Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-03-25 / 12. szám
1956. március 25. Földműves KESZTHELYI ZOLTÄN: A KÖNYV Barátom volt a könyv és utitársam, Mesebéli tájakra elkísért, Rám nevetett az őserdők honában, Ha szomorkodtam s nem leltem a célt. Sugárzó nap volt a könyv téli reggel, Ölomszínű, didergető haván, Ha jégdárdákkal hajigáit December S fázós kezem melengette anyám. Gyermekkoromban, Ínséges napokban, Meleg szavakkal szólt és jött felém, És éreztem: a szívem dalra dobban S fészket rak benne álom és remény. Aztán a dalt már vékony könyvbe írtam ismételték felnőttek s gyerekek, Az énekek kinyíltak álmaimban. S azt mondtam: „Kertek, énekeljetek, Mert fényességes Nap lesz minden óra, Mikor az ember könyvvel társalog, S a betű lesz az öröm hírhozója, Oly üde, mint a hajnali dalok.” Egy emberöltő óta ünnepellek, Örök barátom, Könyv! Te légy velem, Ha homályt küld is rám a téli felleg — Téged dicsérjen az én gyermekem! Щ utak Tovatűnő életünk sodrában naponta 'agyunk új események tanúi. Bővül, yazdagodik s egyre teljesebbé, egyre valásabbá válik az emberért, annak nagyságos céljai megvalósításáért folytatott áldozatos munka. Az eddig vezető és a továbbmutató út, a felmerülő kérdések megoldása — ha általánosságokban egyező is — a sajátosságok szempontjából különbözik. Az elért eredmények és mulasztások váltogatják, tarkítják a sorrendet. Egyben azonban közös nevezőre találunk: a naponta növekvő igények kielégítésének szükségességében. És ez fokozottan érvényes a kulturális tevékenységre is. Naponta kell ezért harcolni! Ez a harc ■ sok esetben megkövesedett előítéletek, „előlegezett" kényelem és a ,,megszokás" csaliljában éget utat, létjogosultságát azonban senki sem vonja kétségbe egy pillanatra sem. Nem kisebb feladat elvégzésére vállalkoztak a királyhetmeciek, amikor a Darázsfészek betanulásába kezdtek. A darabot eddig már csak helyben négyszer adták elő. Karcagi elvtárs az egész város véleményét fejezte ki, amikor elrigadtalással beszélt a darabról és a szereplőkről. — A szereplők mindegyike tudása legjavát adta, s mind helyben, mind a már meglátogatott szomszédos falvakban a dolgozók elismerését vívta ki. — Amikor az egyes szerepek alakítóiról kérdezünk, szinte zavarba jön, nehogy elvétse a sorrendet, merthisz egyszerre kívánkozna kimondásra Király Gizella, Ragály János, Bodnár Gyula, Pikor István, Dakó Éva és a többi szereplő neve. Nagy elvtárs, a CSEMADOK járási titkárság dolgozója sem mehet el szó nélkül ezen szavak mellett s megtoldja ezt a felsorolást: A siker titka a CSEMADOK, a CSSZBSZ és a GTÁ összefogásának, közös munkájának tulajdonítható. Sőt nemcsak ezt, de azt is hozzáteszi, hogy öregek és fiatalok javarészében él a lelkesedés: adni, nyújtani a dolgozóknak a kultúra kimeríthetetlen tárházából. Jellemző példát is hoz fel erre, hogy ez a lelkesedés nem csökken akkor sem, amikor az együttes tagjainak mostoha körülményekkel kell mepbírkózniok, mint pl. Bottyánban, ahol vendégszereplésüket a közönség esernyő alól szemlélte, mivel a kultúrotrhonba a tetőn keresztül nézeti be az ég. Szemán Olga szinte ujjongva mesélte, milyen „muris" volt, amikor a. szereplőknek hol az orrát, hol a fejét vette célba egy-egy esőcsepp. — Persze az már más lapra tartozik, hogy ez a battyáni „meglepetés" mennyire mondható helyénvalónak?1 Azzai is eldicsekedett, hogy a közeljövőben Leleszt látogatják meg, s a többi falvakat sem akarják kikerülni. Mindezeket hallva, nem. tudunk ellenállni, hogy ne kíváncsiskodjunk a kultúráiét egyéb megnyilvánulásait illetően. Ügy látszik azonban, érzékeny pontra tapintottunk, mert Bajusz, CSEMADOK járási titkár homlokán, — aki csak rövid idő óta dolgozik a titkárságon — megszaporodtak a ráncok. . 1 — Nagyok a mulasztások. sok a behoznivató! — És mint nyitva felejtett vízcsapból a víz, úgy ömlik a panasz: Keveset foglalkoztak a helyi szervezetekkel, nem támogatták az újonnan me galakul takat, s. elhanyagolták a régieket., így történhetett azután meg, hogy■ vannak községek, mint pl. Lelesz, ahol ismeretlen fogalom a CSEMADOK-elnök, vagy Kisiárkány, ahol a vezetőcég — 'köztük az elnök — nem ,is tud arról, hogy a múlt évi közgyűlés őt jelölte erre a posztra. Joggal kérdezhetjük, mit tett a CSEMADOK járási vezetősége és mit tett Várady elvtárs, az akkori járási titkár, hogy ezeket ~a „kilengéseket" orvosolja. A felelet nem meglepő: Semmit vagy nagyon keveset! Rendszertelen ülésezésének mi lehet más az eredménye?! Nagykövesden vajon jobban ált a kultúra szekerének rúd ja? Távolról sem. És ehhez járul itt még az a tény is-, hogy a kultúrotthon céljaira legmegfelelőbb épületet a Jednôt,a foglalta el raktárhelyiségnek. No, és ez elég ,,kényelmes“ ügy ahhoz, hogy csodát várva, ölhetett kézzel lehessen nézni ezekre a dolgokra. A színdarab-választások sem éppen makulátlanok. Ennek legjobb beszédes ténye az, hogy a járásban „csupán" 3 helyen tanulták be és adták elő ,,A falurosszá“-t. Döntsék el az illetékesek, mennyire szerencsés az ilyen suta választás. És ha már a darab megalkuvó is, legalább a döntés jöjjön „eső előtt", s ne késett köpenyegsorsra jusson! És így folytathatnánk ezek sorát. A szervezetlenség, ösztönszerűség, irányításnélküliség — az egyes községek kezdeményező képességétől eltekintve, — nem tartozik a ritkaságok közé A népmüvelödési otthonok gyengén működnek, s ami ebből következik: gyenge az egyes’szervezeteket összekötő kapocs, s ugyancsak megmutatkozik a negyedévekre kidolgozandó kultúrtervek hiánya. Ezek alapján csalódás nélkül lehet tudomásul venni, hogy a járási nemzeti bizottság népmüvelödési ügyosztályának nincs áttekintése a falvakban folyó kultúrális eseményekről. Így aztán ■márciusban, a könyvhónapjában párját ritkítják a könyvviták, s csupán a könyvkiállítások és az egy-két helyen kiragasztott falragaszok sejtetik, hogy ilyen hónap is létezik.- — Azon már csodálkozni sem lehet, hogy a könyvbizottságból a CSEMADOK-ot is kifelejtették. A téli időszakban egy-két színdarab lejátszásán és mulatságok rendezésén Varsóban nagy érdeklődés mellett nyitották meg a csehszlovák propagációs központot. A képen a központ képtára látható. fúl csak elvétve jutottak egyes községek. Szóval az egész kultúrélet csak ebből áll! Hiányoznak a természettudományos előadások, nem vetítenek tudományos kisfilmeket, nem is beszélve a különféle szakkörök megszervezéséről. Tehát mindaz, ami elősegítené a lakosság művelődését, tanulását — hiányos, mindez a mulasztás megérett arra, hogy a múlté legyen, s még rossz emlékként se kísértsen. Az utóbbi időben némi javulás állt be. — Huszonkét csoport jelentkezett a népművészeti versenybe. Szinyér, Szentes és több más község tömegszervezetei tervbevették, hogy a tavaszi és nyári munkák idejére kultúrbrigádot szerveznek. Továbbá márciusban járásszerte Qorkij-esteket rendeznek, s tánccsoportokat alakítanak nemcsak Szerdahelyen, hanem egyebütt is. Ezek a tények az eddigi mulasztásokat még hiálióbbá, kiküszöbölésüket még követelöbbé teszik. Panaszkodhatnak egyesek „magárahagyatottságról", a lehető legváltozatosabb „objektív nehézségekről" anélkül, hogy egy pillanatig is szem elöl téveszthető volna, hogy Királyhelmec és járásának dolgozói, akiknek nagy része már a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett — akarnak és hídnak dolgozni! Ez a bizakodás sugárzik Bajusz és Sadel elvtárs szavaiból is, amikor a közeljövő terveiről beszélnek. Bizakodásuk a reményt és azt az erőt sugározza, mely a dolgozó tömegek 'részvételével minden akadály leküzdésére képes. S szinte tudjuk, érezzük, hogy ez a jövő nem unokáink jelene lesz, hanem az elkövetkezendő hónapok és évek valósága. —fonod Kislányom az iskolában a következő írásbeli feladatot kapta: „Hogy képzelem el az életemet?" és az alanti fogalmazványt adta be: „Először befejezem az iskolát, aztán kisfiam születik, majd kislányom, végül pedig férjhez megyek." A fogalmazványt visszakapta, margóján piros tintával csak ennyi állt. Sorrendi — . ügy — gondolta kislányom, — a tanító néninek nem tetszik, hogy a kisfiút veszem elsőnek, tehát a fogalmazványt kijavítom a következőképpen: „Először befejezem az iskolát, aztán kislányom születik, majd kisfiam, végül pedig férjhez megyek." Sorrendi! — állott most újból a leckefüzet margóján, de most már két felkiáltójellel. Kislányom most már zavarba jött és ityként javította ki: „Először kislányom születik, akkor befejezem az iskolát, majd kisfiam is születik és aztán férjhez megyek." Erre a tanító néni földhöz vágta a füzetet és csak annyit mondott, hogy: Hihetetlen!! Mire kislányom a házasságot is elébe helyezte az iskolának, majd megszülettek a gyerekei, de erre a tanító néni már kiabálni kezdett, hogy ebben már kifejezett szándékosságot lát. A szabadság és béke zeneköltoje: BARTÓK BÉLA Hetvenöt évvel ezelőtt, 1381. március 25-én született Bartók Béla. Tíz évvel halála után a nagy békeharcosok világdíjával tüntették ki. Ez az érdemrend, mely egy halott szív fölött ragyog, elismerés és hódolat, mely a művésznek s a dicsőséges harcosnak szól, aki holtában is küzd az emberiség nagy kincséért, Beethoven .Missa Solemnisét idézve: „Az emberek belső és külső békéjéért”. Tizenegy esztendeje, hogy kezéből mindörökre kihullt a toll, hogy varázslatos keze alatt mindörökre elhallgatott a zongora... .... Huszonkét éves volt, amikor első nagyobbszabású szimfonikus müvével a közönség elé lépett. A hang és témaválasztás egy életre kijelölte Bartók Béla pályáját. Alig 'két esztendővel később élete egyik legjelentősebb lépésére szánja el magát: barátjával és fegyvertársával, Kodály Zoltánnal egyetemben megkezdik a kallódó kincs, a magyar népdal gazdag anyagának összegyűjtését. Ez a felfedező új út világokat nyit meg Bartók Béla előtt. Rádöbben, hogy legértékesebb szellemi kincsünket a dolgozó milliók őrzik. Kis falvak, tanyák, távoli pusztaságok parasztjai, egyszerű emberek, akik úgy ragaszkodnak az ö^i dallamkincshez, mint tulajdon anyanyelvükhöz. Ráeszmél, hogy a dühös ellentét román, szlovák, délszláv, és magyar között merő koholmány csupán, az uralkodóosztályok alattomos politikai taktikája. A valóság: hogy e népek kultúrája, élete ezernyi szállal szövődött cszsze és hogy dallamaik, verseik, játékaik és ősi szokásaik úgy szépítik, gazdagítják egymást, mint ahogy az egyik kert virágai megtermékenyítik a szomszédos kert virágágyait. Másfél évtizeddel később, az első proletárdiktatúra idején, Reinitz Bélával és Kodály Zoltánnal együtt részt vesz a zenei életet irányító Direktóriumban. A forradalom vérbefojtása után a kivándorlás gondolatával foglalkozik, annyira elviselhetetlen számára az ellenforradalom gyilkos, fojtogató légköre. A nyomás enyhül ugyan, de Bartók Bélára most már egyre nehezebb küzdelmek várnak. Támadják, mert a dolgozó milliók iránti szeretetét kiterjeszti a szomszéd népekre is és mert értékeli, propagálja, gondozza a szomszédok művészeti kincseit is. Támadják bátor,* forradalmi hangjáért is. Bartók nem alkuszik! 1929-ben a Szovjetunióba látogat, mely mély hatást gyakorol rá. Egy évtizeddel később elindul tengerentúli útjára. Itthon nem tudja elviselni a német és olasz fasizmus rémségeit, se a mintaképeiket hűségesen követő magyar fasiszták gaztetteit. Utolsó üzenete a halálos ágyán hangzott el: Haza szeretnék menni.. Személyébert, testi mivoltában már nem jöhetett haza, de itt él közöttünk bőséges életműve, amely a művészet halhatatlanját egyben a tudomány halhatatlanává avatja. <0. V.) A pedagógusnap elé Március 28, a pedagógusnap meghitt, kedves ünnepe országunknak, akár az anyák, vagy a gyermekek napja. A közoktatás jelentőségének az oktató-nevelő munka fontosságának felismerése évről-évre erősödik egész dolgozó népünkben. Ez az érdeklődés elsősorban annak a nagy figyelemnek köszönhető, mei'-et pártunk és kormányunk fordít, az oktatásügyre. Tizennégy éves fejlődésünk azt bizonyítja, hogy pártunk és kormányunk gondoskodása nyomán az új típusú iskola jó -e. köményeket könyvelhet el ifjúságunk, az új és fiatal értelmiség nevelése szempontjából, amely fontos Я sor геи d Kislányom bőgött, a tanító néni pedig kijött a sodrából és kiabálni kezdett, erre kislányom teljesen elképedt, mert most már végképp nem tudta, hogy mi is lenne a tanító néninek megfelelő helyes sorrend. — Ezt a tisztességtudatnak kell megmondani! — kiáltotta magából kikelve a tanítónő, mire aztán kislányom a kisfiút a házasságkötés elé. szerepet tölt be szocialista építőmun kánkban. f A pedagógusnapon a nevelőket kö szönti az ifjú s az idősebb nemzedék kifejezi elismerését munkájuk iránt Köézönetet mond. s további jó mun kát kíván azon feladatok végrehajtá sához. melyek a jövőben előttük álla nak. Az eddig elért eredmények a to vábbi fejlődés szilárd alapját képe zik. Ez.kért az eret. ínyekért biza lommal és elismeréssel fordul feléjüi népünk, s bízik benne, hogy továbbr: is fáradhatatlanul, szívvel-lélekke munkálkodnak művelt, hazánkat, né pünket fo.. m szerető ifjúság neve lésén. plántálta, a kislányt pedig utána... Elkésetten jött haza szegényke az iskolából, szótlanul, de szipogva elém tolta a füzetet, melynek margóján piros tintával ez állt: „Az iskola joggal elvárhatja, hoéy az erkölcs dolgaiban a szülői ház mutasson irányit" J— Van valami összefüggés az erkölcs és a férjhezmenetel közt? — kérdezte kislányom, még mindig szipogva. — Bizony van! — Akkor már tudom, ki kell hagyni az egész házasságotl — Dehogy kell kihagyni — feleltem ... — Ide hallgass.. A helyes sorrend az, hogy a lány először férjhez megy, aztán születik gyermeke ... —. Akkor már tudom, hogyan tetszene a sorrend a tanító néninek ... Először férjhez megyek. Aztán születik egy kisfiam. Aztán egy kislányom. Aztán megtanítom őket az őszszes helyes sorrendekre. És ha még marad időm, tudod, anyuka, befejezem' az iskolát... Fritz Müller írása nyomán Kertész Erzsébet A postai kézbesítők megjutalmazása Az I. mezőgazdasági verseny bizottsága értékelte a Szabad Földműves és a Roľnícke noviny előfizetési versenyében részt vett postai kézbesítők munkáját és a kitűzött díjakat a következő le,f obh eredményt elért kézbesítőknek juttatta: 1. Ondrej Ceklovský. Rišňovce, blohoveci járás, 100 kg-os sertést; 2. Michal Suranský, Nagysalló, zselizi járás, egy rádiókészüléket; 3. Ján Martinko, Csúz, érsekújváfi f járás, egy férfikerékpárt; 4. Lukács József, Veľký Šariš, eperjesi járás, 20 liter bort; 5. Vicenová Júlia. Zal’aba, zselízi járás, egy férfiöltönyt; 6 Ľudovít Kőn, Nagycétény, nyitrai járás, férfihubertuszt; 7. Franková M., Krásny Brod, med zilaborcei járás, egy fényképező ke szüléket; 8. Antonín Pisklák, Kočoviec, vág újhelyi járás, egy pár cipőt (300 Kčs értékben); , 9. Ján Štrbák, Nitrianská Rudná, privigyei járás, hatszemélyes e' eszközt; 10. Pavlik Valéria, Cerová Lies! senicei járás, egy pár pulykát nye A Szabad Földműves és a Roľnú noviny szerkesztősége a versenyt részt vett postai kézbesítőknek ez az úton mond köszönetét a nagys; mú előfizetők szerzéséért. — Rém jük, hogy a jövőben még nagyc mértékben kiveszik részüket a sajl terjesztésből.
