Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-08-21 / 34. szám

1955. augusztus 21. 7 Fölfelé ível a szőgyéni EFSZ útja Mint általában az egész párkányi járásban, a szőgyéni határban is jó termőföldek vannak. Ez nem új meg­állapítás, hiszen azok a földek jók voltak tavaly is, meg már ki tudná megmondani hány évezred óta. A ha­tár nem változott az utóbbi év alatt sem, de annál többet változtak az em­berek, a szövetkezet tagjai, akik oda­­adóbban, öntudatosabban dolgoznak, mint az elmúlt években. Az idén 800 hektár gabonája volt a szövetkezetnek, Az aratás nagy gon­dot okozott az EFSZ tagjainak, de mivel — a tavalyi tapasztalatok alap­ján — alaposan felkészültek rá, idő­ben learatták a rengeteg gabonát. Sok magot kicsépelt naponta 7 kombájn és éppen itt mutatkozik meg a nagy vál­tozás a tavalyival szemben, amikor a szőgyéni szövetkezet bizony nem tel­jesítette gabonabeadását. Ebben az év­ben pedig — bár még folyik a csép­­lés — már eleget tett gabonabeadási kötelezettségének. Ebben van a változás gyökere — Az idén 15 vagon sörárpát és 10 vagon rozsot ad be szövetkezetünk terven felül — mondja Jónás Boldi­zsár, a szövetkezet agronómusa. A múlt évben örültünk volna, ha a kö­telező beadást tudtuk volna teljesí­teni. A tagok sem kapták meg a mun­kaegységekre tervezett gabonát és meglazult a munkafegyelem. A kulá­­kok is rombolták, aláásták a munka­kedvet, sunyi alattomossággal lopkod­ták, gyöngítették a szövetkezetei. — Miután azonban kizárták őket, nagy változás történt. Az idén aztán másként kezdték a munkát. Egy 120 hektáros búzatáblát mésznitrogénnel fejtrágyázták. Ez a tábla jól fizetett, 25 mázsát is meg­adott hektáronként. Ahol nem szórtak műtrágyát, ott 5 mázsával alacso­nyabb volt a hektárhozam. A gabonák már tavasszal is szépek voltak. A ta­gok kezdtek reménykedni, hogy mun­kájuk után bőven kapnak gabonát. — Jobban, lelkiismeretesebben kezdtek dolgozni és ahogy nőtt, érett a ga­bona, úgy szilárdult a munkafegyelem. Nem csalódtak számításukban A nap már nyugvóban van. Rőt sugarai már nem bírnyk utat törni a fák lombjai között. Mintha lassan el­vérezne, szemlátomást hanyatlik alá a nap, majd teljesen eltűnik a nyugati láthatáron. A faluban nótaszó csendül. Vidám, \ legények hordják telt szekerekkel a búzát a szövetkezeti tagok házához. Ez a becsületes munka jutalma. Most mindegyikük elégedett, zsákokban lát­ják szorgalmas munkájuk eredményét. Molnár István, a szövetkezet rak­tárosa. Leánya a kertészetben dolgo­zik. Tűzrőlpattant ügyes leány, min­denki dicséri őt. Meg még egy csa­ládtag, tehát hárman dolgoznak a szö­vetkezetben. Félévi munkájuk jutalma 21 mázsa búza. Ennyi gabonája még sohasem volt Molnár Istvánnak. Ivanics Béla, az egyik növényter­mesztő csoportban dolgozik. Munkáját szereti és szívesen végzi, de mégis van az eredménye: közel 10 mázsa gabona az első félévre. Id. Csák Bol­dizsár is elégedett, meg a többiek is, akiknek házához 10—15 mázsa gabo­nát vittek a daloló legények. Javulás »an az állattenyésztés­ben Ugyanúgy mint a gabonával, az ál­lati termékek beadásával is rosszúl állt tavaly a szőgyéni szövetkezet. — Miután azonban kizárták azokat, akik sohasem lelkesedtek a közösért, ezen a téren is nagy változás történt. A takarmányt nem viszi boldog, boldog­talan, hanem a szövetkezet tehenei tejelnek tőle. A napi tejátlag közel 7 liter, ami igazán szép eredménynek mondható az alig 4 literes tavalyi átlaggal szemben. Most már a no­vemberi tejbeadási tervet teljesíti a szövetkezet. — Az év végéig 40 ezer liter tejet adunk terven felüt dolgozóinknak — mondja Bartos Károly, a szövetkezet pénztárnoka. Pedig még hiányos az állatállomány. A múlt héten hoztak 9 tehenet Illaváról, a többit pedig a napokban hozzák a besztercebányai kerületből. Sertéshúsból már csak 70 mázsa hiányzik a harmadik negyedévi terv teljesítéséhez, de az is meglesz ha­táridő előtt. A sertések szemlátomást híznak, gömbölyödnek. A marhahús­beadásban is hasonlóan áll a szövet­kezet, ami nagy javulásnak mondható a múlt évi helyzethez viszonyítva. ! Pótjutalmazás és takarmány­alap A növénytermesztésben még nem, de az állattenyésztésben bevezették a hozamszerinti jutalmazást. Nagyrészt ennek köszönhetők az egyre jobb eredmények. A ridegnevelésü . borjak közel 1 kg-ot szednek magukra. Lud­vig József gondozza őket és annyira szeretik őt a bocik, mint ő a bocikat. Munkáját lelkiismeretesen végzi, mert amennyit termel, aszerint kapja ju­talmát. A hozamszerinti és a pótjutalmazást azonban be kellene vezetni máshol is. Mielőbb véget kell vetni a .,paušál" jutalmazásnak, mert akik nem a vég­zett munka és a felmutatott ered­mény alapján kapják jutalmukat, azok nem törekszenek a termelékenység fo­kozására. A takarmányalappal sem lesz gond az idén, ha gazdaságosan bánnak ve­le. Bőven van szálastakarmány, az 50 hektárnyi kapáscsalamádét is meg­kapálták, azonkívül 52 hektár másod­vetése van a szövetkezetnek. Lesz mivel megtölteni a 3000 köbméter iir­­tartalmú silógödröket. Aminek nem szabadna lennie A szőgyéni szövetkezet átvészelte a nehézségeket. Útja fölfelé ível, de még mindig igen sok a tennivaló. Spek Ferenc, az ellenőrzőbizottság elnöke. Felelősségteljes munkájában egyedül van, senki sem segít neki Hiába igyekszik, egy ember képtelen ilyen feladat teljesítésére. Ezidáig még egyetlen taggyűlésen sem számolt be az ellenőrzőbizottság a történtekről. Ez igen nagy hiba, hiszen a tagok kiváncsiak, hogy mi is történik a szö­vetkezetben. Ezen mielőbb változtatni kell, hogy az ellenörzöbizottság az legyen, aminek lennie kell: a közös vagyon védőbástyája. A munkafegyelem sem kielégítő egyes csoportokban. Sárai csoportve­zető egész családjával dolgozik és példát mutat a csoport tagjainak, de azok nem követik a jó példát. Reggel későn kezdenek, de annál előbb ab­bahagyják a munkát. Miért -iem megy úgy a munka, mint Énok István iso­­portjában? Ott más lehetőségek van­nak talán? Nem. Csak az emberek mások, szorgalmasabbak, öntudatosab­­bak. Ezen is változtatni kell, mégpe­dig minél hamarabb. Horvát elvtárs, gazdasági tanácsadó jó politikai és szervező munkát fejtett ki a szövet­kezetben, sok eredmény neki köszön­hető. Az említett hiányosságok ellen is fel kell venni a harcot, de a tag­ságnak nem szabad egyedül hagyni munkájában, hanem segíteni, támo­gatni kell öt. A szövetkezet jó úton halad és csupán a tagokon múlik, hogy a jövőben még szebb eredmé­nyeket mutathasson fel. —s—e Tartsunk rendet a szövetkezet pénzgazdálkodásában A földművesszövetkezetek, a ter­melési terven kívül, pontos pénzügyi terv szerint is dolgoznak. Előirányoz­zák, hogy megközelítőleg milyen be­vételekre tesznek szert eladott ter­mékeikért és milyen költségeket kell fordítaniuk a termelésre. Tehát a be­vételeket és kiadásokat tervbe fog­lalják. A szövetkezetek pénzforgalmukat vagy a szövetkezeti pénztár útján, vagy pedig az