Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-03 / 27. szám
Í955. július S. földműves 5 HÚSZ JA1S0S ötszáznegyven éve, hogy a magas egyházi méltóságok elégették Húsz János mestert, a nagy tanítót. A XV. század elején Csehországban, Jc,' részre oszlott a társadalom. A földet a magas egyházi méltóságok, hitbizományok és földesurak bitorolták, akik a népet állati sorba süllyesztették. Л dolgozóknak semmijük nem volt. A cseh nép elnyomása kettős volt, mert amellett, hogy saját uraik kizsákmányolták, még a nemzetiségi elnyomást is szenvedték. A bányák német bányatulajdonosok kezében voltak, a hivatalos nyelv a német nyelv volt. Es ennek a népelnyomó rendszernek elsősorban az egyház volt az őre. A legmagasabb vüági tisztségeket az egyházi méltóságok töltötték be. Nem csoda hát, hogy a nép a katolikus egyházban és a munkások verítékén gazdagodó németségben látta legnagyobb ellenségét. Ebben az időben lépett fel Húsz az egyházi hatalmasságok ellen. A prágai Betlehem-kápolnában gyakran beszélt a néphez a papok kapzsiságáról. Prédikációiban merészen ostorozta a bűnbocsánati levelekkel való üzérkedést. Sőt odáig eljutott, hogy követelte az egyház vagyonának az elkobzását és az egyházi méltóságok vüági hatalomból való kizárását. Megtámadta a pápát is, mivel az nemcsak Krisztus helytartója, hanem földi hatalmasság, óriási birtok tulajdonosa is. Húsz nem az egyház ellen lépett fel tanaival, hanem az egyház népelnyomó urai és a német elnyomás ellen. A hivatalos német nyelv ellenére könyveit cseh nyelven írta, hogy a nép megértse. Prédikációira tódult a tömeg, mert a nép megértette öt. Аг egyház urai nem sokáig tűrték Húsz felvilágosító, népet megmozgató tüzes szónoklatait. Harcot indítottak ellene. A király elé idézték, aki először még támogatta Huszt, mert látta, hogy az egyház vagyonának és hatalmának növekedése elégedetlenséget szült a nemesség körében is. De amikor látja, hogy Húsz tanítása óriási tömegeket mozgat, beleegyezett abba, hogy eltávolítsák öt. Az egyház és a király tehát jobban megegyezett a cseh nép elnyomóival, a németekkel is, mint saját népével. Húsz Jánosnak meg kellett halnia az igazságért. 1415. július 6-án máglyán elégették. De eszméi éltek a nép között és az ö tanítása alapján fejlődött ki a cseh nép történetének egyik legdicsőbb szakasza, a huszita mozgalom, mely nemcsak a cseh nép életében volt jelentős esemény, hanem hatással volt a többi európai államokra is, mert eszméiből sok későbbi haladó mozgalom táplálkozott. A BÉKEHARC EGYIK jelentős állomásához érkezünk július 7-én amikor Lausanneban (Svájc) sokmilliő anya nevében tárgyalnak majd a világ valamennyi részéről összegyűlt anyák gyermekeik életének biztonságáról — a világbéke megvédéséről. Ezen a kongresszuson azok hallatják majd határozott szavukat a háborús uszítok felé, akik legjobban hivatottak, hogy a béke biztosításáért szellemi és anyagi erejük legjavát adják. A szovjet, kínai, német, csehszlovák, magyar *— a béketábor valamennyi országának anyái — nevében szólalnak fel a küldöttek, de ugyancsak állást foglalnak és harcos elhatározásukat nyilvánítják a kapitalista országok és á gyarmati elnyomás a’latt szenvedő anyák is. AZ ANYÁK MILLIÓI tudatában vannak annak a veszélynek, amely a világ felett lebeg, amely gyermekeik életét és az emberi haladást fenyegeti. Ezért szükségesnek látják, hogy összefogjanak, hogy megakadályozzák egy atomháború előkészítését, egy újabb világégést. Az anyák vesztettek és szenvedtek a legtöbbet a történelem háborúiban és ezért azok milliói akarnak gátat vetni annak, hogy ismét ilyen szenvedéseket kelljen átélniük. A második világháború befejezése után fellélegeztek az anyák megszűnt lelkűkben a szorongás és LEV OSANY1N: N О Él még a múlt, emléke fáj, Gyásszal borul még reánk. Vádol a múlt: vér és halál, Síró anyák, bomba, láng! Hány szép remény tört le továbbra is félelemérzet nélkül, békében és biztonságban kívánják nevelni legdrágábbjaikat — gyermekeiket. EZEN ÉRZÉSEKTŐL ÁTHATVA, érthető lelkesedéssel fogadták az anyák milliói Cotton asszonynak, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnökének javaslatát az Anyák Világkongresszusának összehívásra. A i Anyák Világkongresszusának óriási visszhangja van a világ minden részében. A békeharc és a nömozgalom legkiválóbbjai üdvözölték az Anyák Világkongresszusának összehívását: a Nobel-dijas Iréné Joliot-Curie, a nem★ ★ ★ К zetköíi' Sztáiin-díjas Anna Seghers, Olga Borisowa Lepesinszkaja, nemzetközi Sztáiin-díjas, szovjet akadémikus, Rajmukari Amrit Kaur, India .egészségügyi minisztere, sőt Erzsébet, belga királynő is üdvözlő levelet küldött erre az alkalomra. A számos személyiség mellé felsorakoznak a népek egyszerű dolgozói, melegenérző anyai szívek, akiknek közös a vágyuk, akaratuk: megvédeni gyermekeik életét és kiharcolni a lefegyverzést és a népek közötti baráti együttműködést. HAZÁNK ANYÁINAK NEVÉBEN nagyszámú nöküldöttség indul a kongresszusra. A boldog fiatal anyák, a sokgyermekes anyák képviselői arról fognak beszélni, hogy a mi társadalmi rendszerünk miiyen örömteli, gondtalan életet biztosít gyermekeinknek. A lidicei mártíranyák elmondják majd. hogy a fasiszta gyilkosok által elpusztított otthonuk és meggyilkolt gyermekeik helyett új ojthont építettek, új családokat alapítottak és ezt meg is védik az embertelen, gyilkos szándékú háborús uszítókkal szemben — minden erejük latbavetésével, termelő munkájukkal. Az Anyák Világkongresszusa minden anyát kell, hogy mozgósítson, hogy ebben a nemes harcban tántoríthatatlanul résztvegyen munkájává! és még törhetetlenebb akarattal álljon a békeharcosok soraiba. T. M. és sárba fúlt, Hány élet indult csupán! És mert a nők könnye áradva hullt, Sós lett a mély óceán ... Bátran élj, ne félj, anyám! Te lány, te asszony, Indulj vélünk! Téged hív e nagy család: Ne túrd, hogy búban, gondban éljünk! A nők, a nők, Mind óvják a drága fényt: a békét! Síkra szállj, sorunkba állj, A béketábor rád is vár! BEKEDALA Nincs vége még: új szenvedés, Mas támadó lesben áll. Békés hazánk Szétdúlni kész, Házunkra tűzcsóva vár. Nyílt szívet ád tiszta szívért a nő, Hűségre hűséget ád, Ám vaskemény kézzel sújtja le ő Ádáz uszítók hadát. Űj ifjúság új életét Gyásztól megóvd, védve védd! Gyújts mindenütt fényes reményt, Szépséget árasztva szét! Lássák világszerte égni e fényt — Szívünk, erőnk egybefűz! így újra, már sohse törhet felénk Ölomeső, ágyútűz. Radó György fordítása 7 Bence Károly nagyon jól látta a szőrszálhasogató viaskodás sántaságát, de csak tovább beszélt. — Hat mázsát szánsz egy-egy párttagodnak? — Annyit. — Harminc ember így ISO mázsát kap. — Annyit. — Te magadnak húszat? — igen. — No! — Várt keveset. — Én is igényiek belőle. A bíró meg se lepődött. — A két vagonból? — igen. — Aztán milyen jutson? — Hát először is: én nem jelentettem ki senki előtt, hogy kilépek a pártból, de volt idő, amikor szabad elhatározásomból beléptem, vagyis még most is a tagja vagyok. Másodszor: a párt tagjait a Bence- Király-Oriskó családok teszik és én azC. közé is odatartozok, akár te is. Hogyha ezen a két jusson nem, akkor rosszabbat is tudok mondani, amitől aztán majd te is megijedsz, megtagadó rokonom, Bence ' Péter. A bíró megeövekesedett. — Nem lehet. — Akarom! — kurjantotta Károly. Gondolkozott a bíró, hogyan lehetne mégis engedékeny ekkora akaratosságra. — Azt megcsinálhatom, hogy az égi/ vagonból kapjál öt mázsát. De valami emberi vonás mégis beült Károlyba és kimondotta: — Azokat, akik a segéd jegyzőnél már be vannak írva az egy vagonra, azokat én nem akarom megrövidíteni, már azért sem, mert az én fegyverem másnak a kezében is ott van, éppencsak még nem látja. Megdöbbent a bíró, mert Károly szava újra csak fenyegetőzés volt. — Hát mit akarsz? — A két vagónból akarok tíz mázsát. Erre felheccelödött a bíró: — Abból nem adok! — Hogyan mondtad Péter? £s mintha Károly elcsodálkozott volna rajta, hogy a bíró ki merte mondani a tagadást. Hát a bíró megismételte lassú nótázással. — A két vagónból 4n neked nem adok, mert nem vagy sem párttag, sem rokonságbeli. károly akkor egyetlen kérdéssel másfelé terelte a beszélgetést, de csak annyira, hogy mégis ott maradjanak a búza. dolgánál. — Mit gondolsz, te Péter, mikor jön meg a búza a faluba? — Azt még nem lehet tudni. — De a vetés idejére talán csak ideér? — Hogyha vetőnek szánják, akkor a vetésidőre csak elküldik valahonnan. — No igen. És vontatta a szókat. És azokat az igényléseket előbb be is kell küldeni. Az igényléseket a községházáról a halnapi nap folyamán fogjátok beküldeni. — Igen. A Járási hivatalba. — Onnan Bratislavába fog menni. ss Oda. Az Országos Hivatalba. De én most itt megmondom néked, megtagadó unokatestvérem, Bence Károly, a falu bírója, hogy abban az Országos Hivatalban már a holnapi reggelen ott lehet egy falubéli ember és az úriemberek előtt személyesen feltárhatja, hogy micsoda lelkiismeretlen játék folydogál ebben a faluban a három vagón búza körül. Tudod te Péter, hogy mit jelent a hivatalos vizsgálat? A bíró bizony megriadt az ilyen szótól és elveszítette megállapodott biztonságát. — Árulkodni akarsz? — nyögte. — Melyik a nagyobbik bűn? meglopni egy falunyi embert, vagy nem engedni, hogy meglopassanak? — Mit akarsz? — riadozott a bíró. •— Tíz mázsát a két vagónból, követelte Károly j judásréSzt, A bíró megint felingerült: — Miért nem ötvenet? Miért nem követeled mindet? Mások is vannak a rokonságban. Azok is akarják, hogy nekik is jusson. — Mások is vannak, akik azt akarják, hogy nekik is jusson. Tok Báli, Konta Ferenc, Jaros Géza, Kaszás Gergely és a többi szegényparaszt a faluban. Adót is szoktak fizetni hat holdjuktól és a három vagón magból részt követelnek. — Hogyha úri bizottság vizsgálná meg a _ dolgot, mit gondolsz, te is kapnál-é, avagy csak Ok kapnának? No és akarod-e, hogy álljak eléjük és vezessem őket abban, hogy te leessél a bírói polcról? Még tudnám én találni az utat ahhoz. — Ahogyan a többi Bencék kitagadtak engem a rokonságomból, éppenúgy tudhatom én is kitagadni őket az én rokonságomból, itt vagyok én az ellenfeled, te Péter. És mégis ma is elindulhatok oda, ahová kell. Számolj vele, hogy mostanában énmiattam inog a bírói polcod. — Mi a szavad? — riasztotti rá aztán a gondolkozó bíróra. — Öt mázsát engedek. — Ebben nem alkuszok. Adod a tizet, vagy nem ' adod? — Adom. Nagy csend terült el közöttük. Ebben a csendben nyilvánvaló lett, hogy Károly legyőzte a rokonai kitagadását. Bekerült' a zsíros rokonai köz6, akik keresni fogják a barátkozáeát, nehogy minden posztjukban külön-kiilön megfenyegesse őket. Károly már azon gondolkodott, hogyan hagyja el a bíró házát, nehogy meglássák Ot a falubeliek kijöúni a házból. Hirtelen szólt még. — Kezet az alkura. Kezet fogtak, keményen, akár a menekülésben a szorongatott betyárok. Mondta még Károly. — A ( házad elé népség gyülekezik. Vezér nélkül maradt sereggel könnyen el tudsz bánni, csak arról szólj nekik, hogy több jár a szervezett embereknek, mint a szervezetleneknek. Az emberek már itt vannak a házad előtt, de vezér nélkül vannak. Hanem azt mondom neked, vigyázz rám, mert én megtalálom az irtat hozzájuk, hogyha szükségem lesz rájuk. Utolsó mondata már fenyegetés volt a bíró felé, hogy eszébe se jusson az alkut megszegni. Aztán kiment Károly a szérűre, a szérűről a kertbe, onnan az üres községháza udvarán a másik utcába, onnan a határra, hogy tarlója tájáról lássák őt a népek hazajönni. A bíró háza előtt ott gyülekezett a falu. Irtózatos harag mit minden ember, mert érezték, hogy aljas akaratok kézében vergődik az életük sora. A bíró háza előtt gyülekeztek a szegényparasztok: Vár nem ч-olt közöttük minden ember azok közül, akik a községházáról nagy nekibuzdulással elindultak. Mert olyan egynémelyük parasztember, hogy a cselekeaetek kirobbanása előtt halálos fáradság ül belé és egyszerre hiábavalónak lát minden olyas dolgot, ami az élete megváltoztatása miatt van. Ügy gondolkoznak az ilyen emberek, hogy ha nincsen KULUÍRHÍREK ♦ A Komáromi Magyar Területi Színház dolgozói kötelezték magukat n nyári idény alatt rendszeres szabadtéri előadások játszására. A színház műszaki dolgozói most készítik a hordozható szabadtéri színpadot, melyen éföször Jókai „Aranyember"-ét mutatják be FeVeai igazgató új drámai feldolgozásában. ♦ Charles Chaplin Svájcból Párizsba utazott, hopp megnézze n kínai opera vendégjátékát. Chaplin melegen gratulált a kínai művészeknek. ♦ Egész estét betöltő dokumentumfilmet készítenek a Béke-Világtanács kezdeményezésére a helsinki Béke- Világtalálkozóról. A felvételeket három ismert filmrendező Joris Ivena (Hollandia), Alekszandrov (Szovjetunió) és Hugo Hermann (Ausztria) irányítja. ♦ Közös Keletnémet—csehszlovák film készül „Hegyek és tengerek” címmel. A német filmszínészek már megérkeztek hazánkba. ♦ Szófia közelében, a Vitosa hegy lábánál gyors ütemben épül Bulgária filmközpontja. Az épületek, a filmlaboratóriumok és a díszletműhelyek már elkészültek. ♦ Lengyelországban több évre szóló tervet dolgozták ki a televízióhálózat megépítésére. Következő öt évben az ország egy ötödé számára lesz televíziós adás. Varsóban központi televíziós-állomást készítenek. 1958 végére ez az állomás, amely- hetente 30 órás adást tud majd sugározni, megkezdi a műsoros közvetítést. ♦ Kína 14 kiváló festőművésze n gyméretü közös festményeket készített a Béke-Világtalálkozóra. A hagyományos kínai tusfestmények stílusában készült mű a békét jelképezi. ♦ Háromezer év előtti öntöde maradványára bukkantak munkaközben magyarországi környei bányászok. A feltárt leletek egy részét a Nemzeti Múzeumba szállítják, a legértékesebbet restaurálják. ♦ Június 24-én megérkezett Prágába az l. Országos Spartakiádra a kiváló magyar népművészeti együttes, a budapesti „Csárdáskirályok”. — Az együttes háromhetes csehszlovákiai tartózkodása idején 18 hangversenyt ♦ A Kultúrális Ügyek Megbízotti Hivatala Szlovákia fővárosát új művészi kiállítással gazdagította. — A Nemzeti Képtárban megnyitották a kínai művészeti tárgyak kiállítását, melyet kifinomult ízléssel egy évezrede ápol és tökéletesít a kínai nép. a fejük fölött a lelkiismeretes gyámulító akarat, hogyha minden körülmény olyan parancsot mutat., hogy csak éljenek és meghaljanak, — akkor hát ők hazamennek és kivárják az időt. Velük szemben olyan parasztok is vannak, akik tudják, hogy mik az emberi sorsok megkötözöltségének irányító erői. És hogy ha meglátják, vagy megsejtik, hol futnak öszsze ama erők, milyen ember keze táján, akkor csak lassan oszlik el belőlük a megfeszülés. Ezek azok az emberek, akik a vezéri szó mögött tömeget jelentenének. És hogyha igaz vezért látnának az élen, akkor elcsüggedt társaikat is fölráznák és — amint már sokszor kimondottam — a történelmi vezér mögött történelmet jelentenének. Most ezek az emberek nekifeszültek a három vagón búza dolgának is, amelyikről nagyon értelmesen és életbevágóan tudták, hogy őket illeti meg, de azt is tudták, hogy a bíró elsikkasztotta a tenyerükről. Voltak vagy negyvenen. A többieket az idevezető úton elvesztették. Megállapodtak„ a ház előtt. Akkora elszántság már nem volt bennük, hogy be is menjenek a bíró házába. Csak az utcán ücsörögtök, kesergő szavaik, felháborodásuk mondókái leperegtek szájuk pereméről. — Elloptak tőlünk két vagón búzát. — Micsoda hatalma van a bírónak, hogy megteheti azt is, hogy két vagont megtart magának és gazdag rokonságának és csak egy vagont enged át a szegénységnek, akiknek pedig az állam szánta, mert rászorultak vetőmagra — Nincs is hatalma, csak lelkiismeretlensége. — Nekik semmi se járna, a gazdagoknak; (Folytatjuk.)