Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-02-26 / 8. szám
1956. február 26. fKídmüves Az SZKP XX. kongresszusa óriási alkotó hozzájárulás a béke megőrzéséhez A szovjet nép hatalmas politikai aktivitással és munkalendülettel kő- , szöntotte szeretett kommunista pártja XX. kongresszusát. A XIX. kongreszszus óta eltelt években a Szovjetunió népei a kommunista párt vezetésével | újabb nagy sikereket értek el a szocialista építés befejezése és a szocializ- j musból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján. Ezek a sikerek j büszkeséggel töltik el a szovjet emberek szívét, akik büszkék hatalmas ha- \ A Szovjetunió nemzetközi helyzetéről Hruscsov elvtárs beszámolójából zájukra, nagy és bölcs pártjukra — a kommunizmus győzelmeinek lelkesítőjére és szervezőjére. Február 14-én a nagy Kreml palo tában N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg a kongresszust. Az üdvözlő beszédek elhangzása után újra Hruscsov elvtárs emelkedett szólásra, hogy megtartsa az SZKP Központi Bizottságának beszámolóját. A beszámolót az alábbiakban kivonatosan közöljük. Hruscsov elvtárs beszédében rámutatott arra, hogy a XIX. pártkongresszustól eltelt időszak a legfontosabb időszakok közé tartozik az SZKP történetében, annak a harcnak a történetében, amelyet a párt az ország hatalmának gyarapításáért, a kommunista társadalom felépítéséért, a világ békéjéért vív. A belpolitikában olyan évek voltak ezek, amikor a párt az egész nép érdekeitől vezérelve kritikailag értékelte a mezőgazdaság és az ipar helyzetét, s egész sereg komoly intézkedést tett, hogy a már elért eredményekre támaszkodva újabb nagy lépést tegyen előre az ország szocialista fejlesztésében. Ma már mindenki előtt világos, hogy a párt intézkedései helyesek és időszerűek voltak. Ezek az intézkedések biztosították a szocialista gazdaság szakadatlan fejlődését, a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának további növekedését. A beszámolási időszakban a külpolitikában is fontos események történtek. A szocialista tábor országainak következetes békepolitikája révén bizonyos enyhülés'' váltotta fel a nemzetközi viszonyok nagy veszélyekkel fenyegető feszültségét. Éppen azért, mert a Szovjetunió barátaival, a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országgal együtt, több következetes külpolitikai intézkedést tett, amelyet minden békeszerető erő támogatott, a • nemzetközi élet küzdőterén a javulás reális távlatai nyíltak meg. Hruscsov elvtárs a többi között a következőket mondotta: Korunknak az a fő jellemvonása, hogy a szocializmus kilépeti egy ország kereteiből, és világrendszerré vált. A kapitalizmus erőtlennek bizonyult arra, hogy megakadályozza e világtörténelmi folyamatot. Megcáfolhatatlan ténnyé vált, hogy egyidejűleg két egymással ellentétes világgazdasági rendszer létezik: a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszer, és ezek különböző törvények szerint és ellentétes irányban fejlődnek. A szocialista gazdaság fejlődésének iránya: az egész társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek egyre fokozódó kielégítése, a termelés szakadatlan bővítése és tökéletesítése a legfejlettebb technika alapján; a szocialista országok együttműködésének és kölcsönös segélynyújtásának erősítése. A kapitalista gazdaság fejlődésének iránya: a monopóliumok egyre növekvő gazdagodása, a dolgozó milliók tömegeinek további fokozott kizsákmányolása és életszínvonalának csökkentése, különösen a gyarmati és függő országokban, a gazdaság növekvő militarizálása, a kapitalista államok konkurenciaharcának kieléződése, újabb gazdasági válságok és megrázkódtatások érlelődése. A XIX. kongresszus óta eltelt időszakot a Szovjetunió, valamint az összes népi demokratikus országok népgazdaságának hatalmas fellendülése jellemezte. Még magasztosabbak a népeink előtt megnyíló távlatok. Nincs messze az az idő, amikor a Szovjetunióban széleskörben szolgálja majd az embert az atomenergia, a modern tudomány és a technika többi vívmánya, még teljesebben aknázzák ki a föld mélyének kincseit, leigázzák a hatalmas folyókat, űj óriási földterületeket hassznosítanak, s mindez biztosítja a közszükségleti cikkek bőségét. Meggyőződésünk, hogy történelmileg rövid idő alatt iparosodik a hatalmas Kina, a szövetkezés alapján magas színvonalra emelkedik mezőgazdasági termelése. Jelentősen előre haladnak a szocializmus útján az összes népi demokratikus államok. A testvéri együttműködés szálait erősítve a szocializmus országai önzetlen segítséget nyújtanak egymásnak gazdasági fejlődésünkben. A szocializmus országainak kölcsönös kapcsolatai gyökeresen különböznek a kapitalista világban fennálló kapcsolatoktól. A Szovjetunió jelenleg szerződések alapján 391 vállalat, és több mint 90 külön műhely és berendezés építéséhez nyújt segítséget a népi demokratikus országoknak. A népi demokratikus országoknak a lehető legkedvezőbb feltételek mellett összesen 21 milliárd rubel összegű hosszúlejáratú hitelt nyújtunk. A Szovjetunió az atomenergia-termelés megindításába és békés felhasználásban is segíti a baráti országokat. Továbbra is sokoldalú segítséget nyújtunk egymásnak a gazdaság, a technika, a tudomány és a kultúra fejlesztéséhez. Ez testvéri kötelességünk a szocialista tábor iránt. Minél erősebb a szocializmus egész tábora, annál biztosabb lesz e nagy táborhoz tartozó minden egyes ország szabadságának és függetlenségének, gazdasági és kulturális virágzásának záloga. A szocialista rendszer győzelmesen halad előre, nem ismer válságokat és megrázkódtatásokat. Nagy áldást hoz a szocializmus országainak népeire, bebizonyítja döntő fölényét a kapitalista rendszer felett. amely időről időre véres háborúkba zúdítja a népeket. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban lehet hallani burzsoá országok tekintélyes személyiségeitől olyan nyílt beismeréseket, hogy egy atomháborúban „nem lesz győztes”. Ezek az emberek még nem szánták rá magukat annak kijelentésére, hogy a kapitalizmus egy új világháborúban — ha azt kirobbantja — sírját leli, de már kénytelenek nyíltan beismerni, hogy a szocialista tábor legyőzhetetlen! Az imperialista erők helyzete nemcsak azért gyöngül, mert az illető országok népe; elutasítják a támadópolitikát, hanem azért is, mert az imperializmus az utolsó évtizedben vereséget szenvedett Keleten is, ahol roskadoznak a gyarmati rendszer évszázados tartópillérei és a népek mind bátrabban veszik kezükbe saját Sorsuk irányítását. A Szovjetunió a békéért A kapitalista országok gazdasági helyzete Hruscsov beszéde további részében rámutatott arra, hogy a kapitalista országok gazdasági helyzete ezzel ellentétben állandóan súlyosabb válságba jut és egyre inkább kiéleződnek az ellentétek. A kapitalizmus gazdasági kilátásait sok tekintetben a kapitalista világpiacon uralkodó helyzet határozza meg. Az utóbbi években itt lényeges változások történtek. Az Egyesült Államok elveszti monopol helyzetét, amellyel a háború utáni első években még rendelkezett. Más országok konkurenciája következetében az Egyesült Államok százalékos részvétele a világexportban, miután 1947-ben 32,5 százalékkal elérte csúcsát, rohamosan hanyatlott, s az utóbbi években 19 százalékra esett vissza. 1947—48-ban a kapitalista világ ipari termelésének majdnem háromötöde esett az Egyesült Államokra, jelenleg pedig fele. Az Egyesült Államok már túlhaladt háboi-ű utáni gazdasági lehetőségei kihasználásának tetőpontján, űj piacokra pedig nincs kilátás. Tehát a termelés további komoly növekedésére sincs kilátás. Különösen kiélezi a világpiaci helyzetet Nyugat-Németország gazdasági hatalmának újjászületése. Két világháború tapasztalatai bizonyítják, hogy a német monopóliumok a piacokért harcolva nem riadnak vissza semmitől sem. A piackérdés még élesebbé válik azáltal, hogy a kapitalista világpiac határai az új, növekvő szocialista világpiac kialakultával mindinkább öszszeszűkülnek. Ezenkívül a gyarmati elnyomás alól felszabadult, gazdaságilag elmaradott országok hozzálátnak saját iparük megteremtéséhez, ami okvetlenül az iparcikkek értékesítési piacának további szűküléséhez vezet. Mindez azt jelenti, hogy az imperialista táboron belül tovább éleződik az értékesítési piacokért és az érdekszférákért vívott harc. A népek harca a nemzetközi feszültség enyhítéséért A munkásosztály mind határozottabban foglal állást az alapvető politikai kérdésekben. Sok nagy szakszervezet, politikai irányzatától függetlenül, mind tevékenyebben száll síkra a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért. A francia és az olasz munkásosztály, a Francia Kommunista Párt, Olaszország kommunistái és szocialistái kiemelkedő sikereket arattak a parlamenti választásokon. Ezek a sikerek azt mutatják, hogy a munkásosztály pártjai kivívták országaikban a lakosság nagy tömegeinek szeretetét és bizalmát. Milyen következetetéseket kell tevonni a tőkés országok helyzetének elemzéséből ? A kapitalista világban a mélyreható ellentétek növekedése jellemzi a helyzetet. Fokozódik az ellentét a termelés társadalmi jellege és a kisajátítás magánkapitalista formája között, a termelés növekedése és a fizetőképes kereslet csökkenése között, ami gaz-1 dasági válságokat idéz elő. Növekednek a kapitalista államok egymásközötti ellentétei; ezek az államok fokozottan harcolnak egymás ellen az értékesítési piacokért és a befolyási övezetekért. Nőnek és mélyülnek a szociális ellentétek, fokozódik az a harc, amelyet a munkásosztály, a széles néptömegek vívnak létfontosságú jogaikért és érdekeikért. Ilyen formán a kapitalizmus eltéríthetetlenül új gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé halad. A nemzetközi eseményeknek az utóbbi években megfigyelhető egész alakulása arról tanúskodik, hogy hatalmas népierők indultak harcba a béke megőrzéséért. Az imperialista vezető köröknek ezzel számolniok kell. E körök messzetekintő képviselői kezdik felismerni, hogy az „erőpolitika” nem tudott nyomást gyakorolni azokra az országokra, amelyek ellen irányult, hogy az „erőpolitika” megbukott. Ez a politika egyszersmind súlyos teherként nehezedett a kapitalista világ néptömegeinek vállára és fokozta elégedetlenségüket. Az emberiség túlnyomó többsége elutasítja az „erőpolitikát”, mert az a háborús veszélyt fokozó, népellenes kalandorpolitika. Ezeknek az elvitathatatlan tényeknek a hatására Nyugat befolyás köreiben bizonyos kijózanodás jelei kezdenek mutatkozni. E körökben mind többen számolnak azzal, hogy a kapitalizmus sorsára nézve milyen veszélyes játék lehet a szocialista tábor országai elleni háború. Nem kétséges, hogy a kapitalista országok munkásosztálya és széles dolgozó tömegei, Hruscsov elvtárs ezután jellemezte a Szovjetunió szerepét .a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért vívott harcban. „A Szovjetunió békés kezdeményezése a nemzetközi eseményekre óriási hatást gyakorló egyik legdöntőbb tényező lett — mondotta. — A Szovjetunió békés kezdeményezésének sikerét az összes békeszerető országok támogatása és közös akció jelentősen elősegítették. Nem voltak hiábavalók a békesze:ető országok és népek erőfeszítései. A háborút követő években először enyhült bizonyos mértékben a nemzetközi feszültség”. A világbéke megszilárdításáért — mondotta ezután Hruscsov elvtárs — „óriás: jekntőségű lenne a világ két legnagyobb hatalma, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesük Államok szilárd baráti viszonyának megteremtése. Feltételezzük, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának alapját a békés egymás mellett élés ismert öt ilve alkotná, az valóban kiemelkedő jelentőségű lenne az egész emberiség szempontjából és természetesen nem kevésbé lenne hasznos az Egyesült Államok népének, mint a Szovjetunió népének és minden más népnek is. Hruscsov elvtárs ezután a jelenlegi nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozás, hogy „a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad országunk külpolitikájának általános vonala". Megcáfolta a béke ellenségeinek azokat a koholmányait, hogy a Szovjetunió a forradalom „exportjával” más országokban meg akarja dönteni a tőkés rendet. „A kommunizmus diadalába vetett meggyőződésünknek az az alapja — mondotta Hruscsov elvtárs —, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalistáéval szemben ... Mindig azt hirdettük és azt hirdetjük, hogy az új társadalmi rend megteremtése az egyik, vagy másik országban ezen országok népeinek belügye”. A szónok megállapította, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebbkörű nemzetközi elismerésre lel, mert a jelenlegi viszonyok között nincs más kivezető út. N. Sz. Hruscsov elvtárs felvetette azt a kérdést, vajon elkerülhetetlen e az új háború, s erről ezt mondotta: „Amíg kapitalizmus lesz a világon, a tőkés monopóliumok érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is katonai kalandokra és agresszióra törekednek. megkísérelhetik a háború kirobbantását. De a háború nem végzetes szükségszerűség. Ma már vannak olyan hataimas társadalmi és politikai erők, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy meggátolják az imperialistákat a háború kirobbantásában, ha pedig az agresszorók mégis háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítő csapást mérnek rájuk, meghiúsítják kalandor terveiket”. Az előadó rámutatott arra, hogy a nemzetközi küzdőtéren végbemenő gyökeres változások új távlatokat nyitnak meg az országok és nemzetek előtt a szocializmusra való,-áttéréshez. „Teljesen valószínű — mondotta —, hogy a szocializmusra való áttérés formái mind változatosabb alakot öltenek. Emellett nem szükséges, hogy ezeknek a formáknak a megvalósítása minden körülmények között polgárháborúval járjon . .. Felmerül annak a lehetőségnek a kérdése, hogy a parlamentáris út is felhasznalhato-e a szocializmushoz való átmenetre”. Számos kapitalista országban a munkásosztály maga köré egyesítve a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, valamennyi hazafias erőt, kivívhatja a parlamentben a szilárd többséget és a népakarat eszközévé változtathatja a parlamentet, s megteremtheti azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a mélyreható társadalmi változások végrehajtását. Hruscsov elvtárs a Szovjetunió nemzetközi helyzetének elemzését a párt külpolitikai íeladalamak vázolásával fejezte be”. Tevékenyen harcolnunk keli a békéért és a népek biztonságáért az országok közti bizalom helyreállításáért, arra törekedve, hogy a nemzetközi feszültség ddig elért enyhülését a tartós béke kibontakozásává változtassák”. A Szovjetunió belső helyzete Hruscsov elvtárs ezután áttért a Szovjetunió belső helyzetére. Hangsúlyozta, hogy a beszámolási időszakban ezt a helyzetet „a társadalmi termelés valamennyi ágának szüntelen növekedése, a szovjet társadalmi és államrend további megerősödése, a nép anyagi jólétének növekedése, a szovjet kultúra minden irányú fejlődése jellemzi". ha ezeknek az országoknak uralkodó körei ilyen háborút merészelnek kirobbantani, határozottan levonják a következtetéseket arról a rendszerről, „Országunk — mondotta Hruscsov elvtárs — a szocialista gazdasági rend fölénye révén a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütembei növeli termelését, mint a lcgfejlettebl tőkés országok. A Szovjetunió ipar termelésének átlagos évi növekedés: az elmúlt öt esztendőben több min háromszorosa volt az Egyesült Álla mokénak, és 3,8-szer akkora, min Angliáé”. Megemlítette, hogy a munka termelékenysége az iparban 1955-ben csak nem kétszeresen túlszárnyalta a háború előtti színvonalat. Az ipari termékek önköltsége öt év alatt 23 szá zalékkal csökkent. A hatodik ötéves terv irányelveinél tervezete valamennyi népgazdasági ái nagyszabású fejlesztési programjá írja elő. Az ipar termelési szánvona Iának 1960-ban az 1955. évhez viszo nyitva kb. 65 százalékkal kell nőve kednie. Hruscsov elvtárs kijelentette, hog; „most, amikor hatalmas, sokoldalúai fejlett nehéziparral rendelkezünk gyakorlatilag lehetővé vált, hogy necsak a termelési eszközök gyártását hanem a közszükségleti cikkek termelését is gyors ütemben előre lendítsük. A párt mindent megtesz é: továbbra is mindent meg fog tenni hogy a szovjet emberek teljesebbet és jobban elégíthessék ki szükségleteiket. Pártunk fontos kötelességéne! tartja ezt a népirányt”. (Folytatás a 8. oldalon)