Állami Bankbann nyi­tott számlájukról átutalással bonyo­lítják le. Minden tekintetben a leg­előnyösebb módszer, ha a szövetke­zet pénzintézetben helyezi el a be­vételezett összeget és ha átutalással, utalványozással fizet. Az átutalásos módszer előfeltétele, hogy a szövetkezetek átmenetileg fel nem használt pénzösszegeiket tegyék a bankba és ne tartsák a szövetkezet pénztárában. Ezáltal megelőzik a sik­kasztás és eltulajdonítás eseteit, il­letve a szövetkezeti pénzeszközök in­dokolatlan folyósítását. A bankszámlán kezelt pénzösszegek továbbá azzal az előnnyel járnak, hogy a betett pénz kamatozik, ami kedvezően befolyásol­ja a szövetkezeti pénzgazdálkodást. Az a tény, hogy a szövetkezetek többsége saját pénztárában tartja a pénzt, rendszerint a helyzet nemis­merésén alapszik. De akadnak olyan esetek is, amikor a szövetkezet fele­lős dolgozói szándékosan tartják visz­­sza a pánt a szövetkezeti pénztárban. Ezt azért cselekszik, hogy gazdálko­dásukat a pénzintézet ne ellenőriz­hesse. Tehát a szövetkezeti dolgozók, főként pedig az ellenőrző bizottság tagjai helyezzenek súlyt arra, hogy a vezetőség következetesen tartsa be a mintaalapszabályzatok 13. cikkelyét, amely előírja valamennyi szabad szö­vetkezeti pénzeszköz pénzintézeti el­helyezését. Mielőtt a szövetkezet pénzét az Állami Bankba elhelyezné, ki kell dolgoznia a gondos pénztári tervet. Ilyenkor pontosan tudnunk kell, hogy milyen bevételek és kiadások teljesülnek készpénzzel, továbbá, hogy milyen tételek rendezése történik át­utalással. A szövetkezet funkcionáriu­sai mindig arra törekedjenek, hogy mennél jobban kiterjesszék az átu­talás rendszerét. A pénztári tervet negyedévenként előre kell kidolgozni. Ez a terv meg­­határoza, hogy a kérdéses évnegyed­ben a szövetkezet mennyi pénzt be­vételez és milyen összegeket fizet ki készpénzben, A szövetkezet pénztári terve továbbá azt is megszabja, hogy a készpénzforgalmat milyen mérték­ben bonyolítja le közvetlenül a szö­vetkezeti pénztár és milyen mérték­ben fizeti majd ki az összegeket a bank a szövetkezeti számla terhére. Ezenkívül a kérdéses negyedévi pénz­tári terv azt is előirányozza, hog-; a szövetkezet mennyi készpénzt vesz ki az Állami Bankban nyitott számláról. Meg ke! említenünk, hogy jelenleg a pénztári tervet nem a szövetkeze­tek állítják össze, hanem ezt az Ál­lami Bank végzi a bevételek és kia­dások előirányzata, valamint egyéb számítások alapján. Ezért történik meg, hogy a pénztári tervek ilyen a­­datokat is tartalmaznak: a szövetke­zet folyószámláján szereplő pénzesz­közök, a szövetkezet és kiadásai a tervezett negyedévben, a folyószám­lán visszamardó pénzeszközök a ter­vezett negyedév végén. A szövetkezet felelős vezetőinek kötelessége viszont, hogy a pénztári tervek összeállításánál keressék az együttműködést az Állami Bank fiók­jaival. Ez azért fontos, hogy a tervet a szövetkezet tényleg sajátjának te­kintse és a dolgozókat jobb pénzgaz­dálkodásra kötelezze, nagyobb gon­dosságra serkentse. Azzal ' is törődniök kell a szövet­kezeteknek, hogy készpénzbevételeiket idejében továbbítsák az Állami Bank­ba. Ha a szövetkezet székhelyén bank­­fiók vagy postahivatal működik, a készpénzt azonnal a bevétel napján kell továbbítani, de a többi szövet­kezet is legkésőbb hárcyn napon be­lül tegyen eleget ennek a követel­ménynek. A felelős szövetkezeti dol­gozók azzal is törődjenek, hogy a szövetkezet pénztárában csupán annyi pénz maradjon, amennyi feltétlenül szükséges a kisebb kiadások fedezé­sére. A szövetkezetek az Állami Bank­kal együttműködésben határozzanak meg ú. n. pénztári határértéket, vagyis állapítsák meg azt az összeget, ameny­­nyivel többet a szövetkezet pénztára nem tarthat vissza. A határérték szö­vetkezetenként különböző és attól függ, hogy a szövetkezet székhelye milyen messze fekszik az Állami Bank legközelebbi fiókjától, milyenek a be­vételek továbbításának határidői és az egyéb körülmények. Magasabb ha­tárértékkel dolgozhat az a szövetke­zet, amely a bevételezett összegeket három napon belül és nem ugyanaz nap küldi az Állami Bankba. Több szövetkezetünk már helyesen, a mintaalapszabályzat szellemében szervezi pénzgazdálkodását. Ez a .helyzet például a récsei, magasfalusi, pozsonypüspöki szövetkezetben, de másutt is. Egységes földművesszövetkezeteink tartsák szüntelenül napirenden azt a kérdést, hogy a vezetőségek és főleg az ellenőrző bizottságok nagy gondot fordítsanak mind a pénztári gazdál­kodásra, mind az ezzel kapcsolatos tervmunkára. Az ellenőrző bizottság gyakoroljon rendszeres felügyeletet a pénzkezelés fölött és ellenőrizze a pénztárkönyv vezetését. Nem szabad megengednie, hogy a pénztár szabá­lyos bizonylat nélkül bármit is kifi­zessen. De nem kerülhetik el az el­lenőrző bizottság figyelmét az olyan esetek sem, amikor a bevételezett összegeket későn adják át a szö­vetkezet pénztárának. Az érintett kérdésekben éppen a Csehszlovák Állami Bank nyújthatja a legnagyobb segítséget a szövetke­zetek számára. Ha a szövetkezet pénz­tárosa szoros eayüttmüködést tart fenn az Állami Bankkal, ez jelenti a leghatékonyabb eszközt a szövetkezet gazdálkodásának megszilárdítására. Visszhangra talált kormányunk felhívása A Csehszlovák Köztársaság kormánya felhívással fordult országunk ösz­­szes dolgozóihoz, hogy munkájukkal segítsék elő az idei termés mielőbbi betakarítását. Alighogy közzétette a rádió a felhívást és alighogy megje­lent az újságok hasábjain, máris ezrekre menő tömeg jelentkezett a ve­szélyben forgó termés megmentésére. Nem kellett beszéd, felvilágosítás, meggyőzés. Országunk öntudatos dolgozói megértik kormányunk szavát és nem tétováznak. Tudják, hogy az ország kenyere forog kockán. A nagy esőzések következtében megdőltek a gabonák, sokhelyütt »kézzel kell arat­ni. De ez nem számit most, hiszen országos érdekről van szó. A kormányunk felhívását követő napon megmozdul az ország népe Szö­vetkezeti tagok, egyénileg gazdálkodó földművesek, ipari dolgozók, értel­miség és sokan mások ajánlották fel segítségüket Különösen a bratislavai és a nyitrai kerületből jelentkeztek sokan a cseh kerületekbe, ahol most folyik javában az aratás. Testvéri segítség ez: nekik a csehországi kum­­bájnosok segítettek, ők meg seg'tenek a csehországi szövetkezeteknek. A barátság és a testvériség, az öntudatosság és a hazaszeretet megnyilvá­nulása ez a kölcsönös segítség. A komáromi járás nemcsak a ga­bonabeadásban vívta ki az elsőséget a nyitrai kerületben, hanem a cseh­országi kisegítőbrigádok megszerve­zésében is. A járási nemzeti bizottság és a helyi nemzeti bizottságok funk­cionáriusai egy pillanatig sem veszte­geltek. Beszéltek az emberekkel, szer­veztek, utasítottak, magyaráztak. A jó munka meg is hozta az eredményt: a felhívást követő napon déli 12 óra­kor, 77 brigádos indult el a komá­örörn teljen bennük kormányunknak, melynek felhívását megértették. *** De nemcsak a csehországi, hanem a szlovákiai szövetkezeteknek is nagy segítséget nyújtanak ipari dolgozóink. A nagyidai szövetkezet földjein pél­dául 155 kassai brigádos szorgosko­dott a múlt szombaton. A kassai vá­rosi nemzeti bizottság tagjai, a sü­töde dolgozó' és egyéb ipari üzt nek alkalmazottai mind felajánlották se-A milhosti szövetkezetnek 30 tagú kassal vasutasbrigád segédkezett a termés betakarításánál az elmúlt szombaton. A keresztekbe rakott gabo­nakévéket megszárították, majd pedig elszállították és asztagokba rakták. Ott már nem árthat neki az eső. romi járásból. A Hranice na Morave-i és a miroslavovi szövetkezetben se­gítenek a gabona betakarításánál Vasárnap délelőtt további 80 brigádos indult el Csehországba. A brigádosok fele a járás különböző szövetkezeiéi­ből tevődött össze, a többi pedig ipa­ri dolgozó. A komáromi Steiner Gá­bor hajógyárból 30 dolgozó jelentke­zett önkéntes brigádra. Nekik is ér­dekük a termés veszteségnélküli be­takarítása, a nagyobb darab kenyér. **» A verebélyi járás lakossága is meg­értette, hogy a szorgalmas szövetke­zeti tagok munkája gyümölcsének megmentéséről van szó A zsitva-új­falusi EFSZ tagjait Juhász András a szövetkezet elnöke vezette. Maga is gítségiiket. A kassai „Polio" üzemből 35 CSISZ-tag ment segítségül a sem­­sei védnökségi szövetkezetbe. Azonkí­vül külön munkacsoportot alakítottak, amely a talajvizes területekről segít learatni és elhordani a termést. Ola­jár József, Horváth József, Kmec Já­nos és még többen is kitünően ér­tenek a kézi aratáshoz. A semsei szövetkezeti tagok örülnek az ilyen ügyes dolgos fiataloknak, akik kor­mányuk hívó szavára szembeszánnak még a természettel is — és győz­nek *** Leskanics Mihály a tőketerebesi JNB agronómusa így beszél az ese­ményekről: — Kimondhatatlanul örül­tem, amikor a kormányunk felhívását Szorgalmasan dolgoztak a brigád tagjai. Jó munkájukkal bebizonyították, hogy az ö érdekük is a gazdag termés megmentése. az egyik kisegítő aratóbrigád vezető­je. Szépen felsorakozva mentek a va­sútállomásra. A Gramafongyár fúvós­zenekarának zenéjére koppantak büsz­ke lépteik. 11 óra előtt már 150 bri­gádos helyezkedett el a felkoszorú zott vonaton. Zeneszó mellett indult ki a vonat az állomásról. A brnoi kerület židlochovicei és vyškovi szövetkeze­teinek segítenek majd a termés meg­mentésében. Indulás előtt a járási pártbizottság, a JNB és a HNB vezető személyei kívántak sok sikert a brigádosok munkájához. A 150 főből álló brigá­dot Cservény Imre, a JNB alelnöke vezette. Búcsúzáskor megígérte az egész brigád nevében, hogy úgy dol­goznak majd, ahogy az a testvégek­hez illik: szorgalmasan, derekasan, időt és fáradságot nem ismerve, hogy követő napon szinte egymásnak adták a kilincset a helybeli üzemek dolgo­zói. Mindegyikük részt akart venni az idei termés mielőbbi begyűjtésében. Mivel járásunkban már igen kevés az aratnivalő, a brigádosok a hordás­nál és cséplésnél segítenek. A terebesi szövetkezetnek a járási egészségügyi intézet, a fogyasztási szövetkezet, valamint a posta és a HNB dolgozói is segítettek. Rajtuk kívül a JNB 30 embert adott segítsé­gül a terebesi EFSZ számára. Dolgozó népünk közös ügyévé vált minden szem gabona megmentése. Erről tanúskodik minden önkéntes i brigádos, minden jelentkező és min­den becsületes dolgozó, aki a lehe­tőségekhez mérten kiveszi részét a győzelmes kenyérharcból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom