv irányelvei szerint lényegesen növelni kell az állatállományt és az állatok hasznosságát. A takarmányalap biztosításában levő súlyos hibák mellett bizonyít az is, hogy a hazai termesztési takarmányok még az aránylag alacsonynak mondható hús- és tejtermelés fedezésére sem elegendő. Ezt viszont abból láthatjuk, hogy 1955-ben a tervezett 81 helyett, 121 millió korona értékű takarmányt vásároltak szövetkezeteink. A helyzet ebben az évben sem javult, hiszen szeptember végéig már 91 millió koronáért vásároltak takarmányt, holott egész évre 110 millió korona volt tervezve. Az év végéig további kb. 29 millió koronát adnak ki takarmányért. Szlovákia szövetkezeteiben 49 180 000 munkaegységre van szükség évente. A takarmányvásárlás következtében tehát csaknem 3 koronával csökken a munkaegység értéke. Egy hektár mezőgazdasági terület jövedelme 1416 koronát tett ki szeptember 30-ig. Ezzel szemben minden hektár mezőgazdasági terület 156 koronával van megterhelve a szövetkezetekben, ami az összjövedelemnek 11 százalékát teszi ki. A leközölt cikkekben a szakemberek, a szövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok helyesen rámutattak a hiányosságokra és arra, hogyan lehetne azokat mielőbb eltávolítani. Többen rámutattak a réteken és legelőkön rejlő tartalékokra. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy az utóbbi évek folyamán lényegesen javult a rétekről és legelőkről való gondoskodás. Ez azonban távolról sem kielégítő eredmény. Az a legnagyobb hiba, hogy kevés rétet trágyázunk és nagyon szűkén bánunk a műtrágyával. A füfélék a többi növénytől eltérően nagyobb adag Thomas-salakot igényelnek. Lehetőleg tartalékba kell trágyázni. Sokkal gazdaságosabb egy hektár rétre szórni 5 mázsa Thomassalakot, mintha ugyanezt a mennyiséget egymázsás adagokban öt hektár rétre szórnánk. A vitacikkek írói aránylag keveset foglalkoztak a trágyalevezés jelentőségével. Pedig ez a legegyszerűbb és legolcsóbb eszköz a fűfélék hozamának növelésére. Az alacsonyhozamú rétekkel és legelőkkel kapcsolatban helyesen megjegyezték, hogy azokat fel kell szántani és újra bevetni fűmaggal. A takarmányozási vetésforgó bevezetésének az alacsonyhozamú réteken és legelőkön főleg a déli fekvésű, száraz körzetekben van nagy jelentősége. A csapadékszegény vidékeken ez a lehető legjobb megoldás. Helyesen rámutattak a takarmányalap további fontos tényezőjére is: az évelő takarmányokra. Ezen a téren hanyatlás tapasztalható, mert nemcsak a herefélék vetésterülete csökkent, hanem a hektárhozamok is. Az évelő takarmányokkal kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy nálunk elhanyagoljuk a baltacin és a bükköny termesztését, holott mindkettő kitűnő takarmány. Nagy előnyük az, hogy a here és lucerna termesztésére alkalmatlan területen is jó termést adnak. Az egyéves takarmányoknál legfontosabb lenne az őszi keveréktakarmányok vetésterületének kibővítése. Jelentőségük nemcsak abban van, hogy kora tavasszal már zöldtakarmányt adnak, hanem főleg abban, hogy egy területről két termést nyerünk évente. Meg kell azonban oldani a vetőmag - problémát. Nem árt ha a takarmányalap szempontjából rámutatunk a köztes növények és az alávetések jelentőségére. Erről senki sem tett említést a vita keretében, bár nálunk ez nagyon időszerű kérdés, mivel kevés a szántóföldünk. Ezzel szemben az NDK- ban és más fejlett földművelő országokban ez már természetes jelenség. Ez voltaképpen nem más, mint újabb takarmány vetése a repce, az őszi árpa, az őszi keveréktakarmányok és a korai burgonya után. A legtöbb vitázó a takarmányok vetésterületének bővítésében és a hektárhozamok emelésében látja a tartalékokat. Nem mutattak rá azonban a veszteségekre, melyek a késői kaszálás és a helytelen szárítás miatt következnek be. A kései kaszálás következményeire helyesen rámutatott Fridrich elvtárs, a besztercebányai JNB mezőgazdasági osztályának vezetője. A kései kaszálás azonban nemcsak a besztercebányai járásban, hanem Szlovákia túlnyomó részében előfordul. Ugyancsak nagy veszteségek származnak a földön történő szárításból. Szlovákiában csupán 60 000 hektáron használunk szárítókat. A takarmányszárítók szélesebbkörű alkalmazása mezőgazdaságunk egyik halaszthatatlan feladata. A silózással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem fordítunk gondot a siló minőségére. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy a silőkészletnek 50 százaléka veszendőbe megy. Ezért a jövőben nagyobb súlyt kell fektetnünk a sílózásra is. Az elegendő és jóminőségű vetőmag jelentőségéről többen kifejtették nézetüket. A heremagtermesztés terén ebben az évben javulás állt be. Ez nemcsak növeli a szövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok jövedelmét, hanem a következő években lehetővé teszi a takarmányalap növelését is. A lucernamag kérdését is rövidesen meg kell oldanunk. Arról van szó, hogy a lucernamagot széles sorokban kell termelni. A hüvelyes keverékek vetésterületének kibővítése és a rétek feljavítása megköveteli, hogy ezen a téren is javítsuk meg a vetőmagtermesztést. Kár, hogy a vitában nem szólaltak fel a gépállomások dolgozói. Nekik is rá kellett volna mutatniok arra, milyen hibákat követnek el a takarmányalap biztosításában. Bizonyosan szó esett volna a rétek és legelők felületi javításhoz szükséges megfelelő gépek hiányáról. A rétek kaszálását főleg a hegyvidéki körzetekben a kaszálógépek hiánya okozza. Pedig ezeket a hegyoldalakban is jól ki lehet használni. A lapban lefolyt vita értékelésénél meg kell jegyezni, hogy csak akkor teljesíti küldetését, ha a szövetkezeti tagok és minden mezőgazdasági dolgozó gyakorlatban érvényesíti a vitában felmerült helyes nézeteket. Ha így tesznek, akkor rövidesen sok olyan szövetkezet lesz országunkban, mint Ipolyvisken, Karván, az Ifjúság Falujában, Bodrogszerdahelyen és másutt van. Csupán tőlünk függ, hogy mindez mielőbb megvalósuljon. inž. Michal Santa, a földművelésügyi és erdőgazdasági megbízotti hivatal dolgozója. Munkában nőnek naggyá A megoldatlan kérdések garmadával ontják az örökös feladatokat az emberek elé. Így az egész élet egy folyamatos harc, amelyben a megvalósított feladatok máris újakat szülnek és rendszerint nagyobbakat az előbbieknél. Természetes következmény ez, mert mindezt az emberek növekvő igényei, többet, jobbat akarása hozza magával. Talán azt jelenti-e ez, hogy az egyre nagyobb feladatok egyre megoldhatatlanabbakká válnak? Nem, nem azt jelenti. Mert a feladatuk nagyságának növekedésével arányosan tökéletesedik, fejlődik a technika, de nem utolsó sorban éppen a nagyobb feladatok, a nagy célok szülik a feladatokat megvalósító új embert. Példák rengetegét sorolhatnánk fel e törvényszerű természetes igazság bizonyítására, amikor az egyszerű emberek ezrei óriásokká nőnek a munka, a harc folyamatában. Lássunk egyet a sok közül. A polany-i EFSZ évekig küzdött azzal, hogyan töltsék fel az állatállományukat a tervezettre. Szorította őket a járási terv, a járást a kerületi, azt az országos és mindezt teljessé tette a szövetkezet érdeke: a szövetkezet gazdasági alapjának megerősödése, amelyen keresztül megvalósul a tagok személyes érdeke is — a többől mindenkinek több jut. Az idén az állatállomány feltöltése már megoldást nyert. Juh- és sertésállományukat a tervezetten felülre emelték, úgyszintén sikerült