Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-09-18 / 38. szám

földműves 1955. szeptember 18. 1 2 További lépés a nemzetközi feszültség enyhítésének útján A világbéke érdekei megkövetelik a Szovjetunió és Nyugat-Németország közötti viszony rendezését A moszkvai tárgyalásokról A napokban az egész világ nagy érdeklődéssel for­dult Moszkva felé, ahol a tárgyalások folytak a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormányküldöttségei között. Ez az érdeklődés természetes is, mert a világ népe ettől a tárgyalástól is azt várja, hogy a nemzetközi feszültség további enyhülését és az európai . biztonság, a béke megszilárdulását hozza maga után. A tárgyalásokat a Szovejtunió kezdeményezésére ren­dezték meg abból a célból, hogy megvitassák a két állam közvetlen diplomáciai és kereskedelmi, valamint kulturális kapcsolatai megteremtésének kérdését, továbbá Németország egyesítésének és a két országot érintő egyéb fontos kérdéseknek rendezését. A tárgyalások szep­tember 9-én kezdődtek. Bulganyin elvtárs megnyitó be­szédében hangsúlyozta, hogy a múlt háborúban éppen a német és a szovjet családok szenvedtek a legtöbbet a háború borzalmai miatt. A szovjet nép a legutóbbi háborúban hozott súlyos áldozatok és az elszenvedett pusztítások ellenére nem táplál ellenszenvet a német nép iránt. Ezt mutatja a többi között az a tény, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között jó, baráti kapcsolatok létesültek. Ezek a kapcsolatok az egyenjogúság, a szu­verenitás kölcsönös tiszteletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás elvén alapulva fejlődnek és szi­lárdulnak. A szovjet kormány azonban, amennyiben ez tőle függ, jó kapcsolatot szeretne a Német Szövetségi Köztársaság­gal is. Bulganyin elvtárs beszéde után Adenauer kancellár tett nyilatkozatot. Beszédében hangsúlyozta, hogy a leg­főbb jó, amelyet minden németnek meg kell őriznie: a béke. Beszéde befejező részében a következőket mondotta: „Engedje meg Miniszterelnök ür, hogy az elmondot­tak lényegét a következőkben foglaljam össze: hálásan üdvözló'm az őszinte tárgyalások lehetőségét, s tudatá­ban vagyok a tárgyalások nehézségének. E tárgyalások csak a kezdetet jelenthetik. E megbeszélés értelmét ab­ban látom, hogy kapcsolataink normalizálásának felada­tát az általam vázolt összefüggésben egészként tárgyal­juk. Remélem és kívánom, hogy jelenlegi tárgyalásunk olyan módon, amelyber még megegyezhetünk, moszkvai tartózkodásunk befejeződése után folytatódjék. Biztos vagyok abban, hogyha ez megtörténik, várakozásaink végül is olyan eredményre vezetnek, amely nemcsak az általunk képviselt népeknek, hanem a világ békéjének és biztonságának is hasznára lesz. A tárgyalásokat szombaton folytatták. Ezen a napon Bulganyin elvtárs, Adenauer kancellár, Hruscsov és Molotov elvtársak tartottak beszédet. N. A. Bulganyin elvtárs nyilatkozatából Bulganyin elvtárs nyilatkozatában a többi között a következőket mondotta: A szovjet nép jól tudja, hogy a je­lenlegi körülmények között mit jelent a. háború. A szovjet nép nem is oly régen átélte ezt, annak ellenére, hogy senkit sem fenyegetett, nem tört ide­gen földekre és békében akart élni minden néppel. Fel kell tételezni, hogy a né­met nép most éppen úgy gyűlöli a háborút, mint a szovjet nép. Ha a szovjet népről és a német népről be­szélünk, nem lehet kétséges, hogy gondolataiknak, érzéseiknek e tekin­tetben bizonyosan sok a közös vonása. Mindenesetre feltételezem, hogy a szovjet nép és a német nép nem akar egy új háborút elvi­selni és úgy véljük, közeled­niük kell egymáshoz, hogy biztosítsuk a békét és a biz­tonságot, amelyet nem csupán Európa népei, hanem minden nép kíván és amelyben a népek érdekeltek. Megígértük, hogy őszinték leszünk, és meg kell mondanunk önöknek, a Német Szövetségi Köztársaság képvi­selőinek, hogy a Szovjetunió a háború befejezése óta a német nép egy ré­szével már jó, baráti kapcsolatokat teremtett. A Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság barát­sága és együttműködése éppen úgy érdeke a szovjet népnek, mint a német népnek. E kapcsolatok az egyenlőség és az egymás belügyeibe való be nem avat­kozás alapján a jövőben is tovább fejlődnek. A Szovjetunió a Német Szövetségi Köztársasággal is normális kapcsola­tokat óhajt létesíteni, ügy véljük, nin­csenek olyan komoly érvek, bármilyen ügyeskedéssel is keressék ezeket, amelyek a jelenlegi körülmények kö­zött igazolnák e kapcsolatok rendezé­sének elodázását. Az ilyen halogatás nem szolgálná sem a szovjet nép, sem a német nép érdekét. Akik békére, a béke megszilárdítására törekszenek, és valóban tudatában vannak annak, mi­lyen áldozatokat és nyomorúságot hoz magával a háború, azok egyetértenek abban, hogy szükséges rendezni álla­maink kapcsolatait. Ami a szövetségi kancellár nyilat­kozatában különösen érintett két kér­dést illeti, mindkét kérdéssel kapcso­latban ki kell fejteni a szovjet kor­mány nézetet. Adenauer szövetségi kancellár úr első kérdésként a hadifoglyok prob­lémáját említette. Véleményünk sze­rint itt bizonyos félreértésről van sző. A Szovjetunióban nincs sem­miféle német hadifogoly. Min­den német hadifoglyot szaba­don bocsátottunk és haza­­küldtünk. A Szovjetunióban csupán a volt hitlerista had­sereg háborús bűnösei tar­tózkodnak, olyan bűnösök, akiket a szovjet bíróságok a szovjet nép, a béke és az emberiesség ellen elkövetett különösen súlyos büntettek miatt elítéltek. Valóban országunkban szeptember elsején 9626 háborús bűnös maradt. Ezek azonban olyan emberek, akiknek a legemberségesebb szabályok és mér­tékek szerint is, mint bűnösöknek, bör­tönben a helyük. Ezek olyan emberek, akik kivetkőztek emberi mivoltukból, ezek martalócok, gyújtogatok, a nők, gyermekek és aggok gyilkosai. A szov­jet bíróságok érdemük szerint ítélték el őket és nem tekinthetők hadifog­lyoknak. Nem lehet elfelejteni az ártatlanul meggyilkolt, megfojtott, élve elteme­tett embereket, nem mehetnek feledésbe a felperzselt városok és falvak, a meg­ölt asszonyok, fiatalok és gyermekek. Es ez az általam említett 9626 ember olyan bűnöző elem, aki ezeket a ször­nyű bűncselekményeket elkövette. Meg szeretném továbbá jegyezni, hogy Bulganyin elvtárs beszéde további részében Németország újraegyesítésé­nek kérdéséről a többi között a kö­vetkezőket mondotta: „A szovjet kor­mány változatlanul amellett volt és amellett van, hogy Németország egy­séges, békeszerető, demokratikus állam­ként egyesüljön. Mi lehetőségeket keresünk a felmerült nehézségek leküzdésére és arra, hogy módot találjunk akár foko­zatosan véget vetni minden európai katonai csoportosulásnak. E céloknak felel meg az a javaslat, amelyet a Szovjetunió az összeurópai kollektív Miniszterelnök úr! Örömmel üdvözlöm azt a kijelentést, amely szerint ön is azon a nézeten van, hogy minden kérdést teljes nyílt­sággal kell megtárgyalni. Igen, ez va­lóban így van. Ha mindazok után, ami történt, ismét a kapcsolatok normalizá­lását akarjuk elérni, akkor eleve nyíl­tan ki kell mondanunk mindazt, ami szívünkön fekszik. Beszédének elején, ön, miniszterel­nök úr, leírta azokat a szenvedéseket, amelyek a szovjet népet a legutóbbi háború idején érték. Őszintén beisme­rem, hogy e háború miatt a szovjet nép rendkívül sokat szenvedett. Ha azonban ön azt mondja, hogy a né­met nép más helyzetben volt, akkor én bátorkodom felhívni a figyelmet arra, hogy Hitlert és híveit nem lehet azonosítani a német néppel. Ön, miniszterelnök úr, ezután a ha­difoglyokról beszélt. Szeretném felhív­ni figyelmét arra, hogy tegnapi fel­szólalásomban a „hadifogoly“ szó egy­általában nem fordult elő. Szándéko­san kerültem ezt a szót. Ha figyelme­sebben megvizsgálja az általam mon­dottakat, megállapíthatja, hogy inkább valamennyi „visszatartott“ személyről beszéltem. Ön „háborús bűnösökről“ és a szovjet bíróságok ítéleteiről be­szélt. Hasonló az eset az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával és Fran­ciaországgal való viszonyunkban is. Ott azonban megértették, hogy azok az ítéletek, amelyeket a háború utáni időszakban ezen országokban a bírósá­ha itt megvizsgálnánk e bű­nösök kérdését, akkor úgy kellene eljárni, hogy ebben részt vegyenek mind a Német Szövetségi Köztársaságnak, mind a Német Demokratikus Köztársaságnak a képviselői. E;: a kérdés érinti Németország mindkét részét. Minthogy nem gon­doljuk, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság kormányküldöttsége az adott feltételek mellett kívánatosnak tartja az említett kérdés megvizsgálását a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kép­viselőjének részvételével, nyilvánvaló, hogy a problémát célszerűtlen a mos­tani tárgyalásokon megvitatni. biztonsági rendszer megteremtésére terjesztett elő. A Szovjetunió mindig elismerte, hogy a német kérdés megoldása, bele­értve Németország újraegyesítésének feladatát is, mindenekelőtt maguknak a németeknek az ügye. Raméljük, hogy a köztünk folyó je­leni ígi eszmecsere hasznos szolgálatot tesz mind az egész német kérdés meg­vizsgálásának ügyében, mind pedig közvetlenül, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak rendezése ügyében. gok hoztak, nem voltak mentesek az indulati élményektől, annak az időnek a légkörétől, hogy a tanúk is ennek hatása alatt álltak; hogy annak az időnek az egész légköre nem volt al­kalmas olyan ítélethozatalra, mintha az ítéletet az egész tényanyag nyu­godt megvizsgálása után hozták volna. Ebtől levonták a következtetéseket és majdnem valamennyi elítélt bünteté­sének hátralevő idejét kegyelmi úton csökkentették. Miniszterelnök úr ön talán tudja, hogy a londoni Times azt írta, eze­ken a tárgyalásokon mi mindketten bizonyos fokig az egykori heroldok szelepében lépünk fel, mindegyikünk fennhangon hívja fel a másik figyel­mét azokra a hibákra, amelyeket sze­retne a másiknál kiküszöbölni, ügy gondolom, hogy nem volna szabad ilyen szerepben fellépnünk, hanem tel­jes őszinteséggel igyekeznünk kell a valóság nyugodt megítélése után meg­egyezést elérni. Igaz, hogy a német csapatok nyomultak be Oroszországba. Igaz, hogy sok rossz történt. Azonban az is igaz, hogy az orosz seregek, azután, védekezve — ezt feltétlenül elismerem — Németországba jöttek és hogy akkor Németországban a háború alatt sok szörnyű dolog történt. Ügy gondolom, hogy ka kapcsolataink új szakaszába akarunk lépni — és ez a mi komoly kívánságunk, — akkor nem szabad túl messzire néznünk a múltba, me-t úgy csak akadályokat gördítünk magunk elé. Az új időszak kezdetének előfeltétele a lélektani megtisztulás is. Németország újraegyesítésének kérdése Adenauer kancellár nyilatkozatából N. Sz. Hruscsov elvtárs beszédéből Az ülésen Adenauer kancellár után Hruscsov elvtárs szólalt fel és Ade­nauer nyilatkozatára válaszolva a töb­bi között a következőket mondotta: „Amikor a szovjet harcosok a né­met fasiszták által rájuk kényszerített háborút folytatták, és pusztították az az ellenséget, népükkel szemben fenn­álló szent kötelességüket teljesítet­ték, vérüket hullatták. Vajon ez bűn­tett? Ha valamilyen csapatok Német­országra támadnának és a német csa­patok védelemből átmennének táma­dásba, vajon lehetne-e ezt bűntett­nek nevezni? Ez a nép szent köteles­sége. Ügy vélem ezért, hogy itt a szovjet csapatokat sértő kifejezés hangzott el. Ez késztetett arra, hogy első megjegyzésemet megtegyem. Nem mi kezdtük a háborút, ezért nem a mi vétkünk, hogy sokan nem tértek vissza családjukhoz. Az ember­milliók pusztulása legyen figyelmez­tetés, hogy ez ne ismétlődjék meg a jövőben. Ha valaki a jövőben meg­kísérli megismételni azt, amit Hitler megkísérelt, ez a kísérlet ugyanazzal vagy talán még többel végződik. Legyünk nyíltak: nem me­hetünk bele a német kérdés megol­dásába olyan síkon, amilyenben önök akarják megoldani. Németország újra­egyesítéséről most úgy beszélnek, hogy az újraegyesített Németországnak be kell lépnie a NATO-ba, jóllehet a NA­TO a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok ellen irányul. Az ed­digi események mind ezt igazolták. Igazolta ezt, hogy amikor mi kijelen­tettük, hogy be akarunk lépni a NA­TO-ba megtagadták méghozzá azért, mert ez a tömb a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen lé­tesült. Ha ellenünk irányuló szerveze­tet alakítanak, akkor nekünk, állam­férfiaknak, mindent meg kell tennünk, hogy az minél gyengébb, ne pedig erő­sebb legyen. Ez jogos óhaj. Meggyő­ződésem, hogy ha a Német Szövetségi Köztársaság ilyen helyzetben volna, vezetői éppúgy járnának el, mint ahogy mi eljárunk és igazuk volna. A szovjet kormánynak egy a célja, a világ békéjének biztosítása. Nem keresünk más utat, mint a baráti kap­csolatok megteremtését és nem akar­juk, hogy ezek a kapcsolatok más államok — Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok, vagy bármely más állam ellen irányuljanak. Befejeződtek a moszkvai tárgyalások Moszkvában szeptember 9-től szept. 13-ig tárgyalások folytak a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztár­saság között. A tárgyalások során, amelyek a kö­zös megértés légkörében folytak le, érdekes eszmecsere alakult ki a Szov­jetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság között. A tárgyalások során foglalkoztak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kap­csolatok megkötésével is. Megegyezés jött létre, melyet a két fél levélben fejezett ki, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya és a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa jóváhagyása után a két ország között rendes dip­lomáciai kapcsolat létesül. E célból nagykövetségek létesülnek Bonnban és Moszkvában és kölcsönös megegye­zésen rendkívüli nagyköveti minőség­ben diplomáciai képviselőket küldenek a két városba. Mindkét küldöttség megegyezett abban, hogy a diplomáciai kapcsolatok létrehozása nagyban hozzájárul a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti megértés és e­­gyüttműködés fejlődéséhez az európai béke és biztonság biztosítása érdeké­ben. A két fél abban is megegyezett, hogy a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság közötti normális kapcsolatok létrejötte lehetővé teszi az eddigi vitás kérdések rendezését, melyek egész Németországot érintik és ezzel összefüggésben kell, hogy hozzájáruljon az egész német nép leg­nagyobb problémájának sikeres meg­oldásához — a német demokratikus állam megteremtéséhez. A két fél abban is megeygezett, hogy a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság a legközelebbi időszakban kereskedelmi kapcsolatok * létesítéséről folytat tárgyalásokat. A léfreiöH megegyezésről szóló dokumentumok: Konrad Adenauer úr Őexcellenciájának, a Német Szövetségi Köztár­saság kancellárjának, Moszkva. Moszkva, 1955. szeptember 13. Szövetségi Kancellár Drl —— Azzal a megegyezéssel kapcsolatban, amely a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei között tefolyt tárgyalások alkalmával jött létre, tisztelettel megerősítem Önnek, hogy a szovjet kor­mány elhatározta a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Német Szövetségi Köztársaság kormányával és a diplomáciai képviselők kicserélését rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövetek minőségében. A Szovjetunió kormánya annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a most felvett diplomáciai kapcsolatok hozzájárulnak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös megértésének és együttműkö­désének az európai béke és biztonság érdekében való fejlődéséhez. A szovjet kormány emellett abból indul ki, hogy a normális kapcsola­tok felvétele és fejlesztése a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság között elősegíti az egész Németországot érintő rendezetlen kérdések megoldását és ezáltal hozzá kell járulnia a német nép országos problé­májának — a német demokratikus állam egysége felújításának megoldá­sához is. Szükségesnek tartom ezennel kijelenteni, hogy a diplomáciai kapcsola­tok felvételéről a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság körött létrejött megegyezés érvénybe lép, mihelyt azt jóváhagyja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége. Kérem önt, Kancellár ür, fogadja mély tiszteletem kifejezését, N. Bulganyin. N. A. Bulganyin marsall úrnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnöke Őexcellenciájának, Moszkva. Moszkva, 1955. szeptember 13. Miniszterelnök ürI Azzal a megegyezéssel kapcsolatban, amely a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió kormányküldöttségei között lefolyt tárgyalások alkalmával jött létre- tisztelettel megerősítem Önnek, hogy a Szövetségi kormány elhatározta a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Szovjetunió kormányával és diplomáciai képviselők kicserélését rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövetek minőségében. A szövetségi kormány annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a most felvett diplomáciai kapcsolatok hozzájárulnak a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti kölcsönös megértés és együttműködés fejlesztéséhez az európai béke és biztonság érdekében. A szövetségi kormány emellett abból indul ki, hogy a normális kap­csolatok felvétele és fejlesztése a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió között elősegíti az egész Németországot érintő rendezetlen kérdések megoldását és ezáltal hozzájárul a német nép fő országos prob­lémájának. — a német demokratikus állam egysége felújításának megol­dásához is. -------­Ez az egyezmény érvénybe lép, mihelyt- azt jóváhagyja a Szövetségi Kabinet és a Német Szövetségi Parlament. . Miniszterelnök Ür, fogadja kérem mély tiszteletem kifejezését, Adenauer. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava. Krížkova 7. - lelefon 332-99 Szerkesztőség Bratislava. Krížkova 7. Гек: 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó. i. v., Bratislava, Križkova 7. — Nyomja. Merkantilné tlačiarne n. p., z. z., Bratislava, Ul. Nár povstania — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta hirlapszolgálata. — Megrendelhető minden .postahivatalnál és kézbesítőnél D—53494.

Next

/
Oldalképek
Tartalom