Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-29 / 17. szám
iS». ». ISsdmfim 5 4 zsGÍiziek /ó példája A gépek segítségével végzik a legtöbb munkát Ä számos haladó termelési módszer egyike, — melyeket az elmúlt év folyamán alkalmaztunk a zselízi állami gazdaságban — a nagyobb sortávolságra vetett silókukorica termesztése. A silókukorica keskeny sorközökben való vetésével nem értünk el kedvező eredményeket. A nyári forróságok idején elfonnyadt, megsárgult, sőt néha teljesen kiszáradt a növényzet. Hektáronként mindössze 200 mázsa zöldanyagot adott. Ez körülbelül a gabona-hüvelyes keverékek hektárhozamával egyenlő, amellett nagyon kihasználta a talajt. A kukoricatermelés jelentőségének alapos áttanulmányozása után elhatároztuk, hogy szélesebb sorközöket hagyunk. Ezzel a módszerrel 126 hektár földet vetettünk be. A terület kétharmadán szlovák fehér fajta kukoricát vetettünk. Ez a fajta biztosítja a legtöbb anyagot, mivel 4 méter magasra is megnő, dús levélzete van s egy száron több csövet is hajt. A kukoricát közönséges vetőgépekkei vetettük. A sortávolság 40—50 cm volt. Kikelés után kétszer megboronáltuk a növényzetet, a sorokkal ellenkező irányban. Ezzel a kapálást pótoltuk, mert porhanyítottuk a talajt és részben az egyelést is elvégeztük. Hektáronként csupán 60 kg vetőmagot használtunk, a sorok mégis egyenletesek voltak, így tehát 140 kg vetőmagot takarítottunk meg hektáronként. A növényzetet 2—3-szor saraboltuk. A kézi kapáláshoz nem jutottunk, mivel sokkal fontosabb munkákat kellett elvégeznünk. Bizonyos azonban, hogy a kézi kapálás jelentősen emelte volna a hektárhozamot. . A nyíri részlegen a 13 hektárnyi területről átlagosan 680 mázsás zöldanyag hektárhozamot értünk el s ebből 56 mázsa tejérettségű csöveskukoricát. A többi részlegeken 450—500 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Ennek köszönhető, hogy az állatok sikeres átteleltetése nem ütközött különösebb nehézségbe. S így nálunk, a zselízi állami gazdaságban természetessé vált, hogy csakis széles sorközökbe érdemes silókukoricát termelni. Azzal, hogy nagymennyiségű zöldanyagot nyertünk, még nincs megoldva a silózás kérdése. Gyakorlatból tudjuk, mennyi fáradságos munkát követel a silózás. S éppen a sok és nehéz munka volt valamikor a silónövények termesztésének fékezöje. Ami újítóink azonban, élükön Janda elvtárssal a gazdaság gépészével és Puksa elvtárssal, a központi műhely vezetőjével megkezdték a legnehezebb silózási munkák gépesítését. Az az ötletük támadt, hogy az S-4-es típusú gabonakombájnt könnyen át lehet alakítani silózásra. Erye a célra rendelkezésükre állt egy üzemképtelen kombájn, amely nagy javításra szorult, hogy ismét üzemképessé váljon. A nevezett gépen megszilárdították az arató berendezést és a legnehezebb munkát végző alkatrészeket. A cséplődob helyére 100 cm széles kőrótépőt helyeztek, a törekrosta helyére pedig „végtelen" szallagot szereltek, amely az összetépett zöld anyagot beleviszi a pótkocsiba. A géphez összesen 4—5 erpberre, az anyag elszállításához — 2 kilométer távolságra — 1 traktorra és 3 pótkocsira van szükség, továbbá a trakoroson kívül 2—3 emberre, akik a silókukorica lekaszálása (1 ha) rakodás a szekerekre gereblyézés fogatokkal a kombájnkezelő segédjének díja a pótkocsikon dolgozók díja a siló eligazítása és legyúrása a traktoros díja üzemanyag A fenti táblázatból láthatjuk, milyen óriási a kombájnnal történő silózás előnye. A silózás önköltségét hektáronként 1183 koronával csökkentjük, az embereket mentesítjük a legnehezebb munkától, növeljük a teljesítményt, időben elbírjuk végezni a silórakják és meggyúrják a pótkocsikon a felaprózott zöld anyagot. A silózásra átalakított kombájn napi teljesítménye 450—625 mázsa zöldanyag felaprózása. Ha a gépet teljesen kihasználjuk, órateljesítménye eléri a 60 mázsát és kellő kivilágítás mellett éjszaka is dolgozhat. Ezzel a géppel a silózáson kívül a kukoricakórót is „elarattuk”. Ennek óriási előnye van, mert a kukoricakórót a töréssel egyidöben azonnal silózhatjuk. A karolinai részlegen 7 hektár kórótermését silóztunk le naponta. Az esős időjárás miatt később nem dolgozhatott a gép. Bizonyosan megérné egy hernyótalpas kombájn szerkesztésével kísérletezni, amely még a puha süppedös talajon is dolgozhatna. A silózás költségvetése világosan bizonyítja a kombájn használatának előnyét. Most tömören vázoljuk menynyibe került 400 mázsa zöldanyag lesilózása a régi módszerrel. 58,20 Kčs 36.50 Kčs 83.50 Kčs 83.50 Kčs 43,90 Kčs 120,00 Kčs összesen 405,60 Kčs zást s így több és jobb takarmányt biztosítunk állatállományunk számára. A silókukoricán kívül pillangós növényeket, vagyis bükkönyt, borsót és lóbabot is termelünk, melyeket a kukoricával együtt lesilózunk. a csalamádé elrakása a szekereken szállítás (2 munkaerő) lerakás (2 munkaerő) a zöldanyag felaprítása lerakás, eligazítás és letömés a megvágott anyag elszállítása (3 fogat) üzemanyag és vazelin Összesen: A kombájnnal végzett silózás költségei: a kombájnkezelő díja 124.80 Kčs 124.80 Kčs 124.80 Kčs 166.40 Kčs 166.40 Kčs 166.40 Kčs 249,60 Kčs 108,70 Kčs 95,00 Kčs 1588,80 Kčs Csak így tovább A perbetei traktorosbrigád a helybeli szövetkezet földjein a tavaszi árpa és takarmányfélék korábban történt elvetése után 52 hektár területen befejezte a cukorrépa vetését és 29 hektáron a burgonyaültetést. A 29 hektár burgonyából 10 hektáron előcsíráztatott korai burgonyát ültettek négyzetesen. A terv szerint ebben a gazdasági évben 225 hektár területet vetnek be kukoricával. Ebből négyzetesen 200 hektárt s egyszerű sorosan 25 hektárt vetnek. Mivel az elmúlt évi kukorica csíraképessége a szokottnál alacsonyabb, ezért a 25 hektárt kísérletre szánták. Azt akarják megtudni, hogy ilyen esetben melyik vetési mód az előnyösebb. A brigád legjobb dolgozói Matvan János és Kovács László traktoristák, akik DT-54-es gépükkel eddig 43 hektár árpát, 29 hektár zabot, .27 hektár tavaszi bükkönyt vetettek el. 9 hektáron elvégezték a középszántást, megtárcsáztak és megsimítóztak 140 hektárt és 230 hektáron a fogasolást is elvégezték. Ebben az évben a járás legjobb traktoristái közé szeretnének tartozni. A 16 traktorral rendelkező brigádot ketté o’sztják. A munka könnyebb irányítása és ellenőrzése miatt van erre szükség. Csak az a baj, hogy a községben nem lehet a második brigád elhelyezésére megfelelő helyet találni Igaz a jelenlegi brigádközpont erre a célra épült de elhanyagolt állapota miatt a fele gépet sem lehet benne elhelyezni, 1953-ban a vihar nagyon megrongálta s rendfbthozatala érdekében máig sem történt semmi. Az illetékesek úgy gondolják talán, hogy inkább a gépek menjenek tönkre? Ideje lenne, ha megváltoztatnák nézetüket. Papp Béla Négyzetesen vetik az összes kukoricát A dunaszerdahelyi gépállomás traktorosai ebben az évben a segédfonalas vetögépeket is felhasználják a kukorica négyzetes-fészkes vetésére. Ezekkel a gépekkel pontosabb a vetés, a sorok egyenesek s a növényzetet csakis gépekkel lehet megművelni. Ez pedig nagy előnyt jelent a járás szövetkezetei számára. A gépállomásnak 16 ilyen vetőgépe van, melyekkel 1400 hektárnyi területet kellett volna bevetniük. A négyzetes-fészkes vetés iránt azonban olyan nagy az érdeklődés, hogy a vetés megkezdéséig 1518 hektárra kötöttek szerződést a szövetkezetek. Az egyházgellei szövetkezet ebben az évben 129 hektáron termel kukoricát. A vetést kizárólag négyzetes-fészkes módszerrel végzik. A vetés javában folyik. Mivel anövényzetet gépekkel művelik, jelentős munkaerő-megtakarításhoz jutnak. Más részt pedig az is nagy előnyt jelent, hogy majdnem ezer munkaegységet takarítanak meg a gépi megművelés által. Kétmillió korona önköltségcsökkentés A besztercebányai kerület gépáll omásain általános megértésre és széleskörű visszhangra talált a prágai kerület dolgozóinak felhívása. Ezt bizonyítja az ezernél több egyéni és kollektív kötelezettségvállalás, melyeket a traktorosok, gépjavítók és a gépállomások dolgozói tettek a CSKP országos konferenciájának tiszteletére. Ezen a téren különösen a tornaijai gépállomás alkalmazottai mutatnak jó példát, akik állandó szocialista műn- | kaversenyben vannak egymással, 152 I egyéni és 16 kollektív kötelezettségvállalást tettek, melyek pénzértéke közel 200 000 korona. Ugyancsak értékes kötelezettségeket vállaltak a po ltári, losonci, nagykürtösi és még több gépállomás dolgozói. A kerület gépállomásainak dolgozói nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a CSKP országos konferenciájának tiszteletére tett kötelezettségvállalások, — főleg az önköltségek csökkentése — megközelíti a 2 millió koronát. Hat hektár a teljesítménye A szövetkezeti tagok nagyon megkedvelték a SKT-4-es típusú szovjet burgonyaültetö-gépet. A gép napi teljesítménye legkevesebb 6 hektár burgonya négyzetes-fészkes módszerrel. Mint képünk is mutatja, a gép első részén vannak elhelyezve a tartályok a szemcsés műtrágyának, hátul pedig a burgonyának. A gépet drótkötéllel szabályozzák, amelyen 70 centiméterenként apró golyók vannak és azok rendszeres időközönként kinyitják a gép szerkezetét, amelyen keresztül a fészkekbe hull a burgonya és a szemcsés műtrágya. Képünkön a galgóci járásban levő Horné Želenice-i szövetkezet tagjai ültetik a burgonyát a jól bevált négyzetbevető géppel. Állattenyésztésünk legfontosabb feladatai A Pravda egyik szerkesztője a közelmúltban meglátogatta a Víglašl Állattenyésztési Kutatóintézetet. Állattenyésztésünk legégetőbb problémáiról beszélt Ján Plesník mérnökkel, a kutatóintézet dolgozójával. Ezekről a problémákról mezőgazdasági dolgozóink gyakran megfeledkeznek. Az egyes kérdésekre a következő feleletet kapta: Kérdés: bizonyosan megragadták figyelmét az állattenyésztés egyes kérdései, melyeket a SZKP XX. kongresszusán megvitattak. Mennyiben vonatkoznak ezek Szlovákia állattenyésztési viszonyaira? Válasz: azt hiszem, hogy a SZKP XX. kongresszusa a mi mezőgazdasági szakembereinknek, a szövetkezeti tagoknak és a földműveseknek ismételten bebizonyította, hogy a növénytermesztéssel arányosan kell fejlődnie az állattenyésztésnek is. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a mi földjeinket termékenyebbé kell tennünk. Ézt pedig csakis az istállótrágya bö adagolásával érhetjük el. Az istállótrágya pedig csak azon szövetkezeteknek és gazdaságoknak áll korlátlan mennyiségben rendelkezésükre, ahol fejlett állattenyésztés van. Ez a dolog egyik oldala. Ezenkívül földműveseink még nincsenek teljesen tudatában annak, hogy a szarvasmarha tudja legjobban értékesíteni a hazai szálastakarmányokat, melyek a legolcsóbbak is. Ahol fejlett a szarvasmarha-tenyésztés, ott rendszerint fejlett a sertés- és a baromfiíenyésztés is, melyek számára tápanyagdús és pótolhatatlan takarmányt nyerünk a tej melléktermékeiből. A Szovjetunióban ezeket a melléktermékeket jól hasznosítják a sertéstenyésztésben. A múlt évben 12 olyan szövetkezetben .jártam, ahol igen fejlett az állattenyésztés. Meggyőződtem róla, hogy ezek a legjobb szövetkezetek Szlovákiában. Ezeken a helyeken átlagosan 24,50 korona a munkaegység értéke. Ez méginkább igazolja azt az elméletet, hogy nálunk elképzelhetetlen a mezőgazdaság fejlesztése a fejlett állattenyésztés nélkül. Kérdés: Ön a szarvasmarha-tenyésztésben Szlovákiában az egyik legjobb szakember. Felelhetne arra a kérdésre, miként lehet a második ötéves terv folyamán a helyi adottságok figyelembevételével Szlovákiában jelentősen emelni az állattenyésztés színvonalát ? Válasz: Azt hiszem, hogy ehhez nemcsak kedvező előfeltételeink, de jó gazdasági feltételeink is vannak. El kell azonban ismernünk, hogy ezeket a lehetőségeket mindezideig elhanyagoltuk. Legelsősorban a takarmány és a fajállat tenyésztésről vám szó. Igen helyes az a mondás, hogy minél nagyobb a termelékenység, annál olcsóbb. De hogy mennyire gazdaságos, mi még ezzel a kérdéssel keveset foglalkoztunk. Sok szövetkezetben csupán a szemestakarmányok bőségének tulajdonítják a magas tejhozamot. Még nem ébredtek tudatára, hogy a hazai szálastakarmányok etetésével a legolcsóbb a tejtermelés. A Szovjetunióban 15—20 literes tejhozamot is elérnek szemestakarmány nélkül. Az ilyen tejtermelés kifizető. Ebből azt a tanulságot vonhatják le földműveseink, hogy a nyári hónapokban legalább 3, a téli hónapokban pedig 5 literes tejhozamot kell elérni szálastakarmányból és csak ennél magasabb tejelékenységet fedezni szemestakarmánnyal'. Ez a mi viszonyaink mellett könnyen elérhető, mivel rengeteg tartalékunk van a roszszul kihasznált réteken és legelőkön, amellett a szemestakarmányok túlzott etetése káros kihatással van a fejőstehenek egészségi állapotára. Az említetteken kívül azt is figyelembe kell venni, hogy szövetkezeteink és a • földművesek minél olcsóbban kitermeljék a takarmányt. Tudatában kell lennünk, hogy sok esetben a drágán kitermelt takarmány a legolcsóbb. így például a szárítókon szárított széna nagyobb költségbe kerül, mfnt a földön szárított, mégis olcsóbb, mert 4—6 százalék fehérjét tartalmaz. 100 kg ilyen szénából 100 liter tejet termelhetünk. A földön szárított (olcsóbban termelt) széna viszont csak 2 százalék fehérjét tartalmaz. 100 kg ilyen szénából viszont csak 50 liter tejet lehet kitermelni. A további 50 liter tej kitermeléséhez 25 kg búzakorpára van szükség. Tehát, amíg a kész tápanyagok a széna földön történő szárításával veszendőbe mennek, ugyanezeket a tápanyagokat pénzért kell megvásárolnunk. Ami pedig a fajállat-tenyésztést illeti erről nem zenghetünk dicshimnuszt. Ezen a téren sok a behozni való. A fajállat-tenyésztöknek mindenekelőtt a tej zsírtartalmának növelésére kellene törekedniök. E kérdés megoldása ugyanis az ő kezükben Van. A második feladat, irányt vermi a jó fajtulajdonságokkal rendelkező állatok tenyésztésére. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni az állat szilárd testalkatát, amely szorosan összefügg az állat életkorával. Nálunk a tehenek átlagos életkora 7 év, vagyis olyan korhatár, amikor a legtöbb tejet adhatnák s ezt a tejelékenységet további 5—7 évig ki lehetne használni. Ebben a korban nálunk a legtöbb tehenet kiselejtezik, mert a rossz testalkat következtében nem tarthat sokáig a magas hasznossága. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy jó fejőstehén annyi befektetést kíván, mint 10 000 liter tej kitermelése. Ha tehát a tehenet 12—14 évig tartjuk, az első 10 ООО "liter tej árát egy újabb fejőstehén biztosítására kell szentelni. Ha viszont csak 7 évig tartjuk a tehenet, akkor egy új fejőstehén kétszer annyi befektetést igényel. Ezért tehát a fajállat-tenyésztésre ezen a téren igen komoly feladatok hárulnak. Kérdés: Miben látja tehát a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságának gyökerét? Válasz: Abban, hogy minél több olcsó takarmányt kell termelni. Nem a szemestakarmány vásárlásában kell látni a célt, mert a szemestakarmányt sokkal jobban hasznosíthatják a sertések. Ha viszont állatainkat el tudjuk látni elégséges mennyiségű hazai takarmánnyal, és azokkal teljes egészében kihasználjuk az állatok emésztőképességét, akkor válik igazán kifizetővé a szarvasmarha-tenyésztés. Nálunk jelenleg sokat beszélnek arról, hogy hányszor kell fejni naponta. Ez a munka termelékenységének kérdése. Minden további nélkül azt mondhatjuk, hogy az évi 2000 liter tejhozamú teheneket naponta kétszer, a 2000 liternél több tejet adó teheneket pedig naponta háromszor fejjük. Amellett azonban figyelembe kell venni a tőgy nagyságát és teljességét. A kisebb tőgyü teheneket kevesebbszer lehet fejni, mint a nagy tőgyűeket. De ezen a téren is komoly feladat vár a fajállat-tenyésztési dolgozókra: kitenyészteni a nagytőgyü, magas hasznosságú fajtát. Ezzel lehetővé tesszük, hogy a jövőben kevesebbszer kelljen fejni naponta. Ezzel azt is elérjük, hogy nagyobb mértékben alkalmazhatjuk a gépi fejest. Ezzel nagyban elősegítenénk a szarvasmarha-tenyésztőben a munka termelékenységének fokozását. P. A.
