Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-07-08 / 27. szám

2

fdíámöves

1956. július 8.

Az SZKP Központi Bizottságának határozata

,Д személyi kultusznak

és következményeinek leküzdéséről“

WtSílkm jjátins, 2>. —

1 ra*eea4naii Pirarvofcy jroPftis 2-án

áüz ültté aor MKÍ Központi BizaU-iágának határozatát а _Д saetoéfyi kultusz és következményei leküzdéséről”.

L

A® SZKP Biözpotríii Bizottsága mege8ty«*«3agll aLUtpotja meg, hogy a Smnjetumió. tuMamcmteta Pártja történeteit XX.. ItsH^resszusánaJí határozatai Ы()ез. egyetértésre és. meleg támogatásra datáltak egész parltmk- Itan.. air égés« széfjét népben, a testvéri kommunista és munkáspártakbsm, a szocialista országok nagy társadalmának delgouéiboit. a tőkés és gvarmadi oeszágekbam élő emberek millióiban. Ez érthető, mert a XX. pártkoragressatas* amely áj, szakaszt nyitott a marxizmus-teninizmus alkotó fejlesztésében, ezzel egyidejűleg beteatóara elemezte a nemzetközi és a belső helyzetet,. lettegyverezte a kommunista pártot és az egész szovjet népet a kommunizmus felépítéséért vívott tovább* haare nagyvonalú tervével, a munkásosztály valamennyi pánt,ja előtt új, kilátásokat nyitott egy m.jtkbb háború veszetté*ek elhárítására. a dolgozók érdiekében teendő közös akciókra.

A szovjet nép a XX. kongresszus határozatait megvalósítja és a kommunista párt vezetésével új. fontos sitteket ér el az ország politikai, gazdasági és kulturális életének valamennyi területén,. A szovjet emberek még szorosabban, tömörültek a kommunista párt köré, nagyfokú alkotó tevékenységet fejtenek ki а XX. kongresszus kitűzte feladatok teljesítéséért vivőét harcban.

Л kongresszus óta eltelt időszak egyben megmutatta, hogy a kongr.“ resszusi hatánzzatok mäy életfontosságú erejűek a nemzetközi koounu-i «ista és munkásmozgalomra, valamennyi haladó erőnek a világbéke megszilárdításáért vívott harca szempontjából. Azok a fontos elvi. elméleti tanulságok, amelyeket a kongresszus a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséről, a háborúknak a jelenlegi korszakban való elhárításáról, az országoknak a szocializmusba vak» átmenete különféle formáiról fogalmazott meg, kedvező hatást gyakorolnak a nemzetközi helyzetre, elősegítik a feszültség enyhülését, a békéért és a demokráciáért harcok» valamennyi erők akcióegységének megszilárdulását, a szocialista világrendszer pozíciójának további erősödését.

Míg a szovjet emberekben, a népi demokratikus államok és az egész világ dolgozóinak körében az SZKP XX. kongresszusának történelmi határozatai nagy lelkesedést keltettek, az alkotó kezdeményezés és a forradalmi energia új áramlata a munkásosztály ellenségeinek táborában aggodalmat és ingerültséget váltott ki. Az USA és egyes más kapitalista hatalmak reakciós köreit nyilvánvalóan nyugtalanítja a béke megszilárdításáért vívott harc nagy programja, amelyet az SZKP XX. kongresszusa kitűzött. Aggodalmuk annál inkább növekszik, minél tevékenyebben és következetesebben valósul meg ez a program.

Miért összpontosítják támadásukat a kommunizmus és a szocializmus ellenségei azokra a fogyatékosságokra, emelyekről pártunk Központi Bizottsága az SZKP XX. kongresszusán beszélt? Azért, hogy a munkásosztályok és a munkásosztály pártjainak figyelmét eltereljék azokról a fő kérdésekről, amelyeket а XX. pártkongresszus megtárgyalt és amelyek új sikerek útját nyitják meg a békéért, szocializmusért, a munkásosztály egységéért vívott harcban.

А XX. pártkongresszus határozatai éppúgy, mint a szovjet kormány bélés külpolitikája zavart okoztak az USA és más államok imperialista köreiben.