feltölteni a szarvasmarhaállományt is. Tehát ezt a fontos feladatot megoldották. Igen ám, csakhogy ez még nyáron történt, amikor a szarvasmarha nagyobb részének a legelőn a karámok nyújtottak szállást. Egy másik, az állatállománynyal kapcsolatos nem kevésbé fontos feladat akkor adódott elő, amikor a hideg őszi esők, szelek tető alá szorítot-Megvédik őket Sátoros szekér érkezett a zsigárdí általános iskola elé. Alig hogy megállóit, mint a szöcskék, úgy ugráltak róla az iskolás gyerekek. A mácsonyi gazdaságról jöttek. Minden reggel kocsit repíti őket ide. Régen, ha szél fújt, vagy eső esett, nagy-kendőkbe burkolózva rótták ezt az utat a mácsonyási puszta gyermekei. Lábukon lötyögött a nagyobbik testvérről örökölt csizma, arcukat vörösre marta a hideg Azok a kisfiúk és kislányok azóta megnőttek, s az ő gyermekeik járnak iskolába. A szülők nem akarják, hogy még csak meg is kóstolja azt a sanyarú életet ez az új nemzedék, amiből nekik bőven jutott. Az állami gazdaság vezetői is azt akarják, hogy az iskola kedves emlékeket hagyjon a gyermekek lelkében. Megvédik őket a vihartól, szenvedésektől, hogy testben lélekben erős dolgozókká váljanak. DEÁK ISTVÁN, Királyrév ¥ ¥ ¥ Gyarapodó EFSZ-ek 1955. harmadik negyedévével szemben ez év harmadik negyedében 6 millió 600 ezer koronával jövedelmeztek többet. Ezt az eredményt egyrészt a magasabb terméseredményekkel, másrészt a termelési költségek csökkentésével érték el. ták az állományt. És itt valóban beszorították, mert a több mint száz növendékállat a tehénistálló egyik végében van és lesz összepréselve mindaddig, amíg az új istálló fel nem épül. Sürgős tehát az építkezés. A szövetkezet vezetősége ugyan már nyáron is gondolt erre, de mégsem volt könnyű megoldani a problémát. Sok szó esett arról, hogyan végezzék az építkezést, hogy az a leggyorsabban és leggazdaságosabban történjen. Felvetődik az önsegélyezéssel való építkezés lehetősége, hisz a szövetkezetnek saját építöcsoportja van, amely elvégezhetné a munkát. De emellett sokat beszéltek a gazdaságosság kérdéséről is. És jogosan, mert a szövetkezet építőcsoportja már eddig is túlmerítette a betervezett munkaegységet, s a további építkezés még inkább gyengítette volna a munkaegység értékét. Már pedig a poľany-i szövetkezet tagjai is azt szeretnék, hogy évről évre emelkedjen a jövedelmük. Az után a szorgalmas igyekezet után, melyet az idén minden munkaszakaszon tanúsítottak, jogos a várakozásuk a nagyobb jutalomra. Hisz a járásban mindig az elsők között voltak. A vezetőség azonban nem tudott a kérdésben dönteni. A taggyűlés elé került az ügy, ahol komoly megfontolások után elhatározták, hogy az építkezést végezze az Agroprojekt az invesztíciós alapból, mert ahogy mondják, miért ne használnák ki azt a messzemenő segítséget, amelyet államunk ad a szövetkezetek fejlesztéséhez. Sok minden megmutatkozott a tagok határozatából. Egyrészt az, hogy a közösség minden ügyes-bajos dolgát személyes ügyükként kezelik, másrészt az, hogy a tagság bevonásával a legnehezebbnek látszó feladatot is meg lehet oldani. Természetesen a határozattal még nem valósult meg az építkezés. Időbe telt az is, amíg az Agroprojekt mind a pénzügyi, mind az anyagellátási tervet kidolgozta. Már őszbe hajlott az idő, amikor a tíz főre bővített építőcsoport megkezdte a munkát. A szorgalmas munka nyomán szinte szemlátomást emelkedett a fal. Nehéz lenne megmondani, hogy ennél az építkezésnél ki dolgozott szorgalmasabban, mert mind a tőlük telhetőt adták. Az irántuk tanúsított bizalomért, akartak ezzel megfizetni és természetesen az ő zsebüknek sem mindegy, hogy 1200, vagy 2200 koronát visznek hónap végén a családnak. Persze