Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-24 / 30. szám

Í935. július 24

Földműves

5

MAJAKOVSZKIJ PRÁGÁBAN

KULTÚRHÍREK

♦ A „Kendiách” nevű 46 tagú francia dal- és táncegyüttes Bretagneból megérkezett Csehszlovákiába.

♦ Oskár Jeleň, a Megbízottak Testületének alelnöke, belügyi megbízott, átadta a Csehszlovák Újságíró Szövetség szlovákiai bizottságának az - Újságírók Házát.

♦ Nyitrán kiállították arz V. Világifjúsági Találkozóra szánt emléktárgyakat, amelyeket a kerület küldöttei visznek Varsóba.

♦ A „Csárdáskirályok'’ budapesti magyar népi zenekara nagy sikerrel lépett fel a bratis’avai Kultúra és Pihenés Parkjában.

♦ A Csehszlovák film államosításának 10. évfordulóját augusztus

6-án a prágai Smetana-teremben ünnepélyes gyűlésen ünnepük meg a film dolgozói. Az évforduló napjaiban Cseliszlovákia filmszínházaiban megrendezik a tízéves államosított film hetét.

♦ Az ukrán dolgozók kultúregvesülete az eperjesi kerületben kultúrbrigádokat szervez az aratók számára. Ezenkívül hetilapot ad ki Holosz zsenciv (Az aratók hangja) címen.

♦ Galántán a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából rendezett ünnepségen fellépett a CSEMADOK helyi kultúrcsoportja. Majd a divatbemutatón ötvenkétféle ruhakülönlegesség került bemutatásra.

Polyániak a fejlődés útján

Pólyán, a királyhélmeci járás egyik községe. Itt is, mint a járás többi falvaiban, egységes földművesszövetkezet alakult. Az egyénileg gazdálkodók megértették, hogy a regi módszerek szerint nem dolgozhatnak tovább. Ma már szilárd közös gazdálkodást folytatnak és ezt baráti megértéssel, közös munkával tovább fejlesztik.

Eredményeik évről-évre jobbak, elősegítik a tagok jobb életét. A község fejlődése rohamosan halad. Ezt bizonyítja az is, hogy rövid idOn belül kigyullad a villanyfény a faluban. Az ifjúság kulturális tevékenysége szintén jó úton halad. Molnár Károly és Hegedűs Árpád tanító vezetésével most is három rövid vígjátékot, népi táncokat és énekszámokat tanulnak be, melyekkel az aratás és csépié,: ideje alatt sok, sok szövetkezeti dolgozót örvendeztetnek meg.

Hatvankét évvel ezelőtt, 1895. július 19-én született a szovjet korszak legnagyobb, legtehetségesebb költője, Vlagyimir Majakovszkij. Verseiben harcos szenvedéllyel, érett művészettel szállt síkra a szocialista társadalmi rend, a kommunizmus ügye mellett. Majakovszkij ismerte az életet. Nemcsak hazája, de a kapitalista országok népelnyomó életét is. Azért tudta olyan harcos szenvedéllyel ostorozni a rosszat, gyűlölni az igazságtalanságot és mert ismerte a Nyugatot, azért tudta olyan forrón szeretni hazáját. Vándorlásai során 1927- ben eljutott hazánkba is.

* * *

1927. április 18-án érkezett Majakovszkij Prágába. Ebben az időben már számos költeménye jelent meg cseh nyelven, úgy, hogy megérkezése íróink és munkásaink között lázas izgalmat váltott ki. Prágai tartózkodásának harmadik napján levelet kapott Karlínból, amelyben a munkások felkérték, hogy a május elsejei ünnepség alkalmából rendezett esti gyűlésen néhány költeményét adja elő. A gyár dolgozói szerettek volna a közkedvelt költővel megismerkedni, akinek munkáiból már sokszor szavaltak üzemi összejöveteleiken.

Majakovszkij először a Felszabadult színházban (Osvobodené divadlo), a forradalmi ifjúság színházában lépett a közönség elé. A jelenlevők viharos ünneplésben részesítették, melyre Majakovszkij költeményeivel válaszolt, majd így folytatta:

„Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek Prágában. Ez az egyetlen város a határokon túl, ahol oroszul beszélhetek, anélkül, hogy félnem kellene, hogy a közönség helytelenül értelmezi szavaimat. Kérem, hogy a fordítok ne vegyék ezt zokon, de természetesen egészen más, ha hallgatóim megértenek közvetlenül is, mintha szavaimmal közvetítőhöz vagyok kénytelen fordulni”.

A Vinohrady-i Nemzeti Ház-ban (Národný dom) való fellépése nagy visszhangot váltott ki. A költő nemcsak saját alkotásairól beszélt, hanem a szó legtágabb értelmében a szovjet művészetet ismertette. Csehszlovákiát amerikai útja után látogatta meg és ekkor mondta el Amerikáról írt verseit, melyekhez remek komentárokat fűzött. Büszkén beszélt a Szovjetunióról és annak költészetéről: ..Az író az új szocialista rendszer harcosa” — hangsúlyozta előadásában.

S. K. Neuman, Vítezslav Nezval, Marie Pujmanová, a kiváló cseh költők és Zdenek Nejedlý a nagy tudós Majakovszkijt, mint céltudatos költőt és különleges vérmérsékletű odaadóan lelkes embert emlegették.

+ ----------------Mindent lehet, csak akarni kell

Évről évre szaporodik azon kurtúrcsoportok száma, amelyek bizonyítják, hogy nyáron is lehet kultúrmunkát végezni. Egy két évvel ezelőtt a csábi kultúrcsoport vezetősége is azon a véleményen volt, hogy a csábi fiatalsággal nem lehet nyáron boldogulni.

Zatykó Ferenc, a Csemadok helyi csoport új elnöke azonban kitartó és jó szervező munkával igazolta: mindent lehet, csak akarni kell. igaz, munkája nem volt könnyű. Sok meggyőző érvre volt szüksége, számtalan éjszakát áldozott fel, míg Célját elérte. Ma már a csábi fiatalság fáradságot nem ismerve jár faluról-falura, hogy a becsületes dolgozókat munkájuk után szórakoztassák, neveljék.

Az utóbbi időben a daesókeszi magángazdálkodókat keresték fel a „Gül Baba” című szórakoztató zenés darabbal. A darab betanulásán a csábi fiatalság, Bartók Jenőné tanítónő és Zatykó Ferenc vezetésével sokat fáradozott. Ez meglátszott úgy a szereplők játékán, mint az öltözködés és a kulisszák előkészítésében. Igyekezetük elismerést érdemel. Jobb volna azonban, ha most, különösen az aratás és cséplés ideje alatt, könnyebb munkával, kevesebb fáradsággal olyan darabokat tanulnának be, amelyek falvaink életével, mindennapi munkánk megkönnyítésével foglalkoznak.

Z. J.

Kultúra sp Nsgykaposon

Nagykaposon a CSEMADOK járási vezetősége vasárnap CSEMADOK napot rendezett. A kultúmapot a sürgős aratási munkák figyelembevételével délután tartották meg.

A kultúrnap alkalmából a kifályhelmeci járásból felléptek a bodrogszerdahelyi, szentesi és királyhelmeci kultúrcsoportok. A nagykaposi járásból pedig Bés, Csicser, Nagyszelmenc, Deregnyő, Mátyóc, Vaján, Szirénfalva, Kelecseny és Nagykapos kultúrcsoportjai. Gyönyörű volt a deregnyői lányok tánca, de a többi fellépést is lelkes tapssal jutalmazta a népes nézőközönség.

io4ll

A kultúrcsoportok fellépése kifejezte népünk békeakaratát és egyben megnyilvánult benne boldog életünk.

Dicsőség az anyáknak. Tisztelet nekik, akik az életet adják, s most összefogtak az élet védelmében. — Évezredeken át az anyák szava számított a legkevesebbet. Az anyának csak a siratás volt az egyetlen joga, amelyet meghagytak neki aháború vámszedői. De az anyák fellázadtak és lázadásukból megszületett az összefogás. Az anyák nem akarnak többé siratni. Az anyák összefogtak a béke védelmében. S van-e a földön nagyobb érd, mint a gyermekét védd anyák ereje?

LETITIA PAPU:

M. F.Az anyák nevében

Szavam nem mélyértelmű, nem szárnyaló beszéd,

De meg kell védelmeznem kis arcok hamvas szirmát. A gyermek piciny ujján a széjjelmázolt tintát,

A játékot a zöldben i aszfalton, száz mesét.

A kín a gyermek arcán tudom, hogy mit jelent És ismerem a gyönge csöpp testek remegését S a kis betegágy mellett belémhasít a kétség, Néki adnám a vérem, mely szívemben kereng.

Hogy emberséget érjen, a lelkemet adom,

Hogy keze hasznot hajtson az ujuló világnak,

Nem az éhségnek szántam, nem az orgyilkos lángnak, Öt el nem hamvaszthatja a perzselő atom.

Eddig csupán a könnyes, bús anyát ismertétek,

A szenvedőt, kínzottat, hét tőrrel a szívében,

Én most megannyi tőrrel a gyermekemet védem,

A könnyem rézpajzzsá lesz, s hit tükre harcos fénynek.

Szemem ma ezer arcból villámlik, s vádoló Szavam száz nyelven harsog s az élet jogát óvja, Csak látszatra oly csöndes a szeretet folyója,

A gazok hullámsírja is lehet e folyó.

VIKTOR BEZORUDKÓ:

тшшии* elvtáw

SZEMRE NEM AKÁRMILYEN legény az az Onufrij. Szélesvállú, jól megtermett ember, ha. nyújtózik kicsit, eléri az iskola ereszéi. Arca is rokonszenves. Csak a szemölcs az orra hegyében, az úgy fest, mintha légy ülne rajta.

Nem találta meg a helyét a kolhozban. És miért nem? Azért nem, mert megbántották. Szájára vette a falu. Tíz éve annak, hogy Odarka Verba, a brigádvezetdnő egy kolhozgyűlésen ezt mondta rá:

— Kolhozista az ilyen? Minimum a neve az ilyennek, nem az, hogy kolhozista — és elmondta, hogy Onufrij évről-évre éppen csak a minimumot dolgozza le, százhúsz munkanapot. Egy nappal se többet, vagy kevesebbet. Ügy lóg a kolhozon, mint bogáncs a szoknya szegélyén.

Attól kezdve Minimumnak hívták

O.utrijt. Onufrij Minimum. Nem is emlékszik az igazi nevére senki, legfeljebb a könyvelő és a pénztáros tudja, hogy Bubrij az igazi neve.

Onufrijt bántotta egy ideig a gúnynév, aztán hozzászokott. Meggyüzödése volt, hogy ö becsületes ember és ravasz, nagyon ravasz. „Beszélhettek, amit akartok, tudom én, ki vagyok. A jellem — az jellem. Amit kell, megcsinálom, köszönjétek meg, hogy a minimumot teljesítem...”

PRÓBÁLTÁK PÁRSZOR a lelkére beszélni Onufrijnak, próbálták megagilálm, nem használt.

— Úgysem mentek velem semmire, ez természet dolga — utasította vissza az érvelést.

Az emberek beletörődtek a váttozhataüanba. Hagyták, éljen a maga módján, az ő kenyerükön. Mit kezdhettek volna vele?

Most Odarka Verba a kolkozelnöкйпк. Az, aki annakidején a gúnynevet. a „Minimum”-ot ragasztotta Onuf iira. Agronómus lett azóta, s hogy visszajött az iskolából, megválasztottuk. Jól választottunk, mert nagyot lendített a kolhozon.

Múlt ősszel behivatta magahoz Onufrijt.

— Embert akarok csinálni belőled. Elég ’? a Minimumból, hiszen van neked lis.tességes neved — mondta neki. Onufrij meg csak hallgatott, a sapkáját gyűrte markában. Az a sapka is milyen volt! Kopott, vedlett a prémje. Odarka nézte Onufrijt, jól megnézte, beszélt, azt hitte, megayőzte. Onufrij pedig felkelt a székről, fejébe csapta, a sapkát, nagyot

fújt és kijelentette:

— Ma jd megleszek valahogy ezután is. Maradok Minimum — és sarkon fordult. Odarka utánaszólt, neveid szemmel, de szigorúan:

— Mennyi hiányzik még az idei minimumból?

— Mennyi? Azt hiszem, öt nap.

— Gyere ki holnap az első brigádhoz, dolgozd le azt az öt napot.

— Nem bánom — mundta Onufrij kelletlenül és elment. Másnap reggel már napkeltekor ott volt a brigádnál és azt a megbízatást kapta, hogy hordja _ ki a kolhozisták házához a járandóságokat. Másnap teherautón hordtuk szét — van öt teherautónk, — most azonban az kellett, hogy Onufrij hordja szét, ökrösszekérrel.

ZÖRÖG AZ ÚTON A SZEKÉR, rajta a tömött zsákok, a zsákok tetejében Minimum borús arccal, nógatja az ökröket. Befordul a szekér Matvéj Dmitrjuk udvarába. Lerakják a zsákokat. De még egyszer fordulni kell a szekérrel, mert az asszony része r ..ár nem fért rá. Az asszony pedig sokat keresett, a sertéseket gondozza. Kijött az udvarra és megkérte Onufrijt:

— Hozd el a hat malacomat is, kérlek. Azt külön kaptam, prémiumnak.

Onufrij elhozta a hat malacot. A negyedik fordulóval Matvej lányának a járandóságát hozta ki. A lant/ a baromfitelepen dolgozik és százhúsz tojást ér el átlag egy tyúknál, évente.

Mire mindent hazahordott. Matvejek házához, beesteledett. Ac asszony meghívta vacsorára, bort is adtak neki és megkérték, hozza haza másnap a burgonyarészüket. Három fuvarral haza tudja hozni. És a szalmát. Az is három szekérrel lesz. És mit nem kellett hallgatnia, amikor végül mindent lerakott már Matvej Dmitrjuk portájára! Hogy az „M-72”-es motorkerékpárt veszik-e meg, vagy a Moszkvicsot, megvegyék-e a nagy állóórát, keli-e az új szekrény, vegyenek-e másik, rádiót, ö bizony, Onufrij, mindenesetre a motorkerékpárt

vette volna meg, gondolta. Azzal aztán mehetne a piacra, vihetne az árút!

MÁSNAP ELJÖTT HOZZÁ Odarka Verba. „No — gondolta Onufrij — most kezd majd agitálni engem. — Hanem tévedett. Odarka ezt mondta:

— Tudad-e, hogy nulla egész huszonöt századrésszel túlteljesítetted az öt egységet, ami hiányzott? Pedig holnap még lenne dolgod.

‘ Másnap reggel még befogott Onufrij. Ott termett Odarka.

— A raktárba mégy, a magad járandóságáért — mondta.

Onufrij elment a raktárba és feltette az ormótlan nagy szekérre a három kis zsák gabonát. Felült maga is, rákiabált az ökrökre, csakhogy azok az átkozottak nem szokták meg.

hogy üres szekérrel forduljanak ki a kapun, és úgy megindultak, hogy Onufrij majdnem hany at tvág ódoit a szekér elejében. Végigmentek a falun. Amikor Matvej Dmitrjukékhoz vitte a gabonát, fent ült. magasan, most pedig a sapkája is alig látszott

ki a szekéroldal mögül- „Biztosan szájára vesz a falu megint, amilyen nyelvük van az embereknek...” — gondolta Onufrij. Oda is kiabáltak neki:

— Ne segítsek? He?

— Vigyázz, Minimum, megszakadnák az ökrök!

Ilyen _ szégyent! Onufrij irült, pirult, mint a pipacs.

Két hónapig ki sem mozdult ezután a házból. Ült a kemencepadkán. Még a nagyapja építette a házat, akkor, amikor a kemencepadka volt a paraszt klubja', olvasószobája. De sok panasz hangzott el, de sok elszánt, okos gondolat született haja n ennek az öreg kemencének a padkáján — bezzeg nem akadt most semmi okos gondolata Onufrijnak.

VÉGRE EGY NAP szedte magát, gondolta, elmegy a piacra, elad egy kakast. Kitette maga elé a kakast, a sapkát a tarkójára tolta, várta a vevőt, tartotta a. kakas árát. Hogy éppen aznap kellett a kolhoznak, is a piacra hozni a rengeteg baromfit! —

Ann i volt a piacon a csirke, Irappan, jérce, hogy Onufrij nem bírta a konkurrenciát és — vissza kellett vinnie a kakast, haza.

Bandukolt az úton, szomorú volt. Autó jött mögötte: Odarka Verba ült a Moszkvicsben. Az autó megállt, Odarka felvette Onufrijt a kocsiba. Mentek tovább, Odarka hallgatott, mintha vizet tartana a szájában. Csak hunyorgott félszemmel, de hallgatott. ,.Inkább agitálni kezdene, mint hogy háVgat” — gondolta Onufrij. Le Odarka nem szólalt meg. (fsak amikor a faluba értek, mondta:

— Miérj kerülsz bennünket? Elvégre mégiscsak tagja vagy a kolhoznak, akárhogy is vesszük.

Onufrij fogta a zsákokat és elvitte a kolhoz malmába. Nem a nagyutcán ment, hanem kerülővel, a kertek alatt. Nem akart találkozni senkivel. Akiben van önérzet, az tudja tartani a haragot.

Sokan voltak a malom körül, lovaskocsik, ökrösszekerek hozták a gabonát, őrletni. Onufrij gondolta, eljön máskor, amikor kevesebben lesznek, az emberek azonban félreálltak az útjából:

— Engedjétek előre, emberek! — Menjen soron kívül! Csak a minimumot őrleti úgyis!

Volt tréfa, csípős megjegyzés. Valaki megkérte Onufrijt, hívja meg a lakomára, amikor az áldomást tartja. Onufrij szemébe húzta a sapkát, elvörösödött, mint a rák. Mit fellelhetett volna a csipkelődésre?

EGY HÉTRE RÁ BEMENT a kolhozirodába. megállt a küszöbön, markában gyűrte a sapkát, aztán odalépett az íróasztal dé, letett egy papírlapot.

— Itt a vállalásom — nyögte ki végül és elnézett Odarka Verba feje fölött a falra. — Ezt írja hozzá a rendes munkámhoz, amit meg kell csinálni. — Elhallgatott és zavarában most a padlóra nézett. — Hanem azt a ntevet, a „Minimum’’-ot ne mondják rám ezután.

Odarka Verba kézbevette a felajánlást, elolvasta és visszatette az asztalra:

~ Rendben van. Ezt az írást majd felob-assük a gyűlésen, Bubrij elvtárs.