A Szovjetuniónak a béke biztosítására és a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésére irányuló bátor és következetes külpolitikája támogatásra talál a világ valamennyi országának széles néptömegeiben, kiszélesíti a békeszerető államok frontját és mély válságot idéz elő a „hidegháború” politikájában, a katonai tömbök alakításának,

a lázas fegyverkezésnek a politika: jóban. Nem véletlen, hogy ama harc I körül, amely a Szovjetunióban a személyi kultusz ellen folyik, a legnagyobb lármát az Amerikai Egyesült Államok imperialista körei csapták. A személyi kultusszal kapcsolatos negatív jelenségeket felhasználták arra, hogy velük visszaélve a szocializmus ellen harcoljanak. Most, amikor pártunk merészen leküzdl a személyi kultusz következményeit, az imperialisták ebben olyan tényezőt látnak, amely « meggyorsít ja országunk előrehaladását a kommunizmus felé, és meggyöngíti a kapitalizmus pozícióját.

A tőkés ideológusok abban a törekvésben, hogy enyhítsék az SZKP XX. kongresszusa határozatainak nagy vonzóerejét és befolyását a legszélesebb néptömegckr . a legkülönfélébb triikkökhöz és mesterkedésekhez folyamodnak, hogy a dolgozók figyelmét eltereljék a haladó és ihletet adó eszméktől, melyeket a szocialista világ tűz az egész emberiség elé.

Az utóbbi időben a burzsoá sajtóban nagyméretű rágalmazó szovjetellenes kampány indult, s ebben a kampányban a reakciós körök igyekeznek ürügyül felhasználni néhány olyan tényt, amely J. V. Sztálin személyi kultuszával kapcsolatos, s amelyet az SZKP elítélt. E kampány tervezői mindenképpen igyekeznek zavarossá tenni a vizeket", és elködösíteni azt a tényt, hogy a szovjet ország életének olyan szakaszáról van szó, amely már a múlté; el akarják hallgatni és kiforgatni azt a valóságot, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány a Sztálin halála óta eltelt években rendkívüli szívóssággal és eréllyel küszöböli ki a személyi kultusz következményeit, sikeresen valósítja meg új feladatait a béke megszilárdítása, a kommunizmus felépítése, a széles néptömegek érdekében.

A burzsoá ideológusok rágalmazó kampányukkal újból és sikertelenül megkísérlik, hogy megfosszák súlyuktól a marxizmus-leninlztnus nagy eszmélt, aláássák a dolgozók bizalmát a világ első szocialista országa, a Szovjetunió iránt, zavart keltsenek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban.

A történelmi tapasztalatok azt tanítják, hogy a nemzetközi proletáregység ellenségei a múltban nem egyszer törekedtek arra, hogy azon momentumok kihasználásával, amelyek alkalmasaknak tűntek számukra, aláássák a kommunista és munkáspártok nemzetközi egységét, széthúzást szítsanak a nemzetközi munkásmozgalomban és gyengítsék a szocialista tábort. A kommunista és a munkáspártok azonban minden egyes alkalommal leleplezték a szocializmus ellenségeinek mesterkedéseit, még szorosabban tömörítettek soraikat és megmutatták megbonthatatlan politikai egységüket, rendületlen hűségüket a marxizmusleninizmushoz.

A testvér kommunista és munkáspártok idejében leleplezték a szotiallzmus ellenségeinek ezt a mesterkedését is, és határozottan szembehelyezkedtek vele. Nem volna azonban semmiképpen sem helyes szemet hunyni afölött, hogy egyes külföldi barátaink nem értették meg teljes mértékben a személyi kultusznak és következményeinek kérdését, és néha a személyi kultusszal kapcsolatos egyes problémákat helytelenül magyarázzák.

A személyi kultusz bírálatánál a párt a marxizmus-leninizmus elveiből Indul ki. Pártunk már több mint három éve következetesen harcol J. V. Sztálin személyének kultusza ellen, szívósan leküzdl e személyi kultusz káros következményeit. Természetes, hogy ez a kérdés az SZKP XX. kongresszusa munkájának és határozatainak fontos pontja volt. A kongreszszus megállapította, hogy a Központi Bizottság egészen helyesen és idejében lépett fel a személyi kultusz ellen, melynek terjedése csökkentette a párt és a néptömegek szerepét, kisebbítette a kollektiv vezetés jelentőségét a pártban, és gyakran komoly munkahiányosságokhoz és a szocialista törvényesség durva megsértéséhez vezetett. A kongresszus megbízta a Központi Bizottságot, hogy következetesen érvényesítse azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a marxizmus-lenlnizmustól idegen személyi kultusznak teljes leküzdését, a személyi kultusz következményeinek a párt, állami és ideológiai munka

valamennyi területéről való kiküszöbölését, a pártélet normái és a pártvezetés kollektivitása Lenin által kidolgozott elveinek szigorú betartását.

A személyi kultusz elleni harcban a párt a marxizmus-leninizmus ismert tanaihoz igazodik a néptömegek, a párt és az egyének történelmi szerepével kapcsolatban. A marxizmusleninizmus azt tanítja, hogy megengedhetetlen a politikai, vezér személyének kultusza, bármely nagyok legyenek is érdemei.

Marx K., a tudományos kommunizmus megalapítója hangsúlyozta negatív állásfoglalását „a személyiség bármilyen kultuszával szemben" és kijelentette, hogy ö és Engels Frigyes a kommunisták szövetségébe „azzal a feltétellel léptek be, hogy az alapszabályzatból kiküszöbölnek mindent, ami elősegíti az autoritások vallásos tiszteletét“. (Marx-Engels művei 26. kötet.)

V. I. Lenin pártunk alapításakor könyörtelenül harcolt a „hős” és a „tömeg” nem marxista koncepciója ellen, határozottan elítélte azokat, akik egyéni hősöket állítottak a néptömegekkel szembe. „ ... az alkotók tízmillióinak esze — mondotta V. I. Lenin — aránytalanul nagyobbat alkot, mint a legnagyobb, legzseniálisabb jóslat”. (Müvek 26. kötet.)

Az SZKP Központi Bizottsága arra a nézetre jutott, hogy harcolni kell Sztálin személyének kultusza ellen, annak alapján, hogy a személyi kultusz ellenkezik a. szocialista rendszer lényegével és fékezte a szovjet demokrácia fejlődését, a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé.

A párt XX. kongresszusa a Központi Bizottság kezdeményezéséből kijelentette, hogy bátran és nyíltan kell beszélni a személyi kultusz súlyos következményeiről, azokról a komoly hibákról, amelyek Sztálin életének utolsó Időszakában előfordultak és fel kel! hívni az, egész pártot, hogy együttes erőfeszítéssel vessen véget mindannak, amit a személyi kultusz okozott, Emellett a Központi Bizottság tudatúban volt annak, hogy az elkövetett hibák nyílt bevallása bizonyos károkat és veszteségeket okozott, amelyeket az ellenség felhasználhat. A bátor és könyörtelen önkritika a személyi kultusz kérdésében újabb szemléltető bizonyítékát adta pártunk és a szovjet szocialista rendszer erejének és szilárdságának. Teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy a kapitalista országokban egy uralkodó párt sem kockáztatna meg soha ehhez hasonló lépést. Ellenkezőleg, mindegyikük igyekezne az emberek előtt elhallgatni és leplezni az ilyen kellemetlen tényeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja azonban, amely a marxizmus és leninizmus forradalmi elvei alapján nevelkedett, megmondta a teljes igazságot, bármilyen keserű Is volt az. A párt e lépésre kizárólag saját kezdeményezéséből, elvi álláspont alapján határozta el magát. Abból indult ki, hogy még akkor Is, ha a Sztálin kultusza elleni fellépés egyes ideiglenes nehézségeket Is okoz, a munkásosztály alapvető érdekeit és végcéljait tekintve óriási pozitív eredmények távlatait nyitja meg. így szilárd biztosítéka lesz annak, hogy a jövőben pártunkban és országunkban sohasem keletkezhet többé a személyi kultuszhoz hasonló jelenség, hogy pártunkat és országunkat a jövőben kollektíván, a marxi-lenini politika megvalósításának alapján irányítják széleskörű belső demokrácia, a dolgozók millióinak tevékeny alkotó részvétele és a szovjet demokrácia sokoldalú fejlesztése mellett.

Azzal, hogy a párt erélyesen lépett fel a személyi kultusz és annak következményei ellen, nyíltan bírálta azokat a hibákat, amelyek e kultusz következtében előfordultak, újból megmutatta hűségét a marxizmusleninizmus halhatatlan elveihez, odaadását a nép érdekel iránt. Megmutatta, mennyire gondoskodik arról, hogy a lehető legjobb feltételek alakuljanak a párton belüli és a szovjet demokrácia fejlesztésére országunk sikeres kommunista felépítésének érdekében.

