Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-17 / 29. szám

1955. július 17. Földműves 7 A CSKP-KB határozatára válaszol a bátorkeszi EFSZ: Tovább szilárdítjuk szövetkezetünket Amikor 1949-ben először mentek ki a határba a bátorkeszi EFSZ tag­jai, olyan volt a falu, mint a meg­bolygatott méhkas. Az utcán, a kocs­mában és mindenhol csak a szövet­kezetről beszéltek az emberek. A vé­lemények megoszlottak. Egyesek nem jósoltak hosszú éle­tet a szövetkezetnek, mert hogy szak­­emb.ekre, gépekre, állatokra, meg gazdasági épületekre van szüksége az olyan nagy gazdaságnak. Ezt azok hangoztatták, akik nem akartak meg­barátkozni a közös gazdálkodás gon­­dolatával. — Mindent lehet, csak akarni kell, — mondották azok. akiknek már elég volt a faekéből. — Néhány év alatt „talpra áll" a szövetkezet és örülhet majd, aki tagja lehet. Gye­rünk hát mi is, majd csak lesz va­lahogy — bíztatták egymást azok, akikben két érzés viaskodott egy­mással: vagy belépni a szövetkezetbe, vagy pedig tovább művelni a dirib­­darab földeket. A politikailag fejlettebb földműve­seknek sok munkát adott, amíg a bátorkeszi földművesek végre közösen kezdték művelni a földeket. Kezdet­ben sokkal több nehézségbe ütköz­tek, mint amennyire számítottak. — Rossz volt a szervezés, a tagok mun­kaviszonya, hiányoztak a szakerők, stb. De az elültetett csemete nem száradt ki: lassan gyökeret eresztett a talajban és egyre növekedett, erő-Milán a Az egyik oldalról zöld mezők és illatos rétek, a másikról pedig sötét fenyves övezi Olčany takaros házait. A tisztás közelében magas épület áll. Az előtte lévő magas fenyőrúdon kék zászlót lenget a szellő. Vidám cse­vegés szűrődik keresztül az épület nyitott ablakán. Az ifjúság tanyája ez a ház, a brigádosoké, akik Bra­tislava és Trencsén vidékéről kerül­tek a határvidékre. A bori állami gazdaságban dolgoznak. Mindegyik arcáról sugárzik az öröm, csak Ko­zák Milán ül gondolataiba merülve, lehorgasztott fejjel. ’ Néhányan beszélnek hozzá. Hogy milyen legény az, aki se kocsmába, se lányok után nem jár. — Hagyjatok békén — mondja nyugodtan. — Egyéb gondjaim is vannak, nem pedig ilyesmivel tö­rődni. — Főleg a lányokat bosszantotta Milán lehangoltsága. Ha a munkában lemaradna, akkor érthető lenne a vi­selkedése. De a munkában nem vált szégyent. Sőt az összes közül a leg­lelkiismeretesebben dolgozik. Bán­totta őket Milán magatartása és ér­deklődni kezdtek múltja felől. Ad­­dig-addig érdeklődtek, míg végre mindent megtudtak. Milán még iskolába járt, amikor apját eltemette. Mint az ilyen fiúk­nál általános, 0 sem szeretett otthon ülni, Inkább csavargóit, rótta a va­ros utcáit. Azután társaságba, rossz társaságba keveredett. Barátai bohóc­nak illő „csőnadrágot’’, színes inget és női alakokkal telefestett nyakken­dőt viseltek. Ifjúságuk virágkorában megfertőzött gondolatviláguk nem a munkáról, hanem a könnyelmű élet­ről ábrándozott. Milán nem hallga­tott anyja intő szavára és mivel nem volt apja, aki erősebben tartotta volna, tovább barátkozott a „cső­­nadrŕ(V'sokkal”'. Annyira megbarát­koztak, hogy terveket kezdtek ková­csolni. Amikor a nap bőkezűen on­totta égető sugarait, ők kisebb-na­södött, szilárdult. Egyre kevesebb hiányossággal állott szemben a szö­vetkezet. A szövetkezeti tagok szorgalmas munkája nyomán, évről-évre szebb eredmények születtek. A közös tu­lajdon értéke rohamosan • növekedett. 1951-ben 9,5 millió korona értékű ingó és ingatlan vagyona volt a szö­vetkezetnek. Három évvel később, vagyis 1954-ben már 17,5 millió ko­ronára növekedett a szövetkezet va­gyona. De a szövetkezet tagjai nem ül­nek tétlenül a babérokon. Az 'iroda ab'akaiból még éjfél felé is fény szűrődik. A szövetkezet elnöke, ag­­ronómusa. zootechnikusa és a cso­portvezetők értékelik az előző napon végzett munkát és megbeszélik a másnapi teendőket. E hónap kezde­tétől legtöbbet foglalkoztak az ara­tás és a cséplés kérdéséiül, a CSKP KB . júniusi határozata alapján. Még az őszi árpa aratásának meg­kezdésé előtt ellenőrizte a vezetőség a szövetkezet felkészültségét az idő­beni és szemveszteség nélküli ara­tásra. Nagy feladat vár a szövet­kezetre: 632 hektár búza, 153 hek­tár rozs, 357 hektár tavaszi árpa, 78 hektár zab és 167 hektár ta­karmánykeverék learatását és kicsép­­lését tervezik. 14 nap alatt. A 61 hektárnyi őszi árpát már learatták. gyobb szerencsével fosztogatták a gondtalanul napfürdőző kirándulók zsebeit. Főleg pénztárcára és órára „halásztak”. A lopott tárgyakat el­adták, aztán kezdődött a kocsmában a dinám-dánom. Bizonyos ideig az elemelgetés si­kerrel is járt. Egyszer aztán rajtakapták. Milán egyik barátját, aki egy órát akart eladni. Az mindent bevallott. A törvénv elé került Milán is. — Először próbáltak a lelkére beszélni, hogy milyen fiatal és ilyen dolgokra vetemedik. Ez azonban nem segített. Milán továbbra is kitartbtt „szakmád ja” mellett. Aztán következett a tör­vény, ítélet, börtön. A börtöncellában töltött néhány hónap alatt sokat töprengett Milán sikertelen életén. Kezdte őt furdalni a l Ikiismerete, bánkódott és átkozta barátait, akik őt a börtönbe juttat­ták. Elhatározta, hogy szabadulása után új életet kezd, dolgozni fog és munkája után eszik kenyeret. Előbb a bratislavai építkezéseknél dolgozott, majd — hogy levezekelje egykori bűneit és új életet kezdjen valahol messze, ahol senki sem ismeri, — a bratislavai fiatalokkal elment a határvidékre. A brigádban azonban egyesek ismerték múltját. Egyetlen elnyűtt ruha volt minden vagyona. Egyszer aztán nagyön megtetszett neki egyik barátja szép barna nad­rágja, aki nagy könyörgés után köl­csön is adta Milánnak. Pár nap múl­va ö vissza is adta, de a nadrág aztán véglegesen eltűnt. — Te loptad el, te tolvaj! — vá­dolták őt a brigád tagjai. — Nem loptam el, higgyetek ne­kem — védekezett Milán, — Ha bármilyen rossz ruhám is lenne, már nem vetekednék lopásra ■— mondotta szenvedélyesen. Legszívesebben a világba kiáltotta volna, hogy jogtalanul vádolják öt, hogy ö felejteni jött ide, dolgozni, nem pedig... A legjobb gabonákat kilenc kom­bájnnal aratják, a. hat mezei cso­portnak pedig nyolc kévekötőgép áh rendelkezésére a többi gabona le­­aratására. A bátorkeszi szövetkezetben külö­nös gonddal készülődtek a gabona szárítására, tisztítására és tárolására. Mintegy 700 négyzetméternyi terüle­tet kibetonoztak, amelyen ügyesen lehet forgatni szárítani a gabonát A mezei szerűkhez bevezették a vil­lanyt is. hogy két cséplőgéppel éjjel is tisztíthassák a gabonái. Az önkötözőkkel learatott gabonát nyolc cséplőgéppel csépelik. A be­gyűjtési munkákba bevonták a csa­ládtagokat is, így tehát minden gép­hez biztosivá van a munkaerő. A tarlóhántást két műszakban végzik. A mezei szérűkhöz és a cséplőgépek­től egyenesen n begyűjtési központba száHítják a 88 vagón gabonát. Ez­zel eleget tesznek beadási kötelezett­ségüknek. A megmaradt gabona tá­rolására 50 vagón férőhelyes, kor­szerű magtárt építettek. Az aratás és cséplés meggyorsítását nagyban elősegíti a kombájnosok, traktorosok és a mezei, csoportok kö­zött kibontakozott szocialista mun­kaverseny. A szövetkezet tagsága meg van győződve, hogy az idei be­gyűjtés sikere biztos lépést jelent pártunk júniusi határozatának tel­jesítése felé. T. V. A tolvaj örökké tolvaj marad — mondogatták a brigádosok. S mivel a tettest nem találták, Milánnak es­tek, aki alig tudott menekülni tár­sai haragjától. Milánnak még a korbácsolás sem fájt volna annyira, mint a tolvajlásra tett célzások. Szégyelte múltját es fájt jelene. El akart menni máshova, de rábeszélték, hogy maradjon. Attól fogva még szorgalmasabban dolgo­zott. A munkájáért kapott pénzt ér­tékelte, nem szórta, mint valamikor. Hiába hívták öt, „torkot öblögetni”, nem ment. Lassan aztán a dohány­zásról is leszokott. Egy alkalommal a fizetés utáni na­pon találkozott az állami gazdaság egyik dolgozójával, akinek cigaretta égett a szájában. Hirtelen vágyat ér­zett cigaretta után. — Adjon egy cigarettát — kérte munkatársát. — Még mit nem! Elittad a fizeté­sed és én adjak cigarettát? Azt már nem! No, mutasd, mennyi pénzed van még? Milán elővette pénztárcáját és meg­mutatta. Ott lapult benne gondosan összerakm egész fizetése. Hiánytala­nul. — Ruhára gyűjtöm — mondta sze­rényen, miközben meggyújtotta a ka­pott cigarettát. Így kovácsolnak Milánból új em­bert a gyorsan múló napok. Nem megy könnyen. Hányszor kell fel­vennie a harcot önmaga ellen, ami­kor a jó és a rossz viaskodik benne. Különösen, ha kocsmába hívják. Ed­dig ellenállt, pedig hozzá volt szok­va. Leginkább a lányoknál talál tá­maszt, akik nem vetik meg viselt dolgaiért, akik örülnek szorgalmas munkájának, mert megértették, hogy egy új ember születik. Szorgalmas, szerény, ómkodik az alkoholtól és a rossz társaságtól. Reméljük, hogy ezek a jó tulajdonságok győznek és Milánból igazi, derék embert nevel a határvidék. P—a. becsület útjára lépett Harmincöt éve őrzi a nyájat Az Alacsony-Tátra északi lejtőjén a Ďumbir alatt van a demannvi szö­­vetkezetesek hegyi legelői. Ide, egész 1600 méter magasságba hajtja ki év­ről évre juhnyáját Halahija Mátyás „A kiváló munkáért” érdemrenddel kitüntetett szövetkezeti pásztor. Jú­nius elejétől egész késő őszig kint vannak a jő legelőn, a juhpásztornak és Adam Križka, Jozef Kráľ és Jozef Urbán segítőtársainak gondos kezei alatt. Halahija Mátyás tapasztalt és nagy szaktudással rendelkező pásztor em­ber. Ez évben már 35-ik évfordulóját ünnepli annak, hogy nyáját erre a helyre hozta. Attól az időtől kezdve, hogy a liptöszentmiklósi nagybirtoko­sok volt cselédjei közös gazdálkodás­ba fogtak, a szövetkezet juhpásztora keresztezéssel sok újfajta juhot te­nyésztett ki. A juhok hasznosságának emelése érdekében nagy szorgalmat fejt ki. Ez évben további keresztezést vezet be, melynek eredménye a juhok magasabb tejelése lesz. A demanovi juhállomány kétharmada már új, ki­tenyésztett juhokból áll. A többség jelentkezett A nyolcéves középiskola befejezése után komoly elhatározás előtt álltak az iskola végzett növendékei. A sző­­vetkezetesek kis- és középparasztok leányai és fiai megértették, hogy ma a mezőgazdaságban a gépi segítség állandó fokozása mellett, valamint az új, haladó módszerek bevezetésével, óriási lehetőségeik vannak jól elhe­lyezkedni. így a giráltovcei járásból a diákok nagyobb többsége jelentke­zett a Stará-lubló-i mezőgazdasági tanonciskolába. így Kračunovec köz­ségből Ján Kmec, Anna Pohorelová, Mária Dzurišová és Andrej Majerník, Kukovából ketten, Kurinából hár­man, további kettő Šarišský-Stiav­­níkból és a többi községből is szá­mos diák jelentkezett. örömmel töltik ki a belépési nyilatkozatot A licincei szövetkezeti tagok elért eredményeikkel példaképül szolgál­hatnak nemcsak a szomszédos szö­vetkezeteknek, hanem a falubeli ma­gángazdálkodóknak is, akik saját sze­mükkel meggyőződhetnek a szövet­kezet sikereiről- A szövetkezet ed­digi sikerei arra ösztönzi őket, hogt ők is a közös gazdálkodás meľett döntsenek. A szövetkezetei Gregor József ve­zeti, aki sem időt. sem fáradságot nem k'mélve, küzd a közös érdek­ért. Szorgalmasan meglátogat min­den munkacsoportot, a tagokkal el­beszélget, tanácskozik, hogyan is tud­nák a munkát még jobban elvégezni A szövetkezet elnöke minden feladat­ból alaposan kiveszi részét. A szövetkezetét 1950-ben alakítot­ták. Az első sikerek után 1952-ben áttértek а Ш. típusra. Több haladó módszert mindjárt alkalmaztak. így például már 1953-ban 40 hektár földbe sűrűsorosan vetették el a ga­bonát, amelyen hektáronként 25 má­zsás hozamot értek el. Születtek azonban ennél szebb eredmények is. Ilyen termésre Licincén még a 'leg­öregebb földművesek sem emlékez­nek. De a szövetkezet már ennél is sokkal előbbre jutott. — A mi szövetkezetünk azért ért el ilyen szép eredményeket — mond­ja Gregor elnök, — mert a helyi pártszervezet állandóan törődik ve­lünk, törődik munkánkkal és irányít bennünket. Amikor taggyűlést, vagy vezetőségi gyűlést tartunk, mindig megjelenik a pártszervezet küldötte is. Így a feladatokat jó előre meg­beszéljük és a munkát megszervez­zük. Ha valami hiányosság, vagy fo­gyatékosság fordul elő, ezek eltávo­lítására együttesen törekszünk. Va'a­­mennyien tudjuk, hogyan gazdálko­dunk, mire kell a legnagyobb figyel­met fordítanunk és mik azok a fo­gyatékosságok, amelyeknek a jövőben nem szabad megismétlődniük. A szövetkezet tagjai ez évben nagy figyelmet fordítanak a takarmányalap új nevelési módszer előnyéről. A felnevelt borjúk életrevalóbbak és nemcsak erősebbek, hanem naponta átlagban 10 dkg-mal nagyobb súly­­gyarapodást érnek el mint a többiek, amelyeknél nem alkalmazzák ezt a módszert. Az állatok összpontosítását a szö­vetkezet tagjai még nem valósították meg. A sertések részére kevés az is­tálló és így szerte-széjjel vannak. Az átlagos napi súlygyarapodás azon­ban így is eléri a 0,62 kg-ot. — A szövetkezet vezetősége és jó­magam is arra ügyelünk, hogy min­den szövetkezeti tagot munkája sze­rint jutalmazzunk. Ennek köszön­hető, hogy a szövetkezetben a mun­kafegyelem állandóan szilárdul és az elégedetlenségnek nyoma sem talál­ható — mondja az elnök. Az említett haladó módszerek fo­kozzák a munka termelékenységét. Az év elején a munkaegység érté­két 14 koronában állapították meg, azonban a haladó módszerek alkal­mazásával, jó munkaszervezéssel 18,60 koronát érte el. Érthető, hogy a szö­vetkezet tagjai nagy örömmel fogad­ták ezt az eredményt. A szövetkezet a közeli napokban újabb jövedelemhez jut, — mondja Gregor elvtárs. Most készülünk el­adni 30 darab sertést, és 20 ezer li­ter tejjel többet akarunk beadni. A munkaegység értéke ezzel ismét emelkedik. Ilyen életük bizony nincs a kis- és középparasztoknak. A szö­vetkezeti terme'és gondos megszer­vezése révén így emelkedhet állan­dóan dolgozóink életszínvonala. — Tudjuk nagyon jól, — mondja ismét Gregor elnök, — hogy a szö­vetkezeti tagokra még sokkal szebb élet vár. A munkaegységek értéke nemsokára ismét emelkedni fog és a szövetkezeti tagok még nagyobb kedvvel 'átnak a betakarítási mun­kákhoz. A helybeli pártszervezet és a nemzeti bizottság segítségével szö­vetkezetünk napról-napra szilárdab­bá válik. biztosítására. Saját mulasztásukból megtanulták, hogy a kevés takar­mány az állettenyésztés alacsony hasznosságát vonja maga után. A 150 darab szarvasmarhának — amely­ből 48 darab fejőstehén — bizony sok eleség kell, A fejési eredmények­kel eddig nem nagyon dicsekedhet­tek, mert 1 tehénre csak 3 és fél literes tejhozam esett. A zöídtakar­­mányozással azonban 5,5 literre emelkedett a tehenek átlagos tejho­­zama. Már ez az egy példa is vilá­gosan bizonyítja, mit jelent a jó takarmányozás. A jövő évben a terv szerint még nagyobb tejhozamra törekszenek. En­nek az előfeltételéről már most gon­doskodnak. A borjúkat hidegen ne­velik és Stejmann-bódékban szállá­solják. Az eddigi tapasztalatok már meggyőzték a szövetkezeti tagokat az A szövetkezetben elért sikerek lát­tán a földművesek örömmel töltik ki a belépési nyüatkozatot. Ebben az évben 3 új tag jelentkezett a szőr vetkezetbe, éspedig Bene István, Be­­rend István és József, mind a hár­man kisparaszt, akik a közös gazdál­kodás mellett döntöttek. A szövetkezeti tagoknak most min­den figyelmét az aratás és a csép­­lési munkák kötik le. Mindent meg­tettek a termés időre való betakarí­tása érdekében. Ebben az évben a szövetkezetben sokkal jobban kihasz­nálták az arató- és cséplőgépeket, mint a múlt évben. A szövetkezet tagjai minden erejükkel azon van­nak, hogy a járásban az elsők kö­zött adják be a gabonát. Ezzel is nö­vekszik a szövetkezet jó hírneve és egyre több kisparaszt lép a szövet­kezetbe. Mató Pál Dél-Morava rónái jó dohánytermést ígérnek Dél-Morava napos tábláin 650 hek­táron hullámzanak a dohány sötét­zöld levelei. A hodonini földművesek 110 hek­táron az arany virzsina, strážničan és más különböző jó fajtájú dohányt termelnek, melyeket nagyrészben a strážnicei dohányipar kutatóintézeté­nek dolgozói termesztették ki s me­lyek gazdag termést Ígérnek. A jó termés alapfeltétele nemcsak az őszi mélyszántás a homokos, jól megtrá­gyázott földön és a korai vetés, de mindenekelőtt a gondos ápolás. A hodonini járás földművesei már a múlt héten befejezték dohányföld­jeik kapálását. Mint minden növény, úgy a do­hány is a hideg tavasz következté­ben későn kezdett nőni. A júniusi melegek, valamint a növények jó ápo­lása azonban igen elősegítette az idő­járás okozta késést. Napról-napra erősödnek a dohány szárai és lom­bosodnak a széles levelei. Az alsó, úgynevezett homok leveleket már egy hónap múlva leszedik. StráZnicén, ahol a megszáradt és osztályozott doliányleveleket össz­pontosítják felvásárlás céljából, • mái nagyban készülnek a betakarításra. A dohány feldolgozása után a hodonini dohánygyárba kerül, ahol a jó dél­­moravai dohány átváltozik a kedvelt Džunka, Partizán, Slávia, vagy Orient cigarettákra. Hafszázan léptek a szövetkezetbe Sok hradeci polgár megfigyelte az elmúlt évben az egységes földműves­szövetkezet jó gazdálkodását. E ta­vasszal azért sokan az iparból, sokan pedig a község lakói közül elhatároz­ták, hogy belépnek a szövetkezetbe. A helyi és a járási nemzeti bizottsá­gok részletes felvilágosítást adtak az érdeklődőknek és ismertették velük a szövetkezetbe való lépés feltételeit, így június 20-ig 576-an jelentkeztek részben a növénytermelési, részben pedig az állattenyésztési munkákba. A Staré-Nehanice-i szövetkezetbe nem egész három hónappal ezelőtt lépett be Jaroslav Šulc feleségével. Azelőtt kavics- és homokfejtésnél dolgozott. A szövetkezetben rájuk­bízott munkával hamar megbarátkoz­tak. A gondjaikra bízott állatokat a legnagyobb rendben tartják, úgyhogy a szövetkezet dolgozói a Šulc házas­párt példás dolgozóknak minősítik. A sedlicei szövetkezetbe nemrég jelent­kezett Kuželák Václav. Kiváló segítő a gazdasági épületek építkezéseinél. A hradeci járásban a legtöbb új tag Locbenice, Saltina, Vickovice és a Svinary községek EFSZ-ibe lépett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom