Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-30 / 39. szám
10 FcíidMHföfe 1956. szeptember St Gépekre és szorgos kezekre vár a cukorrépa Pártunk és kormányunk már több ízben foglalkozott a cukorrépa hektárhozama és minősége emelésének kérdésével. Határozataikban leszögezték a cukorrépa nemzetgazdasági jelentőségét, nemcsak mint élelmiszeriparunk _fontos nyersanyagát, hanem mint takarmányaiapunk és a szövetkezetek gazdasági megszilárdításának fontos tényezőjét. Az 1934—37-es években 22,1 kg volt hazánkban az átlagos cukorfogyasztás személyenként, amellett azonban sokan szaharint használtak, mivel cukorra nem volt pénzük. Az 1953-as évben már' 27.8 kg-ra emelkedett a cukorfogyasztás személyenként, 1954-ben 33 kg-ra, a műit évben pedig 33,5 kg cukrot fogyasztott hazánk egy-egy lakosa. Ha a cukorrépa melléktermékeinek értékéről beszélünk, nyíltan meg kell mondanunk, hogy még nem tudunk vele gazdaságosan bánni. A répafejnek 10—15 százaléka a földeken marad. Hogy ez milyen óriási veszteséget jelent, azt a következő számvetés bizonyítja: Ha országos méretben 25 millió mázsa répafej ál rendelkezésünkre, 10 százalékos betakarítási veszteség mellett, 2,5 millió mázsa értékes takarmányt veszítünk. Ebből a mennyiségből legkevesebb 1,800.000 mázsa silót készíthetnénk, amely 36.000 fejőstehén 200 napi takarmányszükségletét fedezné és elegendő lenne 35 millió kg tej kitermeléséhez. Szövetkezeteink azonban feltartóztathatatlanul haladnak előre és némelyek kimagasló eredményeket értek el a cukorrépa termelésében. Az 1954-es évben országos viszonylatban 1187 koronával magasabb jövedelmet értek el hektáronként, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Mindez a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban kínálkozó óriási lehetőségek eredménye. Az egyénileg dolgozó parasztok nem bírnak lépést tartani a szövetkezetekké1. Csakis a szövetkezeti nagyparcellás gazdaságokban lehet helyesen érvényesíteni a vetésforgókat, jól kihasználni a gépeket, és helyesen alkalmazni a haladó agrotechnika alapelveit. A cukorrépatermelés állandó bővítéséhez nagyban hozzájárd a cukorrépa alapára, amely 13 korona mázsánként. Ezt az árat akkor kapja a termelő, ha beadását 90 százalékra teljesíti. A termelők a 90 százaléknál magasabb arányban beadott cukorrépáért 19,50-től 32,50 koronás árra tehetnek szert mázsánként. Az elkövetkező napokban arra kell különös súlyt fektetnünk, hogy szervezetten haladjon a cukorrépa begyűjtése és cukorgyárba történő elszállítása. A cukorrépa betakarítása a legnehezebb munka a répatermelő körzetekben. Nagy szükség van itt az emberek szervezőképességére, felkészültségére és a gépek teljes kihasználására. Ezen a téren komoly hiányosságok voltak a múlt évben, melyeket ez idén nem szabad megismételni A múlt évben már a répakampány elején teherautóhiány volt a ČSAD- nál. A cukorrépa szállítását a nemzeti bizottságok és a többi illetékes szervek helytelenül, szervezetlenül irányították. Az államhatalom szervei nem rendelkeztek kellő áttekintéssel a szállítóeszközök mennyiségéről és az elszállított cukorrépáról. A legnagyobb erőfeszítés ellenére sem sikerült elérnünk azt, hogy a kedvezőtlen időjárásban kiásott cukorrépát a gépkocsikkal járható utak közelébe szállítsuk. így a teherautóknak egyenesen a földekre kellett menni a cukorrépáért. Ez azt eredményezte, hogy a cukorrépa elszállítása nagyon drágába került. így nemcsak a gépek szenvedtek kárt, hanem a talajszerkezetben is kár esett, amellett az állami gazdaságok és szövetkezetek fogatai kevésbé fontos munkát végeztek. A cukorrépa kombájnnal történő betakarításának tervét csupán 17,6 százalékra teljesítettük. Az idei répakampányba, habár sokkal jobb a szövetkezetekben a helyzet, mint a múlt években, hasonlóan az aratáshoz és a csépléshez most is meg kell Szerveznni a kisegítő brigádokat, különösen az ifjúság soraiból. A cukorrépatermés ebben az évben jobb a közepesnél. Az eddigi becslések alapján a tmavai cukorgyár dolgozói, szerint 207 mázsás átlagos hektárhozamra lehet számítani. Arra kell tehát főleg ügyelnünk, hogy jó! felkészülten és szervezetten kezdjük meg a cukorrépa betakarítását. Ajánlatos lenne, ha a szövetkezetben külön csoportokat létesítenének a cukorrépa tisztítására és elszállítására. Azokban a szövetkezetekben, ahol a cukorrépát egyéni megművelésre osztották, ott ugyanilyen módszerrel kell végezni a betakarítást is. Végül nem szabad megfeledkeznünk a cukorrépa szervezett elszállításáról az olyan utak közelébe, ahová könnyen eljutnak a pótkocsik és a teherautók. Ennél pedig a lehető legnagyobb mértékben ki kell használnunk a fogatokat és egyéb saját szállítási eszközeinket. Alojz Zaťko A kukorica mesterséges szárítása A kukorica érésének ideje fajtánként elég tág határok között változik. E tavaszon az időjárás kedvezőtlen volt a kukoricára. Ennek hatását még a legjobb agrotechnikával sem tudtuk teljesen elhárítani. Fejlődése késett és most, mint a múlt évben is, nem számíthatunk kifogástalan érett kukoricára. Ezért nem csoda, hogy sokan mesterséges szárítással akarják a termést raktározhatóvá tenni. A kukorica mesterséges szárításává1 azonban ne gondoljunk másra mint a terményben levő felesleges nedvesség eltávolítására. A szárán be nem' érett kukoricát a mesterséges szárító sem teszi éretté, csak szárazabbá. Vetőmagot éretlen kukoricából nem hagyhatunk, bármilyen szárító is áll rendelkezésünkre. A száron jól megért kukoricában is van nedvesség, de ez az egyszerű góréban és füzérben is elillan. Néhány adatot ismertetek 9 év átlagából. (a kukorica szlovák 8 soros és romániai eredetű lófogú természetes hibrédjéből származik.) Ez nálunk általánosan elterjedt korcs, tehát mérvadónak tekinthető. Száraz évben jó érett állapotban töréskor 26—28 százalék a nedvességtartalom, nedves évben ugyancsak éretten 30—32 százalék a nedvesség tartalom, a múlt évben pedig féléretten 36—42 százalék a nedvességtartalom. Sokszor hallunk, olvasunk a szervezés kérdéséről. Nem csoda, hisz ha valamit el akarunk érni, ahhoz a munkát meg kell szervezni. Van egy régi mondás, mely sžerint „rend a lelke mindennek“. A kitűzött cél eléréséhez szükséges, hogy figyelembe vegyünk minden lehetőséget, körülményt, az előrelátott és a munka elvégzése folyamán bekövetkezhető akadályokat, aztán úgy szervezzük meg a munkát, hogy az a lehető legsimábban menjen végbe. Megfigyelhettük, hogy a kellő körültekintéssel, jó szervezéssel végzett munkát rendszerint a tervezettnél rövidebb idő alatt készíthetjük el. De hány példát találunk arra is, hogy fontos dolgok gyors elintézését hátráltatja a „nincs rá idő“. Pedig talán míg egypárszor ismétlik a kifogásokat, addig elintézhetnék az ügyet. Megtörténik ugyan az is, hogy úgy halmozódnak a dolgok, hogy valóban nincs idő valamilyen sürgős ügy elintézésére, mert sok minden sürgős egyszerre. Éppen ilyenkor van nagy szükség a szervezésre, megfontoltságra, mert arra vagyunk utalva, hogy időrendi fontossága szerint szervezzük meg a munkák elvégzését. Töréskor, az érett kukorica szemeiben kevesebb a nedvesség mint a csutkában. Törés után rövid idő múlva azonban a szemek lesznek nedvesebbek. Ezt azért jó tudni, mert a mesterséges szárítás első szakaszában nedvesebbnek érezzük tapintásra a csöves kukoricát, mint amikor a szárítóba tettük. Aggodalomra tehát nincs okunk. A csöves kukorica szárításánál különbséget kell tenni a vetőmag és a fogyasztásra szánt kukorica között. A magnak való csöves kukoricát 40—45 C fokon szárítjuk, hogy a bemelegedési és a penészedést elkerüljük. A fogyasztásra szánt kukoricát 75— 80 C fok hővel szárítjuk, mert nem kell törődni a csíraképességgel. Arra azonban ügyelni kell, hogy a hevítés ne érje el a sülés fokát. A nagytömegű csöveskukorica mesterséges szárítása még megoldandó feladat. Nehezebb mint a kombájnná' csépelt gabona szárítása, mert egy hét múlva teljesen bemelegszik és megjelennek rajta a penészgombák ha rakáson hagyjuk. Ezért a szárításra fel kell használnunk minden mesterséges és természetes szárítót. Ami nem fér oda, azt csűrökben és padláson elterítjük és időnként átforgatjuk. Legnagyobb gondot mindenkor a vetőmagra fordítunk. Az eddigi szárítóberendezések cse-Szükség van erre, mert a sikertelenség nemcsak bosszúságot és elégedetlenséget szül, hanem nemzetgazdasági kárt is. Munkánkat tehát végezzük mindig a legnagyobb körültekintéssel. Nézzük a következő példát: A tejtermelés emeléséhez szükséges biztosítani elégendő mennyiségű és jó minőségű takarmányt, s hogy ezt megteremtsük, ahhoz megfelelő talajelőkészítés és további gondos munka kell. De ez még sem minden, mert ugyanolyan fontos az állatgondozók, állatorvosok, tejkezelők, tejfelvásárló üzemek stb. munkája, s nem utolsó sorban fontos a megfelelő káderek képzése is. A különböző munkafolyamatok mind külön szervezést igényelnek, de mindnek összhangban ke 1 lenni a többivel. A szervezés tehát nem egyszerű dolog. A dolgok az összefüggések alapos ismerete kell ■hozzá. Minden vezető elsőrendű feladata, kötelessége legyen elsajátítani azt a szükséges tudást, amellyel eredményessé teheti munkáját. Uhrin Sándor, a tornaijai JNB dolgozója kély munkaképessége miatt a kukoricaszárítást két részre osztották. Először csak annyira szárították meg, hogy lehessen morzsolni. A lemorzsolt kukoricát újból szárították addig, míg szárazanyagtartalma el nem érte a 87—88 százalékot. További raktározás vagy szállítás alatt a szemeskukorica a párás levegőből is felvesz nedvességet és szárazanyagtartalma kifogástalanra 84— 85 százalékra csökken. így lehet gyorsan megszárítani a fogyasztásra szánt kukoricát. Véleményem szerint a vetőmagalapot biztosító kukoricát ha úgy látjuk nem kifogástalan érett, ne törjük le, hanem arassuk. A learatott száraz kukoricát kössük kévékbe és hordjuk be a szérűbe. Rakjuk kúpokb és hagyjuk megérni, mint a keresztberakott gabonát. A kukorica utóéréséhez 3—5 hét szükséges. A fosztást gondosan végezzük, válogassuk ki a legszebb csöveket és a többit a fogyasztásra szánt kukoricával tároljuk. Az éretlen kukoricának azt a részét, amelyet takarmánynak akarunk felhasználni, inkább silózzuk le. A silózott a tejes-érett kukorica a hízósertések abrakának felét, sütőtök etetésénél pedig az összes takarmány 60 százalékát képezheti. Lósi Béla, Kolta Kifizetődik a kacsatenyésztés A kacsatenyésztés igen jövedelmező, pedig erre egyes szövetkezetekben igen kevés gondot fordítanak. Ebben az évben a kasútíak több mint 1920 kacsát hizlaltak. Eddig már 50 000 korona tiszta hasznot vettek be belőlük. A szövetkezet tagjai a kacsatenyésztési munkálatoknál a többi állattenyésztési munkálatokhoz mérten kevesebb termelési költséggel dolgoznak és így a munkaegységük jelentősen meggyarapodik. —k—-* *Huszonöt mázsa lucernamagot csépeltek ki A vízkeleti szövetkezetben már azelőtt is foglalkoztak a lucernamag termelésével. Ebben az évben Modrocky elvtárs az első mezőgazdasági csoport vezetője különösen felhívta figyelmüket a lucemavetömag biztosítására. Ezt tett követte, kiválasztották a legjobb táblát és a lucerna szépen megnőtt. Néhány nappal ezelőtt 25 mázsa lucemamagot csépeltek ki.-p„Rend a lelke mindenne к“ A hímpor a méhek életszükséglete Miként az emberi test nem nélkülözheti a fehérje és zsírtartalmú ételeket (tej, sajt, tojás, hús, stb) melyek nélkül a test elkorcsosodik és fejlődésben viszamarad, éppúgy a méh szervezete is megkívánja a fehérjét és a zsírt. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy tavasakor csak azok a méhcsaládok gyarapodnak kielégítően, amelyek nyáron és ősszel elegendő tartalék virágport gyűjtöttek. A hímpor rendes emésztése következtében a méhek fejében elhelyezett golyócska alakú mirigyei kiválasztják a tejváladékot (pempőt). Ezzel táplálják a fiatal ivadékot. A pempő bőven tartalmaz fehérjét és zsírt. Az anyát is etetik ezzel a tápláló élelemmel a fiatal dajkaméhek. A pempő nagyban befolyásolja a petézést. Ha a dajkaméhekríek nem jut elegendő hímpor, pempőkiválasztó mirigyeik elsatnyulnak. A fiatal ivadékok pempő hiányában elpusztulnak, sőt maguk a dajkaméhek is ilyen sorsra jutnak. Ebből megállapíthatjuk, hogy a hímpor a méheknek fontos életszükségletét képezi. Nélkülözhetetlen a méhcsalád életében. A méhésznek nagy gondot kell fordítania arra, hogy méhei az elegendő mennyiségű szükséges táplálékot beszerezzék. Ha vidékükön nincs elegendő virágport termő növény, akkor a méhésznek keli termelni. Erre a célra ajánlom a következő növényeket: baltacím, vöröshere, repce, mák, napraforgó, kukorica, kender, gyümölcsfa, gesztenyefa, mogyoróbokor, fűzfa, korai és késői virág zású akác, ecetfa, égerfa, barkás bokrok és hársak. Ne mulasszuk el a virágpor gyűjtését se. A leszedett barkákat otthon érni hagyjuk, megszárítjuk és papírosra vagy papírdoboz aljára szórjuk, nem lépekre, mert azok fertőzöttek lehetnek. Majd üres kaptárba tesszük a méhes elé. A méhek elhordják. — Mézzel vagy cukrosszörppel ne etessük fel, mert a méhek csak rágószervek segítségével tudják értékesen felhasználni a hímport. Szörpbe keverve csak nyelvükkel szívják és ezáltal átmegy a testükön felhasználatlanul. A hímport tartalmazó lépeket cukorporral gyengén boszórjuk és vízzel bepermetezzük. Ezáltal a hímporra kéreg képződik. Még újságpapírba is becsavarhatjuk a molylepkék ellen, de ne kénezzük. Száraz helyen raktározzuk el, hogy tavaszra a méhcsaládokat felsegíthessük vele. A szójaliszt a természetes hímport nem helyettesítheti, még kevésbé az élesztő. Knopp Lőrinc, Bratislava A rablás előidézője: a méhész Míg valaki a rablás beszüntetéséről bőséges tapasztalatokat szerez, igen nagy tandíjat kell fizetnie. Óvatos méhész méhészetében nem szabad előfordulni a rablásnak. De mindenki volt kezdő és egyszerre nem tanulhatta meg a védekezést, illetve a bajok megelőzését, ezért kell róla írni és megvitatnunk. Méhésztársaim sokat emlegetik, hogy ki a rablás előidézője. Ha a rablás bármilyen okból kitör, azt mindig a méhész idézte elő. Például bordásfalán időben felbontja a kaptárt, kjszedi a kereteket és a kaptár oldalához támasztja. A kint röpködő méhek megérzik a szagot és máris rácsapnak a keretre. A méhész az idegen méhekkel együtt tudja csak visszarakni a kaptárba. A megzavart család a belső rend helyreállításával van elfoglalva, a védekezésre nem is gondol. Az idegen méhek teleszívják magukat mézzel és hazaszállnak, majd visszatérnek, de többedmagukkal. — Minél többször fordulnak a szerzett zsákmánnyal, annál többen csatlakoznak hozzájuk. Ennek megelőzésére is tapasztalat szükséges. S ha valamely család álanyássé válik és emiatt tör ki a rablás, annak is a méhész az oka. Párzáskor, ha fiatal anyának nem sikerül visszatérnie a kaptárba és a méhész ezt figyelmen kívül hagyja, kész a baj. A család legyengül, csak a sok here marad a kaptárban, nincs védóerő és itt is előidézódött a rablás. A családot tehát addig kell figyeli», míg a fiatal anya nem petézik. Azután már nyugodtak lehetünk, mert a család rendben van. Legyen bármilyen gyenge is egy család, ha nem zavarjuk meg olyan munkával, ami a rablást előidézi és a méhekkel borított keretek mellett egynél nincs több fedökeret, akkor a méhek megvédik magukat a kutatók, illetve a rablók ellen. A családokat figyelni kell az első kirepüléstől betelelésig. Ha ezt megtesszük, akkor nem lesz baj álanyás családok kezelésével és a rablás elleni védekezéssel. Zólyomi Lajos, Zseítz Az anya Keveset tudunk róluk, mert ritkán küldenek vizsgálatra anyát a méhészek. Elpusztítják, ha rosszúl petézik, vagy nem kutatják okát, ha elvész. A munkásméh fertőző betegségei közül a gyomorvészt és atkakórt az anya is megkapja. A gyomorvészes anya petefészkében satnyulást állapítottak meg. Gypmorvészes családban gyakori, hogy az anya igen rövid életű. A család anyát nevel az elpusztult helyébe, de az új is hamarosan pótlásra szorul. Különleges beteigségek A feketekór (melanosis) főképpen a petefészket, az ivarszerv többi részét és a vastagbelet támadja meg. betegségei Ügylátszik, hogy többféle kórokozó idézi elő. A beteg szerv megfeketedik. Az anya nem tud petézni. Egy Nosemához hasonló kórokozó a vérrel jut szét. Az izomzaton és bélcsatornán kívül nevezetes székhelye a petefészek. Magukban a petékben is megtalálható. A petevezetők eltömődése miatt az anya meg sem tudja kezdeni a petézést. Az ilyen anya potrohának vége feltűnően vastag. Az anya ivarszerve hiányosan fejlődhetik: petefészkek vagy petevezeték nincsenek. A petefészek elsatnyulása gombás fertőzéssel is járhat együtt. Segítség. Az anya minden betegsége és rendellenessége, ellen legjobb segítség a tervszerű anyacsere. Afrika viasztermése Afrika fontos viasztermelő. Első helyen Tanganyika áll. Mostani kivitele 650 tonna. (Az angolok tonnája 1016 kg). Utána Portugál Nyugat- Afrika következik. 150 tonnával. Az afrikai viaszban sok a méhszurok (propolisz) és igen illatos. Nyúlékonyabb pl. az . Amerikai Egyesült Államok viaszánál. Műlépnek tehát kevéssé alkalmas, a belőle készített gyertya is jobban füstöl. Ára a világpiacon más viaszokénál alacsonyabb. Tanganyika viasztermelését a németek fejlesztették. Azelőtt nem volt nagy szerepe a tanganyikai méhviasznak a kivitelben. 1905-ben már a harmadik helyre került Tanganyika kiviteli árúi között, mindjárt a gumi és kopra után. 1906-ban 383 tonnára emelkedett a kiírtéi, azóta pedig egérre nő.
