Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-02-05 / 5. szám

I 10 Pöídmüves 1956. február 5. —MÉHÉSZET— Л méhek téli nyugalma A téli nyugalom nagyon fontos a méhek életében. Háborgatás következ­tében többet fogyasztanak és az ösz­­szegyült bélsár hasmenést, vagy el­hullást okoz. A kevés tapasztalattal bíró méhész tavaszkor fölösleges kap­­tárbontogatással árt a legtöbbet mé­­heinek, télen pedig azzal, hogy rájuk se néz. Ilyenkor nincs miben gyö­nyörködnie, hát megfeledkezik róluk. A áorsukra hagyott méhek azonban nem élvezhetnek teljes nyugalmat, mert a méhellenségek és az időjárás viszonttagsága megzavarja őket. Hogy méheim nyugodtan teleljenek, már nyáron megkezdem a betelelés előkészítő munkálatait. Hordástalan időben cukorral és mézzel pótolom az élelemhiányt. Gondoskodom arról is, hogy a családok elegendő fiatal méh­­vel menjenek telelőbe. A kijárónyl­­lást a népesség arányában szűkítem és Hanemann-ráccsal akadályozom meg az egerek kaptárba való bejutá­sát. A jó szigetelő anyagból készült kaptárak és takarók egyenletes mele­get biztosítanak. A méhes közelében nem tűrök olyan anyagokat (kukori­­cakórót, napraforgó szárat stb.), ame­lyekbe az egerek befészkelhetnek s amelyek a madarakat odacsábíthatják. Ha az időjárás nem változó és a kártevők sem tolakodnak a méhes közelébe, kevés munkám akad a mé­hek körül. De ilyen időjárás alkalmá­val, amely most is uralkodik megte­kintem őket, zajtalanul. A méhészek között már kialakult az a vélemény, hogy egyenletes hidegben jobban te­lelnek a méhek, mint enyhe időjárás alkalmával. Az igaz, hogy tartós hi­degben nem fordul, elő annyi pené­szedés, és túlkprai petézés sem kö­vetkezik be, de a méhek többet fo­gyasztanak. Ezeket azonban el lehet kerülni, A penészedés a fedetlen virágport teljesen tönkre­teszi. Már pedig virágpor nélkül a méhek nem tudnak egészséges, fiatal méheket nevelni. A túlkorai petézés pedig nagyon sok áldozatot hoz méz­ben és méhben is. A családnak nem gyarapodást, hanem csökkenést okoz. Ha meleg van, télen is bővíteni kell a kijárókat. Kaptáraim egyharmad része felső — a többi pedig alsó kijárónyílású. A kijárók miatt eddig sem a telelésnél, sem a tavaszi fejlődésben nem mu­tatkoztak eltérések. Mindkettőnek is­merem előnyeit és hátrányait, és eze­ket figyelembe véve méhészkedem. Az alsókijárós kaptáraknak gyakran gyöngyözik a szűkítő rácsa. Ez a le­csapódás jele. Ilyenkor bővitem a röpnyílást. A felsőkijárósnál lecsapó­dás ritkán fordul elő, mert ott a le­vegőcsere könnyen megtörténik. A meleg levegő könnyebb, mint a hideg, ezáltal felemelkedik és a felső kijá­rón eltávozik. Helyére oxigéndús le­vegő kerül. Az elhasznált levegő, ha egyforma hőmérsékletű az oxigéndús levegővel, akkor nehezebb, és nem fölfelé emelkedik, hanem a kaptár fenekére süllyed. Az alsókijárós kap­­tárakból is kijut az elhasznált levegő, de nem ilyen egyszerűen. A telelő­­fürtön kívül a kaptárban elég hideg van, ott hül le a kilehelt széndioxidos levegő. Hülés következtében összehú­zódik és súlyosabbá válik. Ennek kö­vetkeztében leszáll és az alsókijárón eltávolodik. A természet törvénye mindkét fajta kaptárban elősegíti a levegöcserét. Csak a lehullott méhek akadályozzák meg, leszűkítik az alsó kijárót és a Wegö felmelegszik. A kaptár belseje nedvessé válik és ami­kor az időjárás újra hidegre fordul, a sok lecsapódás összefagy a lehul­lott méhvel. Valóságos torlasz kelet­kezik a röpnyílásban. Télderekán, ha egy-két fok meleget mutat a hő­mérő, pipa alakra meghajlított drót­­' tál kihúzom a lehullott méheket a röpny Hasból. Teljes takarítást nem végzek és tisztogató vasat sem hasz­nálok, mert azzal zajt csinálnék. Másféle veszély is fenyegeti méhei­­met. Már említettem, hogy a méhes közelében nem tűrök olyan dolgokat, amelyekben egerek fészkelhetnének. A szomszédok kertjében azonban sok a kukoricakóró. Ahogy etetik, az ege­rek úgy húzódnak tovább. Mikor az utolsó kéve is elfogy, a kaptáron ülő macska jelzi, hogy tájöttek a hívat­lan vendégek. Egérfogás közben a macska jelzi, hogy rájöttek a hívat­lan vendégek. Egérfogás közben a macska is zavarja a méhek téli nyu­galmát. Ezért kalitka alakú egérfogó­val fogdosom meg az egereket, abba pörkölt húsdarabkákat teszek s a to­lakodók hamar odasereglenek. Ha minden hibát a kezdet kezdetén sikeresen elhárítok, enyhe időben job­ban telelnek méheim. Télen az alsó, tavasszal pedig a fel­­sökijárós képtárakra fordítok nagyobb gondot. A tavaszi teendőkről később szeretnék írni, s abban akarok bőveb­ben foglalkozni a felsökijárós kaptár kezelésével. Csuirilla Gábor Szádudvarnok Olvasóink kérdeznek — olvasóink felelnek Lapunk múlt év 52. számában Irt cikkemet Berka István bírálja. Azzal vádol, hogy egyoldalúan világítom meg az alsó és felső röpnyílás kérdé­sét. Nem helyesli a költésrothadásról tett állításomat. Végül az eszmecsere helyes értelmére ad oktatást. Mivel rovatunknak nem válna elő­nyére, ha szócsatákat vívnánk, azért sem vitatkozni, sem véleményemet másokkal elfogadtatni nem akarom, de a bírálat után az olvasók érdeké­ben is válaszolok. És még megjegy­zem, hogy cikkem rövidítve jelent meg. Az első bírálat: Robotka méhész­társ a következőket írja: „Tudjuk, hogy a méhek a mézet szívesebben a fiasítás fölé hordják, nem pedig mel­lé." Én ezzel folytatom: miért? „Mert ez természetes.” Erről minden gya­korló méhész meggyőződhet bárme­lyik rakodókaptárral, ha a mézűrt felteszi előbb, mielőtt a méhek a köl­tőtér utolsó kereteit elfoglalnák, raj­ta dolgoznának. A mézür feltevése után a fejük feletti mézűr keretein folytatják munkájukat és csak akkor veszik újból munkába a költőtér ke­reteit, ha a mézűrben már nincs hely. Ha méheket egy nagy ládába ütjük, melynek mind a három mérete te­gyük fel, egy méter, azt fogjuk ta­pasztalni, hogy keret nélkül 9 lépet építenek és ezeket idővel, ahogy a család erősödik, fenékig kiépítik, de oldalt, vagy mögöttük nem építik be. Ez a két eset is a rakodókaptár ter­mészetességét igazolja. Ezért a nor­­malizált kaptárak nagyon helyesen vannak 9 (rekesztődeszka nélkül 10) keretre méretezve. Ennek ellenére én nem ajánlottam a rakodókaptárt, de a termelésben mégis azt tartom elő­nyösebbnek.” A fekvővel is érhetünk el jó eredményt, de ez már több munkával és a méhek munkájának megzavarásával jár.“ Ezzel nem állí­tottam a fekvő hasznavehetetlensé­gét a termelésben. „Világhy méhésztárs egyoldalúan világította meg a rönyílás kérdését." Cikkem eredeti szövegéből kima­radt a következő rész: Berka István méhésztárs az alsó és a felső röpnyílásnak (kérdését) előnyeit és hátrányait elég bőven megírja. Többek között azt írja, hogy a feíső­­kijárós kaptárból a gyenge családok segítség nélkül nem tudják kitisztí­tani a hullákat. Ezután következett az én észrevételeim felsorolása. A penészokozta költésrothadásról a megjegyzésére csak annyit válaszo­lok, forduljon Liptovský Hrádok-i Kutató Intézethez, kérdezze meg, hogy a penész okozhat-e költésrotha­dást? A méhbetegségeket ismerem, négy évig voltam járási egészségügyi el­lenőr. Körülbelül 7 éve annak, amikor Pagács József, izsai lakos — (ma vág­­sellyei) — méhész, június derekán — (tehát melegben amikor nem lehe­tett hülés) — ijedten jött hozzám, hogy menjek megvizsgálni a méheit, mert egy erős családjánál költésrot­hadás van. A családot rajzás után át­vizsgálta és horpadt, elhalt Hasítást talált tenyérnyi darabokban. Nagyon megijedt, hogy méhei mind fertőzöt­tek lehetnek, elpusztulhatnak. Előző években uralkodott ragályos nyúlós amerikai költésrothadás Izsán. Megállapítottam, hogy az említett családnál penészokozta költésrotha­dásról van szó. A család még elég népes volt, ezért másik tiszta kap­tárba helyeztük át és építményét mü­­léppel pótoltuk. Az építésre pedig etetéssel serkentettük. Hogy a méhészt megnyugtassam, az előírásnak megfelelően mintát küldtem Liptovský Hrádokra a Kuta­tó Intézetnek, jelentésemet mellékel­ve. Nyolc-tíz nap múlva megjött a válasz: Penészokozta költésrothadás, a kaptárt kicserélni, kitisztítani, az építményt fokozatosan kicserélni, át­építeni. Őrösi Pál Zoltán a gombák okozta betegségről ezt Írja: „A méheknek és Hasításnak is van­nak többféle gombák okozta betegsé­gei. Valószínű, hogy gyakoribbak és többfélék, mint eddig ismertek.” A vérhasról ezt írtam: a túl híg élelem hasmenést, vérhast okozhat. A „hasmenés" szó kimaradt a rövidí­tésnél. Így tehát helyes a méhésztárs megjegyzése, mert a mai szakmun­kák csak a hasmenés különböző fokát említik meg. Közönséges hasmenést említenek, ha az ürülék híg és világosbarna. Ez a kirepüléssel megszűnik. A család megsínyli, de segítséggel kiheveri. Ha malpighamőba fertőzött a család, akkor a méh ürüléke sűrű és sötét. A betegség röpködéskor sem szűnik meg. A család legyengül és rendsze­rint elpusztul. Ezen utóbbi sűrű ürü­­lékút nevezték régen vérhasnak. Ezért írtam mindként néven. , Mindezekből láthatja méhésztársam, hogy észrevételeimet, tapasztalatai­mat nem nyilvánítom reklámszerűen. Hogy a lapba írtam, erre a méhek iránti szeretet és a méhésztársaim iránti jószándék indított, de nem fel­tűnési vágy. Mindenkor szívesen ta­nulok és olvasok, hogy méhészeti tu­dásomat bővítsem. Világhy Árpád Path. Magyar nyelvű méhésztanfolyam Többek kívánságára a szövetke­zetek méhészmesterei számára magyar nyelvű méhésztanfolyamot rendez a szlovákiai méhészek pri­­vigyei központja. A tanfolyam ez év április 23—28-ig tart a privigyei méhészállomáson, melyre a ma­gyar nyelvű méhészmestereket ezennel meghívjuk. A tanfolyam csak abban az esetben tartható meg, ha legalább 20 hallgató vesz részt rajta, ezért a központ elnöksége felkéri azokat a méhésztársakat, akik részt kí­vánnak venni a tanfolyamon, hogy jelentkezésüket írásban küldjék a következő címre: Cstredie včelárskych združení Prievidza, Dlhá ul. č. 462. legké­sőbb március 31-ig. Különösen fel­hívjuk azoknak a járásoknak a figyelmét, ahonnan az EFSZ-ekből eddig kevesen, vagy egyáltalán nem vettek részt a méhészmes­teri tanfolyamon. Ezek a járások a következők: Bratislava, Nagyme­­gyer, Dunaszerdahely, Galánta, Malacky, Szene, Senica, Sered. So­­morja, Komárom, Léva, Érsekúj­vár, Párkány, Surány, Ógyalla, Vágsellye, Zselíz, Tornaija, Ipoly­ság, Királyhelmec és Szepsi. A részletes tervet a központ minden jelentkezőnek legkésőbb két héttel a tanfolyam előtt el­küldi, Szállást és teljes ellátást a tanfolyamon részvevők a központ méhészeti állomáson kapnak. Az ellátást és az útiköltséget a mé­hészeti központ előlegezi és utó­lag a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal megtéríti. Szlovákia Méhészek Központja, Privigye. A szenei GTA versenyfelhívása A mezőgazdasági termelésre háruló feladatok teljesítésében döntő fontos­sággal bír a szövetkezeti dolgozók és a brigádközpontok dolgozóinak mun­kára való mozgósítása, és a szocialista munkaverseny minél szélesebb alapok­ra való helyezése. A helyesen szerve­zett munkaversenynek köszönheti a szenei traktorállomás, hogy múlt évi tervét 113,5 százalékra teljesítette. Ugyancsak a brigádközpontok dolgo­zói és a traktorosok között kiszélesí­tett munkaversenynek köszönheti, hogy 1954-ben jó munkájáért elnyer­te a kormány vörös zászlaját. Ebben az évben fokozott feladatok hárulnak a gép- és trakforállomások­ra. A szocialista munkaverseny és a jó munkaszervezés eredménye világo­san visszatükröződik a szenei gépállo­más műit évi termelési tervének tel­jesítésében. Így például a múlt évben 14,37 koronával csökkentették minden hektárnyi terület megművelésének költségét. A jó munka eredménye ab­ban is megnyilvánul, hogy a szövet­kezetek 100,8 százalékra teljesítették gabonatermelési tervüket, az ipari termények termelési tervét 8, a szé­na és a takarmányfélék termelési tervét pedig 9 százalékkal túllépték. A múlt évi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a pártunk X. kongresz­­szusa által kitűzött feladatok teljesí­tésében szerepe van a szocialista munkaversenynek, a gépek teljes ki­használásának, a termelékenység fo­kozásának és a haladó módszerek al­kalmazásának. Ennek figyelembe véte­lével az ez évi szocialista munkaver­seny előkészítésére különös figyelmet fordítottunk. A legfőbb súlyt arra helyeztük, hogy minden traktoros és kombájn-kezelő tökéletesen ismerje feladatát. Ennek alapján a szenei gép­állomás dolgozói 15 kollektív és 154 egyéni kötelezettségvállalást tettek. Ennek alapján születétt a szenei GTA összüzemi kötelezettségvállalása, amely a hektárhozamok emelésére, az üzem­anyag takarékosságra, az önköltség csökkentésre, az állattenyésztés gépe­sítésére és a tervfeladatok határidő­ben való teljesítésére irányul. A kö­telezettségvállalás keretében feladatul .tűzi maga elé a szenei GTÄ, hogy 1956. febr. 25-ig kijavítja az összes gépeket, az egyes idénymunkáknál bevezetik a kétváltásos műszakot és különös figyelmet fordítanak a trak­torosok iskoláztatására. Megvagyunk győződve arról, hogy a szocialista munkaverseny, valamint a kollektív szerződések rendszeres el­lenőrzése, elősegíti pártunk X. kong­resszusának és a II. ötéves terv első éve feladatainak teljesítését. Ezzel egyidejűleg versenyre hívjuk hazánk valamennyi gépállomását, hogy hason­ló intézkedések érvényesítésével elő­segítsék a mezőgazdasági termelés lényeges emelését. Elfogadták a versenyfelhívást A bárcai gépállomás dolgozói élénk figyelemmel kísérik a Politikai Ta­nácsadó Bizottság prágai tárgyalásait. Ennek tiszteletére a mezőgazdasági termelésre háruló feladatokból kiin­dulva egyhangúlag elfogadták a szen­ei GTÄ versenyfelhívását. Ezzel kap­csolatban a CSKP megalakításának 35. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy ) február 26-ig, vagyis két nappal a határidő előtt befejezik a gépjavítást, a nyári munkákhoz szükséges gépeket pedig 10 nappal határidő előtt, vagyis április 20-ig kijavítják. Ebben az év­ben 27 százalékkal emelkedett a bár­cai GTÄ feladata, de a gépállomás dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy még ezt a fokozott feladatot is I 10 százalékkal túlteljesítik. Ennek ér­dekében 2 százalékkal csökkentik az j üzemanyag-szükségletet, a gépjavítá­sok költségét pedig 3 százalékkal. Egy ' hektár földterület megművelésének I költségét 2 százalékkal csökkentik s i ezzel 99 170 koronát takarítanak meg nemze tgazdasá gunknak. A bárcai gépállomás dolgozói teljes létszámban bekapcsolódnak a szocia­lista munkaversenybe és kötelezett­ségvállalásaik teljesítése érdekében 10 kollektív és 83 egyéni kötelezettség­vállalást tesznek. szocialista mun­kaverseny és az egyéni kötelezettség­vállalások teljesítését rendszeresen kéthetenként értékelik. Jól halad a munka a rozsnyői gépállomáson A rozsnyői gépállomás dolgozói fokozott feladataik tudatában kezdték meg a II. ötéves terv első évi fel­adatainak teljesítését. Már a múlt év novemberében megindult a vontatott eszközök és a traktorok javítása. A helyzet elég kedvezőtlen volt, mivel kevés szakképzett gépjavítóval rendel­kezett a traktorállomás. Az új mun­kaerők túlnyomó többsége tapaszta­latlan volt és nem ismerte ki magát tökéletesen ebben a nagy szaktudást kívánó munkában. Mindezek ellenére elérték, hogy ma már teljes bizonyos­sággal mondhatják, hogy a tervezett határidőre befejezik a gépek javítá­sát. A gépjavítást három csoportban végzik. A traktorjavító csoportban legjobban dolgozik Nagv Lajos, aki kötelezettséget vállalt, hogy normáját 200 százalékra teljesíti. Január kez­detén további két traktor javító csopor­tot alakítottak. Január 25-ig a trakto­roknak több mint 40, a vontatott esz­közöknek pedig 60 százalékát kijaví­tották. A gépjavításokban sokat segí­tenek azok a traktorosok, akik a tél folyamán nem dolgozhatnak a határ­ban. A traktorokon kívül az ekéket, vetőgépeket, műtrágyaszóró gépeket, boronákat, önkötözőket, cséplőgépe­ket és a pótkocsikat is javítják. A gépállomás alkalmazottai kötele­zettséget vállaltak, hogy tervfeladatai­kat határidőre teljesítik, nagy súlyt helyeznek a végzett munka minősé­gére. A vontatott eszközök javításá­nál Znamec elvtárs kötelezettséget vállalt, hogy napi normáját 197 szá­zalékra teljesíti. Vajner elvtárs, aki az ekéket javítja, kötelezettséget vál­lalat, hogy normáját 354 százalékra teljesíti. Ezeken kívül még több gép­javító vállalt értékes kötelezettséget. A gépállomás tanoncai rs kiveszik ré­szüket a munkából: a napokban befe­jezik a műtrágyaszóró gépek javítá­sát. A Vefká Poloma-i brigádközpont traktorosai a helyszínen javítják ki a gépeket. Nagy hiba azonban, hogy kevés pótalkatrész áll rendelkezésükre. A gépjavításon kívül egyéb fontos munkára is kiterjed a gépállomás dől gozóinak a figyelme. A gépállomás agronómusai a szövetkezetek növény­­termesztési csoportvezetőivel és agro­­nómusaival együtt 24 szövetkezetben kidolgozták az egész évi termelési tervet. Ezzel egyidejűleg a talajvizs­gálat eredményei alapján kidolgozzák a trágyázási terveket is. Ennél a munkánál figyelembe veszik, a talaj tápanyag-készletét és a talaj össze­tételét és azt, hogv melyik területen, mit szándékoznak termelni ebben az évben. A trágyázási tervek kidolgo­zására nagv súlyt fektetnek és a ma­gas hektárhozamok biztosításával kap­csolatban nagy fontosságot tulajdoní­tanak a tisztított vetőmagnak. Ezért a rozsnyői gépállomás agronómusai szolgálata vetőmag-mintát vesz a szövetkezetekből, hogy a laboratóriumi kivizsgálás alapján meghatározhassák, alkalmas-e vetésre. Ellenkező esetben kicserélik a vetőmagot. A termelési tervek és a trágyázási tervek kidolgozása után még ezen a héten további fontos feladat vár a gépállomás agronómusaira: szerződést kell kötniök az egyénileg dolgozó pa­rasztokkal. Ez pedig igen fontos munka, mert a tökéletesen elvégzett gépi munkán keresztül lehet legin­kább bebizonyítani a közös gazdálko­dás előnyét. Rozsnyói GTA Tizenegy szövetkezettel kötöttek szerződést A trencséni járásban levő kostolnai gépállomás agronómusai, brigádveze­tői és traktorosai alaposan felkészül­tek a szövetkezetekkel és az egyéni­leg dolgozó parasztokkal történő szer­ződések megkötésére. Január 25-ig a járás 11 szövetkezetével és 45 egyé­nileg dolgozó földművessel majdnem 9000 hektárra kötött termelési szer­ződést a kostolnai gépállomás. Milan Holáček körzeti agronómus segített a körzetéhez tartozó szövet­kezeteknek a termelési tervek kidol­gozásában, melyek befejezése után szerződést kötött velük a mezei mun­kák túlnyomó részére. Ján Husák, körzeti agronómus pedig 32 egyéni­leg dolgozó földművessel kötött szer­ződést földjeik gépi megmunkálására és a termények gépi betakarítására. A gépállomás körzeti agronómusai és brigádvezetői naponta megbeszé­léseket tartanak és a megkötött szer­ződések alapján szétírják a terveket egyes brigádközpontokra és trakto­rosokra. SHopka János sedličnai bri­gádjának például az a feladata, hogy az egyénileg dolgozó parasztok 2300 hektárnyi földjein elvégezze a szer - ződésben lefektetett mezei munkála­tokat. Ez a brigád a múlt évben 110 százalékra teljesítette tervét, azonkí­vül 232 egyénileg dolgozó földműves­nek segített a legnehezebb munkák elvégzésében. A gépi munka előnyé­ről újabb földművesek győződtek meg s így ebben az évben már nem 232, hanem közel 500 egyénileg dolgozó paraszt gépekkel végezteti a mezei munkák zömét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom