Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-14 / 33. szám
fSídmfiv® s 1955. au; gusztus^ 14. Micsurin-körünk munkájából A KACSALÁBU CSIBE Micsurin-körünk laboratóriuma nagy segítséget, tökéletes szemléltetési lehetőséget nyújt egyes tantárgyaik elsajátításához. A múlt évben különféle tan-segédeszközöket készítettünk, például a kacsa, tyúk embrionális fejlődéséről 1—2 és 3—4 hetes embriókorban, a kutya emésztőszervéről és egyebeket. Ezeket magunk állítjuk elő és spirituszban tartósítjuk. Az új tanévben már rovarokból és apró állatokból is gyűjteményt állítunk öszsze, amelyet megfelelően tartósítva más iskolákba is elküldünk mert bizony ezen a téren a legtöbb iskola hiányt szenved. Micsurin-körünk tanulói nagyon könnyen megismerkednek a baktériumokkal. Magunk is tenyésztünk különféle fajtákat. Megvizsgáljuk az eltöbbszörös átoltás útján jó oltóanyagot készítünk és minőségét kísérleti állatokon figyeljük. A múlt évben az állami erdészet baromfitelepén 504 tyúkot oltottunk be diftéria ellen, ugyanennyit pedig benzines befecskendezéssel. szájon keresztül a begvbe. Nagyon .jó eredményt értünk el. A kísérletekről minden Micsurinkövető naplót vezet. A sok közül érdemes legalább eggyel megismerkedni. Naplókivonat 1955. május 5-i laboratóriumi vizsgálat. Anyag: 1 drb. elhullott R T kakas. Kőrelőzmény Az elhullás előtt о—4 nappal az áliat szomorú volt. Sokat pihent, étvágya lebomlott, később nem A Micsurin-követők kísérleteznek a tyúk mesterséges megtermékenyítésével. hullott kisebb állatokat, hogy milyen baktérium okozta a vészt s ebből oltóanyagot készítünk gyógykezelési célokra. Az oltóanyagot a következőképpen csináljuk: Az elhullott állat májából fertőzött anyagot veszünk, s azt az erre a oi célra előállított levesbe helyezzük. 37 Celsius fok hőmérsékletnél a baktériumok szaporodni kezdenek, 2—3 nap múlva pedig szabad szemmel is észrevehető, hogy a levest teljesen zavarossá változtatják. Mikroszkóp segítségével megállapítjuk, hogyha fertőzött levesben a baktérium milyen alakú, nagyságú, milyen festékkel és milyen módszerre! festhető. Ezekből az adatokból pedig a tanultak alapján megállapítjuk a baktérium nevét és hovátartozását. Ebből az anyagból is evett. Bágyadt. Taraja és lebenye fokozatosan elsötétült, majd feketés lett. Az orrból váladék folyt. Boncolásnál: vérzés a szíven és bélfalon. A májban elhalt apró gócok. Lépe azonban rendes nagyságú és színű. Mikroszkopikus vizsgálatnál: 24 órai levestenyészetben igen nagy számú Pasteurela' Multiseptica szaporodott. Az elhullás oka: kolera (pozitív). Levezette: Ligeti Károly tanár. Munkatársak: Azsóth László. Fazekas Ferenc. Micsurin-körünkben a lányok is hasznos munkát végeznek. A naplót is legtöbbször ők vezetik, ezért dicséretet érdemelnek: Hajdók Juci, Hajdók Ali, Pásztor és Rinkács Anna. Kísérleteink folyamán már baktériumfelvételeket is készítettünk. A mikrofényképező készüléket szintén a laboratóriumban állítottuk össze és jól bevált. A fényképeken felismerheti a baktérium alakja, fajtája stb. A felvételeket következőképpen készítjük: A lefényképezendő baktériumokat faj és alak szerint megfestjük, utána a mikroszkóp lencséje alá helyezzük. A keresett mikroszervezeteket a legélesebbre állítjuk be, majd a fényképezőgépet, melynek objektívlencséjét kiszedtük, ráhelyezzük a mikroszkópra és a megvilágításnak megfelelő ideig exponáljuk. A többi pedig már áz ismertek alapján történik. Keresztezések: Micsurin-körünk legérdekesebb tananyagához tartozik a baromfiak keresztezése. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy két faj egymás tulajdonságát örökölje, azaz új fajt hozzon létre. Kísérletezéseink céljául kacsa és tyűk keresztezését tűztük ki. Az egyik kísértet sikerült is. A tojást megóvtuk a fertőzéstől, (a fertőzés a legnagyobb veszély)), és a kikelt kiscsibe örökölte a kacsa mozgását. Lábujja között pedig erősen észrevehető úszóhártya nőtt. A keresztezést következőképpen végeztük: A tyúk és kacsatojást 9 napos embrionális korukban az oldal közepén finom reszelővei kivágtuk és fertőtlenítettük Majd a két kivágott részt összeillesztettük és parafinnal összéragasztottuk. A hibrideket (keresztezéseket) keltetőgéppel 37.8 Celsisus fokú hőmérsékletnél keltettük. A két faj embriói kölcsönösen táplálkoztak a két tojás tápanyagából, ami végeredményben mindkét kikelt állatra rányomta bélyegét. A keltetőgépet is magunk ház-Tag készítettük. Egyszerre 150 darab tyúktojás fér el benne. Az áramfogyasztás 30 napra 6 korona. Ezek lennének a legérdekesebb dolgok, amelyeket a múlt évben Micsurin-körünkben végeztünk. A jövőben még szorgalmasabban fogunk dolgozni és tanulni, hogy kísérletezéseinkkel hozzájáruljunk szocialista mezőgazdaságunk fejlesztéséhez. Felhívjuk a többi iskolák tanulóinak és tanítóinak figyelmét, hogy alakítsanak Micsurin-köröket és hasonló módon kísérletezzenek. Tapasztalataink alapján kezdőknek szívesen segítünk. Kalapos József — Bacska. Kombájnosok verspnye Csúzon A csúzi határban bőven termett a gabona, szalmája is elég nagy volt. Kalásza pedig oly szép szemekkel telt, hogy csak az irigység találhatna benne hibát. Az időjárás nem a legjobban kedvezett, az aratást mégis a tíz napos tervezett időnél hamarabb, kilenc és fél nap alatt elvégeztük. ' Hut kombájn és nyolc önkötözőgép vágta a szövetkezet gabonáját. Az összterület 841 hektár- volt. Ebből 482 hektárt kombájnnal, 284 ha-t önkötözövel és 75 hektárt kézikaszával arattunk. Az aratógépek után azonnal összekereszteztünk, a kombájnoktól pedig fedett• szárítókba vittük a kicsépelt gabonát. Mikor a gabona jól megszáradt, kitisztítottuk, azután vittük az állami raktárba. Mikor az idő kedvezett, a kombájnok annyit csépeltek, hogy csak két váltásban győztük elvégezni a szárítási munkálatokat. A második műszakra önként jelentkeztek az állattenyésztési csoportok dolgozói, továbbá az ácsok, kőművesek és az irodai dolgozók. Traktorosbrigádunk járási versenyben a második helyre került az andódi brigád mögött,. Az andódiaknak könnyebb volt a dolguk és csak három i,épük van, mi pedig 14 géppel arattunk, traktorosaink ezzel magyarázzák, hogy nem tudták az elsőséget megszerezni. Az önkötözőgépeknél a páros verseny végeredménye: 1) Schreiner János traktoros, Pócs Béla aratógépkezelövel 65,80 hektár. 2) Ifj. Garat házaspár, 62,90 hektár. 3) Krancsam László traktoros és Dikác László, önkötözOgép-kezelő, 58 hektár. Az egyéni teljesítmények közötti kis eltérés, a jó munkaszervezésnek, élénk munkaversenynek és a földterület helyes felosztásának köszönhető. Valamennyi dolgozó példásan kivette részét az aratásból, Csúzon mégis legtöbbet beszélnek a kombájnosok feleségeiről. Az asszonyok minden éven izgatottan figyelték a munkaverseny eredményeit. Mindenki arra vágyott, hogy életpárja első legyen. Ez évben azonban az asszonyok nemcsak szurkoltak férjeiknek, hanem elmentek segíteni dolgozni a kombájnra. A járásban nem volt. egyetlen más traktorosbrigád sem, ahol a kombájnosok feleségei úgy bekapcsolódtak volna az aratásba mint Csúzon. A páros verseny az eddigieknél sokkal nagyobb eredményt hozott. 1) Dobcsányi testvérek, 61 hektár. 2) Molnár házaspár, 59,80 hektár. 3) Szucsan testvérek, 58,20 hektár. Majd a Dékáni/ és Risnyóvszký házaspárok következtek. A kombájnosok csoportokhoz voltak beosztva, így egyes területeken bizony elég lassan ment az aratás. A kombájnos házaspárok azonban nemcsak a jó helyezésre törekedtek, hanem nagy gondot fordítottak a munka minőségére is, hogy a gabona szemveszteség nél~kül kerüljön a magtárba. A kombájnosok Csúzon befejezték az aratást, de Korpatán tovább folytatják, Hogy ott is minél előbb minden szem. a dolgozók magtárába kerüljön. Papp Jolán, Csúz. Első termés a parlagföldekről A királyhelmeci járás egyik kis faluja Bacska. Határában igen sok terméketlen rét és legelő volt az elmúlt évben. A gyomon és csaliton kívül semmi sem termett azokon a földeken. A helyi szövetkezetnek szüksége lett volna minden darab földre, csakhogy egyesek féltek a parlagoktól, hogy nem terem meg azokon semmi. Medgyesi Bertalan a szövetkezet elnöke azonban máskéni gondolkozott. Tudta, hogy milyen sokat jelentene a szövetkezetnek, ha feltörnének legalább 100 hektár parlagot. A gondolatot tett követte. Ez év tavaszán 532-ről 631 hektárra emelkedett a szövetkezet földterülete. A 99 hektár újonnan megművelt földet beiktatták a rendes vetésforgóba. 50 hektárt azonnal bevetettek kukoricával és kíváncsian várták, hogy lesz-e belüle valami. Az időjárás kedvezőtlen volt s mégis olyan kukoricája termett a szövetkezetnek a tavasszal felszántott parlagföldön, amilyen még sohasem volt. Már július végén elérte az embermagasságot. Ten’ szerint 35 mázsát kell kitermelni minden hektáron, de Tóth István, a szövetkezet agronómusa úgy vélekedik, hogy legalább 50 mázsa csöveskukorica terem majd hektáronként. Ha az idő és az időjárás megengedi, pótbeporozzák a léukoricát. Az úionnan megművelt terület többi részét dinnyével, cukorrépával, és kenderrel vetették be. A dinnye már érik, illata terjeng a levegőben. A cukorrépa és a kender növényzete dús. Ügvlátszik tehát, hogy a parlagföldek jó termést adnak az első évben. K J. Szemre huszonhárom-huszonnégy éves lehetett. Kék szeme vidáman csillogott, sűrű haja olyan szőke volt, mint a len. Egyszeriben megtetszett nekem ez a magashomlokú fiú, akit alaposan megfogott a délvidéki nap. A kubányi barátságos pillantással, fürkészett bennünket, sorra kezelt mindenkivel, és mindjárt meg is kérdezte a mellette álló gyerektől: — Mondd öcsém, merre van itt a második brigád területe? A gyerek magyarázgatni kezdte. A kubányi dzsigit, most újra körülnézett és meglátta Rasidát. A leányt először zavar fogta el, de gyorsan leküzdötte és nem vonta el ragyogó, villogó tekintetét az ismeretlenről. Az meg már tökéletesen el is feledkezett. a gyermekről, aki még egyre magyarázgatta, merre van a második brigád területe... A kubányi Rasidái nézte ... Brigádvezetőnk félretolta a kisfiút és ajánlkozott, hogy majd 0 maga megmutatja az utat. A kombájn elindult. Rasidára néztem. Mindig nyugodt arca most csak úgy lángolt, nagy szeme csillogott. A kombájn csakhamar eltűnt az erdősáv mögött. — A látványosság végétért, mindenki menjen a helyére — szólt Rasida idegenszerű hangon. — Minekünk véget ért, de neked csak most kezdődik, mi? — kérdeztem, és egyenesen a szeme közé nézve és hangom remegett, bár megpróbáltam nyugalmat erőltetni magomra. Rasida mélyen elpirult és nem válaszolt, otthagyott. Amikor visszamentem a kombájnhoz, szándékosan Rasida mellett haladtam el. A leány már távolról észrevett, kiáltott nekem és míg feléje mentem, gyors mozdulatokkal, kék kendője aía gyömöszölte előtolakodó fürtjeit. — Hogy tetszik neked a kozák? — kérdezte lesütött szemmel. Ebben a pillanatban a nap áttörte a felh/Jket, újra kisütött. — Meglehetősen. Majd meglátjuk, hogyan dolgozik ... — Vigyázz, nehogy elmaradj mögötte, ő a leghíresebb kombájnos Kubányban. — Talán bizony ismered? Rasidát meglepte a kérdés. Tűnődve nézte a kévét, amelyet az imént kötött. — Ügy! Hát ezért pirultál el, amikor megláttad! — mondtam. — Még most is ég az arcod.. Rasidának még soha életében nem volt ilyen figyelmes és átható a pillantása. — Hát igen, egy kicsit... Nem is egy kicsit... nagyon jól ismerjük egymást. — Ejha, ez érdekes.. Ugyan hol és mikor ismerkedhettek össze? — Tavaly, Moszkvában. A békekonferencián. — Lám, lám! Szóval — szerelem?! —Miket beszélsz össze-vissza. Én nem szerelemért utaztam Moszkvába, hanem a konferenciára, — tiltakozott sértődötten Rasida. — Azt hiszem, nem mondtam semmi rosszat. Mién sértődtél meg? — Semmi értelme, hogy ennyi badarságot fecsegj! A gabona megszáradt, dolgozhatunk! Elfordult és folytatta a kévekötést. in Talán nincs is nagyszerűbb dolog a tdldgon, mint kombájnt vezetni a végtelen szántóföldeken, amikor az ember gabona és kései virágok illatát érzi a pusztai szélben. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy az én munkám a legfontosabb a világon. Rasidát tegnap az én kombájnomhoz osztották be: a kicsépelt magot szárítja. Most egyik szemem a kombájnt figyeli, a másik Rasidát. D. Iszlánvov elbeszélése •ér Tőlem nem messze dolgozik a kubányi vendég: Ándréj Bondár. Ő is békeműszakot tart. Ma nincs szerencsém. Itt, a harmadik brigád területén a gabona olyan maggsan áll, hogy bármint ügyeskedem, csak fél vágószélességet tudok elérni. Valahányszor megpróbálom, hogy többet fogjak be, a dob nyomban eldugul, meg kell állítani a kombájnt. Ándréj viszont, mintha csak bosszantásomra tenné, teljes vágószélességgel dolgozik. Napnyugta előtt fél órával bedöglik a kombájnom. Hiába — üldöz a balszerencse Mire a motort rendbehoztuk, mindent ellepett a harmat. Mindössze egy forduló lett volna hátra... Az eredmény siralmasabb, mint gondoltam: egész napon át alig 9 hektáron takarítottuk be a gabonát. Rasida egy jó órát ült tétlenül, majd elment. — Ez a nap is kárbaveszett! — mondta búcsúzóul. — Megyek, segítek Ándréjnek: ott alig győzik elszállítani a gabonát. — Hát csak eredj, ha kedved tartja! — feleltem. Nem nehéz kitalálni, hogy Ándréj meg veszettebbül kezdett dolgozni attól fogva, hogy Rasida odaérkezett. Ezen az egy napon 45 hektárról gyűjtötte be a gabonát — újságolta Gataagaj, a kolhoz elnöke. — Remek fickó! — dicsérte André jt — Nem hiába küldték ide hozzánk. Ettől aztán lehet tanulni' Még meg sem próbáltam, hogy boszszúsugomat leleplezzem. — Legyen szíves Gata-agaj, ne dühítsen. Mi sem piszkáltuk a körmünket, dolgoztunk egész nap. Az elnök leintett: — Csak ne heveskedj! Ándréj m.a virágcsokrot kapott Rasidától: Persze, nem a szép szeméért, hanem a jó munkájáéit. Nekem is rosszul esett, „Ejh — mondtam — Rasida, Rasida, féltékennyé teszed a dzsigítjeínket — Mit felelt? — Ha féltékenyek — mondta — akkor dolgozzanak jobban. Ez már nagyon fájt. — Ne legyen Arszlangarej e neuem, ha három nap alatt nem győzöm le ezt a kozákot! Jól mondom, elvtársak?. De Sajhulla-agaj és a traktorista is csak hallgatott. — Ne bolondozz, öcsém! — szólt Gata-agaj. — Annak a legénynek az esze dolgozik jól, ti meg inkább csak az erőtökben bíztok... Ezt a fiút aligha győzitek le. Persze, én örülnék a legjobban, ha az Ak-Idei-rr.enti dzsigitek is úgy dolgoznának, mint a kubányiak. Gata-agaj, elment, mi pedig lakókocsiaink felé indultunk. Többször is megpróbáltam, hogy beszélgetést kezdjek, de mintha megfakultak volna a társaim .. Persze, az’ Ő kedvük is elromlott. ... Sehogy sem jött álom a szememre. Töröm a fejemet, mit' is tehetnék, hogyan érjem utói Ándréjt? Sajhulla-agaj is egyre csak hánykolódott. Ne > tudtam megállni, hogy ne szóljak: — Sajhulla-agaj ... — Aludj csak, Arszlangarej, aludj! — válaszolta az öreg. — Pihenj. — Hiszen maga sem alszik. — Mert nem tudok. Éppen most kellett ennek a szégyennek ránkszakadni, amikor békeműszakot kezdtünk! — Nem maradunk szégyenben, Sajhulla-agaj! ' — Rasida is azt mondja: aligha pipáljuk le azt az Ándréjt. — Úgy látom, Rasida nagyon is összebarátkozott vele. — Azt nem tudom. Mit tudhat egy öregember a fiatalok dolgáról? Anynyi bizonyos, hogy Rasidát mintha kicserélték volna az utóbbi napokban ... — A szerelemtől van ее, Sajhullaagaj! — Bizony, a szerelem megszépíti az életet, Arszlangarej. — És magának mi a véleménye a dologról? Az apa mindig azt kívánja, hogy boldog legyen a gyermeke.. Szinte felhördültem. Ügy, szóval SajhuUa-agaj jó szemmel nézi ezt a barátkozást... Talán bizony még örül, is neki.. Egyszeriben elment a kedvem a beszélgetéstől. Váratlanul kopogtak az ajtón. Mi a csuda? Rasida? —- Mit keresel itt, leányom, késő éjszaka? — kérdi Sajhulla-agaj. — Eljöttéin, hogy beszéljek veletek — feleli Rasida és leül egy székre. — Miért, kislányom, mi történt? — Azt akarom megkérdezni, hogy nincs-e szükségtek segítségre? A gabona erősen hullatja a szemet... — Ezt nélküled is tudjuk! — És mit akartok tenni ellene! Sajhullaj-agaj legyintett és hátat fordított leányának. Én, amennyire tudtam, magyaráztam balsikerünk okát. A lány- egy kicsit gondolkozott. — És mi tenne, ha megkérnétek Ándréjt, hogy segítsen? Sajhulla-agaj gyorsan felült az ágyán f — Vajon válla!ja-e? Ezek a kozákok öntell emberek ... — Ándréj nem olyan! És ha én kérem meg ... (Folytatjuk.) A KU BÁN I VENDÉG