mint mindenütt, itt is akadtak nehézségek, főként az anyagellátásban. Egyszer kő, máskor cement, de legtöbbet a betonozáshoz szükséges vas hiányzott. Azonkívül az építkezéshez tervezett gépi segítséget sem kapták meg. így bizony nehéz feladat volt a tervet teljesíteni. De Rudó László, Leskó János, Török Béni, Tóth Pista, Rinkács Miklós, Leco Pista meg a többiek nem csüggedtek el. Azt is megtették, hogy 15 mázsa cementet a tagságtól kértek kölcsön, hogy a munkával ne kelljen leállni. A vassal már több volt a baj, mert azt nem lehetett kölcsönözni sehonnan. Később az erős fagyok gátolták a munkát. A terv pedig szorított, mert december elsejére tető alatt kellett lenni az épületnek. A szilárd akarat győzedelmeskedett. Ma már nemcsak tető alatt az épület, hanem már a belső munkálatokon is az utolsó simításokat végzik. A szerelők pedig már a takarmányszállító csille szerelőmunkálatain dolgoznak, s mire a cikk megjelenik, a 100 darab növendékállat talán már az új istállóban foglal helyet. Amint a szövetkezet tagjai az építkezés közben be-bekukkantottak az új istállóba, nemigen távoztak el anélkül, hogy egy-egy megjegyzéssel ki ne fejezzék elismerésüket. S a tíz tagú építőcsoport megérdemli azt. (h) Háromról - nyolcra Királyi. Tornaijával szinte egybenőtt ez a község. Szebbnél szebb családi házak sorakoznak egymás mellett, előttük fiatal facsemetékkel az út mentén. Zörgő levelet sodor a szél, küszöbön a tél. A szövetkezet istállójához érve belépek. Bajó István társával, Szepesi Lászlóval tisztogatják a teheneket, miközben azok falják a takarmányt. Harminchét nagytőgyű tehén és 11 borjú az öreg istálló lakója. Büszke rájuk Bajó István, s jogosan. Egy évvel ezelőtt ezek a tehenek még nem voltak ilyen szemrevalók. Mikor Bajó István bácsi először töltötte meg jászlaikat takarmánnyal s összegezte a napi fejési eredményt, bizony a fejét csóválta. Három liter jött ki. Ez nem gazdaságos, így nem maradhat sokáig — mondogatta akkor István bácsi. Társával, Szepesi Lászlóval munkához láttak. Megbeszélték a zootechnikussal hogyan, miképpen biztosítsanak egész évre bő takarmányalapot. Mert ez a fő dolog! Nyáron, amikor zöldtakarmányt etettek s napközben legelőn tartották a teheneket, fejési átlaguk már 11 literre is felszökött. Most, hogy a lábasjószág újra a négy fal között él, a fejési átlag 3 literre csökkent. Mindezeket Bajó meséli el s szavait Bató János zootechnikus erősíti. Bajó elvtárs azt is elmondja, hogy tejbeadásukat egész évre teljesítették, 30 000 liter tejet pedig szabadon értékesítettek. Ez a szám napról napra növekszik, hisz hat kazal lóhere és elegendő silókészlet vár takarmányozásra. Ez a titka tehát a magas tejátlagnak. No, meg az a szorgalmas, lelkiismeretes munka, amit Bajó István és társa végez a sajókirályi szövetkezet tehenészetében. Bajó István jó munkáját hosszú évek sora igazolja. Még mielőtt a szövetkezetbe lépett volna, az állami gazdaságban volt fejőgulyás. Ott szorgalmával ugyancsak bámulatba 'ejtette a bírtok dolgozóit. 1952-ben a gondjaira bízott tehenek közül egy „Mandula“ nevű tehéntől 6558 liter tejet fejt ki egy év alatt. Ezért kitüntetést kapott a kerülettől. Ez még jobb munkára serkentette. A következő évben 14 literes fejési átlagot ért el. Talán ennyit munkájáról, — és most néhány szót a jutalmáról. A nyár folyamán, mikor elérte a 11-literes fejési átlagot, naponta 4 és fél munkaegységet írtak a javára. Havonta csak előlegképpen 1200 koronát vitt haza és a pénz mellé 3 mázsa gabonát is kapott. Bajó István és Szepesi László terve az, hogy eredményeiket szorgalmas munkával még fokozzák. A tehenek pár nap múlva új, modern istállóba kerülnek, a here vetési területét pedig a tavasszal kiszélesítik. S ezzel megadódott mindhárom feltétel— a jó gondozás, a dús tápértékű takarmány, a tiszta, világos istálló — ahhoz, hogy a sajókirályi tehenészet a jövőben a környék büszkeségévé váljon. FARKAS KÁLMÁN így biztosítunk bö takarmányalapot Nagyapáink azt tartották, hogy száján fejik a tehenet. Sok igazság van e bölcs mondásban. Ha több tejet, vajat és húst akarunk termelni, akkor több és főleg jobb minőségű takarmányra van szükségünk. Tehát minden mezőgazdasági dolgozónak elsőrendű kötelessége, hogy nagy gondot fordítson a takarmánytermesztésre. Pártunk országos konferenciájának határozata különös súlyt helyez az állattenyésztésre. 1960-ig ezen a szakaszon 47 százalékkal kell emelni a termelést. Ennek keretén belül a marhahústermelést 26, a sertéshúst 53,2, a tejet 61, a tojástermelést 72,5, a gyapjút pedig 14,19 százalékkal kell emelnünk. Ha ezeket a számokat olvassuk, úgy látjuk, hogy nagyon magasak. De szerintem teljesíthetők, és kell is, hogy teljesítsük. Ehhez természetesen jobb munkaszervezésre van szükség, a földnek, rétnek és legelőnek nem szabad istálló- és műtrágyahiányban szenvedni. Akkor tervünket még túl is teljesíthetjük. Szövetkezetünk 1956/57. évre elegendő mennyiségű és jó minőségű fehérjedús takarmányokkal rendelkezik. Silótakarmányt nagy mennyiségben biztosítottunk. Csalamádéból 150 köbmétert, melasszal öntözött kukoricaszárból 270, cukorrépaszelettel kevert kukoricaszárból 175, cukorrépafej és kukoricaszárból 400, tisztán cukorrépafejből 305, — összesen'1300 köbméter silót készítettünk. Ebből a téli időszakra egy tehén részére 55, kisebb állataink részére 23 mázsa jut. Tehát minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy a feladatokat teljesíteni tudjuk. Takarmányalapunk jelentős részét a rétekről és legelőkről nyerjük. Ezek jelenlegi állapota azonban nem kielégítő. Szövetkezetünknek 180 hektár rétje és 120 hektár legelője van. Rétjeinkről 1955-ben hektáronként 17 mázsa termésünk volt. Ez kevés. Úgy akarjuk növelni a termelést, hogy’ez év őszén összes vetett takarmányterületünket megtrágyázzuk. így a 100 hektár lucerna ék vöröshere földre hektáronként 200 kg Thomassalakot és 150 kg kálisót szórunk és ugyancsak műtrágyáztunk 100 hektár rétet és 50 hektár legelőt folyamatosan trágyalével öntözünk. Rétjeinken és legelőinken a műtrágyázás sok éven keresztül nem hozott sikert, mert különösen tavasszal ezek sokat szenvedtek az Ipoly áradásától, sőt még a nyári csapadékoktól is. Többször megtörtént, hogy már a lekaszált rendeket vitte el a víz. Az ipolymenti szövetkezetek és magángazdálkodók évenként többezerre menő kárt szenvednek, ha az Ipoly kilép a medréből. Többször hallottuk már, hogy szabályozzák az Ipoly vizét. Eddig azonban még nem került rá sor. Pedig a folyó szabályozásával sok, így hasznavehetetlen föld és rét válna termékenyebbé. A szabályozás következtében ezeken a területeken is be lehetne vezetni a vetésforgót és ezzel alkalmassá válnának nemesebb, értékesebb fűféleségek termesztésére. Kormányunk és pártunk felé ez a legfőbb kívánságunk és akkor tervünket nemcsak teljesíteni fogjuk, hanem magasan túl is szárnyaljuk. Kovács György, az ipolyviski EFSZ mezőgazdásza A galántai járásban a tósnyárasdi szövetkezet érte el a legmagasabb tejhozamot. A szövetkezetesek gondoskodnak arról, hogy a fejős tehenek részére elegendő takarmány legyen, valamint nagy figyelmet fordítanak az etetésre. Szép időben kiengedik az állatokat a kifutókba. A jó munkának meg is látszik az eredménye, a szövetkezetben 7 liter átlagos tejhozamot értek el. Már eddig tehenenként elérték a 2000 litert.
