Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-21 / 34. szám
e Földműves 1955. augusztus 21. Itt a trágy Tarlószabadulíával a legsürgősebben hozzá kell látni az istállótrágyázáshoz. Elsősorban az őszi takarmányt keverékek, cukorrépa, burgonya, takarmányrépa, kender, kukorica, napraforgó alá fontos istálló trágyát alkalmazni. A kukorica alá főként az esetben kell istáiázás ideje! lótrágyát adni, ha utána őszi kalászos kerül elvetésre. A rendelkezésre álló trágyamennyiségekhez igazodva, nyári időszakban a szántóterület legalább 15 százalékának trágyázásáról kell gondoskodni, hogy a nyári trágyázás előnyeit kellően érvényesítsük. Milyen érettségű trágyát alkalmazzunk? Az ősszel elvetésre kerülő növények alá érett istállótrágyát, a tavaszi vetések alá. nyárvégén és ősz elején pedig elsősorban a friss istállótrágyát kell felhasználni. A trágyát ugyanis mennyiségében — gondos kezelés mellett is veszteség éri. A kutatók kísérleti adatai azt igazolják, hogy a friss istállótrágya nyár végén és ősz elején eredményesen alkahnazható tavasszal elvetésre kerülő takarmányfélék, burgonya, kukorica — és napraforgó alá. A trágya alászántását követően ugyanis elegendő idő áll rendelkezésre a trágya megfelelő átalakulásához. A mikroorganizmusok erőteljes elszaporodása útján nagy tömeg fehérje keletkezik és az elvetésre kerülő növények táplálkozásuk során azt megfelelően hasznosítják. A friss istállótrágya közvetlen ve-, tés előtti alkalmazása azonban káros lehet a termésre. Az elszaporodó baktériumok ugyanis ez esetben a nitrogénszükségletüket abban az időben vonják el a talajból, amikor az a növények részére is szükséges volna. Ugyancsak helytelenül járunk el, ha rosszul kezelt, illetve egyáltalán nem kezelt — kiszáradt trágyát — használunk vetés előtt. Amennyiben üzemi okok miatt nem kerülhető el az ilyen trágya vetéselőtti felhasználása, úgy egyidejű nitrogéntrágya alkalmazásával hárítható el a káros hatás (pentozánhatas). Nyár végén és ősz elején az istállóból a szántóföldig való trágyahordást megnehezíti a szállítóeszközöknek és a kézimunkaerőnek más irányban is fokozott igénybevétele. Ezért az istállótrágyát felhasználás előtt — a trágyázásra kijelölt szántó szélére kell hordani és ott kel! kezelni, erjeszteni, és érlelni. Az okszerű trágyakezeléssel ugyanis csökken az istállótrágya mennyisége, de a minősége javul. Az istállótrágya felhasználásának általános irányelvei Az istállótrágya helyes kezelésével megmentett értékes szervesanyagok és ásványi tápelemek csak akkor érvényesülnek a termésben, ha a felhasználás során is nagy figyelmet fordítunk a veszteségek elkerülésére. Ennek érdekében az istállótrágya felhasználás fontosabb irányelvei a következőkben foglalhatók össze: a) A trágya kihordása után azonnal következzék a szétteregetés és a talajbamunkálás. Átlagszámítások azt igazolják, hogy az istállótrágya annál többet veszít értékéből, minél többet hever beszánta tlanul. Ha 200 mázsa istállótrágya kihordásától — az alászántásig eltelik 4 nap, akkor elveszíti értékének enyharmadát — pétisóban 228 kg. 1 nap elteltével egyötödét — pétisóban 136 kg. A közölt veszteség elkerülhető, ha az istállótrágya kihordását a teregetés és az alászántás nyomon követi. A szocialista nagyüzemekben az istállótrágya veszteségmentes felhasználása helyes munkaszervezéssel végrehajtható. Az egyénileg gazdálkodók kölcsönös segélynyújtással érhetik el, hogy a naponta felhasználásra kihordott istállótrágyát még aznap alá is szánthassák. b) Az istálótrágya alászántásának mélységét úgy kell megállapítani, hogy a talajban továbbmenö bomlások a termesztett növényekre káros hatással ne legyenek. A levegőt kedvelő aerób baktériumok jelenlétében (tehát főként a sekély bemunkálás esetén) a trágya további bomlása heves és így a növényi tápanyag képződése élénk. Az anaerob körülmények között (mélyebb bemunkálás esetén) lassabb a bomlás, a tápanyagképződés is gyengébb, de huzamosabb ideig tart, és a talaj szerkezete javul. c) Tekintettel kell lenni az alászántásnál az istállótrágya bomlási viszonyaira az erősen tevékeny talajoknál. Ugyanis, ha az ilyen talajba tavasziak alá nyár végén, vagy ősz elején alkalmazzuk a trágyát, úgy až már a tél beálltáig a kelleténél erőteljesebb átalakulásnak indulhat és abból sok értékes tápanyag kárbaveszhet. Ilyen esetben tehát az őszi alászántás vagy a trágya átalakulását lassító mély bemunkálás fokozott mértékben megokolt. d) Nyáron és ősz elején a tavaszi vetések alá a friss istállótrágyát is felhasználva érhetjük el, hogy az összes rendelkezésre álló istállótrágyát az őszi — áttelelő — mélyszántás befejeztéig maradéktalanul felhasználjuk. Nagy kár származnék abból, ha az istállótrágya az ősz végéig felhasználatlanul maradna, mert egy évi kiesést jelentene az istállótrágyázást követően elérhető többlettermésnél. Ismerjük meg és irtsuk a káposztalepkét A nyár utolsó időszakában sokszor látunk káposztát, vagy répát, melyeknek már csak a váza tanúskodik, hogy itt valaha szép levelek nőttek. Ezeken a káposztalepke igen falánk hernyója garázdálkodott. E lepkének 3. Báb. 4. Lepke pihenőben. három faja él Európában. A káposztalepke, vagy répapille és a kenderpille. Ez utóbbi és a kis káposztalepke hernyója kevésbé veszedelmes a káposzta ültetvényre, ellenben a nagy káposztalepke hernyója rendkívül kártékony. A lepke a nyár folyamán kétszer, háromszor szaporodik. A káposztalepke petéi zöldesek, később aranysárgák, cukorsüveg formájúak. A lepke petéit a káposztanövény levelének alsó részére rakja le. A kis hernyók 10—14 nap múlva kikelnek és a harmadik vedlésig együtt maradnak, azután szétszélednek, hogy megkezdjék a romboló munkájukat. A kifejlett lepke kékeszöld, vagy sárgás színű, szárnyain sötét pontok láthatók. A hernyók nagyon falánk állatok, a növény levélzetét teljesen lerágják. E kártékony hernyók pusztításában hathatósan segítenek a különböző apró darázsfajták, melyek gondoskodnak arról, hogy túlságosan a káposztalepke el ne szaporodj}lessék. Ha nyáron a káposztalepke hernyója nagy számban megtámadja a káposztaültetvényeket, akkor millió-számra jelennek meg apró segítőtársaink és felveszik a hernyókkal a harcot. A darázslárva a káposztahernyó begubózása előtt áttöri a hernyó bőrét, kimászik, elhelyeszkedik a hernyó testén és ott bebábozódik. Az a kérdés, hogyan jutottak be az élő hernyóba a darázslárvák. Ennek a jelenségnek a magyarázata a következő: A darázs nősténye még az élő hernyóba egy csövön keresztül (tojócső) lerakja a petéket, melyek a hernyó testében kikelnek, lárvákká alakulnak és itt lassan felemésztik a hernyó belső részeit, miáltal a hernyó elpusztul. Mechanikus védekezés: a leveleken levő petéket rendszeresen összegyűjtjük, vagy a helyszínen összenyomjuk. A hernyókat edénybe szedjük s elégetjük. A repülő lepkéket hálóval fogdossuk össze és elpusztítjuk. M. A hernyóból kibújó darázs-lárvák. — P. Begubózott darázslárvák. — S. Káposztahernyó darazsa. Vegyszeres védekezés: a fertőzött növényt szórjuk be alaposan dynociddal és ezt 14 naponként ismételjük meg. DREXLER BÉLA okleveles természetkutató A tudományt összekötik a gyakorlattal A népi kísérletezők a magasabb terméshozamnak, a jobb állattenyésztési termelésnek, a gépesítésnek törekvő úttörői, de egyúttal a tudomány és a gyakorlat egyesítésének legjobb közvetítői is. Ma már a népi kísérletezők száma jelentős és jó munkájukat teljes mértékben támogatni kell. A bratislavai kísérleti állomás tudatában van feladatának. Az úszori kísérleti állomás Gašpar elvtársnak a talajszerkezet javítása terén végzett kísérleteihez nyújt segítséget. Az üzem a szaktanácsokon kívül gyakorlatilag is segíti munkáját. A diószegi kísérleti állomás, a nagyfödémesi EFSZ népi kísérletezőjének, Szántay elvtársnak, különböző takarmánymagvakat juttat kísérleti parcellájára. A kocovcei kísérleti állomás 85 kg koéovcei korai kukorica vetőmagot juttatott a meléicei EFSZ népi kísérletezője, Šikuda elvtárs kísérleti parcelláira, ezenkívül az állomás dolgozói tanáccsal és segítséggel is támogatják. A kísérletet elszigetelt helyeken végzik és eddig máris nagyértékű elismert jó vetőmagot termeltek. További kísérletekhez koéovcei 105-ös babot juttattak a népi kísérletezőnek. A sósszigeti kísérleti állomás állandóan összeköttetésben van az ógyallai népi kísérletezővel, Zora elvtárssal. FARKAS LÄSZLÖ — Kerületi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet DIÖSZEG Két jó tanács Az idén a lucernák egy részét teljes virágzásban érte az eső, és emiatt nem mindenütt várható jó magtermés. Ezért a harmadik kaszálásból hagyjunk meg minél nagyobb területeket magfogásra. Kedvező időjárás esetén a harmadik kaszálásból is jó magtermés várható. Takarmánytermő területeink növelése és felújítása érdekében fordítsunk nagy gondot a fűmagvak cséplésére is. A mostani szeles és esős időjárás miatt a fűmagvakat aratás után azonnal csépelni kell, mert ellenkező esetben a termés nagy része kárba vész. A magra hagyott fű behordását feltétlenül ponyvás szekérrel végezzük. Védekezzünk a babzsizsik ellen A hüvelyesek legveszedelmeseb kártevője a zsizsik, mely a lencsét, borsót és babot egyaránt pusztítja. A Babzsizslk különböző alakjai. legveszedelmesebb a babzsizsik, melynek irtását még nagyobb gonddal kell végezni. A babzsizsik valamivel kisebb és karcsúbb a borsózsizsiknél. A babzsizsik tojásait a száraz babba is rakja, ezért erősen elszaporodik a magtárakban, laboratóriumokban és ahol egyszer ilyen körülmények között befészkelődött, onnan nehéz kiirtani. A baszemeket másod-, harmad-, sőt többedmagával is ellepi s jóformán felőrli. Bratislava és Somorja vidéke különösen fertőzött. A borsó és lencse zsizsikje csak a szántóföldön szaporodik. Tojásait a borsó virágjának kis hüvelyébe rakja, ahol a lárvák kifejlődnek. Teljes kifejlődésük után egy részük átrágja a borsó héját és kirepül, más részük benn marad a magban, amely aztán tavaszszal borsóvetéskor kikerül a szántóföldre. A rovar a földben marad a borsó virágzáság, majd kibújik rejtekhelyéről és megkezdi a tojásrakást. A babzsizsik kártétele a babszemen és hüvelyen. A zsizsik elleni védekezés módját múlt heti számunkban részeletesen közöltük. MITTÁK GERTRUD A Kutató és Nemesítő Állomás dolgozója — Nový Dvor Hogyan gyorsítsuk meg a sertések hizlalását? A sertés igen gyorsan fejlődő állat, hizlalása éppen ezért igen gazdaságos. Ezt az értékes tulajdonságot azonban sokan nem használják ki kellő mértékben. Tudnunk kell, hogy a hízóállat az elfogyasztott takarmány egy részét életének fenntartására használja fel és csak az ezen felül juttatott tápanyagot fordítja testsúlyának növelésére. Hizlalásunk tehát akkor jár nagyobb eredménnyel, ha a jó étvágy határáig etetett sertés annyi tápanyaghoz jut, hogy ennek nagy részét hús- és zsirállományának növelésére fordítani képes. A sertések „terített asztala” Egy százkilogrammos sertés körülbelül egy kiló darakeveréket igényel életének fenntartására naponta. Könynyű kiszámítani, hogy 50 és 150 kilogramm közötti hizlalás esetén a hizlalás idejének minden nappal való megnyújtása körülbelül egy kilogramm abraknak megfelelő takarmányba kerül a gazdának, anélkül, hogy az állat testsúlyát valamivel is megnövelte volna. Nem ritkaság az, hogy a hiányos takarmányozás miatt egy százötven kilós hízó, a szakszerűen takarmányozott sertéssel szemben három-négy hónappal később éri el ezt a súlyt. A szakszerűtlen takarmányozás miatt az alatt a három-négy hónap alatt csupán „az életre” annyi takarmányt fogyasztott el ez az állat, amellyel mintegy 20 kilogrammal nagyobb súlyra lehetett volna hizlalni. Törekedjünk tehát a hizlalás idejének lerövidítésére. A sertés gyorshizlalása azonban nem jelenti azt, hogy a gazdaságban található olcsóbb takarmányokat ne etessük fel a sertésekkel. Különösen ősszel fontos ez, amikor az alkalmi legelők — répa- és burgonyatarlók, leszántott gabonatarlók kelése stb. — terített asztalt jelentenek a sertésnek. Az ilyen takarmányokat különösen a már kinőtt südlőkkel tudjuk hasznosítani. Ez a „süldőztetés" azonban ne az állatok koplaltatását, hanem azok felhízlalását jelentse. Törekedjünk arra, hogy a süldő minél többet fogyasszon ezekből az alkalmi takarmányokból, de egyidejűleg arra is figyeljünk, hogy súlygyarapodása is kielégítő legyen. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a sertés súlyát csekélyebb mértékben növeljük, még kevésbé azzal, hogy az állatot életben tartsuk, mert akkor igen sok takarmányba kerülne a súlygyarapodás. Az ilyen tartással elmulasztjuk azt az időszakot is, amikor még a sertés jobban értékesíti a takarmányt. Fiatalabb zsírsertéseknek — mangalicáknak vagy azok keresztezésének — a süldőztetés időszakában is, míg a 70 kg súlyt elérik, havonként legalább 6—7 kg-ot kell gyarapodnak, hússertéseknek pedig 9—10 kg-ot. Ha az alkalmi legelőkkel és más olcsó takarmányokkal ezt a súlygyarapodást nem érjük el, akkor annyi darakeverékkel kell kiegészíteni nai ■' adagjukat, hogy a kívánatos súlygyarapodást elérjék. Az előhizlalt süldő előnyei A legelőn felnevelődő süldő nemcsak a testállományának növelésére feltétlen szükséges fehérjékhez, de az ásványi anyagokhoz és többféle vitaminhoz is nagymértékben hozzájut. Az ilyen módon előhizlalt süldő jő csontozatú, egészséges, jó étvágyú és ebből eredően jó takarmányértékesítő is. Ezért 150 kg-nál nagyobb súlyra történő hizlalásnál — ha a 70—80 kg súlyt elhagyja, étvágyának megfelelően finomra őrölt darakeverékkel tartjuk — be tudja hozni a süldőkori mérsékeltebb súlygyarapodást és éves korára már vágásra érett lesz. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy a sertések takarmányhasznositása ősszel és tavasszal a legkedvezőbb. Igyekezzünk ezt a körülményt bőséges takarmányozással kihasználni, hogy hízóink a hideg beköszöntéséig kihízzanak, a süldők és malacok pedig jó erőben fogadják a tejet.
