Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-05 / 23. szám

Í955. június 5. ftabao • Földműves 3 Jó minőségű munkával — több húsért, zsírért, cukorért Kapálni, kapálni, kapálni A cím ne tévesszen meg senkit, nemcsak a szó szo­ros értelmében vett kapálásról lesz szó, hanem minden olyan gépi- és növényápolási munka általános alapelvé­ről, mellyel talajlazitást, porhanyítást végzünk. Mi a közvetlen célja a talajporhanyító növényápolás­nak? Elsősorban a gyomirtás és a talaj vízkészletének megőrzése, gazdagítása; másodsorban a felső talajréteg­ben a nyers táplálóanyagok feltárása. A gyomirtás minden kultúrnövényünk első életfelté­tele. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen veszé­lyes mértékben elgyomosodtak szántóföldjeink. Sok he-Tövestől irtsuk a gyomokat A gyomokat a szántóföldi kapásnö­vényeink közül, — de a sűrűn vetett gabonafélék és egyéb növények közű! is — tövestül kell kikapálni, vagy ki­tépni. Száraz időszak várható! Ilyenkor az erőszakos gyomok a harmatot, párát jobban értékesítik és a gyenge kul­túrnövények mellett sokkal jobban terjednek, mint normális csapadékú időben. Ezért minden erőnkkel azon le­gyünk, hogy a sarabolást annyiszor végezzük el, ahányszor a talaj gyo­­mosodni, repedezni kezd, vagy össze­­tömődött. Közismert tény, hogy záporesőtől összeállt, összetömődött talaj fogaso­lása, vagy gyors sarabolása után a növények szinte ugrásszerűen fejlőd­nek, sötét, haragoszöld színük lesz (a fajta jellegétől függően). A vizsgála­tok kimutatták, hogy ilyenkor a sa­­rabolás, fogasolás hatására a talaj felső rétegében hirtelen annyi salét­­romső képződik, mintha kát. holdan­ként 85—40 kg pétisót szórtunk vol­na el fejtrágyának (Kreybig). lyen a gyomok által lefoglalt terület helyenként a 10 százalékot is meghaladja. A kultúrnövényre víz- és talajerőgazdálkodás szem­pontjából minden gyom veszélyes és káros. Súlyos kárt okoz a gyomosodás azáltal, hogy a termőterület nagy százalékát elfoglalja. Ezáltal nemcsak terméscsökkenést idéz, hanem káros hatással van az utónövényre is. Az elgyomosodott talaj aratás után sokkal gyengébb víz- és táplálóanyagkészlettel -rendelkezik, mintha ugyanazon területen gyommentes kultúrnövény díszlet volna. gyén, mint amilyen mélyen összetö­mődött, összeállt a talaj, tehát ami­lyen mélyen szükség van a lazításra Száraz időben még akkor is, ha időközi kisebb esők járnak, csak se­kélyen, 2—3 cm mélységig szabai ka­lvíni, jobban mondva sarabolni! Sok­szor a sekély sarabolás nem mutat olyan jó munkát, mint a mélyebb ka­pálás. Ne törődjünk vele, a mély ka­pálás száraz tavasszal és nyáron majdnem mindig káros. Olyan mélyen szárítjuk ki a talajt, amilyen mélyen megkapáljuk. A sekély, poros, mor­­zsás talaj zárőréteget készít, elősegíti a lehulló csapadék gyors beszivárgá­sát s megakadályozza — mint záró­réteg — annak elpárolgását. Ha ezeknek a szempontoknak a fi­gyelembevételével ápoljuk kapásnövé­nyeinket, biztosan jó termésre szá­míthatunk a szárazság ellenére is. A növényenként]' részletes agro­technika, illetve növényápolás tervé­nek kidolgozása a maximális sarabo­lást irányozza elő. Tehát ne úgy szá­mítsunk, hogy a kukoricát kétszer к-páljuk. ha tudjuk, hogy gyomos a talaj, akkor a lehetőség szerint adjuk meg a három, négyszeri kapálást is. A talaj állandó porhanyóan tartása — amit az ismételt saraboló kapálá­sok biztosítanak — az egyetlen módja annak, hogy száraz viszonyok