Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-17 / 29. szám

8 Földműves 1955. július Ту. Milyen szemveszteségek keletkeznek a termény betakarításánál Hosszó hónapok fáradságos mun­kájának gyümölcsét takarítják be földműveseink a most elkövetkezendő napokban. A jó gazda arra törek­szik. hó"'" az aratásnál minél keve­sebb szempergés forduljon elő 4 le­hetőleg minden szem a magtárba ke­rüljön. Ezeket a veszteségeket fő­ként az alkalmatlan és helytelenül beállított aratógépek, valamint az agrotechnikai határidők be nem tar­tása és a munka rossz szervezése okozza. Államunkban ^ óvatos becslésnél — ezek a veszteségek csak a ga­­bonaneműek össztermésének 10—15 ezer vagonnal való csökkenését ered­ményezik évente. További nagy vesz­teségek keletkeznek az olaj- és rost­növények, valamint a takarmány- és kapásnövények betakarításánál is. A minőségi veszteségek a betakarí­tott termények táp-, takarmány- és ipari értékének csökkenését idézik wi. A minőségcsökkenést az agro­technikai határidők elhanyagolása, a gépesítés alacsony foka, valamint a szakszerűtlen és rosszúl szervezett betakarítás okozza. A minőségi veszteségek csökkentik valamennyi betakarított termény ér­tékét. Ha a gabonafélék betakarítását nem végezzük el helyes agrotechni­kai határidőben, a gabona gyakran megázik ép a szem kicsírázik. A ki­­csírézott gabona őrlési értéke igen alacsony. Vetésre teljesen alkalmat­lan és ipari célokra, például malá­tának (árpa) szintén értéktelen. Az időveszteségek egyrészt leront­ják a betakarított termés minőségét és csökkentik mennyiségét, másrészt a betakarítási költségek aránytalan növekedését idézik elő. Az idővesz­teségeket rendszerint a rossz munka­szervezés és az elégtelen gépesítés okozza. Például: Ha az 1200 mm dobszé­lességű villanymotorral hajtott csép­lőgép teljesítőképességét a munka jobb szervezésével az óránkénti 11,1 métermázfsáról óránkénti 14,8 méter­­mázsára emeljük, akkor a vülany­­áramfogyaszfcés 10 tonna kicsépelt magnál, 8,e kilowattal csökken és_ a teljesítmény személyenként és órán­ként 7 százalékkal emelkedik. Még nagyobb idő- és költségmegtakarítást érünk el a kombájnos aratásnál. — Biozgul elvtársnak, a Szovjetunióban etért tapasztalatai szerint a kombáj­nos aratás (beleértve a csépiést és a szalma eltakarítását is) a kézi ara­tásnál 9,2-szer, marokrakó aratógép használatánál 7,5-szer és a kévekötő aratógépnél 4.ó-szer gyorsabb. Az időveszteségek legkisebb mér­tékre való korlátozása a gabona ne­műek, kapásnövények, takarmány fé­lék és olajnövények betakarításénál egész népgazdaságunknak óriási hasz­not hoz. A három fajta veszteség _a gyakor­latban pontos határok nélkül egy­másba folyik és egyik a másikat okozza. Ezért a betakarításnál mind a három veszteség elten küzdeni kell és mindegyiket ki kell küszöbölni. A gabonaneműek betakarítása A gabonaneműek betakarítása lé­nyegében négyféleképpen történik: 1. ) kézi kaszálással, kézi kéve­kötéssel és cséplőgéppel való csép­­lésseä; 2. ) marokrakó aratógéppel, kézi kévekötéssel és cséplőgéppel való csépi éssel; • 3. ) kévekötő aratógépes aratással és cséplőgéppel való csépléssel; 4. ) csépléssel egybekapcsolt kom­­bájnaratással, a gabona utólagos szá­rításával és tisztításával, s a szalma összegyűjtésével és kazalozásával. Az első mód szerinti betakarításnál a veszteség 20—25 százalék, a gabona sokáig van kitéve a megázás veszé­lyének, ami a gabona minőségét gyak­ran lerontja. A betakarításhoz és csépléshez szükséges idő hektáron­ként 12—14 nap. A betakarítás második módjánál a vesztesig kb. 13—20 százalék, a ga­bona értékcsökkenésének veszélye szintén jelentős, mert a betakarítás hektáronként 10 munkanapig tart. Ha a gabonát kévekötő aratógéppel takarítjuk be, a veszteség kisebb, kb. 10—12 százalék. A betakarítás hek­táronként 5—7 napra rövidül, úgy­hogy az értékcsökkenés veszélye is kisebb. A kombájna&tásnál (jó munka­­szervezésnél), a betakarítási veszte­ség csak 1—4 százalékot tesz ki. a gabona elértéktelenedése aránylag csekély, mert a betakarítás, bele­értve a gabona utólagos szárítását és a szalma kazalozását is, hektáron­ként csak 1,3—1,5 munkanapot vesz igénybe. Mindebből kitűnik, hogy mind a mennyiség, mind a minőség, valamint az idő tekintetében is, a kombájnos aratásnál legcsekélyebbek a veszte­ségek, mégpedig főképp a szovjet gyártmányú SZ-4 magánjáró kom­­bájn-nal való aratásnál, amely a mi viszonyaink közepette igen jól be­vált. Ma biztosítani akarjuk a legcseké­lyebb veszteségekkel járó kombájn­­aratást, be kell tartanunk a követ­kező alapvető feltételeket: a) tökéletesen készítsük elő a gé­peket; b) tökéletesen készítsük elő á munkaszakaszokat; c) tökéletesen készítsük elő a munkafolyamat tervét. Ha a kombájnt az aratásra tökéle­tesen akarjuk előkészíteni, szükséges, hogy minden része szakszerűen meg legyen javítva. A kombájn bonyolult gépezet, ezért fontos, hogy javítását valóban szakemberekre bízzuk s hogy javításában aktív részt vegyen mind a kombájnvezető, mind annak segédje is. Ezek tudják a legjobban, hol van valami hiba, éppen ezért a legbiztosabban tudnak arra rámutat­ni és annak kiküszöbölésében ered­ményesen résztvehni. A szovjet gép- és traktorál'omások (MTSZ) kiváló kombájn vezetői mindig jelen vannak es aktív módon közreműködnek kom­bájnjuk javításánál. Továbbá az is szükséges, hogy mind a kijavított gé­peket, mind az újakat is az érvényes előírásoknak megfelelően helyesen be­járassák. Hogy mérsékeljük a veszte­ségeket az aratásnál, a kombájnra magfogót szerelünk. A szalmát és pelyvát a bogJyázóba gyűjtjük. Kombájnos aratáshoz a munkasza­kasz előkészítése tulajdonképpen már a tarlóhántással kezdődik, s az őszi szántással, majd a talaj előkészítésé­vel és a vetéssel folytatódik. A tala) fe'gzíne legyen sima, ne legyenek rajta angyobb rögök, buckáig és mé­lyedések. A növényzetnek Kiegyenlí­tettnek és gyommentesnek kell len­nie. Az elmúlt esztendőkben a kombáj­nok nálunk sok esetben nem tudtak teljes munkateljesítményt és minő­ségileg kifogástalan munkát nyújta­ni, mert a talaj felszíne egyenetlen, a növényzet pedig gyomos volt. — Ezért szükséges, hogy a kombájn­vezetők, a gép- és traktorállomások szakaszagronómusaival és az EFSZ-ek funkcionáriusaival alaposan felül­vizsgálják a földeket és meghatároz­zák,’mely táblákon fognak kombájn­nal aratni. A kombájnvezetö minden megállapított zavaró akadályt felje­gyez és azokat a helyeket, ahol mé­lyedés, emelkedés, vagy más akadály van, látható módon (karóval, rúd­dal) megjelöli. A kombájnos aratás, illetve beta­karítás munkarendjét előre keU meg­állapítani. így meg kell határozni, melyik táblát fogják e'Oször learatni, melyiket utána és így tovább. Ez a sorrend szolgál azúián alapul a be­takarítás időtervének kidolgozóéhoz. Az EFSZ-ek kataszteri térképén szí­nes ceruzákkal jelöljük meg a táb­lák sorrendjét, amelyeken aratni fo­gunk, valamint a kombájnnak az egyik tábláról a másikra való átme­neteiét (útirányterv). A munkasza­kasz felülvizsgálásáhá! megvizsgáljuk az utak állapotát, a hidak szélessé­gét és az utakról a földekre való átjutás lehetőségét. Egyszersmind meg kell állapítani azon táb’ák széles­ségét, hosszúságát ég, kiterjedését, amelyeken kombájnnal fogunk arat­ni, valamint a kombójnvezetü és _ se­gédje élelmezésének lehetőségeit is. A betakarítás időtervét az aratás megkezdése előtt négy—hat nappal ellenőrizzük és aszerint módosítjuk, hogy miiven a gabona tényleges érettségi állapota az egyes táblákon. A kombájnos betakarításánál érvé­nyes elv szerint a gabonát akkor ta­karítsuk be, amikor 80—90 százalék­ban elérte a teljes érettséget. Ekkor az aratást a lehető leggyorsabban végezzük, hogy elkerüljük a pergési veszteséget. /3 ra tünk Fiúk, lányok gyertek, velünk ki a búza földre, hívogat a kövér kalász s dalt suttog zizegve. Szép az élet, künn a mezőn eltűnt, a barázda az embernek már a gép lett hű, segítő társa. Búzatáblán a traktor az önkötözöt húzza, s kasza előtt meghajlik a láayan ringó búza. Gép levágja, majd elnyeli s úgy jön ki belőle, mint illatos rét virága bokrétába kötve. t’iros szoknyás vidám lányok míg kévét cipelnek, munkaközben a madárral versenyt énekelnek. Friss erővel, vidám kedvvel járunk a határba, jó munkánknak gazdag termés s új kenyér az ára. Szabó Mária, Lég Szovjet mezőgazdasági gépek állandó kiállítása Prágában A szovjet mezőgazdasági gépek ál­landó kiállításának titkársága, techni­kusai, feltalálói és dolgozói becsülete­sen teljesítik a kormány által meg­szabott határidők betartását és a Prága-fiepi kiállítás munkái már be­fejezés előtt állnak. A szovjet mezőgazdasági gépek ál­landó kiállítása alkalmat ad a leg­újabb és leghaladóbb növényápolás! és állattenyésztési gépek megtekinté­sére. Ez az állandó kiállítás jelentős segítséget nyújt majd gépesítőinknek, gép- és traktoráUomásaink, valamint állami gazdaságaink dolgozóinak. A kiállítás ünnepélyes megnyitása 1955 július 16-án délelőtt 10 órakor lesz. Silómedencék épületelemekből összeszerelve E. Biheller mérnök sikeres újító­­javaslata megoldja a silómedencék tömeggyártásának problémáját, mert az eddigi módszerek szerint készí­tett silómedencék drágák voltak és igen sok faanyag elhasználásával épül­tek. Az újítási javaslat szerint a siló­medencék egyes részeit előre gyárt­ják és az építés színhelyén Csak összeszerelik. Az egyes elemeket úgy méretezték, hogy két ember könnyen felemelheti és helyére illesztheti. To­vábbá összeszerelésük oly egyszerű, hogy nem igényel különösebb szak­tudást. A szerelést maguk a mező­­gazdasági dolgozók is elvégezhetik. Az egyes elemek mérete 75,5x32x16 cm, melyek az összeillesztés után szabá­lyos köralakot öltenek, és mivel szi­lárdsági igénybevételük igen csekély, ezért 10x9 cm-es mélyedésekkel van­nak az egyes elemek könnyítve. Így egv-egy darab súlya csak 60 kg, melyet két dolgozó igazán könnyen a helyére tud illeszteni. A medence alját szintén elkészít­hetik a mezőgazdasági dolgozók ön­állóan, mert ez a betonmunka nem igényel saluzást, sem különösebb munkálatokat. Egy négyes silómedence elkészíté­sénél ezzel az eljárással hozzávető­legesen 11 ezer Kcs-t lehet megta­karítani, és ha átgondoljuk, hogy Szlovákiában ez év végéig 3 ezer siló­medencét kell elkészíteni, a megta­karítás több millió koronára emelke­dik. Ha az egyes elemeket közvetlen kerületi, vagy járási viszonyban fog­ják előre gyártani, a megtakarított összeg még emelkedik, mert a szál­lítási költségek lényegesen csökken­nek, s a munka üteme is meggyorsul. A bratislavai állami központi mező­­gazdasági épületek tervező intézete elismerésben részesítette Biheller mérnök újítási javaslatát és 10 siló­medence építését rendelte el, ilyen módon kísérleti megfigyelés céljából. Meg kell még jegyeznünk, hogy Bi­heller mérnök eredeti javaslatát nem régen módosította, ui. a köralakú me­dencék helyett hatszögletű csoport­medencét javasolt, ami újabb anyag­­megtaka-rításhoz vezet, mert a köz­falak lerövidülnek. яяяиаяяавяаяаяавяаЕ>аавяаявеяяяяямяяввяяявяяяяяаяяяявнавяааяяамвяяяявя«яяаааяявяя1 A javaslat nemcsak pénzügyi meg­takarítási szempontból értékes, ha­nem erdőgazdasági szempontból is, mivel országos viszonylatban több, mint félmillió köbméter faanyagot ta­karít meg. авяавааяввяаааааяааяваваямясаяааааяяаааяяаавааяаавяаа A szokásos cséplési módszer nem biztosítja a cséplőgépek gazdaságos kihasználását. Nagy hibát követünk el, ha a gyors cséplésnek nem szen­telünk kellő figyelmet. Néhol a csép­­lőgépesoportok, amelyek elősegíthe­tik és meggyorsítják a munkát, — nincsenek mindig jól összeállítva, a munka rosszúl van megszervezve, a gabonát nem szállítják elég gyorsan a cséplőgéphez és egyáltalán nem al­kalmazzák a két műszakban való cséplést. E. hiányosságok miatt a cséplés túlsók időt vesz igénybe és a gabona sok esetben néhány hétig kint marad a földeken, ahol túlérik, ki van téve az esőnek és szemben nagy kárt szenved. A gép alacsony teljesítménye mellett nagy az üzem­anyag pazarlás és alacsony a munka teljesítménye is.. Meg kell értenünk, hogy a gépcsoportokkal való cséplés akkor a leggazdaságosabb, ha annak minden előnyét kihasználjuk. A cséplőgépek észszerű kihasználá­sával és a kicsépelt szem mennyisé­gének emelésével újfajta munkaszer­vezés segítségével N. N. Bregyuk hosszabb ideig foglakozott. Alapos megfontolás után rájött arra, hogyan lehet a csépléjsi munkákat megszer­vezni és a cséplőgépet úgy előké­szíteni, hogy teljesítményét fokozzuk. A Bregyuk módszer sikere a követ­kezőkön alapszik: a) a cséplési mun­kák he’ves megszervezése, b) a csép­lőgép jó állapota, c) a cséplőgép el­készítése, d) a gép munkaközben va­ló rendszeres karbantartása. Annak ellenére, hogy e cséplő módszer előnyei általában ismerete­sek, nálunk még távoltól sincs elég­gé elterjedve. Ha Bregyuk módszer­rel akarunk csépelni, jól fel kell ké­szülnünk a munka, megszervezésére. A cséplési terv fontos feladata, hogy helyesen készítsük elő a csépi és t, a gabonát rakjuk kazlakba, előnyösen heivezzük el a kazlakat és a kicsé­pelt szalmát^ A cséplési munfeik^t Szervezzek meg a cséplést Bregyuk módszer szerint pedig úgy szervezzük meg, hogy két műszakban 24 órát dolgozzunk. A műszakokra tagolódó qséplések szá­mának megállapításánál a tervezett hektárhozamokból kehi kiindulnunk, valamint a két friüszak alatt vég-. zett cséplési tervből. A szövetkezet például 300 hektá­ron vetett gabonaféléket. A tervezett hektárhozam átlag 20 mázsa. E sze­rint az egész területről a terv sze­rint 60 vagón gabonát kellene kicsé­pelni. Bregyuk módszerrel például a' gépcsoportnak két műszak folyamán 6 vagón gabonát kell a terv szerint kicsépelnie. A szövetkezetnek ebben az esetben tíz cséplést kell, _ előkészí­tenie és valamennyi folyamán körül­belül 30 hektár területről kell a ga­bonát egy gépnek kicsépelni. A csép­lőgépet úgy helyezzük el, hogy ne kelljen messziről szállítani a gabo­nát és messzire szállítani a kicsépelt szemet és szalmát. Ne feledkezzünk meg a tűzveszélyről sem, továbbá arról, hogy villamos géppel i,s csé­pelhetünk s a cséplés éjszakai vilá­gítását is megszervezhetjük. Igen célszerű a következő eljárás, amely különösen a nagyobb teljesít­ményű gépeknél alkalmas: a cséplő­gépet minden műszak után toljuk hátrább, ahol már a kazlak elő van­nak készítve a további műszak szá­mára. A kisebb gabonakazlakat job­ban el lehet helyezni és így' munka­erőt takaríthatunk meg a cséplésnél. Ugyanez vonatkozik a szalmakazlak­ra is, ami a szalma betakarításához szükséges munkaerőt illeti. A következő feladat a terv rész­letes kidolgozása. Például: a két mű­szak folyamán 7 vagon gabonát keli kicsépelni, a hektárhozam pedig 21 mázsa, A két műszakhoz tehát kö­rülbelül 34 hektárnyi területről kel’ a gséplőgíphez gabonát szállítani. A feltételezett napi teljesítmény 38 tonna kicsépelt szem, az éjszakai, valamivel kevesebb, vagyis 32 tonna. Ha, a szem a szalmához úgy viszo­nyul, mint 1:1,4-hez, akkor két mű­szak számára 168 tonna gabonát kell a géphez szállítani. A tervezett ki­csépelt szem számára a nappali mű­szakban 91,2 tonna gabonát kell a géphez szállítani, melynek felét a műszak előtt egy nappal hordjuk össze a cseplés színhelyére és a csép­lőgép egyik, oldalára rakjuk. Ha 1 rxő-nyi kazalra 60 kg gabonát szá­mítunk, a kazal, mely a nappali mű­szakhoz szükséges gabona felét tar­talmazza (tehát 46,1 tonnát) 8 m széles, 16 m hosszú és 6 m magas lesz. A gabona másik felét pedig ebben az esetben egyenesen a kocsik­ról adogatjuk majd műszak közben a cséplőgép másik oldaláról. Ezen műszakból nyert szalmát egy kazalba rakjuk, mégpedig úgy, hogy. először az elevátor egyik oldaláról rakjuk a szalmát. A kazalnak ezt a részét be­fejezzük és aztán hozzáfogunk a má­sik felének rakásához. A nappal műszak után a cséplő­gépet hátra toljuk, az éjjeli műszak számára a már előre elkészített két kazal közé. Az éjjeli műszak terve­zett teljesítménye 32 tonna kicsépelt szem, melynek 76 tonna összehordott gabona feiel meg, és ez két 13,5 m x 8 m x 6 m méretű kazalba van rakva. Ha fogattal végezzük a ga­bona szállítását két műszak számára éspedig átlag 500 méteres távolság­ban, akkor 10 órás műszaknál kö­rülbelül 24 olyan fogatra lesz szük­ségünk, ame'y óránként egy kocsira való gabonát hoz ösSze és rak le a gépnél. A munka és a terv megszervezésé­ben fontos szerepet játszik a mun­kaerők helyep elhelyezése. Fontos, hogy a nappali műszak alatt a csép­lőgép mindkét oldaláról kocsikról csépeljünk, az éjjeli műszak alatt pedig kazlakból. A gép etetését két etető végzi, akik óránként váltakoz­nak. A szalmát és a töreket elevá­tor segítségével kazlakba rakjuk, a polyvát pedig szívó segítségével ta­karítjuk el. A Bregyuk-módszer alkalmazásánál egy műszak alatt állag 40 emberre van szükség. E'ső pillanatra ez sok­nak tűnik, de sokkal nagyobb sze­mélyenkénti teljesítményt tudunk elérni ennek a módszernek alkalma­zásával. A Bregyuk-féle cséplés megszer­vezésénél nagy szerepet játszik az óra-ütemterv bevezetése, igen aján­latos a gabonacséplés ütemét táblára írni, melyet a cséplőgép közelében helyezünk el és amelyen a cséplési terven kívül az óránként elért telje­sítményt és a két műszak ©tejétől elért teljesítmény# is feljegyezzük. Igen fontos, hogy a Bregyuk-mód­­szer alkalmazásánál használt gépek jó karban legyenek. — Feltétlenül ügyelnünk kell az egész gépcsoport rendszeres műszaki karbantartására. A gép kezelője minden munkaszüne­tet használjon fel a cséplőgép kar­bantartására. N. N. Bregyuk az ilyen módon megszervezett cséplési mun­kák eredményeiről a következőket mondja: — Az egész cséplés alatt a nappali műszakokban átlag 263,35 mázsa, az éjjé1» műszakokban pedig átlag 205, 53 mázsa, a két műszak alatt pedig 465.76 mázsa teljesítményt értünk el. Az átlagos órateljesítmény két műszak alatt időveszteség nélkül 42,27 mázsát tett ki, a valóban ledolgozott órák szerint pedig 37.43 mázsát. A nappali műszakban a teljesítmény időveszteség nélkül^ 41,87 mázsa a va­lóban lédolgozott órák szerint pedig 37,38 mázsa volt óránként. Az éjjeli műszakokban 42,67 mázsa a legma­gasabb és 37.48 mázsa legkisebb óra­teljesítményeket értek el. Ha az elért 37,43 mázsa óratelje­sítményt összehasonlítjuk a cséplési terv szerinti 14,45 mázsa órateljesít­ménnyel, azt látjuk, hogy a tervet 159,03 százalékkal haladtuk túl. Egy ember órateljesítménye — a valóban ledolgozott órák szerint — 93.6 kg volt. A gépállomásokon érvényes nor­ma szerint egy ember munkateljesít­ménye 57,8 kg óránként. Ebből lát­hatjuk, hogy a Bregyuk-módszer al­kalmazásánál egy ember munkatel­jesítménye jóval nagyobb, mint ami­lyet általában el szoktak érni. Tapasztalataink alapján megállapí­tottuk, hogy a Bregyuk módszernél az időveszteségre és a teljesítmény csökkentésére a következő tényezők hatnak ki: rosszúl kijavított cséplő­gép, nem megfelelő meghajtás, ha a gépész rosszúl kezeli a gépet, a munka helytelen megszervezésé stb. Különösen nagy lemaradást okoz az, ha az éjjeli műszak számára nem hordtak össze elegendő gabonát Ha a kévéket helytelenül rakják a kaz­lakba, igen megnehezítik a kévék adogatását a cséplőgépbe. Ha a ga­bona szállításához túl kicsi kocsikat használunk, ezek gyakran váltakoz­nak a gépnél és fölösleges időveszte­séget okoznak. Kedvezőtlenül hat az is, ha a dolgozók nem kezdik meg pontosan a műszakot és* túl hosszú szünetet tartanak. Ezáltal megzavar­ják az óra-ütemtervet és befolyá­solják a gép teljesítményét, A rosszul összekötözött kévék akadályozzák és lassítják a munkát és ezá’tal az egész cséplés menetét. A nedves, vagy megrongált kévék szintén nehezítik a munkát és csökkentik a cséplő­gépek teljesítményét, jyi, g

Next

/
Oldalképek
Tartalom