Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-02-05 / 5. szám
e____________________________________________________________________földműves_______________ ________________________ 1956. február 8. Nagyhasznú állatállomány — több tej — magasabb jövedelem éjszakai vendég TJalk kopogás törte meg a sötét ' ‘ januári éjszaka csendjét. Egy idősebb ember kopogott ujjaival a peredi állatorvos lakásának ablakán. Kitartóan és türelmesen kopogott, mintha azzal is bizonyítani akarná, hogy milyen sürgős ügyben jött és hogy neki minden perc drága. — Ki az? — kérdezte egy álmos hang, majd óvatosan kitárult az ablak. A kopogó ember nagy sietve élhadart mindent. Csak úgy ömlött belőle a szó. Nem kért, követelt! Sőt, beszéde szinte parancsnak tűnt: azonnal menjen vele az állatorvos. Sajnos azonban az állatorvos nagyon keveset értett magyarul. Annyit azonban mégis megértett, hogy megborjazott egy tehén és valami nincs rendben. „Elmenjek, ne menjek?" — kérdezte magától az állatorvos, miközben bal kezére siklott tekintete, melyen hatalmas fehér kötés éktelenkedett. Nem hiába van betegszabadsága. Bepólyált bal keze miatt alig tudott dolgozni. Minek is menne oda, hátha olyan munkáról van szó, amelyet egy kézzel nem tud elvégezni? A 2 ablak alatt álló ember mintha érezte volna, hogy az állatorvos nem tudja magát elhatározni, makacsul és bár kissé bosszúsan megismételte kérését. Ügy tűnt fel neki, hogy már nagyon régen áll az ablak alatt, bár az állatorvos csupán néhány pillanatig gondolkozott. „Legalább tudnék magyarul. Lehet, hogy az állatnak nincs komoly baja és nincs is szükség az én beavatkozásomra", — gondolta az állatorvos. — Kivel beszélsz? — zavarta meg öt gondolataiban egy álmos női hang. — Egy földműves. Beteg a tehene. — Mondd meg neki, hogy egy kézzel nem tudsz dolgozni. Az állatorvos hallgatott. Bal keze fáj, de jobb kezének semmi baja. — Várjon, azonnal megyek, — szólt ki az ablakon. Becsukta az ablakot. Reszketett a hidegtől, amely kérlelhetetlenül behatolt a szobába. Gyorsan világosságot gyújtott. — Mégiscsak elmész? — El. Lehet, hogy egy kézzel is tudok segíteni. — Még vasárnap sem alhatja ki magát rendesen az ember. Hány óra van? Karórájára pillantott. — Fél négy. Te még alhatsz, rövidesen visszajövök. Amennyire egy kézzel lehetséges, gyorsan magára kapkodta ruháit és máris megcsikordult a kulcs a kapuzárban. — Gyerünk, szólt az állatorvos és szaporán szedte lábait a fagyos úton, melynek mindkét oldalán békésen aludtak a házak. Néhány nappal ezelőtt még sártenger volt az utca. A házak között már kevés a zsuppfödeles, a vasútállomás mellett pedig csupa új családi villa ékeskedik. Az állatorvos alig bírt lépést tartani a mellette haladó emberrel, aki körülbelül úgy tudhatott szlovákul, mint ő magyarul. így hát nem tehettek mást, minthogy hallgattak. Az állatorvos agyában egymást kergették a gondolatok. Hányszor ébresztették fel öt éjnek idején: „Doktor úr, tehén, ló, — beteg." De ő nem haragudott ilyen esetekért. Szerette az állatokat a többi meg már hivatásához tartozott. Sok sikeres munkát végzett egy év alatt a vágsellyei járásban. Csak az bosszantotta, hogy nem tudott magyarul. J Tirtelen befordultak egy udvarba, ütjük egyenesen az istállóba vezetett. Körülnézett. A friss szalmán feküdt a tehén s a néhány perccel előbb világrajött borját nyalogatta. Megvizsgálta az állatot s érezte, hogy mindkét kezére szüksége van. Az eset nem volt súlyos, többször is találkozott már ilyennel, csakhogy akkor két kézzel dolgozhatott, ma pedig csak eggyel. A sopánkodó gazdasszonnyal vizet hozatott, megmosta kezeit, illetve kezét, és munkához látott. Nem adódott elő semmiféle bonyodalom. Gyorsan végzett és megnyugodott. Erezte, hogy szükség volt beavatkozásra. Nem kelt fel hiába. Amikor indulni akart, összeszedte minden magyar tudását és megnyugtatta a gazdát, hogy minden rendben van. Boldog mosoly suhant át a gazda arcán. Hálás pillantással kísérte a fiatal állatorvos lépteit, amíg el nem tűnt a reggeli ködben. Az állatorvos pedig boldog volt, hogy egy embernek örömet szerzett. TEJ, TEJ, TEJ! Minden szülő tudja, mennyire fontos a kis emberpalántáknak az édes tej. Nyugodtan mondhatjuk, nélkülözhetetlen a fejlődésben levő gyerekeknek. A tejet szereti öreg, fiatal egyaránt. Ezért óriási a fogyasztás. Naponta több és több tejre, tejtermékre van szükségünk. Tehát a tejtermelés fokozása a tej tervszerű felvásárlása, napjaink egyik legfontosabb feladata. S a városok, kórházak s egyéb intézmények lakói, az ipari dolgozók — akik jóminőségü és elegendő ipari cikkekkel látják el a falvakat — elvárják földműveseinktől, hogy eleg endő tejet, egyéb élelmiszert biztosítsanak számukra. Tegyünk meg hát mindent annak érdekében, hogy a tej ne hiányozzon egyetlen család asztaláról sem. Jó a kezdet — csak így tovább KÉTMILLIÓ LITER TEJ Alacsony termetű, fekete szemű, kissé deres bajuszú ember Kovács Lajos. Szerénységénél fogva azok közé az emberek közé tartozik, akik nem sokat beszélnek munkájukról, hanem igyekeznek minél jobb eredményeket elérni. Ha az ember megfigyeli a fejő kezemozgását munka közben, ha megfigyeli, hogyan folyik a tej két vékony sugárban a fejő térdei közé szorított sajtárba, nehéz elhinni, hogy Kovács Lajos kétmillió liter tejet fejt Id — kézzel. ‘ Már harminckilenc éve, hogy mindennap háromszor odaül a fejőstehenekhez, tisztára mossa tőgyüket és feji az illatos, habzó tejet. Vajon hányszor fogta kezébe a tehenek tőgyét, amíg annyi tejet kifejt, amelylyel megtelne egy 100 méter hosszú, 20 méter széles és 4 méter mély gödör? Schöller nagybirtokos, a lévai állami gazdaság egykori tulajdonosa 39 évvel ezelőtt hívatta maga elé a 17 éves, villogószemű legényt, s a béresgazda gondjaira bízta, hogy tanítsa meg öt fejni. így kezdődött Kovács Lajos pályafutása. Persze a „nagybirtokos úr" nem sejtette, hogy az új alkalmazott már 1920-ban a szociáldemokrata, későbben pedig a kommunista párt tagjává válik. Nem gondolta, hogy az új legény egyike lesz azoknak a millióknak, akik a hozzá hasonló ingyenélőket a pokolba küldik s magukhoz ragadják a hatalmat. Az idő azonban elrohant, s ma már hat virgonc unoka között tölti szabad idejét az egykori legény. Szorgalmas munkájáért 1954-ben „A legjobb dolgozó" kitüntetést kapta. Tavalyi eredményei is kimagaslók: a gondjaira bízott tehenektől egész éven keresztül 11,55 literes átlagos tejhozamot ért el. A löki állatgondozók állandó szabad mozgást biztosítottak a tehenek számára, s ezzel meggyorsult a vérkeringés, későbben pedig tőgymaszszázzsal segítették elő a tejképződést. A tőgymasszázzsal azonban nem sokra mennének a részleg dolgozói, ha nem fordítanának gondot a helyes takarmányozásra. A téli időszakban például 5 kg takarmányszalma, 4 kg lucerna, 35 kg siló, 2,80 kg szemestakarmány, só és mész képezi a szarvasmarhák napi adagját. Ezen kívül az 5 liternél magasabb tejelékenysé-1 gű tehenek minden liter tej után további 0,33 kg szemestakarmányt kapnak. A zootechnikus tizennégynaponként ellenőrzi a tejelékenységet és a csökkenés,. ületve az emelkedés arányában adagolják a szemestakarmányt. Mint általában minden siker titka, a garamlöki fejők sikerének titka is a jó munkában gyökerezik. Olyan emberek munkájában, mint Kovács Lajos. Szép kezdeményezés A második ötéves terv megkezdésének tiszteletére számos kötelezettségvállalást tettek a németbéli EFSZ tagjai. így például Nagy Lajos, a növénytermelő csoport vezetője kötelezettséget vállalt, hogy csoportja túllépi a növényi termékek tervezett hektárhozamát. Filip János, az állatok hasznosságának emelésére kötelezte magát. A község többi lakosai is kötelezettségvállalással kezdték meg az évet. Takács József kisparaszt tejet és gabonát ad be terven felül, azonkívül egy napot ledolgozik a faluszépítési akció keretében. Nagy János 10 brigádóra ledolgozásával járul hozzá a faluszépítési akció sikeréhez. Még több németbéli lakost megnevezhetnénk, akik kötelezettségvállalásuk teljesítésével elősegítik a hektárhozamok és az állatok hasznosságának emelését. K. L. Ez év első napjától fogva szép eredményeket érnek el Szlovákia tejfelvásárló üzemei. Az év első 14 napja alatt 1683 300 liter tejjel többet vásároltak fel, mint a múlt év ugyanezen időszakában. A begyűjtési eredmények nem minden kerületben egyformák. A bratislavai és a nyitrai kerület érte el a legszebb eredményeket, a legnagyobb hiányosságok pedig az eperjesi kerületben vannak a tejbegyűjtés terén. A lemaradt kerületek azonban igyekeznek behozni a lemaradást. így az utóbbi napokban a zsolnai kerületből is 100 százalékos napi tejbegyűjtést jelentenek és a felvásárlás menete javul az eperjesi kerületben is. Tejbegyűjtő üzemeink azóta érnek el szép eredményeket a felvásárlásban, amióta szocialista munkaversenyt szerveztek a begyüjtöüzemek dolgozói között. A munkaversenyben elért eredményeket a napokban értékelik. Értékelték ugyan minden hónapban, de most összesítik az 1955-ös év második felében elért eredményeket is. A. Rudolfovának, a dvomíki tejbegyűjtő üzem dolgozójának versenyfelhívását 2827 tejbegyűjtési dolgozó fogadta el. A bratislavai, nyitrai és a kassai kerület tejbegyüjtő üzemeinek valamennyi dolgozója bekapcsolódott a versenybe. A versenyt a zsolnai kerületben értékelték legkevésbé, ami az eredményeken is meglátszik. A szocialista munkaverseny azt eredményezte, hogy a nyitrai kerületben a múlt év végéig 4 721 000 liter tejet vásároltak fel terven felül. A versenyzők legjobbjai közé tartozik Marcsa Lajosné, búcsi felvásárló, aki 398 százalékra teljesítette begyűjtési tervét. A helybeli földművesekkel 360 szerződést kötött szabad áron való tejbeadásra. A bratislavai kerületben Nagygurabon, Madon és Gajaryban vannak a legjobb felvásárlók, akik ugyancsak magasan túlteljesítették begyűjtési tervüket. A Rudolfová — a verseny kezdeményezője — 40.000 liter tejet vásárolt fel terven felül. Ahogy javult országszerte a tejbeadás, olyan arányban növekedett a földművesek bevétele. Így például Füssi elvtárs, a Kava pusztai felvásárló a múlt évben több mint 91,000 liter tejet vásárolt fel szabad áron, melyért 210 ezer koronát kaptak a termelők. Az ipolyszakállasi földművesek a múlt évben 186 százalékra teljesítették tejbeadási tervüket. A falu termelőinek jövedelme félmillió koronával emelkedett, azonkívül 6 vagon takarmányt kaptak kedvezményes áron. Amellett, természetes, a tejbegyűjtő üzem dolgozóinak keresete is emelkedik. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a zsolnai és a kassai kerületben is lehetne elérni jobb eredményeket. Vegyenek példát a legjobb kerületek és begyűjtőüzemek munká- I járói, akik nagy lendülettel kezdték meg munkájukat és a tavalyihoz hasonlóan szép eredmények elérésére I törekszenek ebben az évben is. Egészítsük ki a tervezett állatállományt Minden jó gazda tudja, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztését többféle körülmény befolyásolja. Ezek közé tartozik a korszerű agrotechnika és zootechnika helyes alkalmazása, valamint a már meglévő gépek teljes kihasználása, és a mezőgazdasági termelés további gépesítése. De még ezeknél is fontosabb, s mondhatjuk, legfontosabb tényező az ember, az alkotó ember munkához és társadalmunkhoz való viszonya. Városaink és az ipari központok dolgozói egyre több, jobb és olcsóbb mezőgazdasági terményt, különösen húst, tejet és vajat kívánnak mezőgazdasági dolgozóinktól. Ezeket a terményeket pedig állattenyésztési termelésünk biztosítja. Annak érdekében, hogy állami gazdaságaink, szövetkezeteink és az egyénileg dolgozó parasztok minél jobban kielégíthessék városi dolgozóink igényeit, mindinkább a hektárhozamok és az állatok hasznosságának emelésére kell törekedni. A jelenlegi állatállományt úgy kell kiegészíteni, hogy minden 100 hektár mezőgazdasági területre legalább 45 db. szarvasmarha jusson, s ennek fele tehén legyen. Ennek megvalósításával földműveseink könnyebben teljesítik fokozott feladataikat és több terményt értékesíthetnek szabad áron. Másrészt pedig az állatállomány emelésével több istállótrágya jut a termőföldekre, s ezzel nagvban elősegítjük a hektárhozamok emelését. Tagadhatatlan, hogy az állatállomány kiegészítése és az állattenyésztés megjavítása legfontosabb a szövetkezetekben. Országos méretben csupán 28,2 drb, szarvasmarha jut minden 100 hektár mezőgazdasági területre, s ebből csak 10,3 drb. tehén. Amellett még az állatok hasznossága is alacsony. A napi tejhozam a múlt évben alig érte el országos méretben a 3,7 literes tehenenkénti átlagot, a közélelmezésre beadott vágómarhák élősúlya pedig csupán 350 kg kö ül ingadozott. A nagyobb földterületen gazdálkodó középföldműveseknél sincs meg a tervezett állatállomány, az állatok hasznossága pedig távolról sem kielégítő. Nem nézhetjük tétlenül az állattenyésztésben mutatkozó ilyen méretű hiányosságokat. Ez különösen a besztercebányai kerület egyes szövetkezeteire vonatkozik. Most, amikor a szövetkezetekbe az évi pénzügyi termelési tervek kidolgozását szorgalmazzák, ez a legalkalmasabb lehetőség arra, hogy alaposan átgondoljuk és papírra fektessük az állatállomány kiegészítésével és hasznosságának emelésével kapcsolatos kérdéseket. A járási nemzeti bizottságok zootechnikai dolgozóinak kötelessége, hogy e fontos feladat sikeres megoldásához hatásos segítséget nyújtsanak a szövetkezeteknek. A körzeti zootechnikusok a szövetkezeti tagokkal karöltve és az állatgondozók tapasztalataira támaszkodva arra vannak hivatva, hogy az állatállomány kiegészítésére tervjavaslatot dolgozzanak ki. A javaslatot a szövetkezet vezetősége elé kell terjeszteni, és ügyelni kell arra, hogy alapos megvitatás után az évi termelési tervbe kerüljön. A szarvasmarha-állomány kiegészítésével kapcsolatban nem elegendő csupán a vásárlásra támaszkodni, hanem a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában terven felül tartott állatokat kell összpontosítani, még akkor is, ha jelenleg csak ideiglenes istállóban tudjuk elhelyezni az állatokat. Ugyanilyen súlyt kell helyezni a rideg borjúnevelés bevezetésére és arra, hogy tenyészetünkből neveljünk magas hasznosságú teheneket. Erre a célra a legjobb fajtulajdonsággal rendelkező állatokat vegyük számításba. Helyesen kezdeményeznek a | tapoícsányi járásban levő ludanicei EFSZ tagjai. Már a múlt j év folyamán nagy súlyt fektet- I tek a fiatal állatok nevelésére, s most a legjobb egyedekkel feltöltik hiányos állományukat. A továbbtartásra alkalmatlan állatokat előbb kihízlalják, azután adják be. A trencséni járásban levő ivanovcei szövetkezetben még a tagoktól is átveszik a tenyésztésre alkalmas boriakat. A tehenekről való gondoskodás nagyon kifizetődik. Ezt bizonyítja a királyfai szövetkezet példája, ahol a múlt évben minden egyes tehéntől 4000 liter tejet fejtek ki. Ennek következtében nagymennyiségű tejet adhattak be szabad áron. Az állatállomány kiegészítésétől elválaszthatatlan a takarmányalap kibővítése. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy szövetkezeteinknek az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a rétek és a jegelők feljavítására. így az eddigi 25—30 mázsa helyett 50—60 mázsa szénát takaríthatnának be minden hektárról. A zöld futószalag bevezetésére és a silótakarmányra is fokozott figyelmet kell fordítani ebben az évben. Hiába beszélünk az állatok hasznosságának emeléséről, ha nincs elég takarmányunk. Mindezeket a fontos tényezőket figyelembe kell venni az egész évi termelési tervek kidolgozásánál. Tévednék azonban, ha azt hinnénk, hogy az állattenyésztésre vonatkozó kérdések betervezésével már teljesítettük feladatunkat. Ezen intézkedések tervbevétele nem hoz eredményt, ha a szövetkezet vezetősége nem bízza hozzáértő, szorgamas emberekre az állatok gondozását, takarmányozását. Ez igen felelősségteljes feladat, és nagy hozzáértést igényel. Igen káros jelenség, hogy egyes szövetkezetekben tapasztalatlan egyénekre, sőt kulákokra j bízzák az állatok gondozását. Minden munka sikere attól függ, hogy mennyire tudjuk érdekeltté tenni az embereket az akadályok leküzdésében. Az állatállomány kibővítésének az állatok hasznossága emelésének kulcsa is az emberek kezében van. A szövetkezeti tagokon, az állami gazdaságok dolgozóin és az egyénileg dolgozó parasztokon múlik, milyen eredményeket érünk el ebben az évben. Ehhez azonban segítséget kell nyújtaniok a JNB-ok zootechnikai szolgálatának, és a gépállomásoknak is. Az állatállomány kiegészítésének és az állatok hasznossága emelésének fontosságát a mezőgazdaságban dolgozó kommunistáknak kell tudatosítaniok az állatgondozókkal. A falusi pártszervezeteknek kell rávezetni a szövetkezetben dolgozó kommunistákat, hogy a szocialista munkaverseny segítségével, a kötelezettségvállalási mozgalom kibővítésével és a szövetkezeti munkaiskolák látogatásával szilárd alapokra helyezzék az állattenyésztést. Pártunk Központi Bizottsága állattenyésztési vonatkozású határozatai teljesítésének szüntelen ellenőrzése a leghatásosabb módszer a szarvasmarha-állomány kiegészítésére és az állatok hasznosságának emelésére. Ha az állatállomány kiegészítésének és az állatok hasznossága emelésének kérdése, minden mezőgazdasági dolgozónál megértésre talál. — a Földművelésügyi Megbízotti Hivataltól kezdve a nemzeti bizottságokon keresztül egészen az egyhektáros I kisparasztig — akkor bizonyosan sikerrel teljesítjük a II. ötéves munkaterv első évének ezt a fontos feladatát.
