Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-03-25 / 12. szám
A levelezőkonferencián tett felajánlások valósággá válnak Nemrég múlt el a Szabad Földműves országos levelező konferenciája, amelýen a levelezők felajánlást tettek, hogy a földművessajtót eljuttatják minden földműves asztalára. Értékes felajánlás ez. De nem csak felajánlás, mert valóraváltásukat olyan nagyszerű emberek tartják kezükben, mint az olvasók széles rétegeinek képviselői — a levelezők. Eddig 20 előfizetőt szereztem a A konferencia óta naponként érkeznek az értesítések szerkesztőségünkhöz, amelyekben levelezőink beszámolnak a lapterjesztésben elért eredményeikről. Az alábbiakban néhány példát mutatunk be levelezőink és olvasóink eredményes munkájából. Beszélgetés egy képviselővel, aki száz taggal bővíti földn tüvessajtó olvasótáborát — Olvastad'! kérdezte a szomszédjától egy széli ilbarnult fiatalember a királyhelmeci GTÁ brigúdvezetői gyűlésének szünetében, miközben kiteregette előtte a Szabad Földműves II. számát. — Lipán Gabi versenyre hívja a járás- összes traktorosait, — magyarázza lelkesen társának. - - Mit szólsz hozzá? 5 mialatt topább folytatja a beszélgetést, hog'i az ő brigádjuk már megbeszélte, és elfogadta a felhívást, a , gkérdezett elvtárs olyan gyorsan olvassa a sorokat, hogy szinte belemelegszik. — Elfogadjuk mi is, — mondja ha-Kedves ünnep volt számunkra Nemcsak színből, de szívből is kedves ünnepet ültünk március 10-én a bratislavai Carlton-szállóban. E napon volt hatéves évfordulója a Szabad Földműves fennállásának. Hat év egy ember életében nem nagy idő, de rövid idő alatt is nagy munkát végzett a Szabad Földműves. Tanácsaival; útmutatásával sokat segített, nemcsak a szövetkezeti gazdálkodás terén, de a magángazdálkodóknak is. A Szabad Földműves * serkentő munkája nem maradt hatás nélkül s az elért eredményekben része van a lap szerkesztőségének és a kinti munkatársaknak — levelezőknek. — akik az összegyűjtött tapasztalatok közlésével hathatós támogatást nyújtottak és nyújtanak a lap szerkesztésében. Felejthetetlen szép ünnep volt az a nap, mikor megismerték egymást a Szabad Földműves belső- és külső munkatársai. Az évforduló napján kezdődött meg a Szabad Földműves országos levelezői konferenciája is. Ami engem illet, be kell vallanom, hogy kissé elfogultan indultam a konferenciára. De a szeretetteljes baráti fogadtatás eloszlatta a bizalmatlanságot és kevés idő múlva úgy ültem a többi meghívott vendég: levelezők, újságírók között, mintha inár régi ismerősök volnánk. Ez természetes is, hiszen a konferencia résztvevőit egy akarat fűtötte át: javítani s eredményesebbé tenni munkánkat. Nem akarom részletezni aprólékosan a konferencia lefolyását, mert erről már írtak, én csak a saját benyomásaimat írom meg. Szombaton reggel fél tízkor kezdődött a konferencia. A főszerkesztő előadása után megkezdődtek a vitafelszólalások, amelyek az esti órákig tartottak. A felszólalások kivétel nélkül értékesek voltak. Sok jó indítvány hangzott el. Másnap meglátogattuk a múzeumot és a „Desať rokov pfáce na Slovensku“ c. kiállítást. Azonkívül a Tátra szállóban megtekintettük a közszemlére kiállított Szabad Európa által hazánkba bocsájtott léggömböket. — A Eredményes munkát végeztek A konferencia óta eltelt időszakban a lapterjesztés terén eredményes munkát végzett Füri István levelezőnk, aki eddig 31 új előfizetőt szerzett a Szabad Földművesnek. í Fekete Sándor olvasónk, szintén szívügyének tartja tározottan. De tudod mit? Add ide azt az újságot, hadd olvassam fel holnap a brigádgyűlésen. — Hogy, hogy? Hát te nem olvasod ezt az újságot? Hisz a mi brigádunk minden tagjának jár a lap Milyen brigádvezető vagy te, ha az sem érdekel, mi történik körülötted? — mondja egyszuszra a lelkes fiatalember. — Dehogynem! — feleli a magas szőke brigádvezeťó, s közben egészen belepirul. — Az igaz, hogy nekem nem jár, de néha a brigádközponton olvasom — próbálja magái védeni. — Csak néha? — kérdi a lelkes itt konferencián kívül mindez soknak élmény volt, hiszen többen, ha nincs a konferencia, meg sem tekinthetik. Belsőséges és örömteljes volt ez a két nap s különösen annak örültünk, hogy a Szabad Földműves fennállásának hatodik évfordulóját közösen ünnepelhettük. Hogy mi is részt vehettünk annak a ténynek örömteli megállapításában, hogy a lap meghódította a földművesek szívét s útmutatásaival hasznos szolgálatot tett és tesz dolgozó parasztjainknak. Komáromi Dezsőné a földmüvessajtó terjesztését, amit az bizonyít legjobban, hogy eddig 20 földművest nyert meg a Szabad Földműves előfizetőjéül. Badonics Mihály levelezőnk újra 20 olvasóval gyarapította lapunk olvasóinak táborát és ezzel pár nap alatt teljesítette felajánlásának egy részét. Ugyanis az év végéig 100 új előfizető szerzésére tett felajánlást. agitátor. Hát lehet ebből egy. számot is olvasallanul hagyni? A szőke brigádvezeťó kényelmetlenül érzi ugyan magát, de még megpróbál védekezni. — Hát azt hiszed, nem rendeltem volna már meg, ha nem annyi ceremóniával járna? Tudod, hogy nincs nekem az ilyesmihez türelmem. — Hát barátom, — fogja most már enyhébbre a szót és zsebéből egy gyűjtőivel húz elő, — ha meg akarod rendelni a lapot, nem kell ahhoz semilyen ceremónia, csak aláírod ez! az ívet és a jövő héten már a lakásodra kapod a lapot. — Komolyan, csak ennyiből áll? Akkor szívesen, — mondja és már fogja is a tollat. — Látod, ezt már régebben* megtehettem volna. .4 párbeszéd alatt a többiek is kőrülállják őket. Aztán kiderül, hogy még többen is vannak, akik nem olvassák a földmüvessajtót-. De most már fogiák, mert mire vége a szünetnek, az íven már 13 megrendelő neve áll. így találkoztam Berta Jánossal, a királyhelmeci járás képviselőjével. — Barna szemeiből szinte sugárzott az akaraterő s a segíleniakarás. Ezért is választották képviselőjüknek a járás dolgozói olyan bizalommal. Berla elvtárs most a leleszi iraktorosbrigád vezetője. Jó eredményeket ér el munkájában, pedig amellett képviselői feladatáról sem feledkezik meg. Havonként négy községben tart fogadónapot Ilyenkor megbeszélik az ügyes-bajos dolgokat, hogy aztán segíthessen azokon. f Leggyakrabban a gyűléseket használja fel a tömegekkel való beszélgetésre. Ezek legalkalmasabbak arra, hogy mélyebben megismerje az emberek problémáit. Most a tavaszi munkák előkészítését tartja legfontosabbnak. Ebben is személyes jó példájával végzi a legjobb agitációs munkál, mert •tudja azt, hogy így lehet legjobban halni az emberekre. A párthatározat értelmében jót felkészültek a négyzetesfészkes ültetésre és a kétmüszakos munkára. A kukoricát 80, a burgonyát 60 százalékban vetik négyzetes-fészkes módszerrel, a kétváltásos munkával pedig eterik, hogy a tavaszi munkák határidejét 4 nappal lerövidítik. Ezenkívül 3 százalékos üzemanyagmegtakarításra és 5 százalékos önköltségcsökkentésre vállalnak kötelezettséget. A téli kamnáwban nagy gondot fordított arra, hogy a járásban ezt az időt jól kihasználják a tanulásra, a szövetkezeitek megszilárdítására, valamint új szövetkezetek alakítására. Most az a célja, hogy a járásban kialakult földművessajtó terjesztésének versenye minél eredményesebben fejeződjön be. Tisztában van az olvasás. a tanulás fontosságával. Azért is kapcsolódott be az előfizetöszerzö kampányba. Bár eddi” még senkinek nem leit nyilvánosan kötelezettségvállalást, de elhatározta, hogy 100 új előfizetőt szerez a Szabad Földművesnek. Pedig ez a királyhelmeci járásban már nem könnyű feladat, mert a járásra tervezett 900 földművesújság helyett eddig több mint 1300-an előfizetői a földműveslapoknak. — De annál értékesebb a munkám, minél jobban meg kell dolgoznom az eredményért, — mondja büszkén Berta elvtárs. Es ebben a győzniakarásban már benne van a biztos siker is. —ti— Mindig jobban kezdett dolgozni az elméje. Egyszerű eszével, mely soha sem váltott ki eddig elvont gondolatot, gondolkozni kezdett az életen. .— Cudar dolog élni. Annak jó, aki nincs. Mégis, hogy haragusznak, ha az ember valakit bejuttat a másvilágra, pedig hisz ott van a paradicsom... S lám, egy a vége mindennek: a gödör. Jó megszabadulni a kínlódásoktól. S milyen könnyű is . . . Az asszony lármázni kezdett a gyerekekre, kik a hógolyózás után pirosán, kacagva s havason rontottak be. A másik ágyon a. beteg, ágy látszik, nagyon rosszál van, keservesen nyöszörög. — Be' ió volna, ha leszakadna a fedél s agyonütne mindenkit. Egy csomó szerencsétlennel kevesebb volna. Felnézett a rongyos kunyhó tetejére. Padlás nincs, a szalmafedél dérrel borítva, lecsüngő pókháló, mint_ kivirágzott rozmaring. — Rossz fázni, még rosszabb éhezni. Ez a baj, ez a kettő. Es vannak, akik sohasem fáznak. sohasem éheznek. De ha azokhoz mer-' he az üldözött, akiknek mindenük van,.. Hirtelen elképzelte, mi lett volna, ha az este nem ide léved, hanem valami kastélyba... üjra feltámad egész ádáz embergyűlölete. — Megölöm őket. Mert azoknak büntetés, ezeknek megváltás a halál, Hevesen emelte fel öklét s leeresztene újra. Csöndes lett. Behunyta szemét s megszűnt gondolkozni. Egy meleg tenyérl érzett homlokán. Felnézett. Az aszszony állt előtte. — Jó reagelt már na. — Jó reggelt. — Mit álmodott? Öli, hisz már jól van. Móricz Zsigmondi Jót. — Pedig bizony alig hittem; úgy állított be az este, mint az ijedelem. Jaj, jó ember, minek megy útra ilyen időben? — Hm. — Muszáj volt, ügyi? Csak az én uramat is meggyógyítaná már a jó Isten. Jaj, nem tudom én, hogy kell élni a világban. — Mi baj? — Öh, egyebe sincs szegénynek, csak baja. Már most kifogytam mindenből, bementem volna a városba a sógorhoz, kérni egy kis lisztet, mit, kölcsön, majd csak megérjük a tavaszt, de ez az én emberem mindennap rosszabbul van. most már magánál sincs. A pulyának főztem egu kis létyót .... ér is az a habarék valamit, mikor csak csupa víz, se lisztem, se zsírom. De a gyerek, szegény, nem bánja, csak legyen kanalazni. Aj, mennyit is kell sanyarogni, míg felnő a pulya ... így ömlött a szó, mini az ócska daráló síró hangja. Az eleven nyomorúsRg a fekvő férfit úgy megrendítene, hogy felült s tevékeny elméje elfelejtett minden okoskodást. — Hát mi lesz veletek? — kérdezte olyan gonddal, mintha testvére lelt volna az asszony, — Tudja a jó Isten. A betyár sóhajtott, lehajtotta a fejét s elgondolkozott. — Hány esztendős vagy? — int a legnagyobb fiúnak, ki az anyja szoknyája mellől bámészkodót!. A gyerek félretekerte a nyakát, s nem felelt. Az anyja szólt. — Hagy lógó e már. Van vagy tíz esztendős, úgy tartom. De olyan szégyenlős ... — Be jönnél velem a városba? Vásárolni... — Be — szólt csendesen a kisfiú. ahhoz... Tán inkább éhen halnék ... Pedig bolondság .. Bánom is én, csak magának ne legyen baja.... Nem haragszik? A betyár megtorpanva hallgatta, hogy alkuszik az asszony — Hogyne, be btzony, — kap a szón az asszony. — Hisz egy óriási út sincs.... Jaf, de nincsen nekünk pénzünk. — Van nekem — vágott közbe a betyár, — vagy lesz, — tette hozzá sötéten. Az asszony ránézett s csöndesen szólt. — Jaj, csak ne úgy kerítse... Nem szoktunk mi a lelkiismeretével, ö is azt csinálta, a lelkiismeretével számolt. s — Ne búsulj, nem olyan pénz... — szólt vontatva. Azzaj felkelt és öltözött. — Ötözz — szólt a gyerek nek is. Az asszony az apjok ruhájába bugyolálía a fiút, és elmondta a városbeli ismerőseit, rokonait, férjhez menetének a történetét. — Hát osztón mikor jönnek vissza? A jérji nagyot hallgatott rá. — En nem jövök vissza. — Jaj, dehogy is nem. Ügyi. látjuk még. — Soha. — Pedig az én uram is úgy szereti a jó embert.. Osztón Rudas Ferenc nevezetű a sógorom ... A betyár erővel tépte ki magát, sose volt ilyen keserves perce. — Isten áldja meg, — szólott s vitte a kisfiút az ölében. Az úton úgy eldiskurált vele, mintha a maga fia lett volna. Beértek a városba; beállítottak a sógorhoz. — Maga Rudas Fererfb? — En vagyok. — Legyen oly emberséges, — szólt a betyár rendetlenül toldozhatva a szót. — Egy kis pénzvárandóságom van valahol, jöjjön' el, hozzon is még valakit magának íanúnfik. Ennek a gyereknek adom; tartozom nekik; osztón vegyen belőle zsírt, lisztet, meg ami kell — beteg az apja, — szállítsa ki nekik. — Szíves örömest. így mentek fel négyen, ölen a komiszárushoz. A kapu előtt tréfálázva szólt a betyár. — Hó, fiam, nem megyek be. ha csak nem viszel. Pedig ott mindent kapsz, ha beviszel. — Jöjjön be kend. jöjjön — s megfogta a ruháját. — A kezemet, fiam, úgy húzzál. A gyerek úgy tett. Ily módon mentek' be az udvarra, be az irodába. — Kérdezd fiam, hol a csendbiztos úr. — Hol van a csendbiztos úr? — Itt vagyok. Mit akartok? — Mondjad fiam: Elfogtam a Kormost, adják ki a sálláriumot. A kicsi szépen utána mondta — Elfogtam a Kormost, adják ki a sallalárét. MosF4udták meg ■ az emberek, kit kísérlek. Bámulva nézett még a csendbiztos is a híres rablóra, akit három megye pandúrja sem tudott öszszeszedni s Ráday száz pengőt tűzött ki a fejére. No, te kutya, — rivalít rá dühösen — mégis megkerültél — Meg, könyörgöm... — szólt alázatosan. Aztán keményen lette hozzá: — Látja, csendbiztos úr, kicsoda fogott el? — Látom. — Meg kapja-e értem a százpengőforintot? — Meg ám. — Akkor jó. Mert a szentháromságra, senki ide nem hozott volna, ha ez a poronty nem. A pandúrok körül vélték, hogy békát tegyenek kezére, lábára. Kormos a sírva fakadó gyereknek mégegyszer megsimogatta a fejéi. — Osztón fiam, tisztelem az édesanyádat. Jó 'ember legyen belőled. Könnyet törült ki a szeméből, s mikor elvezették, ezt gondolta magában: — Mindegy. Ha engem elótanak, olyan, mintha az egész világot megöltem volna... úgyse látom többe S a tömlöc fenekén felnézett az ablakra, sóhajtva, reménynyel: — Úristen. Hátha nem is ítélnek halálra. (1903). \'sj_
