Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-30 / 39. szám
9 1956. szeptember SO. Földműves NAGY IREN: ./Hire a leng ért Arattak... A férfi barna homlokán gyöngyöztek az izzadságcseppek. Erős, inas karjaival az ősi ritmus ütemére emelte kaszáját és vágta a rendet a búzában. így csinálta ezt az apja is, a nagyapja, meg mind valamennyi őse. A parasztember legszentebb munkáját. Mintha imádkozna; olyan alázattal és mégis, milyen méltóságteljesen csinálja. Mögötte az asszonyka hajladozott, szedte a markot és fürge újakkal kötötte kévébe a levágott búzakalászt. Piros szoknyája úgy virított az aranysárga kalászok között, mint valam.i óriáspipacs. Rövid újjú fehér ingét testéhez tapasztotta a verejték. Az arca és a karja, meg a lábszára neki is barna volt, meglátszott rajta, hogy nem nagyon óvhatta magát a forró naptól. Hallgatva, némán dolgoztak egymás mellett már napok óta. A nagy munka nem tűri meg a szót. A gyerek a búzatábla szélén egy fa alatt aludt. A nap már átlépte a delet és az árnyék iránya lassan megváltozott. A még mindig erős napsugár az alvó kislány arcába tűzött. A gyermek nyugtalankodott, mozgolódni kezdett és halkan felsírt. Az anyja csak lopva mert odapillantani. János mérgelődne, ha lemaradna mögötte a munkában. Aratásban nem lehet az időt vesztegetni. A termés jónak ígérkezett. — Van olyan szép a gabonám, mint amazoké, — gondolta Loksay János elégedetten és a szomszédos földekre nézett. Ott a szövetkezetiek arattak. A traktor zúgásától hangos volt a határ. Néha-néha víg nótázásba fogtak. Az ember ilyenkor 'dühösen morgott magában. — Még ilyenkor is danolásznak. Mitől van ezeknek ilyen jó kedvük? Loksay Jánosnak az idén nehéz aratása volt. Segítséget nem tudott szerezni. A falu nagyrésze benn a szövetkezetben, a kívülmar adottak meg ugyanúgy küzdöttek a nagy munkával, mint ö. Három hold gabonája volt, hát gondolta, majd csak győzik kettesben a munkát az aszszonnyal. Gyűltek a keresztek a tarlón, már a végére jártak. — Csak már túllegyünk a hordáson, — sóhajtott Loksay János, — a cséplés otthon az udvarban már könnyebb lesz. Loksay János nem tudta volna pontosan megmondani, miért nem lépett be a szövetkezetbe. Világéletében szegényember volt, négy hold földecskén szegény к edetett a családjával és soha nem jutott előbbre. Sokat beszéltek neki a szomszédokf hogy így, meg úgy, nem jön ki a közösből semmi jó. Majd megláthatja mindenki, hogy a szövetkezetiek a sok veszekedés és marakodás miatt nem fogják a dolgukat elvégezni. — Közös lónak túrós a háta — idézgette János a régi mondást, ha a szövetkezetről esett szó, — már csak jobb, ha a magam gazdája vagyok. — János, te — riasztotta fel gondolataiból az asszony. — Megnézem én azt a gyereket. Ebédkor nem evett egy falásnyit sem, folyton csak ivott volna. Most meg innen látom, olyan piros az arca, mintha láz gyötörné. — Hát csak menj, de igyekezz viszsza, ne sokat szöszmötölj, mert a munka nem állhat. Szerette a kislányt Loksay, hanem most a nagy munkában a gyerek bizony útban volt. Az első napon otthon hagyták Marikát a nagyapjával, de este, amikor hazatértek, azt mondta az öreg, hogy nem tud ö már a fáradt lábaival a gyerek után futkosni, vigyék ki magukkal a határba. A szomszédok most nem jöhettek számításba, megvan a gondja ilyenkor mindenkinek. Az asszony félénken megjegyezte, hogy vigyék el a napközibe Marikát. Ott jó helyen lesz. A szövetkezetiek gyerekei mind ott vannak. Vidáman futkosnak egész nap a kertben és vigyáz rájuk az egyik tanítónő. Meg aztán rendes, jó ételeket- is kapnak. Parasztasszony ilyenkor nemigen ér rá arra, hogy tisztességesen ételt főzzön. Hanem János hallani sem akart a napköziről. — Minek az? Téged se adtak napközibe soha, meg én is mindig ott lábatlankodtam az édesanyám szoknyája körül, akármit dolgozott a lelkem. Marika is ellesz velünk valahogy. Az asszony nem akart ellenkezni, így hát a kis Marika hajnalonként ott tipegett az anyja mellett, bele-belekapaszkodott a szoknyájába, majd felkéredzkedett az ölébe, ha nagyon elfáradt. Kint a földön leterítettek egy pokrócot a fa alá és azon játszadozott, meg aludt a kislány egész nap. Itt ették meg az ebédjüket, kenyeret meg szalonnát, ittak rá aludt tejet és rövid pihenő után újból munkához láttak. Marikának eleinte nagyon tetszett ez az élet, hanem a második vagy harmadik napon már nagyon unatkozott. Sokat sírdogált, nem akart egyedül megmaradni, folyton csak az anyját hívta. — Miért olyan csendes máma ez a kislány, a szavát sem hallottuk egész nap, — gondolta ijedten az anyja, ahogy a gyerek fölé hajolt. — Megtapogatta a homlokát, megfogta a kezét, aztán ijedten kiáltott oda az urának. — János, te, — beteg a kislány. — Az arca egészen tűzben van. Mi fáj, lelkem, kicsi angyalom, mondd meg az édesanyádnak, — dédelgette a gyereket. Marika csak nézett nagy, kék szemével az anyjára, de nem felelt. Az anya az urához szaladt, de az csak nem hagyta abba a munkát. — Legyen eszed, Marika, — próbálta megnyugtatni az asszonyt. — Nem hagyhatjuk most félbe a munkát. Majd, ha besötétedik, ahogy megyünk haza, mindjárt bevisszük az orvoshoz. Ügy is az útunkba esik. — Nem lesz addig semmi baja Marikának. Az asszony szeméből lassan hullottak a könnyek az érett kalászokra. Tovább csomózta és rakta keresztbe a kévéket. Jánosnak igaza van. A búza nem várhat. Az aratást nem lehet félbehagyni. Hanem a gyerek — jajdult fel — azzal is tenni kellene valamit. Ólomlábakon jött el az este. Fölszedelózködtek. János karjára vette a kislányt, az anyja meg mellettük ment és a gyerek forró kezecskéjét szorongatta. Az orvos csak hümmögött, meg tekergette a fejét jobbra-balra, amint vizsgálta a gyereket. — Kórházba kell vinni a gyereket. Mégpedig azonnal. A jelek szerint tífusza van. Mit evett a kislány mostanában ? — Evett ez mindenfélét, amit csak talált, — válaszolt Loksay né. — Arattunk és kint van velünk a mezön, — tette hozzá mentegetőzve. — Hát a napköziotthon mire való? Miért nem vitték oda ? Az asszony lehajtotta a fejét és nem felelt. — Csak igyekezzenek szaporán. — Autót vagy kocsit kell keresni és azonnal induljanak, — mondta uz orvos, — és szappanozni kezdte a kezét. Loksay János megfordult és köszönés nélkül kirohant. — Megyek a faluba kocsit kérni — kiáltotta vissza az ajtóból. — Te addig vidd haza a gyereket és szedd össze a holmiját. Mire jövök a kocsival, készen legyetek. у Sorra kopogtatott be az ismerősök, rokonok, komák kapuján. Mindnek volt kocsija, tehetős gazdák voltak, hanem a felelet mindnél ugyanaz volt. — Eáradtak az állatok, nem adhatom oda. Holnap megint dolgozni kell velük. — Hát előbbre való az állat, mint egy beteg gyerek, — gondolta kétségbeesetten János. Nem akad senki, aki segítene rajtam? És továbbindult, ho"y máshol próbáljon szerencsét. Ahogy a szövetkezet udvara előtt ellép, egy ismerős hang rákiállt: — Mér lógatod úgy a fejedet, János? Nem jól fizet tán a gabona? — Nem a, beteg' a kislány, oszt nem tudok kocsit kapni, hogy bevigyem a városba. Kórházba küldte a doktor. — Nagy baj, de talán mi tudunk rajta segíteni. Menj az irodába, kérd meg az elnököt Balázs bácsit, talán megengedi, hogy traktoron bevigyük a városba. Loksay János szinte repült az irodába. Hogyan jutott volna neki eszébe, hogy nemrég még azt mondta valahol, hogy ö bizony be nem teszi a lábát a szövetkezet portájára. — A traktor már leállt, de a sofőr még itt van. Beszélj vele János, biztosan szívesen bevisz benneteket. A munkaideje már letelt, de ha egy gyerek életéről van szó, nem gondolkozik sokat... — mondta Balázs Imre, a szövetkezet elnöke. Loksay János úgy ült a traktor pótkocsiján, hogy szinte szédült a feje. — Hát ezek ilyen szívesek hozzám is, aki nem vagyok közülük való? Hiszen akkor nem lehet itt sok marakodás. Ha még az idegenen is segítenek. Márika a nagykendőjébe bugyolálva tartja a gyereket és eszébe se jut csodálkozni, hogy a szövetkezeti traktort hozta el János. Hallgatva ülnek a kocsiban, a sofőr a kormánynál ugyancsak hallgat. — Feszülten figyeli az utat, János látja, minden göröngyön óvatosan megy át, hogy minél kevesebbet rázkódjék a kocsi és benne a gyerek. — Te, Márika, — fordul hirtelen feleségéhez — tengeritöréskor megint sok lesz a munka. Akkorra már meggyógyul a Marika, elviheted majd a napközibe ... Az írónő „Fölszállt a köd“ című most kiadott elbeszélés kötetéből. ŐSZ Elszállt a gólya már, A fecske messze jár, üres lett a határ. Most már a lomb se zöld, Pusztává lett a föld, A kis madár se költ. Tarlómezö Tarlómezőt hogyha nézem, magam látom közepében. Magam látom, mikor régen kévét hánytam fel a dobra Minden gyümölcs megért, A föld pihenni tért, Termése véget ért. Merengve néz a csősz, Nézése szinte bősz: mindent letép az ősz! Elmúlás hangja száll, Miként az ökömyál: Muzsikál a halál. De ím ott szántanak, A földbe hull a mag, Az áldott búzamag. Mert az ember remél. Hogy a búza kikéi, Hogy minden újra él. NAGY LAJOS rojtosszélű ködmönkémben. Száll a gépből a porfelhő, szinte a kék égig felnő. Lám itt az ősz, bar nem látni csak a sárga asztagokat a megfakult tarlón állni. Porfelhő a tarlómezőn nyár és az ősz közt elmenőn, hol a nyár búcsút integet, s szívedben érzed, tudod már mit rejteget az ősz neked. Török Elemér Az NDK-ban tett sikeres körútja, valamint a prágai és brnoi vendégszereplése után szeptember 14-én Bratislavában lépett fel a Román Népi Együttes. A képen a bukaresti művészegyüttes tánccsoportjának néhány tagját láthatjuk. A Sajtó-nap előestéjén, szeptember 20-án, Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottsága és a városi bizottság a Pravda szerkesztőséggel, valamint az Újságíró Szövetséggel karöltve ünnepi estet rendezett a Rádió hangversenytermében. Az ünnepély előadója dr. Miloš Marko, a Pravda főszerkesztője volt. Járási CSEMADOK-nap Ladányban Szeptember első vasárnapján a lévai járási titkárság jól sikerült CSEMADOK-napot rendezett Vámosladányban. Az alapos előkészítésnek megvolt az eredménye mind a szervezés, mind a műsort illetően. Öt helyi csoport lépett fel kultúrműsorral, éspedig a lévai, ladányi, kálnai, löki és az alsószecsei. Már dél óta megindult a forgalom: jöttek az érdeklődők mindenféle járműn, még gyalog is. A szereplőket autóbuszok szállították. A lévai és ladányi helyi csoport tagjai a helyi nemzeti bizottsággal karöltve nagyszerű szabadtéri színpadot készítettek. A tér másik részén az épülő traktorállomáson helyezték el az asztalokat, számítva az esetleges rossz időjárásra. Három órakor foglalta el helyét a bizottság a színpadon. Ott láttuk többek között a HNB titkárát, a CSEMADOK járási alelnökét, a járási pártbizottság tagjait, valamint a CSEMADOK lévai járási titkárát. A megnyitót szlovák és magyar nyelven Bogár kultúrtárs tartotta. A beszédek elhangzása után került sor a kultúrműsorra. A kultúrműsor nagy sikernek örvendett, s éppen ezért köszönet illeti a csoport vezetőit, így Dvorák Erzsébetet, Burkó Irént, Patasi és A Bratislavai Nemzeti Színház operaegyüttese szeptember 16-án mutatta be Verdi: Rigoletto-ját. A képen dr. Tatjana Masarykova látható a grófnő, és Andrej Kucharský a fejedelem szerepében. HÍR M-k A világ legrégibb színházi plakátját találták meg Pompei romjai között. A közelmúltban végzett ásatások során napvilágra került egy hirdetőoszlop, amelyen jórészt épségben maradt kék festékkel írt, színházi játékot hirdető falragaszt találtak. A hirdető oszlopról sikerült lefejteni még egy gladiátor játékot, egy hőforrást és egy gyógyszert hirdető plakátot is. ★ A jövő telefonja már nem csilingel, berreg, csörög, hanem — énekel. Az amerikai Bell-laboratóriumokban végzett kísérletek máris jó eredménynyel biztatnak — írja a Die Tat. Az Egyesült Államok távbeszélő technikusai szerint, a zenei hang sokkal nagyobb tá Ságból hallható, mint a telefonkészülékek szokásos csengőjelzése. ★ A Szlovákiai Tanítók Népi Énekkara, mely 1946-ban Zsolnán alakult most ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. A 70 tagú együttes az elmúlt 10 év alatt jó munkájával a legjobbak közé küzdötte fel magát. Macák elvtársakat, akik a műsor előkészítésben fáradhatatlan munkát végeztek. A kultúrműsorban szereplő csoportok előadásukkal bebizonyították, hogy kellő felkészültséggel sok mindenre képesek. A jól sikerült kultúrműsor után ä CSEMADOK vendégül látta a szereplőket. Alig öblítettük le ä remek disznótoros vacsorát egy kis borral, máris kezdődött a lévai helyi csoport előadásában a Csárdáskirálynő című operett, amelyet ez alkalommal negyvenhetedszer adtak elő. A jól pergő, szép előadás már szinte túlhaladja a műkedvelők színvonalát. A szereplők összjátéka, frissessége, jó kedve példamutató lehet a vidéki csoportok számára. Megérdemelten kapták a sok, őszinte tapsot. Az előadás a késő éjjeli órákban ért véget. Utána a fáradhatatlan fiatalság táncra perdült és vígan ropta a csárdást a ladányi Gyárfás-zenekar muzsikájára. Örömteljes szívvel láttuk a lévai járásnak ezt a hatalmas mintegy 2000 embert mozgató ünnepélyét. Reméljük, hogy ezt az első szárnybontogatást még sok fogja követni. Hemerka Olga Nyitra * * * Ki kapja meg Shaw örökségét ? A londoni British Museum elhatározta, hogy tiltakozik Shaw a nagy angol író végrendelete ellen, mely szerint hagyatékának jelentős részét egy negyven betűből álló új ango’ ábécé kidolgozásának munkálataira kell fordítani. A British Museum a bíróság előtt kívánja megvédeni álláspontját. E szerint Shaw ábécéje „nem tesz szolgálatot az angolul beszélő világnak“. Ha ez a vélemény győz, a British Museum, az Ír Nemzeti Galéria és a Királyi Drámaművészeti Akadémia osztozik a hagyatékon egyharmad-egyharmad arányban. Shaw ábécéje egyébként forradalmasítaná az angol helyesírást. Elve az, hogy egy hangnak egy betű feleljen meg, tehát a fonetikus írásmódot követné. Shaw végrendelete szerint minden művet, beleértve az ő könyveit is, az új helyesírással kellene újra nyomni. ONDÓ ★ Thomas Mann öt ven évvel ezelőtt írt egyetlen színdarabját, a „Fiorenzá“-t nemrég mutatta be a brémai színház. A nagy humanista író színpadi alkotása egyetlen hosszú dialógus sorozat a művészet, a vallás és a politika kérdéseiről. ★ Színmű pályázatot hirdettek a Szovjetunióba a szovjet hatalom fennállásának 40. évfordulója alkalmából. Pályázni mai tárgyú színművekkel lehet. Az első díj 60.000 rubel. ★ Michael Todd, amerikai filmrendező a Szovjetunióban készíti el a „Nagy koncert“ című szovjet-amerikai közös produkcióban forgatásra kerülő filmet. ★ A Kultúrny život legutóbbi száma beszámol árról, hogy Fábry Zoltán a kiválói szlovákiai magyar író írásait szlovák nyelvre fordítják. ★ A „Film Spiegelében olvassuk, hogy az indiai cenzúra betiltott nyolc amerikai és brit filmet. Ezek a filmek sértik a néger lakosság nemzeti érzelmeit. У