között a kapásnövények jó termést hozza­nak. A kapálás fő irányelvei Nemcsak ikkor kell kapálni, ha a talaj gazosodik, hanem mindannyiszor, ahányszor a talaj felszíne összetőmő dött, vagy — kötött talajokon — re­pedezni kezd. Minden kapálás után porhanyós, morzsás szerkezetű legyen a talaj. Az olyan kapálás, mely után a talaj rögös maradt, mégha a legnagyobb rögök csak ökölnyiek is. éppen olyan rossz munka, mint a rögös szántás. Ebből viszont az is következik, hogy — különösen szárazságban — nem szabad elmulasztani a kapálás kedvező időpontját. Ha egyszer — kötött talajon — a föld kiszáradt nem tudunk porhanyósra kapálni a legélesebb kapával sem, várni kell a legközelebbi esőt, s lehet, hogy addig a fél termés elpusztul! A kapálás általában olyan mély le­★ ★ ★ Védekezzünk a drótférgek ellen Tekintettel azon általános és kiter­jedt kárra, amit a drótférgek a me­zőgazdaságnak okoznak, szükséges lesz, hogy megismerjük életüket s ezáltal megkönnyítsük az ellenük való védekezést. A drőtféreg a pattanőbogár lárvája Tojásból való kikeléstől a bogár ki­fejlődéséig 3—5 év is eltelik. A több éves fejlődési periódus befejezte után a drőtférgek nyáron, július—augusz­tusban bábbá, majd bogárrá alakul­nak. A bogarak kikelésük helyén- a földben telelnek át és tulajdonkép­pen csak tavasszal kezdik el pároso­­dásukat és tojáslerakásukat. Tojásaikat párosodás után május­tól—júliusig a talaj felső rétegébe repedésekbe, vagy hant alá rakják, gabona, vagy más füféle egy-egy nö­vényének tövébe. Egy nőstény bogár átlag 120—150 tojást rak le. Kísérleti megfigyelések igazolják, hogy a tojá­sok igen érzékenyek a talaj nedves­sége iránt. Ha a talaj száraz, a to­jások elpusztulnak. Nedves tavaszi hőnapok ellenben igen kedveznek a tojásokból kikelő lárvák fejlődésének is. A lárvák eleinte ugyanis csakis A drótféreg lárvája a növény gyökerét rágja. Balról: A bogár, jobbról: a lárva. a talajban lévő humuszból táplálkoz­nak. Későbbi gyökerekből és a talaj telt vényéből egyaránt táplálkoznak. A .drőtféreg fejlődése fajok sze­rint 3—4—5 év. Megjelenésüknél er­re a tényre figyelemmel kell lennünk, mert ez azt jelenti, hogy talajaink többé-kevésbé állandóan fertőzöttek s így növényeink egy része áldozatul esik a kártevőknek. A drótférgek úgyszólván majdnem minden növényt megtámadnak, de leginkább a gabonaféléket károsítják. A burgonyába és répába belefúrják magukat a drőtféregálcák, a kukoM- cát a gyökér feletti részen fúrják meg. de tönkreteszik a dohánypalán­tát is, valamint csaknem minden ter­mesztett kultúrnövényt. A drótférgek többé-kevésbé minden talajt megfertőznek, veszély azonban akjcor áü elg, gjy mértékben tes­jedtek el, hogy komolyan megkáro­sítják a termelőt. A védekezés mindig a kárt okozó rovarok életmódjának ismeretéből adódik. Említettük, hogy a nősténybogár által lerakott tojások legkritikusabb időszaka a május, június és július hőnapok. Ha ezen hónapok melegek és csapadékban dúsak, a tojásból sok lárva kel ki és fejlődésük biztosítva lesz. Ha viszont e hónapok szárazak. a legtöbb tojás elpusztul. Kihat a drótféreg-fertőzésre az elö­­vetemény és maga a termelt növény is. Minthogy a pattanóbogár nősténye leginkább a gabonanövények és füvek, valamint a herésfüvek növényei mellé rakja le petéit, ezen növények a drót­féreg fertőzése szempontjából rossz elővetemények lesznek, mivel tarló­juk a drótféreg-álcákkal erősen fer­tőzött lesz. Különösen kedvelik a drőtféregálcák a tarackot, de egyéb gyomokat is, ezért a gyomos elővetemények min­dig drótféregnevelő növények. A répa- és burgonyaföldekben a drótférgek még aszályos években sem pusztulnak el, mivel a gumókból elegendő ned­vességet vonhatnak el saját szükség­letükre. A drótféreg által alig bántott nö­vények a len. kender, a fehér mustár és a csillagfürt, s az utóbbiak gyökerén a drótféreg elpusztul. A legnagyobb kárt a kukoricában tesz, mert már a csírázó magba belefúródik, a kikelt növénykét pedig a tövénél fúrja át. A drótféreg kártétele más a tömött és más a laza talajoknál. A tömött talajoknál a lárva a talaj felszíne kö­zelében támadja meg a növény tövét, a laza talajoknál mélyebben a hajszál­gyökereket rágja ei. Ha az egyik ga­bonatővel végzett, a másikat támadja meg. A drótféreg elleni legjob küzdelem a talajnak gyommentesen való tartása és szükség esetén a talaj erős lehen­­gerezése. Ilyen talajban a drőtféreg csak lassan tud haladni, mialatt a nö­vény fejlődik és kinő a bogár foga alól. Alkalmas védekezési mód ha a fer­tőzött területen burgonyadarabkákat nyomkodunk a talajba, melyet a mel­léje tűzött fapálcikákkal jelölünk meg Időnként a burgonvát átvizsgáljuk és a beiefúrődott drótféreglárvákat el­pusztítjuk. Jó agrotechnika és a talajok gyom­mentes tartása a legjobb védekezés a drótféreg elleti. Ha már fellépett, ágy a fenti módon pusztítsuk, mert ha nagyon elterjed, igen jelentékeny károkat okozhat a terményekben. Az elszaporodott drótférgek nagy ká­rokat okoznak fiatal gabonavetéseink­ben is. Fridecký A. „Többel termelsz, neked is több lesz" így beszél Gúrka Jakab négyhektá­ros földműves, aki Vojňany községben él családjával. Sikeresen és jól gaz­dálkodik. Az elmúlt évben beadását túlteljesítete. A terven felül beadott termékek áráért Jawa 350-es kerék­párt vásárolt. Ez bizonyítja, hogy jól megy Gúrka gazda sorsa. Maga is így mondja: „Tanulok, hogy még jobban tudjak gazdálkodni. Segítségem a saj­tó és a szövetkezetesek. Ügy ma már nem termelhetek, ahogy apám ter­melt. Azelőtt még sohasem végeztünk tarlóhántást. Én nemcsak tarlóhán­tást végeztem, hanem ősszel elvé­geztem a mélyszántást is. A vetést mindig időben elvégzem. A múltban nálunk a legjobb ter­més idején sem termett több, mint 13—14 mázsa árpa egy hektáron. Ez­zel szemben a múlt évben hektáron­ként 20 mázsa árpát takarítottam be. Burgonyatermésemet is megváltoz­tattam. Rájöttem, hogy a nálunk ter­melt burgonya elkorcsosodott s azért ad gyenge termést. A járásból úifai­­ta burgonyát hoztam vetőmaqnnk. Az eredmény nem maradt el, mert míg az elmúlt években csak 70—80, ad­dig tavaly hektáronként 230 mázsás burgonyatermést értem el. Ez évben még jobban felkészültem a termelés­re, tehát még több termést várok.” így nem csoda, hogy Gurka gazda házában rádió szól. Felesége villany­géppel mossa a ruhákat, az ügyes gazda pedig motorkerékpáron jár be Kézsmárkra, MATÓ PÁL — KASSA Nagy gonddal ápoljuk a cukorrépát Fejezzük be az egyelést. Aki jól és idejében egyelt, — nagyobb termés alapját rakta le. Aki 1—2—5 napot késik és hibásan ritkított, termése 20—30 százalékától vett előre búcsút Ezért saját érdekünkben minél ha­marabb fejezzük be az egyelést. Fel kell erősíteni a cukorrépaveté­seket. A hideg tavasz mecjsanyargatta a cukorrépát. Tehát minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a kiegyelt répát megerősítsük s a fejlődésben elősegítsük. Ezt gyakori kapálással és fejtrágyázással érjük el. A kiegyelt répát néjjány nap múl­va a kapálással egy időben fejtrá­gyázzuk. A cukorrépa meghálálja a feitrá­gyázást. A cserepedésre, összetömő­­désre hajlamos talajokon fejtrágyá­­nak mészsalétromot (liadok vápenatý) használjunk. Jól bevált fejtrágya az osztravai salétrom (liadok ostravský). Mivel többszöri fejtrágyázás ajánlatos, egyszerre csak 60—1Ó0 kg-ot szór­junk szét hektáronként. Műtrágya helyett trágyalevet is használhatunk. A nitrogén és kálium a cukorrépa növekedésének és fejlődésének az a­­lapja. Ez a trágyalében bőven meg­találandó. A trágyalét azonban csak június végéig alkalmazhatjuk, mert a fokozott nitrogéntartalom csökkenti a cukortartalmat, növeli a répagyökér vizenyősségét, késlelteti az érést. Ez­ért most hordjunk ki minden liter trágyalevet és segítsük vele a répa kezdetleges fejlődését. Minden liter trágyaléhei öt liter vizet tegyünk, később 1:3 arányban hígítsuk. Tanácsos a trágyalébe szu­perfoszfátot is keverni 1 hektoliterhez 2 kg-ot számítva. A lajtokban kihor­dott trágyalevet a sorok közé öntöz­zük és sarabolással juttatjuk a ta­lajba. A fejtrágyázás 30-50 mázsá­val növeli a hektárhozamot. Ne sajnáljuk az időt és a költsé­get a cukorrépa fejtrágyázására. S, Condos növénvápolással biztosítsuk a burgonya magas hektárhozamát A burgonyát, ha az 5—7 cm nagy­ságát eléri, haladéktalanul kapáljuk meg. Ez alapos munka legyen, a ké­sőbbi gyomosodást ezáltal csökkent­jük. A kézikapálást megkönnyíthetjük. ha a sorközöket lókapával járatjuk meg. A kapálással a gyomok irtásán kívül megőrizzük a talaj nedvességét és azt a talajbaktériumok életéhez kedvező állapotba hozzuk. A sorközi művelésre leginkább a lókapát használjuk. Gyors munkát végezhetünk, ha az ekekapákat ösz­­szekapcsoljuk és könnyű traktorral vontatjuk. Ugyancsak jól dolgozik az egyetemes kultivátor, amely a gépi kapálás legtökéletesebb eszköze. Korán töltögessünk A töltögetés célja, hogy a burgo­nya az indáján is köthessen gumót. Ehhez a munkához korán fogjunk hozzá és fokozatosan végezzük. Fontos szabály, hogy ne töltöges­sünk túl magasan. A borgonyanövé­­nyek kis vájatban helyezkednek el, amelyben a nedvesség összegyűlik. A töltögetést lehetőleg eső után végezzük, amikor a talaj nyirkos, de nem tapad a művelőeszközre. Töltö­getés után a sorokat járjuk végig a betemetett töveket szabadítsuk ki з töltögető-eke munkáját kézikapával egészítsük ki. A töltögetést fokozatosan végezzük mindaddig, amíg a burgonya virágoz­ni nem kezd. Virágzáskor a növény már zavartalan nyugalmat kíván. Termésünket növelhetjük, ha az első kapáláskor, vagy az első töltö­­getéskor hektáronként 50 kg pétisó fejtrágyát adagolunk. A növény ugya­nis fejlődésének első szakaszában nit­rogént igényel, amely 'elősegíti az erőteljes gyökérfejlődést. Gyenge burgonyatermésátlagaink oka a rossz vetőgumó. A burgonya ha­zánkban néhány évi termelés után le­romlik, a termés évről évre csökken A hibát sokáig kizárólag a vírusos betegségekben keresték, ma azonban már tudjuk, hogy más okok is köz­rejátszanak. A szovjet tudósok kimu­tatták, hogy a gumókötés legmegfele­lőbb hőmérséklete 16—18 fok. Nálunk viszont tavaszi ültetés esetén ebben az időben már 26—28 fokot mérünk és a burgonya a vírusos betegség tü­neteit veszi fel. Ha ellenben az így leromlott burgonyát olyan időpontban ültetjük el, hogy a gumókötés a hű­vösebb időre essék, a leromlás nem mutatkozik, sőt a gumó évről évre nagyobb és egészségesebb termést ad. Nyári ültetéssel is termeljünk burgonyát Ezért kell nyári ültetéssel burgo­nyát termelnünk. Egyetlen szövetke­zet, egyetlen egyéni dolgozó ne le­gyen, aki ne foglalkozna nyári ülte­­tésű burgonyával. Aki erre a célra nem hagyott területet, használja fel az őszi takarmánykeverék alól felsza­baduló földjét. A takarmány lekaszá­lása után a tarlót szántsuk le, seké­lyen fogasoljuk meg és az ültetésig tartsuk gyommentesen. A nyári ültetéshez a burgonyát ja­­rovizálnunk kell, ami azt jelenti, hogy hűvös, világos helyen csíráztatjuk. A burgonya az úgynevezett fénycsírát (fény jelenlétében) hajtja, amely zö­mök, erőteljes és a fajtákra jellem­zően zöld, lila stb. színű. Létesítsünk vetőgumó­parcellákat A jó vetőgumó előállításának elen­gedhetetlen feltétele a vetőgumó­parcella kijelölése. Erre a célra a legegészségesebb vetőgumóval beülte­tett, legjobban megmunkált, lehetőleg a többitől elkülönített burgonyaülte­tésünket használjuk fel. A leggondo­sabb növényápolást a vetőgumő-par­­cellán végezzük. A vetögumő-parcellán minden kö­rülmények között alkalmaznunk kell a pozitív és a negativ szelekciót. Az utóbbival a beteg, fertőzött töveket távolítjuk el. Ezt a munkát már az első kapáláskor meg kell indítani és a fejlődés további során többször is­mételni kell. A pozitív szelekciót a negatív kivá­lasztás után alkalmazzuk, mégpedig úgy, hogy a legszebb töveket pálci­kákkal megjelöljük és a fejlődés egész ideje aiatt figyelemmel kisér­jük. Ezek után a tövek után szárma­zó vetőgumó lesz a legegészségesebb. A két kiválasztási mód egymást ki­egészíti. A soronkövetkező időszakban ezek az agrotechnikai eljárások azok, ame­lyekkel megteremthetjük a bőséges burgonyatermés lehetőségét. A S2Ő1Ő kezelése Termőhajtások bekurtítása, hónaljazás. A fürtök növekedését elősegítjük és a tőkét kíméljük, ha a termőhajtá­sokat a fürtök felett 3—4 lev let meghagyva a virágzás után vissza­vágjuk. A termőhajtások bekurtítását főképpen a szálvessző és kordonmű­velésnél szoktuk végezni. A hajtások kurtításával szellősebbé tesszük a szőlőt, csökkentjei; a felesleges lomb­felületet és ezzel permetezőanyagot takarítunk meg. A fürtök felett ha­gyott 3—4 levél elegendő a fürtök kineveléséhez, a tőke asszimilációját pedig az ugar és biztosítócsapokbó! meghagyott lombja látja el. A be­kurtított termőhajtásokon a továb­biakban hónaljhajtás alig képződik, vagy csak gyenge, azt kötözéskor ki­törjüks A szőlő természetéhez tartozik a hónaljhajtások képződése is. A hónalj­hajtásokra a termesztés során szintén nincs szükségünk, ezeket tehát el kell távolítani. A hónaljhajtások a növény­nek mindig a fiatalabb részei és ez­ért nagyon sok táplálóanyagot kíván­nak és a növekedéshez szükséges tápanyagot a fejlettebb, erősebb tő­hajtásoktól veszik át, Eltávolításukat rendszerint a kötözéssel egyidőben vé­gezzük. Amíg a hónaljhajtások ki­csinyek, tőből nagyon könnyen ki­­törhetők. Ha már erősebbek, akkor kissel távolítjuk el azokat úgy, hogy egy-két levelet meghagyunk. Ez až eljárás azért megfelelőbb a teljes ki­vágásnál, mert így könnyebben el tudjuk újabb hőnaljhajtások keletke­zését kerülni. A hónaijhajtások eltá­volításával elősegítjük a tőke erősebb fejlődését és a szőlőtőkétől nagyobb termést is várhatunk. Pápai Pál — Szőlőske. (Következő számunkbap folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom