Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-09-04 / 36. szám

4 g, s A , Földműves 1955. szeptember A Ratasi kroník a Az aggodalom örömre változott Kapfinger Béla lg. tanító, naponta feljegyezte, hogy a nagylúcsi EFSZ tagjai mily önfelálclozóan aratták le s takarították be a nép kenyerét. A krónikaszerü írás élethűen visszatükrözi a napi eseményeket, bemutatja, a falut, a dolgozó paraszt harcát — a legnagyobb munka — az aratás idején. A tanító azonban nemcsak krónikát vezetett, hanem segített is népének. Egy példa a dicsérettábla, melyen megdicsérte az élenjárókat, ugyanakkor nevelő célzattal ostorozta a lemaradókat. Kérjük olvasóinkat, kísérjék figyelemmel sorozatosan közölt írását, amely az aratás és csépiét 41 napjáról számol be. Falusi tanítóink példát vehetnek Kapfinger Bélától. Június végén és július első napjai­ban az EFSZ tagjai komor, gondter­helt arcokkal járnak-kelnek s egymás­nak panaszkodják, hogy az idei év a nagy szárazság miatt nagyon silány terméseredménnyel fog zárulni. Külö­nösen a kapások sínylik meg az eső hiányát. A falu népe szomorúan te­­kintget az elvonuló felhők után. Vég­re... Az időjelző rohamosan süllyed­ni kezd s megvan a remény a várva­­várt esőre. A bratislavai és budapesti rádió is jelzi a közelgő csapadékot. A tagság arca felderül, mindenki tü­relmetlenül várja az esőt. Rövid idő múlva megeredtek az ég csatornái s két-három napon át szün­telenül esett az eső. Minden jól meg­ázott, a föld sisteregve nyelte az éltető nedűt. Eső után hűvös idő lett, azonban ez nagyon jó volt a ga­bonának, mert nem következett be a túl gyors beérés. Július 8-án az EFSZ és az HNB vezetősége közösen bejárták a határt. Az őszi árpához érve megállapították, hogy az árpa várakozáson felül jó termést ad. Másnap megkezdődött az őszi árpa aratása. A három kévekötőgép rövid idő alatt elvégezte munkáját. A trak­toristák tiszta és tökéletes munká­jukkal erősen fokozták a terméshozam eredményét. Az árpa aratása még be sem fejeződött, máris hozzáláttak a csépléshez. Amikor a tagság meglátta, hogy a zsákok milyen gyorsan telnek a majdnem tojásdadiüjycisv árpasze­­rnekkel, mindenki boldogan mesélte egymásnak, hogy nagyszerű termé­sük lesz. Az őszi árpa terméshozamánál a legszebb eredményeket Sinógl József, és csoportja érte el. Igazán megér­demli, hogy a dicséret táblájára ke­rüljön, sőt az úttörő-csoport egy szép dalt is elénekel tiszteletükre. Most már tegyük fel a kérdést, hogy mi is hozta meg ezen örömtel­jes és kimagasló sikereket? Talán a nép között elterjedt időszerű gazda­sági babonák? Nem! Az elért sikert a szovjet tapasztalatok és bevált mód­szerek helyes és észszerű alkalmazása és az agrotechnikai előírások betar­tása hozta meg. Továbbá a múltban még gyenge lábon álló munkaerkölcs, amely sok szövetkezeti falu becsületes vezetőinek és dolgozóinak oly sok gondot okozott, ma alaposan meg­változott, megszilárdult. Az elért si­kernek ez a második titka. A tag­Sinógl József I. csoport vezetője ság legnagyobb része ma már rájött arra, hogy amíg • az egyénileg gaz­dálkodó kis- és középpárasztok ter­mésátlagai gyengék vagy csak köze­pesek, addig a szövetkezet tagjai, akik munkájuk során felhasználják a gépek segítségét s minden munkájukat gyor­san, ideiében és jól végzik, rendkí­vül gazdag termésre számíthatnak. A tagság mindenkori jelszava az, hogy minél többet kell kikényszeríteni a természet vasmarkából. Ennek a harc­nak diadalmas bajnoka a nagy Mi­csurin, Tyimirjazef és kiváló tanítvá­nyuk Liszenko. \ Az ember csak akkor erősebb a ter­mészetnél, ha fegyverét közös erővel kovácsolja ki ellene. Ha a tagság így fog állandóan gondolkodni és csele­kedni, akkor a mi szövetkezetünk is nagyon jó szövetkezetté alakulhat s erős és gazdag lesz. Megérkezett két kombájn. A múlt­ban bizony nem valami nagy szere­tettel fogadta a tagság egy része. Azonban ma kitörő lelkesedéssel üd­vözölték az érkező nagy gépeket. Vég­re megismerték és tudatára ébredtek annak, hogy a kombájn az ember egyik leghűbb barátja, illetve segítő­társa. A múltban négy hétig tartó aratás ma a kombájn segítségével 6-8 nap alatt lezajlik. A tagság elővette ceruzáját és számítani kezdett. Na­gyon rövid számítás után rájöttek, hogy óriási megtakarítást jelent a kombájnnal végzett aratás. Míg aratni nem lehetett, a kombájn parzsétát és más magokat csépelt ki. A tagság örömmel mondogatta, hogy az apró magok cséplésénél is nagy a megta karitás. A magok azelőtt a hordásnál, kazalberakásnál stb., elszóródtak; a kombájn munkájánál ilyesmi nem for­dulhat elő. Igaz, hogy a kombájn­­vezetők is jól képzett szakemberek s munkájukat a tagság elismerése jutalmazza. Július 15-én megindult volna a kombájnok munkája, azonban a hir­telen záporeső mgakadályozta a terv­be vett munkákat. A tagság a mai napon önkéntesen elhatározta, hogy az aratás és a cséplés időtartama alatt vasárnap is dolgozni fog, vagy­is arra törekedik, hogy a mag minél hamarabb rendeltetési helyére, az ál­lami és saját megtárba kerüljön. Kapfinger Béla, ig, tanító, Nagylúcs. Régi és új kocsisok Kocsis. Hosszú évszázadokig, sőt a kapitalista országokban még ma is a tőkés osztály legalacsonyabban érté­kelt társadalmi rétegét jelentették. Ők voltak azok, akik a legnagyobb télben testet dermesztő hideg viha­rokban is ott ültek a bakon és vár­tak türelmesen, amíg a nagyságos úr valamelyik mulató meghitt homályá­ban, az éjszaka istennőjének oldalán a kandalló duruzsoló lángjainál itta­san dorbézolt, élvezte a „földi menny­ország” minden örömét, nem gondol­va a tőkésrendszer poklát átélő ko­csisokra. Tehát itt volt a pokol és itt volt a mennyország is, csak az elosz­tás volt igen aránytalan. A munkás­ság, szolgák és cselédek, százezrek sínylődtek, nyomorogtak, míg pár léha mágnás az ő verejtékükből dári­­dórott. Ez volt a régi élet és most ismerjük meg az új embert, az új rend kocsisát. A napokban Káván voltam, ezen az árvfzsújtotta és veszélyeztetett ta­nyán, s megnéztem, hogy folyik az élet, a békearatás, hogy szívódik fel az élet a búzatábláról a raktárakba és tovább a dolgozók asztalára. A hőmérő 30 fok fölött jár. A nap forró lehelete szinte végigperzsel a lekaszált tarlókon és ebben a tikkasz­tó hőségben ott áll az új embertípus, a kocsis. Ott állnak az élen, egyének mesterkedése, hogy minden rosszat felsorakoztassanak szocialista munkafejlődésünk vonalán. De nem is fog ez sikerülni, mert a kombájnon Tóth és Szmolka elvtársak ülnek, akik fiatalságukat meghazudtoló öntudatos komolysággal kezelik gépüket. Napról-napra nő azok száma, akiket már nem tud megtéveszteni a Szabad Európa hangja, akik előtt már világosan kíbohtakozott a felszabadu­lás, a szocialista jövő távlata, a jövő­be vetett bizalom. Már nincs olyan múltat visszasíró reakciós hang, amely le tudná téríteni, a becsületes útról az öntudatos munkást. Megemlítek néhányat a sok közül: Gurányi Zsig­­mond, aki teljesen összeforrott gépé­vel, aki szeretettel és hozzáértéssel kezeli legjobb segítőtársát, a traktort, Fekete Gyula, szintén egyike azoknak, akinek mindig jó a gépe. Ha .akad is valami hiba rajta, éjjel is megjavítja, csakhogy minél kisebb legyen a ké­sés, mert ilyenkor minden percért kár. Megfigyeltem az elsó csoportban Jobbágy munkacsapatát, amint a csép­­léssel foglalatoskodtak. A géptől mintegy harminc méterre az orgona­bokor árnyékában egy vízzel telt tek­­nőben sörrel és málnával telt üvegek álltak. Ez egész természetes, de mé­gis meglepett a szövetkezet vezetősé­gének gondoskodása dolgozó társaik­kal szemben. Fekete elvtárs, a szövetkezet elnö­ke, örökké mozgó ember, nem az iro­dából irányítja a szövetkezetei, de megjelenik minden munkahelyen, hogy a legcsekélyebb zavar se álljon elő. Mind részesei akarnak lenni annak a nagy munkaversenynek, amelyet a járás maga elé tűzött, hogy a beadá­si határidőt tizenöt nappal lerövidít­sék. Ez sikerült is, járásunk elsőnek vé­gezte el a begyűjtést a kerületben. Ebben pedig nagy része volt Klacsán Istvánnak, Hegedűs Frigyesnek és a többi becsületesen dolgozó szövetke­zeti tagnak, akik mindjobban igazol­ják a közös munka előnyeit. Nem lesznek többé ezüstgombos, libériás és vitézkötésekkel díszített dolmányú, hajbókoló kocsisok. Nem ülnek többé éjszakákon keresztül az üveghintók bakján, mert ezeket rendszerükkel együtt a szennyes múlt lomtárába süllyesztettük. Schlár József A szövetkezetei választotta ahol miňdenkit arról Ítélnek meg, hogyan végzi munkáját. Ezek előtt a kocsisok előtt tisztelettel kalapot emelünk, mert megérdemlik. Itt van például Klacsan István, Hegedűs Fri­gyes, akik a szövetkezet termésének oroszlánrészét a földekről a raktárak­ba szállították. Ők már nem a mél­­tóságos úr lenézett kocsisai, ők mar a múlt bűnös világ letűnt rendszeré­nek sírásói. Az egyik mellékúton haladok, a fa­lutól kissé távol megállók és figyelem az egyik kombájn munkáját. Nagy tábla földön dolgozik, amelyen nem is olyan rég még harminc kaszás iz­zadt. Ma három ember elég learatá­­sához. Figyelem a munka minőségét, hisz tavaly rossz híre volt ennek a béketanknak. Odamegyek, letérdelek és úgy keresem azt a rengeteg el­­hullajtott gabonaszemet, amelynek a rossz nyelvek szerint ott kellene ien­­nie a tarló között. De hiába nézem, nem találok egyet sem. Tehát nem sikerült a reakció által félrevezetett Kitner Pál 7 hektáros málasi gazdálkodó ért a földművelés minden csíejához-bínjához. Ezt bizonyítja az is, hogy idei gabonabeadását csaknem 30 mázsával lépte túl. Tapasztalt vérbeli földműves. Szabad idejében szak­­irodalmat, újságokat olvas, hogy tudását még jobban elmélyítse. Nyitott szemmel figyelte a szövetkezeti gazdálkodást és így természetes értékelte a gépek segítségét, amit csakis nagyüzemi gazdálkodásban lehet megfele­lően kihasználni. Ezért a közelmúltban elhatározta, hogy ő is áttér a szö­vetkezeti gazdálkodásra. így ez az év volt magángazdálkodásának utolsó esztendeje. Az ősszel már a közösben fog dolgozni társaival együtt. Az új szövetkezeti tagok a köztiszteletben álló Kitner gazdát elnökül választották. Bízunk abban, hogy az új szövetkezet közös munkával, a gépek segít­ségével már az első évben szép eredményeket fog felmutatni. Kis szövetkezet a nagy verseny győztese A galántai járás szövetkezetei ez­­idáig , 140 százalékra teljesítették az idei gabonabeadási tervet. E kimagas­ló siker elérésében a Járási Nemzeti Bizottság vándorzászlajáért indított i szocialista munkaverseny volt a len­dítőkerék. A vándorzászlót annak a : szövetkezetnek szánták, amely leg- I előbb befejezi az aratást, cséplést és j legmagasabb százalékot ér el a ga­bonabeadásban. A vándorzászlót a palóci szövetkezet nyerte el. A járás szövetkezetei közül itt érték el a leg­magasabb hektárhozamokat, mégpedig búzából 34, árpából pedig 31 mázsa átlagos hozamot értek el. A kis szö­vetkezet ezidáig 12 vagon gabonát adott be terven felül. Ez is hozzáse­gítette öt a nagy győzelemhez. A MÉRLEG KÉT SERPENYŐJE CSAKNEM UGYANAZON időben, egyazon szorgalommal vetette meg egyik fél is, a másik is a jó magágyat. Az életet jelentő mag kikelt... szárba­­szökkent. A csapadékszegény, szokatlanul mostoha időjárás egyformán érte. A kalásztérlelő meleget is ugyanaz a „tüzes golyóbis” árasztotta... Mégis a hektárhozam igen nagy eltérést mutat: tizenegy mázsa. A mérleg egyik serpenyőjébe 28, a másikba csak 17 mázsa gabona jutott. Akinek valami nincs ínyére, kifogást talál. A nyárasdi gazdálkodók mondhatnák: a mérleg rossz... fennakadt az egyik fele. Igen! Fennakadt. Ez határozottan igaz. A nyárasdi szövetkezet már elhányta „gyermekcipőit”, túljutott a kezdeti nehézségeken. Tehát a mérleg két serpenyője között sem lesz többé soha egyensúly . .. Minden esetben a szövetkezet javára billen! Akárhogy is osztanak-szoroznak, csürik-csavarják a dolgot az egyénileg gazdálkodó parasztok, a kétezer mázsa gabona Csöppet sem megvetendő mennyiség. Ezer ember évi kenyérszükségletét teszi ki. Ennyivel termeltek kevesebbet az idén — csupán gabonából. Az érv-patak erecskévé apadt Még egy-két évvel ezelőtt érvek sokasága pergett až egyéni gazdálkodók száján. Ezek legtöbbjét persze a helyi osztályellenség gyártotta. A díszes feltálalás, a negédes szavak megtévesztették a hiszékenyebb gazdálkodókat: „A kódisok közé mennétek... hiszen látjátok, azok sem boldogulnak“, avagy „Nem értenek a gazdálkodáshoz, felfordul a földjük gyommal”, stb. A hamis érvek patakja a szövetkezet gazdasági, pénzügyi megszilárdulása, az évről-évre elért sikerek láttán cse rmellyé, .majd vékony erecskévé apadt. Az idei eredmények: 28 mázsás gabona-hektárhozam, a gabonabeadás 140 százalékos teljesítése, a Tóth Kálmánok, Laky Károlyok, Szabó Lajos к és a többi szövetkezeti tag tele kamrája, a szövetkezet jól jövedelmező állat­­tenyésztése és téglaégetője, a több mint félmillió korona tiszta pénzösszeg a bankban, stb. pedig teljesen kiszárítják a még csordogáló hamis érv­­erecskét is. De csak abban az esetben, ha a siker nem száll a szövetkezet vezetőinek és tagjainak fejébe. A babérokon való nyugvás — önteltség, a szövetkezet továbbfejlődésének akadályozója. Elbizakodásra semmi okuk. Ügy dolgozzanak, hogy szövetkezetük továbbra is példát mutasson az egyént gazdálkodóknak. Ez persze egymagában nem elég ... Ha Mohamed nem megy a hegyhez A szövetkezet tagjai soha ne szűnjenek meg hirdetni elért eredményeiket Bátran, töviről-hegyéig magyarázzák el az egyéni gazdálkodóknak baráti beszélgetés közepette, hogy a kisparcellás gazdálkodással felhagyva, dobják el maguktól a múlt még itt maradt kölöncét, a bizalmatlanságot, amely a maradiság velejárója. Ismertessék meg őket a szövetkezet alapszabály­zatával, az újfajta gazdálkodás minden csínjával- binjával. Oszlassák el esetleges kételyeiket, hogy ezek egy percig si gyötörjék gondolataikat. Hogy kételyek itt-ott felbukkannak — egészen biztos. Csak egy példát kell fel­hozni: a szövetkezetbe való belépés utáni egyéni szabadság kérdését. Ez van most köz-szájon. Beszéljenek a szövetkezet tagjai erről is. öt-hat hektár földdel szövetkezetbe lépő Szabó Lajos, vagy Kliner Dezső és a többiek! Melyik az, amelyiknek egyéni szabadságán valaha is csorba esett? ... Egy biztosra vehető: a becsületesen dolgozó parasztoknak — ha a szö­vetkezetbe lépnek — az első napok, hetek szokatlanok lesznek. Sokéves, megszokott egyéni gondolkodásmódjuk, előítéleteik a múlt csökevényeiként elő-elő törnek, ezt azonban a szilárd alap, a közös cél, a közös tett el­nyomja. Az „enyém” helyett a „miénk” szóra jár lassan a nyelvük. A naplopó. henye gazdálkodónak pedig — aki úgy gondolja, hogy majd a töb­biek dolgoznak rá — nincs helye a szövetkezetben. Az ilyen, — ha esetleg sikerült is belépnie — a közösség tisztogató rostáján előbb-utóbb ftesik. A még olykor megnyilvánuló torzsalkodást, nézeteltérést váltsa fel a ba­ráti — de soha sem az osztálybéke. Keressék a szövetkezet tagjai az ehljez vezető utat. Kölcsönös látogatás formájában és egyéb módon fűzzék až ed­diginél szorosabbra a barátság szálait. Mutassák meg a szövetkezet tagjai a vendégként meghívott egyéni gazdálkodóknak, mennyivel jobban élnek, ruházkodnak, mennyivel teltebb a kamrájuk, amióta a szövetkezetben dol­goznak, ugyanakkor azt is, mennyit apadt gondjuk, bajuk? Ne rejtsék véka alá a sok jót, a hasznosat, amit a szövetkezeti gazdálkodás nyújtott, hanem beszéljenek réla. Ugyanakkor ne hallgassuk el az esetleges hibákat se, ami még nem egyezer előadódik. Ha Így cselekszenek — az eredmény sem marád ei. Kovács I. Asszonyok, akik túlsókat beszélnek Esős idő van. A muzslai Fogyasz­tási Szövetkezetben tolonganak az asszonyok. A rossz, időt felhasználják a szükséges élelmiszer megvásárlásá­ra. Nagy beszédben vannak, s meg $em várják, míg egyik, vagy másik elmond,iá mondanivalóját. Ez éppen nem léimé baj, mert hiszen a köz­mondás is azt tartja: Szóból ért az ember! Az már nagyobb baj, hogy maguk szemében nem látják a geren­dát, máséban meg a szálkát keresik. Az egyik éppen a helybeli EFS2-et szapulja. — Persze, gabonaraktárakat kellett volna építeni, nem pedig dohány szárí­tót. Látszik, hogy milyen baklövése­ket követnek el a szövetkezet veze­tői! Nem látták-e, hogy egész kocsi kicsírázott gabonát szállítottak a tyúkfarmra? Látjátok a szövetkezet­nek mindent lehet, nekünk bezzeg nem... A többi asszony gondolkodás nélkül helyeslőén bólogatott. Ügy lát­szott, hogy bizony ez így van... Ez bosszantott! Körülnéztem és látom, hogy csak egyedül vagyok férfi az üzletben! Láttam azt Is, hogy meg kell szólalnom. — Igaz nénikém, hogy az eső által volt csirás árpája, a szövetkezetnek, hiszen saját szememmel láttam, ami­kor szedték fel földestül az árpát, s elvitték a tyúkfarmra. De ažt vajon tudja-e kedves nénikém, — folytat­tam tovább — hogy az EFSZ már eddig 108 százalékra eleget tett be­adási kötelezettségének, a magángaz­dálkodók pedig ugyanerre az időre csupán 34 százalékra. Ugye, nem úgy áll a bál, ahogy ezt maga mondja. Nem csodálkoznék azon, ha szövetke­zeti tag lenne, ha az említett kisebb kárt bírálná, mert hiszen akkor azzal maga is rendelkezne. Maga ne féltse a szövetkezetei. Ök a kárt helyre­hozzák. Ha nem tudná, megmondom, hogy a szövetkezet őszi árpájának hektérhozama 29—30 mázsa volt és búzából mégegyszer annyit várnak, mint a tavalyi évben volt! A rtén.ke elhallgatott és rövid időn belül elhagyta az üzletet. Remélem, cikkemet ő Is elolvassa és gondolkozni fog azon, hogy még­sem érdemes szajkó módra fecsegni. Ha van is hiányosság egy fejlődésben lévő szövetkezetnél, azt ne ilyen mó­don akarjuk bírálni. Álljunk soraiba és ott mutassuk meg, hogy mit tu­dunk és hogyan tudjuk saját mun­kánkkal a híányossságokat kiküszö­bölni. Ondrö Ernő, ig. tanító, Muzsla. Gyors eljárás a kotlás megszüntetésére A nyitrai állami birtokok bodoki fajbaromfi farmja Szlovákia legna­gyobb ilyen telepe; 4000 R. I. fajta tyúkja van. Sokéves baromfitenyésztői gyakor­latom alatt többféle módszert próbál­tam ki a tyúkok kotlási idejének megrövidítésére. Eljárásommal a kot­lás 40—49 órán belül teljesen meg­szüntethető. Volt már rá több példa, hogy módszerem alkalmazása után 18—20 napra a tyúkok újból meg­kezdték a tojásrakást. A módszer igen egyszerű. A kotlók mindkét lábát szorosan összekötjük puhább spárgával (ronggyal) és így hagyjuk 40—48 órán keresztül. Az összekötött lábú kotlákat elengedhet­jük az ólban, vagy olyan helyen, ahol nincsenek kakasok. Lehetőleg két éj­jel és 1 nap kössük meg őket, hogy minél rövidebb ideig zavarhassák őket a többi tyúkok. Farmunkon például szombat délután kötjük össze a köt­tök lábait és hétfőn reggel oldjuk ki ismét. A kotlók kiengedése után 94— 96 százalékban azonnal abbahagyják a kotlást és nem is keresik fel a fész­keket. Baromfiudvarunkon már a múlt év­ben és idén is sikerrel alkalmaztuk az itt leírt eljárást. Péterfalvi László a bodoki fajbaromfi tenyészet vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom