Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-16 / 42. szám
—OLVASÓINK HANGJA— I 4_______________________________Földműves „Több cikket falvaink kultúréletéről. . “ A SZABAD FÖLDMŰVES rendszeres olvasója, és több mint három éve levelezője is vagyok. Tudom, hogy egyegy levelem, vagy leközölt riportom további jó munkára serkent, ugyanakkor bátorítást ad azoknak is, akik még mindig a tegnap ítéletével nézik a jelent. Bátran mondhatom, hogy a lap sokoldalú segítséget nyújt falvaink dolgozóinak mindennapi munkájukban. A sok jó szaktanács mellett a lap irányt is mutat fejlődő szocialista mezőgazdaságunk sikeres építésében. Nagy előszeretettel olvasom a szövetkezetek életéről irt színes riportokat, valamint a kultúrrovatban közölt cikkeket. A lapból merítem a munkámhoz szükséges mezőgazdasági szaktanácsokat, amelyeket, mint kultúrmunkás továbbítom a földműveseink felé. Meg vagyok győződve arról, hogy a közölt gyakorlati szaktanácsok egytőlegyig értékesek, mivel a már jól bevált szovjet és hazai termelési módszerek eredményeiről szólnak. A lap rendszeres olvasása segítségével felismerem mezőgazdaságunk fogyatékosságait, és ahol szükség van rá, tanácsot is tudok nyújtani. Mint kultúrmunkás, a jövőben több olyan riportot, vagy cikket szeretnék olvasni lapunkban, amely falvaink kulturális élete fejlődésével foglalkozik. Mutassa be a lap, mennyiben segít a nagyüzemi gazdálkodás a kulturális téren végzett munkák színvonalának emeléséban, a lehetőségek kihasználásában. A SZABAD FÖLDMŰVES foglalkozzon azon községekkel, ahol a kultúrmunka fejlesztésére minden lehetőség megvan, azonban ezek kihasználása helyett a nemtörődömség és tétlenség ver tanyát. Meg kell még említenem, hogy a lap 36. számában közölt „Virágzik Gömörben a kultúra fája" című cikkemben téves értelmű mondatokat fedeztem fel, ami nem tudom milyen oknál fogva került bele. Ezt a gömöriek is szóvátették nekem. Kérem a szerkesztőséget, hogy indokolja meg, hogyan történhetett ez az értelemzavaró hiba ? A lap minden kétséget kizáróan értékes munka' végez. Csak elismerés illetheti munkatársainak a lap szín-* vonala állandó emelése érdekében kifejtett, fáradságot nem ismerő munkáját. Mint olvasó és levelező, egyaránt meggyőződtem arról, hogy a SZABAD FÖLDMŰVES szép jelenünk, még örömtelibb szocialista holnapunk megalapozásának «segítője, szervezője bátor hirdetője. RADOS PÄL Losonc * * * Rados Pál levelezőnket úgy ismerjük, — bizonyára olvasóinknak sem szükséges őt bemutatni — hogy jó tollforgató. Lapunk hasábjain eddig megjelent írásai bizonyítják ezt. Beküldött írásainak minden sora értékes. Nemcsak az elért eredmények tolmácsolója, hanem felfedi a körülötte zajló élet visszásságait is, s ugyanakkor a jó tanáccsal sem marad adós. Azonban nemcsak munkaterületéről ír, hanem megteszi a lappal kapcsolatos megjegyzéseit is. Ezt tette most is, amikor amellett, hogy megírta, mennyiben segíti a lap munkájában egyben bírált is: „ ... A jövőben több cikket szeretnék olvasni falvaink kultúréletéről“ — írja. Ez nemcsak kérés, hanem bírálat is. Igaza van. Lapunk nem foglalkozik kielégítően falvaink kulturális életével. Olvasóink arra is kiváncsiak, hogy az általuk nem ismert községekben milyen színvonalon áll a kultúra, milyenek az e téren elért eredmények, s hogyan érték el azokat, miképpen gyűrték ie az eléjük tornyosuló nehézségeket? Vannak községek, ahol jóhírű népi együttes van, irodalmi vitaesteket tartanak, s a fiatalok szórakozási lehetősége a Művelődés Háza keretén belül biztosítva van. Másutt pedig, — mint ahogy Rados levelezőnk írja — „a nemtörődömség és a tétlenség ver tanyát". Elengedhetetlenül szükséges, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, s azokat a tapasztalatokat, melyek egyes helyeken eredményre vezettek közöljük, hogy ezt másutt is alkalmazhassák, s ugyanakkor rámutassunk a fogyatékosságokra azokon a helyeken, ahol bizony a kultúrélet nem a legjobb eredményekkel dicsekedhet. Ezt eddig- 'elmulasztottuk. Csak levelezőink írásai alapján foglalkoztunk falvaink kulturális életével. E tartozásunkat a legrövidebb időn belül törleszteni fogjuk. Mindnyájunk számára örvendetes az, hogy falvaink kulturális élete a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt nagyon fellendült. E gazdag eredményekről lapunk, mely mezőgazdasági hetilap, átfogó képet nem tud nyújtani. A jövőben azonban a lehetőségekhez mérten az eddiginél nagyobb gondot fordítunk erre a kérdésre. . Levelében Rados elvtárs többek között megemlítette, hogy a gömöriek nem helyeselték a róluk írt cikk egyes mondatainak beállítását. A hibát nem Rados Pál, a cikk írója, hanem szerkesztőségünk egyik munkatársa követte el téves értelmezés és a cikk lerövidítése következtében. A jövőben minden igyekezetünkkel azon leszünk, — ha a szükség arra is késztet bennünket, hogy levelezőink írásait rövidítsük —, hogy azt gondosabb munkával, a mondanivaló értelmének hű visszaadásával végezzük. Munkánk akkor lesz igazán eredményes, ha a kultúrélet területén tevékenykedő többi dolgozók is — Rados levelezőnkhöz hasonlóan — írnak a falu kultúréletéről, munkájuk eredményeiről, hiányosságairól, s bátorhangú, igazmondó levelekkel járulnak hozzá lapunk, valamint dolgozó népünk kulturális színvonalának további emeléséhez. Két éve vagyok előfizetője a Szabad; Földművesnek. Ezen rövid idő alatt nagyon megszerettem. A lap a gyakorlatból vett szaktanácsokat közöl, mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés terén. Ez nekünk földműveseknek fontos, mert ha tanácsait magunkévá tesszük, bizonyos, hogy annak mi vesszük hasznát. Szeretem olvasni a méhészeti és vadászati rovatot is, mert engem az is érdekel. Nem marad ki a lapból a bel- és külpolitikai helyzet ismertetése, sport, tréfás írások, valamint a rádióműsor sem. Továbbá az olvasó kérdez, a Szabad Földműves válaszol valamint az asszonyrovat is betölti hivatását. Egy szóval: én úgy érzem, hogy a lap nélkülözhetetlen számunkra, “mert utat mutat, tanít és nevei. A lap fontosságát látva, a szövetkezet tagjai sorában eddig 62 előfizetőt szereztem, s azon leszek, hogy a Szabad Földműves ne hiányozzon egyetlen család asztaláról sem. Kérném a szerkesztőséget, engedje meg, hogy a Szabad Földműves levelezője lehessek, mert szeretnék hírt adni elért eredményeinkről. További kívánságom pedig az, hogy szeretném megismerni személyesen a lap szerkesztőit, hogy ezáltal barátságunk, együttműködésünk még szilárdabbá kovácsolódjon. Szaniszló Sándor, a csécsi „Győzelmes Február“ szövetkezet elnöke. Szaniszló elvtárs leveléből világosan kitűnik, hogy megszerette a Szabad Földművest, s rendszeresen olvassa is azt. Magáénak mondja, nélkülözhetetlennek tartja. Ez így is van rendjén. Mezőgazdaságunk gyors fejlődése megkívánja, hogy földműveseink olvassanak. Aki ezt nem teszi, lemarad, nemcsak a fejlődésben, de a termelésben is. Micsurint idézhetnénk ebből a szempontból, aki azt mondotta: Ne vár; a természettől könyöradományt, hanem vedd el tőle amire szükséged van. Ehhez azonban szaktudás kell. A sajtó pedig arra hivatott, hogy az új módszereket ismertesse, népszerűsítse, s megmutassa az utat a többtermelés eléréséhez. A Szabad Földműves, amely hetenként jelenik meg, megismerteti olvasóinkat pártunk és kormányunk intézkedéseivel, amely irányt mutat a me-Csécsről írják zögazdaság fejlesztése és az országépítő munka terén. S ezeket a határozatokat magunkévá kell tennünk, meg kell valósitanunk, mert ez a ml javunkat, boldogulásunkat szolgálja. Amint olvassuk Szaniszló Sándor sorait, úgy érezzük, hogy hiányosak mégpedig azért, mert minden sora eredményeket sorol fel és nem mutat rá a lap hiányosságaira. Szerkesztőségünk azt várja, hogy olvasóink az eredmények mellett bírálják fogyatékosságainkat is, mert ez segít bennünket a lap színvonalának emelésében. A Szabad Földműves szerkesztősége örömmel veszi, hogy a „Győzelmes Február" szövetkezete elnöke a lap levelezője akar lenni. így szélesedik levelezőink tábora, több községből ka.punk jelentést, s lapunk, így hűen tükrözi vissza a falu életét. Ami pedig azt a kérését illeti, hogy szeretné megismerni szerkesztőségünk tagjait, válaszunk a következő: levele nyomán szerkesztőségünk tanácsa elhatározta, hogy a közeljövőben Csecsen sajtóestét rendez, melyen Major elvtárs, a lap főszerkesztője a többt között beszámol szovjetunióbeli útjáról is, hogy szerzett tapasztalatait átadja a lakosságnak. így nemcsak Szaniszló elvtárs, de az egész község megismerkedhet a Szabad Földműves szerkesztőivel. Szövetkezetünk szőlőjében szép termés mutatkozik, de a darazsak serege pusztítja. Mit tegyünk? — kérdi Kúr Gyula tanyi olvasónk. A darazsak elleni védekezés ilyenkor a szőlőben majdnem lehetetlen ’A szőlőfürtöket nem szórhatjuk be olyan szerrel, ami a darazsakat elriasztaná, mert a gyümölcs is élvezhetetlenné válna. Már kora tavasztól kezdjük meg a darazsak irtását, mint áhogy ezt a méhészek is teszik. Míg a szőlő zöld, a darazsakat csalétos üvegekkel is összefogdoshatjuk. ősszel már csak az segít, ha a fészküket megtaláljuk, s a kivezető nyílásba tölcsér segítségével 15—30 g szénkéneget öntünk és a íyukat gyorsan bedugaszoljuk. A méhészeti rovatunkban közölt, darazsakról szőlő cikk a szőlészeknek is tanáccsal szolgálhat. *** Kovács János olvasónk kérdezi: Ebben az évben több almafámon besodródtak a levelek. Mi ennek az oka? *** Legegyszerűbb az az eset, mikor a levelek besodrórlása csak átmeneti és a növény tápanyagellátási zavarai okozzák. Enyhe levélsodródás a száraz homokos vidékek gyümölcsfáin észlehető. Az ilyen jel arra mutat, hogy a talajviszonyok nem a legkedvezőbbek, bár a fa rendes működése csak kevéssé szenved hiányt. A levelek kanalas besodrődása mutatkozik gyakran a kényes London: Pepin almafákon, éspedig már a faiskolában. Nincs kizárva, hogy ez enyhe alakja az almafa kóros törpeszár*-ygúšágänak, minthogy a besodrôdás e betegség kísérő jelei közé tartozik. Az alma és a körtefák kanalas besodrődását levélatkák is okozhatják. Ш. bStőSe? ÍS. Huszonhat év távlatából Л DUNAPARTON TALÁLKOZTAM egy nagyon régi barátommal. Huszonhat éve nem látta Bratislavát. Amikor elhagyta, — mint azt később elmondta, — a nyomor sújtotta őt. Úgyszólván élőhalott volt. Nagyon szenvedett attól a kínzó fájdalomtól, amit az ember akkor érez, amikor valamit elhagy, ami a szivéhez nőtt, de nem viszonozta szeretekét. Igen, nagyon mostoha volt akkor Bratislava. A gyárkémények csak néha füstöltek és a hulló vakolatú házak között a keskeny utcákon sokan bolyongtak céltalanul. Olyan emberek voltak ezek, akiknek csak állampolgárságuk volt, de hazájuk nem. ' Kotdússzegény, örök csavargók, akik már bejárták az egész országot és ezres tömegekben mentek oda. ahol esetleg tíz ember részére munkalehetőség volt. Es 6 a többiekkel együtt elfáradva az örök keresésben, elment a tengeren túlra, eladni munkaerejét egy darab kenyérért. Most 26 év után visszatért. Hajtotta őt az olthatalan vágy, hogy mégegyszer megláthassa szülőföldjét. A keserű honvágy nagy útra ösztönözte öt, felemésztette minden megtakarított fillérjét. Csak néhány napra jött, de ezeknek a napoknak minden órája különös, soha nem ismert élvezetet nyújtott számára. Bratislavát más szemmel nézte, mint mi, akik naponta látjuk, naponta járjuk keskeny, görbe, vagy széles, egyenes utcáit, naponta Ültjük eltűnni a régi lakóházakat és emelkedni az új épületeket. — Mindent különös gonddal és érzékenységgel, szobrászművész finomságával érzékelt, mintha örökre, emlékezetébe akarná vésni a számára oly drága város minden vonását. Voltak pillanatok, amikor a körülötte lejátszódó eseményeket hallgatagon figyelte és hosszabb ideig nem szólt egtj szót sem. Nem akartam őt zavarni, tudtam, hogy emlékeit idézi, arra gondol. Ilyenkor úgy tűnt nekem, hogy gondolatban összehasonlítja ezt a fiatalodó várost, amely egykor elűzte öt, azzal a várossal, amelyben lakik az Amerikai Egyesült Államokban. — Mennyi ember — még hozzá a parkban! — mondotta figyelve a dunaparton sétáló embereket. Nagyon értelmetlenül nézhettem, mert hozzátette: — Hiszen ma munkanap van és mégis mennyien vannak a parkban és mind ünneplőben. Rongyos, vagy folios ruhában még senkit sem láttam. KISSÉ ELGONDOLKOZOTT, cigarettára gyújtott, majd halkan folytatta: — Olt, nálunk becsületemre mondom, még egyszer sem voltam a parkban. Nálunk nincs idő ilyesmire. Feleségemmel együtt mindketten futunk a fillérek után. Hazajövök a gyárból és mindjárt megyek más munka után. A feleségem ugyanígy. Gyakran még éjjel is segít a mosodában. — Nálunk is dolgoznak a nők — mondottam. Elismerően, de kissé bánatosan intett fejével: — Igen dolgoznak, hiszen látom, tisztaselyem ruhában járnak. Az én feleségem nem gondolhat a ruhákra, csak azon igyekszik, hogy néhány dollárunk tegyen tartalékban, hogy ludjunk fizetni a gyerekek tanításáért és hogy ki ne dobjanak a lakásból. El tuet ja képzelni, mit jelent az nálunk, ha valakinek nincs pénze lakbérre? Ah, — intett fáradtan kezével — ebben az országban alig tudnak a mi helyzetünkről. — Hiszen lakbért nálunk is becsületesen kell fizetni — mondottam, de később nagyon megbántam, mert ezek a szavaim kissé felingerelték.-* Tudom, hogy itt is kell lakbért fizetni — mondotta kissé hevesebben. 1— De mennyit? En már érdeklődtem a lakbérekről. Nem okoz gondot senkinek a havi lakbérszámla. Vagy van talán olyan ember Brattslavában, akt nem bírná kifizetni a lakbért? No, mondja, van olyan? Együtt mentünk a Kriíná utcán, megmutattam neki azokat a helyeket, ahol új paloták nőnek a romhalmazok helyén. Es elvezettem öt a Kultúra és Pihenés Parkjába. — Mindenütt építkeznek — mondotta s lehetett érezni hangjából, hogy ennek végtelenül örül. — Minden lépésben, vagy minden utcában valami új épület, és ez mind a dolgozók részére. Ide figyeljen — hajolt hozzám egészen közel és mintha a szemén keresztül a telkembe akart volna látni, halkan, bánatosan magyarázta: „Az n város, amelyben én lakom, százezer lelket számlál. De becsületemre mondom, az utóbbi tíz év alatt tíz ház sem épült benne. Es azt a tízet is ki építette? Egy bankigazgató, két ügyvéd és néhány kereskedő. A munkanélküliek, akik már évek óta nem laknak házban, azok a város mögötti szemétdomb közelében építik nyomorúságos kunyhóikat, pléhből, hulladékfából és kátránypapirból. Bratistavában olyan lakásokban laknak a dolgozók, mint nálunk a bankigazgatók." MEGMAGYARÁZTAM NEKI, hogy bár sokat építünk és már nagyon sokan laknak szép, új lakásban, soknak még várni kelt, mert nem bírunk egyszerre annyi- lakást felépíteni, amennyire szükség van. — No és miért ne várnának, ha iudják, hogy reményük valóra váľik — mondotta egykori barátom. — Hiszen nem a szemétdombokon várnak, mint nálunk. A remény, a jövöbevetett bizalom ez. Ez a legfőbb, amit Csehszlovákia népének irigyelhetünk. Minden ember láthatja, hogyan tálnak valóra napról napra ezek a nagy remények, — Hiszen ezt látni lehet minden emberen. — Mindnyájan olyan... olyan elégedettek, jól öltözöttek, mosolygósak vagytok. Itt ebben az országban, ebben a városban másként nevelnek az emberek, más fény csillog szemeikben, mint nálunk. Es elárulom, hogy a jótét legjobban látható a gyerekeken. Olyanok, mintha a kirakatból léptek volna elő, nevetnek, vidáman játszanak a parkokban, ruhájuk tiszta, arcuk pufók, piros. Egyszóval: mindenről, amit itt látok visszatükröződik a jómódáság. AMIKOR ELVÁLTUNK elárulta, hogy most sokkál nehezebben távozik Bratislavából, mint 26 évvel ezelőtt. Most egészen más, fiatalabb, szebb, jobb, kényelmesebb ez a város, derűsebb tekintetű emberek takják és mindenkinek ad megélhetést, s nem űzi el fiait. — Istenem, miért nem volt örökke ilyen ez a város? — kérdezte révedező tekintetlel. Sok szép élményt kívántam még neki szülővárosában, szerencsés utal az Óceánon keresztül és főképpen azt, hogy a tengerentúli országok dolgozóinak is úgy váljanak valóra nagy reményei, mint a miéink. (N. B.) A fásítás gazdasági jelentősége Az erdészeti vagy valamely gazdasáq által végzett fásítás között nagy különbség van. Az erdészet állami feladat, melynek az a céija, hogy megakadályozza az erdők kiirtását, továbbá a meglevő fatenyészetet tervszerűen felhasználj« és felújítsa. A gazdaság fásítása viszont az EFSZ-ek feladata. Ez fontos tényező a szövetkezetek megszilárdításában, mivel kevés munkával nagy hasznot hoz, különösen olyan területeken, melyek más» célra már nem alkalmasak. Például futőhomok, nyirkos terület, stb. Ezenkívül a fásítás biztosítja at EFSZ számára a tüzelő és építkezési anyagot is. A fák lombjai alomra használhatók, némely fakérge gyógyszert, virágja pedig gyógynövényt tartalmaz, gyantája jó ipari célokra, gyümölcse pedig közélelmezésre. A közvetlen hasznon felül a környék éghajlati és talajviszonyára is nagy befolyással van. A fákról lehulló eső és hőié beszivárog a talajba, a fa koronájával beárnyékolt területről kisebb a esapadék-yeszteséq. Továbbá a fák nagy felülete ,sok nedvességet köt le, így a környék levegője párateltebb. Mérsékeli a szelek erejét. A lehullott lomb növeli a talaj termőképességét. A mézelő fűk a méhészetet szolgálják, az eperfa lombja a selyemhernyó-tenyésztést segíti elő és a hasznos madaraknak védelmet biztosít. A gazdaság által végzett fásításnak egészségügyi szempontból is nagy jelentősége van. Dobránszky István Királyhelmec.
