Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-03-25 / 12. szám

1956. március 25. íves A KÖZÖSBEN SZEBB AZ ÉLET Megváltozott Kanod Ilona nézete Tomboló hóvihar söpör végié Der eg­­nyő utcáin, de Kanóci János, a szö­vetkezet növénytermelő csoport veze­tőjének szobájában kellemes meleg van. A vasárnap délután ünnepies hangulatát még jobban kiemeli a te­rített asztal. Nem hiányzik róla, a mákoskalács, meg a jó házi kisüsti szilvórium sem. Csak a havatszóró szél süvítése töri meg a szoba ünne­pi csendjét. Az ablakon keresztül sze­münk elé tárul az e^ukori nagybirtok helyén épült szövetkezet. Ma már egé­szen más képe van az egykori nagy­birtoknak. A régi é-ületeket tataroz­ták, amellett új tehénistállót, sertés­­hizlaldát és dohányszárvtókat építet­tek. Bizony sok fáradságba és sok ki­tartó munkába került, amíg a szövet­kezet elérte mai színvonalát. Kanóci Jánosnak Sok kellemetlen­séget kellett leküzdenie a kezdet kez­detén. Amikor elmondotta feleségének, ho^y a szövetkezetbe akar lépni, olyan patái át csapott az asszony a házban, hogy beidet volna egy kisebb háború­nak. — Mi dolnod van neked a szövet­kezetben, a sok senkiházi közötti Te jó gazda vagy, hogy tudnád annyira, lealacsonyítani magad, hogy együtt dolgozz a szövetkezeti tagok­kal? — hangoztatta, nap mint nap, Ilona, a felesége. A legnagyobb ve­szekedés azonban akkor volt köztük, amikor János mégiscsak belépett a szövetkezeibe és elvezette az állatokat a közös istállóba. — Jól van hát, — fenyegette az asszony, de tudd meg, hogy inkább a küszöbön ülök egész nap, de akkor se megyek abba a híres szövetkezetbe dolgozni. Nincs is azon mit csodálkozni, hogy abban az időben gyakran látták Já­nost a kocsmában. Он talált meg­nyugvást, italba fojtva minden bá­natát, haragját. — Szépen gazdálkodtok ám a szö­vetkezetben. Mindennap a kocsmában ültök, az állatok meg bőgnek az éh­ségtől, a határt meg maholnap tel­jesen ellepi a gyom, — szájaskodolt a felesége. Sajnos, igaza volt akkor az asz­­szonynak. Rosszul gazdálkodtak még akkor, meg a lopás sem volt ritka­ság. A nap már magasan járt, mire a határban dolgozni kezdtek az em­berek. — Semmi sem tart örökké — mond­ja a közmondás. A deregnyői szövet­kezetben is beharangoztak a régi, tervszerűtlen gazdálkodásnak. Az év­­zá:ó taggyűlésen összedugták fejüket az EFSZ tagjai és új elnököt válasz­tottak, Hudák Sándor személyében. A vezetőségbe is új, megfelelő emberek kerültek. A gyűlésen a termelési ter­veket is jóváhagyták, melyek maguk­ba foglalták a szövetkezeti gazdálko­dás egyes pontjait és új kedvvel lát­lak a munkához. Kanóci János felesége, az egykor oly sokat szájaskodó Ilona, ma má' mosolyogva mondja: —• Nincs mire panaszkodnom, már több mint két éve megváltozott q helyzet a szövetkezetben. A két év alatt megtakarított pénzből megjaví­tottuk a házat, bútort, rádiót vásá­roltunk és a bankban is van pár száz koronánk. A múlt évben több mint 8000 koronát kaptunk előlegként, zár­számadáskor meg 7600 korona állt a házhoz, a természetbeni javakon kí­vül. De nemcsak ők, hanem a szövetke­zet többi tagia is. szép összeget ka­pott zárszámadáskor. Balázs János 6000, Bodnár Sándor 6200, Bobencs József pedig 8000 koronát vitt haza az évvégi zárszámadás napján. A deregnyői szövetkezet már kihe­verte a kezdeti nehézségeket. A múlt évben már 200 százalékra teljesítette a sertéshúsbeadást. Két év alatt 8-ról 20 koronára emelték a munkaegység értékéi s így ők érték el a legjobb eredményt a nagykaposi járásban. Kanóci Ilonának is megváltozott a nézete. Megértette a közös gazdálko­dás jelentőségét és előnyét. A szö­vetkezetről szárnyrakett koholmányok, melyeket egykor még ő is megtoldott, már eszébe sem jutnak. Most nagy lendülettel és szorgalommal dolgozik s azon töri fejét — mint általában az asszonyok, — hogy mire is lenne még szükség. R—о Újabb előkészítő bizottság . . . Tizenegy kis- és középgazdálkodó a hernádmenti Tepličany községben már aláírta a belépési nyilatkozatot.. Az elmúlt napokban megalakították az előkészítő bizottságot is. A jöven­dőbeli szövetkezeti tagok most nagy agitáciős munkát fejtenek ki, hogy a többi földművest is meggyőzzék a szövetkezeti gazdálkodás előnyéről s hogy így már március 20-án hozzá­foghassanak a III. típusú EFSZ alap­jainak lerakásához. Iván Sándor — • -Egy új szövetkezet tervei A párkányi járás Garampáld köz­ségében pár héttel ezelőtt alakult meg a szövetkezet. Ennek ellenére alaposan felkészültek a tavaszi mun­kákra. De szükség is van erre, hiszen 350 hektár földön kezdték meg a kö­zös gazdálkodást. Az új szövetkezet tagjai, élükön Pap Józseffel, az EFSZ elnökével ala­posan megvitatták a tennivalókat. Az összes tavaszi kalászosokat sűrűsoro­­san vetik. A Garam mellett 10 hek­tárnyi területen kertészetet létesíte­nek, mivel a kertészeti munkákhoz kitűnően ért Krupec Ferenc. Megdönthetetlen bizonyítékok A nádszegi EFSZ a múlt évben a tejbeadást 100 százalékra teljesítet­te és terven felül 90 200 liter tejet adtak be. Ezzel szemben a 251 magángazdálkodó 800 hektár földet művel s a tervezett 180 618 liter tej helyett, csak 109 200 liter tejet adtak be. Ez a helyzet a sertéseknél is. A szövetkezetesek 247 mázsa sertés­húst adtak be ierven felül, az egyénileg gazdálkodók pedig a tervezett 396 mázsa helyett csak 308 mázsát adtak be. A felsöszeli EFSZ pl. búzából 28,7 mázsás hozamot ért el s ugyanebben a községben a magángazdálkodók átlagtermése csak 16 mázsa volt. Megdönthetetlen bizonyítékok ezek a nagyüzemi gazdálkodás előnyére. Krajcsovics Ferdinand e Uj tagok a nagykaposi EFSZ-ben A nagykaposi EFSZ-ben nap nap után lépnek be új tagok. Ezek kö­zött találhatók olyanok is, akik már az 1953-as évben tagjai voltak az EEjSZ-nek, de a kulákok befolyásira kiléptek. Ezek közé tartozik_ Szabó \Alídrás is, aki belátta azt, hogy az egyedüli helyes út a mezőgazdasági dolgozók számára az EFSZ-ben van. Sárosi Sándor kisgazda, ezidáig kis földterületen gazdálkodott s e­­mellett az iparban is dolgozott. Belátta azt, hogy nem érdemes két szé­ken is ülni s mivel a földművelés eredeti foglalkozása, az iparból vissza- - tért a földművelésre és ő is belépett az EFSZ-be. Leco Gyula, ipari mun­kás a katonai szolgálat letöltése után szintén a szövetkezetben látja jövő­jét, Szabó Istvánnal együtt, aki eddig, mint villanyszerelő dolgozott. Eze­ken a tagokon kívül még sok kis- és középparaszt szándékozik belépni az EFSZ-be.' Középgazdák! Ne hallgassatok a kulákok aljas propagációira, mert ők azért harcolnak a szövetkezet ellen, mert az EFSZ-ek az 6 gazdaságuk halálát jelentik. Lépjetek be az EFSZ-be, boldogabb és nyugodtabb lesz az életetek. Ladányi József Mi középparasztok nehezen változunk, de ha... \ szepsi járás egyik kis falujá­éban Szádudvarnokon túlnyomó többségben középparásztok élünk. Na­gyon kemények vagyunk, de nem oly kemények, mint a kő, mert mi nem a nagy erők súlya alatt változunk, hanem meggyőző szótól, jó példától lelkesítve, szorgalmasak vagyunk, de különbözünk a méhektől, mert ők ösztönüktől hajtva dolgoznak, mi pe­dig megfontolva teszünk minden lé­pést. Különösen azt a lépést fontoltuk meg, amelyik a szövetkezet felé vezetett. Ezért a megfontolásért egyesek mindennek neveztek bennün­ket, csak jónak nem. Nem egyszer kulákoknak is ti­tuláltak. Csupán Matesz Sándor, a HNB titkára nem változtatta meg módszerét, az okos, meggyőző munkát. Érettünk sokat virrasztóit az irodában papírok közé merülve kissé szomorú arccal... Tudta, hogy ami késik, az nem mú­lik. Most is sokat dolgozik, de jó kedv­vel, bizalommal. Senki sem gúnyolja már, hogy _középparasztok símogatója. Szövetkezetünknek csak egy hóna­pos múltjára tekinthetünk vissza, azóta elért eredményeinkre mégis büszkék lehetünk. Az állatokat na­gyobb istállóba összpontosítottuk, kü­lön a teheneket, külön a növendék- és hízómarhákat. Húszezer koronát kaptunk az ökrök egy részéért, me­lyeket jó munkaszervezéssel számban ugyan kevés, de erőben nagy lóállo­mányunk és gépek helyettesítenek. A megmaradt ökrök sem dolgoznak, hanem a meleg istállóban híznak, gömbölyödnek, újabb húszezresek fe­lé. A tehenek napról napra 'több te­jet adnak, a disznók is gyarapodnak. A tavaszi munkákra is jól felkészül­tünk. A vetőmagot közös magtárakba gyűjtöttük. Egyéb munkákhoz sem várunk mástól bíztatást. Egy hét alatt kihordtuk az összes istállótrá­gyát, ami egész télen összegyűlt. A munkaszervezésnél kötelezettségválla­lásra mtg nem gondoltunk, és azt sem tudta senki, hogy minden mun­kaszakaszon párosversenyhez hason­ló dolgot teszünk. A Ligetjáró nevű dűlőbe hordtuk ki a trágyát. Máskor erre a dűlőre ökrösfogat három-négy, lovasfogat négy-öt szekérrel vitt naponta, most pedig nyolccal-kilenccel. Č zürkületre hajlott az idő, ami­dkor ifj. Viszlay József kifogta lovait. Hét szekérrel vitt a Ligetjáró­­ra. Ügy gondolta, hogy normáját (ami még előtte ismeretlen) így is túlteljesítette. Hiszen magángazda ko­rában felével is megelégedett, de most mégis csak meg kell mutatni a járás régi szövetkezeteseinek, .hogy az újoncok velük is felveszik a ver­senyt. Viszlay Jóskát kíváncsi természete nem hagyta nyugton. Míg lovai jó­ízűen ropogtatták az Ízletes' abrakot, ő addig kiment a ház elé körülnéz­ni. A mezőről Smajda Pisti lovai szá­guldottak hazafelé; lábukat könnye­dén szedegették, mintha egésznap üres szekérrel járatta volna őket gazdájuk, a vígkedélyű 'kiszolgált ka­tona. Jóska Pistit hívta párosverseny­re, de csak gondolatban. És Pisti is csak gondolában fogadta el. Egész nap figyelték egymást, ki visz na­gyobb terhet és ki térül többször. A szekér Viszlay Jóskáék elé ért. — Állj meg egy szóra! — hánya­dik volt ? — Hetedik. Hetedik? Akkor még én is vi­szek egyszer. — De én is — felelte Pista. Mindkét dolgozó megelégedett napi munkájával. Viszlay Jóska azért, hogy a heves küzdelem döntetlennel vég­ződött. — No, majd holnap... gondolta magában ... Korábban kelek, és csak eggyel sikerüljön többet vinnem ... 1VT ásnap úgy is történt, ahogy tervezte. De a két napi munka eredménye mégis csak döntetlen ma­radt. Előző nap, amikor Pisti azt mondta, hogy a hetedik szekérrel vitte, már nyolcadszor térült. Ebbe már Jóska sem kételkedik a csoport­vezető elárulta, hogy Pisti ludasko­­dott. Az ő könyvébe is kilenc van bejegyezve. A feleségem is tud erről, hiszen ő is rakta a trágyát mindkettőnk sze­kerére. És nemcsak az övékre, ha­nem a többiekére is. Már 115 szeke­ret segített megrakni. Az én felesé­gem, az az asszony, aki két hónappal ezelőtt azt mondta, hogy elválik tő­lem, ha belépek a szövetkezetbe. Azt mondta, hogy fiaddal, lányaiddal dol­gozhatsz másoknak, de én nem. Nem hagyom a magamét, amit tíz kör­mömmel szereztem és megőriztem hosszú éveken át. így dolgoznak azok a szádudvarno­­ki középparasztok, akiket azelőtt a HNB titkára csak simogatott. Cs. G. 10 hektáros középparaszt Matesz Sándor Nincsen rózsa tövis nélkül A múlt héten baráti beszélgetés közben néhány órát töltöttem a Szabad Földműves szerkesztőségében. A szerkesztők arcára a jókedv ró­zsákat festett._ A levelezőkonferencia sikerétwl olyan boldogok lettek, hogy verebet is lehetne velük fogatni. Némelyek a levelezők bírálatát is simo­­gatásnak érezték, de én ezzel nem tartom elintézettnek az ügyet. A kon­ferencián én is részt vettem és tanúja voltam, hogy a szerkesztők sok hibát elismertek, de- úgy gondolom, hogy néhányat el is hallgattak, már pedig ennek egyszer s mindenkorra véget kel! vetni. No de nézzük meg a rózsabokrot közelebbről, hátha találunk még né­hány tüskét a levelek között. Tekintsünk be először is a méhészrovat ve­zetőjének fiókjába: Méhészeti panaszlevelek mézfelvásárlásról, permetezéssel meg­ölt méhekről, nagyobb terjedelmű mé­hész-rovat követeléséről, stb. — Hát ezekkel nem történik sem­mi? — Az ügy kivizsgálás alatt van. A privigyei központ, a bratislavai méz­­felvásárló üzem és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal is foglalkozik vele. — Ez kevés. Ne csak foglalkozza­tok, hanem tegyetek is valamit eb­ben az ügyben. Rovatvezető élvtárs, azt mondtad, hogy régi méhész vagy. Azonkívül a méhészeti központban és a Megbízotti Hivatalban is szakértők intézik az ügyet. Ha ez így van, még súlyosabb a vád. A múlt évben 12 vagon mézet hoztatok be külföldről, ugyanakkor a hazai termést nem vá­sárolták fel. — Előre nem lehetett tudni, hogy bőséges méztermés lesz. Tavaly nem a kedvező időjárás miatt került több méz felvásárlásra, illetve kínálatra, hanem a kedvező árak és a rövidlátó szakemberek segítették oda. Azelőtt is termeltek elegendő mézet. A jövőben még többre számíthatunk, de nem szükséges, hogy dinocidos permete­zéssel irtsuk a méheket, azért, hogy ezután is behozatalra szoruljunk. — Vagy attól féltek, hogy ellenkező esetben igen nagy mennyiségű mé­zet szállítunk külföldre. — Igaza van János bácsi, dehát... — Dehát? ... Jól van, békén hagy­lak. A többi tüskét nem húzom ki, hadd szúrja tovább a talpadat. A belpolitikai rovat vezetőjének fiókját is megnéztük Az első tüske egy feldolgozott le­vél: „Debrődön kigyúltak a villany­fények“. Két panaszlevél van hozzá­csatolva. „Ne legyen meglepő, hogy felhá­borodva újabb levelet írok. Címezem a szerkesztőség azon könyvelőjének, vagy mit tudom én, milyen funkcio­­náiusának, aki másodszor értesít, hogv a múltkor tévedésből nem gyúlt ki a Szabad Földműves lapjáú a debrödi villanyfény, de most igazán lehozzuk a következő számban. És abból is kimaradt. Ha a közlést külön kell megfizetni, akkor kérem, közöljék ve­lem és én megfizetem. Ehhez még annyi a megjegyzésem, ha a jövőben is így képzelik elintézni falusi levele­zőinket, nem érdemlik meg, hogy la­pukat terjesszem. Hol itt az igaz­ság?“ A levelezési osztály vezetője átszólt a belpolitikai rovat vezetőjéhez. — Mi legyen a levél sorsa? — Jó ... A következő számban kö­zöljük. — Kipp-kopp-kopp ... zörgött az írógép. Kedves Elvtárs! Leveledet na­gyon jónak találjuk, közöljük. írjál máskor is, stb, A szerkesztő a cikket a nyomdába küldte, ahol ugyan kiszedték, de anyagtorlódás miatt nem került be a lapba, elkallódott a túlszedések út­vesztőjében. Üjabb levelet hozott a posta, újabb követelést. A levelezési osztály veze­tője már ismerte az ügyet. Nem kér dezett senkit, hanem gyorsan lekopog­tatta a választ. „A múltkor anyag­torlódás miatt cikke kimaradt lapunk­ból, de a következő számban feltétle­nül hozzuk“. Azt hitte, hogy ezzel elcsititja a jogosan felháborodott levelezőt. Nem gondolt arra, hogy a tűzre olajat ön tött. De nemcsak Debrődön, hanem a szerkesztőségben is. Most, amikor ez a kis ellenőrzésem megtörtént, már is megrótták a belpolitikai rovat vezető­jét, aki a debrödi villanyfényben szo­­morkodik és személyes látogatással szeretné a csorbát kiköszörülni. Reméljük, hogy Szepesi János kö­vetkező levele megjelenik a Szabad Földművesben és levelének megvála­szolására is több gondot fordít majd a szerkesztőség. Kedves János bácsi! Ön bizonyára tudja azt is, hogy én egy ajándékkönyvet kaptam a korsze­rű műtrágyázásról. Benne a műtrágya neve és használata magyarul van ír­va, viszont a nálunk gyártott műtrá­gyák szlovák név alatt ismeretesek. Mi, magyar nyelvű dolgozók eszerint nehéz helyzetben vagyunk. Magyar könyvből megértjük a szaktanácsot, de nem tudjuk, melyik műtrágyáról van szó. Ha szlovák könyvből olvas­suk, ismerős lesz a műtrágya neve, csupán azt nem értjük meg, milyen talajra szórjuk el. Márpedig az hiba lenne, ha foszforban gazdag talajra foszfort, meszes talajra meszet szór­nánk, tévedésből. Hogy ezeket a hibá­kat elkerüljük, jó lenne a műtrágyák magyar és szlovák nevét összeegyez­tetni. Ezen a téren kérek segítséget János bácsitól magam és a sok dol­gozó paraszt nevében. Obert János Málas Valóban fontos Obert elvtárs kérése, ezért az alábbiakban ismertetem a műtrágyák szlovák-magyar neveit, sőt röviden annak alkalmazási mód­ját is. Draselná soľ = kálisó minden növény alá használjuk. Kainit = kainit. Vetés előtt használjuk minden termény alá. Reform-kali = reformkáli. Zöldség, gyümölcs, burgonya alá használjuk. Siran draselný = káliumszulfát. Dohány, zöldség burgonya alá. Citránfoska = citránfoszfát. Vetés előtt minden termény alá. Siran amónny = ammóniumszulfát. Vetés előtt, de száraz levélre is. Dusíkaté vápno = mésznitrogén. Tizennégy, tíz nappal vetés előtt, vagy gyomirtásra. Liadok ostravský = osztravai salétrom. Vetéskor, vagy levélre minden növényre. Liadok vápenatý = mésžsalétrom. Dusičan amónný = ammóniumnitrát. Vetéskor, vagy levélre alkal­mazzuk. Superfosfát práškový = poralakú szuperfoszfát. Rövid tenyészidejű növényre. Superfosfát granulovaný = Szemcsés szuperfoszfát. Vetőmaggal egy­szerre. sorokba. Thomasová múčka = Thomas-salak. Homokos talajok kitűnő trágyája. Fosforečná múčka = foszforit liszt. Kaszálókra, legelőkre nagyon al­kalmas.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom