Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-24 / 30. szám
6 1955. július ?4. ASSZONYOK-ASSZONYOK aranykezű aszzonyo к Az ég peremén nyugat felöl felhők tornyosulnak. Szorul a nap, sugarai forrón törnek a földre. A levegő fojtott, nem mozog, a fa levele sem rezdül. Kéty utcái kihaltak. A falu népe az új kenyérrel dolgozik. Püffögnek a traktorok, vontatják az önkötöző gépeket. A kasza belefúr a sűrű búzába, ponyván fut, a zizegő kalászok összekeverődnek s a gép dobálja a bekötött kévéket. Asszonysereg lepi el a földet, fiatalabb, öregebb s cipelik, hordják keresztekbe a gabonát. — Gyorsan, gyorsan — mondogatják, mert távolról az égzörgés mar idehallik. Közeleg a felhőtömeg, a 24 asszony versenyezve rakja a kereszteket. Azok szaporodnak, még sem akar fogyni, sok a kéve, jó a búza. Ezért lassan gyarapodik az asszonyok munkaegysége, mert 0.60 hektár a norma. Ezt Szalma Gyula csoportvezető is tudja. De mit lehet csinálni. A gabona az övék, legyen kevesebb munkaegység, csak jól fizessen a búza. Tizenkét óra, ebédre mégse mennek az asszonyok. Nincs megállás, mert veszélyben a gabona. Ügy forognak a kévékkel, akárcsak tojásaikkal a megbolygatott hangyák. De hol vannak az emberek? Egyet sem látni közülük itt. — Az emberek? — takarmányt gyűjtenek s azt hordják kazlakba — mondja Dánó Lajos a szövetkezet elnöke. Holnap a hat hektár lucernát gyűjtik s azt is kazalozzák. A lóhere is rájuk vár. Nincs fennakadás, asszonyainknak dolgos keze van. Ember még nem nyúlt a gabonához, mégis a 22 hektáros búzadülön a keresztek szépen sorban állanak. Értenek ők a munkához. A legelső félkereszteket 13 kévéjével rakták, de niem tetszett nekik, kicsinyek voltak a rakások. Tizenhetet rája — mondta egy idősebb — s meglett a kereszt formája. Míg az idősebbje a gabonát rendezi, tíz fiatalabb a dohányt töri. Pattog a dohánylevél, szaporodnak a rakások, megtelik a szekér. Amit délelőtt törtek, délután fűzik. Nagy József, dohányos szigorúan felügyel. Első nap fűznek, még nincs gyakorlatuk. Bajkai Bözsi valamit sugdos Kása Erzsinek. — Te, Erzsi, meg kéne kötni. — Meg hát. Készítsétek elő a szallagot. Ügylátszik a lányok a dohányos felbokrétázásán törik a fejüket. A munka első napján bokrétát kötnek vezetőjük karjára, utolsó nap pedig dohányból készült koszorút fonnak s megisszák az áldomást. Bizonyos, hogy a szőke Fazekas Valika is erre gondolt, mikor szaporán szedegeti a leveleket. Kábái Irénke csak 16 éves, de ég kezében a munka. Az álmodozó szemű Nagy Terézke, mintha festve lenne a felfűzött dohányl ívelek közt. Pirospettyes szoknya simul derekához, bőre a naptól barnám sült. Kerekpiros arca mosolygós. Hollósi Eszter, Kacska Erzsébet, Síma Annika a falu leányainak színe-java a közösben dolgozik. Fiatalok, öregebbek, megtalálhatók minden munkában. Jelen vanak a kombájnnál, aratásnál, cséplésnél, fejősnél. A kapásnövények ápolásának oroszlánrészét is ők végezték. Munkájukkal nagy segítséget nyújtanak, s hozzájárulnak az EFSZ megerősítéséhez. Egyszóval, a nők a férfiakkal vállvetve dolgoznák s szebbé, gazdagabbá teszik falujukat s jobbá saját életüket. SÁNDOR G. Zápražná Rozália 47 egészséges borjút nevelt Szép júliusi délelőtt van. Kint vagyok Božetechovo község határában. A sárga búzatáblák ringának a szélben. A ciferi állomástól fél órás út vezet a községbe. Fehérre meszelt házak szinte mosolyognak az érkezőre. Többszöri kérdezősködés után megtalálom Krištofič elvtársat, az EFSZ elnökét. _ Kérdéseimre szívesen válaszol. A szövetkezetei sikerrel vezeti. Példás tevékenységéért a Munka-érdemrenddel tüntették ki. Első pillantásra egyszerű és szerény ember benyomását kelti, de hosszabb beszélgetés és figyelés után felismerem, hogy körültekintése nagy és lelkiismeretessége megfizethetetlen. — Valamikor tanítöskodtam — mondja, de az első köztársaság nyomora megtanított a gyakorlati gondolkodásra. Mint falusi tanító a néppel éltem és fejlődtem. A februári események után visszatértem oda — ahonnan valamikor elindultam — a földhöz. Boldog vagyok, mert munkám eredményes. Öröm látni, hogyan nő évröl-évre a tehenek tejhozama, Borjaink szemlátomást gyarapodnak, 1954. március 5-től rideg nevelési r- ndszerrel 47 borjút neveltünk fel. Így saját nevelésünkből kiegészíthetjük állatállományunkat. A mondottakból kiáradó öröm engem is elfog s azon igyekszem, hogy minél többet tudjak meg tőle. Együtt távozunk a Stejman bódék felé. A felnevelt 47 borjú egészséges, fényesszőrű és napi súlygyarapodásuk 91 dkg. Gondozójuk Zápražná Rozália elvtársnő, aki minden 10 kg súlygyarapodás után 1 munkaegységet kapott. Az elmúlt év március 5-töl december 31-ig 237,80 munkaegységet szerzett, egyenként 20,50 korona értékben, azonkívül 3,5 kg gabonát kapott természetbeni jutalomként. Krištofič elvtárs megemlíti, hogy az EFSZ-ben jó a munkafegyelem. Nagyon sokat segítenek az asszonyok, akik csúcsmunkák idején már reggel 4 órakor munkába indulnak. Munkájukat igazságosan jutalmazzák. Az EFSZ bevezette a pótjutalmazást, ami naöymértékben növeli a munkakedvet és a munkafegyelmet. Egy kéttagú szövetkezeti család múlt évi átlag jödelme 20 ezer korona és 40 mázsa gabona volt. Valóban örvendetes és s-ép mérleg. Megnyugodva távozom és a božetechovoi szövetkezeteseknek, valamint elnöküknek Krištofovič elvtársnak búcsúzáskor sok sikert kívánok további munkájukhoz. Šutková Edita Háromszor kapálták a cukorrépát A bolyi EFSZ tagsága már harmadszor megkapálta 14 hektár cukorrépáját. Eredménye: már most 70 dekás cukorrépák vannak. A kukorica kétszer bekapálva szépen fejlődik az esőutáni melegben. Érdemes megnézni a bolyi szövetkezet munkáját. Minden tag lelkiismeretesen dolgozik. A szorgalmas, kitartó munkának megvan az eredménye. Nem küzködünk pénzhiánnyal, van mit a tejbe aprítani. A munkaegységekre készen áll a pénz júliusra, sőt augusztusra is. Az őszi árpa, búza szép; nyugodtan várhatja a tagság a természetbeni fizetést. Lesz puha kenyér, lesz árpadara a sertéseknek. A zöldségesben koratavasszal kiszedték a retket, már helyén virágzik, növekszik az uborka. Beszállítottuk a korai kalerábét, helyére szintén uborkát vetnek. Őszre abból lesz a legjobb berakni való uborka, amit szívesen és jó pénzért átvesz a terebesi konzervgyár. Ebből jut a tagoknak is, a munkaegység után kapott árpán hízott sertéskarajhoz. Azonban vannak nehézségeink is. Már egy hete az istállóban kell tartani a szarvasmarhát. Zöld-takarmányt sem adhatunk nekik, mert a víz 'elár'äšztótta a Zöldet' adö Területeket. így most a téli takarmányból kell tartani a szarvasmarhaállományt úgy a közösben, mint a tagoknál. Pártunk és kormányunknak nagy és szép tervei vannak, ezért reméljük, hogy eljön az idő, hogy sor kerül töltések építésére, hogy a legelő ne kerüljön víz alá. Ennek rendezésével EFSZ-ünk még szebb eredményeket érne el, amely nagyban hozzájárulna az új szocialista falu felépítéséhez. Visi E. könyvelő Nem lesz hét szükesztendö Ipolyszakállason A hullámzó gabonatáblák az Ipoly völgyében is kasza alá értek. Kovács József, az ipolyszakálasi EFSZ agronómja naponta sorra vizsgálta a dús kalászos táblákat, hogy percnyi késedelem nélkül takarítsák be az évi, szorgalmas munka gyümölcsét. A szövetkezet tagjai és a magángazdák soha sem néztek ilyen nyugalommal és bizakodással az aratás elé, mint ez évben. A termés a szeszélyes időjárás ellenére várakozáson felül szép. A bizakodás az aratás nehéz munkája ellenére abból is ered, hogy a Szmolka traktorosbrigád a 160 hektár réti széna kaszálásánál és a növényápolásnál végzett munkájával megnyerte a dolgozó paraszt»!: szívét ég bizalmát. Az emberek nem egyszer tettek összehasonlítást két szomszéd magángazda, géppel és igával végzett munkája közt. Az eredmény mindig a gép javára dőlt el, mert utána a termény szára több mint egy arasszal magasabb és kalásza dúsabb. Ez késztette gondolkodásra még a gépi munkával szemben közömbös embereket is. Reggelenként a magángazdák csoportjai jelentek meg a brigád irodájában, hogv gépi segítséget kérjenek a kaszáláshoz. Az ipolyszakálasi brigádhoz ugyan.'; több község is tartozik. Az aratás munkáját ezen község határában két kombájn és hat önkötöző aratógép végzi. Az első hírek igen kedvezőek. Szete községben 28 mázsás hektárhozamot értek e' az őszi árpából. A traktorosbrigád 320 hektár gabonatermésnek gyors betakarításával nagy gondot és terhet vesz le a kis- és a középgazdák válláról és egyúttal hozzájárul ahhoz, hogy minél kevesebb szemveszteséggel kerüljön biztos helyre dolgozó parasztságunk munkájának gyümölcse és az ország kenyere. A virzsinia dohány bő termést ad Az országút mellett terül el a szövetkezet 5 hektár virzsinia dohányültetvénye, amelyen minden arra járónak megakad a szeme, mert csúcstermésre van kilátás. Az EFSZ agronómusa, Kovács elvtárs és mások abban látják a jó dohánytermés titkát, hogy jól választották meg az ültetvény legalkalmasabb helyét. Ezzsl magyarázzák, hogy a szárazság ellenére is csodálatos szép a dohány. Péli István dohányos azonban más véleményen van. Csak erről nem beszél. A dohányos minden másról szívesen beszél, csak a saját munkájáról a legkevesebbet. Pedig ez igen tanulságos mindegyikre nézve. Á dohányos elmondja munkamódszerét Péli elvtárssal nehezen indul a beszélgetés. De amikor végre megadja magát, pár szavából is megállapítjuk, hogy tapasztalt, szaktudással rendelkező dohányossal állunk szemben. — Hát ha már annyira van — hát megmondom. Tyúktrágyát raktam a zsákba, azt vízbe áztattam s ezzel öntöztem és tápláltam melegágyban a palántákat. Ezenkívül a növénykéket hozzászoktattam . a szeszélyes időjáráshoz. A legrosszabb időjárásnál is, — kezdetben rövidebb, később hosszabb ideig — kitakargattam őket, hogy megedződjenek, megszokják a rossz időt is.’ Mondanom sem kell, — folytatja a dohányos — hogy a föld, amelybe ültettük, igen jó talajművelést és elkészítést kapott. De ez nem m'nden. Amikor már kiültettük a dohányt és láttam, hogy egyes példányai a fejlődésben kezdenek lemaradozni a többitől, tudtam, hogy rajtam a sor, hogy beavatkozzam. Erre gyorsan megkapáltuk. Nem hiába mondja a közmondás, hogy a jó kapálás felér egy esővel. Ennek igazsága itt is bebizonyult. Ugyanezt megismételtük másodszor is, amikor azt láttam, hogy a dohánynak fejlődéséhez esőre van szüks’ge; ezt az esőt jó kapálásai biztosítottuk. Ez tehát a titka, hogy a szakálasi EFSZ 5 hektár dohányültetvényén 70—80 centis nagyságú levelek törés alá értek, és a tervezett 13,90 mázsa hektárhozam helyett 20 mázsás hozamot, vagyis az 5 hektár területen egy vagon dohánytermés és vele együtt igen szép jövedelmet értünk el. Jó volna, ha Péli István dohányos a csodálkozóknak elmagyarázná dohánytermesztési módszerét és segítene rávezetni azokat is, akik az időjárás szeszélyein siránkozva alkotó emberi munka helyett az esőt várták és katasztrófáról, a bibliai hét szűk esztendőről beszéltek. Pél István dohányos példája és bevált tapasztalata azt bizonyítja, hogy nem a természettől, hanem nagyrészt az embertől függ a termés. Mindezen szép eredmények ellenére, melyeket a szövetkezet e téren elért, az öröm mellé üröm ig vegyül. A zselízi járási nemzeti bizottság nem törődik azzal, hogy az EFSZ fel tudja építeni a dohányszárítót. Ez késlelteti a dohánytörést és ezáltal nagymértékben csökkenti annak értékét. A szövetkezet az év első negyedére tervezte a dohányszárító felépítését, de a járási Szervek nem biztosították hozzá a megfelelő anyagot, így a mai napig sem épült feí. Jó volna, ha a JNB megvizsgálná, vajon építészeti csoportja miért építi olyan huza-vonával az ipolyszakállasi szövetkezet dohányszárítóját. A JNB egyes dolgozói ne csak akkor menjenek Ipolyszakállasra, amikor muíatozási kedvük van, de akkor is, amikor a szövetkezetnek segítségükre van szüksége. M. S. EGY NAP ALATT 4 VAGON BURGONYA A vámosladányi EFSZ tagjai megbirkóztak a nehézségekkel A kisgéresi EFSZ az elmúlt napokban megkezdte az aratást. A rossz talajviszonyok miatt a kombájnt nem tudják kellő mértékben kihasználni. Ahol a gépek segítségét nem tudják igénybevenni, ott kézierövel végzik az aratást. Radi István, az EFSZ elnöke, a vezetőség segítségével jól szervezi meg a munkát. Ennek bizonyítéka, hogy az aratás előtti napokban, mikor a korai burgonya gyors betakarításáról volt szó, a tagok családtagjaikkal együtt vonultak ki a burgonyaföldre. Csupán az asszonyok és lányok száma 146-ot tett ki; ennek eredménye az lett, hogy 1 nap alatt 2,60 hektár területről 400 mázsa burgonyát takarítottak be, amely 153 mázsás hektárhozamnak felel meg, Ezzel egész évi burgonyabeadási kötelezettségüknek eleget tettek. Az érsekújváriak 129 ezer paprikája Nehéz volt az 1954-es év a vámosladányi szövetkezet tagjai számára. A szövetkezet kulák befolyás alatt és felelőtlen egyénék vezetése mellett anyagilag és gazdaságilag egyre hanyatlott. A hanyatlásnak különböző okai voltak, többek között az is, hogy a szövetkezet vezetői nem törődtek a legfontosabb feladattal, a szarvasmarhák és lovak összpontosításával. Ez okozta a szövetkezetben a legnagyobb bajt A lovak és szarvasmarhák magángazdáknál voltak szétszórva és így sok lelkiismeretlen állattenyésztő megtalálta az alkalmat arra, hogy a szövetkezettől takarmányt és egyebet is lopjon. A szövetkezet volt vezetői — Lojekkel az élén és még néhány kulak segítségével — megtettek minden tőlük telhetőt, hogy megakadályozzák a szarvasmarhák és főképpen a lovak összpontosítását. TALÁLTAK EGY CSOMÓ KIFOGÁST ARRA, hogy miért nem lehet az állatokat összpontosítani: hol takarmányhiányra hivatkoztak, hol azzal mentegetődztek, hogy nincs elég istálló stb. Röviden: a lovakat semmiképpen sem lehetett összpontosítani. „ De egy szép nap az ellenőrzi) szervek leleplezték az osztályéi lenséget, valamint a felelőtlen vezetők munkáját is. A szövetkezeti tagok pedig feltették magukban, hogy minél rövidebb időn belül megbirkóznak az összes nehézségekkel. Ezen elhatározást tettek követték. Elsősorban a szövetkezet élére alkalmas vezetőket kellett állítani, kiknek más a szövetkezethez és a munkához való viszonyuk, mint az előbbieké volt. Ezéií elnökké egy idősebb, jól bevált elvtársat, mégpedig Dobrovoľnýt választották meg. Eleinte kissé nehez volt az EFSZ-ek mintaszaba'yzatanak alapján az új, helyes útra térni. — Rendbe kellett hozni a szövetkezet elhanyagolt pénzügyeit. Ezt a munkát Martosi elvtárpra bízták, aki a védnökségi üzemből jött a szövetkezetbe és ma már örömmel jelenti, a szövetkezeti tagoknak, hogy a könyvelési munkákat minden héten pontosan, hátralékok nélkül zárja le. — Továbbá állandó munkacsoportokat kellett felállítani. No de minden jó munka gyümölcsöt hoz. Az EFSZ vezetősége jól megfontolta, • melyik tag képességére nézve hol állhatná meg legjobban a helyét, és így aztán sikerült összeállítani az állandó munkacsoportokat is. Szétosztották a gazdasági felszerelést és a földeket. A csoportok között munkaverseny indult, és nyilvánvaló lett, hogy a szövetkezet jó útra tért. Most pedig azt kellett megtudni, milyen lehetőségeket nyújt a község az állatok összpontosítására. Kikeresték és rendbehozták az alkalmas istállókat, ahová június 22-én és 23- án 45 pár lovat összpontosítottak. ÉS EKKOR MUTATTÁK MEG igazi arcukat a kulák-elemek, akik azelőtt a szövetkezetben garázdálkodtak és nagy károkat okoztak. Valamenynyi szövetkezeti tag megörült annak, hogy a lovak végre közös istállóba kerülnek. De nem örült ám ennek Taliga kulák, aki két lova számára már jónéhány mázsát lopott a szövetkezet takarmányából. Még attól sem riadt vissza az elmúlt évben, hogy az aratás idején szövetkezeti gabonával etesse lovait. De még ez sem volt elég. Amikor a múlt ősszel a szövetkezeti tagok rizst csépeltek. Taliga kulák rizzsel etette lovait és még barátait is rábírta arra, hogy ugyanúgy cselekedjenek. A kulák gyűlölete a szövetkezettel szemben akkor érte el csúcspontját, amikor a lovakat összpontosították. Ellenséges magatartásában annyira ment, hogy az összpontosításkor villával támadta meg Dobrovoľný elvtársat, a szövetkezet elnökét és Štrba elvtársat, a szövetkezet szervezőjét és tanácsadóját. A szervező ügyességének köszönhető, hogy a jelenlevőknek sikerült Taliga—Fürért lefegyverezni. TALIGA—FURER KULÁK a napokban felelt tetteiért a lévai járási népbíróság előtt és két és fél évig lesz majd ideje a börtönben azon gondolkodni, hogyan készítette elő támadását az EFSZ ellen és hogy а téli hónapokban mit tanácsolt és milyen utasításokat adott a többi kuláknak arra nézve, hogy megtámadják és eltávolítsák a szövetkezet elnökét és néhány más vezetőjét. — Gondolkodhat arról is, hogy hány kaszást fosztott meg bérétől, melyért az ő 17 hektár földjén hajnaltól alkonyaiig kellett görnyedezniök. Talán "eszébe jut a cséplőgép is, melyet abból a pénzből vásárolt, melytől a kérgeskezű munkásokat fosztotta meg, akik keserves garasért dolgoztak földjein, mialatt ö henyélt és a hasát tömte. Ez tehát az osztályellenség és a szövetkezeti gondolat legeltökéltebb ellenségének, a kuláknak igazi arca. A vámosladányi szövetkezet példájából tanulja meg a többi EFSZ is, hogy a lovak közös istállóba való összpontosítása a legfontosabb feladatok egyike, melyet az EFSZ-ek mintasz-bályzata alapján helyesen kell teljesíteni. Csakis ilymódon vehetjük elejét a szövetkezeti takarmány lopásának és fölösleges pazarlásának. J. CUPÁK, .a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója. A hőmérő 38 fok meleget mutat árnyékban, amikor elindulunk az érsekújvári II. számú EFSZ irodájából, hogy megnézzük azokat a föld táblákat, ahol vitaminok születnek — a zöldség-kertészeteket. Elindulás előtt körülnézünk az iroda helyiségében. Szemünk megakad a dicsérő oklevélen, melyet a szövetkezet a Földművelésügyi Minisztériumtól kapott a tavalyi — 1954-es évben a zöldségkertészkedésben elért jó eredményeiért, mely számokban kifejezve... de adjuk át a szót Szabó Sándornak, a kertészeti csoport vezetőjének. — Tavaly kereken 200 vagón zöldségfélét adtunk át, ezért kaptuk ezt a dicsérő oklevelet — mondja szerényen. Öt önálló kertészetünk van, de menjünk ki a helyszínre, ott többet láthatunk. Kuczman Gyula bácsit, az üvegházi, valamint a melegágyi termények mesterét, munka közben találjuk. Éppen az uborkát szüreteli. Szőlcsan Anna és Jócsik Teréz, jókedvűen mosolyognak, amikor látják, hogy a ládák egymásután telnek az elsőrendű „Produkta” uborkával. A végeredmény nagyon szép, 6 mázsát szedtek le. Kuczman bácsi simogató pillantással nézi a buja, haragoszöld színű uborkafolyondárokat, amelyek dzsungel-szerűen futják be a hatalmas modern üvegházat. Fojtó, párás meleg van itt, szinte megijedünk, mikor a hőmérőve nézünk. Negyvenegy fokot mutat, s mi már szinte átfőttünk ebben „a dunsztos üvegben”. Ezután meglátogattuk Morvay bácsit, aki fél hektáros paprika-ültetvénye közt szorgoskodik. Melegágyai és üvegháza — 2650 ablakból — a legjobb nevet vívta ki magának a kertészetben. Hosszú évek, gyakorlati kísérleteinek erdeményeként korai, bő termő csemegepaprikával tudja ellátni a dolgozók asztalát. Az üvegházban buján tenyészik a paradicsom s eddig már több, mint 400 kg-ot adtak át közélelmezési célokra. Morvay bácsi munkatársai szorgalmas, lelkiismeretes emberek, akik örömmel végzik munkájukat. Tudatában vannak a zöldség fontosságának, mely az eddig elért eredményekben tükröződik legjobban vissza. Eddig 120 ezer darab paprikát adtak át, mellyel évi tervüket 50 százalékra teljesítették. Minden remény megvan rá, hogy ebben az évben is túlteljesítik tervüket. A mosolygós arcok, a jókedv, kacagás, mind-mind igazolása annak, hogy az érsekújvári U. sz. EFSZ kertészet dolgozói nem fognak lemaradni abban a harcban, amely a béke legbiztosabb záloga — a termelő munkában. Jánossy Sándor