Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-10-16 / 42. szám

15M. bf&ôber К. földműves 5 Silózzunk, silózzunk, silózzunk я I ===== I ===== I‘.t! : .I==I^I ^-- I^r»==i r^-—:i —1 = 1===!^==» Ä kukoricákéról nedvdús takarmánnyal keverve silézzuk Silózással megőrizhetjük Készüljünk fel a rétek és legelők gondozására A rétek és legelők takarmány termelésében még mindig nem érünk el olyan eredményeket, mint amilyeneket a rétek és legelők gondos ápolása mellett elérhetnénk. Az állattenyésztési termelés fejlesztése szempont­jából nagy jelentősége van ezen földek takarmány termése növelésének. Éppen ezért a CSKP KB-nak az állattenyésztési termelés további fej­lesztésére hozott határozata meghagyja az EFSZ-eknek, állami gazdasá­goknak és az egyénileg gazdálkodóknak, hogy az állati termékek lénye­ges fokozása érdekében emeljék a takarmánytermelésüket. Már ez év tavaszán 161 ezer hektár területen elvégeztük a rétek és legelők felületi javítását és 89 ezer hektáron trágyázás után leszán­tottuk őket. Amennyibén az 1956-os évben a rétek és legelők terme­lékenységét legkevesebb 30 százalékkal akarjuk emelni, úgy most ennek érdekében ősszel és a jövő tavasszal a rétek és legelők alaposabb fel­javítást igényelnek. E célból a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal ok­tóber 15-én széleskörű őszi akciót indít a rétek és a legelők felvirágoz­tatása érdekében. A KNB és a JNB takarmányozó osztály dolgozói már szétírták az EFSZ-ek és a községek részére szóló tervet, melyben minden járás részére példásan megszervezték a rétek és legelők feljavítási munkáinak előkészületeit. A bratislavai kerületben a nagymegyeri járás, a nyitrai kerületben a lévai járás, a besztercebányai kerületben a zólyomi járás, a zsolnai kerületben a martini járás, a kassai kerületben az iglói járás és az eperjesi kerületben a Stará-Ľubovňa-i járás műszaki-szervezési tervei biztosítják a rétek és a legelők hasznosságának növelését és ezek a járások mintaképei lesznek a többi járás, EFSZ és község számára. Hogy a rétek és legelők hasznossága emelésének akciója a fontos őszi munkák, a szántás, vetés, és az őszi termények begyűjtése idején sikerrel járjon, országos méretű versenyt indítanak, melynek keretében a legjobb falusi CSISZ-szervezetek, üzemi szervezetek, nőbizottságok, valamint személyek versenyeznek az akció sikeréért. J A dolgozók életszínvonalának eme­lése szorosan összefügg az állatte­nyésztési termékek, a hús és húsfé­lék termelésével. Az állattenyésztés; termelés fokozása viszont az állatok takarmányától függ. Egész évi, különö­sen a téli hónapok takarmányszük­séglet nagy részét a silö képezi. A silózást már az ókorban, és a középkorban is ismerték, amikor a takarmányok különböző fajtáit szik­lákban, vaqy pedig kövermekben pri­mitív módon rejtették el. Ezt a pri­mitív megőrzési módot alkalmazták ugyan, de sok esetben ez mind anya­gi, mind minőségi veszteségekhez ve­zetett, mivel akkor még nem ismer­ték ennek lényegét. A kiváló szovjet tudósok érdeme, hogy ma a silózás problémáját alapo­san feldolgozták és így a mezőgazda­­sági gyakorlat számára hasznosították. Ma már tudjuk, hogy a silózás sikere nem csupán a tökéletesen felépített silógödröktől függ, hanem a silózási technikának, továbbá a mikróbák te­vékenységének, valamint a silózás tartama alatti biokémiai átváltozások ismeretetétől is. A silózás alkalmával a silógodrök­­ben olyan feltételeket kell teremteni, melyek hozzájárulnak az erjedés bak­tériumának