Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-12-04 / 49. szám

1953. december '4. Földműves 9 MÉHÉSZET Olvasóink kérdeznek - olvasóink felelnek Berka István méhésztársunk hozzá­szólást kért ahhoz a cikkéhez, amelyet Balogh-féle kétanyás fekvő kaptáráról írt a Szabad Földművesben. Ehhez a cikkhez én is szeretnék röviden hoz­zászólni. Minden méhész a maga kap­tárát dicséri, pedig érdemes megfi­gyelni a másokét is. Ezáltal könnyeb­ben megismerhetjük egy-egy kaptár előnyét és hátrányát. A jó kaptár a méhésznek munkakönnyebbítést, a mé­­heknek p dig jobb lakást jelent. A fekvőkaptár kényelmes és vándorlásra is jó. Inkább a mézhordásnál van hi­bája. Tudjuk, hogy a méhek a mézet szívesebben a fiasítás fölé hordják, nem pedig a fészek mellé. Ezért jobb a rakodó kaptár. De mivel a rakodó kaptár sok bajjal jár, én is a fekvő kaptár mellett döntöttem. A helyzetet úgy oldottam meg, hogy a mézüret felülre tettem. Ez mégsem rakodó, ha­nem összetett kaptár. Könnyű a keze­lése. mert amikor a költőteret nézem, a mézüret nem kell bolygatnom. Te­leléskor a költőtér üres részét árpa­szalmával tömöm meg és zsákkal ta­karom. Kaptárainkban eddig még nem volt penészedés és lecsapódás. Berka méhésztársam ha jó fekvőkaptárt akar, ajánlom az Ignác-féle kétanyás tükrös kaptárt. ROBOTKA KAROLY Somorja. * * * Berka méhésztársam leveléhez csak annyi a megjegyzésem, hogy a tele­lés nagyon körülményes munka és nagy gondot okoz, ha a méhészet nincs jól felszerelve. Méhésztársam kétanyás fekvőkaptára jó, de ennek is, mint minden kaptárnak van elő­nye és hátránya. Méhésztársam kap­tárának nagy előnye, hogy középen két családot teleltethet. Ilyen kaptár­ról már én is szereztem tapasztalatot. Bár az enyémekben csak négy kere­tes tartalékcsaládok teleltek hasonló mód^n, de ,itt is kevesebb volt a fo­gyasztás, mint más rendszerű kaptá­rokban. A hátránya az, amit már méhész­társam is írt, hogy nehéz és nagy he­lyet foglal el. Emiatt a vándorlást megnehezíti. De még így is érdemes vele vándorolni. A telelést jól végez­te. Máskor tatán ez a módszer volt a legjobb, de ma már nem. Nekünk, öreg méhészeknek is haladnunk kell az idővel. Ezért én azt ajánlom, hogy kaptárait ne ronggyal, hanem szal­ma takaróval takarja. Oldaltakarót is készíthet szalmából. Ez jobban fel­szívja a lecsapódást és megőrzi a me­leget. Faluhelyen nagyon könnyű elő­állítani, mert bőven van szalma, ahol pedig még az is szűkében lenne, gyé­kényből (kákából) is készíthetnek ta­karót. SOMOGYI SÁNDOR Bős. * * * A Szabad Földműves 46. számában Csurilla méhésztársunk a fiatal Mi­­csurin-követőről írt cikkében felvetette az alsó és felső kijárónyílás kérdését. Ehhez a megjegyzésem a következő: Tagadhatatlan, hogy mind az alsó-, mind a felső kijáróknak vannak elő­nyeik, de hátrányaik is. A felső röp­nyílás előnye: a szellőzés kielégítő, a páralecsapódás kisebb, tehát a család nyugodtabban telel. Védekezésre ha­marább, jobban fejlődhet, a támadók­kal szemben. Hátránya: télen a hőveszteség na­gyobb, mint az alsó röpnyílásnál, így a tavaszi fejlődést is bizonyok mér­tékben késlelteti. A kaptár fenekére hulló szemetet (viaszmorzsák, lehullott méhek stb), főleg a gyengébb családok, segítség nélkül nehezen tudják eltakarítani. A védettebb helyen levő kaptárokra tűző nap a felső kijárón hamarabb kicsalja a méheket, s az alacsony hőmérsék­leten megdermednek. Az alsó kijáró kedvezőbb a tavaszi fejlődésre, mivel a hőveszteség kisebb. A kevésbé népes család kellőképpen tudja takarítani a kaptár alját. Tél folyamán-, kora tavasszal kirepülés csak abban az esetben történik, ha a külső hőmérséklet alkalmas a kirepü­léshez. Viszont a hátrányát abban lá­tom, hogy a szellőzés nem kielégítő, a páralecsapódás és a penészedés gyakoribb. Védekezésnél később fejlő­dik a család, mivel távolabb van a kijárótól. A röpnyílás szűkítésével segíthetünk a gyengébb család védekezésében, vi­szont' a megfelelő bővítéssel elősegít­jük a szellőzést. A két vitás kérdéshez még annyit, hogy minden tekintetben megfelelő kaptár eddig nincs. Viszont elavult régi típusú kaptárral elegendő gya­korlattal is lehet okkal-móddal mé­hészkedői. BERKA ISTVÁN Padány. * * * En a fiatal Micsurin-követő kérdé­sére szeretnék felelni, amely a kap­tár kijáró nyílásának elhelyezésével kapcsolatos. Az alsó ki járó-nyílást. tartom jobb­nak, mert ezen keresztül a méhek könnyebben tisztántartják a kaptárt. Nézzük csak meg nyáron a felső ki­járás kaptár aljdeszkáját. Tele van viasztörmelékkel és csak úgy hem­zseg benne a viaszmoly, pedig ilyen­kor a legerősebb a család. Az alsó kijárás kaptárnál ilyen nem történik, mert a méhek könnyen kitakaríthatnak minden törmeléket. A felső kijárónál kevés a lecsapó­dás. A méhekre a legnagyobb lecsa­pódás sem veszélyes, sőt hasznos. Az anya már február közepén kis mértékben megkezdi a petézést, ilyen­kor a víz a hasításhoz nélkülözhetet­len. A méhek nem tudnak kirepülni a kaptárban lecsapódott párát felhasz­nálják. A nyitott méz lecsapódás által hí­­gabb lesz és a méhek könnyebben fel­szívhatják. A nyirkos levegő okozta penésze­dést a szélső keretekből a méhek épít­kezési ösztönüktől serkentve hamar rendbe hozzák. Én a kaptáraim alsó kijáratát télre nagyon leszűkítem. Kí­sérletezés céljából néhányat teljesen lezártam. A méhek így is szépen ki­teleltek. NAGY BERTALAN Pelsőc. A lap szélére helyezzék a méhészeti robtot Mint a Szabad Földműves régi olvasója, magam és többek nevében kérem a szerkesztőséget, hogy a méhészeti rovatot a lap szélére helyez­zék. Azelőtt is így jelent meg, nem tudjuk megérteni, miért változtattak meg a helyét. A külső két hasábon jó széle (margója) van a rovatnak, ami előnyössé teszi a bekötését Mi, méhészek a megjelent méhészeti ro­vatokat összegyűjtjük és beköttetjük, hogy így pótoljuk a magyar nyelvű méhészkönyvek hiányát. Hajmás Béla Kéty. A technikai kivitelezés azt kívánja, hogy a kisebb írásokat az oldal jobb szélén helyezzük el, azonban olvasóink kérésére a méhészeti rovatot ezután a kívánt módon közöljük. Novemberben petéző anya Ritkaság közé tartozik, mert ritka­ság az is, hogy a méhek októberben neveljenek anyát és az meg is páro­sodjék. Idősebb anyák még akkor sem petéznek novemberben, ha a családot etetéssel serkentjük. Ellenben ha me­leg szobába visszük még december­ben is megkezdi a petézést, de ezzel a családnak nem gyaropodást, hanem betegséget, elnéptelenedést okoz. Az őszi anyanevelés nem természet­­szerű. A méhek ilyenkor nem cserélik le még a legöregebb anyát sem. Azonban ha a anya olyankor pusz­tul el, amikor nem szüntette be a pe­terakást, bármilyen késő is az idő, a j méhek azonnal ozzákezdenek az ' anyaneveléshez. felhasználása köztársaságunkban Az atomenergia Az atomenergia békés felhasználá­sával foglalkozó genfi értekezleten dr. Sevčík csehszlovák küldött rámu­tatott arra, hogy miért érdeke Cseh­szlovákiának az atomenergia fejlesz­tése. A továbbiakban ismertette, hogy 1965-ig ugyan a villanyáram túlnyo­mó részét az eddigi módon fogjuk termelni, de ezután a termelés továb­bi növekedését atomvillanytelepek épí­tésével kell majd biztosítani. A becs­lések alapján atomvillanytelepeink 1970-ben kb. 20 milliárd kilowattóra áramot, 1975-ben pedig 60 milliárd kilowattóra áramot fognak szolgáltat­ni. Ügy tűnik, hogy ezzel a villany­árammal való ellátás egész problémá­ja a jövőben megoldódik hazánkban. Hiszen elegendő mennyiségű uránnal és más olyan nyersanyaggal rendel­kezünk, amelyek az atomreaktorok építéséhez szükségesek, úgyhogy fel­építhetjük az atomvillanytelepeket, amelyeknek terveit megkaptuk a Szovjetuniótól és minden gondtól mentve vagyunk. Csakhogy ez a va­lóságban nem olyan egyszerű, mivel a felépített villanytelepet feltétlenül üzembe kell helyezni és üzemben kell tartani és ebben van éppen a fő ne­hézség. Az atomenergiával tudományos ala­pon csak a nukleáris fizikai labora­tórium megalapításával kezdtünk fog­lalkozni. Ebből fejlődött a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia Fizikai Intézete, az atommagfizika és rádió­kémiai speciális munkahelyeivel. 1948- as évek után figyelmet kezdtünk for­dítani a káderek előkészítésére a prá­gai Károly Egyetemen az atommag­fizika tanulmányozásának bevezetésé­vel és egyes főiskolai végzettségű ta­nulóknak a Szovjetunióba való kül­désével, ahol lehetőségük nyílik szak­ismereteik bővítésére. Az elért eredmények ellenére is még nagyon hosszú ideig kellene várnunk első villanytelepünkre, államunknak nagy összegeket kellene fordítania a kísérletek végzésére és ezenkívül fizi­kusainknak sok esetben oly ismere­tekre kellene szert tenniök, amelyek más országok tudósai és technikusai előtt már ismertek. Ezért ez év ja­nuárjában legjobbkor jött a Szovjet­uniónak az az ajánlata, hogy az atomenergia békés felhasználásának terén tudományos, technikai és terme­lési segítséget nyújt néhány népi demokratikus államnak, köztük köz­társaságunknak is. Kormányunk ter­mészetesen elfogadta ezt az ajánlatot, mivel igen jelentős pénzösszegek meg­takarítását teszi lehetővé és az atom­­villanytelephez vezető utunkat lénye­gesen megrövidíti. így 1955. áprilisá­ban tudományos dolgozóinknak a Szovjetunióban tett látogatásakor egyezményt kötöttek, melynek alapján a Szovjetunió segít a kutatás Szaka­szán a kezdeti nehézségek legyőzésé­ben és lehetővé teszi számunkra a munka megkezdését, a sokéves kuta­tási múlttal rendelkező államok tudo­mányos színvonalán. Az atomenergia-kutatás és békés felhasználása kérdésével foglalkozó kormánybizottság döntése alapján 1955. július 1-én megalakult az Atommag-fizikai Intézet, amely össz­pontosítja e szakasz valamennyi mun­kahelyeit. Kellő számú új dolgozót egy főiskola és szakközép-iskolák lé­tesítésével biztosítottunk. Ezekben az iskolákban speciálisan az atommag­fizikával foglalkoznak. Tanfolyamokat és előadásokat készítenek elő más szakmák szakembereinek átiskolázá­­sára. Tudományos dolgozóink küldött­sége részt vett a múlt év augusztu­sában Genfben rendezett, az atom­energia békés felhasználásával foglal­kozó nemzetközi értekezleten. Mindez azt bizonyítja, hogy az atomenergia békés felhasználásának hazánkban nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ter­mészetesen nálunk eddig a gyakorlat­ban csak azokat a rádióizotópokat használják, amelyeket a Szovjetunió­ból hozunk bev De alkalmazásuk nem korlátozódik, csupán tudományos ku­tatásra és az orvosi munkahelyekre, ahogyan egy-két évvel ezelőtt volt, hanem egyre szélesebb méretekben teret hódít az ipari termelésben is. A rádióaktív kobalt és iridium előnyös sajátosságaikkal kiszorítják a bonyo­lult és kényes röntgen-műszereket, amelyeket eddig az öntvények és he­gesztett anyagok minősége ellenőrzé­sénél használtunk. Az élelmiszeripar­ban rádióaktív izotópok segítségével akarják megoldani az élelmiszerek sterilizálását és a kohászatban is fel akarják használni a rádióakfív izotó­pokat a technológia tökéletesítésére. A rádióaktív izotópok jelentősége iparunkban vitathatatlanul nagy és a jövőben még fokozódik. De ennek el­lenére az atommagfizika fő feladata, továbbra is energiát biztosítani egyre növekvő iparunk számára. A rádió­izotópok hasznos melléktermékek lesz­nek. A helyzet ebben az irányban sokkal kedvezőbben fejlődött, mint ahogy egy évvel ezelőtt a legnagyobb optimista is várhatta. A Szovjetunió segítségünkre sietett tapasztalatainak átadásával és így V. Dávid eivtárs, külügymniszter, az ENSZ New-York-i ülésén kijelentette, hogy az első cseh­szlovák atomhajtású villanytelepet az 1960. év végéig üzembe helyezik. Az atomenergia békés felhasználá­sának Csehszlovákiában nagy jelentő­sége van. Ezért állandóan szem előtt kell , tartanunk, hogy egyedül a atom­fegyverek betiltásával teremtjük meg nagyméretű fejlesztésének feltételeit, Az ennek megvalósításáért folyó harc­ban mindenkinek részt kell vennie. Milyen segítséget nyújt a vegyipar mezőgazdaságunknak A vegyiipari dolgozók országos ér­tekezlete, melyet október 17—19-én rendeztek Prágában, határozatot foga­dott el, melyben a vegyipar további fejlesztését tűzi ki feladatul. A fela­datok közül különös fontossággal bír az a terv, mely szerint emelik a mű­trágya és a növényvédelmi szerek gyártását. Ebben az évben a foszfortartalmú műtrágyák gyártását megkétszerezik, a második ötéves tervben pedig há­romszorosára emelik. Ezt a további műtrágyagyárak megépítése, valamint a jelenlegi gyártási eszközök jobb ki­használását teszi lehetővé. A vegyipar azonban nemcsak ezzel járul hozzá a mezőgazdaság fejlesztéséhez, hanem megkezdik az újfajta műtrágyák gyártását, amelyek közül az egyes fajták előállítását az osztravai nitro­­géngyár vállalta. Mint újdonságot, a folyékony am­­móniákot említjük meg. A kísérlete­zések ezen a téren befejezéshez kö­zelednek. A gyártási tervvel kapcso­latban nem feledkeztek meg a trá­gyázáshoz Szükséges gépcsoportok gyártásáról sem. A folyékony ammó­niák trágyázásánál úgy járnak el, hogy az 100 százalékos folyékony am­­móniákot nyomás alatt levő tartályok­ban tárolják, melyeket vagy traktor­ral, vagy más vontató eszköz után csatolnak. A folyékony műtrágyát szántás alkalmával egyenest a talajba fecskendezik. A mezőgazdaság számára nagy je­lentőséggel bír a többrétű műtrágya gyártása. Az eddigi „citramfoska" nagy keresletnek örvend. Hét száza­lékos nitrogént, 13 százalékos fosz­forsavat és 16 százalék káliumsavat tartalmaz. A „citromfoskának” azon­ban többféle fogyatékossága van, amely főleg abban rejlik, hogy táp­ereje különböző és a foszforsav old­hatósága alacsony. Az új többrétű műtrágya előnye, hogy tápereje sokkal nagyobb az előbbinél, a növényzet sokkal jobban felveszi, különösképpen pedig azt a részét, amelyre legjobban szüksége van. Van azonban más előnye is az újfajta műtrágyának. A „citramfos­­ka”-val szemben 9,52 százalékkal több tápanyagot tartalmaz, ami végered­ményben 45,5 százalékos hatást jelent. A foszforsav oldhatósága ezenkívül sokkal nagyobb, mint a citramfoskáé, vagyis 89,90 százalékban feloldódik és hozzájárul a növényzet