Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-07-08 / 27. szám

1056. július 8. fŠjMnfives 7 * Éjszaka kezdték az aratást Az érő kalász és a száradó gabo­naszár ropog-pattog mintha a növény gyökerét szakadnának el. A közmon­dás azt mondja, hogy Péter Pálkor felszakad a gabona töve. Éppen ezen a napon jártunk Nasz­­vadon és tanúi lettünk az aratás ér­kezésének. Délelőtt rekkenő meleg ereszkedett a tájra, délután esett, estére pedig újból kiderült. Eső után egy-két óra múlva a falu közelében elterülő őszi árpa és rozsföldeken megkezdődött az ismerős ropogás, pattogás. Az érő gabona illata meg­töltötte a levegőt és lenge szellő szárnyán sodródik a falu felé. Üzene­tet visz a traktorosbrigádra. A trak­torok már menetkészek. Tóth Tibor felpattan a Skoda nyergébe, Magyar Sándor meg az önkötözőn foglal he­lyet és egyenesen a nagykiterjedésü repceparcellához tartanak. Luzsica Vince, Gerhard Vince, Asztalos Jó­zsef, Darázs Tibor, Csontos Péter és Csontos János szintén odaigyekeznek. A négy önkötöző után hullnak a ké­vék, s úgy körülveszik a széles par­cellát, mint hullámok a vízbe dobott követ. A nedves repceszárak a vitorla legyintésétől összeölelkezve hullnak a ponyvára. Az továbbviszi őket és a gép vaskarja kévébe köti. Három­négy kerülés hiba nélkül ment. De azután következtek a kisebb-nagyobb üzemszavarok. A megnedvesedett ponyvák összehúzódtak, elpattant egy­két feszítőléc. A Csontos-testvérek önkötözőjén a felvonó fahenger tört el. Tóth Tibor és Magyar Sándor gé­pén a csapágy romlott el. A traktorosok a sötétség ellenére is türelmesen megjavították a gépe­ket. Reggelre minden gép üzemképes hektár repcét és kora reggel 2 hektár őszi árpát learattak. Naszvadon két traktorosbrigád mű­ködik. Az I. és II. számú. A második már nem is második, mert a tavaszi munkák versenyébe megelőzte az 1. számú brigádot. Az I. brigádot bosz-Hjszaka repcét, nappal árpát aratott Luzsica Vince és Gerhard Vince. Pinke Mihály körzeti mechanikus reg­gel is meglátogatta őket, de már nem volt szükség pótalkatrészre. szántja a lemaradás. Az aratási mun­káknál szeretnék kivágni a rezet. Kollár Pál brigádvezető nagyon bízik, hogy ez sikerül is. Megmutatják a CSISZ brigád traktorosainak az I. sz. brigád idősebb dolgozói is, hogy ők is tudnak valamit. Csonka Lajos az I. sz. brigád traktorosa nem sikat beszélt, csak annyit árult el nekünk, hogy mindent megtesz brigádja ér­dekében és a jó hírnév megszerzé­Több mint félvagon széna lett és' ä nagy repcetáblát is learat­ták. Pinke Mihály körzeti mechanikus hol az egyik, hol a másik géphez vitte a szükséges pótalkatrészeket. Másnap már nem történt hiba, de ő akkor is a mezőt járta. — Ha nehéz is volt az éjszakai munka, de megérte, mert nem per­gett ki a repce, és a nehéz próba után könnyebb lesz a többi munka, — mondta megkönnyebbülve Pinke Mihály, Luzsica Vince traktorosnak és Gerhard Vince önkötözőgépkezelő­nek, akik az éjszakai műszakban 3 séért. Tavaszkor is ő tett a legtöb­bet, hogy a két brigád között folyó munkaverseny mérlege egyensúlyba kerüljön. Az egyéni versenyben ke­rületi méretben ő került az élre 224 százalékos tervteljesítéssel, A munkaerők elosztása arányos mindkét brigádon, de a lelkesedés is a küzdeni akarás eddig a fiataloknál volt nagyobb. Amazok viszont számí­tóbbak, több tapasztalattal rendelkez­nek. így az aratási munkáknál egyen­lő esélyekkel vehetik fel a versenyt. Tizenegy kombájnnal, öt önkötöző­géppel indul a mezőgazdasági munkák dandárjába a két brigád. Ebbe * a lét­számba beleszámították a csehorszá­gi és a martosi gépeket is. A kom­bájnokra 700, önkötözőkre 200 hek­tár gabona learatását tervezték. Az aratási munkák tervezett határidejét 12 nappal akarják megrövidíteni. A további munkák folyamán nappal arat­nak, éjjel tarlót hántanak ésaz ekét borona, a boronát vetőgép követi. Aratás végeztével mindkét brigád kcmbájnosai a martosi kombájnosok­­ka1 együtt Csehországba mennek ara­tásra, hogy viszonozzák a csehorszá­gi kombájnosok testvéri segítséget. Nagy munkát végeztek a szövetker zet traktorosai. Kettes pótkocsikkal fuvarozzák a szénát. Az egyik traktor alig tudta terhét a. hídmérlegre von­szolni. Olyan szélesre rakták a szé­nát, hogy a mérleg bódéjába mega­kadt. Kovács Gyula munkairányító in­tegetett a traktorosnak, hogy még egy kicsit arrébb menjen. Haris Gyu­la a Skodájával hátratolatott és azu­tán újból előre ment. Az egyik pót­kocsin 31, másikon 22 mázsa széna volt. Egyszeri fuvar több mint fél­vagon. A többi traktorok is hasonló teherrel tértek haza. A szövetkeze­­tesek már hat nagy szénakazlat rak­tak, régebben két herekazlat és még mindig bőven van takarmány kint a bezőn. — Igyekeznünk kell a takarmány­nyal. mert nemsokára a kombájnoktól kel! szállítanunk a gabonát, — mond­ta Dvorszky Pál szövetkezeti dolgo­zó. A szövetkezet udvara mögött elte­rülő kertben is szorgosan folyik a munka. A ládákba friss zöldséget raknak, hogy kora reggel piacra ke­rüljön. Már 18 ezer karalábét, 9 má­zsa uborkát, 2000 paprikát és 12 va­gon korai burgonyát szállítottak köz­­ellátásuknak. — Ilyenkor van a legtöbb munka, de a legtöbb bevétel is — mondta mosolyogva Litovszky Mihály föker­­tész. — Egymillió korona bevételt terveztünk a konyhakertészetre és úgy látszik, hogy ezt nemcsak elér­jük, de túlteljesítjük. — Mj így aratunk, a többi tagok meg amúgy. — Először a zöldséggel megtelt ládákra s aztán á .mezőn dol­gozó gépekre mutatott Tóth Mi'náiy az üvegházak kertésze. Az eső az aratási munkákat kés­leltette, de a konyhakerti növények fejlődését meggyorsította és ezáltal újabb terven felüli bevételhez jutnak a szövetkezet dolgozói. Csurilla József Litovszky Mihály és Tóth Mihály meg­elégedéssel nézik munkájuk eredmé­nyét. Befejezés előtt áll a dunaradvánxji szövetkezet 50 vag'onos gabonaraktá­ra. Előtte mezei szérűt építettek az EFSZ tagjai, ahol — amint képünk is mutatja — szárítják és tisztítják az őszi árpát. TÉRIKÉ így szólítja ap­ja, anyja, így ne­vezik a szövetke­zet tagjai is. Sőt a CSISZ és a Csc­­madok vezetősége is így emlegeti, ha kultúrfellépésre készülődnek. ... Tériké ma jd énekel. Tériké megtanulja, hiszen S ... . Igen, a tizen­hatéves. pirosarcú kislány nem ismer fáradságot, sza­badideje alatt ta­nulja a népdalokat, nép1 táncokat, hogy munka után vidámítsa, szóra­koztassa nemcsak Dacsókeszi, hanem a szomszédos falvak lakóit is. Az olvasó ezekután feltételezi, hogy Tériké olyan kislány, aki egye­bet sem csinál, csak táncol és éne­kel... Pedig nem! Tériké szövetke­zeti tag! A dacsókeszi EFSZ legfia­talabb tagja. Kötelességének érezte, hogy mint CSISZ tag együtt dolgoz­zon a nagy család tagjaival, a közös ügyért, a szebb holnapért. * * * Alkonyodik, „pihenőre" térnek a kalászt érlelő nap sugarai. Észreve­szi ezt a kis tücsök is, kisétál „szo­bájából", s mégpengeti hegedűjét. ■. A tücsök zenéje mosolyt fakaszt Té­riké arcán, nótára nyitja csöpp szá­ját. Peng a kasza, szól a nóta. rendre dől a kalász ... Pillanatok aZött rózsává nyílik a nóta bimbója. Még az idősebbek is be­le- belekurjántanak ilyesformán: Fehér lábam, gyönge lábam, megszúrja a tartó ... Száll a dal á lenge szellő szár­nyán, szaporodnak az ősziárpa ke­resztek. S amikor az est homálya már teljesen a táj­ra hull, azzal az érzéssel indulnak hazafelé a szorgal­mas szövetkezeti tagok: „Napi mun­ka at becsületesen végeztük". * * * Másnap reggel traktor dübörgése vegyült el a madarak vidám éneké­vel. Omlott a fekete föld, csilingel­tek a boronák, még aznap elkészült a köles vetőágya, földbe került a mag. S amint Tóth László hengerelte, simította a talajt, Vankó József a szövetkezet elnöke derűs arccal ma­­gyarázgatta: — Ügy szervezzük meg az aratást, hogy kasza után azonnal szántunk és másodnövénnyel vetjük be a tarló­kat, Ezért alakítunk aratási csopor­tot is, hogy a munka szervezetten, jól menjen. Aztán tekintetét a szövetkezeti nagytáblákra vetette, szeme elé há­rult a sarjadó új élet. —zj Baksa Terézia ondosan felkészültek az aratásra Ján Sebik az állami gazdaságok megbízottja A hullámzó aranysárga gabona táb- | Iák bő terméssel kecsegtetnek. Ez arra figyelmezteti a szövetkezetek tagjait, az állami gazdaságok és gép­állomások dolgozóit, hogy a legjobban felkészülve minden erőt latba vetve lássanak a nagy munkához. A mezőgazdaságban elképzelhetet­len ilyen nagy munka sikeres végre­hajtása a jól kidolgozott aratási-csép­­lési terv nélkül, amely magábafoglal­­ja az összes eshetőségeket. Az ilyen tervet főképpen a múlt évi tapaszta­latok és az egyes gazdaságok helyi adottságainak alapján kell kidolgozni. A galántai állami gazdaságon például a következő alapelveket vették figye­lembe: összesen 2372 hektár gabonát kell learatniok 12 kombájnnal és 22 önkötözővel. Szükség esetén azonban, ha a gabona megdőlne, vagy a ked­vezőtlen időjárás fékezné az aratás menetét, igénybe veszik a rendelke­zésükre álló hat marokszedögépet is. A gépek mellett a nyári munkák fo­lyamán nem kevesebb mint 700 em­ber dolgozik majd. Minden részlegen egy-egy kombájnos munkacsoport fog dolgozni, s mindegyik csoportnak két kombájn áll rendelkezésére a megfe­lelő személyzettel együtt. Mindkét kombájnnal egy parcellán végzik az aratást. A gabona elszállítását három traktor végzi, négy pótkocsival. A kombájnok után azonnal összehúzzák és kazlazzák a szalmát, az aratást követő 48 órán belül pedig a csoport­hoz tartozó hernyótalpas elvégzi a tarlóhántást. Hogy a kombájnnal learatott gabo­nát mielőbb megszáríthassák, a galán­tai részlegen mezei szérűt építettek, ahol pedig a szárítás útjába egyéb akadályok gördülnének, ott igénybe veszik a szárítógépet. A cséplésre 18 cséplőgépet készítettek elő. A galán­tai állami gazdaság aratási terve ér­telmében naponta 245 hektáron vég­zik el az aratást, ami azt jelenti, hogy az összes termést 14 nap alatt aratják le. így lehetővé válik, hogy időben elvethessenek 230 hektár tar­lókeveréket és alaposan felkészülhes­senek az őszi munkákra. Ugyan úgy, mint a múlt évben, eb­ben az évben is azonnal a gépek után összehúzzák és kazlakba rakják a szalmát. A szalma összehúzására kü­­'önös gondot fordítanak, nemcsak azért, hogy a learatott területen könnyen lehessen végezni a további munkákat, hanem mindenekelőtt azért, hogy ne legyen a gazdaságban takarmány- és alomszalma hiánya Ez­zel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a múlt évi Tapasz­talatokon okulva ebben az évben egyetlen szál szalmát se hagyjunk a határban, mert a téli hónapokban nagy szükség lesz rá. A szalma betakarítása sokkal na­gyobb gondot okoz a tömőéi állami gazdaság dolgozóinak, mivel nincs elég szalmaösszehúzó gépük. A szal­mát azonban akkor sem hagyják a földeken, hanem öt fogattal azonnal a kombájn után elszállítják. Ennél azonban aránylag több munkaerőre van szükség, s ezért úgy szervezték meg az aratást, hogy az összes mun­­erőket odacsoportosítják, állói az ara­tás legelőbb megkezdődik. A gazdaság keretén belül úgy tervezik az egyes munkafolyamatokat, hogy az 1940 hektár termény betakarítását a nyolc kombájnnal és a 22 önkötözővel bri­­gádosok nélkül is el tudják végezni Á gabonát a dohányszárítókban szá­rítják. Hasonlóan készültek az aratásra a többi állami gazdaságok is. Ahol ke­vés a gép, ott átcsoportosítják a gé­peket és az emberi munkaerőket, azokról a helyekről, ahol az' aratás későbben kezdődik, a déli körzetokból pedig az aratás befejezése után az északi körzetekben lévő gazdaságok segítségére sietnek a dolgozók. Így például a martini állami gazdaság 10 önkötözőt és 10 traktort ad segítsé­gül a lévai állami gazdaságnak. Ezt a segítséget a lévai állami gazdaság viszonozza. Második ötéves tervünk első évi aratásánál arra kell töreked­nünk, hogy még előbb elvégezzük mint a múlt évben, s így minél ala­csonyabbra csökkentsük a szemvesz­teséget. Ugyan úgy, mint az elmúlt évek folyamán, er idén Í6 számottevő se­gítséget kapunk a cseh kerületek ál­lami gazdaságaitól A nagyszombati állami gazdaságba máris megérkezett öt kombájn a cseh kerületekből, s ezekben a napokban újabb kombájno­kat és egyéb gépeket várnak. Ennek következtében lehetővé válik, hogy az állami gazdaságok példát mutassanak a szövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak az aratás és a cséplés gyors elvégzésében. Hiba len­ne azonban, ha az állami gazdaságok csupán jó példát mutatnának. Saját kötelességüknek kell tartaniok, hogy ahol szükséges , és lehetséges, ott se­gítséget nyújtsanak a többi termelők­nek, de mindenekelőtt a szövetkeze­teknek kellene sokkal nagyobb segít­séget nyújtaniuk, mint ez ideig. A se­gítség fogalma alatt azonban nemcsak a gépi segítséget értjük, hanem min­denekelőtt a helyes szaktanácsot és a hosszú évek során szerzett tapaszta­ltaik és ismereteik átadását. Az aratásra való felkészülésnél gondolni kel! a dolgozók igényeinek kielégítéséről, akik majd az aratásnál és a cséplésnél dolgoznak. Erre azon­ban nemcsak az állami gazdaságok igazgatóságainak kell gondólniok, ha­nem a szakszervezetek üzemi bizott­ságainak is. A dolgozók kisebb-na­­gyobh igényeinek kielégítése mellett azonban gondoskodni kell az óvintéz­kedésekről is, hogy elejét vehessük az esetleges baleseteknek. Az ilyen irányú óvintézkedéseket okvetlenül bele kell foglalni az aratási és csép­­lési tervbe. Ezen munkák időszakában állandóan fenyeget a tűzvész. Az Osz­tályellenség sem sokat gondolkozik azon, vajon kárt tegyen-e szorgalmas munkánk gyümölcsében, a bő termés­ben, melyet olyan örömmel várunk. Növelnünk kell tehát az éberséget, hogy munkánk gyümölcsének magunk vegyük hasznát. A gabonafélék veszteségnélküli be­takarításával bebizonyítják az állami gazdaságok dolgozói, hogy megértet­ték azokat a feladatokat, melyek a második ötéves terv első évében áll­nak előttük. Ügy értették meg, ahogy azt a CSKP országos konferenciája jóváhagyta. A konferencia határozatá­nak megvalósításáért pedig mindert el kel! követnünk, mert ez saját és egész népünk életszínvonalának to­vábbi emelését szolgálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom