Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-17 / 29. szám
4 FöSdmfives 1955. július 17 SZAKSZERŰ MUNKÁVAL A MAGASABB HEKTÁRHOZAMOKÉRT A len idejében való begyűjtése magasabb jövedelem Védekezzünk a virágos élősködő gyomnövények ellen Az elmúlt években a len termelők a len begyűjtésekor követték el a legtöbb hibát. Az aratási munkák torlódásakor sok szövetkezet és állami gazdaság a len tépésének idejét későbbi időpontra tették át és nem gondoltak arra, hogy ezzel jelentős nemzetgazdasági károkat okoztak és önmagukat pedig magasabb jövedelemtől fosztották meg. A len, mint minden szálás növény, a legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű rostokat az úgynevezett technikai érése idejében tartalmazza. Ha a lent ebben az időben tépik, akkor a legjobban jövedelmez, mivel a szálak hosszúsága és bőségessége, amely a harmatos len értékének alapmutatója, ilyenkor a legdúsabb. A magtermesztő parcellákon termett lent egy héttel hamarább tépjük, mint a szálas lent, mivel elsőrendű feladatunk, hogy jó minőségű magot termeljünk és csak másodsorban szálas lent. A len különböző érési fokokon megy keresztül, melyeket a következőképpen különböztetünk meg: Zöld érés. Ebben az érési folyamatban a len szára és tokja még zöld, magvai fejletlenek, könnyen szétnyomódnak ujjaink között és fehér tejszerú folyadékká válnak. A len ebben az érési fokában igen finom szálat ad, csak kevésbé tartósat. A maghozam is igen sekély és nincs vetőértéke, csupán ipari célokra alkalmas. Zöld érésben csak különleges esetekben tépjük a lent, mint például, dőlt esetekben, mint tavaly a besztercebányai kerületben, ahol a heves viharod következtében fennállt az a veszély, hogyha a len a földben marad, akkor a szár elrothad. Sárgászöld érés. Ebben az érésében a szálakra termesztett lent tépjük, mivel ilyenkor nyerjük a legjobb minőségű szálakat és a magvát vetőmagnak használhatjuk. A lennek ezt az érését a következőképpen állapíthatjuk meg: a szár feléig a len leveleinek kétharmada lehullott. A viszszamaradt levelek és szárak sárgászöldek tetejükön még zöldesek. A tokok túlnyomóan sárgák. A magvak nagyrésze világossárga hegyesvégükön pedig barnás színű. A növény általában sárgászöld színű. A magvak még nem érettek és rendes érésre van szükségük a szárak szárításánál. így csírázásra alkalmas magot kapunk. Helyesen jártak el tavaly a len tépésénél a kmeťovcei EFSZ-ben és Zvolenská-Slatinán, mivel a lent helyes érésekor tépték ki. Zvolenská- Slatinán kézzel is tépték a lent, mivel lentépö gépük elromlott és meg akarták menteni a lent sárgászöld érése idején. Hogy ez mennyire kifizetődött nekik, abból látszik, hogy a szálakért és magért 1 ha-ról 11962 koronát nyertek, vagyis a 18 hektár len termése 215 316 koronát jövedelmezett. Ez igen előnyösen tükröződött vissza a munkaegységek magasságában. Helyesen tépték a lent Sterusy község magángazdálkodói is, Kukučka és Lacko földművesek, akiknek több mint 4000, illetve 6000 koronát jöevedelmezett 1 hektár len termése. A sárga érés körülbelül egy héttel a sárgászöld érés után áll be. A termesztési parcellákon akkor tépjük a lent, hogy így jó minőségű vetőmagot nyerjünk. Ennek az érésnek ismertető jelei a következők: a sárgás szár felső részen maradnak csak a levelek, a tokok nagy része sárgás színű, egyesek sárgásbarna színűek. A növény sárga színű. Ebben az érésben a rostok szálassága alacsonyabb, ellenben a maghozam a legnagyobb. Teljes érés — túlérés. Ha a lent ilyenkor tépjük, vagyis szárainak túlérése idején, kevésbé értékes, könynven törő, érdes szálat kapunk. A maghozama, néha 30—50 százalékkal is alacsonyabb, mivel a tokok letöredéznek, lehullanak. Ha a lenen megállapítjuk, hogy a tokokban a magok zörögnek, a szárának piszkos sárgászöld színe van, a tokok barnák és részben kinyíltak, ez jele annak, hogy a len teljesen megérett és a termelőnek kisebb terméshozama lesz, a szár és mag roszszabb minőségű és ezzel arányban a jövedelme is csökken. Teljesen érett ient téptek az elmúlt esztendőben a szepsi járásban, Példának okáért a szepsi EFSZ-ben a len kései tépésével hektáronként 1500—2000 koronát veszítettek. Ezekből a példákból is látni, menynyire fontos, hogy szövetkezeteseink és dolgozó földműveseink nagy gondot fordítsanak a len idejében történő tépésére és begyűjtésére. Gondosan arassuk, csépeljük vetőmagnak szánt gabona nkat! Jó vetőmag nélkül nincs jó termés. Tudja ezt minden gazda. Éppen ezért jó előre kell gondoskodnunk kifogástalan vetőmagról. Az elmúlt években a vetőmagcsere-akció keretében sok szövetkezet, egyéni gazda I. osztályú vetőmaghoz jutott. így ez évben már a saját terméseikből kijelölt magparcellákról biztosíthatják vetőmagszükségletüket. A vetömagparcellákon termelt vetőmagvak fajtaazonosságát és tisztaságát a betakarítás előtti szemléken már megállapítottuk. A csíraképesség azonban attól függ, hogyan választjuk meg a betakarítás időpontját. A vetőmaggal sokkal gondosabban kell hágnunk, mint a kenyérnek való gabonával. Ez utóbbinál semmi kárt nem okoz az, ha a viaszérés kezdetén kezdjük aratni. Ezzel szemben a vetőmagban a korai aratással kárt okozunk. Ezért a vetőmagnak termelt búzát a viaszérés végén, a rozsot teljes érésben, az árpát teljes érés elején, a zabot pedig akkor arassuk, amikor a bugák felső kalászkáiban teljes érésben van a mag. A szakszerű gazdálkodás egyik legfontosabb követelménye, hogy a learatott gabonafélék tarlóját a legrövidebb időn belül feltörjük, megbántsuk. Nagyüzemi gazdaságban a gyors tarlóhántásnak nincs semmi akadálya, szinte az aratással egyidőben végezhetjük azt. A kombájnnal végzett aratás után a szalmagyüjtő kocsiból lehelyezett szalmacsomók egyenes sorban vannak, s azok közeit a tehervontatású tárcsával nyomban feltörhetjük. Ahol pedig akár traktor-, akár lóvontatású készülékkel mindjárt levontatják a szalmát is, ott a kombájn napi munkájának befejeztével az egész területen elvégezhetjük a tarlóhántást. így az aratás és tarlóhántés között nem telik el több, mint napi 10—12 óra, a talaj nem sokat veszít nedvességéből. Más a helyzet a kisgazdaságban. Ha például 2 hektár a gabonával bevetett A vetőmag aratásánál gondosan végezzük munkánkat, nehogy összekeverődjék a többivel. Helyes az, ha a vetőmagnak termelt gabona keresztjeinek sora más irányú, mint a kenyérgabonának szánt terményé. A vetőmagból mindig csak annyit arassunk le, amennyit aznap fel is tudunk kötni és keresztekbe tudunk rakni, mert a markokban, vagy kévékben megázott mag könnyen kicslrázik. A behordásnál is vigyázzunk, nehogy a vetőmagparcellán termelt terményünk összekeveredjék más gabonával. A vetömagparcella termését külön hordjuk be, külön rakjuk össze és külön csépeljük el. Nedves állapotban nem szabad asztagba hordanunk, mert a nedvesen összehordott terület, a gazda családjával együtt előbb 5—6 napon át az aratást végzi és csak azután foghat hozzá a keresztsorok által el nem foglalt terület felszántásához. Rendszerint azonban keskenyek a parcellák, s a keresztsorok aránylag nagyobb területet foglalnak el, mint a nagy táblákon. A terület nagyrészén tehát csak hordás után kerülhet sor a tarlóhántásra. Fogatos ekével két nap alatt körülbelül egy hektáron végezhető el tarlóhántás. A szóbanforgó két hektár-r nyi területen több nap kell ehhez a munkához. A keresztsorok helye így csak 12—15 nap múlva kerülhet feltörésre. Ennyi idő alatt pedig a tarló nagyon sokat szárad, sőt sok esetben felszánthatatlanná válik. Nem vitás tehát, hogy a gyors tarlóhántás, amely a következő évi jó termés egyik fontos feltétele, csak nagyüzemi gazdaságban valósítható meg. gabona 60—70 fokra is felmelegedhet. Az ennyire felmelegedett gabona csíraképessége pedig gyengül, sőt sok esetben a csíra el is pusztul. Ha a keresztek nedvesek, a kévéket áilítgassuk fel tarlós végükre és csak akkor rakjuk be asztagba, ha teljesen megszáradtak. A cséplésné! —, hogy a keveredést elkerüljük — a gépet a vetőmag cséplése előtt alaposan rázassuk ki. A rostákat tisztítsuk meg és a magfelhordóból a fenekén maradt szemeket eresszük le. Leghelyesebb, ha a vetömagparcella termését mindig az azonos fajtájú gabona után csépeljük, nehogy idegen fajtájú magvakkal keveredhessen. Д magtár tisztítása, fertőtlenítése A helyes tárolás legfontosabb előfeltétele a magtár (tároló hely) tökéletes kitakarítása, fertőtlenítése és kijavítása. A takarítás és fertőtlenítés főképp a magtári zsizsik elterjedésének megakadályozása miatt fontos. Ezért azt a helyiséget, amelyet terménytárolásra akarunk felhasználni, először is tökéletesen ürítsük ki. Ne maradjon ott semmi, ocsu, maradványgabona, zsák, régi lím-lom, ami mind csak arra alkalmas, hogy a veszélyes magtári kártevő ott meghúzódjék és a fertőtlenítést, takarítást elkerülje. Ugyancsak fontos ez a gabonák kőüszöggel történő fertőzöttsége miatt. A magtárt leghelyesebb a kiürítés után tökéletesen felsúrolni, a falakat, mennyezetet letakarítani, utána klórmészből közönséges mésztejet készítve az egész magtárt átmeszelni. Különös figyelmet kell fordítani a bőséges klórmeszezésre a magtár repedéseiben, a padozat és a falazat közötti réseken. 10 liter vízbe 3,5 kg klórmeszet kell tenni és ügyelni kell arra, hogy a munkások a meszelés közben fejlődő klórgáz ellen védőszemüveggel, az orr és száj bekötésével védekezzenek. Az eljárás nem költséges és jól végrehajtva biztos hatású. Figyelmet kell fordítani arra, hogy a lehetőség szerint tökéletesen kijavítsuk a magtár padozatában, valamint a padozat és a fal között található repedéseket. Zsizsikkel erősen fertőzött magtá- I aknái, raktáraknál, szakember felügyelete mellett végezzünk szénkénegezést. Védjük a répát a levéltetvektől A cukorrépa, takarmányrépa és magrépa egyik legveszedelmesebb kártevője a levéltetű. Erős fertőzés esetén a répa fejlődése megáll, sőt a növény el is pusztul. A fertőzés egyébként a termés mennyiségi veszteségén kívül a minőséget és cukortartalmat is károsan befolyásolja. A levéltetű a répalevél fonákján él és a fiatal levelekből táplálkozik. A magrépánál a szárakat és hajtásokat lepi el. Több tápanyagot fogyaszt, mint amennyi a szükséglete. A többlettápanyagot emésztetlenül kiüríti, ezt mézharmat néven ismerjük. A mézharmatra, mint másodlagos kórokozó, a korompenész nevű gomba telepszik meg. A levéltetű a cukorrépa virusos (répamozaik) megbetegedését is nagy mértékben elősegíti. A levéltetű kártétele elsősorban a helyes művelési eljárásokkal csökkenthető. A jó táperóben lévő talaj, a korai vetés és korai egyelés, valamint a gyommentesség elősegíti az erőteljes fejlődést és mérsékeli a levéltetű fertőzését A vegyi védekezést a fertőzés kezdetén kell megkezdeni, amikor a levelek még nem zsugorodnak össze. Mivel a levéltetű általában a levél fonákján él, a permetezést úgy kell végezni, hogy jól megáztassuk a fertőzött felületeket. Permetezésre jól bevált szer a szappanos-nikotinos oldat. 100 liter lágy vízbe 1 kg káliszappant és 100—150 gramm nikotint adunk. Érdemes ezen gondolkodni.. • (folytatás ,27-es számunkból) i Ha a permetezést pár napon belü ! eső követné, az eljárást meg kell ismételni. Egyébként a permetezést végezzük jó erős, napos időben a déli órákban, amikor a harmat már felszáradt, mivel a harmat hígítaná a védekezésre használt oldatot. ' A permetezéses irtási mód előnye az, hogy a permetezés elpusztítja a fö'dfeietti növényeket, de a gyökérzetet nem károsítja meg, s az újból kihajt. Ha az aranka már magot kötött a talaj ásásával a magokat a talajba juttatnánk és ezzel csak fokoznánk a fertőzést. Ezéit ilyen foltok elpusztítására a kiégetést használjuk. A fejtőzött foltot szalmával megkerítjük, fáradt olajjal leöntjük és meggyújtjuk. Ezután a foltokat felássuk és újból bevetjük lóherével, lucernával, vagy fűmaggal. Ilyen esetben is mindig legalább egy méterrel nagyobb területet égessünk ki, mint amilyenen a feitőzést észleltük Az aranka irtása nélkül nem szabad a lucerna és here területeken sem kaszálni, sem gyűjteni, mert ha a betakarítási munkálatoknál szétszórjuk az aranka fonálrészeit, ahány helyre esik egy-egy fonál, ott azonnal fejlődni kezd és a fertőzést kiterjesszük az egész területre. Szádor-félék Sok vidéken vaj fűnek vagy nadragulyának is nevezik ezt a parazita gyomot, melyből húsznál több fajt ismerünk. Nagy részük legfontosabb gazdasági növényeinken élüsködik és jelentékeny kárt okoz azok termelésénél. Valamennyi szádor halványsárga színű pikkelylevelekkel és mirigyszőrre' borított levélzöld (klorofil) nélküli magot bőven termO élősködő gyomnövény. Minden szádor virágot is hoz. Szára lehet elágazó, vagy nem elágazó. Többnyire egyévesek, de vannak évelők is. Magjuk a talajban sokáig el van csírázás nélkül és csakis a gazdanövény gyökere által kiválasztott vegyiinger hatására csírázik. A csírázó mag a gazdanövény gyökerébe az edénynyalábokig behatoló szívókat fejleszt, melynek csúcsán lévő része késObb szívógumóvá alakul át és ebben tracheidák keletkeznek. A szívógumók tracheidái a gazdanövények edénynyalábjaival kapcsolódnak össze és újabb nagyszámú hánstoriumokat létesítenek. 1. Dohányfojtó szádor Főképp dohányon, néha kenderen és napraforgón is előfordul s azokban igen jelentékeny kárt okozó növény. Ritkábban paradicsomon, burgonyán, kukoricán, vadkenderen és fnás növényeken is fellép. Magvai igen aprók 0,2—0,4 mm-esek, s azokat a széljárat igen nagy távolságokra viszi, Egy-egy tövön 20—30 vajsárga színű, 10—20 cm magasságra megnövő, elágazó szárú hajtás nő. A szá'akon kevés számú pikkelvlevél, de igen sok mirígyszőr van. Virágai fűrészesek, kékes, lilás színűek és 4—5 mm nagyságúak, tok termést hoznak, amelybe 120—130 ezer apró mag van. Ott, ahol a dohányt kitér,jedettebben termelik, sokszor oly nagy mértékben fellép, a dohányfojtó szádor, hogy a dohánytermesztést évekre abba kell hagyni. Napraforgó szádor Csak újabban ismert, de mindjobban terjedő élősködő. Egyenes, nem elágazó szárú, 20—60 cm magasságig is megnövü sárga színű, épszélű, vagy fogadott pikkelyleve'ekkel és mirígyszőrökkel borított növény. Virágai sűrű fűzért alkotnak s tövükben tojásdad alakú murva levéllel. A virág fehér, kékes-lila szegélylyel, s mirígyszőrökkel borított. Termése tojásaiakú tok termés. Kis, vagy lóhere szádor Fő gazdanövénye a lóhere, lucerna, de előfordul a cukor, takarmány és murok répán is. A lóherén és lucernán áttelel, magot köt és a kővetkező évben újból kihajt. E parazita növény 25—50 cm magasra is megnő. Szára világos, vagy sárgásbarna, el nem ágazó. Virágja halvány-lila, vagy sárgás-vörös. (Következő számunkban folytatjuk.) A, F, Segítsük a dohány fejlődését A tavaszi fagyok, a hideg szelek a kiültetett dohányt megsanyargatták s így fejlődésükben visszamaradtak. Ezért, ha azt akarjuk, hogy dohánytermésünk megfelelő mennyiségű és minőségű legyen, a legfejlettebb agrotechnikai eljárásokat kell alkalmazni. A szabolcsi dohányfajta, ha a túlfejlődés veszélye nem fenyegeti, akkor lebugázható. Ha túl buja fejlődésű, akkor esetleg a buga meghagyható, vagy bugázáskor csak a járulékos bugarészeket távolítsuk el. A többi dohányfajtát kivétel nélkül bugazás A dohány fejlődésében nagy szerepet játszik a többszöri kapálás és nem utolsó sorban a bugázás. Milyen dohányokat bugázunk? Mivel a bugázás a dohány fejlődésében és minőségi kialakulásában mélyreható változást idéz elő, végrehajtására különös gondot kell fordítani. A dohánytáblán a bugázást nem egyszerre, hanem folyamatosan, az egyes tövek kifejlődésének sorrendjében végezzük. A bugázás idejét úgy válasszuk ki. hogy az minden dohánytőnél a teljes virágzás időpontjában történjen. Ha teljes virágzás előtt bugázunk, akkor az korai. Nem minden dohányfajtát szabad bugázni. A kertidohányt bugázás nélkül kell termeszteni és csak a szokatlanul gyenge fejlödésü ültetvényeken szabad olyan mérvű bugázást végezni, hogy a fő buga megmarad és csupán a járulékos bugarészeket távolítjuk el. A virginiadohányt bugázva kel! termeszteni, a levelek mesterséges szárításával támasztott különleges igények miatt. Itt a levelek túlfejlődésének megakadályozása végett a kocsozást legkörültekintőbben, mindig idejében kell elvégezni. mind bugázni kell. A bugázást csak azokon a töveken nem kell elvégezni, melyeket ipari magtermelés, vagy vetőmagtermelés céljára hagyunk meg. Mikor és hogyan bugázzunk? A bugázási munkát általában a nap legmelegebb időszakában végezzük, amikor leghervadtabbak a levelek, mert ilyenkor a sorok közötti járkálással nem okozunk kárt. A bugák eltávolítását késsel, vagy metszőollóval végezzük és az mindig közvetlenül a meghagyandó levél felett történjen. A levágott bugákat mindig a földre dobjuk, mert a leveleken fennmaradt buga árnyékot ad és foltosodást okoz. A bugázás végrehajtásánál különösen ügyeljünk arra, hogy azt a tövek fejlődésének megfelelő magasságában végezzük. A jól fejlődő ültetvényt magasan kell bugázni. Ha tápanyaghiány, kedvezőtlen időjárás, vagy megkésett ültetés következtében az ültetvény gyenge fejlödésü, akkor közepesen, a korán virágbaszökött pótlásokat pedig mélyen kell buga/ni. Meggondolatlanul és alapné'küli mélyen történő bugázás esetén nemcsak a levelek minőségét rontjuk, hanem a termés mennyiségét is csökkentjük.
