Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-29 / 17. szám
в W5S. április 29. •ŕtabad 1» Nyitott szemmel a szentesi szövetkezetben A teherautón, amely Szentes felé közeledett komolyarcú emberek ültek. Komollyá tette őket az a tudat, hogy egy szövetkezet életét, gazdálkodását kell felülvizsgálniuk,aránylag rövid idő alatt. Üj módszer ez, amit a királyhelmeci JNB mezőgazdasági szakosztálya^ vezetett be három héttel ezelőtt azzal a céllal, hogy az egyes szövetkezetekben a helyszínen megállapított tények alapján rögtön segítséget nyújthasket minél előbb kiküszöböljék s hogy tanulságul szolgáljon más szövetkezetek számára is. A kulcsodi határban yiRÁGKÖNTÖSBE ÖLTÖZTEK a gyümölcsfák. A leleszi kertekből andalító, méhcsalogató virágillat árad. Má'usra készülődik az örökifjú természet . . . májusra készül a falu, hogy méltóan ünnepelhessen,.. Az idevetődő idegent mindjárt érkezésekor meglegyinti az úi élet szele. Épül, szépül a falu. Vetkezi múltból ittmaradt rongyait. A régi cselédházak megifjodtak — új sapkát nyomtak a fejükbe. Vaksi petróleumlámpa helyett villanyfény világol a gazdagon bebútorozott lakásokban. Az egész tájat uraló kastélyban — mely egykor a premontrei rendház dölyfös papjainak fellegvára volt — parasztfiatalok tanulják a nagyüzemi gazdálkodás vezetésének művészetét. Messze földön hírneves a „Május 1.“ szövétkezet. ALIG HÚSZÉVES LEGÉNYKE volt Tirpák József, az egyházi birtok kocsisa. Ezeken a május elsejéken eszmélt rá a kizsákmányolok elleni szaka„„.'an harc szükségére. Harcra buzdító forradalmi dalokat énekelt a tömeggel együtt: „Törd le a láncodat elvtárs, most gyere, most sikerül.. Tíz év sem telt el és Kelet felől dübörgő tankokon érkező vöröscsillagos katonák letörték a nép lábáról a láncot. Szabaddá tettek bennünket, hogy szabadon lélegezhessünk, saját magunk irányítsuk sorsunkat. Az egykori urasági kocsis ma sertésetető. Példás munkájáért a múlt évben és az idén is kormányunk munkaérdemrenddel tüntette ki. Ez a két munkaérdemrend viselője a leleszi farm többi dolgozójával együtt május elseje méltó megünneplésére készül. Ott lesz a felvonuláson a hírneves Leleszi Május 1. EFSZ tagsága, a mezőgazdasági technikum több. mint 100 főnyi egyenruhás tanulója, élén a becsületet és elismerést kivívott népművészeti együttessel. Lelesz legfialabbjai: Ocsenás Ferike, Kuscsík Mártuska, Ligeti Karcsika és a többi gyermek is ott lesz a felvonuláson. Szüleik nyakában ülve, lobogtatják majd a kis zászlócskákat. A gyönyörű szép napközi otthon 60 pöttömnyi lakója és a falu többi gyereke már csak szülei elbeszéléseiből és könyvekből tudja meg, milyenek is voltak a, régi májusok. Május 1-én szerte a hazában harsonjon, zengjen a munka himnusza, szárnyaljon szabadon a béke dala! Kovács István son ott, ahol szükség van rá. Az ellenőrzést csoportok végzik a gazdaság különböző szakaszain. A szentesi szövetkezetben — mint mindenütt, ahol dolgoznak — vannak szép eredmények, de vannak hibák is. Írásomban inkább az utóbbira szorítkozok, hogy eze„Lánc, lánc, eszterlánc. . éneklik a pöttömnyi emberpalánták a napköziotthon udvarán. A névadás története felöl Palágyi M. Jánost, a szövetkezet elnökhelyettesét faggatom: — Miért éppen ezt a nevet választották? — Ötvennégy nyarán leiratot kaptunk a Mezőgazdasági Megbízotti Hivataltól — feleli. — Arra kértek, adjunk ■ nevet szövetkezetünknek. Sorra vettük a sok nevet, melyik lesz a legszebb... Végül a „Május l.“-t választottuk. Ez a név áll a szívünkhöz legközelebb. Közülünk többen börtönbe kerültek, amiért a múltban résztvettek a májuselsejei felvonulásokon. — Nagy megtiszteltetés és dicsőség volt az, ha valaki vihette a vérvörös, lángszínű lobogót — folytatta. — Két zászlónk volt: az egyikre ez volt hímezve: „Világ proletárjai egyesüljetek!“ A másikon meg sarló és kalapács díszelgett, ügy őriztük a zászlóinkat, mint szemünk világát. APRÁNKÉNT CSIPEGETEM össze élő tanúktól a régi harcos májusok emlékeit, mint galambok a búzaszemet. A Hegy utcában találok rá Zsigmond József elvtársra. Itt lakik ő, a helyi pártszervezet alapító tagja, a párt veterán harcosa. Beteg — az ágyat nyomja. Mélyenülő szemével barátságosan megsimogat. Majd vendéglátó gazdához illően hellyel kínál. A Mezőgazdasági Technikum tanulóinak 1955. május elsejei felvonulása Királyhelmecen. — A csendőrök ezen a felvonuláson többünket elfogtak — beszél ismét. —Bekísértek a parancsnokságra. Másnap kihallgattak, majd szabadon engedtek. Ez azonban csak csalétek volt. Egész csendőr-karaván járt ki utánam Leleszre. Vagy tizenegyedszer jöttek, amikor elfogtak. Körülfogták a házam, majd szuronyt szegezve, közeledtek felém. Kint álltam a pitvarajtóban. — Meg vannak bolondulva9 — szóltam rájuk — hiszen nem gyilkoltam én! — A törvény nevében letartóztatom! — ez volt a hideg, gúnyos válasz. Kassára cipeltek. Itt államcsínynyel ádoltak. Kilenc napig éhségsztrájkot tartottam társaimmal, míg haza engedtek. Zsigmond élvtársat erősen megviselte a szakadatlan harc, bújdosás, Tirpák József sertésetető, két Munkaérdemrend viselője. i levegőre vágyik, szanatóriumi ápo- I lásra szorul... SZOPKO JANOS, A LELESZI állami gazdaság fejőgulyása. Ötvenkét éves. így emlékszik a 36-os májusra: • — A kordontálló csendőröket, a hullámzó emberfolvam összeszorította. A tömeg tüntetett. „Le a vérszopókkal!“ A feldühödött csendőrök nekiestek a tüntetőknek... — Nyolcvannyolc napot ültem a börtönben — mondja Szopkó János — a május 1-i felvonulásokon való részvételért. E májusok tapasztalataiból sokat tanultunk a későbbi évekre. Lelesz látképe. A háttér baloldalán a „Május 1" EFSZ gazdasági épületei láthatók. Zsigmond József, a párt hű katonája, veterán harcosa. — Kosík elvtárs — folytatja — a tilalom ellenére is beszélt. beszélt, míg a kardlapozó hatalom emberei bele nem folytották a szót. (A munkásosztály, a párt vértanújaként Íjalt meg a fasizmus elleni harcban). Az emberlavina zúgott, mint a háborgó tenger, mikor a csendőrök karonragadták... .Г Zsigmond elvtárs cigarettára gyújt. Köhécsel... majd hosszan, némán hallgat. Szárnyaló képzelete elragadta, visszaidézte, újra átélte ezen emlékezetes felvonulás izgalmait, a tömeg élén rótta a helmed utcákat. — Melyik régi május l.-re emlékszik a, legjobban? — Az 1936-osra. A tömeg élén mentem. A csendőröket a járdákra sodorta az emberáradat. Húsz év távlatából is jól emlékszik arra, hogy Kosík elvtárs. a párt kerületi képviselője tartotta az ünnepi beszédet a vásártéren összegyűlt tömegnek. börtön. Sohasem tagadta Sieg a pártot. Egészségi állapota, mint ahogy mondja — napról napra rosszabbodik. Asztma sorvasztja szívét, tüdejét. De elvben ma is törhetetlen a pártnak ez a hű katonája. Magaslati A taggyűlések jegyzőkönyveinek árt— lapozása után kitűnt, hogy a szövetkezeti tagság komolyan foglalkozik a felmerülő problémákkal, értékes határozatokat hoznak — de a határozatok teljesítésénél és ellenőrzésénél már hibák vannak. A szarvasmarha és a szekerek összpontosítását a gyakorlatban még ma sem oldották meg. Ezenkívül a február 22-i taggyűlésen elhangzott egy további határozat. amely szerint mindazok a tagok, akiknek több mint 0,10 hektár szőlő van tulajdonukban, vagy használatban, a többletet azonnal átadják a szövetkezet közös használatába. A határozat elhangzott, de végrehajtásáról senki sem gondoskodik. Kulcsár elvtárs a szövetkezet könyvelője nagy gondot fordít a nyilvántartások vezetésére, de annál nagyobb a hiba a raktárkönyv körül, amelyben sem a kiadások, sem a bevételek nincsenek vezetve. így nem lehet tökéletes áttekintést kapni a készletekről. S ehhez még hozzájárul az is, hogy a raktárhelységekben nagy a rendetlenség. Tisztítatían állapotban találtunk 85 mázsa bükkönyt, 120 kg lóheremagot és 80 kg lucemamagot. Továbbá 120 mázsa takarmányzab olyan állapotban van, hogy alapos kitisztítás nélkül veszélyes lenni vele takarmányozni. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a szövetkezet nem fordít gondot az elraktározott termények kezelésére. A vetések állami tervének betartása ellenőrzésénél kitűnt, hogy a szövetkezet túllépte a tervet az őszi búzánál és a rozsnál 28 hektárral, az őszirepcénél pedig 2 hektárral. Viszont kevesebbet terveztek az előírtnál árpából, kukoricából és burgonyából. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a HNB tanácsa is, s végül a szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy ha már az őszi kalászosok tervét túllépte a tavaszi kalászosok rovására takarmánynövényeket vet el. Az állatállománynál már nagyobb a rend. Az állatok nyilvántartási könyve rendesen van vezetve, és a nyilvántartott állatok száma megegyezik a valóságos állománnyal. A tehénistállóban 88 tehenet, 6 szövetkezeti tag gondoz. Szűcs István vezetésével. Mindannyit a hasznosság szerint jutalmazzák. Naponta 180— 210 liter tejet fejnek. A szövetkezetnek több olyan tehene van, amely naponta — kétszeri fejésre — 10—12 liter tejet ad. A tehenek aránylag jó állapotban vannak. Hiba azonban az, hogy a kisborjak a tehenek előtt fekszenek és állandóan izgatják anyjukat. Ezt a hiányosságot —ч Abaházi elnökelvtárs szerint — rövidesen kiküszöbölik, mert külön helyezik el a borjakat. A szövetkezet zootechnikusa Kulcsár P. Ferenc. Tőle tudjuk meg, hogy a szövetkezetnek tervenfelüli sertésállománya van. Pontosan tudja hány koca, süldő és malac van az istállóban, hiszen naponta számbaveszi őket a táskájába lévő jegyzetek szerint. A _ sertésistáMóban nagy csendesség fogadott. A sertések jólakottan pihentek. A takarmány-előkészítőben Török Erzsébet és Hajdúk Jánosné a takarmány keverésével voltak elfoglalva. Szép lóállománya is van a szövetkezetnek. Kanca is van bőven, de csikó kevés. Kétezer koronát fizettek ki a kancák fedeztetésére és egy csikójuk sem lett. Mindenesetre ez nem válik a műfedeztető-állomás dolgozóinak dicséretére. Juhokból is tervenfelüli állománya van a szövetkezetnek. Jó gyapjuhozam mutatkozik. Múlt évben 4,30 kgos átlagot értek el, s ebben az évben 4,60 kg-os átlagot várnak. A tervezett tyúkállomány nincs meg, de dicséretükre legyen mondva, a tojásbeadást az első negyedévre 8148 darabbal túlteljesítették. A szentesi „Előre” EFSZ fejlődőképes, azonban van még mit tenni, hogy valóban méltók legyenek a járás dolgozóinak teljes megbecsülésére. Kulik G. — Ez aztán a szép idő, ilyen kell nekünk — fordítja a nap felé az arcát Tóth Imre kulcsodi traktoros. Éppen a tízórait fogyasztja. Jól esik ez a kis ennivaló, hiszen ma már 4 hektárt bevetett kukoricával Tóth Imre 48 éves, nős és 1952-től traktorista. Tavaly a tervét 140 százalékra teljeesítette, két műszakban dolgozott akkor is és most is. A kukorica négyzetes vetéséi 48 hektáron 3 nap alatt akarja elvégezni. Bevégezte az evést, jót húz a korsó friss vizéből és aztán nyeregbe pattan. A traktor. felbúgva indul, maga után húzva a négyzetes kukoricavető gépet. A távolban egy ember vizsgálja, nézi a földet. Közelebb érve, látom, hogy Varga Kálmán, a kulcsodi szövetkezet elnöke, ö mindenütt ott van, ahol szükség van rá, irányit, ellenőriz, de ha ideje engedi, szívesen elbeszélget. — Mikor alakult meg szövetkezetük? — kérdem. — 1952-ben. Ma már falunk 95% -a szövetkezeti tag. Kezdetben még voltak hibák — igaz, itt-ott még most is akad — de tassan-lassan minden nehézséget kiküszöbölünk. Évről évre jobban étünk. Azelőtt ritkán készült új húz a faluban, ma pedig minden szövetkezeti dolgozó építkezni akar. A napokban új belépő jelentkezett, Both .Géza, 7 hektáros középparaszt. — Reméljük, hogy rövidesen azok is be fognak lépni a szövetkezetbe, akik még eddig nem tették meg. — A tavaszi munkákkal hogy állnak? — — Rövidesen befejezzük. Az árpa és zab vetését már április elsején elvégeztük. A cukorrépa és a krumpli is a földben van. A kukorica négyzetes vetése is befejezés előtt áll — fejezi be Varga elvtárs. De mielőtt még elválnánk, még hozzáfűzi, hogy negyedévi tervüket húsból, tojásból, tejből túlteljesítették. Itt van közelben a kertészeti csoaz idén folytatnak kertészeti munkáport földje is. Kulcsodon még csak kát. A kertészet 10 hektáron terül el, s jelenleg 10—12-en dolgoznak benne, nagyobb részük fiatalasszony és lány. Décsi Rozika az egyik legszorgalmasabb lány épp a paradicsompalántát öntözi. Még csak most múlt 15 éves. lói érzi magát a kertészetben. Marino Péter, a kertészet vezetője elmondja, hogy az Összes palántaféléket május 15-ig kiültetik. Estefelé jár az idő, lányok és aszszonyok hazafelé készülődnek. Lassan én is elindulok azzal a kellemes érzéssel, amit az ember csak a fő munka láttán érez. Tóth Gyula