gyors fejlődéséhez és ez­zel lehetetlenné teszik a többi kár­tékony mikroorganizmusokat. Az er­jedés baktériumai ugyanis a lesilözott anyagban tejsavat állítanak elő, me­lyek sűrített állapotban legalább 2 százalékban védik a silót a további bomlástól. Az erjedés baktériumának szaporodásában döntö fontossággal bír az, hogy a silóanyag elegendő er­jedésre való cukrot tartalmazzon, mi­vel ezek a baktériumok ebből állítják elő a tejsavat, védik a silót a levegő behatolásával szemben, továbbá egy­forma hőmérsékletet létesítenek ma­guk körül, ezáltal a többi kártékony mikroorganizmusok (penész, vajsav, baktériumok) szaporodását akadályoz­zák. Október közepén tartunk. Rövidesen beköszönt az esős időjárás, majd utá­na a tél. Csak néhány rövid napunk van még, hogy elkészülhessünk álla­taink beteleltetésének munkálataival. EFSZ-tagok és funkcionáriusok, most kell megmutatnunk, hogy ér­tünk a mezőgazdasághoz, az állatte­nyésztéshez, ha azt akarjuk, hogy mezőgazdaságunk jól teljesíthesse fel­adatait. A most elkövetkező napok még alkalmat adnak a hiányok pótlá­sára, hogy kiegészítsük állataink, fő­képpen teheneink részére a takar­mányalapot. Nézzünk csak körül, megtettünk-e mindent e fontos munkák érdekében? Biztosltottuk-e a silótakarmányt, a szálas- és abraktakarmányt a mint­egy 180 napos időtartamra, hogy ál­lataink jól átteleljenek, hogy megfe­lelő haszonhozammal és jó egészség­ben találja őket a tavasz? Most még nincs késő... minden igyekezetünkkel és erőnkkel azon keU lennünk, hogy elháríthassuk azt a veszélyt, hogy állataink a télen éhez­zenek és hasznosságuk csökkenjen. Legelsősorban gondoljunk a silóta­karmányra. Tehenenként és naponként számítsunk 25 kg-ot, növendékállatra pedig 10 kg-ot. Gondoljunk arra is. hogy a lesilózott takarmány egyrészo (különösen, ha nem betonozott gödör­ben van) elromlik, hasznavehetetlen lesz. Ha jó takarmányrépával is ren­delkezünk, akkor a silótakarmány­­fejadagot csökkenthetjük. Hogy a takarmányozásunk ne légyért egyoldalú, fontos, hogy darabonként és naponként a silón kívül (főleg a tejelő tehénnek) lucernaszénát (5 kg), tavaszi szalmát (5 kg), takarmányrépát (20 kg), valamint búzapelyvát (3 kg) is juttassunk. A takarmányrépát a tél első felében kell feletetni, mert februárban gyor­san kezd romlani, в silótakarmány vi­szont jól eláll, tehát ezt a tél másik felében etethetjük. E napi takarmány­adagot ajánlatos kiegészíteni (legfel- | jebb) 1 kg abrakkal. Az itt leírt takarmányadag elegendő egy 550 kg súlyú tehén életfenntar­tására és napi 11—12 liter tej terme­lésére. Figyelmeztetnem kell az EFSZ-ek zootechnikusait, hogy az istállózott tehenek takarmányozását feltétlen változatossá kell tenni, különösen azo­a legkülönbözőbb takarmányokat is, feltéve, ha betartjuk a helyes tech­nikai intézkedéseket. A szükséges ta­karmányokon kívül lesilózhatjuk még a legkülönbözőbb hulladékokat is (pl. burgonyalevélzet, fiatal savanyú fű. fiatal nád, kukoricakóró, stb.). A kukoricakóró körülbelül 80 száza­lékban száraz anyagot, 1 százalékban emészthető fehérjéket és 18 százalék­ban keményítő egységeket tartalmaz. Egy hektárról való 6Ó—80 mázsa ku­koricakóró begyűjtése tehát 60—80 kg emészhető fehérjét és körülbelül 1200—1600 kg keményítöegységet tar­talmaz. Ha ezt a kérdést a tejter­meléssel kapcsolatban jól megfontol­juk, rájövünk arra, hogy a kukorica­kóró fel nem használása sok ezer li­ter tejjel csökkenti a tejtermelést Azelőtt a kukoricakórót értéktelennek minősítették, de a vegyi elemzés és a silózással elért gyakorlati eredmé­nyek bizonyítják ennek ellenkezőjét és igazolják fontosságát. Mivel a kukoricakóró eléggé száraz és nem nagy nedvtartalmú, nem aján­latos magában silózni. E célból más nedvdúsabb takarmányokkal kell ösz­­szekeverni, melyek több, vagy túlsók vizet tartalmaznak, hogy az összeke­verés által azután kölcsönösen kiege­­szítődjenek ezek az aránytalanságok A legalkalmasabb a cukorgyári répa­szelettel, vagy répafejjel vegyítem, mivel ezek nagymennyiségű vi­zet tartalmaznak, Ennek előnye még abban van, hogy betakarításuk egy­­dejü a kukoricakóró betakarításának idejével. A mai modern nagyteljesít­ményű gépi eszközök segítségével e­­zeket a munkákat elvégezhetjük még akkor is, ha ezek ugyanarra az időre esnek. A répaszeletnek és a répafejnek a kukoricakóróval való silózása majdnem minden téren, akár szárazanyagról, akár tápanyagról van szó, kiegészítik egymást. A sllózásra való kukoricakórót jól szét kell tépetní. Ez azért szükséges, hogy egyenlő mennyiségű keveréket kapjunk. A kukoricakóró száraz, és ha darabokra felvágva silóznánk le. ne­hézségbe ütközne -a letaposása. A ha­kon a helyeken, ahol a téli hónapok­ban elsősorban a siló lesz a fő ta­karmány. Vigyázni kell, hogy az ál­latok megfelelő mennyiségű ásvány) anyagokhoz is jussanak (takarmány­só, szénsavasmész, foszfor), nehogy csontlágyulás, vagy egyéb egyoldalú takarmányozás okozta betegség álljon elő. A siló igen fontos takarmány, mert vitaminokban gazdag, ami a tejet is értékesebbé teszi, azonkívül jó hatás­sal van a tehén szaporodási szerveire és a leendő borjú egészségi állapotára. Állatainkat a téli hónapokban gyak­ran ellenőrizzük. Azoktól a tehenek­től, amelyek apadnak, vonjuk el fo­kozatosan a lucernaszénát, az ellésze készülőktől a répát, illetve a silóta­karmányt. A lucerna és silótakarmány felesleget az értékesebb frissfejősnek adjuk. lyes silózás megköveteli ugyanis, hogy a levegőt a takarmányok közötti ré­szekből taposás által kiszorítsuk, mi­vel ellenkező esetben nem kívánatos erjedés állna elő, amely az eltett ta­karmány penészedését vonná magé után. A kőrót magában nehezen le­hetne alaposan letaposni, így ebből a szempontból is ajánlatos, hogy a ré­palevelet, szeletet is silózzuk. A zöld anyag kitölti a szétmorzsolt kukorica­kóró közöt. maradt hézagokat, s ezál­tal megakadályozza a penészedést. Ar­ra azonban ügyelnünk kell, hogy a széttépett kórót a nedves anyaggal alaposan összekeverjük. Nem helyes az, hogy a takarmányt rétegezve ta­possuk le, mert így a kívánt ered­ményt nem érjük el. A kukoricakórót a répaszelet és répafejen kívül más nedvdús zöldtakarmánnyal is lehet si­lózni (zöldséghulladékokkal, stb.). A silózás eredményessége nagy mér­tékben függ az állandó, alapos tapo­sástól, hogy ezáltal az erjedési folya­mat azonnal és egyenletesen megin­dulhasson. A silógödröt egy, vagy két nap leforgása alatt okvetlen meg kell töltenünk. Ennek érdekében a mun­kát ügy kell megszervezni, hogy a kukorica, valamint a többi hozzávaló takarmány szállítása a lehető leg­gyorsabban és megszakítás nélkül folyjon. A silózási munkák hanyag és szak­szerűtlen elvégzése nagy károkat o­­kozhat, az elkészítet siló könnyen megromolhat, amely nagy gazdaság: károkat, sőt állatok elhullását von­hatja maga után. A szlovákiai EFSZ-ek és ÄG-ok ta­pasztalatai bizonyítják, hogy kifizető­dik a kukoricakóró silózása. Például a košarlskói, eliásovcei EFSZ-ek tava у 600 köbmétert készítettek. A dénesdi zeleneči EFSZ-ek és a nagyszombati Mezőgazdasági Technikai Iskola és má­sok is magukévá tették a párt és kormány felhívását, ennek köszönhe­tik, hogy az állatok hasznossága a téli hónapokban sem csökkent és ér­tékes takarmányt adhattak állataik­nak. Ing. Ján Andránsky Nagyszombat. 47 mázsa silátakarmány jut egy állatra A vágvecsei szövetkezetben 12 be­ton silógödröt építettek, melyek űr­tartalma egyenként 12 vagon takar­mányra rúg. Ezek közül már 7 gödröt színültig megtöltöttek s ezáltal 77 vagon silótakarmányra tettek szert. Ez a mennyiség minden egyes állat számára 48 mázsa takarmányt bizto­sít. Ezt a példát a zsigárdi, sellyei szö­vetkezetek is követik, amelyek eddig igen elmaradtak a vecseiek eredmé­nyétől. * * * Az ipolysági járásban a sudincei és a födémesi szövetkezetek kivételével jól halad a silózás. Ezt bizonyítja az is, hogy a szécsenkei EFSŽ-ben a silózás tervét 200 százalékra teljesí­tették A napokban az elmaradozók Is munkához láttak. Az ipolysági, peresz­lényi, egyházmaróti, gyügyi, deméndi és a szúdi szövetkezetek is nagy­­mennyiségű silót készítettek. A gyümölcsfák Mezőgazdaságunkban a gyümölcs­­termesztés mind nagyobb teret hódít, nemcsak' azért, hogy magas jövedel­met biztosít, hanem azért is, mert a gyümölcs nagy szerepet játszik a táplálkozás terén is. Ezért a gyü­mölcstermesztés felbecsülhetetlen ér­tékkel bír. Hazánk területén sok százezer gyü­mölcsfa vár kiültetésre. Kormányunk és Pártunk a gyümölcsészet fejlesz­tése terén is nagyarányú támogatást nyújt és bőségesen ellátja gyümölcsfa csemetékkel mezőgazdaságunkat. Csak rajtunk múlik, hogy ezen sok száz­ezer gyümölcsfa csemetéket egész életünkre bőségesen termő gyümölcs­fákká neveljük. Ezért fontos, hogy szem előtt tart­suk azt, hogy a gyümölcsfának, kiül­tetési helyén évtizedekig kell élni, s ugyanakkor a bőtermés minden fel­tételével rendelkezni. A talaj művelés, lazítása a fa egész életére és * termékenységére kihatás­sal van. Csak az a fa fejlődik ki kel­­lők.ppen, amelyik a gyökerei számára szükséges területét biztosítani tudja, hogy így aztán elegendő nedvesség­hez jusson és biztosítva legyen a szükséges levegő és melegség is. Ezért a gyümölcsfa ültetésére szánt területet mélyen fel kell szántanunk, taracktól, gyomtól megtisztítanunk, s ac így elkészített területen aztán ki­ássuk a gödröt. Minél keményebb, silányabb a talaj, annál nagyobb gödörre van szükség. Ajánlatos, hogy forgatás és trágyá-A baromfi megbetegedését nagy­mértékben csökkenteni tudjuk, ha tisztaságot tartunk óljaikban. Azonban nem elég söprögetni, hanem időnként nagytakarítást is kell végezni. A baromfiólak padlózatát és falait jól tisztítsuk ki és a fertőtlenítő ol­dattal súroljuk le. Fertőtlenítéshez nagyon alkalmas 2 százalékos forró lúg, vagy 4 és 5 százalékos klórszep­­tor, kloraminos oldat. Azután az egész ólat kívül-belül frissen oldott mésszel meszeljük ki. Az etető és itatóedé­nyeket, vályúkat ugyancsak alaposan mossuk ki forró, lúgos vízzel. Igye­kezzünk ezeket a munkákat a déle­lőtti órákban elvégezni, hogy mire a baromfiak éjjeli pihenőre mennek, minden száraz legyen. A tojók fész­keit is alaposan tisztítsuk ki. Tegyünk új szalmát és a szalma alá DDT, vagy dinocidport a tetvek és vérszívók el­len. A baromfiudvar kifutóit a lehe­tőségekhez képest szintén fertőtlenít­sük, hintsük be mészporral, ássuk fel, majd fű, lucerna, vagy egyéb keve­rékkel vessük be. A nappalok és az éjjelek közt hőmérsékleti különbség az állatok egészségét veszélyezteti. A baromfia­kat inkább később engedjük ki, mikor már nincsen akkora harmat, mert ko­rán reggel könnyen megfáznak. A szomorú, tátogó, nedves orrú, szörcsögő baromfiakat különítsük el. Ezeket egy pár napig tartsuk meleg helyen, orrukat többször tisztítsuk borvízzel, vagy 4—5 százalékos hy­­permangán-oldattal. Ősszel ajánlatos a pestis elleni oltás H-vakcinával. Kolera ellen is hasonlóan védekez­zünk. Az oltást az illetékes állatorvos nagyon olcsón végzi. Ha tenyésztör­­zsünk is van, úgy háromszor kell vérvizsgálatot tartani a fehérhasmenés (bacilus pulorum) megállapítása vé­gett, és egyízben Tuberkulin (TBC); próbát is kell végezni, helyes ültetése zással pótoljuk a hiányzó tápanyagot. A jó minőségű talajokon elegendő, ha a gödröket 70—80 cm mélyre és 120 cm szélesre készítjük. A gödör kiásásakor a jobb felső ta­lajt a gödör egyik oldalára, az alsó­talajt a gödör másik oldalára rakjuk, az esetleges murvás, köves, használ­hatatlan talajt a gödör harmadik ol­dalára helyezzük. Ez utóbbit az ülte­tésnél nem használjuk fel, hanem el­hordjuk. Ültetéskor a jobb felső talajt a gö­dörbe vissza hányjuk és az egész gödröt a felsötaíajjal megtöltjük. Az ültetésre nézve az a vélemény, hogy az őszi ültetéssel érhető el a legnagyobb eredmény. ültetés, vagy szállítás közben a gyökérzetet a naptól, valamint a szél­től védjük. A fácskákat ültetéshez oly módon készítjük el, hogy éles késsel a sé­rült, törött gyökereket kissé ferdén visszametszuk, úgy, hogy ha a fát a gödörbe állítjuk a metszőlapok alul maradnak. Megkurtítjuk a hosszúra nyúlt gyökereket is, de igyekezzünk a gyökereket minél teljesebben meg­tartani. Azután a gyökér megmetszéseit a sűrű sárhabarcsba való megmártoga­­tása követi, hogy ezáltal a gyökerek üdeségét biztosítsuk. Majd a folyamat befejeztével a fát elültetjük. Badonics Mihály Kassa. ősszel az itatásra is fokozottabb gondot fordítsunk. Az állatainkkal tiszta, friss ivóvizet itassunk, . vagy tegyünk bele zöldgálicoldatot. Hűvösebb napokon a reggeli és esti etetésnél több kukoricát és árpát ad­junk. A déli keverék árpa, zab, búza korpa, főtt krumpli, reszelt takar­mány, vagy sárgarépából álljon. A ke­veréket mindig langyosan adjuk. A zöldtakarmányok etetéséről se feled­kezzünk meg. Ha módunkban van na­ponta kétszer is adhatunk rövidre vágott füvet, lucernát, vagy kerti hul­ladékot. Gondoskodjunk ezeknek a takarmányoknak a szárításáról is, hogy a téli és a koratavaszi napokra megfelelő mennyiségben álljon rendel­kezésünkre. Nagyobb baromfi telepeken, állami gazdaságok és EFSZ-ekben most kez­dődik az új 1955/56 tenyésztési év. Most kell elkezdeni a tojásnaplók ve­zetését. Október 1-ig be kellett oltani az egész állományt, kolera, pestis és diftéria ellen. December közepéig há­romszor kell vért vizsgálni és egyszer TBC próbát csináltatni. Most kell gondoskodni a tenyészka­­kasok és gúnárok beszerzéséről is. Amennyiben mód van rá kezdjük meg az ólak mesterséges megvilágítását, hogy ezzel is fokozódjon a tojáster­melés. Az etetők pedig a hosszabb estéket szakkönyvek és szaklapok ol­vasásával töltsék el, hogy ezzel is gyarapítsák tudásukat. Péterfalv* Ti siló ÄG Bőd ok-farm Ligeti Károly — járási zooteehnikus Hoksza I. Riska: Megnézem, vajon gazdáim télire készítettek-e bőven silót. Ha nem, elapadok, ha igen, mieden nap több tejet adok, Bőséges, jó minőségű takarmány — sok tej (Folytatása következik) Teendőink a baromfiudvarban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom