Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-02-05 / 5. szám

f956. január 22. 9 Földműves K. J. Vorosilov. a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke 75 éves. Vorosilov elvtárs, a szovjet nép azon hadvezéreinek és államférfiainak sorába tartozik, akik a harcok tüzé­­ben lettek népük vezetői és akik a szocializmus gigászi építőmunkájában a legtöbbet adták népüknek és hazá­juknak. Szeretik a könyvet A dunaújfalusi könyvtár olvasóter­mében négyen beszélgettek, a könyv­táros és a CSEMADOK három veze­tőségi tagja.-- Azt hiszem, minden CSEMADOK- tag olvasója a könyvtárnak — veti fel a kérdést a helyi szervezet titkára —. Hát nem egészen — hangzik a válasz Schultz elvtárs részéről, aki közben jeFntös pillantást veteti a szemben ülő Fekete kultúrtárs felé Fekete megértette a szempillantás jelentőségét, s azonnal jelentkezik az olvasók közé. Az ö neve már a 117-ik — mondja örömteljesen a könyvtá­ros. Mint a beszélgetés néma szemlélő­je csodálkoztam az elhangzott vála­szon: 117 olvasó ilyen kis község­ben, melynek 400 lakója van? Kétel­kedésem azonban tényekkel támaszt­ják alá. A nyilvántartás beszél az el­hangzottak helyességéért: 67 férfi és 50 nő, ezekből tevődik össze a dunn­­újfalusi olvasótábor. Később megtud­juk, hogy az olvasók nagyrésze fiatat. IAz elmúlt évben 1091 könyv cserélt gazdát a tervezett 400 helyett. Ez is azt bizonyítja, hogy az olvasók szá­ma egyre gyarapszik, illetve növek­szik a könyv iránt tanúsított érdek­lődés. Amikor a legkedveltebb olvasmá­nyok kerülnek szóba, kiderül, hogy leginkább Móriczol, Mikszáthot, Jó­kait, Fagyejev Ifjú Gárdáját, és az Aratást olvassák a legtöbben. Egyéb ként az olvasóknak minden lehetősé­gük megvan arra, hogy a különféle politikai, szak- és szépirodalmi köny­vek között válogassanak, mivel a könyvtár nary választékkal rendelke­zik. Az egyes szervezetek nem feledkez­nek meg a könyvek népszerűsítéséről sem Rendszeresen foglalkoznak az egyes gyűléseken a különféle köny­vekkel elbeszélgetnek róla, s ugyan­akkor a falu lakosai között is propa­gálják ezt. Ezenkívül irodalmi vita­esteket is rendeznek. így például az elmúlt évben az Aratásról, az Ifjú Gárdáról, a Betyárról tartottak jól sikerült vitaestet, s februárban pedig Mikszáth Szent Péter esernyőjével ké­szülnek. A vitaestek nagymértékben hozzájárulnak az olvasás iránti ér­deklődés felkeltéséhez, s egyben segí­tik a különböző problémák megoldását a■ falu életében. Felüliünk az asztal mellől, amely üveglappal van letakarva és alatta szépen szétrakva a könyvek jegyzéke Elindulunk a könyvszekrény felé. A könyvtáros olyan szeretettel néz vé­gig az ízlésesen csomagolt könyveken, mint az édesanya ünnepi köntösbe öltöztetett gyermekein, s hamiskásan megjegyzi: — Már csak azért is igyekeznünk kell minél előbb olvasói szerezni, mert a szekrény a sok könyv nek már lassan kevés lesz. Tóth Dezső Egyik szellemi vezéralakját megil­lető tisztelettel emlékezik meg a bé­ketábor Hja Ehrenburg hatvanötödik születésnapjáról. A kiváló szovjet író szépirodalmi műveinek javát is az imperializmus elleni harcnak és a béke ügyének szentelte. Hazánk dol­gozói szeretettel köszöntik Hja Ehren­­burgot hatvanötödik születésnapján. Mezőgazdasági szakiskola Rimaszécsen Falunk élete a felszabadulás óta nagyot változott. Népi demokratikus rendszerünk megtörte a régi nagybir tokosok és kulákok uralmát, akik a szegény népet elnyomták. A falu do' gozói új útra, a szövetkezeti gazdái kodás útjára léptek. A szövetkezetben öntudatosan és lelkiismeretesen vég zik munkájukat. Falunk egyik nagy hiánvosságai közé tartozott, hogy ke vés volt a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok száma. Ezen úgy segítettek, hogy Mészáros Dezső kulák házában (akinek el kellett hagyni a falut), kétéves mezőgazdasági szakiskolát lé­tesítettek. Az iskolának eddig húsz hallgatója van, akik örömmel tanul­nak, s minden lehetőségük megvan a mezőgazdasági szakismeretek és a szovjet módszerek elsajátítására. \z j elméletet összekötik a gyakorlattal, ami annyit , jelent, hogy hetenként I kétszer az elméletben tanultakat a ■ gyakorlatban is alkalmazzák. Igyekez­nek megismerni a korszerű agrotech­nikai módszereket is, hogy azután ta­nulmányaik végeztével átadhassák gazdag tapasztalataikat falvaik dolgo­zóinak. Oláh Aurélia 2. kép: Imrich Koňa, Nyitraivánka: A legjobb répatermelő c. alkotása. A Kulturális Ügyek Megbízotti Hi­vatala és a Népművészeti Alkotások Központja kezdeményezésére a műit hónapban a bratislavai Városháza dísztermében megnyitották a népmű­vészeti alkotások országos kiállítását. A kiállítás megnyitásán részt vett Dénes Ferenc, a SZNT alelnöke is. A fenti képen: Dénes elvtárs a kiállítás részvevői között. Születésének 78. évfordulója alkalmá­ból köszöni jük Zdenék Nejedlý elv­társat, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökét. Néhány sorban A napokban múlt négyszáz éve, hogy Tinódi Lantos Sebestyén meg­halt. A török idők lantosa, a végek énekese eredetileg Török Bálint ud­vari énekese volt, de katona is, aki kardjával és lantjával egyaránt har­colt népéért. „Históriás énekei“ moz­gató erejű drámai felhívások, amelyek­ben harci események, hősi cselekede­tek leírásával katonatársaihoz szól. Az akkori idők élő lelkiismerete és mulattatója volt egyszemélyben. * * * „Ki1 nem hevít korának érzeménye Szakítsa ketté lantja húrjait!“ — írta több, mint száz esz­tendővel ezelőtt Eötvös József, a ki­váló író, gondolkodó és politikus. — Nem volt forradalmár lelkű, pályáján sok volt a buktató, a kátyú, mégis egész életművével a haladás őszinte igazi híve és harcosa volt. Ez mun­kásságának főérdeme, s erről em­lékezünk meg halálának 85. évfordu­lóján. Felejteni sose tudnám Felejteni sose tudnám a pitvarajtót, földeskonyhát, szikkadtarcú béresfajtám görnyedt hátát, komor gondja gyermekkorom száz keservét, sóhajá' az éhes szájnak, a foltozott batyuk terhét, a földre vert zöld almákat. Felejteni sose tudnám soha-soha ezt a népet, mely elindult már boldog útján, hogy tettre váltsa a meséket. Júdása én nem lehetnék, mert szívós szálak idekölnek, s visszatérek, mini a fecskék, halk szavára a f barna rögnek. Ozsvald Arpád TÉLEN Emlékszel, kedves? Nyílt virágok égtek a fűszálak között, és teljes boldogságunk felett madárdal, s napfény őrködött. Emlékszel még? Némán megáik s válladra hajtottam fejem. Alkonyat lobogott a tájon s bennünk meggyűlt a szerelem Tél lepte be a kedves tájat; tündöklő, hideg hólepel, és a kis pad hívó szavára északi, fagyos szél felel. De nincs tél, amely kihűtené szerelmedet, szerelmemet. — Boldog kacajunk cseng repülve a fagyos hólepel felett. Petrik József Tíz éves az Ukrán Nemzeti Színház Mahulienka“ Komáromban A napokban ünnepelte az Ukrán Nemzeti Színház fennállásának 10. év­fordulóját. Felszabadult hazánkban ez alatt a tíz év alatt nagy utat tett meg az UNSZ. Amerre jártak, mindenütt kivívták a dolgozók elismerését. A betanult 61 darabbal közel kétezerszer léptek fel, melyből több, mint 1600-at vendégszereplésben adtak elő. Ezekben a napokban Szolovjev mű­vével léptek a színpadra, mely a kolhozéletet eleveníti meg, s ami a kö­zönség részéről nagy elismerést váltott ki. A képen: a második felvonás egyik jelenetét láthatjuk# A „Bodzaliget“ és a „Zavaros örökség“ Zselízen A „Raduz és A komáromi színházlátogató közön­ség a közelmúltban a Nyitrai Kerüle­ti Színház vendégjátékában gyönyör­ködhetett, akik Julius Zeyer „Raduz és Mahulienka” c. mesejátékát adták elő. Az érdeklődés a darab iránt olyan nagy volt, hogy a komáromi színház szinte szűknek bizonyult. És valóban, nem csalódott a színűkig telt ház egyetlen nézője sem. Az említett mesejáték írójának ko­ra megalkuvásokkal és ellentétekkel volt teli. 1848 viharos márciusától kezdve lassan elhalkul a cseh szép­­irodalom, és csak a politikai ébredés, a cseh nemzet újjászületése volt az, ami újból ösztönözte az írókat az ab­szolutizmus elleni harcra, az önálló­ságért. Raduz és Mahulienka valódi példá­ja az irodalom forradalmi romanti­­cizmusának. Nyelvének gazdagsága, valamint a benne rejlő ellentmondá­sok, s a tartalom újszerűsége az, amely a mű értékét nagymértékben emeli A játék sok életigazságot ölel fel. s ha formai szempontból kifogá­solni való akad is, tartalmi szempont­ból megfelel. Utat mutat a születen­­dőnek, elutasít minden régit és meg­szokottat, eltörli a rosszat, irigységet; közös tiszteletet és szeretetet hirdet. Betölti az embert valami új tartalom­mal, eltörli benne az önzést, gondta­lanságot, életuntságot, és vágyakat kelt fel az új, a szép után — írja a mesejátékról Ján Laca. Zeyer Raduz és Mahulienkája a cseh klasszikus irodalom kincse. Anyagát a szlovák népmondákból, népmesékből vette, melynek motívu­mai nálunk, magyarodnál is megvan. Alapgondolata a nagy szerelem, mely 'egyőzi a varázslatokat és a sötétség erőit. A szlovák nép megtartotta eze­ket a szerelmi motívumokat, nemcsak a mesében, hanem a képzőművészet­ben is. A „Raduz és Mahulienka" himnusz a szerelem és a szeretet nagy erejéről. Zeyer az egyszerű me­setörténetet felemelte a valóságos emberi szívek és sorsok történetére. Raduz és Mahulienka tiszta szerel­mükkel szimbolizálják az egyetértés és a nemzeti egység uťáni törekvésü­­<ret. A játék teljes szövegéből kicsen­­iül az író őszinte igyekezete 'ingra­­lobbantani <, nemzet: érzést i Tátra alatti népben Zeyer szilárdan hisz a nép erejében. így ír róluk: „...a nép i.gyszerű, mint az anyaföld ... Minden, ami nő, belőle születik, és ismét hozzá tér vissza... A nép olyan, mint a föld...” Az előadást illetően az együttes munkáján meglátszott a komoly tu­dás és felkészültség, csak az előadás első részét túlozták sok mozgásuk­kal, szinte balett-utánzó mozdulatok­kal, amin azonban észre lehetett ven­ni, hogy a szereplő nem tökéletes ura a finom mozdulatoknak. Ez azon­­ben rendezői hiba, amelyet ki lehet küszöbölni. Hiányosságként lehetne felróni a női szólóénekes énektechni­káját a férfi énekessel szemben. Egyébként a Raduz szerepét alakító Anton Korenči játékát a technikailag jól kidolgozott előadás jellemezte. Ki­tünően alakították meg szerepüket Eliška Kováčiková, Margita Žemlová, valamint a királylányokat alakító Magda Paveleková és Soňa Polónyiová igyekezett érzékeltetni a rosszlelkű testvéreket s ez sikerült is nekik Hasonló jó fellépésről tettek tanúsá­got a többi szereplők is Kár hogy a mesejáték "pej részét, amely annyi­ra kifejezi ennek erejét melegségéi és szépségét, 'a közönség hangos be­széde miatt nem lehetett élvezni. Gyüre Lajos Zselíz lakossága nagy érdeklődést tanúsít a különféle kultúrrendezvények iránt. Nem mulaszt el egyetlen kínál­kozó alkalmat, ha valamilyen színda­rab vagy egyéb megnézéséről van szó. Mindezt látva, akaratlanul is a múlt jut eszembe, amikor Zselíz la­kosságának nagy része, őslakói, majd­nem mind a gróf cselédei voltak, s bizony milyen messzire estek akkor a művelődés minden parányi lehetősé gétől. És mekkorát fordult azóta я világ kerekei Ma már a 300 férőbe lyes kultúrház nem tudja kielégíteni a község dolgozóina1 érdeklődésé! ahol a CSEMADOK kultúrcsoport.ia lép fel időnként jól betanult szín­előadásaival. Ezenkívül csemegeként néha meglátogatja községünket az Állami Faluszínház is. Községünkben a Faluszínház művészegyüttese nagy sikert könyvelt el magának a napok­ban is, s szinte ünnepszámba megy nálunk az a nap, amikor fellépésükre számíthatunk. Január folyamán, ebben az évben először, a Faluszínház ma­gyar művészegyüttese a „Bodzali­­get“-et és a „Zavaros örökség“-et adta elő, s ugyanakkor a gyermekek részére pedig a „Beképzelt tapsi“-t. Zselíz lakossága hálásan gondol az Állami Faluszínház művészegyüttesé­re, s köszönetét fejezi ki kitűnő játé­kukért, és annak a reményének ad kifejezést, hogy nemsokára ugyancsak gyönyörködhetnek kiváló játékukban. К. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom