Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-30 / 39. szám
Fdldmfives 1956. september 30. Tabletták — baleset ellen KERESZTREJTVENY ORVOSI TANÁCSADÓ Emésztő szervekről és a táplálkozásról Az А-vitamin jótékony hatásáról már eddig is sok dolog volt ismeretes. A Karlsruhéban ülésező orvoskongreszszuson azonban újabb érdekes bejelentések hangzottak el az A-vitamin alkalmazásának egészen új területeiről. A Frankfurter Rundschau című nyugat-német lap, amely a legfrissebb А-vitamin kísérletekről számol be, az idevonatkozó észleleteket a karlsruhei orvoskongresszus eddigi legnagyobb meglepetésének nevezi. A karlsruhei közlekedés-lélektani intézetében folytatott nagyarányú kísérletekből ugyanis kiderült,4 hogy olyanok, akiknek gépjárművezetői igazolványát már számtalanszor megtagadták, mert valamennyi gépjárművezetői vizsgán megbuktak, A-vitaminkurás kezelés után játszi könnyedséggel tették le a vizsgát. Az ok: a kéthetes А-vitamin kezelés kiküszöbölte az illetők figyelmetlenségét, az idegrendszer esetenkénti gyengébb működését, s jgy képesek voltak arra, amire azelőtt nem: élesszemű megfigyelésre, gyors reagálásra, kitartásra és nagyobb arányú összpontosításra. Bebizonyosodott az is, hogy teljesen egészséges autóvezetők számára szintén előnyös az A-vitaminkúra, mert felfokozza megfigyelőkészségüket és nagymértékben kiküszöböli azokat az okokat, amelyek számtalan autóbalesethez vezettek. • Az А-vitamin kezelés, amelynek során két hétig napi 150 ezer egységet juttatnak a szervezetbe, félévig tartó biztonságot nyújt a hatás elérésére. „A karlsruhei orvoskutatócsoport bejelentései sokáig izgalomban tartják majd az orvostársadalmat“ — írja a Frankfurter Rundschau, amely a továbbiakban arról tudósít, hogy a megkezdett kísérleteket most már nemcsak autóvezetőkre, hanem üzemi munkásokra és iskolás gyermekekre is kiterjesztették. Az első eredmények máris a szóbanforgó üzemek baleseti százalékának csökkenéséről, sőt a Sv ejtgyártás csökkenéséről is tanúskodnak. Az iskolás gyermekeknél a kedvező hatás a tanult anyagok jobb megértésében, a felfogóképesség növekedésében' mutatkozott meg. A karlsruhei kísérletek — hangsúlyozza befejezésül a lap — alighanem még igen sok dolgozót hoznak mozgásba, az orvostudomány a kutatásnak eddig az ezen kevéssé feltárt területén. Vízszintes: 1. Kedvenc lapunk, amit szívesen olvasunk. 13. Szórakoztató együttes. 14. Nem így. Leány név. 16. Ez a sertés legjobb a hizlalásra. 17. Nélkülözhetetlen anyag. 18. A kommunizus fő célja a . . . 19. A patak elődje, 20. Nem mindjárt. 22. Nyereg van a hátán. 24. Rossz gyereknek mondjuk. 26. Betű, ahogy sokan kimondják. 27. Erdei állatka. 28. Egy szín keverve. 29. Két egyforma hangzású szó és mégis nagy különbség van köztük. 30. Kell, hogy minden gazdaságban legyen. 33. Kiss Ferenc. 34. Vigyáz. 35. Érái. 36. Ilyen rétes is van. 38. Dalskála. 39. Az épület fő része a ... 40. Vízben él. 41. Sütőben a rétes. 43. Egyforma betűk az ábécéből. 44. Y. E. О. K. 46. Télen a vasúton az „Udalová“ szerint dolgoznak. 47. A medve kedvenc eledele, a ... 49. Puskás Öcsi is az. 51. T. M. 52. Palócosan mondva „verhet kend“. 53. Zsoké ülőke. 55. Fordított vég. 57. Hibás előd. 58. Kanyar. 59. Folyó idegenben. 64 . .. azért is. 65. Ezt a lapot azért szeretik, mert tanít és szórakoztat. Függölegs: 1. Ebben a lapban a méhészek és vadászok is szeretnek böngészni. 2. Ilyen időmérő is van. 3. Mint a vízszintes 15. 4. Cipőtisztító eszköz. 5. Régi űrmérték. 6. Idegen helyeslés. 7. Félelemben kitör a .... 8. Régi nyerő játék. 9. Az élet sója a .. . 10. Bírósági személy. 11. V. Y. 12. Ez a lap nem hiányozhat egyetlen egy család asztaláról sem. 17. Vezető személyiség. 19. Letűnt méltóságok. 21. Szabó Lajos. 23. Éjjel-nappal az időt méri. 25. Ami nem ismer kivételt, ez a ... 31. Papok' forgatják leginkább. 37. A pék teszi. 40. Kérdő szó. 42. Bibliai alak. 43. Ez tévedés. 45. Ne tölts! 46. Fordított öröm. 48. Ilyen lap is van. 49. G. T. M. 50. Veres Ernő. 54. Van hamis is. 56. Nem halott. 58. Nem oda. 60. Láng Zoltán. 61. Ha nem normális, akkor (?) 62. Nem fösvénykedik. 63. Mint a 62. sz. függőleges. A rejtvény helyes megfejtői között öt értékes könyvet sorsolunk ki. Beküldendő: Vízszintes 1, 16. 30 46, 59, 65; függőleges 1, 12, 46. 48 Beküldési határidő: október 14 A nyertesek névsorát lapunk október 21.-i számában közöljük. Emésztőszerveink főleg a hasüregben foglalnak helyet. A mellüreget a hasüregtől a rekeszizom választja el, mely az alsóbordák magasságában van és a lélegzésnél jut szerephez. Az emésztőcsatorna tulajdonképpen már a szájjal kezdődik. A felvett táplálék emésztési előkészítése már a szájunkban kezdődik. Fogainkkal összeaprítjuk az ételt, amely nyállal keveredve könnyebben csúszik le a nyelöcsövön. De a nyálnak ezenkívül már emésztőszerepe is van, amelyről bővebben az emésztésnél szólunk. A nyelés — mint tudjuk — néha nem sikerül és az étel vagy ital „cigányútra“ téved, ami azt jelenti, hogy az étel vagy ital a nyelőcső helyett a légcsőbe kerül. A szájüreg ugyanis a garatban folytatódik és ebből a közös garatból ágazodik el az út egyrészt a gégén keresztül a légcsőbe, másrészt a nyeldeklővel elzárható nyelőcsőbe. — Az embernél a légcső van elől, mögötte foglal helyet a nyelőcső, ezért van szükség a nyetdeklő működésre. Ha az étel vagy ital véletlenül mégis cigányútra tévedt, azonnal erős köhögési ingert vált ki, amely kilöki a tüdőből az odatévedt ételt. Az étel a nyelöcsövön keresztül a gyomorba jut, amely már a hasüregben van. A gyomor falában sok emésztőnedvet termelő mirigy van és itt már erőteljesen indul meg a felvett táplálék vegyi szétbontása, tehát az emésztés. Meg kell jegyeznem, hogy a gyomormirigyek működése már az étel gyomorbajutása előtt megindul. Már az étel szaga és íze is kiváltja a gyomornedvek kiválasztódását, sőt elég csupán rágondolni az evésre és máris megindul ez a . hogy a burgonya az Andok lejtőin még ma is vadon nő. Európába a spanyol hajósok hozták be 1560- 1570 között. Nálunk először Árva megyében termesztették. . hogy a haj minden 2-6 év között észrevétlenül kihull, s helyébe új nő. Az őszülésnél nem a meglevő haj őszül meg, hanem váltáskor nő ősz új hajszál. . hoay 100 évvel ezelőtt készítették az első petróleumlámpát. . hogy a 65 kg súlyú egészséges emberben 3,30 kg vér kering, amelyben körülbelül 16 billió vörös vérsejt van. . hogy a legjobban izzad a ló, míg a macska, majom, sündisznó csak a talpán izzad. Egyáltalán nem izzad a kecske, egér, nyúl, kutya. folyamat. Ez vonatkozik a szájba ömlő nyálmirigyekre is. Bizonyára mindenkinek — ahogy azt mondani szokás — „szájában volt az íze“ valami jó falatnak, amikor azt látta. Viszont, ha étvágytlanul eszünk, vagy túl gyorsan dobáljuk az ételt magunkba, nem képződik elegendő emésztőnedv és az étel „megfekszi“ a gyomrunkat. Ezért együnk étvágy-’ gyal és feltétlenül fegyelmezetten. Rendes körülmények között nem vesszük észre a gyomor működését. Az étel a gyomornedvekkel összekeveredve, rövidebb-hosszabb ideig a gyomorban marad. Ha a gyomor elvégezte munkáját, az étel a vékonybélbe kerül. A vékonybél azon részét, amely azonnal a gyomor után következik „duodénumnak“, vagy „patkós bélnek“ nevezzük. Ez tehát a vékonybél kezdeti részének tekinthető. Ebbe a patkós bélbe torkollik a két legnagyobb emésztőmirigy, a máj és a hasnyálmirigy kivezető csöve. A vékonybél a vastagbélbe folytatódik. A vastagbél a vakbéllel kezdődik, amelyből vakon végződő csonka féregnyúlván lóg le. A vastagbél kezdetét „hurkabélnek“ nevezik, a végét pedig szigma-alakú görbülete miatt „szigma“-bélnek hívják. Ennek folytatása pedig a végbél, amelynek kivezető nyílása az úgynevezett végbélnyílás az emésztőcsatorna végét jelenti. A belek falában is mirigyek vannak beágyazva, amelyek egyrészt az emésztést segítik elő, másrészt a kiválasztásra kerülő nyák és bélsár könnyebb mozgását. A meg nem emésztett tápanyag bélsár alakjában távozik a végbélnyíláson keresztül. Or. Timkó Pál .. hogy a második ötéves terv folyamán kb. 34 ezer magasnövésű fát telepítünk Szlovákia hiányos erdeiben. . hogy Ceylon szigetén van az ú. n. Adams Pik nevű 2260 méter magas hegycsúcs, melyen egy másfél méter hosszú és fél méter széles, 5 cm mély lábnyom formájú bemélyedés van, amelyet a hinduk Siva isten, a mohamedánok pedig Ádám lábnyomának tartanak. Az egész lábnyom drágakövekkel van kirakva, felette ernyő van. Az indiaiak zarándokhelye. . hogy 1960-ig 9120 új szakembert kap mezőgazdaságunk, ami 3S százaléknyi emelkedést jelent a mostanihoz viszonyítva. —ke— — Beküldte a sajtónap alkalmából. Szabó István, Alsővárad. — TUDJA-E...? KOLHOZEMBEREK AVorosilov-kolhoz központi szérűjén géppel hajtott magtisztítók osztályozták a gabonát, és szállítószalag rakta teherkocsikra. Általában ebben a kolhozban, ahol lehetett, mindenütt, géppel dolgoztak. A szérű gépi berendezését a kolhoz gépésze kezelte. — Östehetség ez a gépész — jegyezte meg Rebríkov. — A katonaságnál sofőrként szolgált, megismerte a motort. Miután leszerelt, elment a - gépállomásra traktorosnak, aztán a k lhozban kezelte saját gépeinket. — Önállóan tanulmányozta a gépeket, könyvekből tanulta meg a technikát, és annyit tökéletesített rajtuk, hogy már nem is tudjuk számontartani az újításait. Olyan tehetséges gépész, hogy párját ritkítja. A mi kolhozunkban sok a tehetséges ember! Eszembe jutottak Lenin szavai arról, hogy csak a szovjet rendszerben fejleszthetik ki képességeiket a népben — a frissen buzgó forrásban — rejlő tehetségek. Valóban minden falu a tehetségek forrása. A Vorosilovkolhoznak is megvan a brigádvezetőkből, munkacsapat-vezetőkből, az állattenyésztési farmok vezetőiből álló parancsnoki kara. A kolhoz tág teret nyújt képességeik kifejlesztésére, nemcsak saját maguk, hanem az egész közösség hasznára. — A Komszomol-szervezet titkára csatlakozott hozzá. Nekem magyarízta: Mi lett volna a faluban, ha nincs kolhoz? A háború után a sok özvegyen maradt asszony, a családfenntartó nélkül maradt sokgyermekes család mit tehetett volna? Éheztek, vagy S kuláknak dolgoztak volna — ami különben is mindegy. Minden tőkés országban ez az özvegyek és árvák sorsa a faluban. A kolhoz azonban adott nekik erejükhöz mért munkát és kenyeret. Nem engedte meg, hogy a faluban az egyik ember kizsákmányolja a másikat. Ezért is szereti a mi népünk a kolhozt és elképzelni sem tudja, hogy kolhoz nélkül is lehet élni. Ahol kolhoz van, ctt nincs igazán árva. Kérem, magyarázza ezt meg otthon a hazájában, ahol, amint hallom, még sok az egyéni gazdálkodó. Ütünk kukoricaföldeken keresztül vezetett. Rebríkov a sötét zöld vastag szárakból éppen hogy kikandikáló címerekre mutatva, Trojepolszikijhoz fordult: — Azt hiszem, senki sem mondhatja, hogy nem hallgatunk Nyikita Szergejevics szavára. „Ki az a Nyikita Szergejevics? — kérdeztem magamban. Azt tudtam, hogy az о oszok a tiszteletet azzal is kifejezik, hogy az emberről nem vezetéknevén, hanem kereszt- és apai nevén beszélnek. Leninről, amíg élt, az oroszok nem mondták, hogy „Lenin elvtárs“, hanem így: „Vlagyimir Iljics“. Valamennyien nagyon hálásak lesznek még Nyikita Szergejevicsnek — jegyezte meg az író, — mert elsősorban neki köszönhetik az állattenyésztés fellendülését. Hopp, megvan: Hruscsov! Ny. Sz. Hruscsov, így szoktuk írni. Ez az „Ny. Sz.“ — Nyikita Szergejevics. Szégyeltem beismerni, hogy nem tudtam, és megkérdezni sem mertem, hogy eltaláltam-e. De nem is volt rá szükség, mert amikor Trojepolszkij arról beszélt, hogy a kolhoztémával foglalkozó írók júliusra tervezett konferenciáját azért halasztották el, mert Nyikita Szergejevics ezidőben Genfben Eisenhowerrel és Edennel tárgyalt — minden kétségem eloszlott. Ha a kolhozelnökök és írók, akik személyesen nem ismerik, „Nyikita Szergejevics“-ként beszélnek (a párt első titkáráról . — ez mindent megmond: az ilyen vezető biztos lehet abban, hogy a nép szereti és követi. „Adj nekünk zsemlyét, Nyikita Szergejevics!" Szentyurov felesége összesen ötven évesnek látszó, jól öltözött, szerény magatartású asszony. A hangosbeszédű és parancsoló hangú Szentyurov otthon számomra meglepően csendes és udvarias volt. A vendégekkel Zinaida asszony rendkívül szívélyes, de tartózkodó; hiszen már második napja voltunk vendégei, és bizonyára sok gondot és munkát okoztunk neki, mégis csak futólag láttuk, nem kereste az alkalmat, hogy elismerő szavainkat és bókjainkat élvezze. Az volt az érzésem, hogy mentes volt a nők egyik gyakori hibájától, a hiúságtól. Ezúttal a verandán terítettek. Az asztalnál jó hangulat uralkodott, mindenki örült a beszolgáltatás sikerének. A ház gazdája pezsgőt bontott, s bevallom őszintén, ez volt az a szovjet gyártmányú ital, amely valóban ízlett nekem. Jobb, mint a mienk. Hruscsov elvtársra terelődött a szó. — Tudjátok-e, hogy idevalósi, kurszki! — mondta Szentyurov. (A belgorodiak azt mondják, hogy belgorodi, a harkoviak meg azt, hogy harkovi, — szóval Hruscsov mindenhovávalósí). — Minden évben eljön a falujába látogatóba, az öregek mer nem azt mondják neki, hogy „Hruscsov elvtárs“, sem azt, hogy „Nyikita Szergejevics“, hanem úgy nevezik, ahogy mezítlábos falusi gyerkőckorában szólították „Nyikiska“, „a mi Nyikiskánk“. Szóval elment Nyikita Szergejevics az egyik kolhoz szérűjére, az asszonyok rögtön körülvették, s elmondják a bajaikat. — Mi a kívánságotok? — kérdezte Hruscsov. — Adj nekünk zsemlyét, Nyikita Szergejevics, amilyent a városi lakosok kapnak! — szólalt meg hosszú gondolkodás után az egyik asszony. — Ki mondta, hogy ne egyetek zsemlyét?! Ti terveztétek a gabonát, kaptok eleget a munkaegységre, őröltessetek belőle fehérlisztet, vagy hagyjátok meg az elnökötöknek, hogy kolhozotok fehér lisztből süssön nektek olyan kalácsot, amilyent akartok. . . . Ez tőletek függ, nem tőlem, ti vagytok a föld, a kenyér gazdái! Az asszonyok összenéztek, elnevették magukat, aztán az egyik megszólalt: — Hiszen kalácsunk az van, de mi igazi városi zsemlyét szeretnénk. És különben is, mi csak nem tudtuk, mit kérjünk tőled .. . Cséplés — cséphadaróval Másnap, hétfőn, tervünk szerint a Vörös Október kolhozba kellett utaznunk. Szerénységünk tiltotta, hogy tovább élvezzük a párttitkár vendéglátását, és 9 órakor elindultunk a szállodából a helyi vendéglőbe, hogy megreggelizzünk. Igen, egy kicsit korán jöttünk — az orosz ember nem üres kávét iszik reggelire, hanem valami olyasmit eszik, hogy délután háromig vagy Ötig meg ne éhezzen. — Csak tizenegyóra tájban készülnek el a friss meiegételek — közölte velünk közömbösen a pincérlány. — Csak vagdalt húsból készült pogácsa (nyilván az előző napról maradt) és tea kapható. Szerény reggelink után megjelentünk Szenyturovnál, hogy elbúcsúzzunk. A párttitkár azzal fogadott, hogy még nem mehetünk el. Vera Kuzminicsna kolhozelnöknő telefonált, és szinte könyörgött, úgy kérte, hogy hozza el Ovecskint a kolhozba. El kell menni a kolhozelnök asszonyhoz: — Jó, hát akkor induljunk — mondta Ovecskin. — Nem úgy van az, először reggelizni kell — így Szentyurov. — Mi már reggeliztünk. — Az anyátok mindenit! Hát nem tudjátok, hogy az én vendégeim vagytok ? Még egyszer megreggeliztek és kész! Engedtünk az erőszaknak. Reggeli után egyenesen a város szélén elterülő kolhozba hajtottunk. Szigelnyikova Vera Kuzminicsna, a kolhoz elnöknője várt bennünket, pontosan mondva Ovecskint, akinek nagy tisztelője volt. Vera Kuzminicsna eredeteiig agronómus volt, mint a legtöbb jelenlegi kolhozelnök és harmadik éve irányítja a kolhoz gazdaságát. Igénytelen külsejű, szerény megjelenésű, filigrán, alig harmincéves asszony. Természetesen megakarta mutatni nekünk kolhozának gazdaságát. A kolhoziroda mellett rendezték be a központi gabonaszérűt. A nagy magosztályozó mellett egy kis gép is működött, amely igen egyszerűen választotta el a pelyvát a tiszta búzától: a kis motorral hajtott gép egy rövid, sebesen haladó futószalag segítségével nagy sebességgel repítette ki magából meredeken, mintegy 45 fokos szögben a gabonát. A súlyosabb szem távolabb repült, a könnyebb pelyva kihullott a gabonasugárból és közelebb esett a földre. Az asszonyok csak összeseperték a géphez közelebb lehultt pelyvát. Bár a gép, kisméretű, naponta mégis több vagón búzát tisztít meg. Emiatt a kolhozokban nagyon szeretik. Máshol is láttam ilyen egyszerű magtisztítót. özvetlenül a legkorszerűbb gép mellett ott láttam a földművelés régi,, technikáját“ is: Az asszonyok hadaróval csépelték a rozsot. Néhány percre Arszenyev és Szentyurov is beállt a csépelők közé. Erélyesen és szaporán kell a hadarót a földhöz verni. Nem könnyű munka. Megkérdeztem: — Miért csépelnek kézzel, nincs talán cséplőgép? Felvilágosítottak: — A szalma végett csépelünk kézzel. A zsúpozáshoz, a szalmatetős gazdasági épületek tetőinek javításához ép szalmára van szükségünk. A cséplőgép és a kombájn azonban öszszetörj a szalmát, az már nem alkalmas a tetőfedésre. Így tehát a tetőhöz szükséges szalmát csak kézzel csépelhetjük ki. (Folytatása következik)