Az SZKP Központi Bizottsága megállapítja, hogy a személyi kultusz és következményei kérdésének megtárgyalása a pártszervezetekben és a dolgozók nyilvános gyűlésein a párttagok és a pártonkívüllek nagy aktivitása jegyében folyt le, és hogy a párt, valamint a nép teljesen egyetért az SZKP KB vezérelvével és támogatja azt. A szocialista törvényesség megsértésének tényei és a Sztálin személyi kultuszával kapcsolatos további hibák, amelyeket a párt közölt, természetesen keserűséget és mély sajnálatot keltenek. A szovjet emberek azonban tudják, hogy a személyi kultusz elítélése szükséges volt a kommunizmus felépítése érdekében, melynek nagy müvében tevékenyen részt vesznek. A szovjet nép látja, hogy a párt az utóbbi években következetesen valósítja meg a személyi kultusz következményeinek eltávolítására irányuló gyakorlati intézkedéseket, a párt, állami, gazdasági, és kulturális felépítés valamennyi szakaszán. E tevékenysége alapján a párt, melynek belső erőit semmi sem béklyózza, még közelebb került a néphez és most páratlan alkotótevékenység uralkodik benne.

II.

Hogyan történhetett meg, hogy a szovjet szocialista rendszerben létrejött és elterjedt Sztálin személyének kultusza annak minden negatív következményeivel együtt? E kérdés megvizsgálásánál szem előtt kell tartani mind az objektív konkrét történelmi feltételeket, amelyek között a szocializmus felépítése' folyt a Szovjetunióban, mind pedig néhány olyan szubjektív tényezőt, amely Sztálin személyi tulajdonságaival következett.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a kapitalista társadalom forradalmi átalakulásának klasszikus példájaként íródott be a történelembe, olyan forradalomként, amely a munkásosztály vezetésével valósult meg. A bolsevik párt és a világ első szocialista állama, a Szovjetunió hősi harcából más országok kommunista pártjai, az összes haladó és demokratikus erők tapasztalatokat szereznek, hogyan kell megoldani az alapvető szociális kérdéseket, amelyek a jelenlegi társadalmi fejlődésben felmerülnek. Országunk dolgozói a szocialista társadalom építésének csaknem 40 éve alatt óriási tapasztalatokat szereztek, amelyeket a többi szocialista országok dolgozói tanulmányoznak és alkotó módon alkalmaznak saját konkrét feltételeik szerint.

Az egész történelemben ez volt a szocialista társadalom felépítésének első tapasztalata, amely számos olyan tény keresése és gyakorlati megoldása folyamán alakult ki, melyeket a szocialisták azelőtt csak általános vonásokban, csak elméletben ismertek. Több mint egy negyed század folyamán a szovjet ország volt az, amely egyedül egyengette az emberiség útját a szocializmus felé. Kapitalista körülzárásban levő erődítmény volt. A szovjet ország nyugati és keleti ellenségei a 14 állam 1918—1920 évi csödbefulladt intervenciója után is „keresztes handjáratokat" terveztek a Szovjetunió ellen. Az ellenség számos kémet és diverzánst küldött a Szovjetunióba, arra. törekedve, hogy minden eszközzel aláássa a világ első szocialista államát. A Szovjetunió elleni új Imperialista agresszió veszélye különösen megnövekedett, amikor Németországban 1933-ban hatalomra jutott a fasizmus, mely céljául tűzte ki a kommunizmus, a Szovjetunió — a dolgozók első államának elpusztítását, Mindenki emlékszik az úgynevezett „komintern elleni paktum", „a Berlin—Hóma—Tokió tengely” megalakítására, amelyeket az egész nemzetközi reakció tevékenyen támogatott. Amikor növekedett az új háború veszélye, amikor a nyugati hatalmak ismételten elutasították a Szovjetuniónak azokat a javaslatait, hogy intézkedések történjenek a fasizmus megdöntésére, hogy kollektív biztonságot szervezzenek, a szovjet ország kénytelen volt minden erejét védelmének megszilárdítására, az ellenséges kapitalista körülzárás fondorlatai ellen vívott harcra összpontosítani. A párt az egész népet a szüntelen éberség, a készenlét szellemében volt kénytelen nevelni a külső ellenséggel szemben. A nemzetközi reakció fondorlatai annál veszélyesebbek voltak, mert az országon belül hosszú időn keresztül kegyetlen osztályharc folyt. Arról volt szó: „Ki marad felül?” Lenin halála után a pártban tevékennyé váltak az ellenséges irányzatok — troekisták, jobboldaii opportunisták, burzsoánacionallsták, akik azt az álláspontot védelmezték, hogy fel kell adni Lenin elméletét a szocializmus egy országban való győzelmének lehetőségéről, ami a valóságban a kapitalizmus visszaállításához vezetett volna a Szovjetunióban. A párt könyörtelen harcot indított a leninizmus mindezen ellenségei ellen.

A kommunista párt Lenin hagyatékát teljesítve figyelmét az ország szocialista Iparosítására, a mezőgazdaság kollektivizálására és a kultúrforradalomra összpontosította. Tizen óriási feladatok megoldásánál, a szocialista társadalom építésében az egyedül fennálló szocialista országban a szovjet nép és a kommunista párt hihetetlen nehézségeket és akadályokat volt kénytelen leküzdeni. Országunknak rövid történelmi idő alatt minden külső gazdasági segítség nélkül meg kellett szüntetnie az évszázados elmaradottságot és az egész népgazdaságot új szocialista alapokra kellett átépítenie.

Ez a súlyos nemzetközi és belső helyzet vasfegyelmet követelt meg. az éberség szüntelen fokozását, az irányítás legszigorúbb összpontosítását, ami elkerülhetetlenül negatív módon nyilvánult meg egyes demokratikus formák fejlődésében. Országunk az egész imperialista világ ellen vívott könyörtelen harcban kénytelen volt megengedni a demokrácia egyes korlátozásait, amelyek logikusan következtek népünknek a kapitalista körülzárásban a szocializmusért vívott harcából. Ámde ezekre a korlátozásokra pártunk már akkor mint ideiglenes korlátozásokra tekintett, amelyek a szovjet állam megszilárdulásával, a demokrácia és a szocializmus erőinek növekedésével világszerte fokozatosan kiküszöbölődnek. A nép öntudatosan beleegyezett ezekbe az ideiglenes áldozatokba, mert naponta látta a szovjet társadalmi rendszer újabb és újabb sikereit.

A szocializmus építésében mindezeket a nehézségeket a szovjet nép a kommunista párt vezetésével, a párt Központi Bizottságának vezetésével leküzdötte, amely következetesen érvényesítette a lenini irányvonalat.

Az a tény, hogy a szocializmus győzött az ellenségtől körülzárt országunkban, amelyet szüntelen külső támadás veszélyeztetett, a szovjet nép világraszóló cselekedete volt. Elmaradott gazdaságú országunk az első ötéves tervek folyamán a nép és a párt megfeszített és hősies erőfeszítése következtében gigantikus haladást tett gazdasági és kulturális fejlődésében. A szocialista országépítés sikereinek alapján emelkedett a dolgozók életszínvonala, egyszer s mindenkorra megszűnt a munkanélküliség. Az országban mélyreható kulturális forradalom valósult meg. A szovjet nép rövid időn belül nagyszámú műszaki, értelmiségi kádereket nevelt, melyek elérték a világtechnika színvonalát és a szovjet tudományt és technikát a világ egyik legelső helyére emelték. E győzelmek ihletője és szervezője a kommunisták nagy pártja volt. Az egész világ dolgozói a Szovjetunió példáján szemléltetően meggyőződtek arról, hogy a munkások és parasztok hatalomra kerülésük után kapitalisták és nagybirtokosok nélkül sikeresen építhetik és fejleszthetik szocialista államukat, amely a széles néptömegek érdekeit fejezi ki és védelmezi. Mindennek óriási ihlető hatása volt a kommunista és munkáspártok befolyásának növekedésére a világ valamennyi országában.

J. V. Sztálin a párt Központi Bizottsága főtitkára funkciójában a többi vezető tényezőkkel együtt hosszú éveken át tevékenyen harcolt Lenin örökének megvalósításáért. Hű volt a marxizmus-leninizmushoz, és mint teoretikus és nagy szervező a párt harcának élén állott a troekisták, u jobboldali opportunisták, a burzsoánacionalisták elten, a tőkés körülzárás intrikál ellen. Ebben a politikai és eszmei harcban Sztálin nagy tekintélyre és népszerűségre tett szert. Azonban helytelenül minden nagy győzelmünket az ő nevével kezdték kapcsolatba hozni. A kommunista párt és a szovjet ország sikerei, valamint a Sztálinról zengett dicshimnuszok fejébe szállottak. Ilyen körülmények között fokozatosan alakult ki Sztálin személyének kultusza,

A személyi kultusz fejlődéséhez óriási mértékben hozzájárult J, VSztálin néhány egyéni tulajdonsága, amelyekre már V. I. Lenin mint ne(Folytatás a 3. oldalon)