Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-09-11 / 37. szám
1955. szeptember И. ťctídmäves 9 A fiileki járás földművesei az első siker után A besztercebányai kerületben a múlt évben a füleki járás szövetkezetei és magángazdálkodói maradtak el legjobban a gabona és az állati termékek beadásával. A járás 28 községe közül csak nyolcban volt EFSZ de ezekben sem értek el olyan eredményeket, amellyel a szövetkezet ügyével törődő tagok elégedettek lehettek volna. Sok volt a panasz a gépállomásra, a traktorosokra. A gépállomásnak különösen a folytonos munkaerőhullámzás ártott. A traktorosok jöttek-mentek, a gépállomás költségére kitanultak, hajtási engedélyt szereztek, majd némi gyakorlatra tettek szert és tovább álltak. A munkaerők szempontjából a szövetkezeteknél sem volt jobb a helyzet. A tagság jelentékeny része kétkki foglalkozást űzött. Rendes alkalmazottak voltak a füleki zománcárugyárban és csak a rendes foglalkozáson kívül, szabad idejükben segítettek a szövetkezetnek. Az egyénileg gazdálkodó kis- és középarasztok túlnyomó része is ezt az utat követte. Földjeiken csak annyi termett, ami saját szükségletüket fedezte, de a közélelmezéssel vajmi keveset törődtek. Az ilyen gazdálkodás természetesen „z a'aôsony hektárhozamokban és ennek eredményeként a beadási terv teljesítésének elmulasztásában tükröződött vissza. Az idei terméseredményekben azonban ugrásszerű, örvendetes javulás tapasztalható. Kuhutík Ede, a járás felvásárlási megbízottja pontos kimutatást vezet az eddig beérkezett terméseredményekről és ahogy megállapította — a tavalyi terméssel szemben az idén öt mázsával több termett hektáronként. Erinek legjobban a szövetkezetek tagjai örülnek. A várgedei szövetkezeti tagok például búzában 6 hektáron 253,50 mázsát takarítottak be, vagyis hektáronként 42,25 mázsás hozamot értek el. Sávolyi szövetkezet búzából ugyancsak 30 mázsás átlaghozammal dicsekedik. A várgedeiek valahányszor lemaradtak a termelésben mindig azzal mentegetőztek, hogy járási viszonylatban övéké a legrosszabb föld, nos, most ezen a „terméketlen földön" 12 hektáron 41,35 mázsa őszi búza termett hektáronként. Érdemes foglalkozni, minek köszönhetik a füleki járás szövetkezetesei az átlagos öt mázsás hektáronkénti terméstöbbletet. Először is a haladó módszerek alkalmazásának. A múlt évben a járás szövetkezetei nem nagy fontosságot tulajdonítottak a szűksoros vetésnek és túlnyomó részben csak egyszerű módon vetettek. Igen nehezen lehetett megnyerni őket a haladó módszerek alkalmazására és csak gyakorlati példákkal sikerült meggyőzni őket. A galsai szövetkezeti tagok például sokat hallottak a szűksoros vetés előnyéről, mégis a tíz hektáros dűlőjükön csak egyszerűen vetettek tavaszi árpát, de még ezt a területet sem. vetették be egészen és három hektár vetetlenül maradt. A gépállomás agronómusa Puskailer Milan, ezt a kimaradt részt szüksorosan vetette be. Az eredmény: az ellenőrző cséplésen kiderült, hogy a közönségesen vetett területen 20,2 mázsa, míg a szüksorosan vetett területen 27 mázsa termett hektáronként. A szüksoros vetés előnye a közönségessel szemben tehát nyilvánvaló volt hiszen mindkét vetési módszert egy és ugyanazon a dűlőn próbálták ki. A buzicai EFSZ például az összes búzáját közönségesen vetette, eredmény: 21,26 mázsa hektáronként. A várgedeiek ezzel szemben szüksorosan vetettek és 23,30 mázsát, vagyis két mázsával többet értek el hektáronként. Pedig ami igaz, az igaz, a várgedeiek távolról sem rendelkeznek olyan jó talajviszonyokkal, mint a buzicaiak. Az idei terméseredménynek még több magyarázata is van: A járás szövetkezetei az idén a kiutalt műtrágya 80 százalékát átvették és elhasználták. A traktorosok az elmúlt évvel szemben sokkal jobb munkát végeztek, betartották az agrotechnikai határidőt, a szövetkezetekben erősödött a munkafegyelem. A szövetkezeti tagok az idén fokozottabb mértékben vették igénybe a gépi munkát és most történt először, hogy 400 hektár kapásnövény sorközi művelését géppel végezték. Köztudomású dolog, hogy a szövetkezetek megerősödése mindenekelőtt a traktorosok jó munkájától függ. Ők rakják le a gazdag termés alapját és nem kis részben tőlük függ a munkaegységek értékének emelkedése is. A füleki járás szövetkezeteiben az elért jó eredmények következtében emelkedik a munkaegységek értéke is. Nincs olyan EFSZ a járásban, ahol a tervezett hektárhozamokat 2—3 mázsával túllépték volna. Ez pedig a legjobb út a szövetkezet megerősödéséhez és a munkaegységek emeléséhez. A fenti elért eredmények után jogosan lehetne arra következtetni, hogy minden a legjobb úton halad a dolgok rendeződtek és a termény beadása körül sincs zökkenő. A füleki járásban sajnos ez nincs így. A gabona beadását járási méretben szeptember 5-ig csak 34,3 százalékra teljesítették. Az oka: a cséplés lassúsága. A cséplési tervet az előbb említett napig csak 51 százalékra teljesítették, ami azt jelenti, hogy a járás földművesei eddig csak a gabona felét csépelték el. Persze, a cséplésben való lemaradásnak is megvan az oka: a gépállomás nem javította meg jól a cséplőgépeket. A járási nemzeti bizottság gépesítési osztálya június 27—30. között vizsgálta át a gépeket és a megjavított 42 cséplőgépből 14-et üzemképtelennek nyilvánított. A jónak elismert 28 cséplőgép közül is a későbbi cséplés folyammán több rövidebb-hosszabb ideig üzemképtelenné vált. A guzonai szövetkezetben például 1200-as géppel csépeltek és szeptember elsejéig mindössze 2 vagon 60 mázsa volt a teljesítmény. Rendes körülmények között ez az eredmény 1200-as géppel, jól megszervezett munkával, egy nap alatt is könnyen elérhető. Van olyan gépe is a gépállomásnak, amely csak napi 30 —60 mázsát csépel. Ezzel szemben az óbarsi szövetkezeti tagok csak 930- as géppel csépelnek, de sokkal jobb eredményt érnek el. Az eddigi napi átlagos teljesítményük meghaladja a 95 mázsát. A gépállomás vezetősége „objektív nehézségekre” hivatkozik. Az új gépállomást még mindig nem építették fel. Hiányoznak a megfelelő javítóműhelyek. A cséplőgépeket is egymástól távoleső, a járás különböző helyein javították. Az ellenőrzés ezért is hiányos. A legnagyobb baj azonban mégis abban rejlik, hogy a cséplőgépekhez sok tapasztalatlan gépészt osztottak be, akik még kisebb természetű üzemzavarokat sem voltak képesek eltávolítani. Nagy nehézséget okozott az is hogy a buzicai központ — ahol a gépállomás a legtöbb gépét helyezte el — öt éven keresztül még távbeszélővel sem rendelkezet és csak a közelmúltban látták el távbeszélővel. Ugyanezt lehet mondani a járás hét traktoros brigádjáról is, amelyek közül háromnak még ma sincs távbeszélője és így az érintkezés nehézségekbe ütközik. A füleki járás EFSZ-ei tehát a közös gazdálkodásban a múlt évvel szemben sikerekről számolnak be. Ebből az eredményből a JNB dolgozói is kivették részüket. A szervezési és irányító munkán kívül a nagydaróci szövetkezet felett védnökséget vállaltak és 1700 órát ledolgoztak. A helybeli zománcgyár dolgozói a gépállomás felett, a gépállomás dolgozói pedig a güzoni EFSZ felett védnökösködnek. A jövő évre vonatkozóan még kedvezőbbek a kilátások. Már távolról feltűnik az épülő új gépállomás korszerű, hatalmas épülete. Jövő ősszel már fürdővel, öltözővel, üzemi étkezdével ellátott tágas műhelyekben dolgoznak a füleki gépállomás dolgozói. A most mostoha körülmények között dolgozó gépállomási vezetők, ügyviteli alkalmazottak, szerelők és traktorosok bizonyára még jobb kedvvel végzik majd napi feladatukat. Az erőgépek és a vontatott eszközök javítására nagyobb figyelmet szentelhetnek és nincs semmi kétség afelől, hogy valósággá válik Kissimon Pál, az új gépállomás igazgatójának mondása, mely szerint az új gépállomás döntő szerepet játszik majd a járás szövetkezeteinek megerősítésében. Fűry József. A rizscséplés műszaki kérdései Hazánkban az utóbbi években mind nagyobb és nagyobb mértékben termesztik a rizst. A rizstermelés nemzetgazdasági szempontból is rendkívül nagy jelentőségű, mivel a rizs értéke a gabonáénak sokszorosa. A betakarítása főképpen kombájnnal történik, de sok helyen kézi sarlóval aratják és így a cséplés külön cséplőgéppel történik, különösen fontos, hogy cséplése megfelelő módon történjék, különben a gabonához képest sokkal' nagyobb mértékű szemtörés áll elő, mivei a rizs lényegesen tôrékenýebb, mint a gabona. A töredezett rizs pedig sokkal kisebb értéket képviselő II. osztályú árunak minősül. A rizs cséplését álalában rendes cséplőgéppel végezzük. Legelőnyösebben csépelhető a rizs külön erre a célra szolgáló rizscséplő-dob és kosár beszerelésével. A régebben gyártott cséplőgépekhez a gyárak szükség szerint szállítottak ilyen rizscséplődobból és kosárból álló berendezést. (Lásd az ábrát.) A dob 6 verőlécnek megfelelő kiképzésű, amelyre azonban a verőlécek helyett kissé hátrafelé hajló szegek vannak elhelyezve. A kosár általában két részes kivitelben készül és kosárlécek helyett szintén a forgás-irányba előrehajló szegekkel van ellátva. A dobon ’evő szegek a kosár szegei közé benyúlva azok között haladnak el, így a dob és a kosár szegei közé kerülő terményből a rizsszemek kicsépelődnek. A rizs, ha kellően beérett, könnyen válik el a szalmájától. A szeges kivitelű rizscséplő-dobot a gabona cséplésnél szokásos fordulatszámmal kell járatni. Ezzel az elrendezéssel, miután a dob a rendes fordulatszámmal jár, nagy a gép teljesítménye. Ahol ilyen dob és kosár rendelkezésre áll, okvetlenül azt használják. Rendes vasveröléces cséplőgéppel is lehet rizst csépelni. Ebben az esetben azonban vagy minden második verőlécet ki kell szerelni, hogy csak 4 verőléc maradjon a dobon, vagy rajta maradhat mind a 8 verőléc, de ez esetben csökkenteni kell a fordulatszámot. A fordulatszám csökkentése természetesen csakis a dobra vonatkozik, a cséplőgép valamennyi többi részének a rendes fordulatszámmal kell járni, különben nem végez rendes munkát. A fordulatszám kérdését kétféleképpen lehet megoldani: 1. Miután a dob lassabban jár, de a többi részek a rendes fordulatszámmal járnak, a dobon levő meghajtó szíjtárcsát olyan mértékben nagyobbítsuk meg, mint amilyen mértékben csökkentettük a dob fordulatszámát. 