Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-21 / 34. szám
1955. augusztus 21, Földműves Ján Neruda 1891 augusztus 22-én halt meg Ján Neruda, a XIX. század legnemzetibb, legsajátosabb cseh költője. Prágában a Malá Stranán született, itt is nőtt fel. Tanulmányai befejezése után újságíró lesz, és a cseh értelmiség lapját, a Národní listy-t szerkeszti. Már első versein meglátszik, hogy együttérez a prágai szegényekkel és ä világ többi elnyomott, kizsákmányolt dolgozójával. írói és költői remekműveihez gazdag élettapasztalatainak tárházából merít anyagot: számos novellája kortörténeti hitelességgel bir. Nerudának még kisebb munkái is a cseh irodalom nagy klasszikus hagyományai közé tartoznak: Arabesky 1864, Moldvaparti históriák 1878, Különféle emberek 1879. Első verseskötete a Bach korszakban, a cseh és a magyar nép sötét évtizedében jelenik meg. Ebben a kötetben megnyilvánuló lehangoltságát a Bach-reakčió erőszakos terrorja, a nemzeti elnyomás keserűsége váltotta ki. 1867-ben adja ki Verseskönyv című gyűjteményét, politikai színezetű lírai és elbeszélő költeményeinek összefoglalását. 1878-ban jelenik meg Komikus énekek cimü kötete, amely a kor nagy filozófiai kérdéseire keres feleletet. Neruda jól ismerte a cseh népköltészetet; a haladó népi hagyományok szelleme sugárzik Balladák és románcok című versgyűjteményéből. Neruda mint újságíró és kritikus is fontos szerepet töltött be a cseh kultúra és irodalom ápolásában. Rendszeresen írt bírálatokat kortársai alkotásairól, amelyekből őt az irodalmi realizmus védelmezőjeként és továbbfej lesztőjeként ismerjük meg. Az író ismerte a világirodalom nagy alkotásait is. Szerette Petőfit és őt tartotta a legnagyobb magyar költőnek. 1859-ben az Életképek című folyóirat számára 8 Petőíi-verset fordított le cseh nyelvre. Ezek a fordításai lényegesen pontosabban és szebben fejezik ki a magyar versek mondanivalóját, mint Petőfinek ebben az időben német nyelven megjelenő költe ményei. A cseh emigránsok egyik külföldi lapjában írja „Honvéd“ című versét, amelyben az 1848-as magyar szabadságharcot énekli meg. példaképül állítva a hasonló módon elnyomott cseh nemzet elé. Cs. S. „Kivágták a rezet" A dacsókeszi CSEMADOK kuHúrbrigádja ez év tavaszán alakult. Pár hónapos működése is igazolja, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Sorozatos fellépéseivel és vendégszerepléseivel már eddig is szép sikereket aratott. Egyik legkiemelkedőbb müsorszámuk: a. dunántúli Zöldségtánc, amellyel egy csapásra megnyerték a közönség tetszését. Szereplésükre felfigyelt a Néphadsereg egyik alakulata is, olyannyira, hogy meghívták őket. Itt szintén „kivágták a rezet", derekasan helytálltak. (Sólyom László leveléből). ENGEDJÉTEK MEG, hogy’ valami egész mással és pedig a gyerekkorommal kezdjem. A nagyvárosi fiú nagy csirkefogó, született „kétkedő Tamás“ és az utca ura, egészen természetes hát, hogy nagyon lenézi a begyepesedett fejű, bedeszkázott agyú vidéki fiúkat. De a falusi fiú is teljes joggal nézi le a városi fiúkat, és pedig azért, mert a falun, erdőn-mezőn ő az úr, amellett született ló- és tehénszakértő, kitűnő ostorpattogató és büszke birtokosa a természet minden gazdaságának — fűzfavesszőtől az érett mákfejig. Azonban a kisvárosi fiú sem tartozik az utolsókhoz a világ kiskirályai között, mert sokkal többet lát a saját körében, mint más földi lény, hisz belelát minden emberi mesterség mélyébe. MIKOR MINT FIÚ kisvárosban éltem, beleláttam otthon az orvos mesterségébe, a nagyapámnál pedig a molnár és pék mesterségébe, amelyek határtalanul érdekesek és szépek — a bácsimnál pedig a gazdálkodó foglalkozását láttam magam előtt: istenuccse, nagyon sokat tudnék arról mesélni, hogyan tanultam ki azokat és mi mindent ismertem meg. A legközelebbi szomszédunk szobafestő volt. ami érdekes foglalkozás; itt-ott megengedte nekem, hogy a csuprokban a festékeket keverjem és egyszer végre azt is — nem is fértem akkor a büszkeségtől a bőrömbe — hogy az ecsettel az egyik patront falra mázoljam; kicsit görbén sikerült ugyan, de egyébként egész jó volt. Sohse felejtem el, hogyan sétált ez a festő a duplaletrán énekelve, valamennyi festékkel összeqiteP nFés v^3.Uhat Ifjú szivem szerelmével £zt a címet adta Veres János fiatal költőnk, most megjelent verseskötetének. Megtudjuk belőle, hogy a költő fiatal és szíve tele van szerelemmel, nemcsupán a kiválasztott kedves, de a haza, a nép, a munka, egész életünk szerelmével is. A mai fiatalok közül ezt a nagy élet-szerelmet, élet-igénlést, senkinél sem találjuk meg olyan kifejezett erővel, mint éppen Veresnél. Ez talán nem egyedül egyéni adottságából ered, de részben hozzájárul az a körülmény is, hogy a fiatal költő hosszú hónapokat volt kénytelen a Tátrában tölteni, hogy beteg tüdejét a fenyvesektől illatos, tiszta magaslati levegő és a gondos ápolás meggyógyítsa. Veres a termékeny költők közé tartozik. Első önálló kötete több mint száz verset tartalmaz, gondolati-egység szerinti szakaszokra osztva. A „Csallóköz és dombos Gömör”-ben a hazai tájakat énekli meg. De nem csak a hullámzó búzaföldhöz, vagy a Garant habzó zöld vizéhez vezet el bennünket, hogy ezeknek szépségével soha be nem telve gyönyörködjünk, hanem érzékelteti a különbséget is: milyen könnyű és tiszta az örömünk ma, szülőföldünk szépségét és gazdagságát látva, míg azelőtt: ,.E föld itt néma volt és borús" és „Voltak, kik már a reményüket, mint a holttestet elföldelték." Hangulatos verseit sokszor sajátosan szép természeti képekkel teszi megkapóvá. De ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy itt-ott könnyelműen bánik a hasonlatokkal, jelzőkkel. Ez a gondatlanság bántóan hat. költőnek, — akinek versei gazdag forrásból könnyen csordogálnak — éberen kell ügyelnie, hogy a semmitmondó, oda nem illő jelzőket, öncélú csillogástvillogást elkerülje, lenyesegesse. Például a Gondolatban című versében „a dalos csillagok" és a „tréfás bolygók", vagy másutt a „s hajadba tréfás csillagokat tűznék" — képeit, jelzőit nem találjuk a legszerencsésebbnek. Veres számos verse arról tanúskodik, hogy eredeti tud lenni, s ilyenkor az igazi költőt érezzük, akinek mondanivalója, színei megfogják, felfigyeltetik az olvasót. Ál ennyi báj, egyszerű természetességből fakadó költői erő van az alig pár soros Mosolyaid cimü versében: „Mosolyaid kis meghitt állomások az utamban, mit fütlyös kedvvel járok". Ezt a hatsoros kis verset nem is lehetett volna másképpen megírni — az az olvasó érzése, és egyben a legnagyobb dicséret, amely ilyen halkszavú, kedves kis verssóhajt illethet. Egyik legszebb „ősz" című versében is azt a Verest látjuk, akinek van ereje felszínre hozni a költöiség igazi gyöngyszemeit. Erényei közé tartozik az a magávalragadó lelkesség, néha lelkendezés, amivel az ember, a nép teremtő, építő erejéről ír, vagy akár amivel az alig megizlelt szerelem csodái előtt ámuldozik, kamaszos kedvességgel. Veres tehetséggel és néha több jószándékkal festi meg a parasztok, munkások nehéz múltját is, amely mint gyermekkori emlék élhet lelke mélyén, vagy hallomásból, dokumentumokból ismeri. A „Meghalt a püspök" ciklusban a múlt urainak, kizsákmányolóinak képét festi és haraggal, gúnnyal ír a régi világ még köztünk élő képviselőiről. A „Halál makacs vendég" címen összefogott verseiben a „vágy jajául" és a türelmetlenség, hogy egész erős emberként visszatérhessen a dolgozó emberek társadalmába, részt kérhessen az egészségesek munkájából, örömeiből és teljes erőből ragaszkodik jogához az életre. Szenvedésben megírt versek ezek, melyek mégis tele vannak lázas akarattal, reménykedéssel, megnemadáskal, csüggedést szinte egy szavában sem érzünk. Legmegejtöbb vonásuk e verseknek az az odaadó, gyöngéd szeretet, amellyel a szenvedést hősiesen, egyedül akarja viselni, s szeretettéinek akkor is a remény kedves, színes virágait küldi, mikor a lélek mélyén a kétség emészti. A „menj ... ", „Olgának — betegségemben", „Anyámnak", „Otthoni borocska", „Csomagolok", „Ez utolsó" című versei e ciklusban a legszebbek, de a többiek is Veres János tehetségét dicsérik. Es végig az egész köteten így van ez: azok a versek, amelyeknek élményanyaguk van, a vers külső megformálásában is előbbre vitték a költőt, s mindig megtalálják az utat az olvasóhoz. a Veres János šzép elgondolásait nem önti hirtelen versbe, hanem a lényeg elmélyültebb, tisztább megközelítésével fejezi ki azokat, csak további fejlődését eredményezheti. Veres fel tud olvadni az emberek szereteiében, a munkások, parasztok jövőbe vetett hitében, s ha szerelmi hrája mentes lesz a még néha érezhető szempont-adta íztől, ez fejlődését biztosan előrelendíti maid. Az „Oj hajtások", a „Három fiatal költő” című kötetek után -ez a harmadik találkozás Veres Jánossal, aki ebben a verseskönyvben bizonyítékát adta, hogyha sokat várunk tőle, nem várunk túl sokat. Veres kötetét az olvasó, a verseket élvező és szerető ember szemével néztem és bíráltam, s igyekeztem számba venni erényeit és hibáit. Az a szándék vezetett, hogy minél többen megértsék, szeressék és olvassák Veres líráját, amely ezzel a kötettel méltó joggal kér helyet építő és küzdő jelenünk emelésében, szépítésében. ORDODY KATALIN EBRED A FÖLD Már csak cövek jetzt a mezsgyét az aprócska földek között. Roggyanó jel, holnap már emlék, elönti a lüktető zöld, a felszökkenő búza, árpa, a napraforgó-rengeteg, hol volt a jel, holnap hiába keresnéd, itt már nem leled. Törjük a tüskés mezsgye-árkot, pusztul a dudva, a bozót, százados, köves, vak világot * szaggatnak szét a traktorok. Mezsgye, szegénység!... Gyermekévek fakadnak fel ma vérezőtt: mennyit laktam tüskés mezsgyéket a forró, íullasztó mezőn! Most mondom el, hisz akkor régen ki hallgathatott volna rám? Vágni kellett süket-serényen, mind messzebb görnyedt anyám. Csak óriás kék legyek dongtak körülöttem a gíz-gazon, vad villámként csapva a rothadt szemétben, mit felvert a gyom. Egyedül voltam. Jobbra-balra a mezsgyétől semmi se nőtt. Itt-ott egyik kóró sárga karja könyörögte a levegőt. Parázslón a föld. A vetésbe tövisek téptek be vadul — ki szórt volna magot a szélre: hátha a szomszédéra hull? A köveket dobtuk át túlra s lestük sunyítva, látnak-e? S a szomszédok kövén csorbulva ugrott ki nálunk az eke. Minden göröngy külön világ volt, magába zárkózott sziget, körötte száz mérges hullámot vetett az önzés, gyűlölet. Hány kéve fulladt vaksötétbe tövisek, burjánok miatt? Hány kalász nem szökkent a kékbe, hiába szikrázott a nap?! Gondunk a végtelen határból csak barázdánkat fogta át, — vaksi mezsgye tépte zilálón életünk arany asztagát. Mezsgye, bozót, nyutak tanyája, — ha csak gyereklépésnyi volt, akkor is egy darabba vágva már tíz, már száz, ezernyi hold! .. Ébred a föld. Meleg barázdák nőnek a traktorok nyomán, szállongó füstjük fátyolán át felragyog a jövendő nyár. Százezernyi szekér csikordul volt mezsgyék termése alatt, faluk szárnyalnak ki a porból, vetkőzik régi rongyukat. Mint aki fojtó rengetegből napsütötte útra érkezett, életükben most először szabadon fellélekzenek ... ... Még nem csúcson, de már a fényen látom a zömök kis falut, megmarkolta sorsát keményen, tudja, hogy csúcsra visz az út, Ekéje úgy hasít a földbe hogy hét határ dobban belé, így indul el mezsgyéket törve mezsgyéden boldogság felé. A Liliomfi sikere A Liliomfi filmváltozata a bratislavai győzelem után elindult vidéki kőrútjára, hogy meghódítsa a falu dolgozóit is. Az első állomások mindjárt további sikert jelentettek. Nyitrán például az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a film vetítési idejét a közönség általános kérésére meg kellett hosszabbítani. Hasonló volt a helyzet több más vidéki moziban is. Szigligeti Ede Liliomfiját a szlovákiai magyar dolgozó is jól ismeri. Nemcsak a magyar irodalomtörténetből, hanem a Faluszínház magyar együttesének előadásaiból. A Faluszínház ezzel a darabbal olyan átütő sikert arat, hogy előadásainak száma 150 felé közeleg. A Liliomfi most pedig filmváltozatában aratja sikereit a magyar vidéken. A,Liliomfi Szigligeti Ede egyik legsikerültebb vígjátéka, melyben a szerző kissé á saját sorsát is megírta. A tevékeny színészből a magyar irodalom egyik legjobb színműírója lett. A lendületes darabban a korrajz is sikerült Liliomfi túljár az egész búrzsoá társadalom eszén, különböző típusait, a professzort, a kocsmárost, a kalmárt, hogy a végén övé legyen szerelme és együtt vándorolják tovább ■ világot. Az ő furfangos ötlete tette lehetővé, hogy a másik szerelmespár is egymásé lett; Gyuri, a szegény pincér és a kapzsi kocsmáros szerelmes lánya Erzsiké. Az alakítások közt különösen Krencsey Marianne üde Mariskája fogott meg.. Kiváló alakítást nyújtott Darvas Iván Liliomfi szerepében. Jó volt az erénycsősz Kamilla szerepében Dayka Margit és tetszettek a többiek is. Kisebb hibák ellenére a Liliomfiról már az eddigi sikerek alapján is elmondhatjuk, hogy Szlovákia magyar közönségét is meghódította. Márton'völgyi László. Ej. ej sávolyi fiatalok... Sávolyon a CSÉMADOK kultúrbrtgádja a többi falvakétól eltérően idősebbekből áll. Sok nős, sőt többgyermekes családapa veszi ki részét a kultúrmunkából. Nemrégiben betanulták a Kanász-íáncot s nemcsak helyben léptek fel, hanem nagy sikerrel szerepelnek a szomszédos falvakban is. A sávolyi kultúrbrigád időt, fáradságot nem kímélve, önzetlenül a kultúra ügyének sz'olgálatába állt. E nemes cselekedetével példát mutatott a falu fiatalságának is, akik szép népi táncaik helyett a divalmajmoló, léha fiatalokhoz hasonlóan a „Bugi-bugi" táncot járják. Ej, ej sávolyi fiatalok... S. L. Miért szeretem a hivatásomat? _________________ 9r ■ Az idén ünnepeltük volna Karel Capek, kiváló cseh író és újságíró 65-ik születésnapját. Capek különösen élete utolsó szakaszán — bár polgári írói mivoltában — egyre jobban látta kibontakozni a fasiszta veszélyt. Es ahogy Gorkij szerint az igazi író szüntelenül szomjúhozza az újat, természetszerűleg kellett Capeknek is elérkeznie odáig, hogy — Hitler uralomrajutása után — a maga osztályhelyzetében szokatlanul merészen váltatja az antifasiszta harcos hivatását és megírja nagy színművét ,,Az anyát". S. V. Nikolszkii szovjet irodalomtörténész és kritikus tanítása szerint Capek a huszadik század egyik legtehetségesebb cseh írója. Fasisztaellenes művei a csehszlovák irodalom igazgyöngyei közé tartoznak. Az első köztársaság uralkodó osztályának napos oldaláról indult el arra az oldalra, ahol a nép sorakozik, miután előzőleg .............. .......... ★ a kapitalista társadalmi rendet minden belső konfliktusával alapvető kritikának vetette alá. Megközelítette a néptömegeket, tovább azonban nem jutott. Az imperialistaellenes békeeröket, a Szovjetunió ereiét nem látta meg. A tanulságot ezért nem vonta le. Tételezzük fel egy kis jóakarattal, hogy eebben csak korán bekövetkezett halála (1890—1938) akadályozta meg. A nagy cseh hazafi a müncheni árulást nem bírta elviselni. Nem sokkal utána ethúnyt. A következő kis írás Capek őszinte önvallomása az író mesterségéről. Kiviláglik belőle, hogy Capek felismerte az író és az alkotó néptömegek szoros kapcsolatának szükségességét. Életműve igazolja, hogy felhalmozott, sokrétű ismereteiből, tapasztalataiból bőven tudott meríteni. SZILY IMRE *--------------------------------------------------------------húzott s néha valamit, szabadkézzel is festett, például csodálatosan telt, sötét mályvavörös rózsákat a mennyezetre, tulajdonképpen ez volt számomra a festőművészet első megnyilvánulási formája s ettől kezdve vagyok annak szerelmese. AZTAN A YENDÉGLÖS1PART jártam tanulmányozni naponta, hogyan görgetik a pincében a hordókat, hogy csapolja a vendéglős a sört, hogy fújja le róla a habot s beszélget bölcsen a bácsikkal, akik a kabátujjuk szélével törlik le bajszukról a habot. A szomszéd cipészhez is bekukkantottam naponta és szótlanul néztem, hogy vájm a bőrt, hogy szegezi kaptafára, hogy erősíti rá aztán a talpat s már nem is tudom, mi mindent, mert hisz pz finom és agyafúrt művészet s aki nem látta a bőrt a cipész kezében, az nem is tud semmit, még ha a paradicsommadár bőréből, vagy kordovánból volna is topánkája. Aztán ott volt a furulyakészitő. Ha nousek úr, hozzá is jártam, ha otthon volt s mindig azon csodálkoztam, hogy otthon miért nem furulyázik, csak ül s a sarokba bámul, hogy majd megvadultam tőle. Aztán ott volt a szomorú kőfaragó, aki a kereszteket és a gömbölyded kis angyalkákat farag ta, egész nap szótlanul faragta a követ, én meg órahosszat is elnéztem, hogy vés szemet a síró angyalnak. És aztán, ahá, ott volt a kerékgyártó is. Szép eres fáival s az udvara tele kerekekkel, gördülő kerekekkel, az ilyen kerék, fiúk, már maga is csoda. ÉS A KOVÁCS a sötét kovácsműhelyben! Csak úgy dagadoztam a büszkeségtől, ha szabad volt némelykor fújtatnom, amíg ő a fekete Cvklop, a vasat tüzesítette s aztán verte, h ;y csak úgy szikrázott, s amikor a tüzes patkót a ló patájára verte, csak úgy bűzlött az égett szaru, a ló pedig okos szemével a kovács felé fordult, mintha csak mondani akarná: „csak csináld, én tartom“. A gyárosok munkáját is megfigyeltem, hogy futkosnak az irodában, papírkosarukból meg külföldi bélyegek t gyűjtöttem. Néztem a munkásokat, a rokkát, tele kóccal a takácsokat a titokzatos zsakárgépnél, bementem a jutaszárítók poklába és ott sültem a fűtökkel a kazánnál, hosszú lapátaikon csodálkozva, melyeket alig bírtam felemelni. Látogattam a mészárost is a mészárszékben s feszülten figyeltem, nem vágja-e meg az újját. Benéztem a boltoshoz s néztem, hogy mérik az árút; álltam a bádogos mellett és jártam az .asztaloshoz is az udvarra, — csak úgy égett a munka a keze alatt. A szegényházban is jártam. hogy lássam a koldúsok életét s elkísértem őket pénteki vándorlásaikon a kisvárosban, hogy lássam, hogy megy a koldulás. MOST AIAR NEKEM IS VAN hivatásom, foglalkozásom, amelyet egész nap űzök. De, ha azzal kiülhetnék, akár a pitvarba is, egy fiú sem állna meg előttem — mezítláb, az egyiken állva, a másikat vakargatva — s nem nézne az ujjaimra, hogy lássa, hogyan készül az irodalom. Nem mondom, hogy rossz és haszontalan mesterség, de nincs rajta szép látnivaló s az anyag is, amit feldolgozok, olyan furcsa, hogy látni sem lehet. De mégis szeretném, ha mindazt magába foglalhatnám, amit valamikor láttam és hallottam: a kovács pörölyének hangját, az éneklő festő színeit, a szabó türelmét, a kőfaragó vésőütésének óvatosságát, a pék fürgeségét, a koldúsok alázatosságát és mindazt az erőt, tudást és tehetséget, amit a nagy emberek a csodálkozó s elbűvölt gyermeKszemek előtt munkáikba öntöttek.
