Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-22 / 3. szám
ŕSldnifives 1956. január 2Í. Egyedi takarmányozás a tehenészetben Fiatal gyümölcsfák trágyázása Szarvasmarha-állományunk fejlesztésének és a tejtermelés fokozásának egyik feltétele az egyedi etetés bevezetése. Az egyedi etetés bevezetése munkatöbbletet jelent, de számos tapasztalati adat igazolja, hogy ez sokszorosan megtérül a tejtermelés növekedése, és a tenyésztési gyakorlatban jelentkező eredmények következtében. Az egyedi etetéssel biztosítjuk a tejtermelés mértékével arányban álló takarmányozást, és ezzel együtt a jövedelmezőséget. Az egyedi takarmányozás bevezetésének egyik előfeltétele: etetőberendezések készítése. Az etetőrácsokkal felszerelt jászlaknál az állatok a lassú, vagy gyengébb szomszédjaik elől nem szedhetik el az abrakot. Rácsok alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy az állatgondozó az egyes állatok tejtermelésének megfelelő vagy azzal arányban álló abrakszükségletet tudja adagolni. Legolcsóbban és leggyorsabban fából készíthetünk etetörácsot. Készítéséhez rövid szerfa-anyagot is felhasználhatunk. Az 1. számú ábrán egy fából készült és a jászolra vízszintesen elhelyezhető rácsot láthatunk. A jászol szélességének megfelelően, egymással párhuzamosan elhelyezve, kéí db 6x6 cm-es keresztmetszetű és végig futó heveder közé illesztjük a rácsléceket ügy, hogy az állás-szélesség közepén 50 cm széles nyílást hagyunk, mellette pedig a következő nyílásig — két oldalon — 13—15 cm távolságra helyezzük el a többi léceket. A lécek 3—4 cm keresztmetszetű, botfákból is készülhetnek. A rácsokat csuklós pánttal ellátva a jászol hátsó peremére szereljük, olymódon, hogy — etetőutas istálló esetén — a jászol hátsó falára, a falmelletti jászlasrendszerű istállóknál pedig a jászol mögött lévő falra legyen felfordítható. így az etetőrács a takarmányozásnál és jászoltisztításnál nem lesz útban. A 2. számú ábránkon ugyancsak fából készült etetörácsot mutatunk be. melyet egy meglévő betonjászolra szereltünk. Az etetőrács alsó és felső vízszintes hevedere (a.) íöxlO cm keresztmetszetű fenyőpadlókból, a fejnyílást szegélyező függőleges rácslécek (b.) és azok ferde támasztékai (c.) pedig 6x6 cm-es keményfából készüljenek. A nyílások kétoldalán elhelyezkedő függőleges rácslécek 4 cm-es kör-, vagy sokszög-keresztmetszetű keményfából vagy botfából készíthetők. Az alsó, vízszintes hevedert minden fejnyílás közepén erős csavarral (e.) a jászol süvegfájához erősítjük. A felső, vízszintes heveder — falmelletti jászlas rendszerű istálló esetén — minden második állásnál egy támasszal a jászol mögötti falhoz erősítendő, hogy az állatok azt ne tudják hátradönteni. Etetőutas istállókban a függőleges etetőrács merevítését úgy oldjuk meg, hogy minden második állásszélességnél egy keményfa-oszlopot ásunk le, melynek felső végéhez egy-egy anyáscsavarral hozzáerősítjük, a felső vízszintes hevedert pedig az oszlophoz drótozzuk. A függőleges etetőrácsot elkészíthetjük kemény szerfa-anyagból is. A függőleges etetörácsot csak kisszarvu szarvasmarháknál lehet alkalmazni. Ennek előnye a vízszintes létraráccsel szemben az, hogy jászoltisztításnál és itatásnál nem kell a jászol hátsó falára lehajtani, vagy a jászol mögötti falra felfordítani. Ezáltal élettartama hosszabb. Legegyszerűbb és legolcsóbb módon a 3. ábra szerint alkalmazhatunk istállónkban egyedi etetést. Enné! a módszernél az állásszélességnek megfelelő hosszban 2,5 cm széles és 3—4 cm mély vajatokat vésünk a téglavagy betonjászolba, melyekbe a pontosan beleülő, colos deszkákból készült sulterszerű választékokat helyezzük. A választékok ne érjenek le egészen a jászol fenekére, hanem úgy képezzük ki, hogy alul egy-egy félköralakú nyílás maradjon. Ezáltal a választékok alatt a víz végigfolyhat és így lehetőség nyílik az állatok jászolból történő itatására. A választékokat a jászol tisztításánál ki lehet húzni, ami némi munkatöbbletet jelent. Az állatokat ennél a módszernél rövidre kell kötni, hogy ne tudjanak a súber felett a szomszéd rekeszekbe átnyúlni. Készítsük el tehát mielőbb az egyedi etetés célját szolgáló berendezéseket, mert ezáltal tejtermelésünket és állattenyésztésünket jelentősen fokozhatjuk, illetve fejleszthetjük. Hogyan kezeľiik a tavaszi vetésre kerülő magvakat? Az elcsépelt magvak nem tökélete sen érettek; meghatározott utóérést igényelnek. Ez egyrészt a felesleges vízmennyiség elpároltatásával, másrészt a sejtekben felhalmozódott szer vés anyagok átalakulásával megy végbe. A magvak e folyamat elvégzéséhez szükséges energiát és hőt lég zés útján állítják elő, mialatt oxigént használnak el és szénsavat fejlesztenek. A beraktározott vetőmagból tehát vízpára. szénsav és felszabadult, felesleges hőmennyiség távozik, amit — hogy az utóérési folyamat tökéletes legyen — a környező levegőnek akadálytalanul fel kell vennie. — Ha ezt nem biztosítjuk, a távozó szénsáv, vízpára és hő a vetőmag között levő hézagokban halmozódik fel. Ennek következtében a mag felmelegszik, a vízpára a felszínen lecsapódik, a termény „megizzad“, penészes, dohos lesz; életrevalósága és csírázóképessége csökken. A veszély különösen a párolás kezdeti időszakában fe nyeget. ilyenkor gondosan ügyeljünk arra, hogy a szellőzés tökéletes legyen. Kedvező körülmények között a mag fokozatosan leadja a felesleges vízmennyiségét, végbemegy benne a táplálóanyagok szükségszerű vegyi átalakulása, és a légzése lelassul. Az ilyen utóérésen átment termény már nagyobb tömegben sem melegszik be, tehát vastagabb rétegben is raktározható. A jól beérett és kiszáradt mag nai yobb hőkülönbségeket is elvisel; tömény sejtanyaga a hidegnek ellenáll, a fagy sejtroncsoló hatása nem érvényesül benne. A nedves magon megtelepednek a penészgombák és baktériumok. Minél kisebb a mag, minél nagyobb a fe hérjetartalma, annál erősebb a légzés és a páraképződés. Cséplés után a magvak víztartalma rendszerint több az előírtnál. Egyes magvak utóérése ilyenkor még nem fejeződött be, másoknál pedig a lehűlést és lélegzést kell elősegítenünk. A kezelendő magvakat vékonyan teregessük el, és a raktárt alaposan szellőztessük ki. — A szellőztetés lényege, hogy a hideg, száraz levegő a magot jól átjárja Csak abban az esetben ne szellőztessünk. ha a .levegő hőmérséklete magasabb, mint' a magvaké, mert ilyenkor a levegő víztartalma lecsapódik a magon. Ez különösen a ta vaszi hónapokban fordul elő, amikor a mag hideg. A szellőztetés gyakran nem elégséges. Ilyenkor a mag száradását vékony elteregetéssel és lapátolással segítjük elő. A mozgatást falapáttal, gumicsizmában végezzük, hogy minél kevesebb mag sérüljön meg. A korszerű magtárakban a szállítószalagokat is felhasználják a termény szellőztetésére, ami időben, munkaerőben és költségben egyaránt megtakarítást jelent. Nagyon nedves magnál gyakran még ez sem elégséges. Ilyenkor előtisztítást végzünk. Az előtisztítás célja, hogy a vetőmagnak szánt tételt a nagy víztartalmú szárrészektől, toklászoktól, továbbá rögöktől, portól mentesítjük és ezáltal megelőzzük a további felmelegedést. Télen nagyobb a levegő víztartalma, mert a magvak a levegő nedvességét magukba szívják. Ennek megakadályozása végett a készletet óvnunk kell a külső levegővel való érintkezéstől. A magtár ablakai, ajtói és szellőzőnyilásai szorosan zárva legyenék. A levegő felfrissítése végeit és annak érdekében, hogy a légzési termékek a garmada aljából eltávozhassanak, célszerű, ha a tél folyamán, ajtót, ablakot kinyitva, a zsákolt árut egyszer-kétszer átrakjuk, illetve a garmadát átlapátoljuk. Ezt a műveletet száraz, fagyos időben végezzük. Befejezése után az ajtókat és az ablakokat csukjuk be, Ha az idő felmelegszik, a magtár ajtóit és ablakait tartsuk továbbra is zárva. A fagyos téli idők folyamán a nedves magvak életképességében többnyié semmiféle változás nem észlelhető. A tavaszi felmelegedéskor azonban rohamosan megindulnak azok a nem kívánatos folyamatok, melyek a csirázóképesség elvesztésével járhatnak. Ezért a tél folyamán gondosan ügyeljünk a magvak víztartalmának alakulására, és annak emelkedését akadályozzuk meg. Tavasszal a magvak párolási körülményei a legkedvezőtlenebbek. Ebben az időben a külső levegő hőfoka és víztartalma —• különösen hóolvadás idején, — magas, a magvak hőmérséklete pedig alacsony. Ilyenkor, ha nedves, meleg levegő hatol be a magtárba, és érintkezik a téli hideget tartó magvakba!, akkor lehűl, relatív páratartalma csökken, a vízgőzök harmat alakjában lecsapódnak a magvak felületére, és a felső réteget átnedvesítik. Tavasszal a rakás, vagy a garmada belsejében lényegesen/ alacsonyabb г hőmérséklet, mint a felület közelében. A mag tömegének jobban felmelegedett zónáiban a helyi átnedvesedés könnyen azt eredményezheti, hogy a vízgőzök átszívódnak a belső, hidegebb rétegekbe. Ezeken a helyeken helyi önfelmelegedés következhet be, amely azután tovább terjed. A napos, meleg tavaszi idő beálltával semmi esetre se tárjuk ki magtáraink ajíajait, ablakait. Gondoskodjunk a télen át lehűlt magtételek egyenletes felmelegedéséről. Az ömlesztett készleteket fokozatosan szellőztessük. Idősebb fák átültetése Megtörténik, hogy valamelyik értékes fa, amely már évek óta jó és bő termést ad, útba kerül, akadállyá válik, és kivágják. Ez pedig megoldható másképpen is. Ilyen esetben jól alkalmazhatjuk az átültetési eljárást, mely a következőképpen történik: Az átültetésre kijelölt fát az előző (az átültetést megelőző) évben az úgynevezett csurgójának körében olyan mélyen ássuk körül, amilyen mélyen a gyökereinek a zöme leér. Ha ettől hosszabb gyökerei volnának, úgy azokat elvágjuk. Az így kiásott árkot jó minőségű kerti földdel viszszatöltjük. Az elvágott gyökerek így beforrnak és hajszálgyökereket eresztenek. Ezt a munkát kora tavasszal, vagy kora nyáron végezzük. Ősszel a fát körülbelül 50 cm-el kijjebb újra körülássuk és a gyökérzetet szétszedett hordó dongákkal körülvesszük, és erős dróttal összekötjük. Amikor ez megtörtént, a fát óvatosan kiemeljük és az előre elkészített új gödörbe tesszük. Áthelyezés után a földet alaposan le kell taposni, ha tavasszal csináltuk az átültetést, úgy jól be kell iszapolni. Leghelyesebb ezen műveletet a nyugalmi időben végezni, lombhullás után. Első évben gyakran kell öntözni és a tűző Nap ellen védeni, árnyékolni. Ezt a munkát csak az értékes gyümölcsű, egészséges fákkal érdemes megkockáztatni. Pásztor István, Kővár S ha erős ágszerkezettel bíró jól fejlett fákat akarunk nevelni, úgy oltványainkat a kiültetéstől kezdve bőségesen el kell látni szükséges tájianyaggal. Ahogy a gyermek megsínyli a fiatalkori hiányos táplálkozást, ugyanúgy gyümölcsfáinkat is nehezen hozhatjuk rendbe, ha fiatal koruktól kezdve nem biztosítjuk részükre — a tápanyag megadásával — az erőteljes fejlődés lehetőségét. A fiatal gyümölcsfák nitrogénigénye magas. Ezt kielégíti a jólkezelt istállótrágya, amelyből — ha a gyümölcsös egész területét trágyázzuk, — kétévenként és hektáronként 250— 300 mázsát adunk. Amennyiben .természetes trágya nem állna kellő mennyiségben rendelkezésünkre, úgy gyümölcsfáink tápanyag-igényét műtrágyákkal pótoljuk. Legcélszerűbb a műtrágyakeveréket öntözéssel fáinkhoz juttatni. Évente négyzetméterenként 7—8 dkg péti sót.. 3—4 dkg szuperfoszfátot és 4—5 dkg 40 százalékos kálisót juttatunk a talajba — lehetőleg oldott állapotban. A trágyázandó négyzetméterek számát a korona másfélszeresének a négyzete adja meg. Legcélszerűbb az így kiszámított műtrágya-mennyiséget tízszeres menynyiségű vízben feloldani és az 1 négyzetméteres eső műtrágyaoldatot fél méter mély lyukba beönteni. Négyzetméterenként két lyuk elegendő. A lyukakat a víz beöntése után azonnal betapossuk. Ha trágyázási rendszerünk által fáink növekedése az oldalvezérek véghajtásaiknál 60—80 cm nél kisebb, úgy a trágyamennyiséget emelnünk kell. Badonics Mihály, Kassa Télen se szüneteljen a kerti munka Megjött a tél. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyümölcsösben már minden munka megszűnt. Amit most télen elvégezhetnénk, azt ne halaszszuk tavaszra. Nézzünk csak szét egy kissé a kertben: legyen az gyümölcsös konyha , vagy díszkert. Mindenütt találunk tennivalót. Ha a földet vastag hótakaró borítja, a nyúl éhes. Sürgősen foltozzuk meg a kerítés részeit. A fiatal gyümölcsfák símakérgű törzseit pedig azonnal kötözzük bs: sással, náddal, tüskés gallyakkal. Az újsággal, vagy másféle papírral való bekötözés nem ad biztos védelmet. A szalma és a ku'-oricaszár szállást ad a fahéjat megrágó egérnek. A kerítés megjavításához és a gyümölcsfák bekötözéséhez szükséges anyag hiányában a nyúlakat a következőképpen tarthatjuk távol a kerttől. A gyümölcsös területén egy-két helyen ássunk a földbe 1,60 cm magas cölöpöt, amelyre lécekbö, deszkákból, fé&ek gzerű lapot készítünk. Erre vagy egy régi rossz kerékből gólyapörkölt húshulladékot dróttal jó erősen rákötözünk. A csalétek illata éjjel-nappal, közelről, távolról odacsödíti a sok kutyát. Ezek állandó szaladgálása a nyúlakat még a környékről is elzavarja. Ha a kutyák leszakítják a csalétket, azonnal gon doskodunk annak pótlásáról. Drexler Béla A F iigedi-család élete régen és ma Fügedi Józsi bácsi családjával együtt sokat szenvedett a múltban. Ejt nappallá tett, hogy felesége, Mari néni és a Jancsi fiú ne érezzen hiányt• meg legyen részükre a mindennapi betevő falat. Fügedi József zsi bácsi. — Mindez már elmúlt. — Most az szeretném, hogy a 63 helyett legalább 33 lehetnék. Mert bizony Csak most tudom mi az élet, mit ér az ember. Négy éve dolgozik a Fügedi család a kisújlaki szövetkezetben. Szorgalmas munkájukkal nagyban hozzájárulnak a közös vagyon gyarapításához. Mari néni. 80 db hízósertést és 5 db anyakocát gondoz. Munkájával a szövetkezet* vezetősége elégedett. Jancsi még fialat, de ha megkérdezed az EFSZ vezetőségét: ki a legjobb kocsis a szövetkezetben, határozottan felelnek: — Fügedi Jánosnak nincs párja. De a jó munka révén nemcsak a szövetkezet fejlődik, erősödik, hanem a tagok — köztük Fügedi bácsi családjának — élele is napról napra Fügedi bácsi iparkodása hiábavaló volt. Bármennyit dolgozott — a falusi gazdagoknál, az uraknál — a fehérbélü kenyeret és a kenyérhez valót nem tudta biztosítani. A kis család nélkülözött. Fügedi János Elérkezett azonban a Fügedi család életében is a fordulat ideje. Különösen amikor Kisújlakon megalakult az EFSZ. — Sokat gürcöltem, mint az állatot rúgták, taszították, — mondja Jó-Fügedi Józsefné jobb. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az. hogy két db 200 kilós hízó: öltek, amelyből a szép firosra füstölt sonka a több mint 50 kolbász, a kellemes illatú zsír tárul szemed elé, ha benyitsz Mari néni takaros kamrájába. Megelégedéssel mesélgeli Fügedi bácsi azt is, hogy a múlt évi munkájuk után — a pénzjutalom kívül 10 mázsa gabonát kaplak a szövetkezeitől. Es amikor mindezt hallod, arra gondolsz, mennyivel szebb, örömteljesebb a Fügedi csatád élete ma, mint régen volt. . Haraszti János Pandi László keresete ... A bácskai EFSZ-ben a 20 koronás munkaegység értékének kifizetése biztosítva van. Mintegy 149 ezer korona megy különféle alapokra, s közel 600 ezer korona kerül szétosztásra a tagok között, Pandi László fiával már ki is számította, hogy évi keresetük 30 ezer korona, 30 mázsa búza, 7 mázsa árpa és ugyanannyi rozs. Ezt bizony soha nem tudták volna elérni egyéni gazdálkodással.
