Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-23 / 43. szám
a csodalatos föld Moszkva megtekintése után nagy izgalommal készültünk a Mezv azdasági Kiállításra. — Amint elfogyasztottuk a bőséges reggelit, valamennyien elhelye kedtünk az autóbuszban amely a Jaroszlav sugárúton keresztül vitt bennünket a kinevezőre hozza valamennyi látogató gondolatait és érzelmeit. Nem is kell itt sokat magyarázni, olyan világos és egyértelmű az az egység, amit a Szovjetunió megteremtett a különböző népek és nemzetek között a Nagy Októberi SzocialisA Moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás főbejárata állításra. Még mielőtt a kiállításra jutottunk volna, ezer színbon tarkálló virágos park fogadott bennünket. Innen már tisztán látszott a főpavilon aranyozott tornya, a kalászokkal körülvett csillaggal és a mezőgazdasági gépesítés és villamosítás csarnokának csillogó üvegkupolája. Messziről az aranybúzakévét magasra emelő traktorista és kolhozista nő gyönyörű szobra hirdette a fejlett szovjet mezőgazdaság diadalát. A kiállítás középpontjában, a kolh- ok terén áll a fő pavilon és a Szövetségi Köztársaságok 16 pavilonja. A teret a dísznövények ezrei, gyümölcsfák és virágágyak díszítik. A hatalmas szökőkutak vízsugarain csillog a nap fénye. Egyik ámulatból a másikba esünk, valamennyien füzetet és ceruzát hoztunk, hogy látottakat jegyezhessük. Erre azonban nem jut idő. — Egyik élmény a másikat követi és látom, hogy nemcsak az enyém, hanem társaim, Valeš és Šou! ceruzája is tétlen most, Figyelmünket mindenekelőtt az a hatalmas néptömeg ragadta meg. amely itt megfordul nemcsak a Szovjetunió távoli vidékeiről, hanem a világ minden részéről, sőt még az Óceánon túlról is. A kiállításnak tavaly nem kevesebb, mint 8 millió látogatója volt és ezek közt 54 ország küldöttsége. Ezek a számok azonban vajmi keveset moi danak íz embernek. Látni kel! azt az óriás méretű forgalmai, ami itt naponta lezajlik. Ügy érzi az ember, mintha egy világméretű ünnepen venne részt. A színekben pompázó népviseletek sokasága, a szövetségi köztársaságok pavilonjainak gyönyörű nemzeti és művészi sajátossáoai a virágok tarka színeinek összhangjával vetekszik, és bár a sokféle nemzet és nemzetiség különféle nyelveken beszél, mégis egyazon vidámság és derű ragyog az arcukon, amely közös ta Forradalom óta. Az a döntő tény, hogy a Szovjetunió mezőgazdasági vívmányaiból valamennyi ott élő nép és nemzetiség kivette a maga részét, ott sugárzik az arcokon. Csoportunk a Szovjetunió legnagyobb szövetségi köztársasága, az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság pavilonjának a megtekintésére indult. Ez a köztársaság a Szovjetunió területének négyötöd részét foglalja el. Mezőgazdasága és ipara igen fejlett, vetésterületei a Szovjetunió eq^sz gabonavetés-területének 65 százalékát teszik ki. A hatalmas arányú fejlődést bizonyít ja az is hogy míg az 1913-as cári időkben a búza vetésterülete 18 millió hektár volt — ma 32,5 millió hektárra növekedett. Kilenc millió parasztporta egyesül:. itt 52 767 kolhozban, amelynek 5541 gép- és traktorállomás áll rendelkezésére. A mezőgazdasági termelés minden igényes munkafolyamatát gépesítették. A páratlan művészi kivitelezésben pompázó pavdon hű tükörképe a fejlett kölhoz- és szovhozgazdaságnak, és a mezőgazdasági termelés magas fokának. A kiállításon való részvétel elnyeréséhez az szükséges, hogy a növénytermelés és az állattenyésztés hozama a gépek nagyteljesítményű kihasználásával elérje — 100 hektár területhez viszonyítva — az előírt irányszámokat. Az irányszámok az ország különböző talaj- és éghajlati viszonyainak figyelembevételével, tudományosan megindokoltak. Az óriási fejlődést főleg az bizonyítja, hogy ! amíg tavaly csupán az egyes 1 rajonok, vagyis körzetek vettek részt a kiállításon — ami anynyit jelent, hogy csak egyes ! körzetek jutottak el a termés: eredmények elérésében a megállapított irányszámokig, — ad- I dig az idén már egész tartományok, vidékek, köztársaságok sorakoznak fel a tavalyi csúcseredmények mögé. Az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság pavilonja szemléltetően bizonyítja a mezőgazdaság nagyfokú fejlődését. Az Altáj-vidék a gabonatermelés egyik fontos bázisa, beleértve az elsőrendű tavaszi búza termelését, amelyből 1954- ben közel 6 millió hektárt vetettek el. Az Altaj-vidék Frunze kolhoza több mint 5000 hektár terültuen 27,8 mázsás hektáronkénti búzatermést ért el. A kolhozok és szovhozok nagy gabonatermésükből 230 millió pudot szolgáltattak be, valamint adtak el az államnak, amiből több, mint 100 millió pudot az új, szűz- és parlagföldekről takarítottak be. Itt ismerkedünk meg a szrriolenszki körzet kolhozainak a lentermesztésben elért sikereivel. Ebben a körzetben nem kevesebb, mint 56 ezer hektár területen termelnek lent. A lentermés a kolhozok fontos jövedelmi forrását jelenti, mely hektái ónként 15—17 ezer rubel bevételt biztosít, sőt még ennél is többet. A bezsecki körzet , Tijics ’ kolhoza 1954-ben például minden hektár területről tüb’\ mint 25 ezer rubel jövedelmet ért el, E. Milova munkacsapatának pedig hektáronként 59 ezer rubelt jövedelmezett a lentermesztés. E pavilonban látjuk az archangelszki terület holmogoli fajtájának törzskönyvezett szarvasmarha-tenyésztését. E körzet 23 kolhoza közül 21-nek van törzskönyvezett állatokat tenyésztő üzemegysége. Ezek a közelmúltban 74 ezer darab itt tenyésztett növendék tenyészállatot adtak el más körzetekben levő kolhozoknak. Az élenjáró kolhozok és szovhozok . íattenyésztő telepein a fejésátlag tehenenként 4500—5000 kilogramm évenként. Az „Üj Élet” és a „Kaganovics” kolhoz állattenyésztő telepei olyan teheneket mutatnak be, amelyeknek átlagos évi tejhozama több, mint nyolc ezer kiló. Ezen a kiállításon minden földműves megtalálhatja, amit keres és kérdéseire megfelelő választ, feleletet kaphat. így volt ez Valeš és Sóul magángazdákkal is. Ők a talaj minőségére és az éghajlati viszonyokra hivatkoztak, amikor indokolták a magángazdálkodást. Azt mondták, hogy náluk a köves talaj és a dombos vidék gátolja a szövetkezet megalakulását. Itt a kiállításon aztán bebizonyosodott, hogy nemcsak a dombos, de a hegyes vidék sem lehet akadálya a közös munkának. Példát mutattak erre Tádzsikisztán élenjáró kolhozainak és szovhozainak kiváló eredményei. A Pamír fenns'kon levő legmagasabb csúcson, amelyet Sztálin-oromnak hívnak és 7495 méter magasságba emelkedik a tengerszínt fölött, mégis kiváló kolhozok létesültek. Ezek nemcsak állattenyésztéssel foglalkoznak, hanem búzát, árpát, burgonyát és más növényeket is termelnek. A Lenin-kolhoz brigádvezetője, Nurolino Melikmov, 37 mázsás hektáronkénti búzatermést ért el 1954-ben olyan területen, amely 3000 méterrel a tengerszínt fölött van. A hegyvidék ellenére a kolhozparasztság annyira biztosította anyagi jólétének növekedését, hogy sok kolhoz évi jövedelme például 10—35 millió rubel között mozog. Ezek az eredmények természetesen nem hagyják hatás nélkül Šoult és Valešt sem. A pavilon adatai közt azt is kikutatják, hogy Radzsab Mahmudov kolhoztag családja a Sztáľn-kolhozban 1084 munkaegységet dolgozott le és ezért 22 786 rubel készpénzt és ezenkívül nagy mennyiségű mezőgazdasági terményt kapott. Sóul és Valeš gondolataikba mélyedve számolgatnak. Először is a rubelt koronára váltják, majd pedig a mezőgazdasági termények pénzbeli értékét számítják ki. Sóul és Valeš nagy szorgalommal tanulmányozták a szovjet kolhozok gazdag tudományos tapasztalatait is, amelyek a gazdag termés alapját és a magas jövedelmek forrását alkotják. Ők hívták fel figyelmemet a szadinszkí körzet kolhozainak tapasztalataira is. Itt arról volt szó, hogy ha a földet szántás után első napon vetették be, akkor az ő éghajlati viszonyaik mellett 25,5 mázsa termést hozott. Ha a vetést öt nappal a szántás után végezték el, akkor 23,7 mázsa, ha tíz nappal, 22, húsz napjára 21,3, harminc napjára pedig 17,5 mázsás hektárhozamot értek el. A nevezett körzetben a vetési módszerek különfélesége is rendkívüli módon befolyásolta a terméseredményeket. A közönséges vetési módszerrel például 24,6 mázsa terrmést értek el. Ha a rendes vetési módszer szemcsés műtrágyázással párosult, akkor 26,3 mázsa, keresztsoros, vagy sűrűsoros vetési módszerrel, szemcsés műtrágyázással 28,8 mázsa és repülőből való, két mázsa műtrágya rávetéssel 34,5 mázsa hozamot értek el búzából. Ezek a kiváló eredmények amelyekkel már az első órákban találkoztunk, arra serkentettek bennünket, hogy még alaposabban foglalkozzunk a szovjet emberek munkamódszereinek gazdag tapasztalataival. Ez a kiállítás nagyszerű iskolát jelentett valamennyiünknek. Boldog izgalommal raktároztuk el ezeket az aranynál is értékesebb ajándékokat, amit a szovjet ember évtizedeken keresztül vasszorgalommal összegyűjtött, hogy a mi életünket. is boldogabbá tegye. Ez a csodálatos föld a bőség hazája, „ahol minden kedves az ember szívének“. Major Sándor Az Uzbég Szovjet Szocialista Köztársaság pavilonja A Finn-Karéliai Szovjet Szocialista Köztársaság pavilonja