2. A cséplőgép egyéb részeinél levő (pl. törekrázó, szalmarázó stb.) meghajtott szíjtárcsa átmérőjét kell a dobfordulatszám csökkentésének mértékében megkisebbíteni. Hogy melyik megoldást választjuk, azt rendszerint az dönti el, hogy a gépállomás milyen szljtárcsákat tud beszerezni. Legcélszerűbb a dobtengelyen levő szíjtárcsákat kicserélni, mivel a dob aránylag magas fordulatszámmal jár, tehát a dobtengelyről lassító áttétellel megkapják a többi tengelyek a meghajtást, így a dobtengelyen levő szíjtárcsák kisebb méretűek és beszerzésük egyszerűbb és olcsóbb. A szíjtárcsák átszerelése esetében a szíjtárcsacsere természetesen csak a dobról közvetlenül meghajtott tengelyeibe vonatkozik. O'yan tengelyeknél, amelyek nem á dobról közvetlenül, hanem más tengelyről kapják a meghajtást (mint pl. a kisszelelő) ott nincs szükség szíjtárcsa-cserére, miután az azt meghajtó tengely. is a rendes fordulatszámmal jár. A rizs cséplésénél leginkább arra kell ügyelni, hogy a magtörés minél kisebb legyen. A magtörés mértékét állandóann figyelni kell és amennyiben szükséges, úgy a gép beállításán, vagy meghajtásán megfelelően változtatni kell. A rizs cséplésénél a búzánál használatos rosták rendszerint jól megfelelnek. Ha esetleg azt tapasztaljuk, hogy ez a rostakészlet kicsinynek bizonyul, úgy a rozs cséplésénél használt rostákat kell alkalmazni. Az időjárás kedvezőtlen alakulása következtében néha előfordul, hogy a rizsszemek aránylag könnnyűek és így normális szél-beállítás mellett a légáramlat sokat kivisz belőlük. Ezért állandóan ellenőrizzük a széláram hatását és ennek megfelelően állítsuk be a szél erősségét. A rizs cséplése körül szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a munka gabonacsépléstől bizonyos fokig eltérő. A rizs cséplése nagyobb körültekintést kíván — éppen a könynyen előálló szemtörés miatt — mint a gabonacséplés, de ez a többletmunka sokszorosan megtérül azzal, hogy munkánkért értékes élelmicikket kapunk. (GÄ.) Kenderaratás Pozsony püspökin Fekete Teréz, Németh Mária és Benkovics Terézia — valamennyien a püspöki szövetkezet tagjai kévékbe kötik a kendert. A pozsonypüspöki egységes földművesszövetkezetben a kender termelésében 80—90 mázsát értek el hektáronként. Eredetileg 26 mázsát terveztek. A kender magassága átlag 320 cm. A képen: Kovács István kombájnos Fatró József traktorossal kombájnnal aratják a kendert. A szenei és a tornaijai állami gazdaság dolgozói az állattenyésztés emelésének további lehetőségéről tárgyalnak A szenei állami gazdaság minden részlegén alaposan megvitatták a CSKP KB-nak az állattenyésztési termelés további fejlesztéséről, valamint az állami gazdaságok feladatairól, a mezőgazdasági termelés belterjességének és termelékenységének növelése érdekében hozott határozatát. Különösen a Felső-udvari részlegen képezte a határozat élénk vita tárgyát, ahol az összes etetők és fejők a részleg vezetőjével és zootechnikusával együtt foglalkoztak az állattenyésztési termelés további fejlesztésének kérdésével és az önköltségek egyidejű csökkentésével. A CSKP KB határozata itt is segített a fogyatékosságok feltárásában. „Az állattenyésztési termelés hiányosságai — mondotta Bognár Mihály etető — melyekre a CSKP XB határozata rámutatott, nálunk is bőven felelhetek. Legyen ez akár a saját forrásból származó takarmányalap növelése, a káderek kérdése, vagy beruházási építkezés, mindenütt van mit javítanunk. A határozat helyes útmutatás számunkra, hogyan küszöböljük ki a hiányosságokat és világos távlatokat tűzött elénk”. Bognár Mihály szavaival a többiek is egyetértettek. A múlt esztendőben kevés volt a takarmányuk, kénytelenek voltak venni hozzá. Ennek következtében magasan túllépték önköltségeiket, az állatok hasznossága csekély volt és az etetők jövedelme alacsony. A helyzet csak a nyári hónapokban fordult jobbra, amikor már saját forrásukból fedezték az állatok takarmányát. Az állattenyésztési önköltségek csökkentek. Augusztus hónapban 54 ezer koronával csökkentették a tervezett önköltséget. Egyidejűleg emelték az állatok hasznosságát is. Az utóbbi hónapokban 17 százalékkal növekedett a hízómarhák testsúlya, emelkedett a tejhozam, a malacelválasztás, és látszik már, hogy október végéig teljesítik egész évi tervüket. Ezen az úton, az önköltség csökkentésének és a gazdaságosság emelésének útján akarnak haladni az újudvari dolgozók. Elegendő, saját termésű, takarmányalapot készítenek. Eddig már 10 vagon takarmányt lesilóztak. A silózás meggyorsítása végett magasteljesítményü kórózúzókat készítettek és további 50 vagon takarmányt lesilóznak. Nagy figyelmet fordítottak a határozat azon részének, amely az állattenyésztés haladó módszerének eljárásával foglalkozik. A haladó módszerek előnyeiről saját tapasztalatuk révén győződtek meg. A borjakat rideg nevelési módszer szerint nevelik. Ezzel az eljárással borjanként napi 91 dkg-os súlygyarapodást érnek el. A fejőstehenek 47,5 százalékánál bevezették Malinyina módszerét. Ezeknél a teheneknél sokkal nagyobb tejhozamot érnek el mint a többi tehénnél. A tornaijai állami' gazdaság dolgozói szintén megvitatták a CSKP KB határozatát és elhatározták, hogy jobb munkaszervezéssel emelik az állatok hasznosságát. — Minden részlegünkön — mondotta Budisky András, az állami gazdaság igazgatója — fokozzuk tervfeladataink ellenőrzését. A hét végéig az egyes munkahelyek számára szétírják feladataikat és a tervezett költségeket. A tornaijai gazdaság jövő évben kibővíti a tenyészmarha és sertések létszámát, ezáltal c ’ ez állatok hasznosságát. Ez év végéig a glükinai farmom bevezetik 150 merinói juh tenyésztését. A rumincei farmon viszont a tyúkállományt, míg a szomszédos farmon a lóállományt növelik. Jó termést hozott a parlagföld A besztercebányai kerület állami gazdaságainak dolgozói tavaly ősztől kezdve 1830 hektár parlagon heverő és elhagyott földet tettek termékenynyé. Ma ez a terület nagyon szép termést nyújt az ÄG dolgozóinak. A rimaszombati, tornaijai, füleki és a losonci állami gazdaságokon főképpen lent termelnek. Csak a rimaszombati járásban lévő duboveci járásban 20 hektárról 400 mázsa rostot takarítottak be. A kerület déli részén fekvő nagykürtösi és ipolysági gazdaságokban az újonnan megművelt föld gazdag termést adott. A gazdaság dolgozói átlag csaknem minden hektárról 2 mázsával többet takarítottak be, mint azt eredetileg tervezték. Az újonnan megművelt földek különösen a leszenyicei részlegen dolgozó Alexa István munkacsoportját és a kékkői járásban levő Ipolykeszi részlegen dolgozó Boros János munkacsoportját jutalmazta meg gazdagon, akik a tavaszi árpa és zab betakarításában átlg 5 hektárról nagyobb termést értek el, mint ahogy azt a terv előirányozta. A leszenyicai részlegen a silótakarmányok termelésében 400 mázsás hozamot értek el.
