Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-03-25 / 12. szám
10 Földműves 1956. március 25.----MÉHÉSZET----A fészek tavaszi takarása A méhcsalád tavaszi fejlődéséhez a meleg igen kedvező. A melegebb fészekben az anya jobban ki tudja fejleszteni a petézést, mert a fiasítás takarásához kevesebb méh k^l. Kevesebb a fogyasztás is, s a meleg fejlesztésére fordított élelem megtakarítható. Hőtermeléssel a méh munkát is fejt ki, ha gondoskodásunkkal ezt csökkenteni tudjuk, egyben szervezetét is óvjuk, életét meghosszabbítjuk. A takarás előnyét különben kísérletek is igazolják. A jól takart fészekben a fiasítás terjedelme 25-30 százalékkal nagyobb lehet, mint a takaratlanban. Tavasszal a fiasítás megindulása után a méhcsalád már a kaptárt is fűti. Erről meggyőződhetünk, j ha kezünket a felső kijáróhoz tartjuk. Erő'sen érezhető 'meleg áramlik ki belőle. Ha felnyitjuk a fészket, arcunkat megcsapja az elszálló meleg. Méhészeink túlnyomó része, vagy egészen elhanyagolja ezt a munkák vagy csak a felső takarásra fordít kellő gondot, az oldalsóra kevesebbet. Viszonyaink között ez is fontos, különösen az egyesfalú kaptárakban. Nálunk a tavasz majdnem mindig veszélyes, szélsőséges, a nappalok és éjszakák hőmérséklete között is nagy az ingadozás. A tél pádig benyúlik a fejlődés időszakába. Sokan nem akarják megérteni, hogy december és január hónapokban nincs olyan szükség a takarásra, mint február és márciusban, amikor a méhek már fiasítást takarnak, gondoznak. Kívánatos, hogy a fészek úgy legyen takarva, hogy a külső hőmérséklet ingadozásait minél kevésbé érezze meg. Minthogy pedig méhcsaládainknak mindössze 5-6 hét áll rendelkezésükre, az akácig való fejlődésre, a méhész gondoskodására feltétlenül szükség van. Első teendőnk a fészek szűkítése. A tavaszi fészek mindenkor a család erősségéhez igazodjék. Annyira szűkítjük, hogy legfeljebb egy kerettel legyen több benne, mint a méhek által takart lépek száma. Három célt érünk el vele: 1. a fészek melegét nem csökkenti a méhek által még el nem foglalt kaptárrész. 2. A fiasítás kevesebb lépben, de a léputcák i irányában nagyobb terjedelmű lesz. 3. Kiküszöböljük a páralecsapódást és a lépek penészedését. Rakodó kaptáraink fészkét általában nem szokták szűkíteni, mert nincs választódeszkájuk. Pedig a szűkítés itt is helyénvaló, és indokolt. Tavaszkor a tízkeretes fészek’ túlságosan bő a legtöbb családnak. Helyes tehát, ha az oldalsó, még el nem foglalt lépekből kiszedünk valamennyit és szalmapárnákkal, vagy megfelelő méretre szabott bőrlemezzel megszűkítjük a fészket. A bőrlemezre még ujjnyi vastag papírréteget is helyezünk. Fekvő kaptárakban vagy a. választódeszkák közé, vagy a kaptár egyik felében szűkítjük a fészket. A választódeszka mellé még szalmapárnát is teszünk. Ezt lehet belülre helyezni, s így is a választódeszkát védjük a nedvességtől. Kétcsaládos kaptárban a fészket a közös választófal irányában szűkítjük és a szélső választódeszkákat szintén takarjuk. A felső takarásnál a keretek felső léce és a keresztfedő, valamint az alkalmazott takaró között nem szükséges méhjárat. Az egyes léputcák felülről zártak lehetnek, amíg kedvező a meleggel való gazdálkodásra. Közvetlenül a keretre alkalmazott ún. zárt, léputcás takarásra Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát Ez a közmondás nemcsak az emberre nézve érvényes, de a méhekre is. Ezt szem előtt tartva teleltem be családaimat. Számításom szerint nagyobb mennyiségű öreg méhnek kellett lehullania, mint máskor. Egy-egy családnak nem a teljes elpusztulásáról van szó, hisz sok éves méhészkedésem alatt ez csak egyszer történt meg és csak egy családdal. A késői hordás miatt sok méh kimerült. Napraforgón tisztes füvön lekopott a szörmezetük, szárnyuk megrongálódott. Ezektől nem várhattam, hogy megérik a tavaszt, de azokban a fiatal méhekben bíztam, amelyek a hordás és serkentés következtében egyre^nagyobb számmal szaporodtak el. Télen a változó idbjárásnak megfelelően hol szűkítettem, hol bővítettem a kaptárak kijáróit A takarás végig egyenletes volt. Ezért fölösleges lecsapódás nem történt és az építmények megpenészesedését is elkerültem. Tél derekán egy szép verőfényes napon a méhek nagyrésze elvégezte a tisztulási kirepülést. Én akkor ugyan nem voltam otthon, de édes apám kihúzta az alsó kijárós kaptárak fenékdeszkájáról a lehullt méheket. A felső kijárósakat békén hagyta, mert ott a levegő cserét ez nem akadályozta. Ezek az előjelek bizakodóvá tettek és nemcsak reméltem, hanem tudtam, hittem, hogy méheirn jól áttelelnek. A múlt vasárnap a Henaman-rácsokat eltávolítottam a kijárókról és a kijárókat megszűkítettem s jobban betakartam a családokat, hogy az egyre gyarapodó Hasításhoz elegendő meleg legyen a kaptárban. Munka közben 5 méh megcsípett. A csípés nagyobb elővigyázatossággal elkerülhető lett volna, de nekem jól esett. Ezzel a néhány szúrással tudomást szereztem arról, hogy méheirn egészségesek,, és már nemcsak vizet, virágport hordanak, hanem védekezni is tudnak. A közmondás, most is igazat mondott. A jól betelelt méhek sikeresen átszundították a telet és most nem kell félnem a kedvezőtlen időjárás miatt állítólagos fertőző betegségek terjedésétől. CSUR1LLA JÖZSEF ne használjunk papírt, mert a méhek lerágják, sok papírszemét gyűlik öszsze a kaptár fenekén. Alkalmas erre a célra a bőriemez. Közte és a keresztfedő között maradó hézag is jól szigetel. Főiül még tegyünk két, három ujjnyi papírt, vagy szalmapárnát. A kijárónyílásokat tavasszal szűkítsük. Hat cm hosszú, 1 cm magas kijáró elegendő ilyenkor még a legnépesebb családoknak is. Kaptárainkat, ha kell, mesterséges szélvédőkkel is védjük a szél hűtő hatásától. A kijárónyílások ne nézzenek az uralkodó széllel szemben. Előnyös a napsütötte helyen való elhelyezés is. Nem annyira a fiasítás kiterjedése miatt, hiszen jobb, ha annak terjedelme inkább a hűvösebb éjjelekhez igazodik, hanem azért, mert a napon felmelegedett kaptárból több méh repülhet ki gyüjtöútra. Gondunk legyen arra is, hogy etetés-, vagy serkentéskor a kaptár melege ne illanjon el. Az olyan etetők a legalkalmasabbak, melyek a takaró alatt elhelyezve, a takaró mellé elkészített lyukon át tölcsérrel tölthető meg. _ Az elmondottakkal csak azokat a lehetőségeket említettük meg, amelyek a mi viszonyaink között bárki által megvalósíthatók. Használjuk ki ezeket és gondos takarással segítsük élő méhcsaládaink tavaszi fejlődését. I. I. Népesül a bokrok alja Népesüt a bokrok alja amit ősztől letakarva rejtegetett a lehullt lomb. Foszladozik a jó takaró, elenyészik a ’fehér hó. és csörgedezve búcsút mond. Megzizzen a száraz levél, mert alatta élénk fehér hóvirág kél életre. A tavasznak hő varázsa kicsal e nesz hallatára; — kinek volna bent kedve?I Oda megyek, hol az élet víg zsoltárát a kis méhek kórusokban zengik el. Ahogy hallom zümmögésük, ahogy látom repülésük, nem cserélek senkivel. Példát mutatnak a méhek a föld élő emberének. Jő már a szép kikelet: kezdjünk mi is a munkába, mert mit elmulasztunk máma, utolérni nem lehet-Nagy Bertalan, Pelsőc. Helyreigazítás Lapunk 10. számában „Olvasóink kérdeznek — olvasóink felelnek”“ c. rovatban Hreuszík Vince cikkébe sajtóhiba csúszott. A cikk hibás részének helyesbítése: a szlovák normalizált В méretű kaptár belső keretmérete 40X25, a C méretűé pedig 10 X 34,5 cm. Hasznos dolgokról vitázzunk! A Szabad Földműves Méhészet c. rovatában kezdettől fogva érdekes es tanulságos cikkeket olvasunk. Mindig érdeklődéssel várjuk a lapot, hogy tanulhassunk belőle. Ezen érdeklődésünk még jobban megélénkült, amikor megnyílt az „Olvasóink kérdeznek — olvasóink felelnek” c. rovat. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy egyes méhészeti kérdésekről többen kifejthessük véleményünket és főképpen, hogy a gyakorlottabb méhészek tapasztalataikat átadhassák és taníthassák a kezdőket. Örömmel tölt el, hogy méhésztársaink közül hétről hétre többen írnak és hasznosabb időszerű kérdésekkel foglalkoznak. De meg kell állapítanom, hogy egy nagyon fontos dologról eddig mgfeledkeztünk. A múlt hibáiból okulva szeretném, ha elsősorban azt vitatnánk meg, hogy hogyan kerülhetnénk el azokat a veszteségeket, amelyeket a növények mérges anyagokkal való permetezése és porzása okoz. Növényeinket úgy is megvédhatjük, hogy tekintettel leszünk méheinkre és Aiezőgazdaságunknak nem okozunk kárt. Ebből a célbői ajánlóm, hogy az újságok, főképpen a Szabad Földműves útján igyekezzünk mezőgazdaságunk dolgozóit meggyőzni arrói, hogy méheink hasznossága leginkább a virágok beporzásánái nyilvánul meg, hogy sok növénynél a hektárhozamok emelése méhek nélkül el sem képzelhető Szükségesnek tartom, hogy minden járásban a méhészek járási egyesülete szorosan együttműködve a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági ügyosztályával és a járási növényorvossal közösen biztosítanák a növények kellő időben való porzását és permetezését úgy. hogy a méheknek ne ártson. így lehet a Mezőgazdasági Minisztérium 1951. II. 27-én kiadott hirdetményének a betartását, valamint ezen rendelet alapján a növényorvosok munkájának végzésére kiadott irányelveknek betartását megvalósítani, amely irányelvek a rovarirtó szerek használatánál gondolnak a méhek védelmére is. A növényvédelmi munkálatok agrotechnikai időszakban való végrehajtásánál a méhészeti megbízottnak minden községben feladatul kellerte adni, hogy figyelmeztesse a növénytermelőket arra, hogy milyen napon használják a növényirtó szereket anélkül, hogy ezekkel a méheknek ártanának. Más részről talán úgy is megoldhatnák, hagy a helyi nemzeti bizottságok engedélye nélkül ezen/szereket nem lenne szabad használni és a helyi nemzeti bizottságok az engedély kiadása előtt meghallgatnák a méhészeti szakértők, vagy a községi méhészeti megbízott véleményét. Banzi Boldizsár, Középtúr Sürgősen hozzuk helyre a fagykárokat vetéseinken ! A jó gazda, amint a hó letakarodott vetéseiről, siet azokat átvizsgálni, vajon nem érte-e téli fagykár? A vetések átvizsgálása tavasszal igen fontos művelet, mert sokszor azonnali segítséggel nagy károsodástól menekszünk meg. A tavaszi fagykárok kivizsgálása két szempontból szükséges. Először nem fagyott-e ki a vetés. Másodszor pedig nem fagyott-e fel a vetés. A két fagykár között lényeges különbség van. A kifagyás a téli hótakaró nélküli hidegek — fagyok következménye, a felfagyás viszont jobbára télvégi, tavaszeleji jelenség. A kifagyásnál a növény a tél fagyromboló hatása következtében elpusztul. A felfagyásnál viszont a feltalaj fagy által ‘ való talajemelő hatása érvényesül. A földben begyökeresedett növények gyökereit részben elszakítja, részben azoknak szilárd beágyazódását meglazítja. Ha a mélyebb talajrétegben levő gyökérzet nem enged a fagy felhúzó hatásának, úgy a gyökerek elszakadnak és a növény csakis a réteg feletti talajproíilban elhelyezkedő gyökérzete révép tud táplálkozni. Ezen gyökérréteg azonban a fagy hatására szintén meglazul. Az ilyen meglazult föld eltávolodik a hajszálgyökerektől és megnehezül a táplálkozás. Ez anynyit jelent, hogy a növényzet elveszti gyökérzetének egy részét, másrészt pedig megnehezül a tápanyagfelvétel. A felfagyás akkor jön létre, ha az éjjeli és a nappali hőmérséklet között nagy a különbség (a hóingadozás). Ha a termelő nem siet a vetemény segítségére, rövidesen elszáradnak a felhúzott növények és a vetésállomány erősen kiritkul. .Hogyan segítsünk ezeken a vetéseken? A segítség lényegét és módját maga a felfagyási folyamat határozza meg. Minthogy a növény gyökérzete és a talaj között a szerves kapcsolat meglazult, szükség lesz annak mielőbbi visszaállítására. Ezt a talaj tömörítése révén, vagyis hengerezéssel tudjuk elérni. A hengerrel tömörített talaj csökkenti annak lazaságát, helyreállítja az összeköttetést a növényzet hajszálgyökérzete és a talaj között és újra megindulhat a tápanyag és vízfelvétel. Ha a talajtömörítés későn történik, úgy sok növény elpusztul és az állomány megritkul. A kifagyás kérdése más. Sajnos itt a gazda már semmit sem tehet a növény érdekében. A kifagyott növény tönkrement és azt csakis más növénnyel lehet pótolni. Ha a kifagyás csak kisebb méretű vagy kisebb területre terjed, úgy a meglevő növényt jobb ápolással, műtrágyázással fel lehet segíteni. Ha a kifagyás már nagyobb területre terjed, Vagy erősen kiritkította a veteményt, úgy másnövénnyel való alávetéssel segíthetünk. A rozsba tavaszi bükkönyt, búzába tavaszi búzát, vagy árpát, esetleg tavaszi bükkönyt vethetünk. Tavaszi búzát eltérő beérése miatt csakis a későn vetett búzából szabad köztesként vetni. A korai vetésű megritkult búzába tavaszi árpát, vagy tavaszi bükkönyt vethetünk. Ha a vetemény foltokban pusztul ki, úgy az új növény akármelyik tavaszi kalászos lehet, mivel itt csakis a foltokat vetjük be, amit külön is aratunk. Ha vetésünk annyira kifagyott, hogy alávetéssel megfelelő fejtrágyázással sem lehet segíteni, akkor kérjük, hogy a járási agronómus adjon engedélyt a növény kiszántására, amit azután más növénnyel kell pótolnunk. A kifagyás veszélye különösen olyan növényeknél fordul elő, amelyeknél a talajelőkészítés nem volt kielégítő. így pl. ha a vetőmag friss szántásba került és nem volt a hiányzó természetes talajülepedék, hengerezéssel elősegítve. Saját érdekünkben a jóidők beálltával járjuk körül őszi vetéseinket s a fent leírtak szerint haladéktalanul segítsünk rajtuk. Doc. Frídecký A. Csíráztassunk minél több korai burgonyát! Az éjszakai lehűlések és fagyok ellenére is erősen tavaszodik. Elérkezett a burgonyatermelők legfontosabb teendője, hogy minél jobban bebiztosítsák a korai burgonya termesztését. Első fontos feladatunk, hogy a jó minőségű vetőgumókat minél előbb csíráztató ládákba és csíráztatási helyiségbe tegyük. Korai termésre csakis korai fajtákat használunk, pl. korai rózsa, ersztling, bintje. Ezek felelnek meg legjobban a mi talaj és éghajlati viszonyainknak. A legnagyobb hiányosságok ott merülnek fel, hogy nincs megfelelő csíráztatási helyiségük. Ily esetben legtöbbször a szabálytól eltérve az istállóban csíráztatunk, amely nem a legmegfelelőbb. A burgonyának szá1 ráz, világos helyre és 15—18 fok melegre van szüksége. A páradús, gőzös levegőjű istálló és a kicsi ablakok elősegítik ugyan, hogy a burgonya hamar kicsírázik, de a csírák hirtelen megnyúlnak és fehérek lesznek. Jó előcsíráztatásról beszélhetünk, ha emeletes csíráztató ládikóban 2-3 sor burgonyát rakunk. így a világosságot a burgonya jól ki tudja használni. De amikor a csírázás megindult, az alsó gumókat ki kel! cserélnünk a felsőkkel, hogy egyenlően csírázzanak. Ezáltal a szabadban is egyszerre kelnek és nem lesz a kapálás áldozata a lemaradt bokor. Csíráztató- helyiségnek legjobban megfelel egy kiürített terem, megfelelő nagyságú ablakokkal, kellő hőmérséklettel. A meleget tűzhely biztosítja. Természetes, ez körülményes, mert három hétig fűteni kell, vagyis gondoskodni a burgonyáról. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a csíráztatásnak ez a legmegfelelőbb módja. H ilyen helyiségünk nincs, és mégis istállóban kell csíráztatnunk, legalább a napfény beszűrődését gátló tárgyakat távolítsuk el a csíráztató ládák közeléből. Kiültetés előtt 5-6 nappal szellőztetéssel a szabad levegőhöz szoktatjuk a burgonyát. Történjék bárhol a csíráztatás, uakkor cselekedtünk jól, hogyha a csírák zömökek és zöldek. A talajelőkészítést még ősszel kellett megkezdenünk. Olyankor trágyázzuk és jó mélyen felhasogatjuk a talajt. Istállótrágyával egyidőben mütrágvázzuk, mert így ültetés bejéig a műtrágya feloldódik és átalakult formában, mint tápanyag jut a növényhez. Műtrágyából a burgonya káli és foszfor iránt igényes. Hektáronként 20 kg kálisó és_Í50 kg szuperfoszfát szükséges. A korai burgonya ültetési távolsága 60X60 cm, tehát négyzetes. Kapa után ültessük és vigyázzunk arra, hogy ültetés közben a csírák le ne törjenek. Óvatosan rakjuk a gödrökbe. A következő munkálatok az első kapálás, majd később a feltöltés, és még egy feltöltés. Az egyszeri kapálással és kétszeri töltéssel a gyökereket megvédhetjük a kiszáradástól. Mikor a termés tojásnagyságot elérte, nem várunk vele soká, hanem kiszedjük. A talajt azonnal elkészítjük egy újabb termés alá, melyből még ez idén gazdag takarmányalapot biztosíthatunk. Kőrös István, Pozsonyeperjes. Kibővítik a selyemhernyó-tenyésztést Az Osti nad Labem-i kerület selyemhernyó-tenyésztői az utolsó tíz év alatt a múlt évben érték el a legjobb eredményt. Az egész évi gubó■temelési tervet több mint 200 százalékra teljesítették s így az első helyre kerültek hazánkban Ebben a kerületben egyre több ember foglalkozik a selyemhernyó tenyésztéssel. Az egyéni tenyésztőkön kívül a kerület szövetkezetei is foglalkoznak ezzel a jól jövedelmező kereseti lehetőséggel. A tavasz folyamán 400 ezer eperfa csemetét ültetnek a kerület egyes járásaiban, hogy biztosítsák az eleséget a selyemhernyók számára. Bár ebben az évben 100 százalékkal több gubót kell kitermelniök a tenyésztőknek, mint a múlt évben, kötelezettséget vállaltak, hogy az előírt tervet 50 százalékkal túlteljesítik. A selyemhernyó-tenyésztők kerületi értekezletének részvevői versenyre hívták a többi kerületeket a minél magasabb gubóhozam elérésére és arra, hogy melyik járásból ültetnek több eperfa-csemetét.
