Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-09-18 / 38. szám
földműves 4953. szeptember 18. 7 A Forradalmi Szakszervezet segítségével új eredmények születnek Az állatok hasznosságának emelésére törekednek A nagymegyeri állami gazdaságban az iroda kilincsét kézről-kézre adják a dolgozók. CSISZ-tagok, fejőgulyások, növénytermesztők, részlegvezetők és agronómusok jönnek, Lapos Ferenchez a Forradalmi Szakszervezet csoportjának elnökéhez. Két fiatal lány új személyazonossági igazolványt tesz az asztalra. Nagy Sándor ,,Leg jobb dolgozó" címmel kitüntetett osztályvezető, Üj-Major — Feri bácsi, tessék lepecsételni. Lapos Ferenc megnézi a névsort. Jegyez valamit és az igazolványokat lepecsételve visszaadja. — Ugye, máris gondot okozott, hogy nagylányokká nőttetek — tréfálkozik az elnök. — Azt, bizony — mondja az egyik lány. — Enélkül nem kaphatunk fizetést. A kertészetben dolgozó CSISZ-csoport legtöbb tagja olyan fiatal, mint ez a két lány, de a munkában élenjárók s a versenyben a „nagyokkal“ vetélkednek. Lapos Ferenc, ahogy a hivatalos dolgokat intézi, mindenkinek mond valamit, egyikkel tréfál, másikkal szervezeti kérdésről, harmadikkal új munkamódszerről beszél. Ifjú Fekete Lajos. a füzi-részleg híres tehenésze, fejési tervét 142 százalékra teljesítette, távozni készül, de az ajtóból visszatér. Gondolkodik egy kicsit, aztán beszélni kezd. — Mit intéztetek a takarmány-ügyben? — Még nincs minden úgy, ahogy javasoltátok, de máris értünk el eredményt. A nagymegyeri állami gazdaság dolgozói sajtótízperceken és a forradalmi szakszervezet által összehívott gyűléseken részletesen áttanulmányozták a CSKP KB határozatát. Ezzel kapcsolatban sok probléma merült fel. Minden dolgozó akar valamit tenni a termelés növelése, az önköltség csökkentése és a munkaszervezés javítása érdekében. Az irodában a dolgozók egészségvédelmére terelődött a ázó. Bozsakl Kálmán, hogy szavait hitelesebbé tegye, egy szállítólevelet mutat, amelyen ez áll: 80 MOSDÓ, 40 SZEKRÉNY — Ez már szép eredmény — jegyzi meg ifjú Fekete Lajos, fejőgulyás. — így már könnyebben elérhetjük célunkat. A fertőző elvetélés megszüntetésére az üzemi bizottság határozatot hozott, hogy ez év végéig minden tehénistállóhoz egy külön helyiséget építenek, ahol majd a dolgozók tisztálkodhatnak, és fertőtlenített munkaruhába öltözködhetnek. Erre a célra rendelték meg a 80 mosdót, és 40 szekrényt. Ilyen óvintézkedés mellett a betegség nem terjedhet más részlegre és a dolgozók egészsége sincs veszélyben. — Az üzemi tanács elnöke úgy gondoskodik a gazdaság minden dolgozójáról, mint jó apa a gyermekéről. Ebben az évben 10-en voltak üdülésen, és még kettő megy. Harmincán gyógyfürdőn vannak és további 12-őt szintén oda küldenek. Dórák Vincének, akit baleset ért, családi pótlékjához és táppénzéhez még 000 korona segélyt utaltak ki az üzemi tanács szociális alapjából. Számos példát sorolhatnánk fel, ami az emberről való gondoskodást híven tükrözi. A félévi munkaverseny-értékelés után 83 dolgozót jutalmaztak meg és elismerő oklevéllel tüntették. ki. Az őszi munkák versenyében szintén megjutalmazzák és kitüntetik a példás dolgozókat. A nagymegyeri állami gazdaság dolgozóinak munkafegyelmét és munkaszeretetét misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gazdaság őszi rencéje, őszi árpája már szépen kikelt, kisorolt, s az őszi gabonából is sokat elvetettek. A múlt évben is agrotechnikai időben végeztek el minden munkát — de meg is lett az eredménye. Érdemes visszapillantani két vetélkedő részleg eredményeire. A füsirészleg búzából 34,25,' rozsból 27,45, árpából 25,87, mázsás átlagos hektárhozamot ért el. üi-majorban pedig az eredmény búzából 32,11. rozsból 25, árpából 31,17 mázsa volt. Lapos Ferenc még sok szép eredményről tájékoztatott bennünket és végül is azt tanácsolja, hogyha jobban meg akarunk ismerkedni az üzemi tanács munkájával s az elért eredményekkel, akkor látogassák mpg legalább az új-majori részleget- és a tábori nagyhizlaldát. Mielőtt útnak indulnánk, Lanos elvtárs elmondja a gazdaság legérdekesebb sport- és kultűreseménveit. — Labdarugó csapatunk ez évben még a győri Vasassal is. játszott, bár 9:1 arányban alul maradtunk — folytatja az elnök — mégis megérte. Sokat tanultunk tőlük és a 31 ezer koronás jövedelemből az I. Országos Spartakiádára járásunk sportolóinak útiköltségét fedeztük. A kultúra terén sem kisebb az eredményük. A színjátszó körnek és tánccsoportnak összesen 60 tagja van. — Azonkívül 7-tagú vonós-zenekarunk is van, fúvószenekart pedig a napokban akarják megalakítani. Színjátszó csoportjuk nagy sikert ért el az „Aranycsillag“ című háromfelvonásos operettel. Hétszer adták elő. Egyszer Dercsikán is, ahol ez a darab adott új erőt a szövetkezet megszilárdításához. Az új-majori részlegen és a tábori nagyhizlaldában sok jót tapasztaltunk, amely más gazdaságoknak is követésreméltó. Jó munkaszervezés, érdemszerinti jutalmazás, jó káderek, öntudatos fegyelem, mind-mind az üzemi bizottság jó munkájára vall. Üj-majorban az osztályvezető Nagy Sándor. Azelőtt fejő volt. Jó munkaszervezéséért a Földművelésügyi MiniszUrium a „Legjobb dolgozó“ címmel tüntette ki. Részlege a múlt évben és az id:n is első lett a gazdaságban. A félévi értékelés után a vándorzászló is az ő irodájuk dísze. Nagy Sándornak sok köszönhető azon a téren is, hogy részlegében, az állattenyésztésben megkezdték az önelszámolási rendszert (hozraszcsot) bevezetését. Azonkívül a prágai mezőgazdasági kiállításon szerzett tapasztalatai alapján és Almási János, az újmajori részleg legjobb fejőjének a segítségével bevezeti a gépi fejést. Az önelszámolási rendszer bevezetése jó eredményeket hoz A tábori nagyhizlaldában már teljesen bevezették az önelszámolást. Azóta, hogy mennyire csökkent az önköltség és milyen arányban növekedik a dolgozók jövedelme, semmisem bizonyítja jobban, mint Bőgi Károly és Földes János sertésgondozók júliusi eredménye: 867 növendék hízósertésnél a tervezett 75,22 mázsás súlygyarapodást 62,49 mázsával túlteljesítették. Egy kg súlygyarapodáshoz pedig Almási János az új-majori részleg legjobb fejője. csak 5,5' kg zabegységet használtak fel (I kg kukorica — 1,37 zabegység, 1 kg árpa -— 1,21; 1 kg zab — 1 zabegységet jelent). Július hónapban Földes János 3056, Bőgi Károly pedig 5494 koronát keresett. Ha a nagymegyeri állami gazdaság üzemi bizottságának dolgozói továbbra is ezen az úton haladnak, és szem előtt tartják a párthatározatot, a jövőben még szebb eredményeket érhetnek el. Cs. J. A nyitrai állami gazdaság trösztje részletesen áttanulmányozta a CSKP KB határozatát és ezzel kapcsolatban kidolgozta a, kerület mind a 1.1 gazdaságára eső feladatokat. A tröszt dolgozói egész sor új intézkedést foganatosítottak a munka jobb megszervezése és az állatok hasznosságának növelése érdekében. A takarmányalap megjavításával emelni fogják mind az állattenyésztési termelést, mind az állatok hasznosságát. Ennek érdekében 5814 hektáron zöldfutószalag rendszert biztosítanak. A takarmányalap fő forrását azonban az elégséges silókészlet képezi. A nyitrai kerület állami gazdaságai ez év végéig 48 ezer mázsa silót készítenek. Egyes gazdaságokokban, mint például Bajcson, Palárikovon, Aranyoson, Nyitrán jól haladnak a silózással. Az állami gazdaságok téli időszakra kerületi méretben egy fejőstehén részére 30 mázsa, és egy növendékállat részére pedig 15 mázsa silótakarmányt készítenek. A takarmánytermények különösen a kapások területeinek kibővítésével további takarmányt nyernek. Nagy figyelmet fordítanak a szárításra, valamint a széna és a lóhere elraktározására is. A téli időszakra kerületi méretben 150 ezer szárítót készítenek. A bajcsi és a farkasréti gazdaságok 250 hektáron hozzáfognak a rétek és a legelők vízzel való elárasztásához, mely eljárással 1956-ban 30 százalékaal emelik a széna-hozamot. A sertések hizlalására pedig elegendő takarmányburgonyát biztosítanak. Az új intézkedés alapján a nyitrai állami gazdaságok a jövőben nem fognak 15 kg-nál kisebb súlyú malakal emelik a szénahozamot. A sertéaz összes nagy hizlaldákba a Surikov-módszert, mellyel feljavítják a sertések gyorshizlalását. 1956-ban teljes mértékben áttérnek a borjak rideg nevelésére. 1960 végéig kerületi méretben tehenenként 2800 átlagos tejhozamot terveznek. A CSKP KB határozatának teljesítésével a nyitrai állami gazdaság dolgozói lényegesen emelni akarják állettenyésztésük termelését, hogy valóban a szocialista mezőgazdaság a nagyüzemi termelés mintaképei legyenek. ■ OiOIOiOiOIOIOIOiOiOiOlOiOIOIOIÖ . 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 m 0 0 95 0 m 0 0 m 0 ■ 0 ô ■ 0 a 0 ■ 0 H 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 DÍJAZOTT ANKÉT Mindenki bekapcsolódhat ankétunkba, melyet a Csehszlovák Biztosítás államosításának tízéves évfordulója alkalmából hirdetünk! Az ankét részvevője csak akkor lehet, ha válaszol az Állami Biztosító következő kérdéseire: 1. A biztosítás melyik nemét tartja legjobbnak és miért? 2. Milyen tapasztalatokat szerzett a biztosítással kapcsolatban és mit ajánl az Állami Biztosító munkájának megjavítása érdekében? Aki a kérdésekre válaszol, jubileumi ankétunknak részvevőjévé válik. Az ankét részvevői 100 000 Kčs értékben jutalmakat és biztosítást nyernek. Válaszaikat 1955. november 30-ig az Állami Biztosító illetékes járási felügyelőségére küldjék! Állami biztosItö n OlOiOIOIOIOIOIOIOiOIOIOIOIOIOiOI (Folytatás az előző számból) — De még visszajössz? — Ki tudja? Talán nem.*.. Sűrű füstöt fújt az ég felé. — Hát • te hogy vélekedsz erről, öcsém? Hajaj, úgr ideszoktam én, hogy még hazamenni sincs kedvem!...- Nem úgy fogadtatok ti, mint vendéget, hanem mint közületekvalót. Látod, ez szép volt!... Pedig én az első napokban inkább csak a mennyiségre törekedtem — vesztettem is elég sok szemet. És tudod, mit történt? A kolhozelnök nem számolt kevesebbet, nehogy már az elején megbántsa a vendéget, inkább nekem mondta el bírálatát. Azt mondta: „Kombájnos elvtárs, mi helyeseljük a rekordjait, de ha teli kalászokat hagy a mezőn, bizony összerúgjuk a patkót!" Odahaza, a Kubányvidéken is ezt mondták volna... Veled is így beszélnének, ha nálunk járnál. ügy bizony! Látod, mi ketten ott is ugyanígy összebarátkoztunk volna és ugyanúgy dolgoznánk, mint itt: versenyeznénk, vitatkoznánk, de ha kell, segítenénk egymásnak. Elhallgatott, száraz gallyat dobott a lobogó tűzre. — Andrej, miért beszélsz erről most egyszerre? — Hogyne beszélnék! Ha nem adtad volna át a tartalék-gyertyáidat, talán még holnap is a napon sütkérezhetnék és számlálhatnám a madarakat. Még sokáig ültünk ott, beszélgettünk ..-. Addig ültünk, amíg az alkony utolsó sugara is eltűnt. ' az égről. VI. A komszomol gyűlés végétért. Rasida itt hagy minket — új titkárt kellett választani. Rasida javaslatára engem választottak meg. A K U E Hármasban bandukoltunk hazafelé: Rasida Andrej meg én. Sűrű, fekete, langyos őszi éjszaka volt. Arcunkat olyan lágy szellő cirógatta, amilyen ritkán jár mifelénk ilyen kései évszakban. Andrej gondosan feltúrté Rasida kabátjának gallérját. v- Nehogy meghűlj! — szólt és karonfogta a leányt. Hej, ebadta kozákja, ez aztán tud bánni a lányokkal, azt meg kell adni! Rasidának tetszik is a dolog: lám, hogy odasímul hozzá. Jólesik neki, persze, hogy egy ilyen izmos, egészséges dzsigit mellett mehet, mint ez az Andrej. Hirtelen ráeszméltem, hogy itt a harmadik személy most bizonyára teljesen felesleges, hátra is maradtam, de Rasida rám szólt: — Miért maradsz el, Arszlangarej? Beszédem van veled... Megvárták, amíg beértem őket és Rasida engem is karonfogott. Sűrű fürtjeivel pajkosan játszott a szellő, egy-egy hajszála megcsiklandozta az arcomat, de hogy, hogy nem — most nem örültem neki. — Egy kis megbízatásom van a számodra — mondta. — Legyen rá gondod, hogy a komszomolcok és általában a fiatalok részt vegyenek az esti tanfolyamon. Ez nagyon fontos. Es arra is legyen gondod, hogy Amina bejusson a villanyszerelő-tanfolyamra: régi vágya. Az is jó lenne, ha valamelyik nap gyűlést hívnál össze lés alaposan megmosnád Halim fejét: ros :úl bánik a feleségével, csúnyán élnek. Én már nem jutottam hozzá, hogy megmondjam neki.. л Arra is szakíts időt, hogy a fejőnőket felkeresd ,j.. És valanji személyes megbízó" L ' *’ ’ Jr ''*» Á N I V E — •Jf — D. Iszlámov elbeszélése — — sód van-e a számomra? — kérdeztem. — A te számodra? — kissé elgondolkozott. — Neked, Arszlangarej, azt tanácsolom, hogy jövőre iratkozzál be a főiskolára. Őt esztendő múlva, ha hazajövök látogatóba, te már agronómus lehetsz. Már le kellett volna térnem az orszagútról, de Rasida nem engedett: — Majd elfelejtettem: az öreg Hátira háza düledezik. Jó lenne haladéktalanul komszomol-szombatot rendezni és rendbehozni a házát. Ezt ne felejtsd el! Megígértem. — No azt hiszem, ennyi az egész. Ha még valami eszembe jut, majd holnap megmondom. Jóéjszakát, Arszlangarej! — Sok boldogságot kívánok neked, Rasida! Andrej is keményen megszorította a kezemet. VII. A kelő nap fénye elöntötte a folyópart tarka őszi erdőit. A föld felett itt-ott kékes, lenge köd lebegett. A partmenti nyárfák egykedvűen hullatták a vízbe aranyszínű leveleiket. A folyón túl, a letarolt szántóföldön két elárvult kombájn állt: Andrejé és az enyém. Ezek a mi pusztai hajóink most olyanok, mintha gazdátlanok volnának. Ekkor valaki rámkiált. Odanézek, hát Gata-agaj, a kolhozelnök. — Mit kószlálsz itt kora reggel, mint valami fészkéből kipottyant madárfióka? N D É G Én csak állok zavaromban, mint akt rossz fát tett a tűzre. — És maga? — Hohó, az más! — és ravaszul elmosolyodik. — Nekem, öcsém, dolgom van: a központba megyek. Egy Pobjedát kapott a kolhozunk, azt kell átvennem. Ha sikerül, azon viszem ki a vasúthoz Rasidát és Andrejt.... No, de vajon Arszlangarejt miért kerülgeti az álom? Mintha a szívemet markolászná. És még kötődik is velem. — Te nevezed magad dzsigitnek? Eh, az egész kolhozt szégyenbe hoztad'. ,r. ügy teszek, mintha nem érteném. — Mi történt, Gata-agaj? — Még kérdezed? Hát miféle lányt ütöttek le a kezedről? A kolhoz büszkeségét! Málészájúak vagytok valamennyien! Bezzeg, ha én fiatalabb lennék... — Magán múlott, Gata-agaj. — Mi múlott énrajiam?.! — Hogy Rasida elmegy-e tőlünk vagy sem. Erre már Gata-agaj is dühbe gurul: — Hogy-hogy rajtam múlott? Talán azt akarnátok, hogy még asszonyt is a kolhozelnök szerezzen nektek? — Még mit nem! Nálunk mindenki maga rendelkezik a szívével! — Mégis megtehette volna, hogy nem engedi el Rasidát. Akkor a kozák mehetett volna maga . Alig mondtam ki, máris megbántam. — Azt hiszem, Arszlangarej, egy kicsit meghibbantál — felelte a kolhozelnök. — H'onnét venném ehhez a jogot? Szovjet föld a Kubányvidék? Szovjet föld bizony! És szeretik egymást? Szeretik háti Akkor mi kell |\АААЛЛЛДЛЛЛААЛЛАЛЛА^ ЛЛАЛДЛЛЛЛЛ/ még? Minden szabályszerűen történt. Én nem tehetek egyebet, minthogy szerencsés utat és sok■ boldogságot kívánjak nekik. Magam viszem ki őket a vonathoz. ... Addis kódorogtam az Ak-Idel partján, amíg elfáradtam. De ha nem kellett volna átvennem Rasidától _ a komszomolszervezet ügyeit, még késő éjszakáig sem tértem volna haza. A nap már melegen sütött, amikor visszaértem az auíba. Rasida már régóta várt rám.. — Hová csellengtél? Még lekésünk miattad a vonatról .►.. — így adódott! — vetettem oda kurtán. — Kezdhetjük? Félóra alatt minden ügyet átadott. — Készen vagyunk — szól végül mosolyogva Rasida. — Jó munkát kívánok, titkár elvtárs, Sok sikert! Akárhogy is figyeltem, a leány nyugondt arcán nyomát sem láttam izgalomnak. — Nem fáj a szíved, Rasida, hogy itt hagysz minket, hogy elhagyod szülőfaludat? — Persze, hogy fáj, Arszlangarej. Kiléptünk az utcára. Rasidáék háza előtt már gyülekeztek az emberek. Itt volt Gata-agaj is a vadonatúj Pobjedával. Hát mégis idejében megjött! — Csak ne sírjam el magam, amikor búcsúzunk .. szólt halkan Rasida. így jött el a válás pillanata. Rasida meg Andrej virágcsokrot kaptak, mindenki boldogságot kívánt nekik Andrej megállt a gépkocsi mellett. — Szívből köszönöm, elvtársak, a jóságotokat, a sok szeretetet. Ügy éltem itt közietek, mintha odahaza lennék az én Kubányomban! Jövő ősszel, nagyon kérlek, ti gyertek el vendégségbe hozzánk . .. (Vége).
