Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-06-10 / 23. szám
Í956. jvtnius ÍO. Már most készítik a silót télire * _______________________________földműves Tufa - a jövő értékes épületanyaga Ahol a seimeci hegyvonuiat délnyugati nyúlványai egybeolvadnak a lévai járás termékeny síkságával, ott fekszik Čajkov, Vámosladány, Žemberovce, valamint Horné- és Dolné Brhlovce. Ez a vidék teljesen mezőgazdasági jellegű. Legnagyobb gazdagsága a bő búza- és kukoricatermés, de az említett falvak lakossága elismerően nyilatkozik a szőlőről is, amely a hegyoldalak kedvező fekvésénél fogva szintén jól megterem ezen a vidéken. A legutóbbi évek folyamán azonban egy újabb kincset találtak itt a geológusok. Bebizonyították, hogy nemcsupán a búza és a bor képezi a vidék kincsesládáját, Tüzetes és gondos vizsgálatok után közel 20 millió köbméter tufát és tufitot találtak sekély mélységben a föld felszíne alatt. A fő lelőhelyet nem volt nehéz megtalálni, hiszen már több mint 100 éve építenek házakat a környék lakosai tufából. De még a temetőben is látni sírköveket, melyeket a falusi ezermesterek keze nagy darab tufából formált kereszt alakúra. A geológusoknak azonban legfontosabb volt a föld mélyében rejlő mennyiség és a tufa minőségének megállapítása. A kísérletek igazolták, hogy nagyon értékes és tartós, szilárd épületanyagról van szó. Tartóssága és jó szigetelő tulajdonsága mellett nagy előnye az is, hogy könnyen formálható, könnyű és ezekből az előnyökből kifolyólag sokmillió korona értékű épületanyagot, téglát, követ és előregyártott betonlapot takaríthatunk meg. Az utóbbi két év alatt valahogy megváltozott, élénkebb lett az élet Brhlovce határában. A község déli oldalán kibővítik a tufa-bányát, hogy rövidesen gépekkel fejthessék a szivacsszerű tufát, az északi oldalon meg már úgy megy a munka, mint valami gyárban. A bágerek erősacélpofája belemélyed a föld testébe, hogy újabb tufa-réteg kerüljön a felszínre. A gépeket Ondrejka és Kuchár elvtárs kezeli. A tíztonnás Tatra teherautók a közeli patakhoz hordják a földet, ahol tufazuzda építését tervezik. Az egész hegyalja egy nagy építkezés. A 60 méter hosszúságban lefektetett sínpáron hatalmas tufavágő kombájn zakatol. Most 4 ilyen kombájn fejti a tufát, de ez év végéig még ötöt kapnak. Dacára annak, hogy egészen új típusú, Szlovákiában gyártott gépek ezek, amilyeneket még seholsem haszrtallünk, szép eredményeket érnek el яаяяааяьаяяаяяяяяяьваяявяявяаямяааяяваяяяаяяаяяяа velük a kombájnosok. Két körfürészszel először függőleges irányban vágják a tufát, illetve a tufa-falat. Azután következik a vízszintes vágás, majdpedig egy harmadik fűrész teljesen elkülöníti a levágott részt a tufatömbtől. A három irányú vágás következeiében 30x30x30 centiméter nagyságú négyszögek, vagyis kockák keletkeznek. Egy kombájn teljesítménye 1—2 köbméter óránként, de Obertik elvtárs 30 köbméter tufakockát is kitermel egy nap alatt. A kész kockákat aztán teherautók szállítják a lévai vasútállomásra. A kész kockákon kívül tufa-törmelékből is gyártanak majd ugyanilyen tartós épületanyagot. Ezen kívül a keramzit és a tufabeton gyártásánál is felhasználják a tufa-törmeléket, melynek az a legnagyobb előnye, hogy szilárdsága mellett sokkal könnyebb, mint a beton gyártásához eddig használt anyagok bármelyike. Hogy milyen gazdasági jelentősége van a tufának az építkezéseknél, azt világosan bizonyítja a következő példa: a jó kőműves 4—5 köbméter falat rak téglából egy műszak alatt; ha viszont tufakockákból dolgozhat, teljesítménye kétszeresére emelkedik. Amellett a tufa 50 százalékkal könnyebb, mim a tégla. A tufa további előnye az, hogy A szenei JNB a legutóbbi értékelésnél örömmel állapította meg, hogy a hegysúri magángazdálkodók rendesen eleget tesznek beadási kötelezettségüknek. Bizonyítéka ez annak, hogy az egyénileg dolgozó földműveseink szívükön viselik dolgozóink élelmezését. Bár a májusvégi állattenyésztési beadásnak időtervét Szlovákia egy kerülete sem teljesítette, összehasonlítva a múlt év hasonló időszakával, mégis jobb eredményeket értünk el. könnyen formálható, az épületek homlokzatának díszítésére lehet hasznaink Már ebben az évben annyi tufát termelnek Brhlovcén, hogy 16 millió téglát pótolnak vele és 600 lakást építhetnek belőle. A második ötéves' terv végéig 35 kombájn kerül majd a tufabányába. melyek 5000 lakásegységhez elegendő épületanyagot termelnek ki. Ezzel nagyban meggyorsul a szövetkezetek gazdasági épületeinek építése is, hiszen 35 százalékkal kevesebb anyagra lesz szükség,' mintha téglából építenének. A tufa igen fontos építkezési anyaggá válik, különösen most, az építkezés gépesítésének korszakában. Az építkezési költségek további csökkenését és az épületek gyorsabb ütemben való befejezését jelenti. A Léva-környéki, a kassai, a losonci és a körmöcbányai járásban levő tufa-tartalékok kihasználásával több millió köbméter elsőrendű épületanyagot biztosíthatunk építkezéseink száméra. Előbb azonban minél több és minél tökéletesebb gépet kell juttatni a tufabányákba, hogy a helyi forrásokból minél több értékes épületanyagot nyerjünk nagy célkitűzéseink sikeres megvalósításához. —pa— A sertéshús beadását 222 százalékra, a marhahúsét 129, a tojásét 120, a tej beadását pedig 206 százalékra teljesítették. Különösen a marhahús beadásában tűntek ki, ahol Bretko Vendel egyéni gazdálkodó vezet, aki 2 kg kivételével egész évre szóló beadását teljesítette. A múlí" évvel viszonyítva 2307 tonna marhahússal, 9410 tonna sertéshússal, 22 786 liter tejjel, 14 752 darab tojással és 201 tonna gyapjúval adtak be többet földműveseink. Szlovákia szövetkezeteinek és állami gazdaságainak dolgozói megkezdték a silózást. A szálastakarmányon kívül a silózásra fordítanak legnagyobb figyelmet, mivel az egészíti ki legjobban a takarmányalapot. A takarmányfélék begyűjtésében és a silózásban a losonci járás szövetkezetei mutatnak legjobb példát. E járás szövetkezetei már az elmúlt évek folyamán meggyőződtek a siló fontosságáról. Egyes szövetkezeteknek, mint például a lónyabányai EFSZ-nek és még többnek is még most is bőven van műit évi silótakarmánya. A járásban már ezen a tavaszon csaknem 3000 köbméter silót készítettek az őszi takarmánykeverékekből. A tamási szövetkezetben 400, a panyidaróci szövetkezetben 500, a kalondai, rappi és még több szövetkezetben is jelentős mennyiségű silót készítettek. A panyidaróci szövetkezetben nagy segítséget nyújt a silózókombájn. A tavaszi munkák megkezdése előtt a rozsnyói gépállomáson szétírták a feladatokat az egyes brigádközpontokra és traktorosokra, hogy mindenki ismerje, és agrotechnikai határidőre teljesíthesse feladatát, főleg a vetést. A rozsnyói ibrigádközpont felhívása után egészséges szocialista munkaverseny fejlődött ki az egyes brigádközpontok között. A traktorosok vállalták, hogy feladataikat 110 százalékra teljesítik, amellett nagy súlyt helyeznek a munka minőségére az üzemanyagtakarékosságra és az önköltség csökkentésére. A kukorica négyzetes-fészkes vetésénél jól bevált a TVD-6 típusú vetőgép, melyet első ízben alkalmaztak. A burgonya ültetésnél nagy segítségükre volt a SKG-4 típusú burgonyaültető gép, melyet a poprádi gépállomástól és a jolsvai állami gazdaságtól kölcsönöztek. A vetési térvet több mint száz százalékra teljesítették. A legjobb teljesítményt a Veľká Poloma-i brigádközpont érte el, melynek Matyarsko András a vezetője. A második helyen van Podhradí, a harmadik és a negyedik helyet pedig a rozsnyói, illetve a szilicei brigádközpont foglalta el. A tavaszi munkaterv sikeres teljesítéséből különösen Vajner András, Gáspár Béla, Szabó László, Lenkei István, Farkas Lajos és Emődi József Az állami gazdaságokon is jól Halad a silózás, amelyek ezen a tavaszon már több mint 3000 köbméter silógödröt töltöttek meg őszi takarmánykeverékekkel. A legtöbb silót a gombai, a pőstyéni és a nagykürtös! állami gazdaságban készítették. A nagykürtösi állami gazdaságban különösen nagy gondot fordítanak a silózásra, mivel az elmúlt tél folyamán s silóval pótolták az állatok takarmányának túlnyomó részét. A gazdaság egyes részlegein már több mint 3000 köbméter silót készítettek őszi keverékekből. A múlt évben 5000 köbméter silójuk volt, de ebben az évben 2500 köbméterrel többet akarnak készíteni. Ezzel a mennyiséggel a számos állatok számára 30, a növendékállatok számára pedig legkevesebb 15 mázsa silót készítenek a téli időszakra. vették ki részüket. A rozsnyói gépállomás traktorosai most szorgalmasan készülnek az aratásra. A gépeket kijavították és a múlt évi tapasztalatokat felhasználva bíznak abban, hogy az aratási és a cséplési munkálatoknál ugyan úgy megállják helyüket, mint a tavaszi munkák folyamán. A második ötéves tervben fokozatosan emeljük az autógyártást. 1960-ban már 55 000 személyautót gyártunk. A hegysúri magángazdálkodók teljesítik beadásukat Javulás a múlt évvel szemben Jól felkészültek Kevesebb adminisztratív erő is elegendő az állami gazdaságokon Marek Smida miniszter az állami gazdaságok munkájáról Második ötéves tervünk irányelvtervezete népünk anyagi színvonalának további emelése érdekében a mezőgazdasági termelés 30 százalékkal való emelését tűzi elénk feladatul. Az irányelvtervezet jelentős feladatokat ró a mezö-gazdasági nagyüzemi termelésre, különösen az állami gazdaságokra. Ezzel kapcsolatban Marek Smida, az állami gazdaságok minisztere feleletet adott a Csehszlovák Hírszolgálati Iroda egyik tagjának az állami gazdaságok jelenlegi helyzetéről, a munkában előforduló bizonyos hiányosságokról és arról, miként lehet ezeket a hiányosságokat a közeljövőben eltávolítani. Kérdés: Milyen mértékben vesznek részt az állami gazdaságok jelenleg a mezőgazdasági termelés fejlesztésében? Válasz: Az állami gazdaságok művelik meg hazánk szántóterületének 11,5 százalékát, s így jelentős tényezők a mezőgazdasági termelésben, különösen most falvaink szocialista átépítésének időszakában. Az 1955-ös évben az állami gazdaságok adták be sertéshúsból és olajosmagvakból az egész állami tervnek több mint egynegyedrászét, búzából több mint egyheted részét, cukorrépából, tejből és további terményekből ugyancsak figyelemreméltó mennyiséget adtak közellátásunknak. Az irányelvtervezetek alapján azzal számolunk, hogy 1960 végéig 100 hektáronként általában 25 százalékkal emelkedik a termelés. Ezt a jobb gazdálkodással, a magasabb hektárhozamokkal, az állatok hasznosságának emelésével, a vetésterületek kibővítésével és az állatállomány fokozatos növelésével érik el az állami gazdaságok. Feltételezzük, hogy a második ötéves terv végéig körülbelül egyharmadávál bővül a szántóterület is. Arra törekszünk, hogy az állami gazdaságok legyenek azok, amelyek bebizonyítják kis- és középparasztjaink előtt a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, váljanak a leghaladóbb agrotechnika alkalmazásán, a legtökéletesebb munkaszervezésen és a munka termelékenységének növelésén keresztül a szövetkezetek példaképévé és segítőivé. Az a segítség, melyet a kézzelfogható eredmé\ nyék a jól bevált agrotechnika és zootechnika, a jó minőségű nemesített vetőmagok és ü'.tetögumók formájában nyújtanak az állami gazdaságok a szövetkezetnek, ez olyan konkrét és kézzelfogható segítség, amellyel nagyban elősegítik az állami gazdaságok mezőgazdasági termelésünk emelésének meggyorsítását. Kérdés: Az állami gazdaságok tehát már elértek bizonyos jelentős eredményeket. Miért végződik még most is egyes gazdaságokban az egész évi gazdálkodás veszteséggel? Válasz: Az elmúlt évben az állami gazdaságok 13 százaléka nem lépte túl a termelési költségeket és jövedelemtöbbletet tudott felmutatni. Ezt mindenekelőtt a földterületek helyes művelése, a jó gépi felszerelés és a növénytermesztésben. valamint az állattenyésztésben dolqoző jól képzett szakkáderek tették lehetővé. Nézzük meg azonban, mi okozza a veszteségeket az állami gazdaságokban? Bizonyos, hogy ennek igen sok okozója van. Én azonban csak a legnagyobb hibákra akarok rámutatni. Ez mindenekelőtt az állami gazdaságok szántóterületének rohamos növekedése és állandó ingadozása. Tudnunk kell, hogy az elmúlt 8 év alatt több mint 11-szeresére emelkedett az állami gazdaságok földterülete. Ez még egyre fokozódik. így például 1956. első negyedévében további 21 000 hektár új földterületet vettek át az állami gazdaságok. Az ilyen földterületek átvétele legfontosabb feladatunk, mivel azok megművelését nehezebben tudnák biztosítani más mezőgazdasági üzemek, mint az állami gazdaságok. Ezzel szoros összefüggésben vannak az ilyen földterületek megműveléséhez szükséges költségek, mivel főként elhanyagolt és rossz talajszerkezetü földekről van szó. Ezek a költségek természetesen magasak, átlagosan 50 százalékkal magasabbak, mint amennyi a rendesen megművelt földekre szükséges. És gyakran előfordulnak olyan esetek is, hogy ezek a költségek a feltételezettnek háromszorosára emelkednek. Abban, hogy az állami gazdaságok veszteséggel zárják az évet, bizonyos része van a határvidéki mezőgazdálkodásnak is, ahol az állami gazdaságoknak teljesen új termelési egységeket kell létesíteniük, mivel a határvidéken van mezőgazdasági területünk 27 százaléka. Ezekben a körzetekben óriási beruházási költségeket kell áldoznunk az állami gazdaságokra, főként az új épületek építésére. A határvidéken meg kell teremtenünk a felételeket az állattenyésztésre is, mégpedig azért, hogy biztosítsuk a talajszerkezet javításához szükséges istállótrágyát, mivel ezen a vidéken igen alacsony a szántóföldek termőereje. Mindezzel jelentősen emelkednek a termelési költségek és a határvidéki mezőgazdaságban elért eredmények ielentősen csökkentik az egész ország állami gazdaságainak gazdálkodási eredményeit. Helytelen lenne az a felfogás, hogy az említett hibák megindokolásával akarnám igazolni egyes állami gazdaságok kedvezőtlen pénzügyi eredményeit. Éppen ellenkezőleg Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy nem használtuk ki mindenütt a termelési lehetőségeket és eszközöket, hogy óriási rejtett tartalékok vannak még az állami gazdaságokon, melyeket mielőbb fel kell tárnunk. Az 1956. évi állami terv értelmében az állami gazdaságoknak átlagosan 10 százalékkal kell emelniök a mezőgazdasági termelés gazdaságosságának emelését. Kérdés: Milyen termelési költségei vannak az állami gazdaságoknak a gabona és a hústermelésnél, az állami tervhez viszonyítva? Válasz: A tervezett termelési költségeket túllépik, mivel ezideig még nem sikerült eltávolítanunk a termelésben előforduló bizonyos hiányosságokat, melyekről már néhány szóval megemlékeztem. A búza termelésénél például az állami gazdaságok a múlt évben mázsánként 21,74 koronával túlteljesítették a termelési költségeket. Hasonló a helyzet a marhahústermelésnél is, ahol a termelési költségeket 2,36, a sertéshúsnál pedig 0,95 koronával túlléptük. Mindezek a számok az elmúlt év gazdálkodásáról beszélnek. Az állami gazdaságok különböző közgazdasági és termelési lehetőségei következtében nem tudunk összehasonlítást tenni köztük és más mezőgazdasági üzemek között. Egyes közgazdasági tanulmányok alapján azonban kijelenthetjük, hogy az állami gazdaságok és a szövetkezetek 'önköltségei alapjában véve nem sokat különböznek egymástól. A szövetkezetek gazdálkodására nagyon kedvező befolyással van a munkásosztály segítsége, amely a gépállomásokon keresztül szilárd támasza a szövetkezeteknek. Ezenkívül az irányításban és az építésben is további segítséget kapnak a szövetkezetek népi demokratikus államunktól. Kérdés: Nincs-e jelenleg az állami gazdaságokon túl sok műszaki és adminisztratív dolgozó? Válasz: Ez a kérdés jelenleg' nem a legkomolyabb az állami gazdaságokon, mivel a mezögazdasági termelés emeléséhez főleg a határvidéki állami gazdaságokon jelenleg még sok műszaki dolgozóra lenne szükségünk. Természetes, hogy az adminisztratív erőket továbbra is lehet csökkenteni az állami gazdaságokon, ha csökkentjük a sok esetben felesleges papírmunkát, egyszerűsítjük a tervezést, a számvitelt, a nyilvántartást stb. A felszabadult munkaerők nagyon jól érvényesíthetnék szakképzettségüket és nagyban hozzájárulhatnának a szakkáderek kérdésének megoldásához. Az adminisztratív és műszaki munkaerők helyzete összehasonlítva az állami gazdaságok fizikai dolgozóival, sokkal kedvezőbb, mint az iparban. Kérdés: Milyen intézkedéseket hoznak az állami gazdaságokon a termelési költségek csökkentésére? Válasz: Elsőrendű feladatunk egyszerűsíteni az eddig alkalmazott tervezési módszert és már a terv szétírásánál jobban kihasználni az állami gazdaságok egyes termelési egységeinek és gazdasági feltételeinek lehetőségét. További feladat, mellyel már most is foglalkozunk, emelni az állami gazdaságok dolgozóinak anyagi érdekeltségét. A gazdasági eredmények további lényeges javítása érdekében — különösen a határvidéken — melynek áilami gazdaságai nagyban befolyásolják az egész ország állami gazdaságainak átlagos gazdasági eredményeit, — azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogyan tehetne megjavítani és egyszerűsíteni az építkezési és a beruházási tevékenységet. Ez a legfontosabb feladat, melyet mielőbb sikeresen meg kell oldanunk, hogy növelhessük az állatállományt, jobban trágyázhassuk a földeket, termékennyé tehessünk minden darab földet és a növénytermesztés fokozásával párhuzamosan biztosíthassuk az állattenyésztési termelés növelését is, mint a termelési költségek csökkentésének alapvető követelményét. Fokozatosan egyre nagyobb mértékben kihasználjuk a gépeket, főleg az új technika segítségével mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Így akarjuk elérni a munkaerők ingadozásának megszüntetésén keresztül a termelés lényeges emelését és mindenekelőtt ezen keresztül akarjuk csökkenteni a termelési költségeket.