fejlesztéséhez. Az osztravai nitrogéngyár ebben az évben már harmadszor nyerte el a Forradalmi Szakszevezet vörös zászla­ját. Ebben az évben fokozott felada­tok előtt áll és háromszor annyi mű­trágyát kell gyártaniok mezőgazdasá­gunk számára mint az elmúlt évek­ben. Az üzem dolgozói mindent elkö­vetnek, hogy feladatuknak eleget te­gyenek és mezőgazdaságunknak még több műtrágyát gyártsanak. Z. M. Az istállók vízellátása A szarvasmarhák itatása — ahogy azt már többször hangsúlyoztuk — a legfáradságosabb és leghosszadalma­­sabb munkák közé tartozik. Az eddi­gi tapasztalatok szerint az önműködő vízmű felel meg legjobban. Ezt a szivattyút a kúthoz közel kell elhe­lyezni, hogy a szívócső minél rövi­­debb legyen. A készüléket száraz,, fagymentes helyen helyezzük el és a helyiséget jól szellőztetjük. Ha a vizet tartályban tároljuk, szintén fagymen­tes szellőztethető helyen helyezzük el. A vízerőmű tartálya 150—500 liter űrméretű, kezelésére majdnem semmi gondot sem kell fordítani. Ha azon­ban a tömítéseknél, vagy a csatlako­zásoknál szivárgást észlelünk, ezt azonnri meg kell gátolnunk. A vízmű szerelését csak hozzáértő szakemberrel végeztessük. Avatatlan emberekre ne bízzuk a gépet, mert csak kárt tehetnek benne. Fontos, hogy a szivattyú és a tartály szá­mára vízszintes betonalapot készít­sünk. A gépet úgy kell elhelyezni, hogy üzem közben ne rezegjen. A szivattyú csak ott használható, ahol háromfázisú villanyárammal ren­delkeznek. A szivattyú teljesítménye rendszerint 60—100 liter percenként. Nagyobb teljesítménnyű szivattyúkat a házi vízműveknél nem alkalmaznak. Működése a következő: a körszivattyú a vizet egyenest a tartályba nyomja. Ha a tartály kb kétharmad részben megtelik vízzel, nyomás keletkezik és 4—5 légkör nyomásnál önműködő kap­csoló útján a motor kikapcsolódik. Ha a víztartály nyomása 2—2 fél lég­nyomásra csökken, a szivattyú mo­torja újból bekapcsolódik és a szi­vattyú addig szívja a vizet, amíg is­mét eléri a 4—5 légkör nyomást. Ez a művelet állandóan megismétlődik. A házi vízművek óriási előnye az, hogy kezelésükre munkaerő nem szük­séges és az állatoknak állandóan friss vizet biztosít. Újabb sikerek felé Az elmaradás behozásában újabb sikereket értek el a kékkői szénbá­nyák dolgozói. Ebbéli igyekezetükben a legnagyobb érdemeket a Bukovec­­bánya együttese érte el, amely 10 348 tonna szenet fejtett terven felül. Fő­leg a 231-es szénfalon dolgozó Dulaj András csoportja tűnt ki. Ebben a hónapban is 144 százalékos tervtelje­sítményükkel a legjobbak közé tar­toznak. A Bukovec-bánya után legjobb a slatinkai szakasz, ahol Molnár Jó­zsef a Munka Vörös Csillaga érdem­rend viselője, teljesíti legjobban fel­adatait. A Háj-bányán a legjobb Pa­vol Oláh, Nagy Gyula és Cserba Sándor. Ezek az együttesek nagy szaktudásukkal és kitűnő munkaszer­vezésükkel tűntek ki. A pótori bányászok megvannak győződve arról, hogy idei tervüket december 20-ig teljesítik. Meggyőző­désüket eddig eredményeik is alátá­masztják. A kassai *Celetszlovákiai „Szovjet Hadsereg” Gépgyárban nincsen olyan dol­gozó, ak ne ismerné hírből Kolenov, Bykov és Bortkjavics elvtárs újítókat. A Kelel bvákiai gépgyár dolgozói elsajátították munkamódszereiket és majdnem valamennyi műhelyben bevezették a gyors fémfeldolgozást. Az üzem dolgozói jelenleg hatalmas fémmegmunkáló gépeket, kalapácsoló gé­peket készítenek, amelyeket főképpen a Népi Kínába, Koreába és a többi népi demokratikus államokba szállítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom